Norvég triplával zárult a nyizsnyij tagili hétvége

Halvor Egner Granerudnek vasárnap estére meg lett a mesterhármas a világkupában, hiszen ismét ő állhatott fel a dobogó tetejére Nyizsnyij Tagilban, ráadásul, hogy teljes legyen a norvég dominancia, ezúttal két honfitársa, Robert Johansson és Marius Lindvik állhatott mellette az eredményhirdetésnél.

Újabb koronavírus-fertőzésekkel kezdődött a mai versenynap Nyizsnyij Tagilban, nem sokkal a kvalifikáció kezdete előtt derült ki ugyanis, hogy az osztrákok közül négyen (Daniel Huber, Thomas Lackner, Manuel Fettner és Jan Hörl) valamint a versenyigazgató, Sandro Pertile is pozitív tesztet produkáltak szombaton. Az osztrák csapat többi tagja sem vett részt ezek után a mai versenyen, ezzel a mezőnyben 45 valóban résztvevő versenyző maradt csak, így a kvalifikációt elvileg nem is kellett volna tartani. A dolog egyetlen értelme az volt, hogy a sógorok papíron rajta legyenek a rajtlistán, ugyanis nélkülük csak 7 résztvevő ország maradt volna, ami egyel kevesebb, mint ami a szabály szerint ahhoz kellene, hogy a versenyen VK-pontokat lehessen osztani. Aki leugrott, az egyébként bejutott az első sorozatba.

Ha mindez ez nem lett volna elég, a szél akárcsak tegnap, ma sem könnyítette meg a versenyzők dolgát a sáncon, és bár annyira erős légmozgás nem volt, hogy törölni kelljen a versenyt, a körülmények azért ma is elég trükkösek voltak.

Az első sorozatban az első nagyobb ugrást Danil Sarddeevtől (20.) láttuk, aki 122,5 méterrel a legjobb volt a hat orosz nemzeti csoportos ugró közül. Nem sokkal később Tilen Bartol (17.) repült 124 métert, amivel átvette a vezetést, egészen addig, amíg Anze Semenic (16.) egy 123,5 méteres ugrással egy hajszállal elé nem tudott kerülni. Pawel Wąsek (6.) repült ezek után 128 métert, amivel immár ő állt az élen, ám Marius Lindvik (3.) egyből meg is előzte egy 131,5 méteres kísérlettel. Közben Peter Prevctól (11.) is feljegyezhettünk egy 124 méteres ugrást, amivel a szlovén odaállt a harmadik helyre, Lindvik azonban továbbra is maradt az élen.

A folytatásban Keiichi Satotól (10.) láttunk egy 124,5 méteres ugrást, ami ekkor a pillanatnyi harmadik helyhez volt elegendő, majd egy ideig ennyiben is maradtak a dolgok, ugyanis a körülményekkel küzdő versenyzők nem nagyon tudták megközelíteni az élen állókat. Az utolsó tízest nyitó Gregor Deschwanden (8.) viszont 126 méterrel be tudott jönni legalább harmadiknak, majd Johann André Forfangtól (9.) is láttunk egy ugyanekkora ugrást, amivel a norvég a negyedik volt a táblázaton. Bor Pavlovcic (15.) következett, aki 123 méterrel az élen állókra nem jelentett veszélyt, nem így honfitársa, Anze Lanisek (4.), aki 128 méternél landolt, és bejött a második helyre. Pius Paschke (129,5 m 5.) másfél méterrel túlugrotta a szlovént, ám a nagy kompenzációs levonás miatt csak mögé, a harmadik helyre érkezett meg.

