Nem múlhat úgy szezonelőzetes, hogy ne szóljunk az előző évad búcsúzóiról. A férfi mezőnyben népes csapat gyűlt össze, közte egy szakági győztessel, egy többszörös VK- győztessel, világbajnoki érmesekkel és két igazi egyéniséggel. Búcsúzzunk tőlük legemlékezetesebb versenyeikkel!
Ritkaságszámba mennek manapság az 1980 előtt született versenyzők, nemhiába, mi is öregszünk… Az óriás-műlesiklás két rendkívül szimpatikus klasszisát sem láthatjuk többé versenyezni. Massimiliano Blardone másfél évtizedet töltött a Világkupában, ez idő alatt negyedszázszor állt dobogón, s 7 alkalommal győzött kedvenc szakágában. Nagyjából 10 esztendeje volt karrierje csúcsán, két évben is nüánsszal maradt le a kristálygömbről, s noha megjárt három olimpiát és hat világbajnokságot, a hőn áhított érem nem került be vitrinjébe. Ennek dacára a szakág örökös világklasszisai között a helye, fergeteges, egyedi stílusa bevéste magát emlékezetünkbe. Az olasz létére mindig higgadt piemonti karrierjét a léc forradalma döntötte be, onnantól fokozatosan csúszott hátra a ranglistán, az utolsó két világversenyre már nem bírta beverekedni magát az amúgy pokolian erős olasz csapatba. Utolsó évében virított még egy nagyot, 4 év elteltével dobogóra állt a japán Juzava Nébán.
A fentiek egy jó részét leírhatjuk Cyprien Richard kapcsán is. Ugyanaz a korosztály, karakter, a régi sízés minden gyönyörűségét magában hordozó stílusával. Eredményessége elmaradt az olaszétól, négy VK- dobogó mellett egyetlen győzelem került neve mellé. Ám azt a diadalt sem tudnánk kitörölni emlékezetünkből, ha akarnánk sem. Adelboden 2011. Derékba törte pályafutását térdsérülése, s no persze a lécváltás. Pediglen úgy 30 éves korára beérett, mint a jó bor. A balul sikerült hazai vb után két évvel őrült versenyben nyert ezüstérmet Ted Ligety mögött, míg a francia csapatot világbajnoki címig vezette. Túlzás nélkül ez történt 2011-ben. Későn döntött a visszavonulás mellett, méltatlan vergődését jobb kiverni fejünkből. Kranjszka Gorán, utolsó versenyén azért csak beverekedte magát a 9. helyre.
Reinfried Herbst személyében Torino olimpiai ezüstérmesétől és a 2009/2010-es idény legjobb szlalomosától búcsúzunk. 2008-tól kezdve három esztendőn át a mezőny egyik műlesiklójaként tartották számon. Írhatnánk úgy is, hogy nem minősítette vissza magát Benjamin Raich utánfutójának, s remekül kihasználta az interregnum idejét. Hirscher felbukkanásával természetesen háttérbe szorult, de sokat elárul akaraterejéről, meg kicsit az osztrák technikai szakág helyzetéről, hogy a világversenyek csapatából nem lehetett kirobbantani. Utolsó három szezonjára már menthetetlenül visszazuhant, ritkán ért célba, s ahogy esett vissza a ranglistán, úgy kellett minél magasabb rajtszámmal kapaszkodnia. Kellett volna. Mert miután 66-os rajtszámmal a hátán rontott a Krajszka Gora-i első futamban, bejelentette távozását az élsporttól.
Bár eredményességben messze elmaradt az osztráktól, sokunknak fog hiányozni Markus Larsson. Világkupás szereplését még az előző évezredben kezdte, a csúcsokat a 2000-es évek derekán szaggatta. Megalkuvásra képtelen emberként a végsőkig küzdött, a fiatalokkal és saját határaival. Sajnos egy wengeni lesikló edzésen összeszedett sérülésével pontot tett az igazán sikeres karrier végére. Négyszer állt dobogón, kétszer győzni tudott a Világkupában, egyet például Alta Badián. A világversenyeken jobban kijött számára a lépés, mondhatni élvezte a „mindent, vagy semmit” helyzeteket. Öt egyéni TOP-10-helyezés nem érdemel kommentálást, az utolsót általános döbbenetre a legutolsó vb-n, Vailben szerezte – 7. helyével. Csapatban az éremszerzés is összejött, méghozzá duplán: 2007-ben ezüst-, tavaly pedig bronzérmet szerzett a svéd csapat tagjaként.
