Fináléjához érkezett az idei síugró világkupa-sorozat a férfiaknál, hiszen a hétvégén Osloban rajtol a “norvég négysánc”, azaz a Raw Air, amely során négy egyéni és két csapatversenyre kerül sor, a március 15-i “szuperfinálé” Vikersundban pedig az utolsó forduló lesz az idei sorozatban, hiszen a planicai sírepülő világbajnokság már nem számít bele a pontversenybe. A versenysorozatot immár második alkalommal a nőknek is megrendezik, amelyen így először lesz magyar résztvevő, hiszen Vörös Virágnak is szurkolhatunk majd Norvégiában.

Maga a Raw Air sorozat mindössze a negyedik kiírását éri meg idén (könnyen kiszámolható, 2017-ben rendezték az elsőt) noha az 1997 és 2010 között megrendezett Északi Turné (rutinosabb szurkolóknak bizonyára rémlik még a sorozat) bizonyos értelemben egyfajta elődjének tekinthető, hiszen – bár a presztízse sosem lett akkora – ugyanúgy amolyan északi négysáncversenynek szánták, noha ebben nem csak norvégok, de a finnek, sőt egy ideig a svédek is beszálltak rendezőként. Aztán ahogy a síugrósport népszerűsége csökkenni kezdett főleg az utóbbi két országban, úgy ez a sorozat is abbamaradt, míg nem a közelmúltban a norvégok úgy határoztak, hogy kizárólag a saját sáncaikon rendeznek egy hasonló tornát.

Az osztrákoknak és a németeknek már bevált recept szerint tehát adott négy helyszín: Oslo, Lillehammer, Trondheim és Vikersund, a győztes pedig itt is az, aki az ugrásaira összességében a legtöbb pontot kapja. A hasonlóság a Négysáncversennyel viszont ennyiben ki is merül, hiszen ezúttal nem lesz KO-rendszer, helyette viszont nem csak a négy egyéni, hanem a két csapatverseny és a kvalifikációk eredménye is beleszámít majd az összetettbe. Érdekesség, hogy a sorozat szabályai elvileg ellentmondásban vannak a VK-szabályzattal, hiszen az utolsó fordulóban papíron az összetett 30 legjobb versenyzője állhatna rajthoz a szabályok szerint, így elvileg Vikersundben nem kellene kvalifikációt tartani. Ezzel azonban egy ugrás kimaradna a sorozatból, így a FIS idén ettől eltekint, és ahogy általában sírepülésben, kvalifikáció alapján 40 ugró lehet majd ott a finálén. Ha minden sorozatot sikerül megrendezni, ez összesen 16 ugrást jelent a négyállomásos torna alatt, kétszer annyit mint a négysáncon, ráadásul pihenőnap nélkül miközben utazni is kell a helyszínek között – nem minden alap nélkül állítják a norvég szervezők, hogy ez bizony a legkeményebb sorozat az idényben.

Ilyen szemmel nézve talán annyira nem is meglepő, hogy ezidáig a Raw Air meglehetősen jó indikátora volt az évadban látott erőviszonyoknak, hiszen mindhárom kiírásban az a versenyző nyert, aki később a nagy kristálygömböt is hazavihette, azaz 2017-ben Stefan Kraft, 2018-ban Kamil Stoch, 2019-ben pedig Ryoyu Kobayashi nyerte a sorozatot.

Garancia természetesen nincsen rá, hogy ez idén is így lesz, ám tekintve, hogy a világkupa-éllovas Stefan Kraftnak eddig kifejezetten feküdt a sorozat (a 2017-es győzelme mellett egy 4. és egy 2. helyezése is van) jó esély van rá, hogy folytatódjon ez a sorminta. 

Kraft vs Geiger

Mindazonáltal a VK-összetettért zajló csata nem dőlt még el, noha Stefan Kraft és Karl Geiger küzdelmét látva az embernek az az érzése, mintha egy olyan filmet nézne, aminek már jó előre kitalálta a végét, noha még bőven zajlik a cselekmény. Hiszen bár mindketten jó formában vannak, Barcarozsnyón és Lahtiban egyaránt nyertek is egyszer-egyszer, igazi feszültség ebben a küzdelemben akkor lenne, ha a jelenlegi 118 helyett mondjuk csak 18 pont lenne közöttük a különbség a táblázaton. Elvégre amíg Kraft számára kényelmes távolságból veszít vagy nyer néhány pontot Geigerrel szemben, addig saját jó formájában bízva akkor is nyeregben érezheti magát, ha netán egy-két versenyt “átengedne” a németnek, hiszen a nagy kristálygömb megszerzéséhez neki az is elég lenne, ha Geiger győzelme mellett szerez három második és egy harmadik helyezést. Ráadásul az eddig látottak alapján feltételezhető, hogy a vikersundi záróállomáson a világcsúcstartó Kraft stílusából adódóan eleve előnyben lehet majd az inkább az erős elugrására építő riválisával szemben, persze az élet sokszor írt már érdekes forgatókönyveket, és tudjuk jól, hogy a síugrás nem feltétlenül kockáspapíron kiszámítható sportág.

