Szenzációs versenyt hozott a második bormiói lesiklás, minek végén ismét Dominik Paris diadalmaskodott. Didier Cuche után ő a második lesikló, akinek sikerült valamely klasszikus helyszínen ötször győznie. Bár a dél-tiroli ma is parádézott, alaposan ki kellett szurkolnia az újabb sikert, s ami még meglepőbb, ezúttal egy lényegében névtelen síző szorongatta meg leginkább. Urs Kryenbühl nyolc századdal kapott csak ki a napi győztestől, megelőzte így többek közt Beat Feuzt, Kildét, vagy épp Mayert. Mindannyian remekeltek ma. A Pista Stelvio utolsó osztrák győztese nagyot bukott, Hannes Reicheltet helikopterrel szállították az innsbrucki korházba. Az 1994/1995-ös idény után újra olasz síző vezeti az összetettet.
Ma már a teljes olimpiai versenypályán viaskodtak az urak. 3270 méteren át. Elsősorban önmagukkal és a Pista Stelvióval. Hírhedt szintegyenetlenségeivel, méretes ugratóival. Két percen át. Az időjárásra egy rossz szót sem lehet mondani. Verőfényes napsütés jellemezte az időképet, egy árva felhőt nem lehetett felfedezni az égbolton. A fenyőfákról szemlélődő stábtagok ringatóztak egy kicsit, de a szélmozgás sem tűnt vészesnek. Nyilatkozatokból utóbb kiderült, a szembeszél az ugratóknál megtréfált több sízőt.
Csakúgy, mint tegnap, ma is Max Franz nyitotta a menetek sorát. Félpályát sem tudott síelni az osztrák. Egy csúnyán elmért féktáv után jobbnak látta elvonulni a bukótérbe. Így az ameriakiaknak jutott az első viszonyítási pontok lerakása. Steven Nyman (19.) kulturáltan síelt, ugratói szokás szerint pompásra sikerültek. A nyerőmenettől azért távolvolt teljesítménye, de minthogy megúszta nagyobb hiba nélkül, kiindulási mércének pont tökéletes alapidőt állított fel. Bryce Bennett (38.) tegnap pont nélkül maradt, s az eredményjelzőn megjelenő szűk másfél másodperc után sem csattanhatott ki az örömtől. A pénteki futam egyik meglepetését Matthieu Bailet (13.) szolgáltatta. S úgy általában a franciák. Érezhetően nem volt gond önbizalmával, s bár dadogott kicsit mozgása a záró traverzen, a végtempó bőven felülmúlta az amerikaiét. Bő hat tizedet osztott ki neki, lécei is rászolgáltak a puszira. Vezetésre tiszavirágéletűre sikerült, Benjamin Thomsen (12.) – bizonyára a tegnapi tapasztalatokból tanulva – nagyon összerakta a pályát. Pár század, két méter – ennyi volt a különbség.
Thomas Dreßen az utolsó pillanatban visszalépett a versenytől, mivel korábban operált térde nagyon bedagadt reggelre. Vincent Kriechmayr (10.) tegnap komoly bukást úszott meg, ettől még tökös gyerekként ma is rajthoz állt. Nyilván élete első bormiói dobogójának reményében. A csúszós szakaszt ragyogóan abszolválta, az ott szerzett előnyt viszont szinte teljesen annulált az elnyújtott San Pietro-ugratón. A keresztsíző részen kijött klasszisa, s ha csak egyetlen tizeddel is, de csak élre tudott állni. Josef Ferstl (21.) harcosabbik énjét vette elő a tegnapi lebőgés után. Gyakran túlhaladta a kék vonalat, sejthető volt, hogy Benneten kívül mást nem fog megelőzni. Viszont a lejtő záró harmadában rávert pár tizedet az osztrákra. Ez irányadónak tűnt Dominik Paris (1.) startja előtt…
Végig vezetett, a San Pietro környékén pedig nemes egyszerűséggel agyonverte az osztrák produktumát. Másodpercet vert rá, a vége 1,61, nem volt kérdés! Beszéljenek a videó képei…
Mondanunk se kell, eltolódtak a referenciapontok, innentől fogva bődületesen nagy hátrányok is tisztes helyezést, adott esetben dobogót eredményezhettek. Adrian Smiseth Sejersted (14.) speciel ebben sem volt érdekelt. Sok volt a mélyről, fenékről vett kanyar. A végső helyezése azért vállalható lett.
