A visszavonulók listája (férfiak)

A nők áttekintése után a férfi mezőnyben is szétnéztünk, s most végigkövetjük a visszavonulók listáját. Bár a névsor egy árnyalatnyival szürkébb, mint a hölgyeknél, így is találunk benne olimpiai bajnokot, világbajnoki érmeseket, szakági győzteseket, többszörös Világkupa-dobogóst.

Forrás: Zimbio

André Myhrer

37 évesen hagyta abba a versenysízést a svédek 12-szeres bajnok technikai specialistája.

2004 januárjában debütált a Világkupában, s rögtön számos pontszerzéssel jelezte kivételes tehetségét. Első teljes VK- idényében már kétszer megjárta a dobogót: Schladmingban harmadikként zárt, míg Kranjszka Gorán csak Rocca tudta őt megelőzni. Azóta valamennyi szezont végig síelte, jellemzően a legjobb 15 síző között.

Bár idővel óriás-műlesiklásban is szerepelt, mégpedig gyakori pontszerzéssel, egyértelműen a szlalom volt legerősebb szakága. Nyolcszor győzött a Világkupában. Érdekesség, hogy első (2006 decembere, Beaver Creek) és második (2011 január, Zágráb) sikere közt több mint négy év telt el.

Élete idényét a 2011/2012-es kiírásban síelte. Kiegyensúlyozottsága a szezon végére eredményességgel is párosult. Az utolsó két versenyt behúzta, így be elhódította a szakági kristálygömböt Kostelićet és Hirschert megelőzve. Egy évvel korábban, valamint a 2017/2018-as kiírásban a szakági III. helyen fejezte be a szezont.

Kereken 30 pódiummal fejezte be karrierjét, az utolsót múlt decemberben, Val d’Isére-ben érte el. A szlalom mellett kezdettől fogva érezte a parallelt, mint műfajt. Hétszer állt dobogóra, utolsó győzelmét is ebben érte el, mégpedig 2018 újévkor, az oslói városi viadalon.

Megjárt nyolc (!) világbajnokságot, de érmet csak csapatban szerzett. Egész pontosan hármat, Schladmingban ezüst-, Beaver Creeken és St. Moritzban bronzmedáliával gazdagodott. Szép helyezésekből nem  volt hiány. Élete első vb-jén, 2005-ben V. helyen végzett, Schladmingban épp lecsúszott a dobogóról, IV. pozícióban zárt, míg Sankt Moritzban a VI. helyet tudta megszerezni.

Az olimpiák hozták meg számára az egyéni sikereket. Torinóban még három századdal lecsúszott a dobogóról, Vancouverben már rá mosolygott a szerencse (akkor Raich volt a peches). A csúcsig 2018-ig kellett várnia. Pjongcsangban nem ő számított favoritnak, de míg Hirscher és Kristoffersen elszállt, Myhrer végig stabil tudott maradni, s meggyőző fölénnyel hódította el az olimpiai bajnoki címet.

Sokan meg voltak róla győződve, hogy Hansdotter mellett ő is abbahagyja majd a csúcson, kivárva a hazai rendezésű vb-t, elköszön. Myhrer másként gondolkodott, végig akarta még egyszer síelni a teljes palettát. Eközben családját is magával vitte, s egy lakókocsival utazott egyik helyszínről a másikra. A koronavírus az ő terveit is keresztülhúzta, február elején zárult le sikeres pályafutása.

Forrás: Snow Industry News

Peter Fill

Visszavonult a korábbi évek nagyszerű lesiklója is. A 38 éves olasz síző 17 szezon után hagyja ott a világkupa mezőnyt. Egy rendkívül technikás lesikló hagyja ott a mezőnyt, aki egyedi íveiről és megoldásairól vált ismertté. Karrierje során ugyan csak 3 világkupa futamgyőzelmet számlálhatott, a sikerek azonban távolról sem kerülték el, hasonló számban rendelkezik például kis kristálygömbbel.

Síző család sarja a német anyanyelvű dél-tiroli síző. Unokatestvére a korábbi kiváló óriás-műlesikló, Denise Karbon. 17 évesen minden számban junior nemzeti bajnok lett, kiérdemelve már ekkor az olasz sajtó figyelmét. Hamarosan a nemzetközi korosztályos eredmények sem maradtak el: előbb egy bronzot szerzett óriásban, a 2001-es junior vb-n, majd rá egy évre, hazai havon már szuper-G-ben nem talált legyőzőre.