Ha egy kicsit hátrább tekintünk, akkor egyébként a VK-dobogóért is izgalmas csata ígérkezik Dawid Kubacki és Ryoyu Kobayashi között, akik között jelenleg 32 pont a különbség, és miután egyikük sincs igazán stabil formában, szinte megjósolhatatlan, hogy ki állhat majd a végelszámolásnál a pódiumon. Érdekesnek ígérkezik továbbá a csapatok küzdelme is, ugyanis a Nemzetek kupájáért Ausztria és Németország vív nagy csatát, amiben 142 ponttal egyelőre az osztrákok állnak jobban, ám főleg a még hátralevő két csapatverseny miatt – ahol egy-egy helyezés között 50 pont a differencia – ez még bőven megfordítható különbség.

A Raw Air összetettjéért természetesen a fentebb említetteken kívül mások is versenyben lehetnek, és különösen kíváncsiak leszünk a hazaiak szereplésére, nem csak azért mert több kiváló sírepülő is van köztük, gondoljunk csak Robert Johanssonra vagy a világbajnok Daniel André Tandera, hanem mert eddig minden kiírásban szereztek legalább egy győzelmet a torna során.

Újabb pontszerzés reményében várjuk a norvég turnét

Idén második alkalommal a nőknek is megrendezik a Raw Airt, igaz kicsit rövidebb formában, csak egyéni versenyekkel és a vikersundi sírepülés nélkül. A 2018-as legelső kiírást itt is az összetett VK-győztes Maren Lundby nyerte meg, aki így kétszeresen is címvédőként érkezik majd hazájába, de nem VK-éllovasként, ugyanis a sárga trikót az osztrák Chiara Hölzl viseli, aki 25 ponttal előzi meg Lundbyt az összetettben, és nem írnánk még le teljesen Eva Pinkelniget sem, akinek jelenleg 151 pont a lemaradása. A nőknél ráadásul nem is ér majd véget Trondheimben a szezon, ugyanis rögtön utána utaznak majd tovább Oroszországba a Blue Bird Tourra, összességében pedig még hét forduló van hátra az idény zárásáig.

Pályafutása során első alkalommal vesz majd részt a Raw Airen Vörös Virág, aki remek formában utazik Norvégiába, hiszen az idény során folyamatosan javítva a teljesítményén öt alkalommal is pontot tudott szerezni a világkupában, legjobb eredményét pedig éppen legutóbb, Ljubnoban érte el, ahol 25. lett. További bizakodásra ad okot, hogy a legutóbbi három versenyen sorozatban ott tudott lenni a legjobb 30-ban. Miután a Raw Airen az ugrások pontjait összesítik, egy hasonlóan kiegyensúlyozott teljesítménnyel, ha mind a 9 ugrása meglenne, akár egy igen szép összetett eredményt is elérhet.

A program péntek délután kezdőik a Holmenkollenen a férfiak kvalifikációjával, a teljes menetrend alább olvasható:

Oslo

Március 6. péntek
19:30 Férfi kvalifikáció

Március 7. szombat
15:15 Férfi csapatverseny
18:15 Női kvalifikáció

Március 8. vasárnap
14:30 Egyéni verseny, férfiak
17:15 Női verseny

Lillehammer

Március 9. hétfő
17:30 Férfi kvalifikáció
20:00 Női kvalifikáció

Március 10. kedd
17:00 Férfi verseny
20:00 Női verseny

Trondheim

Március 11. szerda
17:30 Férfi kvalifikáció
20:00 Női kvalifikáció

Március 12. csütörtök
17:00 Férfi verseny
20:00 Női verseny

Vikersund

Március 13. péntek
18:00 Férfi kvalifikáció

Március 14. szombat
16:30 Férfi csapatverseny

Március 15. vasárnap
16:30 Férfi egyéni verseny