Pjongcsang 2018 (A magyar csapat)

 

A mai ünnepélyes megnyitóval kezdetét veszi a XXIII. Téli olimpiai játékok küzdelemsorozata. Felvezetésünk záró felvonásában áttekintjük a magyar válogatottat, mely 19 sportolóval képviselteti hazánkat Pjongcsangban. Ez a szám, s a tény, miszerint a négy évvel ezelőttinél eggyel több, immáron hat sportágban képviselik hazánkat, mindenképp örömteli fejlemény. A csapat zömét kitevő rövidpályás gyorskorcsolyások ráadásul kimondott éremszerzési eséllyel érkeznek Dél-Koreába. S még a nagybetűs sporttörténelem, vagyis az első magyar téli olimpiai aranyérem is benne van a levegőben. Már csak azért is, mert ezúttal mindkét stafétánk kvótát szerzett. Szintén örömteli, hogy eddigi legeredményesebb sportágunkban, műkorcsolyában ismét lesz indulónk Tóth Ivett által. Noha sok jóra nem számíthatunk, mégis csak nagy szó, hogy elindulhatnak alpesi síelőink a csapatversenyben. Másik oldalról nézve kellemetlen viszont a magyar biatlonosok hiánya, az előző olimpián 7. helyezett, s úgy egy éve még joggal éremesélyesként kezelt Miklós Edit újabb elszomorító sérülése, s a Szőllős- testvérek körüli hercehurca, ami végül egy országváltással ért véget. Idesorolandó a slopestyle világelitjét karcolgató Gyarmati Panka távolmaradása is, igaz, hiányában is lesz kiért szurkolnunk a freestyle- versenyeken, a honosított Swaney Elizabath személyében. A versenyzők bemutatása, s az esélyek boncolgatása mellett sort kerítünk összeállításunkban a magyarok eddigi téli olimpiai szereplésének vázlatolására is.


Magyarország története – Chamonix-tól napjainkig (repens írása)

Magyarország tulajdonképpen a téli olimpia egyik alapnemzetének is vallhatja magát, hisz egyike azon kevés országnak, amely valamennyi eddig megrendezett téli olimpián részt vett. Fájdalom, a sikerek mennyiségét tekintve már aligha érvényes az alapnemzet jelző…

1924, azaz Chamonix óta mind a 20 téli olimpián voltak magyar sportolók, ám az aranyérmet hiába hajszoljuk. Bármily hihetetlennek is tűnik, két ezüst-, és négy bronzérem azonban magyarok neve mellé került az idők folyamán – igaz, az utolsó érmünkért 1980-ig kell visszamenni az időben. Bár, ha belegondolunk, szeretett aranylábú focistáink utolsó VB-szereplése se volt sokkal később…

Érmeseink: 1932-ben Lake Placid adott otthont a harmadik téli olimpiának, és ekkor jött el a történelmi pillanat: a Rotter Emília-Szollás László páros (az összesen négyfős magyar csapat fele) műkorcsolyában megszerezte Magyarország első érmét – egy bronzot. 1936-ban Garmisch-Partenkirchenben a páros megismételte ezt a bravúrt, és talán ha nem jönnek közbe apróbb- cseprőbb problémák (második világháború), még tovább folytatódhatott volna a széria. A sport helyett azonban jó pár éven át a hegyek is fegyverdörgéstől voltak hangosak, két téli olimpia is elmaradt. 1948-ban Sankt Moritzban gyűlhettek össze újra a sportolók, és a kötelező páros műkorcsolyás érem ismét a magyarok neve mellé került: a Kékessy Andrea-Király Ede duó ezüstérmet vihetett haza. 1952-ben Oslóban már a Nagy Marianna-Nagy László páros folytatta a hagyományokat, bronzéremmel. 1956-ban Cortinán ismét Nagyék indultak és értek el nagy eredményt – második bronzérmüket.

Jó sokáig kellett várni az újabb, és mindmáig utolsó éremre. 1980-ban az olimpiai mezőny visszatért Lake Placidbe, a magyar műkorcsolya-páros pedig visszatért a dobogóra: Regőczy Krisztina és Sallay András duója jégtáncban ezüstérmet szerzett. Pontosabban egy aranyéremtől fosztották meg őket a versenybírák, támogatandó a szovjet párost, mint köztudott azóta.

Azóta – semmi. Valóban semmi?

Pontszerzőink: Maradva a műkorcsolyánál, persze, gyakran előfordult, hogy épp csak kevéssel maradtunk le a dobogóról. 1932-ben a 4. helyet az Orgonista Olga-Szalay Sándor páros szerezte meg, négy évvel később pedig Szekrényesy Piroska és Szekrényesy Attila. Egyéniben az 5. hely a legjobbunk, 1948-ban Király Ede, 1972-ben Szapporóban Almássy Zsuzsa szállította ezt a helyezést. A Regőczy-Sallay páros már 1976-ban Innsbruckban is az élmezőnyben volt jégtáncban, akkor 5. helyet szereztek. Még egy pontszerzést jegyezhetünk fel, 1968-ban Grenoble-ban Almássy Zsuzsa jegyezte. A XXI. század legelismertebb magyar műkorcsolyása, Sebestyén Júlia állt legközelebb a pontszerzéshez, Salt Lake City-ben a 8. helyen végzett.  A műkorcsolya tehát kétségkívül a magyarok főszáma. Sokan imádják is – legalább ennyien rühellik.

Valóban, nehéz a “citius, altius, fortius” jelmondatot egy pontozásos látványsportra értelmezni. A téli olimpiával kapcsolatos viszonylagos érdektelenség, sőt, viszolygás egyik oka talán éppen az, hogy érmet csak ebben az inkább show, mint sport jellegű kategóriában szereztünk. Ráadásul egy-egy érem után gyakran joggal jutott a nézők eszébe: az arany akadálya inkább a sportdiplomácia volt, nem a mieink tudása. Viszont van egy rossz hírünk azoknak, akik a magyar eredményeket elintéznék annyival, hogy “csak jól tudnak jégvonaglani a bírák előtt” – pontszerző helyekig olyan sportokban is eljutottunk, ahol nagyon is objektív mutató döntött – nevezetesen az, hogy ki halad át először a célvonalon.

