Kié lesz a nagy kristálygömb? – Síugrás szezonelőzetes II. rész

Most már tényleg csak néhány nap van hátra a szezonnyitóig, így eljött az ideje, hogy előzetesünk második részében végigjárjuk a mezőnyt és megnézzük, hogy az egyes válogatottak milyen előjelekkel várják a wisłai versenyt. A versenynaptárt és az új szezonnal kapcsolatos legfontosabb információkat összefoglaló első részt itt találjátok.

Lengyelország

P1070030

A csapatok számba vételét szokás szerint a Világkupa-címvédő hazájával kezdjük: Kamil Stoch a 2013/14-es szezon után tavaly egy újabb olimpiai szezonban ért a csúcsra, megszerezte második nagy kristálygömbjét, harmadik olimpiai bajnoki címét és grand slammel védett címet a Négysáncversenyen. Mondhatjuk nyugodtan, ennél feljebb ebben a sportágban nem nagyon lehet kerülni, következésképpen a tavaly szezon által képviselt mércét nem kis bravúr lenne ismét megugrania még a lengyel klasszisnak is az új szezonban. Már csak azért is, mert noha 31 évesen azért veteránnak még nem neveznénk, azért ő sem fiatalodik, és bár látjuk, hogy ezek a határok manapság azért kitolódni látszanak (és itt még csak nem is feltétlenül Noriaki Kasaira gondolunk), azért a múlt inkább azt mutatta, hogy síugrásban harminc felett már elég kevesen voltak képesek tartósan csúcsteljesítményre. Hogy mást ne mondjuk, tavalyi győzelmével jelenleg Stoch számít a valaha volt legidősebb VK összetett győztesnek. Persze felmerül kérdés, hogy egyáltalán jogos-e bármilyen szinten „öregnek” nevezni azt a versenyzőt, aki a tavalyi évad utolsó szakaszában külön klasszist képviselt és olykor 20-30 pontos különbséggel nyert versenyeket. Az ugyanis tagadhatatlan, hogy Kamil kifejezetten lendületben volt a múlt szezon végén, sőt a nyár elejét is nagy formában kezdte, noha a Grand Prix idény egészét végül érezhetően nem vette véresen komolyan. Egyszóval, ha a felkészülése megfelelően sikerül, akkor jó eséllyel szállhat csatába ismét a dobogókért és a győzelmekért. Feltétlenül mellette szól, hogy miután jó néhány éve lényegében ő az elsőszámú versenyző a lengyeleknél, számára újdonságot aligha jelent majd a közönség és a média eredményvárása, és egyébként is, az elmúlt időszakban az igazán fontos versenyeken fejben rendkívül összeszedett tudott lenni, aminek eddig is kulcsszerepe volt abban, hogy Stoch a mezőny fölé tudott nőni. Hogy aztán benne van-e ebben egy újabb összetett siker, az menet közben kiderül, az biztos, hogy egy esetleges címvédéssel egy elég régen látott bravúrt vinne véghez, ugyanis erre utoljára 2004/05-ben Janne Ahonen volt képes, míg a Négysáncversenyen, ahol Stoch a tripláért küzdhet majd, Bjorn Wirkola sorozatát állíthatná be, aki 1967 és ’69 között tudott egymásután háromszor turnét nyerni.

Forrás: Twitter – Kubacki Team

A szövetségi kapitány, Stefan Horngacher persze nem feltétlenül Stochra számíthat csak, ha jó eredményekről van szó, hiszen az osztrák edző keze alatt többen is nagyot fejlődtek a lengyeleknél a korábbi években. Dawid Kubacki például tavaly pályafutása során először be tudott kerülni a legjobb 10 közé az év végén, igaz, a VK-ban versenyt nyernie még nem sikerült, ami így az egyik fő célja lehet az új idényben. Az elmúlt évadban a harmadik legjobb lengyel ugrónak Stefan Hula számított, aki már túl a 30-on (szeptemberben lett 32 éves) korábbi teljesítményeit messze felülmúlva sokszor felvette a versenyt a legjobbakkal is, az igazán nagy siker, egy győzelem vagy egy dobogó azonban így sem jött neki össze. Hogy ezt a balszerencsés sorozatot meg tudja-e törni idén a szczyrki versenyző, az nagy kérdés, ettől függetlenül várhatóan biztos pontszerzője lehet idén is a lengyel csapatnak.