Innen egyenes út vezetett a világkupába, ahol hamar top10 eredményekkel büszkélkedhetett, majd 2006-ra már dobogón is állhatott. Kezdetben szuper-G eredményeivel vétette magát észre, majd nem sokkal később lesikló eredményei is hasonló nívót ütöttek meg. Mindeközben pedig kombinációban sem vallott szégyent. A 2007-es szezonban első komolyabb csúcsát érte el: számos dobogójának köszönhetően egy rövid ideig vezette is az összetettet, amire előtte utoljára Alberto Tomba volt képes olaszként. Az évet végül az előkelő 6. helyen zárta.

Ezt követően rövid ideig elmaradtak a kimagasló eredmények. 2008 decemberében azonban első győzelme is összejött: Lake Louise-ban számos dobogós helye után először tudott nyerni, lesiklásban verte Carlo Jankát. A szezonban egyébként is igen kiegyensúlyozott volt, Val-d’Iséreben pedig első felnőtt vb érmét is megszerezte: egyedüliként maradt egy másodpercen belül a győztes Didier Cuchehöz képest szuper-G-ben, így az olaszé lett az ezüst.

Ezt követően sokáig az igazán figyelemreméltó eredményekből kevesebb jutott neki, bár a Garmischi vb-n megvillantotta technikai tudását, és kombinációban szerzett bronzérmet. A következő években a legtöbbet talán akkor beszéltünk róla, amikor Kitzbühelben látványosat szaltózott. 2016-ra viszont visszatértek a dobogók és a menetrendszerű top10-ek. Kitzbühelben egy nagyszerű menet végén egész egyedi ívet síelt a Traversen, amivel a legendás Hahnenkammrennen győzteseinek névsorába is feliratkozott. Részben pedig Svindal itteni sérülésének köszönhetően a szezon végén a lesiklásért járó kis kristálygömböt is megszerezte.

A címvédés során 8-ból 6 versenyen állt dobogón, ismét egy győzelemmel, ismét az utolsó versenyen fordítva lett a legjobb lesikló. Igaz, ezúttal az utolsó versenyen nem egy távollévőt, hanem Kjetil Jansrudat előzte meg a versenyen, és így a tabellán is. 2018-ban pedig szuper-kombinációban állt kétszer is dobogón, a techniaki sízők közt, ezzel pedig a szezon végén a szakági kis kristálygömböt is elhódította. Ezt követően viszont már inkább a sérülésekről szólt pályafutása, az utóbbi szezonokban még próbálkozott visszatérni a legjobbak közé, de rásérülései megakadályozták ebben.

Forrás: Tiroler Tageszeitung

Fritz Dopfer

Az osztrákból lett német síző is abbahagyta, 31 évesen. Innsbruck szülöttje, de gyermekkorát bajor földön töltötte, nemhiába, német apa leszármazottja. Osztrák színekben kezdte pályafutását, többek közt két junior-bajnoki címig vitte, de a junior-vb-n is összehozott öt TOP-10-helyezést.

Úgy érezte, egyéni fejlődése szempontjából váltania kell, így 2007-től már a német síválogatottat erősítette. Nyolcszoros német bajnoknak vallhatja magát, egyértelműen a két technikai számban érte el sikereit.

Az Európa Kupa összetettjének negyedik és az “óriás” harmadik helyezettjeként (3 pódium) verekedte be magát a német VK-csapatba, a 2010-es években pedig mind meghatározóbbá vált.

Beverekedte magát a legjobbak közé, de a dobogó a sok remek helyezés ellenére csak nem akart összejönni. 2013 januárjában megtört a jég, mégpedig Adelbodenben. Összesen 9 egyéni VK-pódiuma volt, a győzelem sajnos nem sikeredett, pedig nagyon közel volt hozzá nem egyszer. A 2015-ös adelbodeni szlalomon például két századdal kapott ki Grosstól.