1948-ig kell visszaröppennünk az időben az első nem-pontozásos pontszerzésig: Pajor Kornél volt eme nemes cselekedet elkövetője, gyorskorcsolyában a 10 km-es távon szerzett 4. helyet. Utána – hosszú csend. Szó, mi szó, a műkorcsolyát a Népköztársaság is igencsak a szívén viselte, ám a többi téli sportágra vajmi kevés figyelem fordult. Pedig, talán ha kicsivel több támogatást kap, lehet, hogy Hunyady Emese nem Ausztriának szerez aranyat 1994-ben gyorskorcsolyában, hanem szülőhazájának…

A téli sportok egyre növekvő népszerűsége, az egyre nagyobb utánpótlás-bázis (fájdalom, az “egyre jobb körülmények” címszó azért plafonrengető lódítás lenne) 2006-ra hozta meg az áttörést, immáron rövidpályás gyorskorcsolyában. A torinói olimpián a hazánkban szinte teljes ismeretlenségnek örvendő sportág egy csapásra téli sikersportunkká váltHuszár Erika 1500 méteren negyedik helyet szerzett, Knoch Viktor pedig a férfiak hasonló távján szerezte meg az 5. helyet. 2010-ben Vancouverben is bizonyított a sportág, a Huszár Erika- Darázs Rózsa- Keszler Andrea- Heidum Bernadett alkotta váltó 5. helyet szerzett, Huszár Erika pedig 1500 méteren ezúttal a 6. helyig jutott.

Négy esztendeje újfent a hölgyek szállították egyetlen pontszerző helyünket, a Darázs Dóra, Heidum Bernadett, Keszler Andrea, Kónya Zsófia, Lajtos Szandra fémjelezte staféta B- döntős második helyével egy értékes 6. helyezéssel csalt mosolyt a tévénézők arcára. (Kellett ehhez egy konkurens váltó kizárása is.) Egyéniben Heidum B- döntője, s összesített 9. pozíciója jelentette a plafont. A fiúk sajnos nem váltották be várakozásainkat, a negyeddöntő jelentette mindannyijuk számára a végállomást. Váltóban pedig ugyebár nem kvalifikáltak – részben a pechnek, részben nyilvánvaló sportdiplomáciai csalások következtében.

S ha már Szocsi, itt kell szólnunk a magyar alpesi síelés csúcseredményéről. Világkupás szereplése alapján benne volt a TOP-10 Miklós Edit formájában, ezzel együtt legmélyebb gondolatainkban bíztunk csak abban, ami azon a napsütötte, enyhe szerdai délelőttön történt. Hetedik helyen végzett lesiklásban, ragyogó sízése pontszerzést érdemelt, csak aztán érkezett Sejersted… Minden további szó helyett nosztalgiázzunk inkább Szabó Gábor – Edit sízéséhez méltó – közvetítésével:

És akikre még büszkék lehetünk: Hiszen, bármennyire is nehezen látják ezt be sokan, nemcsak a győzelem a fontos. Sőt, nem is csak a hagyományos értelemben vett pontszerzés (top-6). Maga a részvétel kivívása is nagy teljesítmény. Persze, sportága válogatja, mennyire, de az utcáról beesve senki nem lesz olimpikon! Nézzünk tehát (szigorúan a teljesség igénye nélkül!) néhány sportolót, akik valamilyen szempontból különlegeset alkottak! Az első téli olimpián, Chamonix-ban 1924-ben 6 fő képviselte a magyar színeket, felük északi összetettben, felük sífutásban indult. Összetettben mindegyikük idő előtt elvérzett, csakúgy, mint egyik futónk, azaz első olyan olimpikonjaink, akik eljutottak egy verseny céljáigNémeth Ferenc (50 km, 20.) és Déván István (18 km, 31.) sífutók. Az 1928-as olimpián már gyorskorcsolyában és jégkorongban is képviseltettük magunkat, és egyre magasabbra törtünk: a gyorskorcsolyázó Eötvös Zoltán 1500 méteren a 10. helyig jutott (begyűjtött még egy 19. és egy 20. helyet is), a jégkorongosok pedig büszkén mutogathatták 11. helyüket – szó, mi szó, ezt három vereséggel érték el.

12.png

1932-ben a világválság csak a két műkorcsolyás párost kímélte, 1936-ban viszont ismét népes magyar küldöttséget láthattunk Garmisch-Partenkirchenben: jégkorongosaink középdöntőig jutva bravúros 8. helyet szereztek, gyorskorcsolyában Hídvéghy László húzott be top-20-as helyeket (14., 17.), valamint bemutatkoztak az alpesi sízők: Szalay László 19., Kővári Károly 27., Csík Imre 30. lett összetettben (bizony, kombináció-gyűlölők, ekkor még csak ezért járt érem!). Ahogy nőtt a mezőny, úgy lett egyre nehezebb előkelő helyezéseket begyűjteni. 1948-ból leginkább talán a gyorskorcsolyázó Ruttkay Iván 10. helyét említhetjük (1500 méteren, kedvenc távunkon), de a már fentebb említett Pajor Kornél mintegy mellékesen, 5000 méteren szintén behúzott egy 10. helyet. 1952-ben Lőrincz Ferenc hozta az 1500 méter 10. helyét, sífutásban pedig Sajgó pál befért a top-30-ba (27.).

13.png

1956 téli sportunkban is fekete év, csak a műkorcsolyázó párosunk utazhatott Cortinára. 1960-ban a hatfős magyar csapat vezére az univerzális Sajgó Pál volt, sífutásban elért 34. helye mellé biatlonban behúzott egy 26. helyet. Női sífutásban Bartha Magdolna 23. lett. 1964-ből a női sífutóváltó 8. helye emelhető ki (Balázs Éva, Tarnai Sándorné, Hemrik Ferencné), 1968-ból pedig a síugró Gellér László nagysáncon elért 19. helye. 1972-ben jött egy újabb pofon téli sportolóinknak: Szapporóba ismét csak miniküldöttség utazott, azaz a műkorcsolyázó-páros, és senki más (nem véletlenül utaltam arra, hogy a műkorcsolya előtérbe tolása nem volt feltétlenül pozitív…). 1984-ig kellett várni, hogy Magyarország ismét megmutathassa magát más sportágakban is, Kozma Péter műlesiklásban 18. hellyel, biatlonban a férfi váltó 14. hellyel bizonyította, hogy megérdemlik az esélyt. Gyorskorcsolyában pedig ekkor még magyar színekben tette le névjegyét egy 19. hellyel a már említett Hunyady Emese…

