Take off – ki repül a legmesszebb Koreában?

Az ötkarikás játékok felvezetéséből természetesen nem maradhat el a síugróversenyeket körüljáró előzetesünk sem, sőt, a hét folyamán több ízben is jelenetkezünk még különböző posztokkal, hogy minél inkább segítsük a ráhangolódást a hivatalosan magyar idő szerint csütörtök kora délután kezdődő versenyekre (edzéseket már szerda hajnalban is rendeznek majd). Az első felvonásban esélylatolgatásunkat olvashatjátok, és későbbiekben pedig az erre az alkalomra visszatérő szerzőnk, zbigniew jelentkezik kétrészes írásával az olimpiai síugróversenyek történetéről. 

A helyszín

2017-02-17-ski-jumping-pyengchang-thumbnail

Az olimpia síugróversenyeit az Alpensia télisport központban rendezik, amelynek az építésébe 2006-ban fogtak bele a koreaiak azzal a szándékkal, hogy itt rendezzék a 2014-es téli olimpiai versenyeit. Két év alatt el is készültek az építkezéssel, azonban mint tudjuk a ’14-es játékokat végül Sochi kapta és csak négy évvel később jött el az ő idejük. A sánc eddig egyetlenegyszer, a tavalyi évadban szerepelt a Világkupa programjában, korábban Kontinentális Kupa futamoknak adott otthont. Kifejezetten modern sztenderdek szerint épült létesítményről van tehát szó, amelynek további (inkább építészeti) érdekessége, hogy a kifutó és lelátórészt nyáron focimeccsek megrendezésre használják. Az aréna befogadóképessége elméletileg 22 ezer körüli, azonban ezt a játékokra mindössze 8.500 főre korlátozták, ami a hagyományos európai helyszínekhez képest nem számít soknak, más kérdés, hogy igazán nagy múltja nincs is errefelé a síugróversenyeknek.

Joggal kérdezhetnétek, hogy hogyan lett a poszt címe “Take off”, nos ez a címe annak a 2009-ban forgatott koreai sportfilmnek, ami bár egy rutinos néző szemével néha ugyan megmosolyogtató megoldásokkal, de az addig a tömegek számára szinte ismeretlen síugrósportot próbálta népszerűsíteni, aminek eredményeként egy ideig megnövekedett az érdeklődés a sportág iránt, más kérdés, hogy tavaly az “előolimpián” ennek már nem igazán látszott a hatása, ugyanis egy éve már-már bántó érdektelenség mellett zajlottak az itteni VK-versenyek. Így aztán talán a hangulat (hiszen bár ez sportszakmailag szinte mindegy, a nézői élményt a tévé előtt is alapvetően tudja meghatározni) az egyik legnagyobb kérdőjel a mostani versenyek előtt, abban mindenesetre azért bízhatunk, hogy az olimpiának önmagában elég vonzereje lesz ahhoz, hogy tele legyen a nézőtér. A hazaiak egyébként három ugróval képviseltetik magukat a mezőnyben, a nőknél Guy-lim Park a féfiaknál Heung-chul Choi és a Seou Choi, Hyun-ki Kim páros egyik tagjának szurkolhatnak majd a koreaiak.

Az idei játékokon összesen négy számban osztanak majd aranyérmet, hármat a férfiaknak: normálsáncon egyéniben, nagysáncon egyéniben és csapatban, illetve egyet a hölgyeknek, akiknek a normálsáncon rendeznek egy egyéni versenyt.

Alpensia Jumping Park HS 142

K-pont 125 m
Sáncasztal magassága 3,1 m
Sáncasztal lejtése 11°
Sáncrekord 142 m – Mario Seidl – 2017. febr. 5. északi összetett VK
142 m – Kamil Stoch 2017. február 14. VK
142 m – Stefan Kraft 2017. február 15. VK
Hivatalos rekord 139,5 m – Stephan Leyhe 2017. február 15. VK
139,5 m – Anze Lanisek 2017. február 15. VK
Nyári sáncrekord 133 m – Erik Simon – 2009. szeptember 3. COC