Röpke reklámszünet, s folytatódott a móka. Johan Clarey (7.) nemcsak tegnap ment kiválóan, remek szezonja van eddig. Ma is kihajtott magát, legalábbis a célban bemutatott nyakelvágós mozdulat erre engedett következtetni. Megérte, tükörsimán besorolt a második helyre. Bár Paris világklasszis szektoraival ő sem tudott mit kezdeni, nagyobb botlás nélkül túlesett rajtuk. Otmar Striedinger (16.) más kalibert képviselt. Nagyon mélyre került a traverzen, ami kihatott végtempójára. Azt megelőzően sem volt meggyőző.
Nagyjából a győzelem kérdése Beat Feuz (3.) menete után dőlt el. A San Pietróig hajszálra ugyanúgy haladt a svájci. A különbség közelítette a 3 tizedet, hogy aztán a záró traverzen csaknem lefelezze azt. A záráson érvényesült Paris pokoli tempója, de Feuz előtt is maximális kalaplengetés dukál.
Az eufória érzetét, amiért két ilyen zseniális menet belefért megint egy napba, hamar felváltotta a sokké. Hannes Reichelt, a mezőny korelnöke a lejtő tetején elvesztette egyensúlyát, s alig tompított tempó mellett belevágódott a hálórengetegbe. Szerencséjére épp kanyar előtt volt, tehát messze nem a pálya leggyorsabb pontján történt az eset. Ezzel együtt mentőhelikopterrel kellett elszállítani a helyszínről.
Nagyjából 20 perces kényszerszünet után engedték el Aleksander Aamodt Kildét (4.). Pokoli erősen kezdett, a pálya feléig alig néhány századdal volt csak elmaradva Paristól. A Stelvio emblematikus részein hízott meg a különbség, az ugratón és az azt követő kanyarokban láthatóan elbizonytalanodott. No, de a végén megint csak tartotta a lépést, ami természetesen egy harmadik helyezést ért számára. A francia pódium odalett, Adrien Théaux (8.) feladata lett volna azt visszaszerezni. Odatette magát ő is, példának okáért Kriechmayrt is maga mögé utasította. Épp a klasszis jelző hiányzik menetének taglalásakor.
Matthias Mayer (5.) pénteken kiérdemelte ezt a méltatást. Akárcsak ma. Három szektor után nem kevesebb, mint 3 tizeddel verte Parist. Időnk nem volt ámulni, a San Pietro után már fél másodperces hátrány szerepelt neve mellett. A zárást ismét meggyőzően hozta, de végül bő egy tizeddel a dobogóról is lecsúszott az osztrák. Nem volt elégedett, érthető módon. Az ő összetett esélyeit nem javítják az a pár pillanat, amennyivel most elébe került Kilde.
Travis Ganong (43.) tegnap remekelt, ma pedig csak kóválygott a pályán. Ő egy ilyen hektikus fickó. Még Bennettől is kikapott, ment is a lista legvégére. A két amerikai sízőn kívül mást nem előzött meg Kjetil Jansrud (34.). Fásult volt a norvég, mint egy szem futamát kivéve egész szezonban. Időben valami hasonlót láttunk Carlo Jankától (35.) , talán valamivel több lelkesedéssel. Elgondolkodtató, hogy az a Peter Fill (31.) is előttük végzett, aki egy kicentizett kanyarvétellel kezdte a pályát, de még annak első harmadában belefékezett még egy komolyabbat. Igaz, a folytatásra neki legalább összeállt mozgása. Mindhárom bajnok pont nélkül zárta a bormiói lesiklást.
Brice Roger ráérzett a Stelvióra, ennek jegyében a táv feléig komolyan számításba kellett vennünk a dobogós helyek tekintetében. Soha nem tudjuk, mire lett volna képes, ugyanis egy mélyre kerülés után kiesett. A légzsák kinyílt, a francia pedig hátán pörögve megúszta a bukást. Emanuele Buzzi (29.) szintén biztatóan kezdett, az ő vesztét a San Pietro okozta. Finoman szólva elmérte, alig fért be a kapuba. Onnantól már nem volt az igazi teljesítménye. Dominik Schwaiger (27.) végig a középmezőnyben haladt, Ferstl mögött ért célt.
Ha valaki elment gyorsan ebédelni, lemaradt a slusszpoénról! Urs Kryenbühl (2.) frenetikus felső szakaszának hála előnnyel érkezett a San Pietróhoz. Ahol szintén felülmúlta egy kevéssel Parist, s minthogy a keresztsízést is remekül abszolválta, váratlanul veszélyeztette az olasz győzelmet. Végtempóban akadt némi különbség. 8 század, ennyin múlt a még nagyobb szenzáció! Daniel Danklmaier (40.) nem alkotott maradandót, csupán Ganongot előzte meg. Ryan Cochran-Siegle (11.) ellenben becsülettel helytállt, a Team USA legjobbjaként zárt Bormióban, köszönhetően kiegyensúlyozott csúszásának. Niels Hintermannra (6.) még feltétlenül figyelni kellett. A nyitó, Szuper-G-re hajazó szektorok után még ő is lőtávolon belül volt. Az olló az ugrató környékén nyílt ki, hogy aztán a lejtő legvégén megint csak tartani tudja a dobogósok iramát. Majdnem megcsípte az osztrákok legjobbját, Mayert. Három svájci a TOP-6-ban! Gyanítjuk, jegyeket már alig lehet kapni a Lauberhornrennenre…
Nils Allegre (25.) és Matteo Marsaglia (24.) menete zárta az első harmincast. Egyetlen század döntött az olasz javára. Az erős francia csapatteljesítménye ma sem maradt el, Maxence Muzaton (9.) révén a harmadik lesiklójuk is beverekedte magát a TOP-10-be. Másfél másodperces időkülönbség alakult ki, minek felét a közvetlen elit legerősebb szektorában kapta meg.
A továbbiakban is szép számban jegyezhettünk fel erős meneteket. A németek még csak szőr mentén jutottak pontokhoz. Andreas Sander (26.) és a nemzetváltáson átesett Romed Baumann (30.) után az olaszok is örvendhettek Mattia Casse (20.) révén. A svájci Gilles Roulin (28.) után két osztrák, Christopher Neumayer (39-essel a 17.), majd Johannes Kröll (40-essel a 22.) csatlakozott a pontzónához. Az amerikai Jared Goldberg (42-essel a 23.) és a francia Nicolas Raffort (43-assal a 18.) után többen a kiesés sorsára jutottak. Egy alkalommal állt is a verseny, információnk jelenleg nincsenek ennek okáról. Annyi bizonyos, hogy a nap egyik hősének címét egész nyugodtan kioszthatjuk Felix Monsennek (47-es rajtszámmal, de 56.-dikként a 15.). A svéd lesiklót a pálya felénél megállították, majd másodjára, utolsóelőttiként ment egy egészen kiváló időt.
Részletes eredmények, statisztika
Dominik Paris 18. győzelmét aratta a Világkupában, ebből a hatodikat Bormióban. Ha csak a lesiklást vesszük számba, öt sikernél jár a Pista Stelvión. Márpedig korábban csak Didier Cuche tudott felmutatni ennyi győztes futamot valamely klasszikuson. (A svájci legenda ugyebár Kitzbühelben nyerte halomra magát.) Az eredmények szerencsés alakulásának hála Paris átvette a vezetést szakágiban, sőt immáron az ő neve áll az összetett pontverseny élén is. Márpedig olasz férfi síző eléggé régen mondhatta ezt el magáról. Alberto Tomba az 1994/95-ös szezon végén ugyebár győzni tudott. Ettől még Paris távol van, de minden benne van a pakliban.
Urs Kryenbühl érdekes eset. Már 25 esztendős, hatodik szezonját tapossa a Világkupában. (Nem mindig vetették be.) Eddigiekben mindössze kétszer végzett a TOP-20-ban. A ranglista 54. helyezettje. Már ezzel a mai eredményével több pontot szerzett, mint korábban összesen lesiklásban. Kétszeres svájci bajnok lesikló, ő a címvédő. Azt majd a január dönti el, mennyire volt kicsúszott eredmény a mai.
Beat Feuz a 32. dobogós helyét gyűjtötte lesiklásban. Nagy fegyvertény ez, pláne, ha beleszámoljuk a sérüléseit. Apropó, lényegében ma is törött kézzel síelt. Négy lesikláson vagyunk túl, mindegyiken dobogón végzett.
Holnap alpesi összetett következik. Ott dől el, ki kezdheti az újévet az összetett éléről. Paris, vagy Kilde?
A címlapon szereplő kép forrása: X Sport
Síparadicsom Blog 