1992-ben mutatkoztak be rövidpályás gyorskorcsolyázóink, Kun Bálint Tibor (25.) és Kaszala Tamara (24.) voltak a pionírok. 1994 leginkább a bobpárosunkról lehet nevezetes, a Frankl Nicholas-Gyulai Miklós duó 28. helyet szerzett. 1998-ra négyessé nőtt a bobcsapat, Frankl mellett Pallai Péter, Pintér Bertalan és Zsombor Zsolt nevéhez fűződik a 24. hely. Négy év múlva 23. helyet szereztek, ám a Strehli Ildikó-Kürti Éva páros egy 13. hellyel elhomályosította szereplésüket. 2006-ban szerepelt utoljára magyar bobcsapat (Franklék 24. hellyel búcsúztak), és ekkor vette át a prímet a rövidpályás gyorskorcsolya. A többi pedig már nem történelem, hanem maga a jelen.

Hagyományosnak mondható sportágainkban, azaz alpesi síben, gyorskorcsolyában, rövidpályás gyorskorcsolyában, sífutásban, valamint újdonságként freestyle-ban indulunk Pjongcsangban. Szeretném azzal zárni, hogy cél az első arany, de tartok tőle, ez esetben egy kellemes, sárga falú épületbe küldenének. Maradjunk annyiban: cél, hogy minden sportolónk kihozza magából a maximumot. Ha így lesz, négy év múlva még hosszabb lehet majd ez a rövid ismertető!

Akikre büszkék lehetünk – a magyar olimpikonok

Alpesi sí (4 fő):

Kékesi Márton, Samsal Dalibor

Hozmann Szonja, Maróty Mariann Mimi

Freestyle sí (1 fő):

Swaney Elizabeth

Gyorskorcsolya (1 fő):

Nagy Konrád

Műkorcsolya (1 fő):

Tóth Ivett

Sífutás (2 fő):

Kónya Ádám, Szőcs Emőke

Rövidpályás gyorskorcsolya (10 fő):

Burján Csaba, Knoch Viktor, Liu Shaoang, Liu Shaolin Sándor, Oláh Bence

Bácskai Sára, Heidum Bernadett, Jászapáti Petra, Keszler Andrea, Kónya Zsófia

Töprengés a magyar alpesi sízés helyzetén (Rövid intermezzo)

A vb után az olimpián is felhívná magára a világ figyelmét (Kékesi Márton)

A kiskorában versenyzőtársai körében „Bode Marci” néven ismert sízőnk immáron a 23. életévét tapossa, évek óta állandó tagja a magyar csapatnak világversenyeken.

A becenévhez tartozó vagány stílusából mit sem vesztett, akár sízését, akár mentalitását nézzük. Ő az a sportoló, aki bizony nem elégszik meg a középszerű teljesítménnyel, ő mindig újabb, s újabb célokat szeretne kipipálni. Megjárta anno az EYOF-ot, az Ifjúsági Olimpiai Játékokat, ötszöri résztvevője volt a junior-világbajnokságnak. 2013-ban nem talált legyőzőre az U-18-asok közt szlalomban.

Karrierjét végig nyomon követtük blogunkon, így azt is, miként vetette meg lábát a felnőttek közt. Négy világbajnokságon szerepelt, karrierje csúcsát Sankt Moritzban érte el, ahol Miklós Edit hiányában ő képviselte leginkább méltóképpen a magyar színeket. Mióta a hatalmas nevezési lista miatt előfutamokat rendeznek alpesi síben, nem akadt példa arra, hogy magyar síző bekerüljön a kvalifikáció legjobb 25 sízője közé. Ez egyet jelentett azzal, hogy Samsal mellett másodikként képviselte a magyar színeket. 45. helyezése – a kombinációs 43. pozíció mellett – mindenképpen elismerésre méltó teljesítmény volt, s akkor még nem szóltunk arról a kimondottan vagány lesiklásról (és Szuper-G-ről), amivel igazán felkeltette magára a figyelmet. Első magyarként indult lesiklásban, s nem rezelt be ettől. 2016 márciusában megadatott neki a Világkupában való debütálás, a Kranjszka Gora-i szlalom első futamát sikerrel teljesítette.

Az utóbbi hónapokban sem esett vissza teljesítménye, s ez a fajta elhivatottság, következetesség megkapta a jutalmát. A szövetség döntése értelmében Kékesi Márton kapta meg az egyetlen férfi kvótát. Mivel Marci valamennyi szakágban aktivizálta magát az elmúlt időben, a tervek szerint minden versenynapon bizonyítani fogja tudását. Ez lehetett a döntő érv a ranglista alapján szlalomban külön kategóriát képviselő, érdemi Világkupa-eredménnyel nem rendelkező, sokrétűnek pedig nem nevezhető Samsallal szemben. (A harmadik jelölt Nagy Bence volt.)

Alapvetően a szlalom számít Marci kedvenc számának, már csak testfelépítése okán is erre alkalmas leginkább. Más kérdés, hogy a legnépesebb mezőny rendre e számban gyűlik össze, a 34,17-es FIS-pont és a 600 környéki ranglistás helyezés miatt muszáj két lábon a földön állnunk. Örömteli lenne, ha az egzotikus országok képviselőitől messze túlemelkedve a (bő értelemben vett) nemzetközi középmezőnyt ostromolná. Óriás-műlesiklásban (59,47) sem lehet egyéb elvárás. A gyorsasági szakágakban, tehát Szuper-G-ben (55,02) és lesiklásban (61,08), de különösen alpesi összetettben (86,71) mód nyílhat egy szebben mutató helyezés elérésére. Persze jó tudni, hogy egy első látásra gyöngébbnek tűnő szlalomos eredmény sportszakmailag jóval többet érhet, mint egy adott esetben TOP-40-es kombinációs helyezés. Négy éve Farkas Norbert óriás-műlesiklásban elért 50. pozíciója volt a csúcs, ami a férfi alpesi sízést illeti magyar szempontból.