HS 109

K-pont 98 m
Sáncasztal magassága 2,45 m
Sáncasztal lejtése 11°
Sáncrekord 113,5 m – Stefan Kraft – 2017. febr. 16. VK
Nyári sáncrekord 105 m – Stefan Hula – 2009. szeptember 4. COC
Női sáncrekord 111 m – Yuki Ito – 2017. február 16. VK

Az esélyesek

Férfi normálsánc és nagysánc egyéni

A férfiak két egyéni versenyszámát nem választottuk külön az esélylatolgatásnál, tekintve, hogy a normálsánc és a nagysánc között inkább csak hangsúlybeli különbségek vannak, előbbin kicsit nagyobb súllyal számít az elugrás technikája és dinamikája, míg a nagysáncon valamivel nagyobb szerepet kap a légmunka, de összességében nem nagyon lehet csak az egyik vagy másik sáncra specializálódott versenyzőkről beszélni. Normálsáncon a férfiak egyébként is relaítve keveset versenyeznek, általában csak nyáron, viszont ilyenkor jellemző, hogy a kisebb sánc távolságban nagyon összehozza a mezőnyt, így hacsak nem ugrik el valaki nagyon a mezőnytől megnő a jelentősége a talajfogásnak, illetve az érte kapható stíluspontoknak.

stoch

A Világkupát 15 forduló után Kamil Stoch vezeti, aki idén eddig négy versenyt nyert meg, mindegyiket a Négysáncversenyen, ahol megismételve Sven Hannawald 2001/02-es teljesítményét Grand Slammel érdemelte ki pályafutása során másodszor az arany sast. Ezzel Stoch már akkor biztosan karrierje egyik legerősebb szezonját zárná, ha itt lenne a vége, persze erről szó sincs, hiszen a lengyel továbbra is éhes a sikerekre. Ráadásul a formája továbbra is nagyon erős, amit többek között a sírepülő VB-n elért ezüstérmével is jelzett, habár a legutóbbi versenyeken egy-egy porszem azért került nála is a gépezetbe, így az újabb győzelmek egyelőre elmaradtak. Stoch viszont éppen a Négysáncon bizonyította azt a képességét, hogy az igazán fontos pillanatokban nagyon össze tudja szedni magát, így négy évvel azután, hogy Sochiban mindkét sáncon nyert, egyéniben ismét aranyesélyekkel utazhat az olimpiára. Két aranyérmével egyébként is elég jól áll az örökranglistán, ugyanis mindössze ketten Simon Ammann és Matti Nykänen állnak előtte 4 illetve 3 egyéni arannyal (ha a csapatban szerzett érmeket is számoljuk, akkor Nykänennek is 4 van, illetve Jens Weissflognak és Thomas Morgensternnek 3-3), és bizony a mostani formáját elnézve nem elképzelhetetlen, hogy Kamil ezeket a rekordokat is célba vegye, amivel vitán felül minden idők legnagyobbjai közé emelkedne.

kub

Stoch mellett a lengyel csapatban egyre inkább érdemes odafigyelni a Dawid Kubackira is, aki ugyan elég sokat küzd azzal, hogy az edzések jó teljesítménye után a versenyen is összejöjjön neki a két jó ugrás, ennek ellenére kétszer is volt már dobogós az idényben. Stefan Hula dobogója összességében már jóval nagyobb meglepetés lenne, ezzel együtt a 31 évesen élete szezonját futó szczyrki versenyző a legjobb 10-be jó eséllyel bekerülhet egyéniben, és bár eddig jóval hektikusabban szerepeltek, Maciej Kot és Piotr Zyla (előbbi tavaly megnyerte a normálsáncon rendezett VK-versenyt) jó szereplése sem számítana igazán nagy szenzációnak.