P1060969

A fehér-vörösöknél az eddig említetteken kívül még további két, korábban győzelemre is képes versenyző van Piotr Zyła és Maciej Kot személyében, akiknek bár tavaly nem volt igazán erős szezonja, a csapatban általában megkérdőjelezhetetlen volt a helyük. És ha már csapat, lassan már az is megszokottá válik, hogy a lengyel négyest a dobogó valamelyik fokán láthatjuk ünnepelni a csapatversenyek után. Ennek fényében nem meglepő, hogy Stefan Horngacher ázsiója is igencsak megnőtt, olyannyira hogy állítólag a német, sőt az osztrák csapat is – bár ők idén váltottak edzőt – szívesen átcsábítaná őt az évad végén, így a szövetségi kapitány későbbi sorsa a szezon egyik legérdekesebb kérdése lehet majd.

Norvégia

Forrás: Twitter – Hopplandslaget

Szinte hasonló dolgokat érdemes elmondani a norvégokról, mint az utóbbi években: tavaly is folytatták menetelésüket, olimpiai és sírepülő bajnokok lettek csapatban, de egyéniben is szereztek jó néhány érmet a szezon legfontosabb versenyein. Náluk, az eredményeket elnézve talán nem meglepő, a nyáron különösebb változás nem történt edzői fronton, Alexander Stöckl áll továbbra is a férfi csapat élén. Viszont így sem volt zökkenőmentes felkészülése az északiaknak. Sorban jöttek a hírek, hogy egyes versenyzők mi miatt nem ugorhatnak éppen. Daniel André Tande például betegség miatt a szezon után kénytelen volt 10 napot kórházban tölteni, és csak augusztusban kezdhette meg a felkészülést az új szezonra. Az utóbbi napokban nyilatkozott a FIS hivatalos oldalának is, ahol elmondta, úgy érzi, jó formában van, de nincsenek nagy elvárásai magával szemben a wislai szezonnyitón, egyelőre csak szeretné élvezni, hogy újra ugorhat és Planica után először versenyezhet. Kisebb kihagyással kellett szembenéznie Johann André Forfangnak, aki egy augusztusi edzésen egy rossz érkezés következtében meghúzta a keresztszalagját.
A másik két nagy név, Anders Fannemel, Andreas Stjernent és Robert Johanssont ugyan nagyobb probléma nem hátráltatta a nyáron, versenyeken nem sokszor láthattuk őket. A nyári GP-t jobbára ismételten csak edzésnek vették a norvégok, Stöckl többnyire csak a fiatalokat vitte el a megmérettetésekre. Ami pedig az örökös balszerencsével bajlódó Kenneth Gangnest illeti, a 29 éves versenyzőnek ki kellett hagynia a komplett tavalyi szezont, de az idei nyara sem sikerült sérülésmentesre, ezúttal egy combsérülés hátráltatta, és azt nyilatkozta, amíg 100%-osnak nem érzi magát, addig nem fog ugrani. Az tehát továbbra is kérdéses, hogy mikor tér vissza Gangnes a Világkupa vérkeringésébe.
Ezek fényében a nyári versenyekre nem igazán tudott úgy koncentrálni a csapat, ahogy szerette volna, nyilatkozta a berkutschi.com-nak Clas-Brede Brathen. Az első versenyeken tehát nem feltétlen számíthatunk kiegyensúlyozott teljesítményre az északiaktól. Tande és Johansson viszont nagy tervekkel vágnak neki a szezon egészét illetően, mindketten a kristálygömb megszerzését tűzték ki célul.

Németország

28947011_10155822661132740_4204243506526794715_oA német szurkolók tavaly két versenyzőjük kiemelkedő szereplésének is örülhettek, hiszen mind Richard Freitag, mind Andreas Wellinger pályafutása egyik legjobb idényét zárta. Kettejük közül Freitag volt a stabilabb, ennek is köszönhető, hogy második lett összetettben, a szezonja azonban kissé így is felemás volt. Esetében a vízválasztó vitathatatlanul az innsbrucki versenyen történt bukás volt, amelyet követően a szezon elején látott önbizalma már láthatóan nem volt meg. Ezen persze most már kár rágódni, az új idény pedig egy újabb esélyt kínál, hogy esetleg bepótolja a tavaly „elmaradt” összetett sikert, hiszen azok után, hogy sokáig amolyan beteljesítetlen ígérete volt a német síugrásnak, tavaly megmutatta, hogy egy ilyen eredmény nagyon is benne lehet még a karrierjében.

Olimpiai bajnokként Andreas Wellingernek sem kell most már bizonyítania senkinek, hogy nagy dolgokra képest, nem mintha ezt bárki is nagyon megkérdőjelezte volna vele kapcsolatban, hiszen a németek lényegében azóta óriási tehetségnek tartották, hogy hat éve berobbant a mezőnybe. Ezt pedig, mint azt a világversenyeken megnyert érmek is mutatják, lassan, lépésről-lépésre be is tudja váltani Wellinger, azzal együtt, hogy a tavalyi szezonban a sikerek mellett meglepően instabil teljesítményt nyújtott. Ha sikerülne következetesen hoznia a jó formáját, akkor minden további nélkül a nagy kristálygömb egyik legnagyobb esélyese lehet a jellegzetes Milka-lila sisakot a nyáron Red Bullra cserélő versenyző.

Forrás: Severin Freund, Facebook

A német szurkolók emellett egy másik klasszisuk, Severin Freund visszatérésének is örülhetnek. Igaz, még nem a szezonnyitón, ugyanis a keresztszalag-szakadásból felépülő német versenyző csak a második fordulóban, Kuusamoban száll újra versenybe. Másfél évnyi kihagyás után persze mindig kérdéses a forma, azonban ha bele tud lendülni a versenyzésbe az egyoki világbajnok és VK-győztes ugró, akkor ismét nagy erőssége lehet – a pletykák szerint könnyen lehet, hogy utolsó szezonjára készülő – Werner Schuster csapatának. Emellett az osztrák kapitány rendelkezezésére áll még Markus Eisenbichler is, aki ugyan tavaly kevésbé futott látványos szezont, ám szorgalmasan gyűjtögetve a pontokat végül is befért a top10-be összetettben. Eisenbichlert ugyan az ember hajlamos amolyan „egysorozatos” ugrónak elkönyvelni, hiszen sokszor alakult úgy a versenye, hogy egy nagyszerű ugrás után a másik már nem az igazi (vagy épp fordítva), ettől függetlenül néhány versenyen így is meg tudta mutatni, hogy ha minden összeáll, képes felvenni a versenyt a legjobbakkal. A németek erősségét mutatja, hogy a fenti négyes mellett számolhatnak még Karl Geigerrel és Stephan Leyhevel is, akik ha a látványos eredményekkel egyelőre még adósak is, általában biztos pontszerzői tudtak lenni a csapatnak.

Ausztria

Forrás: JumpandReach.com

Az osztrákoknál fontos változás történt a tavasszal, Heinz Kuttin helyett ugyanis Andreas Felder vette át a csapat irányítását. A versenyzők pozitívan nyilatkoztak a változásról – minden tiszteletet megadva ettől függetlenül Kuttinnak is –, Schlierenzauer blogjában úgy nyilatkozott, hogy az új szövetségi kapitány új lendületet hozott, valamint a csapat edzőinek száma valamivel kisebb lett.
Felder egészen az alapokig visszavitte az ugrókat és májusban saját maguk által épített minisáncokon tökéletesítették magát az ugrótechnikát, próbálván ezzel kiszűrni a legkisebb hibákat is. Feldernek azonban fel van adva a lecke, ugyanis a sógorok nem muzsikáltak különösen jól az elmúlt szezonban, a 2000/01-es szezon óta ugyanis most először esett meg az, hogy nem állt osztrák versenyző a dobogó tetején. Ráadásul ők rendezik az idei világbajnokságot is Seefelden, ahol az eddigieknél is nagyobb rivaldafény fogja övezni az osztrák ugrókat, és a hazai drukkerek, valamint a kritikus sajtó bizonyára nem egy érmet vár el a csapattól.

28954617_10155818275827740_6610053202121032028_o
A nemzeti csapat 3 versenyzőre redukálódott (Stefan Kraft, Manuel Fettner, Andreas Kofler). Ez Felder szerint mindössze annak köszönhető, hogy ezen sportolók érték el a megfelelő eredményeket a múlt szezonban (Kofler szempontjából a tavalyi év kihagyása miatt a 2016/17-es szezon eredménye volt döntő) ahhoz, hogy kiérdemeljék a tagságot a nemzeti csapatban. Ez egyébként természetesen nem azt eredményezi, hogy csak erre a három versenyzőre számíthat majd Felder a télen. Az A csapat tagjait is rendszerint látni fogjuk a versenyeken, így a szurkolóknak nem kell attól félniük, hogy akár Michael Hayböck, Gregor Schlierenzauer, Clemens Aigner vagy Daniel Huber ritkábban szerepelne majd. Annyi azonban biztos, hogy ezen sportolóknak keményebben kell majd küzdeniük idén.
Nyáron az osztrákok a megszokotthoz képest aktívabban kivették a részüket a GP versenyeiből, és ahogy haladtunk az ősz felé egyre jobb eredményeket hoztak, Daniel Huber például Hinzenbachban győzni is tudott és többször dobogóra is állhatott. Az utóbbi hetekben már jégnyomon is edzettek, a múlt héten Stockholmban szélcsatornában igyekeztek tökéletesíteni a technikát, Falunban pedig már havon is ugrottak, így a felkészülés úgy tűnik, jó ütemben haladt, ám hogy ez az eredményeket tekintve mire lesz elég csak a következő hetekben fog kiderülni.

Szlovénia

28947149_10155822661492740_6840387083163304724_o

Kemény szezont tudhattak maguk mögött a szlovének, szinte alig volt olyan versenyzőjük, aki végig versenyezte volna a szezont. Mindössze két győzelmet szereztek, Jernej Damjan és Anze Semenic révén, és ezúttal még a csapatversenyeken sem brillíroztak a korábbi évekkel ellentétben. Kis túlzással, de azt mondhatjuk, hogy gyakran még a pontszerzés is jó eredménynek számított nyugati szomszédaink számára. Még Robert Kranjec visszatérése sem tudta meghozni a kellő lendületet a csapatba, és ezúttal egyik Prevc sem versenyzett kiemelkedően. Igaz, Domen Prevc összehozott egy 4. helyet sírepülésben Vikersundban, Peter Prevc pedig egyszer dobogóra is állhatott, de így is messze volt az üdvösségtől a szlovén gárda.

Nyári szereplésük valamivel reménykeltőbb volt, mint a tavalyi tél. Csapatversenyen bezsebeltek egy negyedik helyet, vegyescsapat-versenyen pedig dobogóra is állhattak, ezenkívül Timi Zajc többször a top 10-be is beverekedte magát.
A szezon első versenyére meglehetősen tartalékos csapattal vág neki Gorazd Bertoncelj szövetségi kapitány, legalábbis ami az igazán nagy neveket illeti (a Prevc fivérek, Jurij Tepes és Robert Kranjec hiányoznak majd). Többek között Damjan, Semenic, Zajc és Lanisek viszont ott lesznek Wislán, azonban a csapat legnagyobbjára, Peter Prevc ugrásaira még pár hetet várnunk kellPrevc az utóbbi években többször kificamította a bokáját, ami az utóbbi hónapokban meggátolta az igazán rugalmas mozgást, így tavasszal műtéten esett át. Azonban az első műtétet követő fertőzés miatt újra megműtötték júliusban, megakadályozva ezzel a mihamarabbi visszatérést az edzőterembe és a sáncokra. Az utóbbi hetekben már ugrott nagysáncon is, de azt nyilatkozta, csak azután szeretne visszatérni a Világkupába, ha már úgy látja elég jók az ugrásai ahhoz, hogy felvegye a legjobb 10-15 versenyzővel a harcot.

Japán

Forrás: japantimes.co.jp

Új edzővel vágnak neki az idei szezonnak a japánok is, a távozó Tomoharu Yokokawa helyett tavasztól Hideharu Miyahira irányítja a csapatot, akinek a neve az ezredforduló környékéről valószínűleg sok hazai szurkolónak ismerős lehet, akárcsak a másodedző Masahiko Harada, aki ugyancsak az egykori japán aranygenerációt képviseli. Ami a versenyzőket illet, a felkelő Nap országában leginkább a két Kobayashi-fivér jó teljesítményében bízhatnak. Junshiro tavaly némi meglepetésre megszerezte pályafutása első győzelmét Wisłan, és a későbbiekben is többnyire a legjobb 10 környékén végzett a versenyeken. A szezon második felétől kezdve aztán a fiatalabbik fivér, Ryoyu is egyre inkább magára irányította a figyelmet, hiszen az évad végére ő is rendszeresen szállította a pontokat, sőt, ő a nyáron is jó formában ugrott, meg is nyerte a két hazai Grand Prix fordulót Hakubában. Más kérdés persze, hogy télen, sokkal erősebb konkurencia mellett ez mire lesz elég, de a fenti eredmények azért mutatják, hogy ha minden összeáll, azért néhány dobogós helyezés, esetleg egy-egy elcsípett győzelem azért mindkettejük versenyzésében benne van már.

Ez egyébként néhány évvel ezelőtt Daiki Itoról vagy Taku Takeuchiról ugyanígy elmondható volt, azonban az elmúlt években egyikük sem szerepelt igazán kimagaslóan, ezzel együtt mindketten tagjai Miyahira wisłai keretének. Eközben a szintén kerettag Yukiya Sato és Naoki Nakamura már egy jóval fiatalabb generációt képviselnek (előbbi 23, utóbbi 22 esztendős). További közös pont, hogy a 2017-es Ázsia Játékokon Sapporóban mindketten aranyérmesek lettek (persze arrafelé a japánoknak túl nagy konkurenciája azért nincsen) és a Nyári Grand Prix-n is láttunk már tőlük néhány jó ugrást, most pedig mindketten megkapták az esélyt, hogy akár hosszú távon is megvessék a lábukat a mezőnyben.

29064399_10155820002777740_3422204583428402300_o

Természetesen nem maradhat ki a mezőny rangidős versenyzője, a 46 éves Noriaki Kasai sem, annál is inkább, mert ő is benne van a japánok wisłai keretében. Igaz, Kasai formája egyelőre nem tűnik túl meggyőzőnek, az elmúlt hetekben Japánban a hazai versenyeken többször is csak a középmezőnyben végzett. Azt nehéz lenne tagadni, hogy Kasai a sáncasztalaon már messze nem olyan dinamikus mint fénykorában – tavaly is így volt ez már – ugyanakkor a rutinja, technikája továbbra is megvan, így sírepülésben, vagy szelesebb körülmények között, amikor a nyers erő kevesebbet számít még szerezhet néhány szép pillanatot a szurkolóinak a mezőny továbbra is töretlen népszerűségnek örvendő korelnöke.

Svájc

A svájciaknál évek óta változatlan a helyzet. A korábbi szezonban ismételten Simon Ammann volt a legjobb az alpesi ország ugrói közül, sőt egyszer még dobogóra is állhatott, amit legalább olyan eufórikus állapotban ünnepelt, mint régebben a győzelmeit. Azonban ezen az egy alkalmon kívül csak egyszer tudott a legjobb tíz versenyző közé kerülni, csapattársai közül egyedül Gregor Deschwanden tudta ugyanezt megcsinálni – igaz, ő is csak egyszer. Némi reményt nyújthat azonban a jövőre nézve, hogy Kilian Peier mindenkit meglepve remekül zárta a nyarat, hiszen 5 alkalommal a legjobb 10-ben zárt és kétszer dobogóra is állhatott. Peier révén talán idén végre tényleg eljön az a szezon, amikor Ammann mellett egy másik versenyzőt is ki kell majd emelnünk, ha a svájci csapatról beszélünk. Ha Peier hasonló formában tudná kezdeni a VK szezont, és néhányszor be tudná verekedni magát a top 10-be valószínűleg a svájciak szövetségi kapitánya, Ronny Hornschuh is több mint elégedett lenne.

44982885_10156159855422981_631709334698459136_nForrás: Swiss Skijump Team – Facebook