Különleges tervezésű lécein, a magyar trikolor felett ott fog szerepelni Marci egykori edzőjének, Kovács Barnabás neve. Emlékének adózva úgy kíván mindannyiszor csúszni, hogy arra ő is büszke lenne. Marci profizmusát jól igazolja nyilatkozata, amely szerint az olimpiára is úgy tekint, mint karrierjének egyik fontos lépcsőfokára. Merthogy célja nem kevesebb, minthogy tartósan megvesse magát a Világkupában. Edzője az osztrák Walter Hubmann.

Nem adott sokat a magyar alpesi síelésnek, kvótát kapott a Magyar Szövetségtől (Samsal Dalibor)

A „hazájában meg nem értett tehetség”, miként a Magyar Sí Szövetség akkori ügyvezetője jellemezte Dalibort. Mr. Out – arrafelé inkább így nevezték egészen magas kiesési aránya miatt.

Miért döntött az országváltás mellett Dalibor? Mivel „nálunk az egyéniségéhez és a tudásához jobban illeszkedő, felesleges mentális nyomást nélkülöző felkészülési-, és edzésprogramot kaphat, amelynek nyomán a tehetsége eredményekben is megmutatkozik majd.” Ez alatt a szövetség a rendszeres Világkupa-pontokra, s arra gondolt, hogy beverekedje magát a ranglista legjobb 30 versenyzője közé. Ehhez képest az adódó világbajnokságokon rendre kiesett (egyszer az első, másszor a második futamban), a Világkupából pedig egyetlen 22. helyet bírt felmutatni, a 2016. januári wengeni szlalomon kívül nem jött át Dalibor tehetsége, hogy az egyik zenei TV-műsor zsűrijének klasszikus kritikáját idézzük.

Huszonkilenc Világkupa-startból (26 szlalom, 3 óriás-műlesiklás) a statisztikája a következő: 1 pontszerzés, 10 első futamos kiesés, 18 harmincon túli helyezés. Ezek a tények makacs dolgok ugyebár…

A honosítást követően íródott cikkünkben a kezdeteket boncolgattuk. Megírtuk többek közt, hogy arra a bizonyos külföldről jövő impulzusra akár épülhetne egy sportágfejlesztési stratégia. Mint például magyar edzők, fiatalok, de legalább a magyar válogatott keretet alkotó versenyzők szellemiségének átitatása a „nyugati profizmussal”. Mert mégis csak lehúzott éveket a Kostelić- család oldalvizén. A tehetséggondozás, az edzőképzés támogatásából kivehetné részét, elvégre saját céljai közt egy síiskola alapítása is szerepel. Érkeztek kérések feléje, de amit válaszul kaptak, az a „lenézés magasiskolája” volt. Ígéretesen induló, sokszoros magyar bajnok, olimpikon sízőnk, Farkas Norbert korai visszavonulása is – legalább részben – ennek tudható be, de aligha tévedünk sokat, ha a Szőllős- ügy szálai is elértek Samsalhoz, s támogatói köréhez.

Ennél is súlyosabbak az anyagi, illetve erkölcsi kérdések. Amit anno írtunk, beigazolódott sajnos: „S máris eljutottunk egy erős kérdéshez, mely kínzóan bántja a szülőket, akik milliókat költöttek gyermekük karrierjére. Költsd csak nyugodtan pénzed, építsd fel kölyköd pályafutását, figyeld napról napra, hogyan fejlődik, ha jön egy világverseny, mi egy jöttmentet indítunk helyette, rá költünk szövetségi szinten. Milyen érzések kavaroghatnak egy fiatal gyerek fejében, amikor azt hallotta éveken keresztül felső szintekről, hogy „dolgozzon csak egész évben, meglesz egyszer a gyümölcse, lelkileg veled vagyunk, de ne kérj semmit”, majd amint felnőtt, érkezik egy ex-horvát a helyére?

Mindemellett persze le kell szögeznünk, ő rendelkezik a legjobb magyar ranglistás helyezéssel óriás-műlesiklásban, szlalomban pedig a 81. helyezést foglalja el a legfrissebb összevetésben, az ő FIS- pontja 10,77 Kékesi 34,17-esével szemben. Ugyanakkor a szövetség döntnökei is felismerhették nagy nehezen, a FIS- pont nem minden, Dalibor nem váltotta valóra a hozzá fűzött reményeket, Kékesi Marci ezzel szemben űzte-hajtotta magát, hogy teljesüljék álma. Az illetékesek azon döntése, hogy végül dobták Samsalt, messze a legjobb volt, amit az elmúlt években elkövettek.

Aztán robbant a hír, miszerint az olimpián debütáló csapatversenyre – a lemondások miatt – szintén kvótát kapott Magyarország, márpedig ez automatikusan 2 férfi és 2 nő indulását teszi lehetővé. Ennek köszönhetően zsinórban negyedik olimpiájára is kiutazhat Samsal, akinek legjobb eredménye egy valóban szépen mutató 18. pozíció, még a torinói játékokról. Nem tudni, pontosan mely számokban áll rajthoz Pjongcsangban, tény, január folyamán valamennyiben kipróbálta magát. A Sankt Lambrecht-i, magyarok által rendezett FIS- versenyen megnyerte az óriást és a kombinációt, Szuper-G-ben pedig ötödikként végzett. Vagy, miként a szövetség tájékoztatta a nagyérdeműt: „a juniorok (sic!) és a felnőttek versenyét is megnyerte.”

Dalibor célja a legjobb 30 közé kerülni az olimpián. A valószínűsíthető rajtlistából kiindulva nyugodtan kijelenthetjük, ez alapelvárás a magyar alpesi sízés zászlóshajójától…

Köszönet Miklós Editnek: lányaink saját határaik megdöntésére törekszenek (Hozmann Szonja és Maróty Mariann)

Közhelyszerű kijelentés, ettől még meg kell ismételnünk: Miklós Edit felhelyezte a magyar alpesi síelést a sportvilág térképére. Minekután lesiklásban a világ elitjét erősíti évek óta, s további két számban is versenyképes a legmagasabb szinten, nem volt kérdés, a sajátján kívül még egy kvótát szerzett Magyarországnak. (Épp ez az, amit nem teljesített Samsal, márpedig kimondva ezért honosították Szocsi után.)