17 12 2017 Gross Titlis Schanze Engelberg SUI FIS Weltcup Ski Sprung Engelberg im Bild Sieger

Kamil Stoch idei legnagyobb ellenfele eddig Richard Freitag volt, aki tőle korábban nem látott formában kezdte az idényt, a Négysánc előtti hét fordulóból hármat megnyert és vezette is az összetettet, a Turnén azonban bár maga is jól teljesített, emberére akadt a lengyelben. Ezzel együtt sokáig tűnt úgy, hogy Freitag lehet az egyetlen, aki megfoghatja Stochot, Innsbruckban azonban (bár a német csapat hivatalos kommunikációja szerint az érkezőlejtő volt pocsék állapotban) nyomás alatt hibázott és elesett, sérülései miatt pedig ki kellett, hogy hagyja nem csak a bischofshofeni, hanem a rákövetkező bad mitterndorfi viadalt is, így Stoch megelőzte a Világkupában. Oberstdorfban viszont ismét ereje teljében tért  vissza és lett harmadik, majd Zakopaneban és Willingenben oda-vissza előzték egymást Stocchal a VK-összetettben, miután szeles körülmények között egyszer-egyszer mindketten hibáztak. Hogy ezek után milyen esélyekkel utazik Freitag Pyeongchangba? A formája alapján abszolút benne van, hogy akár mindkét egyéni versenyen érmes legyen, a medáliák színét azonban már nem mernénk megjósolni.

wel

A lengyelekhez hasonlóan a németek is több vasat tartanak a tűzben, hiszen bár Andreas Wellinger formája eddig sokkal ingadozóbb volt, mint Freitagé, azt azért már többször megmutatta, hogy képes felvenni a versenyt akár a legjobbakkal is. Tavaly Lahtiban a VB-n mindkétszer második lett egyéniben Stefan Kraft mögött, és mindent egybevetve az ő szereplésében is benne van most is az éremszerzés lehetősége. Lahti másik hőse német részről Markus Eisenbichler volt, akinek az idei szezonjára a hullámvasút a legjobb hasonlat. Amikor összejött neki két jó ugrás, általában csont nélkül befért a legjobb 10-be, így ugyanez Pyeongchangban sem lenne tőle meglepetés, egy esetleges éremszerzésre idén alighanem már jobban felkapnánk a fejünket.

tan

A pillanatnyi formák alapján a norvégoknál Daniel Andre Tande látszik a legnagyobb esélyesnek, jóllehet ugyanezt elmondhattuk a Négysáncverseny előtt is, ahol aztán nagyon nem érzete az ugrást a 24 éves kongsbergi versenyző. A Turné óta viszont vitathatatlanul felfelé ívelt a formája, hogy mást ne mondjunk Oberstdorfban megnyerte a sírepülő VB-t, majd Willingenben megszerezte szezonbeli első egyéni győzelmét a VK-ban is, mondhatni a legjobbkor, ha az ötkarikás játékokat tartjuk szem előtt. Előzetesen nagyjából hasonló esélyeket adhatunk neki, mint Stochnak és Freitagnak, magyarán, mindkét sáncon esélyes lehet az aranyra.

P1000146

A willingeni hétvégén nem csak Tande, hanem Johann Andre Forfang is megtalálta a formáját a norvégoknál, vasárnap meg is szerezte pályafutása második VK-futamgyőzelmét. Más kérdés, hogy nála kiszámíthatatlanabbul versenyző ugrót nehéz találni az egész mezőnyben, hiszen jobb napjain simán képes akár a győzelemre is, ám az ugrásaiba nagyon sokszor csúszik kisebb-nagyobb hiba. Hogy aztán ebből az olimpia feszültségével kombinálva milyen eredmény születik, azt előzetesen elég nehéz megtippelni, amolyan “sötét lóként” érdemes azért felvésni a nevét az éremesélyesek közé. Alexander Stöckl kapitány egyébként irigylésre méltó helyzetben van, hiszen másik három versenyzője, Anders Fannemel, Andreas Stjernen és Robert Johansson is többször bizonyították már, hogy képesek egy-egy jó eredményre, így a kapitány egyik legnagyobb dilemmája valószínűleg az lesz, hogy kit hagyjon majd ki a csapatból.