Robert Johansson (1.) remekül használta ki, hogy éppen  megerősödött a szembeszél, és bár azúttal nem lett belőle sáncrekord, egy 139 méteres repüléssel így is az élre tudott állni a norvég. Yukiya Sato (122,5 m 19.) ugrása ugyanakkor inkább csak közepes volt, és ezúttal Markus Eisenbichler (7.) sem ugrott igazán kimagaslót, a német ugyanis 127 méternél landolt, ami után joggal tűnt kissé elégedetlennek. A friss sárga trikós, Halvor Egner Granerud (2.) ugyanakkor annál jobban ugrott az első körben, és bár Johanssont ő sem tudta megelőzni, egy 135,5 méteres ugrással bejött mögé a második helyre. Ezzel Johansson, Granerud, Lindvik sorrendben három norvég vezette a mezőnyt az első sorozat végén, kényelmes előnnyel a többiek előtt, ugyanis a negyedik helyen álló Lanisek már 17,2 ponttal volt lemaradva az éllovas Johanssonhoz képest.

Az első sorozat eredménye

A második sorozatban Aleksander Zniszczołé (19.) volt az első K-pont feletti ugrás 123,5 méterrel, majd Mikhail Nazarovtól (16.) láttunk egy ugyanekkora ugrást, aminek köszönhetően az orosz át is vette a vezetést. Ryoyu Kobayashi (15.) nem remekelt az első sorozatban (csak 22. volt), most azonban egy 122 méteres ugrással legalább pillanatnyilag az élre tudott állni és egy kicsit javítani a mérlegén, ellenben mondjuk Daniel André Tandeval (27.), aki mindössze 98 méterig jutva visszacsúszott a sor végére.

Yukiya Sato (30.) is hasonlóan járt pórul, ugyanis mindössze 97 métert repült, Sander Vossan Eriksentől (12.) aztán végre láttunk egy pozitív értelemben is kiemelkedő ugrást, a norvég 124 méterrel át is vette a vezetést. Bor Pavlovcic (124,5 m 11.) fél méterrel őt is túlugrotta, ezzel övé volt az első hely.

Timi Zajc (10.) egy jobb szembeszelet meglovagolva 127 métert repült ezek után, amivel átvette Pavlovcictól a vezetést. Constantin Schmid (7.) 125,5 méterrel azonban, a kompenzációs pontokat is segítségül hívva, rögtön meg tudta őt előzni, és övé volt az elsőség akkor is, amikor már csak tízen maradtak fent a toronyban.

Keiichi Sato (5.) egy 127,5 méteres repüléssel indította a végjátékot, ezzel meg is előzte Schmidet, Johann André Forfang (7.) viszont 121,5 méterrel is majdhogynem megelőzte, ugyanis neki ezúttal jóval kevésbé kedvezett a szél. Gregor Deschwanden (121,5 m 9.) egy hasonló ugrással viszont csak negyediknek jött be, majd következett Markus Eisenbichler (4.), aki nyilván azzal a szándékkal ült ki a beülőre, hogy faragjon valamit az első körben összeszedett hátrányából. 129,5 méterrel ezúttal szolidan elégedett a német, viszont hatan még hátra voltak ekkor.

Pawel Wąsek (6.) 121,5 méterrel igazán nem volt veszélyes Eisenbichler vezetésére (noha így is egy pazar eredmény ez tőle), mint ahogy a K-pont alatt maradó Pius Paschke (113 m 14.) valamint Anze Lanisek (113 m 17.) sem. Eisenbichler így eljutott a dobogó közvetlen közelébe, azonban ez a végállomás is volt egyben számára, ugyanis Marius Lindvik (3.) nem hibázott és egy 127 méteres ugrással át tudta venni tőle a vezetést. Következett Granerud (1.), aki az egyre nehezebb körülmények között is összehozott egy 124,5 méteres ugrást, ami elég volt ahhoz, hogy Lindviket megelőzze, így Johansson ugrása előtt már csak az volt a kérdés, hogy melyik norvégé lesz a mai győzelem, na meg, hogy meg lesz e a „söprés” a skandinávok részéről. Johansonnak (2.) egyébként még egy fokkal talán Granerudnél is nehezebb dolga volt a széllel, és bár a győzelemhez még a K-pont sem feltétlenül kellett volna, benne volt a pakliban, hogy ezek között a körülmények között eldobja az első körös remek helyezését. Végül azonban valahogy azért 118,5 métert ismét tudott vitorlázni, amivel nyolc tizeddel ugyan lemaradt a győzelemről, de egy tizeddel megelőzve Lindviket övé lett a második hely, így teljes lett a norvég dobogó.

