Lefelé a lejtőn – Alpesi sí szubjektív

Furcsa időket élünk, és a felbolydult világtól az alpesi sí világa sem függetlenítheti magát. Így lett a Világkupából valójában Európa kupa, napról napra változó programmal, helyszínekkel. No de ezen kívül is vannak ám furcsaságok, főleg ha hosszabb időtávon nézzük. Nos, jó ideje háttérbe vonultam már a blogon, most viszont Dave kolléga felhívására, miszerint hiányolja vitriolos sítlusomat, összeszedtem néhány gondolatot napjaink furcsaságairól.

A COVID-helyzet taglalása tulajdonképp felesleges, nemcsak a tüdőnkön, de könyökünkön is ez jön már ki, ráadásul torkig is vagyunk vele. Az alpesi sí tulajdonképp örülhet – a versenyek jó része rendben lezajlik, igaz, vészforgatókönyvek (ill. vész-vész, sőt vész-vész-vész stb. forgatókönyvek) szerint. Szóval, mielőtt panaszkodnánk, hogy végül csak Európában zajlik a “Világ”kupa, gondoljunk bele egy apróságba nagy kedvencem, a spanyol foci házatájáról: a spanyol strandlabdarúgó válogatott 2019 novembere után most fog újra összegyűlni – egy belföldi edzőtáborra. Valódi meccs szóba sem kerülhet, ki tudja még meddig. Szóval, ne panaszkodjunk a chamonix-i latyakra meg a világvégi alpi helyszínekre, örüljünk, hogy legalább náluk nem állt meg az élet.

Forrás: Kurier

Felbolydult az élet más szempontból is: végre megvalósult minden anti-osztrák szurkoló vágyálma, nincs olyan szám, ahol előre garantált lenne az osztrák dobogó. Még mielőtt meglincselnének a sógor-fanok: ez egyszerűen azért jó, mert hihetetlen osztrák túlsúly jellemezte mindig is az alpesi sít. Nem elvéve a nyugati szomszéd érdemeit, nem letagadva azt, hogy a tömegbázis szempontjából világelsők lehetnek, a sportág szempontjából bizony az a jó, ha mások is labdába rúgnak mellettük. Mostanában pedig rúgnak, de még mennyien… A hagyományos alpi sínemzetek (svájci, francia, olasz, német) mellett a norvégok, vagy az észak-amerikaiak ottléte nem meglepő, a svédek kicsit tán mélyrepülésben is vannak, no de cserébe megjelentek a britek, már Új-Zélandról se a kivi jut először egy síszurkoló eszébe, és tör előre ezerrel Európa keletebbi fele, a megszokott szlovén-horvát duó mellett immár szlovák, lengyel, sőt bolgár menőkkel. Hirscher visszavonulásával és Shiffrin formavesztésével pedig eltűntek az egy idő után már kontraproduktívan domináns síelők. Amennyire őszintén csodálta az ember Kostelić csodás januárját, vagy Maze csodaidényét, annyira kinyílt sokak zsebében a bicska a soha nem hibázó osztrák úr ill. amerikai hölgy 69. fölényes, másodperc feletti előnnyel learatott győzelme láttán. Hát, idén erre se panaszkodhatunk: lehet, hogy sokkal nyer valaki, de hogy ki, azt nehéz megjósolni.

Forrás: Alchetron

Egy nagy szívfájdalma lehet az embernek ebben a nagy nemzetkavalkádban: a piros-fehér-zöld színeket csak az olaszok képviselik, és bizony következő potenciális lehetőségként előbb juthat eszünkbe Tádzsikisztán, mint kis hazánk. Pedig szép idők voltak – Miklós Edittel soha nem látott szintre emelkedtünk. Nagy kár, hogy aztán Edit a légvár lerombolásában is éppoly komoly szerepet kapott, és nem látszik a romokon, hogy hogyan is tudna újjépülni… Apropó, tudja valaki, merre jár most a borgazdag szlavón lejtők daliás vitéze, a mi derék Samsalunk?

Forrás: GreekReporter

Zárásképp pedig egy apróság: a “névtelen” amcsik. Nevezetesen A J Ginnis és A J Hurt esete. Az idősebb korosztály bizonyára emlékszik még a felkavaró pillanatra a Magnumból (az eredetiből, nem a mostani olcsó utánzatból), amikor kiderült, hogy a hiperlaza helikopteres csávó, TC valójában a kifejezetten röhejes Theodore Calvin névre hallgat. Hát, igen, sokat ront a menőségen a valóság. De egy sportversenyen illendő lenne a valóságnak fontosabbnak lenni a menőségnél. Kizárt, hogy ezen a néven anykönyvezték volna bármelyiküket is, mi a csodáért nem lehet valódi nevükön szerepelniük? Hagyjuk meg a monogramokat más műfajoknak: könnyűzenében, akár valamelyik “deklaráltan húdemodern” extrém sportban talán oké, de egy olyan nagy hagyományú sportban, mint az alpesi sí – szánalmas. Persze, ez csak magánvéleményem. Becenevei mindenkinek vannak, Lizzi Görgl ugrik be elsőként, nincs is ezzel semmi baj. Emlegesse őket mindenki Édzsé-ként, nem ezzel van a baj. Csak hát az “Official result” címszónál az az “Official” nem az AJ-ket jelentené. Kettejük közül Alexandrosz J. Ginnisz (merthogy immár göröggé vált újra az úriember, amúgy is hellénnek született) rosszul titkolja nevét, legalább az Alexandert bevallja. A sízőcsaládba született Hurt jobban rejtőzködik. Aki tudja, Anne Jocelyn, Alice Josephine vagy épp Anastasia Juniper Hurt a becsületes neve, kérjük, jelezze. Jutalmul egy megfejtőt sorsolunk ki, ilyen COVID-os időben koronát senki ne várjon tőlünk. Meg mástól se. Egyszer majd csak visszatérünk a normális kerékvág… izé, sínyomba.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s