krf

Vajon hoz-e áttörést Stefan Kraft számára az olimpia? A tavalyi szezonban Lahtiban mindkét sáncon világbajnok, illetve összetett VK-győztes osztrák ugró ugyanis idén nem igazán találta a győztes formáját. Pedig az idényt nem kezdte rosszul, hiszen többször is ugrott hatalmasakat akár edzésen akár élesben, más kérdés, hogy egy-egy kisebb hiba miatt győznie nem sikerült, de három alkalommal azért így is felállhatott a dobogóra a Négysáncverseny előtt. A Turné azonban ahelyett, hogy javulást hozott volna, inkább csalódás volt számára, holott Oberstdorfban még az első sorozat után vezetett a versenyben, ám a második körben kapott egy erősebb hátszelet, ami megfosztotta az igazán kiugró eredménytől (4. lett végül). Innentől pedig hullámvölgy következett, hiszen Gramisch-Partenkirchenben pontot sem szerzett, ezzel a Négysánc-esélyei is elszálltak és azóta is érződik némi erőlködés az ugrásain. Nem csoda hát, hogy Heinz Kuttin vezetőedző Willingenbe már nem vitte el az olimpiára készülő csapatot, hanem külön készülve próbáltak formába lendülni, hogy aztán ez az egy hét elég lesz-e, az csak Pyeongchangban derül ki. Az nem kérdés, hogy legjobb formájában Kraft minimum éremesélyes lenne, azt viszont most nehéz megtippelni, hogy ehhez a bizonyos formához most mennyire lesz közel.

Az osztrák csapat és különösen Kuttin-kapitány szempontjából egyébként sorsfordító lehet az olimpia, hiszen egyelőre nem csak Kraft, de a többiek is alaposan elmaradtak a legjobbjuktól. Persze a csapatban a másik két legnagyobb név, Michael Hayböck és Gregor Schlierenzauer is sérülésekkel bajlódtak a közelmúltban, ami nyilván nem könnyített a helyzetükön, ám az összkép ezzel együtt is elég borongós jelenleg a “sógoroknál”, főleg, hogy a fenti hármas mellett a csapattal tartó Manuel Fettner Clemens Aigner sem rendelkezik idénről igazán kimagasló eredményekkel.

FIS Ski Flying World Championships

A szlovén csapat elég vegyes előjelekkel utazik Pyeongchangba, hiszen a csapat papíron legjobbja Peter Prevc akárcsak tavaly, úgy idén is elég instabil formát mutat. Egy-egy jó ugrása ugyan elég sokszor összejön a hétvégéken ám egy versenyen kettő, ami a jó eredmények alapja lenne már elég ritkán jött neki össze. Sokatmondó adat, hogy dobogóra mindössze egyszer állhatott egy elég hektikus zakopanei versenyen. Ha tippelnünk kellene a top10 környékére tennénk mindkét egyéni versenyen, ám a dobogós helyezés ilyen előzmények után kifejezetten meglepetésnek számítana tőle. Egyébként a Prevc-fivérek közül mostanában Domennek és Cenenek sem megy igazán, olyannyira, hogy a két fiatalabb fivér most nem is utaznak Koreába.

sem

Persze ha Prevcék nem, majd a többiek, mondhatnák a szlovén szurkolók, hiszen két futamgyőzelmet azért így is bezsebelt Goran Janus csapata Jernej Damjan (Kuusamo) és Anze Semenic (Zakopane) révén. Közös pont a két sikerben, hogy mindkettő hatalmas meglepetés volt, illetve mindkettőben volt némi szerepe a szélnek is, ami ha másra nem is, arra azért rámutat, hogy az általában sírepülésben erős szlovénok bizonyos nekik kedvező körülmények esetén képesek lehetnek egy-egy bravúrra. Ez egyébként az olimpiára utazó keret másik két tagjáról, Tilen Bartolról és Timi Zajcról is többé-kevésbé elmondható, így aki esetleg meglepetésember-jelöltet keres, annak érdemes a szlovén csapat háza táján körülnéznie.

