Bormio, pontosabban a Pista Stelvio igazolta hírét, többszörösen is. Egyfelől kiélezett viadalt hozott a lesiklás, 4 apró század döntött csupán a hazaiak ásza, Dominik Paris javára. Ennyivel bizonyult gyorsabbnak a norvég óriással, Aksel Lund Svindallal szemben. A dobogó alsó fokára az utolsó szektort kivéve mindenkinél meggyőzőbben teljesítő Kjetil Jansrud állhatott fel. A svájci lesiklók képviseletében Beat Feuz épp lecsúszott a dobogóról, míg a csapatszinten ismét meggyőzően teljesítő osztrákok legjobbja ezúttal a veterán Hannes Reichelt lett. Ezt a napot sem úsztuk meg méretes bukások nélkül, két sízőt mentőhelikopterrel kellett kórházba szállítani.

---

Legendás helyszínen búcsúztatják az óévet a férfi alpesi sízők: az Olasz-Alpokban, a Bormio melletti Vallecetta hegyen, a közrettegésnek örvendő Stelvio lejtőjén csapnak össze 1995 óta minden évben a világ legjobb lesiklói. A piszkos anyagiak miatt 2013 óta az egyébiránt női lejtőként ismert Santa Caterinán viaskodtak a srácok, a problémákat idénre szerencsére orvosolták, így mindenki – értsd, versenyzők, sportszeretők – legnagyobb örömére a helyszín visszakerült a naptárba.

A svájci-olasz határ mellett fekvő Bormio 1980-ban mutatkozott be a VK- sorozatban, éves rendszerességgel azonban csak 1995-től szerepel a versenynaptárban, a csúcspontnak számító lesiklás mellett a kombináción kívül rendeztek itt már versenyt minden szakágban. Közben két alkalommal (1985-ben és 20 év múlva) világbajnokságnak is otthont adott. Előbbi évben a luxemburgi Pirmin Zurbriggen nyert lesiklásban és kombinációban. A 2005-ös világverseny három emberről szólt: a gyors számokban Bode Miller, szlalomban és kombinációban Benjamin Raich, óriás-műlesiklásban pedig az a Hermann Maier nyert, aki további két lesikló és egy Szuper-G-s VK- győzelmével mindezidáig a legeredményesebb versenyzőnek mondhatja magát.

Amint szigorúan csak a lesikló Világkupa-versenyek eredménysorait bogarásszuk, komoly osztrák dominanciára lehetünk figyelmesek. Mondhatni, győzni járnak Bormióba a sógorok, az eddigi 23 versenyből tizenhármat valamelyik osztrák nyert meg, s akkor még nem beszéltünk a dobogós helyek, TOP10-helyezések arányáról. A várakozások joggal optimisták, csapatszinten és egyéni oldalról nézve is jó formának örvendenek a sógorok lesiklói. Hannes Reichelt, aki minden idők legszorosabb lesikló versenyén végzett – Parisszal holtversenyben – élen, egy esetleges győzelemmel minden idők legöregebb lesikló VK- győzteseként vonulhatott volna be a történelemkönyvekbe.

A jelenlegi mezőnyből egyébiránt Reichelten és Parison (2012) kívül Innerhofer (2008) és Svindal (2013) ízlelhette meg a győzelem ízét. A karácsony másnapján megrendezett, egyetlen edzésen a szakági kétszeres bajnoka, a várakozásoktól azonban eddig elmaradó Peter Fill síelte a legjobb időt.

1010 méteres (2255 – 1245 m) szintkülönbség, 3270 méteres táv, 43 éles fordító, 30%-os átlagos dőlésszög, 120 km/h-t súroló sebesség, kegyetlen fizikális és mentális erőpróba két perces tömény adrenalin!

Aki a pálya nyomvonalára lenne kíváncsi, Hans Knauß kamerás lesiklása alapján informálódhat:

A felhők eltakarták a napot, a pályára azonban nem települt köd, így ha 45 percnyi késéssel is, de elrajtolhattak a sízők királyai.

Elsőként Max Franz (8.). Pár megingást kivéve masszívan tartotta a tojáspozíciót, s szemre kanyarívei is helyén voltak. A hosszabb kihagyás okán korunk legjobb lesiklói közül sokan idén debütáltak a Stelvión. Köztük volt az újdonsült VK- dobogós Thomas Dressen (12.), a németek kiválóságának meggyűlt a baja a bukkanókkal, s a traverzet is mélyebben tudta le, mint osztrák kollégája. A szűk 3 tizednyi különbség ehhez mérten nem volt sok, méltán jelezte az alapidő verhető voltát.

Amit a regnáló olimpiai bajnok rögtön prezentálni tudott. A pálya felénél már csaknem fél másodperccel járt előrébb Matthias Mayer (6.), s minthogy jól kirúgózta a szintegyenetlenségeket, annak ellenére élre tudott állni, hogy túlzottan elnyújtotta a pálya egyik kulcsát jelentő ugratót.

Vincent Kriechmayr (28.) szintúgy másodjára száguldott le a Stelvión. Az ominózus ugratóig fölényesen tette dolgát, bő 4 tizeddel verte honfitársát. Légmunkáját azonban elszúrta, meglátogatta a puhább havat, s ha ez nem lett volna elegendő, a traverznél végzetesen elhagyta a pályát. Ott hagyott jó 2 szekundumot.

Kjetil Jansrud (3.) már nem tette meg ezt a szívességet, pazar eleganciával haladt végig a lejtő legnehezebb részein, szemre nem lehetett felfedezni menetében érdemi hibát. Szokott 4 tizedével állt a tabella élére.

Erik Guay hiányában a kanadaiak minden reménye Manuel Osborne-Paradis (10.) sízéséhez kötődött. Harmatosan kezdett, egy telemarkban vett ugrató és a bukótér hosszabb látogatása, s rögtön odalettek a nagy tervek. Kár érte, mert a lejtő másik szakaszán konkurált Jansruddal, sőt kevéssel felül is múlta. A visszajátszásokból kitűnt, veszélyesen megbillent hibái előtt a juharlevelesek képviselője.

Határozottan a lejtő záró szakasza volt Jansrud menetének gyönge pontja, amit, naná, hogy Aksel Lund Svindal (2.) fémjelezte egy célvonalbeli zöld lámpával. Addig is 1 tized környékén ingadozott az időkülönbség, a norvég óriás mellett leginkább az döntött, hogy pár km/h-val nagyobb sebességet hozott magával a záró szektorokra.

Messze nem bírta oly magasan venni a keresztsíző részeket, mint a norvégok, ezzel együtt idei önmagához mérten nem ment rosszul Patrick Küng (9.). Az egykori világbajnok egy századdal ugyan, de másodpercen belül tudta le a napot. Beat Feuz (4.) irányába vérmesebb reményeket tápláltak a svájciak. Csúszásából érződött csak ki igazán az alapigazság: a Pista Stelvio kíméletlenül büntet minden hibát. Hiába ment a lejtő döntő részén legalább ugyanúgy, de inkább jobban a norvégoknál, egy felső szakaszon mélyről vett kapuval, s ritmuskieséssel beszedett 4 tizednyi hátrányt. Az osztrákok bajnokát azért letaszította a virtuális dobogóról – öröm az ürömben, vagy mifene…

Andreas Sander (30.) ma nem rúgott labdába, lesodródások, bizonytalan traverz jellemezte menetét. Röpke reklámszünet után folytatódott a küzdelem a lejtővel, az emberi határokkal. Immáron olasz szereplőkkel. S felrobbant a lelátó… Dominik Paris (1.) szektorról szektorra a határokat keresgélte, századok billegtek ide, majd oda. Közben egy lábbal fogott földet az ugrató után, nem tűntek mindenhol tisztának ívvételei, de sebessége mindent vitt. Szokott módon mellette álltak a századok, 4 darabbal taszította le az élről Svindalt.

Boštjan Kline (29.) felejtésre ítélt menete után Peter Fill (13.) két percében újra az olasz izgulhattak. Hiába a biztató edzéseredmény, ma sem jött ki számára a lépés. Rendre elkelebólált az ideálisnak vélt ívekről, így az átlagosnál nagyobb sebességével sem ment semmire. Luc Alphand 1996-os sikere óta nem nyert Bormióban francia lesikló, épp eljött tehát az idő felülírni a papírformát. Johan Clareynak (23.) erre sansza nem volt, szemlátomást végigszenvedte a pályát, jutalom érte bő 2 másodperc. Adrien Théaux (7.) viszont célba vette a pódiumot, két szektor után minimálisan még az oldalára billent a mérleg nyelve. A folytatásban nem mindig jöttek be az újszerű ívválasztások. Konkrétan az elnyújtott balosban fenékről kellett felállnia. Ehhez mérten a 6 tizednyi elmaradás dicséretre méltó.

Nem hiányoltuk, de bekövetkezett a nap első bukása. Travis Ganong katasztrofális szezont fut, kicsit rátett volna ma egy lapáttal. Vesztére, egy ártalmatlanabbnak tűnő szakaszon becsúszott belső síje a külső alá, a szaltó végén a harmadik hálósorban lelt csak nyugalomra. Saját lábán hagyta el a helyszínt.

A védőrendszer helyrehozatala időigényes folyamat, Aleksander Åmodt Kilde (10.) jó tízpercnyi pauza után indulhatott csak útjára. Sajnálhatja a felső szektorokat, azt a megannyi mélyről vett kanyart, az eltékozolt másodpercet. A folytatásban már hiába állt össze mozgása, s tartott a dobogósokkal minden téren, az igazán erős eredményre nem maradt esélye. Christof Innerhofer (14.) széttett kezekkel tekintett a kamerákba, nem értette, hogyan került a lista hátsó részére. Pediglen többször túlhaladta  a kék vonalat, s ugratói is távolvoltak a tökéletestől.

Hannes Reichelt (5.) minden erejét megmozgatva szűken tartotta léceit kanyarvétel közben, ami néha a sebesség rovására ment. 4 tizeden belül zárt, a legjobb osztrákként, de a szoros versenyfutásban nem osztottak ezért ma dobogót. A grödeni fellángolás már a múlté, Romed Baumann (26.) ismételten a hátsó traktust erősítette.

Az érdemi kérdések elméletileg eldőltek, tehetséges, feltörekvő lesiklóból akadt még néhány a folytatásban. Egy-egy szenzáció mindig benne van a levegőben az idei lesikló idényben. Bryce Bennett (16.) két szektorig ugyanerre készült, a túlzott lelkesedés végső soron azért nem bizonyult kifizetődőnek. Ezzel együtt ismét ő lett a nap legjobb amerikai lesiklója. Nils Mani (40.) a tökutolsónak járó pozíciót örökölte meg Sandertől, a Val Gardenán nem is olyan rég negyedikként zárt Gilles Roulin (26.) sem váltotta meg a világot, igaz, a biztos pontszerzésért nem kellett cidriznie. Maxence Muzaton (35.) középszerű siklása után Mauro Caviezel (14.) tette még kiélezettebbé a svájci kvótáért folyó csatát. A pálya végi térvesztését azért sajnálhatja. Mindinkább a pontszerző helyekről szólt a verseny, Josef Ferstl (36.) és Christian Walder (33.) nem nyugodhatott meg e tekintetben, Jared Goldberg (18.) ellenben egy egész biztató idővel bebiztosította pozícióját.

Újabb baleset borzolta a kedélyeket, Guillermo Fayed esését még fájdalmasabb volt nézni, mint az előzőt. Elvileg önhatalmúlag hagyta el a helyszínt, de az első vizsgálatok eredményeit azért érdemes lesz kivárni. Újabb kényszerszünet után Brice Roger (25.) érthetően visszafogott menete zárta az első harmincast.

Harmincon túlról elsősorban a svájciak voltak elemükben, hárman is beverekedték magukat a pontzónába. Név szerint Marc Gisin (36-ossal a 19.), Gian Luca Barandun (40-essel a 20.) és Urs Kryenbühl (42-essel a 21.). A nevek hűen kifejezik Svájc kulturális sokszínűségét. A francia Nicolas Raffort (38-assal a 22.), az amerikai Wiley Maple (46-ossal a 24.), valamint az osztrák Otmar Striedinger (45-össel a 17.) egészítette ki a TOP-30 mezőnyét.

A hátralévő időben még három kiesést regisztrált a rendszer. Markus Dürager után nem állították meg a versenyt, vélhetően egyszerűen pályán kívül rekedt. Markus Schwaiger a Le Rocca nevű ugratónál vesztette el egyensúlyát (korábban ugyanitt bukott Fayed), rosszul esett, néhány szaltót követően ő elkerülte a hálót. Mellkasán, jobb térdén és csípőjén zúzódásokat szenvedett.  Matthieu Bailet járt mindközül a legszerencsétlenebbül, ő teljes erőből vágódott a hálóba, válltörést szenvedett. Utóbbi kettőt mentőhelikopter szállította a közeli kórházba.

A futam részletes statisztikáját a linkre kattintással érhetitek el.

Dominik Paris kilencedik győzelmét aratta a Világkupában, ebből hármat ebben a naptári évben. Kitzbühelt és a szezonzáró aspeni lesiklás után győzött harmadjára. Aksel Lund Svindal 73., Kjetil Jansrud pedig a 45. alkalommal állt VK- dobogón, s változatlanul ők állnak a szakági pontverseny első és harmadik helyén. Köztük a rendkívül kiegyensúlyozott Feuz álldogál, de jelen formája alapján Paris is bőven beleszólhat a kristálygömb sorsába.

Holnap a szezon első (és egyben utolsóelőtti) alpesi összetettjét rendezik Bormióban.

Végeredmény

Hely	Versenyző	Hátrány
1.	Dominik Paris (ITA)	1:56,95
2.	Aksel Lund Svindal (NOR)	+0,04
3.	Kjetil Jansrud (NOR)	+0,17
4.	Beat Feuz (SUI)	+0,31
5.	Hannes Reichelt (AUT)	+0,39
6.	Matthias Mayer (AUT)	+0,61
7.	Adrien Théaux (FRA)	+0,85
8.	Max Franz (AUT)	+0,88

Lesikló szakági világkupa:

Hely	Versenyző	Ország	Pontszám
1.	A. L. Svindal	Norvégia	340
2.	B. Feuz	Svájc	262
3.	K. Jansrud	Norvégia	209
4.	D. Paris	Olaszország	200
5.	M. Mayer	Ausztria	156
5.	M. Franz	Ausztria	131
7.	T. Dressen	Németország	120
8.	A. Théaux	Franciaország	114

Összetett világkupa:

Hely	Versenyző	Ország	Pontszám
1.	M. Hirscher	Ausztria	534
2.	H. Kristoffersen	Norvégia	505
3.	A. L. Svindal	Norvégia	454
4.	K. Jansrud	Norvégia	405
5.	B. Feuz	Svájc	316
6.	M. Franz	Ausztria	303
7.	A. Pinturault	Franciaország	287
8.	A. A. Kilde	Norvégia	284