Hosszú-hosszú idő telt el az utolsó szubjektív cikk óta (mindenki nagy örömére), ám véget ért a jó világ. Itt az ideje ismét görbe tükröt tartani a tükörsima lejtőkre. Mind Wengen, mind Zauchensee okot adott erre. Svájcban Kriechmayr indulása, és győzelme vetett olyan hullámokat, melyek remélhetőleg nem okoznak lavinát. Zauchenseeben egy osztrák lány, Michaela Heider esete pedig leginkább egy Rejtő-regényt idézhetett eszünkbe, ami ennek megfelelően színpad- és képregényszerű feldolgozásért kiáltott…

Kinyíló kiskapuk

Wengen az alpesi sí egyik legemblematikusabb helyszíneként rengeteg nagy csatát, drámai pillanatot megért már. Az idei verseny is bizonyosan beírta magát a sítörténelembe, ám erre aligha lehetünk büszkék.

Az alpesi sí egyik legpozitívabb tulajdonsága, hogy itt csak a legeslegritkább esetben játszik szerepet a szabálykönyv. Nem szokták a felszerelést méricskélni vonalzóval, nincs pontozás, az órát pedig nem lehet befolyásolni. (Nem véletlenül fogadta akkor felzúdulás néhány éve Marcel Hirscher rezzenéstelen arccal továbbvitt kapura lépéseit…) Erre most itt van Kriechmayr, a Precedens. Egy borzalmasan veszélyes precedens.

Lesiklásban csak akkor indulhat el valaki, ha előtte legalább egy edzésen részt vesz. Közismert, unalomig ismételgetett tézis. Vincent Kriechmayr pozitív COVID-teszt miatt nem vehetett részt az edzéseken. Világos a következtetés, nemde? Lehet, a rosszindulat mondatja velem, de – sajnos – inkább évtizedes tapasztalat: világos lenne, ha nem az osztrák csapatról lenne szó. Fogalmazhatunk úgy: nagyon jól ismerik a szabályokat. De úgy is: nagyon jól tudják saját szájuk íze szerint forgatni a szabályokat. Most is jött a kiskapuk előkerítése: a szuper-G-n nem kell edzés, a pálya ugyanaz, vagyis Kriechmayr már csütörtökön teljesítette a feltételt. Az az igazság, logikailag ez a jobb indok, épp csak a szabályba nagyon nehéz belemagyarázni.

Ám jött helyette a másik, “szabályos”, ám kifejezetten felháborító megoldás: Kriechmayr engedélyt kapott egy “különedzésre”, emiatt kapott rajtengedélyt lesiklásban. Aki még nem látta ezt a különedzést, megtekintheti ITT (bónuszként a németül tudóknak erős svájci anyázás olvasható a videó alatt). A verseny előkészületei közepette Kriechmayr beáll a rajtkapuba, elindul, és másfél méter után meg is áll. Hisz a szabály úgy szól, “elrajtolni” kell egy edzésen. Megtette.

És milyen a véletlen… Vagy épp nem véletlen? Svájcban bizonyára utóbbit gondolják. Miután az első (rövidebb pályás, nem “hivatalosan wengeni”) lesikláson Kriechmayr megismerte a pályát, a második, “valódi” lesiklást megnyerte. A riválisai ekkor már öt csúszáson voltak túl a brutális pályán. Ő három csúszáson. Kevésbé fáradhatott el a végére. Persze, lehet úgy is nézni, kettővel kevesebb lehetősége volt megismerni a pályát, mégis nyert. Az igazi baj épp ez: pártállástól függően magyarázható így is, úgy is. Épp ettől a magyarázkodástól mentse meg az Úr az alpesi sít…

Reménykedjünk, hogy a lila fejjel káromkodó svájci vezetők nem veszik fel a kesztyűt, és nem látjuk azt Kitzbühelben, hogy valamelyik svájci ugyanilyen “edzésekkel” hangol majd a Hahnenkammrennenre. A szabály ugyanis nem ok nélkül született, elsőre versenyhelyzetben síelni egy lesiklást nemes egyszerűséggel életveszély. Erre is esélyt adott a Precedens.

Itt van viszont az érem másik oldala, maga a víruskérdés. Ami miatt az előző szezonban bizonyítottan egészséges sportolóknak kellett kihagyniuk versenyeket kontaktként. Ami szerencsére lassan közelít a józan ész által is elfogadható kötöttségekig. Shiffrinnél is határon táncolt a zágrábi indulás, neki is megengedték (no igen, az amcsi sportdiplomáciát is jól ismerjük). Persze, nem mindenhol ilyen fényes a helyzet… Svájcban láthattuk a közönséget. Ausztriában eközben helyenként nemcsak közönséget, de versenyt se engedtek meg maguknak a helyi hatalmaskodók, izé, hatalmasságok. Arról már nem is beszélve, hogy ugyanekkor Ausztrália látszólag visszatérni kíván börtönsziget gyökereihez, és miniszterelnöke bírói döntést semmissé téve akadályozza meg egy teniszező beutazását… A Đoković-sztoriba persze nem érdemes alaposabban belemenni, pozitív oldalt nehéz találni (még COVID-értelemben sem), egy párhuzam viszont nagyon is adott: a szerb teniszező riválisai egyöntetűen álltak be a sorba kígyót-békát kiabálni rá; Kriechmayr riválisai közül senki nem találta be az osztrákot győzelme után. Ahogy korábban is írtam: az alpesi sí a tiszta versenyről szólt. Erről kell szólnia most is, és a jövőben is. Hogy az idei Wengen tényleg csak egy egyedi, fura eset maradjon…

Ki menti meg a mentőket?

(Versenyirányítás a színpadról balra el…)

(Versenyirányítás színpadra be, semerre nem nézve…)

A tényszerűség kedvéért: 1. A képek az eurosportplayer.com közvetítését felhasználva, valós időben követik egymást, a versenyző talpra állása és a helikopter indítása között bőven eltelt idő. 2. Michaela Heider nem úszta meg karcolás nélkül, könyöksérülését műteni kellett, komolyabb kihagyást azonban ez nem fog neki jelenteni. 3. A mellékszereplők nevei természetesen csupán romlott fantáziám szüleményei. 4. Nem kell félteni a dokikat, végül megjött értük a helikopter.