Junshiro Kobayashi

Junshiro Kobayashit bátran nevezhetjük a szezon eddigi kellemes meglepetésének, hiszen azok után, hogy Wisłaban még szenzációt okozott azzal, hogy megnyerte a szezonnyitót, szép lassan megszoktuk a 26 éves japán ugró nevét az eredménylista elejében. Az osztrákokhoz hasonlóan egyébként az olimpiára készülő japánok is kihagyták a legutolsó, willingeni hétvégét és inkább Sapporoban próbálták meg formába hozni magukat. Hogy aztán ez elég lesz-e mondjuk egy éremre azt nehéz megtippelni, hiszen kétségtelenül vannak jelenleg Kobayashinál nagyobb esélyesek is, ám az eddig látottak alapján azért benne van, hogy amikor igazán számít, meg tudja lepni a favoritokat. A Kobayashi-család egyébként két fővel képviselteti majd magát a mezőnyben, hiszen kerettag Junshiro öccse Ryoyu is, akitől egyelőre még kevésbé várhatók a nagy eredmények. Illetve, csak hogy a korfa másik végéről is szó essen, Pyeongchangban a japánok adják a mezőny legerősebb ugróját Noriaki Kasai személyében, aki 45 évesen nyolcadik (!) olimpiáján vehet majd részt.

66th Four Hills Tournament

És ha már a mezőny veteránjairól szó esett, akkor meg kell említenünk Janne Ahonent is, aki, igaz csúcsformájától már viszonylag távol, de 40 esztendősen, kétszeri visszavonulás után is versenyez még (neki ez lesz a hetedik részvétele a játékokon) és 36 évesen a hatodik olimpiájára készülő négyszeres bajnok Simon Ammann is ebbe a sorba tartozik most már. A fenti nevek közül egyébként a legreálisabb esélye egy jó eredménye Ammannak lehet, hiszen a svájci idén stabil pontszerző volt a szezonban, a közelmúltban pedig Bad Mitterndorfban 3., Zakopaneban 5. volt, így akár még az sem kizárt, hogy éremközelben lesz valamelyik egyéni versenyen.

Férfi csapatverseny

norHa végignézünk a csapatokon, két nemzet látszik kiemelkedni a többiek közül: Norvégia és Lengyelország is egyaránt négy-négy jó formában levő ugróval küzd majd az aranyéremért. Az elmúlt olimpiai ciklusban mindkét ország, Norvégia 2015-ben, Lengyelország 2017-ben világbajnoka lett a számnak, ezzel együtt a két nemzet közül vitathatatlanul Norvégia rendelkezik nagyobb hagyományokkal a műfajban, ennek ellenére bármilyen meglepő ugyanúgy nem nyertek még olimpiai aranyérmet csapatban (három bronzérmük van), mint a csapatszinten csak az utóbbi néhány évben versenyképessé váló lengyelek, akik egyáltalán érmet világversenyen először a 2013-as val di fiemmei világbajnokságon szereztek először ebben a versenyszámban.

pol

Ha a közelmúlt eredményeit nézzük, az idei szezon mérlege eddig az északiak mellett szól, hiszen a VK-ban rendezett négy csapatversenyből háromszor ők nyertek, és az övék lett az arany a sírepülő VB-n is. A lengyelek ugyanakkor éppen legutolsó, zakopanei viadalon tudtak győzni, igaz úgy, hogy Tande betegség miatt ezen a versenyen hiányzott norvégoktól. Szoros csata várható tehát közöttük ezúttal is, amelyben elsősorban a napi formán múlhat, hogy a melyik csapat ünnepelhet a végén.

ger

A szám címvédője, Németország ezúttal inkább csak a harmadik erőnek tűnik, annak ellenére, hogy a Freitag-Wellinger páros elég erős alapot ad a német csapat teljesítményéhez (Wellinger egyébként az egyedüli a négy évvel ezelőtti bajnokcsapatból, aki idén is a keretben van). A kérdés csak az, hogy a csapat másik két embere fel tud-e majd nőni hozzájuk, hiszen mint fentebb említettük Eisenbichler formája elég kiszámíthatatlan és a negyedik helyre pályázó Karl Geiger és Stephan Leyhe is, bár mindketten képesek jó teljesítménye is, azért kérdéses, hogy a fontos pillanatokban ki tudják-e ezt hozni magukból.