Oroszország

Az oroszok régen látott optimizmussal várhatják a szezonrajtot, hiszen a nyáron Evegniy Klimov sporttörténelmet írt, amikor első orosz versenyzőként megnyerte a Nyári Grand Prix sorozatot. Klimov formája a műanyagborításos versenyeken gyakorlatilag végig kifogástalan volt, egy győzelem mellett hatszor állt dobogón, és az ötödik helynél sosem végzett hátrébb.  Azt persze jól tudjuk, hogy a nyári formákból messzemenő következtetéseket levonni nem érdemes, így inkább irányadó lehet, ha megnézzük, hogy az elmúlt évek GP győztesei mire vitték télen. Nos, a mérleg ilyen szempontból nem rossz, hiszen Dawid Kubacki (2017/18) 9., Maciej Kot (2016/17) 5., Jernej Damjan (2014/15) 14., Andreas Wellinger (2013/14) pedig 9. lett közvetlenül a nyári sorozat megnyerése után (igaz az ötéves mérlegben benne van Kento Sakuyama 2015/16-os 47. helye is). Egy szó mint száz, a jó formát megtartva azért egy sikeres nyár után többen el tudtak csípni egy top10-körüli eredményt télen is, ami Klimov számára élete legjobb eredményét jelenthetné, hiszen eddigi legjobbja egy összetett 17. hely volt két évvel ezelőttről az északi összetettről mindössze három éve síugrásra váltó versenyzőnek. Ami a többieket illeti, Klimov mellett elsősorban Denis Kornilov, és a 38 évével a csapat nagy öregjének számító, ám a nyáron egész jó formában ugró Dmitriy Vassiliev szereplésében, és elsősorban a minél gyakoribb pontszerzésben bízhat még a Evgeniy Plekhov vezette edzői stáb, és az orosz szurkolók.

2017-10-03_fis_sgp_2017_klingenthal_evgeni_klimov_002

És a többiek…

Ha a Nemzetek Kupájának sorrendjét követjük, akkor az év végi rangsorban a fenti nyolcas mögött a kilencedik hely Finnországnak jutott, ahol a nyári-őszi időszak legfőbb hírei az újabb edzőváltás (Andreas Mitter helyett Lauri Hakola érkezett), valamint Janne Ahonen – most már alighanem valóban végleges – visszavonulása voltak. Ez még önmagában nem feltétlenül lenne probléma, az már annál inkább, hogy továbbra sem látszik igazán az az erő, ami kimozdítaná a gödörből a nagymúltú ország csapatát (talán majd egyszer az ifjabb Ahonen, a most 16 éves Mico), aminek helyzetéről sokat elmond, hogy pontjaik jelentős részét csapatban érték el, egyéniben mindössze ketten, Antti Aaalto és Eetu Nousiainen tudtak egyáltalán a 30-ba kerülni.

Az utóbbi években a cseheknek sem megy igazán, tavaly pedig különösen rossz évet zárt a csapat, elsősorban annak köszönhetően, hogy legjobbjuk, Roman Koudelka formán kívül versenyzett. Ennek eredményeként tavasszal megváltak Richard Schallerttől, akit David Jiroutek váltott az edzői toronyban, aminek rövidtávon némi foganatja lett is, Koudelka ugyanis többször volt a top 10-ben, sőt egy alkalommal dobogóra is állhatott a Grand Prix versenyeken. Hogy aztán ez télen mire lesz elég, az egy másik kérdés, főleg annak fényében, hogy az utóbbi időben anyagi gondokról hallani velük kapcsolatban, amit jól jelez, hogy idén ismét lemondták a VK-rendezést Liberecben, a harrachovi sáncon pedig jelenleg már inkább a természet erői állnak nyerésre

P1050991

A két észak-amerikai csapat, Kanada és az Egyesült Államok is egy-egy ugró jó szereplésében reménykedhet igazán. A kanadaiaknál Mackenzie Boyd-Clowes, míg az amerikai csapatban Kevin Bickner lehet leginkább esélyes egy-egy pontszerzésre, némi bravúrral akár egy kicsit többre is. Eközben a franciáknál Vincent Descombes Sevoie visszavonulását követően leginkább a fracia-brit Jonathan Learoydban bízhatnak (a fiatal ugró tavaly kétszer is bekerült a legjobb 30 közé), míg az olaszoknál elsősorban Alex Insam lehet esélyes arra, hogy rendszeresen a pontokat gyűjtsön. A bolgárokat a VK-ban lényegében egyedül képviselő Vladimir Zografski hosszabb idő után a nyáron ismét biztatóan szerepelt (kiemelkedik az 5. helye Barcarozsnyón), így jó esélye van rá, hogy akár ismét gyakrabban találkozunk a nevével a legjobb 30 között.

A 2018/19-es szezon pénteken az edzésekkel és a selejtezővel veszi kezdetét Wisłan, amjd szombaton csapatversenyt, vasárnap pedig egyéni versenyt rendeznek.

A program

November 16. péntek
16:00 Hivatalos edzés
18:00 Kvalifikáció
November 17. szombat
15:00 Próbasorozat
16:00 Csapatverseny
November 18. vasárnap
14:00 Próbasorozat
15:00 Egyéni verseny

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s