Granerud ezzel sorozatban harmadik győzelmét aratta és immár 400-333 arányban vezet Eisenbichlerrel szemben a pontversenyben, így favoritként utazhat a jövő héten Planicára, noha –mint hallottuk – eddig különösebben nem kedvelte meg a szlovén sírepülő sáncot.

A dobogós versenyzők nyilatkozatai:

Halvor Egner Granerud (1.): A sánc remekül elő volt készítve ezen a hétvégén, és bár az időjárással nehéz mit csinálni, végülis nem kis dolog, hogy ilyen körülmények között minden sorozatot meg lehetett rendezni. Nagyon boldog vagyok [a sorozatban három győzelemmel és a sárga trikóval], életem formájában ugrom és azt hiszem ez az eredményeken is látszik. Robert ráadásul szintén sorozatban kétszer volt dobogón, úgyhogy nagyon büszke vagyok a csapatunkra. Először azt hittem, hogy a ságra trikó extra nyomást jelent majd, de igazából nem nagyon éreztem ma a különbséget.

Robert Johansson (2.): A szél és a körülmények elég komoly kihívást jelentettek a hétvégén, de a zsűri türelmes volt, megtették amit tudtak. Most már azt is tudjuk, hogy itt elég nagyokat lehet ugrani, anélkül, hogy gondjaink lennének. Számunkra mindenesetre ezzel a dobogóval ez egy fantasztikus hétvége volt. A járványhelyzet azt hiszem mindannyiunk számára nehéz, szerencsések vagyunk, hogy versenyezni tudunk. Meg kell tennünk mindent annak érdekében hogy vigyázzunk másokra és magunkra. Persze mindig nehéz és egy kicsit idegtépő helyzet, amikor pozitív esetekről hallunk, de sajnos most ilyen a helyzet. Nem könnyű, de azt hiszem, a biztonság megéri a kemény munkát.

Marius Lindvik (3.): A sánc remekül elő volt készítve, majdhogynem tökéletesen lehetett rajta landolni, ugyanakkor a szél okozott némi nehézséget. Ugyanakkor azért jó, hogy a zsűrinek sikerült megoldania, hogy az egész verseny végigmenjen. Számunkra mindenesetre ez egy jó hétvége volt.

Végeredmény

HELYVERSENYZŐORSZÁG1. SOROZAT2. SOROZATPONTSZÁM
1.Halvor Egner GRANERUD135,5124,5241,5
2.Robert JOHANSSON139,0118,5240,7
3.Marius LINDVIK131,5127,0240,6
4.Markus EISENBICHLER127,0129,5231,6
5.Keiichi SATO124,5127,5219,8
6.Pawel WĄSEK128,0121,5218,9
7.Johann André FORFANG126,0121,5217,9
7.Constantin SCHMID122,0125,5217,9
9.Gregor DESCHWANDEN126,0121,5216,5
10.Timi ZAJC124,0127,0215,2

Világkupa

HELYVERSENYZŐORSZÁGPONTSZÁM
1.Halvor Egner GRANERUD400
2.Markus EISENBICHLER333
3.Robert JOHANSSON220
4.Yukiya SATO164
5.Dawid KUBACKI144
6.Karl GEIGER141
7.Daniel HUBER140
8.Piotr ZYLA133
9.Pius PASCHKE127
10.Anze LANISEK109

Részletes eredmények
VK-összetett
Nemzetek kupája

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s