Az elmúlt években a csapatversenyeken sokszor jól szereplő szlovénok teljesítménye elég kiszámíthatatlan, idén a sírepülő VB-t leszámítva nem is álltak még dobogón sem, azonban ha jó napjuk van, akár versenyben lehetnek ők is az érmekért. Az osztrákok problémáiról fentebb már bővebben írtunk, ebben a helyzetben – bármilyen furcsa is ezt mondjuk a négy vagy nyolc évvel ezelőtti csapatra emlékezve leírni – tőlük a dobogó erőn felüli teljesítmény lenne. A japánoknál ugyancsak kérdés, hogy összejön-e négy jó teljesítmény a csapatban, Junshiro Koayashira alighanem biztosan számíthatnak, de hogy az Ito, Kasai, Takeuchi, Ryoyu Kobayashi négyesből lesznek-e hárman igazán formában, azt nehéz megtippelni.

Az említett hatos és a többiek között viszont elég nagy a szakadék, nyugodtan mondhatjuk, ha rajtuk kívül bárki más bele tud szólni az éremcsatába az már komoly szenzáció lenne.

Női normálsánc egyéni

A 2014-es premier után második alakommal avatnak a nőknél olimpiai bajnokot síugrásban. A verseny sajátossága, hogy mivel a lányok mindössze 35 kvótát kaptak, kvalifikációt itt nem tartanak, hanem mindenki, aki kijutott, elindulhat majd a jövő hétfői versenyen.

lundby

Az elsőszámú esélyes ezúttal Norvégiából érkezik, a 23 esztendős Maren Lundby ugyanis eddig élete szezonját futja a VK-ban, a mérlege egészen elképesztő: 10 versenyen 7 győzelem és 3 második hely, ráadásul nem ritkán messze kiemelkedve a mezőnyből tudott versenyeket nyerni. Világversenyekről egyéniben ezzel szemben nincsen még érme, habár tavaly Lahtiban közel volt hozzá, hiszen az első sorozat után vezetett, végül azonban lecsúszott a dobogóról és csak 4. lett, kérdés, hogy Pyeongchangabn mennyire kísértenek majd ezek az emlékek. Egy biztos, ha a síugrás kockás papíron kiszámolható lenne (mint ahogy tudjuk, hogy nem az), akkor aligha lenne kérdés, hogy Lundby nyakába kerül-e az aranyérem.

FIS Ski Jumping Women's World Cup Sapporo - Day 1

A norvég legnagyobb riválisa az idei szezonban Katharina Althaus volt, aki ugyancsak minden futamon dobogóra állhatott, amin elindult, sőt, kétszer nyernie is sikerült. Összességben olyan nagyon sokkal nincs gyengébb formában, mint a norvég, az olimpián pedig még akár előnyére is válhat, hogy Lundbyvel szemben nem ő az elsőszámú esélyes, így nem számítana nagy meglepetésnek, ha Pyeongchangban végülis neki jönne ki jobban a lépés.

vogt

Ha így lenne, az az azt jelentené, hogy marad a németeknél az olimpiai arany, hiszen legutóbb Sochiban Carina Vogt diadalmaskodott, aki azóta amolyan világverseny-specialistává nőtte ki magát, hiszen 2015-ben Falunban és tavaly Lahtiban is világbajnok lett, mindezt úgy, hogy eközben mindössze két VK-versenyt tudott megnyerni. Vogt idei szezonja egyébként eddig inkább csak amolyan erős közepes, dobogón mindössze egyszer, a lillehammeri szezonnyitón állt, ezt leszámítva rendre az 5-7. helyek valamelyikén végzett, ami alapján nem feltétlenül sorolnánk most őt a legnagyobb esélyesek közé, de ha valakit, akkor őt nem érdemes így sem félvállról venni.

