Elérkezett vízkereszt, azaz a Négysáncverseny utolsó állomásához érkezett. Bár Kamil Stoch előnye már előzetesen szinte biztos győzelmet jelentett, de egyrészt tudjuk, sportban bármi megtörténhet, másrészt a lengyel még pályázott a Grand Slamre is, amit végül  mai győzelmével behúzott a turnésiker mellé. A napi dobogóra Fannemel és Wellinger fértek még fel, míg a turné dobogóján fordított sorrendben állhattak fel Stoch két oldalára.

Innsbruck óta a síugrás követőit az tartotta lázban, hogy vajon képes lesz-e Kamil Stoch úgy megnyerni a Négysáncversenyt, ahogy az eddig csak Sven Hannawaldnak sikerült. Azaz hogy az összetettet négy állomássikerrel együtt tudja elhódítani. Emellett a nap kérdése volt az is, hogy a második-harmadik helyene álló Wellinger-Kobayashi páros helyet cserél-e, vagy esetleg egy utolsó feltörő harmadik állhat fel a dobogó valamely fokára – további pályázókból persze nem volt hiány…

Ugyan az osztrákok az idei Négysáncon már rég elvesztették minden esélyesüket az összetettben, ettől függetlenül az osztrák szurkolók hamisíthatatlan bischofshofeni hangulatot kölcsönöztek a versenyhez. A hangos dudaszó hamar hazai versenyzőket üdvözölhetett: Michael Hayböck (124,5 m, 14.) egy nem túl nagy ugrással is viszonylag könnyen lépett tovább, míg rögtön utána a „piros-fehér-piros” párharcban két gyenge ugrást láthattunk, aminek eredményeként Fettner (120,5 m, 23.) kiejtette a korábbi kétszeres bajnok Gregor Schlierenzauert (118,0 m).

Nem a Paul-Außerleitner-Schanze lesz Daniel-André Tande (12.) kedvenc sánca, ugyanis elsőre csak 124,5 méterig jutott, amivel még a pillanatnyi vezetést sem tudta elvenni honfitársától, a K-ponton elsőként túljutó Andreas Stjernentől (129,5 m, 5.), ezzel pedig még inkább elhalványultak esélyei egy esetleges összetett dobogóra. Tande után közvetlenül érkezett egy újabb pódium-aspiráns, Junshiro Kobayashi (126,5 m, 10.), azonban az ő ugrása után lehetősége nyílt a dobogó mögött várakozó mezőnynek, hogy elcsíphessen egy képzeletbeli érmet az este végén.

Egy rövidebb időszakban a K-pont körüli ugrások is elmaradtak a stabil hátszélben (igaz ez ellen a mai nap igencsak konzervatív szemléletű zsűri sem tett semmit). Ezt a „szünetet” végül Constantin Schmid (126,5 m, 11.) és Karl Geieger (127,0 m, 11.) törték meg, akik tizedre azonos pontszámot értek el, igaz ehhez már az is kellett, hogy az enyhe hátszél szinte teljesen megszűnt időközben. Tavaly még az összetett második helyet is megszerezte itt Piotr Žýła (121,0 m, 24.), ezúttal viszont csak szerencsés vesztesként juthatott tovább Timi Zajc (13.) 126 méteres ugrása ellenében.

Peter Prevc (8.) az addigi legerősebb hátszélben is elrepült egészen 127,5 méterig, amivel épp csak kikapott a még mindig élen álló Stjernentől. A norvégot azonban hamar túlszárnyalták, méghozzá egy újabb norvég, Anders Fannemel (2.) vette át a vezetést, méghozzá egy 130 méteres ugrással. A dobogóra még némi eséllyel pályázók közül először érkezett Jernej Damjan (122,5 m, 17.), majd Markus Eisenbichler (126,5 m, 9.), de eredményüket látva már tényleg valami hatalmas csodának kellett volna történnie a folytatásban ahhoz, hogy egyikük végül tényleg a legjobb háromban végezhessen.

A sáncrekorder Andreas Wellinger (6.) egészen 129 méterig repült, amivel tovább szilárdította összetettbeli negyedik helyét, és a napi jó eredményre is maradt még sansza. Ezzel szemben Žiga Jelar (117,5 m, 29.) a továbbjutást mindössze a K.O.-lebonyolításnak köszönhette. Robert Johansson (127,0 m, 8.) egy viszonylag erős ugrással életben tartotta a napi jó szereplésre irányuló reményeit.

A nap legfontosabb ugrása következett. Az összetettben vezető Kamil Stoch (1.) rendkívül magasan repült és ennek megfelelően a nap leghosszabb ugrásával, 132,5 méterig jutott, amivel jó esélye nyílt a Grand Slam elérésére. Stefan Kraft (130,5 m, 3.) pszichés erejéről árulkodik, hogy hazai sáncán ismét önbizalommal tudott ugrani és csak Stochtól kapott ki.

A tegnapi selejtező után minden bizonnyal rendkívül sok Simon Ammann (122,5 m, 20.) rajongóban éledt fel a remény, hogy kedvencét még egyszer dobogón láthatja. Tegnapi remeklését azonban mára már nem tudta átmenteni és mindössze csak a párharcát tudta megnyerni. Hasonlóan alulmúlta az előzetes várakozásokat Johann André Forfang (125,0 m, 15.) is, aki telibe találta a K-pontot és ezzel minden esélye elszállt a napi dobogóra. Egészen elképesztő szcenárió volt kialakulóban Dawid Kubacki (2.) 132 méteres repülése után. Ugyan kikapott Kamil Stochtól, de az elsőszámú kihívóvá lépett elő, aki megfoszthatta honfitársát a Grand Slamtől.

A zsűri az előző sorozat meglehetősen rövid ugrásai után a tizenkettes beülőbe vitte fel a mezőnyt, ahonnan Žiga Jelan (21.) tíz métert javítva egészen 127 méterig repült és ezzel számos helyezéssel léphetett előrébb. A szlovént előbb a szerencsés vesztesként továbbjutó Manuel Poppinger (125,0 m, 21.), majd pedig Ryoyu Kobayashi (125,0 m, 20.) váltották az élen, egyaránt K-pontig jutó ugrással. Húsz ugró után végül az első sorozatban nem épp remeklő Simon Ammann (18.) vezetett egy 125,5 méteres ugrást bemutatva.

A svácit Stephan Leyhe (122,5 m, 19.) még nem tudta megelőzni, de az első sorozatban betliző Jernej Damjan (124,5 m, 17.) első sorozatból hozott pontjai már elengedőnek bizonyultak. Ugyan Forfang (128,0 m, 13.) és Hula (126,0 m, 14.) sem szégyenkezhettek ugrásaik után, de az első igazán kiemelkedőt Michael Hayböck (130,5 m, 11.) mutatta be 130,5 méterrel, annak ellenére, hogy a közvetítés szerint meglehetősen lekéste az ugrást. Daniel-André Tandétől (130,0 m, 12) előzetesen mindenképp jelentős javulást várhattunktunk, és ha nem is sokkal, de végül elmaradt a hazaiak éllovasától. Az ifjú német Constantin Schmid (123,5 m, 15.) és honfitársa Karl Geiger (123,5 m, 16.) sem tudott másodszorra is erős ugrást bemutatni, ezzel pedig egyre inkább élénkült a bischofshofeni közönség zsivaja a hazai vezetést látva.

Már csak tíz ugró volt hátra és az összetett szempontjából is téttel bíró ugrás következett: Junshiro Kobayashinak (7.) jó ugrásra volt szüksége, hogy a Négysánc dobogóját tartsa. A japán ennek megfelelően el is repült 134,5 méterig, amivel a rögtön utána következő Markus Eisenbichlert (129,0 m, 10.) meg is tudta előzni. Azonban a sánctól megszokott igazán nagy csak most következett: Robert Johansson (5.) a zsűritávolságot jelentő 140 méternél ért földet, amivel magabiztos pontelőnnyel állhatott az élre.

Peter Prevc () nem tudott az előzőekhez hasonló javulást bemutatni, amivel visszább csúszott az összesítésben. Andreas Wellingernek (3.) egy erős közepes is elég lett volna a második helyért összetettben, de a németek legjobbja 139,5 méterrel állt az élre. Ez a szint már túl magasnak bizonyult Andreas Stjernen (138,5 m, 6.) számára, ezzel szemben a rákövetkező honfitárs, Anders Fannemel (139,0 m, 2.) már átvette a vezetést – és mint később kiderült, az ugrással Kobayashit megelőzve az összetett harmadik helyét is megkaparintotta.

Stefan Kraft (4.) elmúlt heti formáját ismét felülmúlta ugyan, de az osztrák mindössze 135 méterig vitorlázott, amivel csak a pillanatnyi dobogó legalsó fokára tudott felállni, a végelszámolásnál pedig azt jelentette, hogy az idei kiírás egyetlen állomásán sem tudott osztrák ugró dobogóra állni. Az eddigi nagy ugrásokat látva Stefan Horngacher úgy döntött, Dawid Kubackit (9.) lehozza a 11-es beülőbe és ugyan szép ívvel kezdett, de végül csak a csalódást jelentő 127,5 méterig jutott, amivel top10-es helyezését is éppen csak megtartotta.

Talán Kubackin akart tesztelni Horngacher a beülőmódosítás lehetőségét, de a rontás után ezt Kamil Stoch (1.) esetében már nem kockáztatták meg mégegyszer. Az összetett éllovasa egy szép, magas ugrás után 137 méterig jutott, ráadásul épp itt világított a vezetést elméletileg jelentő zöld fénycsík is, azaz egészen az utolsó pillanatokig bizonytalan volt, hogy sikerül-e a Grand Slam. Végül a magasabb kompenzációnak, zsűripontoknak és természetesen a nagyszerű első ugrásának köszönhetően 3,2 ponttal megszerezte a napi győzelmet is!

Kamil Stoch bischofshofeni győzelmével teljesítette a Grand Slamet, azaz Sven Hannawald után ismét olyan győztes szerezte meg az aranysast, aki a négy állomás győzelméért járó serlegeket is hazavihette. A lengyel a nyolcadik, aki kétszeres négysáncbajnoknak mondhatja magát. A turné második helyén Andreas Wellinger végzett, aki a a “vert mezőnyből” talán a legkevesebbet hibázta, míg a harmadik helyet parádés mai ugrásaival Anders Fannemel kaparintotta meg Junshiro Kobyashi elől. A legjobb osztrák a 14. Michael Hayböck lett, aki az egyetlen a sógorok közt, aki mind a nyolc ugrást teljesítette. Ráadásul az osztrákok az idei Négysáncversenyt állomásdobogó nélkül zárták.

Végeredmény:

Hely	Versenyző	Ország	1. sorozat	2. sorozat	Pontszám
1.	Kamil STOCH	POL	132,5	137,0	275,6
2.	Anders FANNEMEL	NOR	130,0	139,0	272,4
3.	Andreas WELLINGER	GER	129,0	139,5	270,5
4.	Stefan KRAFT	AUT	130,5	135,5	268,6
5.	Robert JOHANSSON	NOR	127.0	140,0	268,2
6.	Andreas STJERNEN	NOR	129,5	138,5	267,2
7.	Junshiro KOBAYASHI	JPN	126,5	134,5	255,4
8.	Peter PREVC	SLO	127,5	131,5	253,8
9.	Dawid KUBACKI	POL	132,0	127,5	253,3
10.	Markus EISENBICHLER	GER	126,5	129,0	244,5

 VK összetett:

Hely	Versenyző	Ország	Pontszám
1.	Kamil STOCH	POL	723
2.	Richard FREITAG	GER	711
3.	Andreas WELLINGER	GER	569
4.	Daniel Andre TANDE	NOR	485
5.	Junshiro KOBAYASHI	JPN	410
6.	Stefan KRAFT	AUT	399
7.	Anders FANNEMEL	NOR	360
8.	Johann Andre FORFANG	NOR	352
9.	Markus EISENBICHLER	GER	312
10.	Robert JOHANSSON	NOR	294

Négysáncverseny:

Hely	Versenyző	Ország	Pontszám
1.	Kamil STOCH	POL	1108,8
2.	Andreas WELLINGER	GER	1039,2
3.	Anders FANNEMEL	NOR	1021,3
4.	Junshiro KOBAYASHI	JPN	1021,1
4.	Robert JOHANSSON	NOR	1009,4
6.	Dawid KUBACKI	POL	1003,0
7.	Markus EISENBICHLER	GER	993,8
8.	Daniel Andre TANDE	NOR	992,3
9.	Johann Andre FORFANG	NOR	977,4
10.	Jernej DAMJAN	SLO	974,1

Részletes végeredmény

Világkupa összetett

Nemzetek kupája

Négysáncverseny