Karrierjének csúcsa a 2014/2015-ös idény volt. Összetettben az ötödik, óriásban a negyedik, szlalomban az ötödik helyen zárta a telet. Dobogói jó része is ehhez az időszakhoz kötődött, s minden egyes versenyén a legjobb 10 között zárt. Így érkezett, hát, Beaver Creekbe, ahol szlalomban ezüstérmet akasztottak a nyakába. Emellett két évvel korábbról még van egy csapatban szerzett bronza, valamint két 7. helyezése.

Nem volt az a szerencsés fickó olimpiákon sem, Szocsiban öt századdal csúszott le a dobogóról szlalomban, óriásban pedig nem jött ki számára a lépés. Pjongcsangban is elindult, de addigra már túl volt a zeniten.

Elég legyen annyi, hogy az utóbbi öt idényben feleannyi pontot sem gyűjtött összesen, mint az azt megelőző öt évben külön-külön bármikor. Ebben nyilván gyakori sérülései is közrejátszottak. Idén már egyetlenegyszer tudott pontot szerezni, alig láttuk, hiszen nagyon magas rajtszámmal volt kénytelen síelni.

Civil foglalkozása is van Dopfernek, így vámtiszti munkájával bizonyára nem hagy majd fel.

Forrás: CBC

Dustin Cook

A kanadai lesikló tavaly novemberben töltötte be a 30. életévét. Ottawa szülöttje 2006-ban nyerte meg első FIS- kategóriás nemzetközi versenyét, nem sokkal pedig bemutatkozott az Észak-Amerikai Kupában.

Kanadai szokás, hogy jellemzően csak azon versenyzőket indítja el a juharlevelesek szövetsége a Világkupában, akik a kontinensen dominanciát bírnak felmutatni. (Manapság már ez is kevésnek tűnik, de ez egy másik téma.)

A 2008-ban kezdődő szezonban már sorjáztak a TOP-helyezések Cooktól, egy esetben dobogóra is tudott állni. A következő idényben megnyerte a NOC összetettjét, két apró pontocskával megelőzve Will Brandenburgöt. Szuper-G-ben sem talált legyőzőre, s óriás-műlesiklásban és kombinációban is egész szépen szerepelt. A későbbiekben még négy teljes szezont húzott le az Észak-Amerikai Kupában, ezalatt az idő alatt győzött óriás-műlesiklásban, másodikként zárt Szuper-G-ben, de volt még két harmadik helyezése év végén. Összesen hat versenyt nyert pódiumainak a száma pedig 24.

A Világkupában 2010-ben debütált, első teljesen idényét viszont csak 2014/2015-ben síelte. Gyakori és előkelő pontszerzései után nem volt kérdés, beválogatták a vb-csapatba. Aztán Beaver Creek meghozta a csodát, Cook 28-as rajtszámmal ezüstéremmel gazdagodott. Az amerikai hó mellett őrületen vagány sízése is hozzájárult a meglepetéshez. Pár századon múlt amúgy a győzelem, írhatnánk úgy is, kis híján Pjongcsang előjátékát láttuk aznap. (Reichelt győzött, vö. Veith-Ledecká).

A vb-érem okozta lendület vitte még év végéig Cookot, Kvitfjellben élete első VK-dobogóját szerezte, míg végül a Méribel-i szezonzárón a győzelem is összejött neki.

A következő szezon előtt nem sokkal aztán súlyosan megsérült, egy évvel később pedig nem igazán találta korábbi önmagát. Akadt egy 6. helye, s számos fellángolása (ide számít pjongcsangi 9. helye Szuper-G-ben), de általában a kiesés és a keserves pontszerzés közt ingázott.

Utolsó szezonjában egyáltalán nem szerzett pontot a Világkupában.

Pique Newsmagazine

Manuel Osborne-Paradis

Hosszú évek kálváriája után nem maradt más, mint a visszavonulás a lesikló mezőny egyik közönségkedvence számára.

A vancouveri srác egészen kicsi korától fogva síelt, a kezdeti szlalomos próbálkozásai után egyértelműen a gyors számokra állt át. A nemzetközi mezőnnyel 2003-ban méretkezett meg, a junior-vb-n szerzett ötödik helyezése jól mutatott lesiklásban. Nem beszélve az egy évvel későbbi ezüstérméről, amit Szuper-G-ben szerzett meg. Minthogy az Észak-Amerikai Kupában hosszabb távon is bizonyított, magától értetődő módon helyet követelt magának a kanadai válogatottban.

Bemutatkozott tehát a Világkupában, s rögtön első évében a fix pontszerzők közt találtuk nevét. Hamar beért tehetsége, két évre rá már a világ legjobb lesiklói közt emlegettük. Igaz, kiegyensúlyozottságáról épp nem maradt emlékezetes, de idényenkénti két-három nagy futamával így is rendre túllépte a 100-200 pontot.

Karrierjének csúcsa a 2009-es naptári évhez fűződött, ekkor szerezte mindhárom győzelmét a VK-ban. Kétszer diadalmaskodott lesiklásban (Kvitfjell, Gröden), egyszer pedig Szuper-G-ben (Lake Louise). Utóbbi télen IV. helyen zárta a lesiklás szakági pontversenyét.

Megjárt négy olimpiát és öt világbajnokságot. A jobb eredményei utóbbi világversenyeken születtek. Úgy tűnt, a 2007-es lesikló kilencedik helyezése lesz karrierjének a csúcsa, aztán következett tíz évvel később Sankt Moritz. Ahol teljesen váratlanul bronzérmet szerzett Szuper-G-ben.

Mindent összevetve 11 alkalommal állt dobogón a Világkupában. Ennél jóval több volt benne, csak sajnos rettentően sérülékeny sízőről van szó. Többször horrorisztikusan nagyot bukott, alig van olyan testrésze, amit nem műtöttek meg az évek során. Két éve nem láttuk síelni. Döntően orvosai tanácsára ejtette el a visszatérésről szövögetett álmait.

Forrás: 8 Sidor

Matts Olsson

31 évesen befejezte az élsportot a svédek óriás-műlesikló specialistája.

Karrierje kezdetén még valamennyi szakágban kipróbálta magát, a gyors számokban pedig szép eredményei is voltak utánpótlásszinten (EYOF- 6. hely Szuper-G-ben és a junior-vb-n ezüstérem lesiklásban), eléggé hamar kiderül, az ő terepe egyértelműen az óriás-műlesiklás lesz. Ennek megfelelően néhány kombinációs VK- verseny és a világbajnokságon itt-ott bevállalt Szuper-G kivételével kizárólag e szakágban lehetett őt látni. A szakágban kétszer is vb-bronzérmet akasztottak nyakába a juniorok közt.

2007-ben debütált a Világkupában, első pontjait, dobogóit egy darabig még csak az Európa Kupában gyűjtögette. A 2010/2011-es idény hozta meg számára az első áttörést. Beaver Creeken a második futam legjobb idejét síelte, majd pár héttel később már a TOP-10 közt zárt Alta Badián. Ezt több hasonló eredmény követett, de dobogóra csak nem sikerült felállnia. Legalábbis egyéniben nem. A svéd csapat tagjaként harmadikként zárt a 2011-es világbajnokságon. Egyéniben egy ötödik (Beaver Creek 2015) és egy hatodik (Sankt Moritz 2017) helyet szerzett.

2015-ben összeszedett keresztszalag-szakadása után visszatérve valósággal újjászületett. A közvetlen elitet ostromolta. A 2017-es garmischi óriáson életében először dobogóra állt a Világkupában, ezt a második helyezést hat nappal később egy újabb pódium követte, mégpedig Kranjszka Gorán. A csúcsra a Gran Risán rendezett parallel-óriáson érte el, amit sikerült megnyernie. (Ekkoriban ezek a pontok a GS- tabellán kerültek beszámításra.) Utolsó VK- pódiumát két éve hozta össze Val d’Iséreben. Ennek is köszönhetően az előző idény ötödik helyezését egy hatodikra cserélte.

A legjobbak közt tartottuk tehát számon Olssont, épp ezért volt döbbenetes az a visszaesés, amit az előző télen leművelt. Egyetlenegy pontszerző helyet tudott felmutatni, teljesen hátrazuhant a rajtlistákon. Ennek folyományaként döntött a befejezés mellett.

Forrás: The Peninsula Qatar

Marc Gisin

A héten bejelentette visszavonulását Marc Gisin, az olimpiai bajnok Dominque öccse, és a szintén olimpiai bajnok Michelle bátyja. A híres és sikeres nővérek testvére jóval visszafogottabb karrierívet tudhat maga mögött a svájci lesikló. Elsősorban az Európa-kupában brillírozott, három győzelme és összetett 3. helye is volt onnan. 2015-ben súlyos balesetet szenvedett a Streifon, ami után felépült és elindulhatott a 2018-as olimpián, ahol 21. lett lesiklásban.

Kitzbüheli bukása után viszont nem rettent meg a legendás lejtőtől. Legjobb világkupa eredményei innen is származnak. 2016-ban és 2018-ban is 5. helyen végzett a lesiklásban. Emellett egy wengeni kombinációs 6. helye van.

Klaus Brandner

Az évtized elején hatodikként zárta a lesiklást a junior-vb-n, majd számos szép eredményt hozott a különféle FIS- versenyeken. 2013-ban bekerült a német Világkupa-csapatba, melynek kötelekében lassanként csordogáltak a pontok, először zömében Szuper-G-ben, később már lesiklásban is. Hét TOP-20-as helyezése alapján is leszögezhetjük, nem vált a válogatott masszív tagjává. A 2015-ös vb-re így is kvalifikálta magát, igaz, érdemleges eredményt nem tudott felmutatni. 2017-ben súlyos sérülést szenvedett bal térdében az egyik kitzbüheli tréningen. S bár a rehabilitáció után visszatért a VK-ba, sem ott, sem az EK-ban, sem pedig az Észak-Amerikai Kupában nem tudott érdemben előrelépni.

Benedikt Staubitzer

A 30 esztendős garmischi sportoló fő vadászterülete az óriás-műlesiklás volt. 2012 óta szerepelt a Világkupában, de az azóta lehúzott négy szezon alatt nem tudott 100 pontot összehordani. Három alkalommal végzett a TOP-15-ben. Bizonyára érezte, nincs ennél több pályafutásában.

Dominik Stehle

Az oberstdorfi 34 évesen döntött a búcsú mellett. Ő a szlalomra szakosodott, a szakág háromszoros német bajnoka. Megjárt két világbajnokságot, 2017-ben egy vállalható 21. helyezést szerzett szlalomban, két évre rá pedig épp csak lecsúszott a csapatverseny dobogójáról.

2007 óta szerepelt a Világkupában, de ez idő alatt nem kerülték el a sérülések. A csúcsformája egyértelműen a 2015/2016-os télhez kötődik: átlépte a 100 pontos határt, más alkalommal ennek felét sem sikerült összehoznia. Kilenc alkalommal végzett a TOP-20-ban. Az előző télen mindössze 3 pontocska jutott neki, a szövetség bizalmát elvesztette, így bejelentése nem ért senkit váratlanul.

Forrás: 13Photo

Elia Zurbriggen

A sikeres apa nem mindig elégséges feltétel az eredményes pályafutáshoz. Pirmin Zurbriggen a 80-as évek sztársízője volt: olimpiai és háromszoros világbajnok, az összetett négyszeres győztese. A fia megközelíteni sem tudta eme eredményeket.

Szakterülete egyértelműen az óriás-műlesiklás volt, más szakágban nem szerepelt. 2012 óta kapott szerepet a VK-ban, legjobb helyezését 2017-ben érte el. Kranjszka Gorán 8. helyen zárt, több TOP-10-helyezése nem volt. Ugyanezen a télen megnyerte a szakági EK-pontversenyt. Mivel az előző szezonban számottevő eredménysort már nem tudott felmutatni, inkább a búcsú mellett döntött. Étteremtulajdonosként keresi a jövőben a kenyerét.

Johannes Kröll

Az évtized elején kristálygömböt is nyert Klaus Kröll unokatestvére nem tudott hasonlóan eredményes karriert felmutatni.

A sikerek inkább a második számú sorozatban, vagyis az EK-ban jöttek. Tizenháromszor állt dobogóra, hatszor győzött, egyszer elvitte a lesikló szakágit. A Világkupában már nem jöttek be számításai. Két TOP-10-helyezése kicsúszott eredménynek bizonyult. Egyszerűen nem sikerült számára az áttörés, közel 30 évesen pedig már fölösleges a csodában bízni.

Robin Buffet

A betonerős francia szlalomos csapatban nehéz gyökeret verni, jól példázza ezt a La Clusaz-i gall pályafutása. Ami még egészen pofásan indult: junior-vb-n elért 12. helye vállalható volt, az Universiadén elért két 4. pozíciójával is felhívta magára a figyelmet. Majd az EK 2015/2016-os kiírásában megnyerte a szlalom szakágiját, az összetettben pedig épp csak lecsúszott a dobogóról.

A csúcsforma egy év múlva jött el nála, egy wengeni 9.hely formájában. Ez vb-indulást ért számára, amit Sankt Moritzban egy korrekt 18. hellyel hálált meg. A következő télre teljesen visszaesett, minek következtében tavaly kikerült a francia keretből. Múlt télen megnyerte a kombinációs szakágit az EK-ban, de ez a jelek kevés volt az üdvösséghez.

Forrás: Press-Republicain

Thomas Biesemeyer

A New York-i lesikló elvileg csak szünetre vonult, de minthogy a tavalyi bormió viadal óta nem vette számításba az amerikai szövetség, a visszatérés nem tűnik valósznűnek.

Pedig Biesemeyer egyike volt a Bode Miller utáni korszak vélt reménységeinek. Négy győzelem, 17 dobogós hely sikeredett a kontinentális sorozatban, 10 éve az összetett elsőség is kijárt neki. Lehúzott hét szezont a VK-ban, de legfeljebb a pontzóna hátsó traktusára volt jó. Egyetlen TOP-10-én kívül több nem telt tőle. Az már az amerikai férfi alpesi síelés kritikája, hogy ennek dacára kiutazhatott két vb-re. 2013-ban szerzett 13. helyezése még egész vállalható volt.

Wiley Maple

A 30-as évei elején járó coloradói srác anno junior-amerikai bajnokként hívta fel magára a figyelmet. A korosztályos vb-kről egy 6. és egy 9. pozíciót tudott felmutatni. A NOC-on 3 győzelem, 8 dobogó, s egy lesikló szakági elsőség volt a mérlege – pedig nyolc évet is lehúzott benne.

Ami a VK-t illeti, pontszerzései száma igencsak szegényes. Legjobb eredménye egy 17. helyezés volt, amit Saalbachon ért el még 2015-ben. Élete csúcseseményére, a pjongcsangi olimpiára így is eljutott. Harmincadikként végzett lesiklásban, szóval sok vizet nem zavart. Biesemeyerhez hasonlóan Maple felé is Bormio után fogyott el a türelem.

Marcus Monsen

Nagy ígéretnek tartották a norvégok az élsporttal 25 éves korában felhagyó Monsent. A 2012-es Ifjúsági Olimpián csapatban ezüstéremmel gazdagodott, majd az elkövetkező években valóságos éremhalmozóként lépett elő. Ezüst- és bronzéremből is összeszedett három példányt, ráadásul tette mindezt 3 különféle szakágban.

Eközben az EK-ban is letette névjegyét, három győzelme mellett a 2016/2017-es szezon végi összetett III. helye sem mutatott csúnyán. Fő számává egyértelműen az óriás-műlesiklás vált, a VK-ban kizárólag ebben kezdett pontokat gyűjtögetni. No, nem valami szaporán. Kranjszka Gora-i 17. helye volt a plafon. Az előző idényre kitették a nemzeti csapatból, privátot szervezett, de a 4 pontocska igazolta: ebbe felesleges több pénzt invesztálni.

Stian Saugestad

A 28 esztendős norvég síző a gyorsasági számokban volt eredményes. Volt tíz TOP-10-es helyezése az Európa Kupában, ezek közt két győzelem is befigyelt. Ami a VK-t illeti, lassanként csordogáltak a pontok. Hazai lejtőjén, Kvitfjellben ért csúcsra egy 11. pozíció formájában. Azóta se tudta ezt megközelíteni, csak elvétve végzett pontszerzők közt, így szerepet is mind ritkábban kapott. A Szuper-G kétszeres norvég bajnoka érthető döntést hozott.

A címlapon szereplő kép forrása: NDTV Sports

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s