Olympics: Ski Jumping-Ladies' Normal Hill Individual First Round

Vajon kijön-e a lépés végre egy világversenyen Sara Takanashinak? Nagy kérdés ez, hiszen a még mindig csak 21 éves japán ugró az elmúlt néhány évben már-már unalomba fullasztotta a női VK versenyeket, akkora fölényben volt. A tavalyi szezonnal bezárólag 53 futamgyőzelmet és 4 nagy kristálygömböt szerzett, a világbajnoki vagy az olimpiai bajnoki cím (legalábbis egyéniben) azonban eddig nem jött össze neki. Az idei szezonja ráadásul eddig nem is volt igazán kiemelkedő, hiszen bár hatszor idén is dobogóra állhatott, győznie eddig nem sikerült és az összetettben is csak a harmadik helyen áll. Ez persze azt is jelenti, hogy ezúttal az esélyesség terhe sem az ő vállát nyomja, és ki tudja, lehet, hogy csak ez hiányzott eddig ahhoz, hogy világversenyt nyerjen? A japánoknak persze Yuki Ito személyében van egy másik éremesélyesük is, aki egyébként Takanashihoz hasonlóan szintén nyerni tudott egy versenyt tavaly az olimpiai sáncok próbáján. Ezzel együtt rá is igaz, hogy volt már jobb szezonja, mint az idei, hiszen bár a versenyek többségén stabilan a legjobb 5 között volt, dobogóra csak kétszer állhatott és éppen legutóbb, Ljubnoban látszott kicsit hullámvölgybe kerülni.

iraschko

Daniela Irascko-Stolzról idén nagyon sokáig szinte semmit nem lehetett hallani, ugyanis az osztrákok klasszisa egy novemberi térdműtétet követően csak januárban indult először versenyen, a visszatértése azonban elég nagyot szólt, hiszen az még hagyján, hogy Planicán rögtön megnyerte mindkét COC-futamot amelyiken elindult, de egy héttel később Ljubnoban a VK-ba is egy 4. hellyel és egy győzelemmel tért vissza. Iraschko ezzel, még ha most talán nem is számít akkora favoritnak, mint négy éve, most is valós éremesélyekkel utazhat az olimpiára, ahonnan Sochiból van már egy ezüstérme. Meglátjuk, hogy most, immár a mezőny legrutinosabb tagjaként mennyire kedvez neki a szerencse.

A legnagyobb favoritok mellett érdemes lesz odafigyelni az orosz Irina Avvakumovara is, aki idén rendre a legjobb 10-ben végzett, egy ízben pedig dobogóra is állhatott, valamint ugyancsak kíváncsiak vagyunk, hogy mire megy majd a szlovénok két, a junior VB-n már remeklő versenyzője, a világbajnoki címet megszerző Nika Kriznar és az ezüstérmes Ema Klinec, akik Pyeongchangban a felnőttek között is bizonyíthatnak majd.

Hivatalos program:

Február 7. szerda
3:00 Hivatalos edzés (3 sorozat) – férfiak HS109
11:00 Hivatalos edzés (3 sorozat) – férfiak HS109
Február 8. csütörtök
3:00 Hivatalos edzés (3 sorozat) – férfiak HS109
8:30 Hivatalos edzés (3 sorozat) – nők HS109
12:15 Próbasorozat – férfiak HS109
13:30 Férfi normálsánc kvalifikáció – HS109
Február 10. szombat
8:30 Hivatalos edzés (3 sorozat) – nők HS109
12:20 Próbasorozat – férfiak HS109
13:35 Férfi normálsánc egyéni – HS109
Február 11. vasárnap
12:00 Hivatalos edzés (3 sorozat) – nők HS109
Február 12. hétfő
12:35 Próbasorozat – nők HS109
13:50 Női normálsánc egyéni – HS109
Február 14. szerda
12:00 Hivatalos edzés (3 sorozat) – férfiak HS142
Február 15. csütörtök
12:00 Hivatalos edzés (3 sorozat) – férfiak HS142
Február 16. péntek
12:15 Próbasorozat – férfiak HS142
13:30 Férfi nagysánc kvalifikáció – HS142
Február 17. szombat
12:15 Próbasorozat – férfiak HS142
13:30 Férfi nagysánc egyéni – HS 142
Február 18. vasárnap
12:00 Hivatalos edzés (3 sorozat) – férfiak HS142
Február 19. hétfő
12:15 Próbasorozat – férfiak HS142
13:30 Férfi nagysánc csapatverseny – HS142

Az olimpia síugróversenyeit az Eurosport és az M4Sport is élőben közvetíti.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: