Mitja Oranič: Boldog leszek, ha segíteni tudok a magyaroknak, hogy egy síugrójuk is ott legyen az olimpián.

A tavaszi-nyári felkészülési időszaknak új edzővel vágott neki Vörös Virág. Vasja Bajc váratlan távozása után a síszövetség maradt a korábban beválni látszó szlovén vonalon, így immár három hónapja Mitja Oranič az egyelőre egyszemélyes magyar csapat vezetőedzője, akit eddigi tapasztalatairól és az előttünk álló időszakra szóló terveiről kérdeztünk.

Hogyan élte meg az első hónapokat a magyar csapatnál és hogyan halad Virág felkészülése?

Három hónapja ismerjük egymást, ezidő alatt sikerült felmérni, hogy mik azok a területek, amin dolgoznunk kell. Sok tennivalónk van, hiszen komoly kihívást jelent, hogy Magyarországon nincs igazán jó infrastruktúra az edzésehez, hiszen egyedül Kőszegen vannak sáncok. Az ottani fiatalokban van pontenciál, de több edzésre lenne szükségük, úgy pedig nehéz ezt megoldani, ha ehhez mindig Szlovéniába vagy Ausztriába kell utazni. Virág esetében nagy előny, hogy hosszabb idig is Szlovéniában tud maradni, de ez 10-15 éves fiatalok esetén nehezebben kivitelezhető, úgyhogy remélem, hogy előbb-utóbb épülnek majd újabb sáncok is az országban.

Ami Virágot illeti, öszességében jól van, nagyon hajlékony így a nekifutón szinte tökéletes a tartása, az elugrásnál van inkább problémája, ugyanis még minig nem bízik magában teljesen. Ez elsősorban mentális probléma nála, kétszer is műtötték a térdét, ezt pedig általában nehéz a versenyzőknek feldolgozniuk.

Hogyan tervezik a nyári szezont, látjuk majd versenyezni Virágot vagy a felkészülésre koncentrálnak majd?

Mindenképp szeretnénk, ha minél több versenyen rajthoz tudna állni Virág, a bemutatkozást a frenstati Grand Prix versenyen tervezzük. A wisłai és a corcheveli fordulókat úgy döntöttünk kihagyjuk, hiszen a felkészülést csak június 2-án kezdtük el, nem is ismertük még igazán egymást és Virág akkor már három hónapja nem ugrott, így nem is volt jó formában. Frenstat után egyébként tevezünk elindulni a COC-ban is Barcarozsnyón, aztán majd meglátjuk, hogy állunk. Korábban beszéltünk róla, hogy lehet, hogy jobb, ha majd visszamegyünk utána a kisebb sácokra, és lépésről lépésre építjük fel a technikáját. De miután tavaly elég kevés versenyen indult, mindenképpen fontos lenne, ha többet tudna versenyezni, most még nem is annyira lényeges, hogy milyen szinten, GP, COC, illevte FIS-kupa versenyekben egyaránt gondolkodunk.

A versenyek közül ugyanakkor egyre többet rendeznek nagysáncon, Virág viszont a tavalyi szezonban viszonylag keveset tudott nagysáncon edzeni, ezzel most hogy állnak?

Igazság szerint kicsit meglepődtünk, amikor a naptárt megláttuk, és valószínűleg sokan mások is a lányok közül, mert arra számítottunk, hogy az olimpiai szezonban valamivel több versenyt rendeznek, viszont ezek közül most valóban elég sok került nagysáncra. A top 10-15 versenyző számára ez persze nem gond, ők kényelmesen érzik magukat nagysáncon is, de a fiatalabbaknak vagy a kisebb országok ugróinak ez azért még mindig kihívás. Szeretnénk is majd természetesen felmenni a nagysáncra, de még nem tartunk itt. Lépésről lépésre haladunk, először Virágnak az önbizalmát kell megerősítenie, ezt pedig két térdsérülés után nem szabad siettetni. Edzőként több példát is láttam, amikor egy térdsérülés komoly lelki gátat jelent a versenyzőnél, említhetem például Jaka Hvala esetét, aki VK versenyt is nyert, a sérülése óta viszont alig néhány pontot szerzett a világkupában. Aki belülről átélt hasonlót, az ismeri az érzést, amikor egy-egy ilyen sérülés után a verseyző a levegőben sokszor csak arra tud gondoni, hogy hogyan fog landolni, így pedig nehéz megtalálni a “komfortzónát” a sáncon. Dolgozunk rajta, de türelmesnek kell lennünk, nem szabad ilyenkor túl nagy nyomást helyezni a versenyzőre, inkább hagyjuk, hogy Virág a maga természstes ütemében haladjon.

Az előttünk álló szezon fő eseménye a pekingi olimpia lesz, Virág többször is elmondta, hogy szeretne ott lenni, amihez viszont pontokat kellene szereznie a GP vagy a VK-futamokon. Hogyan látja az esélyeket a pekingi kijutásra?

Egyértelműen ez a fő célunk. Mindenképpen látok esélyt arra, hogy Virág ott legyen, noha a feladat nem könnyű. Ugyanakkor az elmúlt szezonban a legjobb versenyén ott volt a legjobb 40 között a világkupán, az annyira már nincsen messze a top30-tól. Ezt a mostani időszakot júniustól szeptemberig elsősorban felkészülésnek tekintem, és úgy számolok, hogy Virág formája majd decemberben illetve januárban ível igazán felfelé. Hiszem, hogy elérhető a kijutás, de türelmesnek kell lennünk.

Jómagam egyébként különböző minőségben ott voltam az elmúlt négy olimpián, sőt az első olimpiai élményem még 2003-ban volt az EYOF-on (Oranič ott egy arany és egy ezüstérmet szerzett északi összetettben). Részt venni egy ilyen eseményen egy életre szóló élmény, és boldog leszek, ha segíteni tudok abban a magyaroknak, hogy egy síugrójuk is ott legyen. Persze nem könnyű a helyzetünk, hiszen csak egy versenyzőnek van erre igazán esélye, Virág is nagyrészt egyedül készül, de szeretnénk majd együttműködni más nemzetekkel, ugyanis úgy hiszem, társaságban könnyebb a nehézségeken is túllendülni. Amikor a fiatal kőszegi ugrók néhány napra csatlakoztak hozzánk, Virág is egyből sokkal vidámabb, energikusabb volt.

Hossztávon egyébként a legfontosabb az infrastruktúra fejlesztése lenne a sportág számára, a kőszegi K30-as sánc ugyanis kicsi. Persze egyelőre egy 90-es vagy 120-as sáncot felesleges lenne építeni, de egy 60 méteres sánc, ami megadná a magyar ugróknak a hazai edzés lehetőségét sokat lendíthetne a magyar síugrás jövőjén.

Borítókép: Magyar Sí Szövetség

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s