Alapjáraton tehát az volt a kérdés, ki képviseli olimpiai hetedik helyezett sízőnk mellett hazánkat. Illetve e pontban sem volt szükség hitvitákat tartani, Archam Chiara eredményei után joggal érezhettük úgy, ő is tagja lesz ötkarikás csapatunknak. Aztán eljött a versenyszezon, s a váratlanul jött visszavonulás, melynek okai egybevágnak a magyar alpesi sízés már ecsetelt problémáival. Edit kiválása után pedig nem lettünk volna a döntéshozók helyében (na jó, addig sem)…

Hozmann Szonja az új évezred gyermek, szemtelenül fiatal, áprilisban tölti be a 17. életévét. A Körte SE nevelésében tanulta meg a síelés alapjait, de kiskora óta Ausztriában él, a felkészülését Barbai Áron segíti edzőként. Vérbeli sportcsalád sarja, szülei magyar bajnokok több sportágban. Érdeklődik a búvárkodás és a falmászás iránt, de hamar kiderült, van tehetsége a versenysízéshez is.

Legnagyobb sikerét a 2015-s Whistler Cupon érte el, az iskolás gyerekek egyik legjelentősebb nemzetközi versenyén két ezüstérem (óriás-műlesiklás és parallel) mellett első magyarként győznie is sikerült, mégpedig szlalomban. A mindig mértékadónak számító tiroli tartományi bajnokságban (a Landescupon) tavaly Wildschönauban egy napon két futamban is győzött Szuper-G-ben, de a sorozat valamennyi versenyén dobogóra állhatott, összetettben is csak egy századon múlt a győzelme. Többszörös korosztályos magyar bajnok.

A felnőttek közt a mostani szezonban mutatkozott be, több mint 30 versenyen indult. Csaknem tucatszor 100 pont alatt teljesített, legjobb eredménye egy 75 FIS- egység alatti szereplés, de a szlalomon kívül egyéb szakágakban is sokat fejlődött. Egyébiránt megjárta többek közt Söldent, Innerkremst, Sankt Lambrechtet és Garmischt is. Az olimpia előtti héten rendezett junior-világbajnokságon is rajthoz állt, elsőévesként sajnos mindkét számában kiesett. Kombinációs eredményei (ranglista TOP-500) jogán szerezte meg önerőből az olimpiai kvótát, s a szövetség sem gördített akadályt indulása elé. Megjegyzendő, hogy elsőéves FIS- versenyzőként az elsők közt szerzett kvótát. Ha megelőzi az egzotikus országok versenyzőit, már elégedettek lehetünk.

Szintúgy a Körte SE színeiben kezdett síelni Maróty Mariann, vagy, ahogy a sportágon belül ismerik, Mimi. Édesapja hatására kezdett el síelni háromévesen. Ő sincs még 20 esztendős, jelenleg Mario Rafetzeder edzéseit látogatja. 2016 óta indult különféle FIS- versenyeken, ezalatt begyűjtött három TOP-10-helyezést, igaz, FIS- pontjai csak egy esetben szorult száz pont alá. Tavaly megjárta a világbajnokságot, de nem jutott tovább a főfutamba. Szintén elindult nemrég a junior-vb-n, óriás-műlesiklásban 62. helyen zárt, míg szlalomban kiesett.

Mimi indulása azzal vált biztossá, hogy Magyarország a csapatversenyre is kapott kvótát. A síző előtte B- szintesként reménykedhetett a kvalifikációban. Célja nem is lehet más, mint a tisztes helytállás. A két technikai számban próbál szerencsét.

Sífutóink a nemzetközi középmezőnyt ostromolnák (Szőcs Emőke és Kónya Ádám)

Szőcs Emőke 1985. október 20-án Csíkszeredán született. A biatlonnal a Csíkszeredai Sportiskolában ismerkedett meg, jelenleg a Halihó SE versenyzője. Mai mestere Zsolt Antal, nevelőedzője Simon Márton. Kezdetben román színekben versenyzett, viszont mivel nem vitték ki Vancouverbe 2010-ben, ezért döntött a váltás mellett. Szőcs Emőke otthon és Ausztriában készül.

Emőkét alapvetően biatlonosként ismertük meg, abban is voltak jobb eredményei. Öt Világkupa-versenyen szerzett pontot, közte egy TOP-10-helyezés is becsúszott. Magyar színekben a tavalyi Északi Sí Vb-n szerepelt a legjobban, ahol sprintben az 53. helyen végzett. Öt éve Papp Ildikó oldalán a 23. helyet szerezte meg csapatsprintben. Utóbbi években azonban nem termett sok babér számára VK- szinten, valljuk meg, sok vetélytársát nem sikerült megelőznie. Sífutásban egy 13. hely idei legjobbja, a seefeldi versenyen érte ezt el még december elején.

A 2018-as évből nincsenek hivatalos FIS- eredményei, nyilván ő is, s szövetség is bízott abban, hogy mint az előző olimpiákon szokott volt, a visszaadott, lemondott kvótákat szétosztják az egyenes ágon kvalifikációt nem szerző országok közt. Lemondásra igen, szétosztásra viszont nem került sor, így Emőkének maradt a hazánknak alanyi jogon járó sífutó kvóta, Papp Ildikó így lemaradt Pjongcsangról.

Emőke célja a TOP-30 kerülni egyetlen versenyszámában, a 10 km-s szabadstílusú viadalon.

Kónya Ádám a Veszprémi Sí Egylet sportolója. 26 esztendős, tehát mondhatni a legjobb korban van. Már a kvalifikációs időszak előtt egy évvel részvételi jogot szerzett az olimpiára. A Slavic Cupon elért 70 pontos sífutásával – amely a bravúros, tizenkettedik helyezéshez volt elegendő – ugyanis 100 pont alá vitte FIS- pontjai átlagát.

Évek óta ingázik Magyarország és Ausztria közt, telente pedig többször megjárta Norvégiát is edzéslehetőség végett. Liederer Merlin oldalán egyre inkább tökéletesíteni tudta futótechnikáját, ám jó tudni, hogy különösen a szabadstílusú sífutás technikai sport, ahol a jobb felszerelés akár egyperces előnyt is jelenthet.

