Még ha délben másként is nézett ki a helyzet, végső soron érvényesült a papírforma, vagyis az óriás-műlesiklás legjobbja, Marco Odermatt az olimpia után a világbajnokságot is behúzta elsőszámú szakágában, így a lesikló siker után két aranyéremmel zárta a vb-t. A svájci fenomén másodjára sem síelt fölényesen, de összehozott egy olyan menetet, amivel nagy terhet rótt Marco Schwarz vállára, aki két nagy hibát is elkövetett, így lecsúszott a dobogó harmadik fokára. Így pedig kettős svájci győzelem született, mivel Loïc Meillard a legjobb délutáni idővel megelőzte az osztrákon kívül a másodjára szétesően síelő, végül a 6. helyen zárt Kranjecet. Brennsteiner végzett a negyedik, Kristoffersen az ötödik helyen. Bár Szőllős Benjamin mellett két magyar színekben indult sízőért szurkolhattunk, a hazai sporttörténelem után ma egyikük sem járt sikerrel, Benji mellett Úry Bálint és Kékesi Márton is kiesett délelőtt.
Egy nappal azután, hogy a női óriás-műlesiklás végeztével hetedszerre koronázták világbajnokká Mikaela Shiffrint, a férfiak is megmutatták tudásukat az alpesi síelés alfájában, egyben ómegájában. Illetőleg nem egészen, hiszen tegnap rendezték a kvalifikációs versenyt, melynek végeztével alakult ki a mai 100 főt számláló mezőny. A két norvég tehetség nem szerepelt rajta. A Szuper-G-ben kéztörést szenvedett Atle Lie McGrath számára véget ért a vb, könnyen lehet, az idény is, a nemrég vakbélműtéten átesett Lucas Braathen szlalomban már el fog indulni.
Forrás: Szőllős Péter
A startlista 107 tagja gyakorlatilag egy színvonalas FIS-versenyen vett részt, melynek első 25 helyezettje automatikus indulási jogot szerzett a másnapi főversenyre – függetlenül attól, miként teljesítenek honfitársaik. Nemzetenként egy-egy síző ugyanis automatikus tagja volt a mai megmérettetésnek, hozzájuk csapódtak a többiek. Magyar szempontból pazarul alakultak a fejlemények, hiszen először az alpesi vb-k történetében ketten zártak a selejtező első 25 sízője közt. Úry Bálint az első futam után parádés teljesítménnyel a második helyet foglalta el a szlalom VK-elitjébe tartozó Albert Popov mögött, délután azonban muszáj volt taktikáznia, mivel Kékesi Márton is ott egyensúlyozott a továbbjutás határán, s minthogy olimpikonunk be is sorolt a TOP25-be, Bálint egy esetleges kieséssel kiszorult volna a döntőről. Leginkább ennek, s kicsit tapasztalatlanságának tudható be, hogy végül visszacsúszott a 8. helyre. A kvalifikációt nagy örömünkre Szőllős Benjamin nyerte meg, aki délelőtti harmadik helyét javította fel – a délutáni második legjobb futamának hála. Bátyja, Barnabás ugyan szintén remekül szerepelt, alig csúszott le a dobogóról, az elsőhetes csúcsterhelés után inkább a pihenés, és a szlalomra való készülődés mellett döntött, így visszalépett a mai naptól. A tegnap krónikájához tartozik még, hogy Nagy Bence sajnos nem tudta befejezni az első futamot, továbbá, hogy a TOP-ba a testvéreken kívül sorrendben a lengyel Habdas, Popov, az albán Xhepa és az argentin Gravier fért be.
Rátérve a mai napra, hála az égieknek, változatlanul remek időjárás közepette zajlik az alpesi síelés örömünnepe. A nagy mínuszok kora leáldozott, de a pályán mit sem rontott a 4-5 fokos hő, az változatlanul nagyon agresszíven jeges volt. Erre rátéve egy lapáttal az osztrák edző nehéz, kanyargós tűzést álmodott lejtőre, ami alaposan megrostálta a mezőnyt. A százból 64-en értek célba, vagyis mindössze négyen estek ki idővel. Konkrétabban kelet-timori, brazil, marokkói és ghánai sporttársak búcsúztak ilyenformán.
A nyitómenet a topfavoritnak jutott. Marco Odermatt (2.) erős átlagtempóval, sok apró és egy méretesebb rontással (a végén fordult meg kis híján teste a lendülettől) tudta le menetét. Egyik szektorban sem végzett a 4. helynél rosszabb pozícióban, másrészről sehol sem volt átütő. Megadta tehát az esélyt a többieknek. Henrik Kristoffersen (7.) nagy rössel vágott neki a pályának, s példás meredekkel közel tudott maradni Odermatthoz. A végét aztán ő még jobban elszúrta, egy elkésett ívvétel után mélyről kellett visszakormányoznia magát. Marco Schwarz (1.) Braathen távolléte okán örökölte meg a jó rajtszámot, amivel maximálisan élni tudott. Energikus volt elejétől a végéig, a kanyarátmenetekre nagyon összpontosított, ami különösen a záró szektorban nyilvánult meg idő formájában. Régen láttunk olyat, hogy valaki közel 6 tizedet oszt ki Odermattnak…
Loïc Meillard (4.) stabil, túlontúl konszolidált íveken haladt, a kellő extra lendület hiánya másodpercen túli hátránnyal járt együtt. A nyújtott és szűk kanyarok váltakozására építő nyomvonal ízlett az osztrákoknak. Manuel Feller (5.) viszonylag simán, jó tempóban megérte a célvonalat, az igazán meredeken mondjuk kevésbé tudta tartani honfitársát. Alexis Pinturault (11.) – két éremmel a tarsolyában – vagabund menettel jelentkezett. A lejtő felső részén másfél tizedes előnnyel bírt, aztán egy konkrét hátrabillenéssel komoly teret vesztett, onnantól kezdve kiiratkozott az esélyesek köréből. Az elitcsoportból utolsóként Žan Kranjec (3.) mutatta meg magát. Egészen a zárószektorig szorosan tartotta az éllovast, sőt a közbülső két szektorban még valamicskét fogott is rajta. A zárás azonban dadogósra sikerült nem úszta meg 7 tizeden belül.
Két, a maguk szintjén rontott menet következett. Rasmus Windingstad (21.) totál ritmustalanul haladt lejtmenet, a címvédő, de az újabb aranyéremre teljesen esélytelen Mathieu Faivre (25.) elsősorban a letöréseknél mutatott be szívfájdító vesszőfutást, cserébe még végtempója is harmatos lett. Két éremre érdemes svájci menet után Gino Caviezel (9.) sem kívánt lemaradni. A meredek bejáratánál sok élt használt, időbe került, mire ritmust talált. Befért a TOP10-be, ugyanakkor több mint 2 s-es hátrányt szedett össze. Irdatlan különbségek mutatkoztak a szakág legjobbjai között, szortírozó pálya volt a délelőtti. Luca de Aliprandini (14.) ugyanazt a meggyőződés hiányát sejtető menetet produkálta, mint gyakorlatilag egész télen, s mint barátnője, Michelle Gisin. Hamar eldőlt, nem fog a parallel után újabb érmet szerezni Alexander Schmid (19.). A német specialista rendre mélyre került a kulcskanyarokban, a jeges körülményekkel szemlátomást nem barátkozott meg. River Radamus (20.) hiperagresszív stílusát ugyanígy nem kultiválta a lejtő. Dadogtak lécei a kijáratokon, ő sem maradt 3 s-en belül. Stefan Brennsteiner (6.) látványos ívváltásai nagyon bejöttek, alig kapott pár tizedet a meredeken – harmadik osztrákként került a legjobb hat közé. Sokáig hasonló dimenzióban síelt Filip Zubčić (8.), a horvátok egy szem esélye a végére lendült bele, egy század híján így is beszedett 2 s-et.
Alexander Aamodt Kilde – a fiatalok hiányában – természetesen bevállalta az óriást, s ha már ott volt, beleadott apait-anyait. Kegyetlenül bekezdett, de hamar késésbe került, s egy elmért kék kapu után a következőbe esélye nem volt beférni. Erik Read (17.) le-lecsúszkált az ideálisnak vélt ívről, így besorolt a 3 s-esek csoportjához. Az igazat megvallva nem volt kellemes látvány, amint kiváló óriás-műlesiklók sora szenvedi le magát a több helyütt szögletes kanyarokra építő lejtőn. Raphael Haaser (12.) és Filippo Della Vite (10.) pozíció terén aligha várt jobbat, de az 2 és fél másodperces elmaradás a laikus tévénézők számára arcpirítóan soknak tűnt. S persze az igazán szép sízés is elmaradt. Tommy Ford (16.) vérrel-verejtékkel, több mélyre kerüléssel, nyögvenyelős ívváltással oldotta meg a meredeket. Joan Verdu eléggé korán búcsúzott, a tavalyi kétszeres junior-világbajnok Alexander Steen Olsen (13.) pedig vagány, helyenként stílusos menettel sorolt a középmezőnybe.
Forrás: Magyar Sí Szövetség
Akik harmincig következtek, ők egy átlagos Világkupában már nem kerültek volna eme rajtszámok környékére. Thomas Tumlernek (27.) konkrétan azért kellett izgulnia, hogy ne a mezőny második felében kezdhesse meg délutáni menetét. Giovanni Borsotti (18.) nagyon ráérzett a záró szakaszra, ennek köszönhetően a 3 s-esek csoportjába került. Adam Žampa (36.) bődületes vergődést mutatott be, az addigi tökutolsótól is beszedett egy szekundumot. Brian McLaughlin (30.) éppen csak bent ragadt a harmincban, a VK-szinten eddig kevésbé bizonyított francia Leo Anguenot (22.) tisztességgel helytállt, kiváltképp a svéd Mattias Rönngren (15.), akinél a meredeken jött ki elmaradásának java. Fabian Gratz (35.) egyelőre – óvatosan fogalmazva – nem építi a szép német GS-hagyományokat.
Harmincon túlról Charlie Raposo (34-essel a 26.), Alex Vinatzer (36-ossal a 23.), Kato Szeigo (39-essel a 28.) és az Universiadéról ismeretes Albert Ortega (44-essel a 24.) került a TOP30-ba. Elindult a junior-világbajnok Alban Elezi Cannaferina (31.) is, a hazaiak tehetségének nem volt szerencséje a századokkal. Mint már szó esett róla cikkünk elején, a mezőny mintegy 40%-a nem fejezte be futamát, a feljegesített lejtő a komplikált nyomvonallal együtt olyan kihívás elé állította még a hetente nemzetközi versenyeken edződő sízőket is, amire nem voltak felkészülve. Sajnos magyar szempontból rossz volt az összkép. Úry Bálint és Kékesi Márton két szektor után búcsúzott, Szőllős Benjamin (Izrael) a legelején fejezte be szereplését. A legnagyobb időkülönbséggel a san marinói Matteo Gatti (91-essel a 60.) került a második futamba, őt közel 25 másodperccel terhelte Schwarz.
Délután Helmuth Krug, a svájci csapat trénere végezte el a tűzési teendőket. A hárommal kevesebb fordító kapu és a másfajta filozófia nagyátlagban 5 másodperccel gyorsabb futamokat eredményezett. A lejtő tetején már-már szuperóriást idéző tempóval vágódtak némely kanyarba. McLaughlin (20.) jó lendülettel állította fel az alapidőt, ez tíz helyes javítást eredményezett. Az amerikai után egy ausztrál srác következett, Laidlaw (25.) pár bedőléssel együtt tisztább íveken ment, ez lanyhább sebességéből fakadt. A brutáltempós kanyar nem volt Kato (26.) kenyere, igazán bajba mégis a meredeken került, ott nagyon nem tartotta az ívet. Tumler (18.) volt az első vérbeli VK-síző, s hozta a kötelezőt, vagyis átvette a vezetést. A meredeken meglátszott a tapasztalat, más kérdés, hogy Raposo (17.) óvatos kezdés után így is rögtön letaszította az élről, mivel az első letörést minden korábbinál magasabbról síelte meg. Ha nincs egy ronda befékezés a végén, a TOP10 sem tűnt elérhetetlennek. Faivre (19.) még véletlenül sem tört ki árnyékából, bántóan bizonytalan volt a kritikus pontokon, így ketten is megelőzték. Ortega (23.) óvatosra vette a figurát, inkább a húsz környéki helyezést figyelte. Ellenben Vinatzer nem védett semmit, a pontatlanságok miatt nagy eredményre nem volt esélye. Négy kapuval a vége előtt frontálisra vett egy kaput, amit hanyatt fekve követett még egy. Csak a reklámmolinók állították meg.
Anguenot (24.) direkt íveken suhant le a javítás gyakorlati feladásával, utána Windingstad (16.) a határokat feszegette, mégpedig pár valaggal vett meredek kapuállást kivéve egész meggyőzően. A norvég vezetése tiszavirágéletűnek bizonyult, Radamus (12.) ugyanis az addigi legjobb menettel hamar letaszította onnan. A vagányság nem ment át csapkodásba, végtempója pedig még jobb lett a norvégénál. A havon bemutatott piruettet oltalom alá helyezhetné. Schmid (15.) túldöntött lécei nem néztek ki jól a meredek végén, a túlzott agresszivitás visszafelé sült el. Borsotti (11.) jobban osztotta be energiáját, kompakt menetének jutalma egy vezető hely volt. Az első blokk két kieséssel zárult: Read a lejtő közepi letörésre kanyarodás közben vesztette el támaszlécét, aztán megállíthatatlanul csúszott a reklámtáblák irányába; Ford pedig egy egészen jó középső harmad után került a vége felé pályán kívülre.
Rönngren (21.) lábai gyakran megremegtek a tempós kanyarokban, illetve már a rajtnál is, osztályrésze jelentős pozícióvesztés lett. De Aliprandini (14.) újabb vb-érem helyett a tisztes helytállásért síelt. Voltak jó momentumai, de az a tény, hogy a jelenleg nem épp veretes olasz csapatban a harmadik helyezést szerezte, nem a legjobb bizonyítvány. Steen Olsen (22.) nem az a megilletődött fajta, a meredeken magától értetődő természetességgel rodeózott, léctartása nehezére esett, vesztét egy bukóteres akció okozta. Haaser (13.) bátran vágta léceit a kanyarulatok irányába, a végén azért szaporodtak a késések, s a mellkassal eltalált kapus eset sem lehetett kellemes élmény. A franciák nem szaggatták szét az istrángot délelőtt, utolsó reményük, Pinturault (7.) másodjára azért kiszolgálta közönségét. Hiperagresszív stílusban uralta a lejtőt, egy adott ponton a másodpercet súrolta az előnye. Topidőt ment, ennél csak Meillard tudott jobbat egy századdal. Érmes vágyálmokról persze így sem beszélhettünk. Habár bátorságban nem szenvedte hiányt, sem Delle Vitének (10.), sem pedig Caviezelnek (9.) nem volt esélye a franciával szemben. A fiatal olasz lent vett érintőre pár kaput, a svájci pedig a meredeken fogta picit vissza magát.
Forrás: RTS
Az aranycsata legjobb nyolc sízője előtt Pinturault az előbbi két síző előtt. Zubčić (8.) beleadott mindent, nagy lendülete közepette megküzdött a talajon maradással, így pedig nem volt esélye a franciával szemben. Kristoffersen (5.) másodpercen túli előnye birtokában nem a vezetés átvétele volt a kérdés: nem volt mese, további fórt kellett építenie. Nyilván aktívan síelt, de hiányzott belőle ma a stabiltás. Erős pályát ment, de túl nagy volt a hátránya. Brennsteiner (4.) kapcsán sem volt agresszivitásban hiány. A meredeken még nagyobb frekvenciára kapcsolt, mint a norvég, ami bőven elég volt a vezetés átvételére. Innentől fogva az osztrák érem szinte biztosra volt vehető.
Feller minden létező, s nem létező rizikót felvállalt, így a bombasztikus kezdés után sem akart pirosra váltani a stopper. Az alsó passzázs előtt aztán túlfordult, az onnan indult késéssorozatból már nem volt visszaút. Mint már szó volt róla, Meillard (2.) megsíelte a délután legjobb futamát. Harmonikus, vehemens sízést láthattunk tőle, amivel keménye bejelentkezett az éremért. Ez Kranjec (6.) menete után világossá vált. Valójában már annak kezdetén, mihelyt méterekkel lecsúszott az optimális ívről. A folytatás már merő erőlködés volt. Az olimpiai után a vb-érem már nem realizálódott.
Amilyen szépen a felső kulcsfordítót Odermatt (1.), annyira távol került gyakran a kapuktól a középső szektorokban. A tempó speciel adott volt, de ennyi túldöntött léccel megadta az esélyt Schwarznak (3.). Az első harmad fölényesre sikerült, jó három tizedre növelte előnyét. Aztán elmondása szerint meglepte, hogy árnyékba került a pálya, majd hátra került a súlypontja, onnantól fogva nem húztak úgy lécei, mint kellett volna. Egy megnyert versenyt dobott el, még Meillard is elébe került.
A verseny krónikája úgy teljes, hogy szólunk azokról, akik a kiesők helyét megörökölve a TOP30-ban zártak: Elezi Cannaferina (27.), a spanyol Garay (29.), a dániai osztrák Borgnäs (28.), valamint Habdas (30.).
Marco Odermatt a csalódást keltő Szuper-G után eléggé maga alá került, pedig épp csak lecsúszott a dobogóról. A királyszámban aztán valóra vált régóta dédelgetett álma, s nyerni tudott végre, ami élete első vb-aranyát jelentette a számára. Ma pedig nem síelte élete legjobbját, de ez is elegendő volt. Carlo Janka 2009-es sikere után nyert újra svájci síző férfi óriás-műlesiklásban, s ha idény végéig nem áll feje tetejére a világ, akkor minden létező címet „Odi” fog birtokolni eme szakágban. Érdekesség, hogy eddig négy alkalommal valósult meg a lesiklás + óriás dupla, a társaság, amihez ma Odermatt csatlakozott: Zeno Coló (1950), Toni Sailer (1956 és 1958), Jean-Claude Killy (1968), Aksel Lund Svindal (2007).
Forrás: Seattle Sports
Eddig egyetlenegyszer, még 1976-ban fordult elő, hogy kettős helvét siker született óriásban. Akkor Heini Hemmi és Ernst Good előzte meg a még karrierje elején járó Stenmarkot. Loïc Meillard-nak e nap előtt volt már két érme világbajnokságról, két éve ugyanakkor mindkét bronzát kiegészítő számban, „csupán” kombinációban és parallelben gyűjtötte be. Érett a mai szereplés a hat évvel ezelőtt junior-világbajnoktól, hiszen fokozatosan felfelé ívelő teljesítménye Schladmingban VK-győzelemben csúcsosodott ki.
Marco Schwarznak frenetikus vb-je van, eddig minden számban, amiben elindult, a legjobb hat között végzett. Kombinációban címvédőként ezüstérmet szerzett, amit Szuper-G-ben egy 6., lesiklásban pedig egy parádés 4. hely követett. Óriás-műlesiklásban két éve éppúgy bronzérmet akasztottak a nyakába, ezzel elmondhatja magáról, hogy többször állt dobogóra vb-n, mint a Világkupában, ami ezt a szakágat illeti. Erre ugyanis egyetlenegyszer volt példa, pár hete Schladmingban zárt ugyancsak harmadikként. Az osztrákok tisztes éremmennyiségnél járnak, az arany viszont nagyon hiányzik a pozitív összképhez. Női szlalomban teljesen esélytelenek még a dobogóra is, innentől fogva minden elvárás a férfiakat fogja rogyasztani. Igaz, ott több aduásszal rendelkeznek.
Holnap a nők zárószámára, a szlalomra kerül sor, illetve azzal szinte párhuzamosan megrendezik a férfiak műlesikló kvalifikációját.
A címlapkép forrása: Trend Detail News
Síparadicsom Blog 