Nika Kriznar, Ursa Bogataj, Peter Prevc és Timi Zajc remek formában érkezett Kínába, és miután a vegyes csapatversenyben a hölgyek teljesítménye között sokkal nagyobb a különbség, mint az uraknál, a szlovén válogatott volt a favorit már a döntő előtt is. Szomszédaink aztán ahogy illik rajt-cél győzelmet arattak – bár ahhoz, hogy több, mint száz pont különbséggel nyerni tudjanak, a zsűri szigorúsága is kellett. A legjobb csapat mellé ugyanis az orosz és a kanadai együttes állhatott fel a dobogóra, ha valaki ezt megfogadta volna valószínű nagyobb összeget nyert volna, mint azok nyolcan, akik a 2014-es brazil foci VB-n előre megérezték, hogy a német válogatott 7-1-re legyőzi a házigazdákat. Pedig az is megtörtént.

Talán Japán.

Így gondolták sokan, hogy a szigetország sportolói szoríthatják meg esetleg a szlovéneket. Aztán az első sorozatban mindjárt beütött a krach. Hiába volt versenyben Kriznarral a három olimpiára is esélyesként érkező, de összességében még mindig egy bronznál járó Takanashi, ő akadt fenn először szabálytalan ruha miatt a bírók hálóján. Kobayashiék azonban nem adták fel, és joggal bízhattak abban, hogy három ugrással is meg tudják előzni a cseheket és a kínaiakat, és továbbjutnak a második körbe. Ez ha nem is ebben a formában, de éppen össze is jött, hála a friss olimpiai bajnok értékes ugrásának.

Ha nem japán, akkor a németek!

Akár ők is megszoríthatták volna a szlovéneket – bár az egyéni versenyben sem Gieger, sem Eisenbichler nem alkotott maradandót a férfiaknál. Karl mellé nem is Eisi, hanem Schmid került be, és akárcsak ők, Selina Freitag is a saját sorozatában a legjobb három között végzett. Lehet ebből baj? Hát persze, hogy lehet. A németek ma is nehezményezik, ahogy Althaus elől elvitték a szlovének az aranyat pár napja, most meg legjobbjukat, Althaust ruha miatt ki is zárták. Nem sokon múlt, de ez így kevés volt, és be sem jutottak a második körbe.

Hát ha a németek se, majd az osztrákok!

Talán, ha Marita Kramer eljöhetett volna, de így? Iraschko Stolz is az első sorozatban bukta a ruhát – kész szerencse, hogy a csapatból pont ő, mert ő teljesített a leggyengébben. Kraft, Eder majd Fettner azonban jó formában volt, így a három DSQ-s csapat közül ők várták a legjobb pozícióból a folytatást. A toronymagasab vezető szlovének mögött a norvégok és az oroszok álltak.

Tényleg, a norvégok, róluk meg is feledkeztünk!

Persze ötven pont hátrányból csodát senki ne várjon – igaz egy kis időre Takanashi eredményét visszarakták, ami pillanatnyi 20 pontos japán ezüstöt jelentett – de aztán éppen ők folytatták a éremesélyesek rossz sorozatát. Előbb Ström majd Opseth ruháját találták szabálytalannak, így hat ugrással a norvégok visszacsúsztak a nyolcadik helyre.

S hogy mitől vált felejthetetlenné mégis a verseny?

Először is az oroszoktól. Makhinia, Avvakumova, Klimov és Sadreev sem hibázott, mindannyian a 2-5. helyet hozták a saját sorozatukban stabilan, végig. Az, hogy ez ma egy történelmi ezüstérmet jelentett az a kizárások nélkül nyilván esélytelen lett volna, de a szabályokhoz a megfelelő ruházat is hozzá tartozik, így a biztosnak tűnő hatodik hely helyett a második hely került be az olimpiák évkönyvébe. Amilyen jól teljesítettek az egyéni versenyeken is, talán nem is érdemtelenül.

Hanem az maga a csoda, hogy Kanada megőrize a harmadik helyet!

A japánok ugyanis mindössze 55 ponttal voltuk csak mögöttük, s miután a második sorozatban mind a négy ugrójuk ismét jöhetett, ez nem tűnt nagy előnynek. Loutiutt azonban a 84 méteres első soroazt után 90 méternél landolt, így Takanashi “csak” 17 pontot tudott hozni rajta. Soukup 25 ponttal kapott kevesebbet, mint Sato, így már elérhető közelségbe került a japánok érme. Igen ám, de Abigal Strate öt ponttal legyőzte Yuki Itot, így 17 pont maradt Kobayashinak a végén. Tíz méterrel kellett volna hosszabbat ugrania, mint ahol Boyd Clowes landol.

Nos az olimpiai bajnok 106 méterre szállt és a nap legponterősebb ugrását mutatta be, de McKenzie másodszor is 101.5 méternél ért földet, ami Kanada sporttörténeti bronzérmét jelentette.

S hogy mi történt a szlovénokkal?

Semmi különös, körről körre magabiztosabb előnnyel vezettek. A két olimpiai dobogós lány meg is nyerte a sorozatát, így a fiúk 5. és 6. helyezése is belefért. De hogyan is kezdtem a beszámolót? Amíg a férfiaknál pl. az első sorozatot nyerő Kobayashi és a hatodik Prevc között alig 4 pont volt a különbség, addig a hölgyeknél a hasonló pozícióban lévő Bogataj és Opseth között 32. Ezért aztán ha nem zárják ki az első körből Althaust és Takanashit, vagy itt van Kramer, ezzel a teljesítménnyel Szlovénia akkor is nyert volna, csak nem 110, hanem 40-50 pont különbséggel. Pont annyival, amennyivel a “gyengébbik” női ugrójuk veri a konkurrens csapatok második emberét. Senki másnak nem volt 4 extra klasszisa, csak nekik, a csapatversenyben pedig ez ma aranyat ért…. És persze a szabályos ruhára is szükségük volt.

A verseny végeredménye