Ezen a télen ritkán volt százon belüli eredménye pontok tekintetében. A Slavic Cupon viszont megint egészen jó formába lendült, hiszen 7. helyével befutott a sprint döntőjébe, ahol végül a 11. helyen végzett, 15 km-en pedig sikerült ismét száz pont alá kerülnie, a 12. helyen zárt.

Nem meglepő módon az olimpiai számaiban indult zömmel. A tervek szerint rajthoz fog állni sprintben, 15 km-en, valamint a 15+ 15 km-es ún. skiathlonban, vagyis a szabad- és klasszikus stílust ötvöző, leginkább sokrétű versenyformában. Célja közt szerepel egy TOP-50-es helyezés az olimpián.

Tízbe kerülne szabadstílusú síelésben (Swaney Elizabeth)

Történelmi pillanathoz érkezett a magyar sport, olyan ugyanis még soha nem fordult elő, hogy szabadstílusú sízésben képviselje valaki hazánkat az olimpián.

Gyarmati Panka minden bizonnyal beverekedte volna magát a hódeszkások mezőnyébe, ha sokadik sérülése nem akadályozta volna meg ebben. A legjobb férfi snowboardosunknak, Szigeti Viktornak pedig sajnos nem sikerült kvalifikálnia magát, a kellő eredmények hiányoztak ehhez. A kvóták újraelosztása után azonban jutott nekünk is az örömből, így ha a riderek közt nem is, a freestyle sízők mezőnyében szurkolhatunk magyarnak.

Swaney Elizabeth félcsőben szerzett kvalifikációt. Az idegen hangzású név ne zavarjon össze senkit, Elizabeth magyar. Egészen pontosan az édesanyja az, ő pedig bár az amerikai Berkleyben született, Amerikában él és készül, de 2015 óta a Fullsport SE színeiben versenyezve magyar színekben indult a versenyeken. Ezt megelőzően venezuelai színekben indult világversenyeken. Mint második tartalék, részesült az újraosztott kvóták egyikében. Korábban csaknem minden téli sportot kipróbált, egyebek mellett a szkeletont, a sízést, a jégkorongot, 27 éves korától állt át a szabadstílusra.

A 33 éves versenyző pályafutása során 13 alkalommal végzett a világkupa-sorozatban a legjobb 30 között, legjobb eredményét, egy 13. helyet pedig tavaly december 22-én érte el a kínai állomáson. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a távol-keleti helyszínen nem indult el a világmezőny krémje, s az esetek többségében Elizabeth a lista vége felé végzett.

Ettől még nagy szó lesz indulása, már ha nem igazolódnak az NSO információ, s a doppingellenőrzések körüli hiányosságok miatt nem meszelik el addig. Hírt ezzel kapcsolatban nem találtunk azóta. Elizabeth a legjobb 10 közé kerülne az olimpián. Sok sikert hozzá!

Két számban is indulhat hosszú távú korcsolyában a magyar csúcstartó (Nagy Konrád)

A debreceni születésű 26 esztendős sportoló kisgyermekként több sportágban kipróbálta magát, kerékpárban korosztályos bajnok, nemzetközi versenyek indulója volt. Édesapja közreműködésével aztán átköltözött a nagyerdei jégpályára, korcsolyázás és jégkorong egyformán szerepelt életcéljai közt, de amint 2006-ban tanára unszolására elindult a korcsolyázó diákolimpián, s megnyerte az országos döntőt, nem volt kérdés tárgya többé, merre indul el.

2010-től a nemzeti csapat tagja, junior-világbajnokságokon egy váltós negyedik és egy 3000 m-en elért egyéni 10. helyezést tudhat magáénak. Kétszeres magyar bajnok, a 3000-es szuperdöntőben és az 5000-es váltó részeként bizonyult legyőzhetetlennek. Noha tavaly márciusban még short-trackben indult a hazai rendezésű világbajnokságon, a könnyebb/reálisabb kvótaszerzés miatt végül a váltás mellett döntött. Döntése jól sült el, hiszen nem sokkal később majd’ 10 éves országos csúcsot döntött 1500 méteren, amivel egyszersmind megfutotta az olimpiai szintidőt. 2002 után szerepeltünk ismét a gyorskorcsolya klasszikus, időméréses formájában olimpián, Konrád 1500 méteren a tisztes helytállásnak számító 26. helyen végzett.

Az elkövetkező két év összetett EB-jén egyformán a 16. helyet kaparintotta meg, tavaly három pozícióval visszább esett. Formája ezzel együtt évről évre jobb, amit mi sem bizonyított jobban, minthogy tavaly márciusban két távon, 500 és 1500 méteren is megdöntötte az országos csúcsokat. Az idei szezonja azonban finoman szólva nem sikerült tökéletesre, a kvalifikációs versenyeket követően egymást érték a „Nagy Konrádnak továbbra sem megy” jellegű szalagcímek. Végül összejött az olimpiai indulás, sőt Szocsival ellentétben ezúttal két távon (1000 és 1500 méteren) is rajthoz állhat, de elmondható, távol van tavalyelőtti formájától, amikor is ranglista második is volt másfél km-en. S nem mellékesen az egyetemi világbajnokságról aranyéremmel tért vissza.

Saját bevallása szerint is hullámvölgyben van, de bízik abban, hogy remek fizikumához felnőhet mentális téren is. Pjongcsangban szeretné túlszárnyalni Szocsiban elért eredményét, s új egyéni, ezzel együtt országos csúcsokkal örvendeztetné meg az érte szurkolókat. A szövetség bízik benne, ennek egyik jeleként idén ő viheti a magyar zászlót a megnyitóünnepélyen.

A szocsi hiányzás után újra magyar műkorcsolyás az olimpián (Tóth Ivett)

Mint röpke történelmi visszatekintésünkből kiderült, legeredményesebb téli sportágunk olimpiai tekintetben vitán felül a műkorcsolya. Igaz, az érmek, a pontszerző helyezések lassan a múltba vesznek, de azért Sebestyén Júlia révén az új évszázadban is volt egy nemzetközi élmezőnybe tartozó korcsolyásunk. Épp ezért érte hidegzuhanyként a sportág hazai szerelmeseit a hír, Szocsiban induló nélkül maradtunk.

Ez a szégyen ezúttal nem ismétlődött meg, a kvótát egészen hamar sikerült bezsebelnie Tóth Ivettnek. Mégpedig a tavalyi világbajnokságon elért 20. helyével. Ez persze még nem jelentette a 19 esztendős budapesti lány automatikus indulását, a szövetség közte és Medgyesi Fruzsina közt döntött Ivett javára. Mellette szóltak a múltbeli eredményei, a végső szót pedig a január közepi EB adta meg, amikor is Ivett 15. helyen végzett a rövid programot követően, míg Fruzsina 28. helyezéssel kiesett, nem mutathatta be kűrjét.

Ivett négyszeres magyar bajnok, a budapesti Mikulás Kupa nemzetközi versenyen kétszer bizonyult a legjobbnak. Idei repertoárjáról szólván, rövidprogramban az AC/DC két klasszikusával indult, míg a kűrt Bizet Carmenjére futotta végig. Ivett minimális célja annyi, hogy továbbjusson, így bemutathassa kűrjét az olimpián.

Valósággá válhat a magyar sporttörténelem, de jobb nem elkiabálni (Short-track válogatott)

Ami nyári olimpiákon a kajak-kenu, az telente a rövidpályás gyorskorcsolyázás. Mint arról múltidéző rovatunkban beszámoltunk, a kilencvenes években kezdődött el a sportág fejlődése kis hazánkban, amit egyre jobb világversenyes helyezések jeleztek évről évre. Az elmúlt három olimpián többszörös pontszerzőket, európai, s a mögöttünk hagyott olimpiai ciklusban már világszinten is éremhalmozó versenyzőket adtak utánpótlásműhelyeink.

Női fronton kiemelendő stafétánk harmadszori kvótaszerzése, 3000 méteres csapatunk ezzel automatikusan a legjobb nyolc között kezdheti meg szereplését, s az elmúlt évek alapján is joggal reménykedünk abban, hogy idén sem maradnak olimpiai pontok híján. Optimizmusunkat csak tovább növeli a tavalyi rotterdami világbajnokságról elhozott ragyogó ezüstérmük.

A váltó motorja, vezéregyénisége, a magyar zászlóvivő, Heidum Bernadett lesz. Európa-bajnokságokról tekintélyes mennyiségben gyűjtötte az érmeket, melyek közül 2009-es váltós aranyérme, s hat egyéni érme emelhető ki. Három Universiadés érmét se feledjük persze. Többször választották meg az év gyorskorcsolyázójának. Részese volt a Vancouverben ötödik, majd Szocsiban hatodik helyezést szerző stafétának, a kanadai játékokon pedig egyéniben is remekül szerepelt, 1000 méteren a kilencedik helyen végzett. Ez a harmadik, egyben utolsó olimpiája. Eredményein túl arra is büszke, hogy karrierje során megannyi gödörből sikerült kimásznia. Porcműtétje után másfél hónappal nyert két ezüstöt négy éve az EB-n, majd következett az összességében sikeresnek mondható olimpia. 2016-ban nekrózist diagnosztizáltak nála, azóta kisebb-nagyobb fájdalmakkal tud csak versenyezni.

Váltónk másik régi alkotóköve a tatabányai Keszler Andrea. Kiemelkedő eredményei közt meg kell említenünk, hogy a váltóval Vancouverben ötödik, Szocsiban pedig 6. lett, 2009-ben Európa-bajnokságot nyert, 2011-ben ezüstérmet hozhatott haza, egyéniben, 500 méteren 2012-ben harmadikként szólították dobogóra. A trentói, 2013-as Universiadén tagja a bronzérmes váltónak, ezt a sikert az elmúlt hétvégén, a drezdai kontinensviadalon megismételte Lajtos Szandrával, Heidum Bernadettel és Kónya Zsófiával kiegészülve. A tavalyi EB- ezüstérmes váltóban ő képviselte a rutint, akkor Heidum kis pihenőt kapott a szövetségtől. Nem mellékesen egyéniben is ezüsttel zárt 1000 méteren. Emellett persze részese volt a vb-ezüstérmes stafétának is. Nagy meglepetés lenne, ha Pjongcsangban nem kapna szerepet. Egyéniben mindenképp láthatjuk, rögtön szombaton az 500 méteres selejtezőkben.

Kónya Zsófia szintén kizárólag a váltóra lett nevezve. Szocsiban nem alakultak ideálisan az események a 23 éves szegedi lány számára. Eleve betegen érkezett az olimpiára, majd keserű pirulaként le kellett nyelnie, hogy csak a váltó tartalékjaként nevezik a versenyre. Egyéniben nem jutott tovább az előfutamból, a váltó B- döntőjében viszont újra korizhatott. Szocsit követően előbb erőteljesen visszavett az iramból, majd több mint egy éven keresztül nem indult versenyeken. Kérdéses volt, tudja-e folytatni pályafutását. Szerencsére tudta, a visszatérés pedig ragyogóan sikerült, megszerezte első egyéni érmét a Világkupán, a részese volt a tavaly vb- és EB- ezüstérmes csapatnak. A január közepi EB- ezüstben úgyszintén oroszlánrészt vállalt.

Helyet kapott az utazó keretben két tinédzser is, akik egyszerre a sikeres jövő zálogai, s a fényes jelen ékkövei. Bácskai Sára Luca szintén kizárólag a váltóra szerzett kvalifikációt, annak dacára, hogy a január közepi EB-n megszerezte első felnőtt érmét, az 1500 méteres távon a harmadik helyen végzett. Korábban a váltóval volt EB- ezüst- és bronzérmes, valamint világbajnoki második.

Jászapáti Petra a válogatott ötödik tagja, egyben az egyedüli magyar sportoló, aki valamennyi egyéni távon rajthoz fog állni. Többszörös Világkupa-érmes, junior-vb-n harmadik helyezett volt nem oly régen. Tagja volt a tavalyi vb-ezüstérmes, s az idén EB- második stafétának. Mivel egyes egyéni számokban is joggal pályázhat szép eredményre, nagy kérdés, indítják-e a váltó tagjaként, s ha igen, melyik lány fog kiszorulni a kvartettből.

Akárhogyan is történik, bízunk abban, hogy Szocsival ellentétben nem szakad meg a csapatösszhang, s kihozzák a lányok magukból a maximumot. No, és persze a szerencse is melléjük szegődik. Hivatalos célkitűzés az olimpiai pontszerzés váltóban.