A sportszerető közönség nagy kedvence volt, bejelentése hallatán mégis sokak megkönnyebbültek. Ondřej Bank volt a fanatizmus mintapéldája. Megannyi kisebb-nagyobb sérülés után azonnal visszatért. Aztán mihelyst átállt a gyors számokra, számos szemnek fájdalmas bukást szenvedett, de csak nem volt hajlandó feladni. Nála tényleg csak a végletek léteztek, szótárából a megfontoltság hiányzott. Vail-i esése után már mi is azt írtuk, saját jól megfontolt érdekében vonuljon vissza, kezdett önveszélyesnek tűnni, amit csinált. A rehabilitáció derekán meghozta a szükséges döntést.
Bank a cseh alpesi sízés vezéreként minden létező szakágban kipróbálta magát, s karrierje különböző pontjain mondhatni mindegyikben letette névjegyét. Óriás-műlesiklóként indult, majd minőségi szlalomossá képezte magát, utolsó 4-5 évében pedig elismert lesiklóvá lett. Volt olyan idény, ami előtt – nem kicsit elhamarkodottan – az Összetett Világkupa esélyesei közt tartottuk számon blogunkon. Ha abban nem is, az alpesi sízés – lehet vitatkozni – legemberesebb ágában, alpesi kombinációban igazi klasszissá nőtte ki magát. Két VK- dobogóját is így szerezte, világversenyeken sajnos nem jött össze az a bizonyos ihletett nap, ami érmet hozhatott volna. Többször igen közel volt hozzá, Szocsiban például három szakágban is TOP-10-ben végzett, óriás-műlesiklásban például 3 tizedre került a dobogótól. Csak hogy kerek legyen a karrierje.
A szükségképp vagány lesikló mezőnyből is kitűnt őrültségével Marco Sullivan. Úgy senki nem mert ívet húzni, mint ő. Amit pedig agresszivitás szintjén leművelt a Streifen, vagy épp Wengenben, örökké beégett retinánkba. Fortuna kegyeltje volt, kész csoda, hogy két komoly sérüléssel megúszta karrierjét. Eredményekkel sem maradt adós, 16 alkalommal végzett tíz között a Világkupában. Hírhedten nem kedvelték őt a századok, sok dobogót bukott el apróságokon. Négyszer állt pódiumra, pályafutása legjobbját 2008-ban, Chamonix-i győzelme idején érte el. Szögezzük azért le, aktív éveinek derekát minden idők legkeményebb lesikló mezőnyében harcolta végig. Világversenyeken nem termett számára sok babér. Tavaly nem jutott el a VK- finálé mezőnyéig, ennek hatására is döntött a visszavonulás mellett.
Larsson mellett Axel Bäck sem csatol már lécet a svéd szlalomosok közt. Az utánpótlás beért, a megbízható középmezőny hirtelen kevésnek bizonyult az üdvösséghez. Bäck volt az a síző, aki zsinórban tudta hozni a 11-20. helyek valamelyikét, de az átütő erő mindvégig hiányzott belőle. 66 VK- indulással a háta mögött egyetlen dobogóra futotta, Kranjszka Gorán másodikként zárt. Sérülések sem kerülték el, két olimpiát és egy vb-t így is megjárt, Garmisch-Partenkirchenben bronzérmet akasztottak nyakába, igaz, a csapatversenyt követően.
A közelgő világbajnokság helyszínén, Sankt Moritzban kezdett bele az alpesi síelésbe, mégsem volt igazán más választása, mint a visszavonulás. Marc Berthod a két technikai számban érte el első sikereit, két parádés győzelmet aratott Adelbodenben, egyet-egyet mindkettőből. (Szlalomban 60-as rajtszámmal, ami rekord.) Az utóbbi években már kimondottan kombinációs sízőként vették nyilvántartásba. Idővel onnan is kiszorult, az Európa Kupából sérülésektől terhelve aztán már nem vezetett visszaút.
Búcsúzik Markus Vogel, műlesikló specialista. 2008 óta volt tagja a VK- csapatnak, tegyük hozzá azonban, hogy amint lezárult a svájci szlalom mélyrepülése, s befutottak a fiatalok, rögtön világossá vált sokak számára nélkülözhetősége. 2012 tájékán volt egy jobb sorozata, becsúszott akkortájt két TOP-10, az előző három idényben viszont elérhetetlennek bizonyult a második futam elérése.
Közel a harminchoz búcsúzik két amerikai szlalomos. Mindketten az Észak-Amerikai Kupában tűntek fel, számos versenygyőzelmük után a Világkupában már nem termett számukra sok babér. Will Brandenburgnek négy-öt éve volt két erősebb idénye, a jelen posztunkban többször emlegetett Kranjszka Gorán elért 6. helye messze élete legjobbja. Azóta mindössze kétszer sikerült pontot szereznie. Megjárta a vancouveri olimpiát, ott kombinációban zárt a 10. helyen. Tim Kelley búcsúja meglepőbb, elvégre nála felfelé ívelő formáról beszélhettünk. Előző idényben szerezte meg első pontjait, Wengenben kiváló második futamot síelt.
Újabb nagy nevet veszítettek a kanadaiak. Robbie Dixon az előző évtized végén a bő élmezőnyt erősítette lesiklásban. Négy TOP-5-ös, s négyszer annyi TOP-10-es eredmény fémjelezte ezt az időszakot. Többszörösen sérült szalagjai nem bírták a terhelést, négy esztendőn át vegetált Észak-Amerikában, miután VK-n pontot azóta sem sikerült szereznie. Morgan Pridy sem folytatja tovább. Legnagyobb fegyverténynek tán a vb-indulást emelné ki tavalyról. Emellett kanadai bajnoknak mondhatja magát, s nyert néhány NOC- futamot. A Világkupában ötször szerzett csak pontot. Testvére, Conrad Pridy még folytatja.
Könnyen felejthető kiegészítő emberek búcsúztak az osztrák csapattól. Wolfgang Hörl a szlalomosok, Florian Scheiber a lesiklók közt fért be gyakran a Világkupa-csapatba. Hörl úgy nyolc szezonon át masszív pontszerzőnek számított, igaz, a legjobb tíz közé csupán háromszor verekedte be magát. Világversenyig nem vitte, előző idénye teljes nullázást hozott, a döntés alighanem közös megegyezéssel született. Kétszer nyerte meg az Európa Kupa összesített pontversenyét, a nagyfiúk közt, a Világkupa ritmusát azonban nem tudta már felvenni Florian Scheiber. Egy Beaver Creek-i 4. helyet kivéve jobbára a pontszerző helyek vége felé foglalt helyet. Jobbnak látta tehát befejezni a középszerűséget.
Az olasz válogatott lesikló szekciójában is kezdetét vette a nagytakarítás. Siegmar Klotz fénykorában sem halmozta a pontokat, átütő eredmény híján márpedig csupán egyszer járhatta meg a világbajnokságot. A sok-sok húzódás, zúzódás, meg miegyéb sérülése után inkább már pálya után nézett. Silvano Varretoni pályafutását a súlyosabb sérülések törték derékba. Világkupás szereplése ennél szélsőségesebb már aligha lehetett volna. Vagy becsusszant épp a pontzónába, vagy teljesen homály versenyeket zárt. A harmadik variáció pedig az volt, amikor tök véletlenszerűen beférkőzött a legjobb 10 közé. Jellemzően TV-közvetítés után, irtó magas rajtszámmal. Mint tette azt tavaly Garmisch-Partenkirchenben például, ahol nem sok választotta el a dobogótól. Az olasz lesikló csapat erejét is mutatja ez a némileg váratlan visszavonulás.
Újabb meghiúsult szlovén ígéret. Matic Skube junior-világbajnokként próbált szerencsét előbb az Európa Kupában, majd a VK mezőnyében, ám sehol sem tudta igazán megvetni lábait. Harmincba került ugyan a szlalomosok ranglistáján, 2010 tájékán viszonylag gyakrabban gyűjtögette a pontokat, tartósítani, vagy még inkább javítani viszont már nem tudta formáját. Az ötszörös szlovén bajnok is dicstelenül távozik.
A búcsúzók sorát a norvég Espen Lysdahl és a holland Marvin van Heek zárja. Egy szlalomost állítunk párba egy lesiklóval. Közös bennük, hogy egy-egy kiemelkedő eredményt jegyeznek a Világkupában. Előbbi Årében végzett a 9., utóbbi azon a bizonyos zűrzavaros grödeni lesikláson zárt a 8. helyen. Lysdahl még egyszer betévedt a pontzónába, oszt annyi. Megjártak világversenyeket, sok babér nem termett egyiknek sem. Marvin azért üde színfolt volt, elvégre egy mélyföldi országot képviselt sokáig az alpesi szakágban.