Nagy izgalmak közepette, de hála az égnek, sikerült a férfi váltónknak is olimpiai kvótához jutnia. Az orosz staféta későbbi kizárásával persze még világosabbá vált a helyzet. Nagyon küzdelmes időszakot éltek meg a fiúk, december környékén még nem állt jól szénájuk, az utolsó Világkupa-fordulón nyújtott teljesítmény szerencsére elégnek bizonyult az üdvösséghez. Olyan még sosem fordult elő, hogy mindkét váltónk kijutott, már ezt önmagában becsüljük meg.

Komoly elvárások nehezednek a fiúkra, ami részben megalapozott, elvégre csak az előző olimpiai ciklus során öt érmet nyertek világversenyekről. Két EB- ezüst (2015 és 2016) és egy EB- bronz (2018) mellett egy vb-ezüst (2015) és egy vb-bronz (2017) került gyűjteményükbe.

A férfi short-track küldöttség legrutinosabb tagja a 28 esztendős, pécsi születésű Knoch Viktor, aki már a torinói, vancouveri és a szocsi ötkarikás játékokon is képviselte hazánkat. Legjobb eredménye a 2006-os játékokhoz kötődik, ahol 1500 méteren a bravúros 5. helyet szerezte meg, míg Vancouverből egy 21. (1000 m) és egy 30. helyet (1500 m) mondhat magáénak. Szocsi jobban sikerült a kanadai olimpiánál, 1000 méteren a 18., 1500-on a 34. helyen végzett, míg a legrövidebb távon ment egy kört tovább, ott a 12. helyezést szerezte meg. Emellett kiemelkedő eredményei vannak az Európa-bajnokságokról is, (a váltónk tagjaként 1 ezüst, 2 bronz) és tagja volt a 2013-as trentinoi Universiaden aranyérmes magyar stafétának is. Egyéni számokban nem lesz érdekelt, így kizárólag a váltóra fókuszálhat.

Csapatunk legnagyobb ígérete Liu Shaolin Sándor, akit több kalkuláció a potenciális érmesek közt tart nyílván. 1995-ben Budapesten látta meg a napvilágot, édesanyja magyar, édesapja révén azonban kínai felmenőkkel is rendelkezik. Mindhárom egyéni számban rajthoz fog állni a váltó mellett. Egyéniben is halmozta az érmeket az elmúlt olimpiai ciklusban, fő számában, vagyis 500 méteren, illetve az olimpián nem díjazott összetett pontversenyben. Utóbbiban két ezüstérmet jegyzett Európa-bajnokságokról. VB-mérlege is impozáns. Jó ómen, hogy karrierje mindeddigi csúcsa, az 500 méteres világbajnoki cím Dél-Koreához, Szöulhoz köti, ott nyert 2016-ban. Emellett egy évvel korábban egy ezüstérem, valamint az ugyanezen évben szerzett összetett bronzérem teszi teljessé egyéni kollekcióját. Egyéniben négyszeres VK- győztes, ebből kettőt a jelenlegi szezonban szerzett. A szöuli Világkupán ráadásul 1000 méteren bizonyult a legjobbnak, többek közt ennek is köszönhetően megnyerte a VK- szakágit, míg 500-on másodikként zárt.

Öccse, Liu Shaoang nincs még 20 esztendős, a jövő róla szólhat, nem mintha a jelen még nem. 2015 óta tagja a magyar váltónak, de egyéniben sem tétlenkedett az elmúlt években. Szöulból két éremmel távozott, 1500 méteren ezüst-, 500 méteren bronzérmet szerzett. A változatosság kedvéért, az egy évvel később rotterdami vb-n 1000 méteren végzett másodikként. Minthogy junior-korú sportolóról van szó, korosztályának világversenyein is rajthoz áll, a tavalyi innsbrucki vb totális tarolással végződött a szempontjából: mindhárom távon, így természetesen összetettben is aranyérmet akasztottak nyakába. Emellett egy Világkupa-siker is felkerült dicsőséglistájára. Idén 500-on és 1500-on az ötödik, 1000 méteren pedig a hetedik helyen fejezte be a VK-t.

A váltó negyedik alapembere Burján Csaba, elsősorban csapatban vannak kiemelkedő eredményei. Egyéniben sem elveszett gyerek, az előző idényben szerzett egy ezüstérmet 1500 méteren. TOP-15-ös eredményeinek pedig szinte se szeri, se száma. A 24 esztendős pécsi fiatalember matematikát tanul az ELTE-n, nos, precizitására nagy szüksége is lesz a váltónak.

Ötödikként Oláh Csaba utazhatott ki Pjongcsangba. Ha nem történik valami váratlan fejlemény, nem fog szóhoz jutni élesben, szerepe ezzel együtt fontos lesz edzéseken. Számos TOP-30-as eredménnyel rendelkezik egyébiránt a Világkupában.

Végezetül nem is írhatnánk egyebet, minthogy

HAJRÁ MAGYAROK!!!

  1. Alpesi síző lányaink esélylatolgatásához hozzátenném: az egzotikus országok versenyzői manapság (kevés kivétellel), semmivel sem egzotikusabbak mint Szonja vagy Mimi.
    Két verziót tapasztaltunk, az egyikben saját, komoly sínemzetükben kevéssé eredményes sízők találják meg gyökereiket a FIS-es korba érve. Találkoztunk ilyen thaiföldi, perui, brazil színekben versenyző osztrák, német versenyzőkkel.
    A másik változat, hogy a sportoló valóban egy egzotikus ország szülötte, de pelenkás kora óta egy “alpesi” országban él, és edz: a madagaszkári, togói vagy kenyai lányok például, akik Franciaországban, Olaszországban ill. Ausztriában készülnek.
    Így ha a magyar lányok nem tudják esetleg legyőzni a (nem túl szép kifejezéssel élve) egzótákat, nincs okuk szégyenre.
    …és igen, már így is büszkék lehetünk rájuk!!!

    Kedvelés

    Válasz

    1. Köszönjük a pontosítást. Valóban, az “egzotikus” jelző jócskán átértékelődött az utóbbi időben, mi sem feltétlenül pejoratív értelemben használtuk. Lányainkért persze szorítunk teljes elánnal. 🙂

      Kedvelés

      Válasz

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: