Negyedszerre nyerte meg a Lauberhornrennent, ezzel beérte Karl Schranz és Toni Sailer kettősét a dicsőséglistán Marco Odermatt. A helyi főnszél miatt sajnos erőteljesen megkurtított pályán megrendezett klasszikust klasszis teljesítménnyel nyerte meg Odi’, hiszen közel 8 tizeddel előzte Vincent Kriechmayrt. A Hundschopf tetejéről indított versenyen a dobogó harmadik fokáért komoly küzdelem alakult ki, amiből a tegnapi Szuper-G győztese, a 28-as rajtszámmal érkező Giovanni Franzoni került ki győztesen. A Kernenben majdnem felkenődött Franjo von Allment 3, Alexis Monneyt 5, Dominik Parist 6 század választotta el a dobogótól.  Cameron Alexander végzett a hetedik, Hemetsberger a nyolcadik, Allègre a kilencedik, míg a veterán Innerhofer a tizedik helyen.

Bevezető

(A bevezető egy része már a pénteki szuperóriásról készült cikkünkben megjelent.)

Wengen egy festői, autómentes hegyi falu Svájcban, a Berni-Alpokban, az idilli Lauterbrunnen-völgy felett. A település körülbelül 1 270 méteres magasságban fekszik, és kizárólag fogaskerekű vasúttal közelíthető meg, ami már önmagában is különleges hangulatot ad az érkezésnek. A faluból lenyűgöző panoráma nyílik az Eiger, a Mönch és a Jungfrau ikonikus hármasára, amelyek meghatározzák a táj karakterét.

A síterep a Jungfrau Ski Region része, amely Wengen, Grindelwald és Mürren (az első vb házigazdája) pályáit fogja össze. A terület változatos: a széles, napos carvingpályáktól a meredekebb, technikás szakaszokig minden megtalálható, miközben a táj végig alpesi, magashegyi jellegű marad. Wengen ugyanakkor nem kizárólag a sportról szól. A falu megőrizte hagyományos alpesi arculatát, elegáns szállodáival, faházaival és nyugodt, autózajtól mentes atmoszférájával. Télen és nyáron is kedvelt úti cél azok számára, akik a hegyek csendjét, a természet közelségét és a klasszikus svájci alpesi hangulatot keresik.

A Lauberhorn-Rennen csúcstartója a szinte az egész életét a térségben leélt „Moli”, azaz Karl Molitor volt, aki a II. világháború időszakában, s kicsit azt követően hatszor nyerte meg a legendás lesiklást. Őt négy-négy sikerével két osztrák fenomén, Sailer és Schranz követi. A triplázók közt találjuk a mostaniak közül Marco Odermattot

A pálya: a Lauberhorn

“Terepbejárás télen-nyáron” – a wengeni lejtő bemutatása

A rajt a Lauberhorn felső részén viszonylag nyitott terepen található. Innen a versenyzők hosszú siklós szakaszon gyorsítanak fel, ahol az elsődleges feladat nem a támadás, hanem a sebesség felépítése és a stabil alaphelyzet megtalálása. A pálya itt még „enged”, de aki túl passzívan érkezik, az később kamatostul fizet.

A felső szakasz után következik a Russisprung, az első nagy törés. Itt a talaj hirtelen eltűnik a síző alól, a levegőben dől el, ki mennyire tudja előkészíteni az érkezést. A jó ugrás nem hosszú, hanem lapos: aki túl magasra repül, az érkezéskor elveszíti az ívet és a tempót. A landolás után azonnal irányváltás jön, nincs idő „megérkezni”.

Ezt követi a pálya egyik legnehezebb technikai része, a Hundschopf. Ez egy vak törés, ahol a versenyző nem látja az érkezést, mégis maximális elköteleződéssel kell belemenni. Itt sokszor nem az dönt, ki a leggyorsabb, hanem ki meri a legkevesebbet fékezni. A Hundschopf után a pálya hirtelen kinyílik, és hosszú siklás következik, ahol az aerodinamikai pozíció legalább annyit számít, mint a korábbi technika.

A középső szakaszban a pálya hullámzóvá válik. Ezek a hullámok nem látványosak, de rendkívül fárasztóak: a sízőknek folyamatosan dolgozniuk kell a bokával és a térddel, hogy a sílécek végig érintkezésben maradjanak a hóval. Itt gyakori a hátradőlés, aki nem tud előre maradni, az apránként veszít sebességet, amit később már nem lehet visszahozni.

Ezután jön az egyik legikonikusabb rész, a Brüggli-S. Ez egy hosszú, nagy sebességű bal–jobb kombináció, ahol a sízők határon autóznak a centrifugális erővel. Itt nincs „szép” ív: vagy elég feszes és dinamikus a mozgás, vagy az egész szakasz szétesik. A jó Brüggli-S után a síző szó szerint „kirepül” a szakaszból.

A pálya alsó része már nem technikailag, hanem fizikailag brutális. A hosszú menetidő miatt a lábak savasodnak, a reakcióidő romlik. Itt következik a Ziel-S, majd a cél előtti lejtő, ahol még mindig nagy tempónál kell tisztán fordulni. Aki itt hibázik, az gyakran nem azért veszít, mert rossz az íve, hanem mert egyszerűen elfogyott az ereje.

A célba érkezéskor a Lauberhorn nem ad „drámai falat” vagy hirtelen törést. Ehelyett hosszú, kegyetlenül őszinte kifutót kínál, ahol minden korábbi döntés összeadódik. Wengenben ritkán a célban rontják el a futamot — ott csak kiderül, hol rontották el fent.

A futam

A Gussiföhn sajnos lecsapott Wengenre… A helyi kötődésű, gyakran orkánerejű szélmozgás alkalomadtán eddig is megváltoztatta az előzetes terveket. Alaposan meg kellett kurtítani a lesikló pályát, a versenyirányítás úgy döntött, hogy a Hundschopf- ugratónál jelöli ki a starthelyet. Ami valójában így nem is volt ma ugrató, inkább egy meredek katapult. Ezzel jó 50 másodperccel rövidítették le a pályát. A körülmények sajnos jócskán devalválták a mai sportélményt. Apró szépségtapasz: az Eiger, a Mönch és a Jungfrau hátterében kezdődött a verseny.

Bryce Bennett (20.) fegyvere épp az állóképesség, és a felső csúszós szakasz volt, márpedig ma mindkettőt kivették a pakliból. Hiányzott nála elejétől fogva a sebesség. Niels Hintermann (21.) valamivel gyorsabban haladt át a Kernen-S-en, ami kihatott a folytatásra is. A Haneggschuss után aztán korrigálnia kellett, és végül mindössze három századdal maradt el az amerikaitól. Adrian Smiseth Sejersted (38.) kezdése erős volt, papíron a pályarövidítés neki kedvezett. A Kernen-S szakasz bejáratánál kissé elsiklott a lendülete. A célt megelőző sikánnál elkövetett rontás azonban sokba került. Túlfordult, alig fért be, jelentős sebességet vesztett az utolsó méterekre. Florian Schieder (12.) nem hagyta elsiklani a lendületét a Kernen-S szakasznál, bár kicsit túl magasra érkezett a fordulónál. A sebességet azonban megtartotta a sík részre, és a Haneggschussnál is kissé driftelt. A Ziel-S-ben nagyon direkt vonalat választott, ami végül 36 századdal az élre repítette. Daniel Hemetsberger (8.) volt az első osztrák a startnál, és a „Kanadai-kanyart” nagyon szépen vette. Később kellett korrigálnia, emiatt visszaesett a második helyre, de a mezőny szoros volt, így a következő szakaszban visszavette a vezetést. Hemetsberger az utolsó kanyarokban hibátlanul síelt, és ezzel osztrák vezetéssel fordultunk az elitcsoportra.

Vincent Kriechmayr (2.) állt a pályára a következő osztrákként, és a kezdeti stabil síelés után jól jutott el a Kernenig, a sebességet pedig a további részeken is megtartotta. A lendületnek köszönhetően egyre nőtt az előnye, és az ugratókon is gond nélkül átsiklott, így több mint fél másodperces előnnyel átvette a vezetést. Marco Odermatt (1.) a tegnappal ellentétben hibátlanul síelte meg a Brüggli-S-t/ Kernen-S-t, onnantól pedig nem volt megállás. Kegyetlen darálásba kezdett, valamennyi szektorban az addigi leggyorsabb részidőt síelte. Elsőrangú kanyartechnikája megengedte, hogy rendkívül szűk íveket válasszon a Silberhornt követő kanyarokban. A nyolctizedes előny önmagáért beszélt: klassziskülönbség adódott! Stefan Rogentin (14.) a Canadian Cornernél, majd a Minschkanténál még úgy-ahogy tartotta a lépést a honfitársánál, a Kernenben azonban minőségi különbséget lehetett felfedezni. Ez nyilván rányomta a bélyeget a folytatásra.

Alexis Monney (5.) kezdettől fogva küzdött a tempóval, de nagy hibákat nem vétett. A pálya középső részén a sílécei néha szétcsúsztak, de ez nem állította meg. A Canadian Cornerben magasan haladt, a Kernen-S-t nagyon tisztán vette, de az átmeneti szakaszon már hiányzott a sebesség. A csúszós részen korrigálnia kellett, a Silberhorn-ugratónál pedig kicsit hátranyomódott. Az utolsó, cél előtti szakaszon viszont remekül teljesített, még Odermattnál is jobban, így végül a harmadik helyre jött fel. Ryan Cochran-Siegle (15.) a Kernen-S szakaszra nagyon szűken érkezett, de a fordítónál, az ellenlejtőn kicsit túl magasra érkezett. A Ziel-S előtt röviden kicsúszott a külső síléce, de ezt még vissza tudta korrigálni. Alapdinamikája ma nem idézte fel a tegnapit. Nils Allègre (9.) a Canadian Cornernál kicsit kisodródott, majd a Kernen-S-t hibátlanul vette, bár az ottani belépésnél már hiányzott egy kevés sebesség. A Ziel-S-re nagyon szűken érkezett, de ott keményen dolgoznia kellett, hogy ne veszítse el a külső sílécét. Kár volt, mert addig akár a dobogóra is érdemes volt a menete.

Miha Hrobat (24.) a Kernen-S-nél egy kis ellenívet vett, de túl erősen nyomta a síléceit a hóba, amiből erős porfelhő kerekedett. A Silberhorn-ugrató előtt messzire kisodródott, emiatt sok tempót veszített. Csak Sejerstedet előzte meg a formahanyatlásban senyvedő szlovén. Franjo von Allmen (4.) még veszélyt jelenthetett Odermatt elsőségére. Bár gyorsan indult, a Kernen bejáratánál túl messze sodródott oldalra és még a korlátot is megérintette, majd később ismét eltért a vonaltól. A pálya hátralévő részét azonban nagyon jól teljesítette, s bár az utolsó kanyart kissé kiszélesítette, így a hibák ellenére a 3. helyre ért fel. Két századdal előzte Monney-t. Megérte tehát a hektikus futam, végén egy kiadós becsapódással. Justin Murisier (17.) nem tudta tartani az ideális nyomvonalat a kulcskanyarokban.  A Haneggschussnél messze kicsúszott oldalra, ami nagyon hátrányos pont volt a hibának. A tojástartás sem mindig szuperált, így elmaradt a nagy eredmény. Dominik Paris (6.) rajtja lendületes volt, de a „Kanadai-kanyarban” már kissé bizonytalanul haladt tova. A Kernen-S-ben nagyon közel ment a pálya széléhez, bár nem olyan közel, mint von Allmen. A Haneggschussnél az iram rendben volt, a Ziel-S-ben viszont kicsit túlpörgette a síket. Ott ment el a napi dobogó: 3 századon múlt a dolog.

Stefan Babinsky (33.) tegnap élete első Világkupa-dobogóját szerezte meg, nagymértékben alacsony rajtszámának köszönhetően. Ma nem működtek olyan jól a dolgok. Többször is kimozdult a vonalból, és a síléc erősen szétnyílt. Az iram összességében sem volt tökéletes, ezért végül két és fél másodperces hátránnyal zárt. Cameron Alexander (7.) jól kezdte a futamát, de nem találta meg az ideális testhelyzetet a Kernent követően. A csúszások néha elfordultak, de lefelé egyre stabilabbá vált a síelése. A tényleges élmezőnyhöz ez nem volt elég, de a hatodik helyezésnek a kanadai síelő így is örülhetett. Odermatt kimagaslott a mezőnyből, ám a dobogótól például kevesebb mint 3 tizeddel maradt el Alexander. Mattia Casse (28.) következett, de neki sem volt elég sebessége; a Kernen-S bejáratánál próbálta kontrollálni a tempót, de a kanyarokban túl sok helyet hagyott. Onnantól pedig már nem csak tizedekben mérték a hátrányt a csúszásos szakaszon. Elian Lehto (29.) nagyon aktívan és támadóan kezdett az első kanyarokban, de utána széles íveket választott, ami miatt az ígéretes kezdés után sok időt veszített. A Silberhorn előtt is hibázott, a síi kifordultak, és szélesen kimozdult a pályáról, ami további időveszteséget jelentett. James Crawfordot (26.) a honfitársairól elnevezett kanyarok nem segítették. Kissé kifordult ott, bár a Kernen-S szakaszt tisztán vette, de a sebessége az ívnél az addigi legalacsonyabb volt. Nem csoda, hogy bosszús volt a célba. Marco Kohler (13.) erőteljes tempóval hagyta el a Kernen-S szakaszt. A Haneggschuss előtt kissé kifordult a pályáról, a célhoz közeledve pedig a sílécei is kicsit elcsúsztak. Ennek ellenére befért a TOP10-be, ami esetében tisztességes szereplés volt. Adrien Théaux (49.) egyszerre volt pontatlan, s például a Brüggli előtt lassú, ezáltal senkit nem előzött meg.

Maxence Muzaton (11.) már a második reklám után startolt el, mégpedig egy vadnak tűnő első kanyarral.  Még a következő időmérésnél a harmadik helyen állt, de futama hátralévő részében többször is kissé kicsúszott, például a Silberhornnál, ugyanakkor a tempója jó maradt, és a kanyarokban nem veszített időt. Talán csak a legvégén, a Ziel-S-nél még a kapunak is nekicsúszott. A franciáét két felejthető menet követte. Romed Baumann (45.) indult első németként, és gyorsan elveszítette a magabiztosságát. Az első kulcspontokból túl lassan jött ki, és már korán visszaesett a mezőnyben. A Kernen-S szakaszon túlzottan kicsúszott a lendületével, a kimeneti sebessége túl alacsony volt, a Silberhorn-ugrató pedig kissé kivitte a pályáról. A grödeni meglepetésember, Alessio Miggiano (41.) hasonló tempót mutatott, neki is gondot okozott a sílécek kontrollálása, és az ugratóval is meggyűlt a baja. Mindketten 3 s-en túl zártak. Nils Alphand (39.) az első kapukhoz nagyon közel ment, de emiatt nem tudott előrébb jutni, minthogy a kanyarokat túl sokáig csúsztatta. Onnantól elengedte a napot. Brodie Seger (46.) túl sokat dolgozott a karjaival, a technika nem volt tökéletes, és a sebesség sem volt elegendő, így ő is pontzónán kívül zárt.

Giovanni Franzoni (3.) a tegnapi győzelme és az edzéseken elért legjobb idők után érthetően nagy figyelmet kapott. A Kernen-S szakaszon erős és precíz ívet választott, bár kissé kifelé nyomta a síit a fordulóban. A középső, laposabb szakaszon megtartotta a sebességét, s bár a Haneggschussnál kicsit kifelé került, de nem veszítette el teljesen a lendületet. A Silberhornnál egy rövid pillanatra hátra nyúlt, ami minimális időveszteséget okozott. Az utolsó, célhoz vezető szakaszon stabilan és tisztán tartotta a síit. Szoros volt, de 3 század a javára döntött, a harmadik helyen. Blaise Giezendanner (47.) tavalyi súlyos esése után érthetően kissé passzívan síelt. Ő nem, a Kernen-S előtt kissé elcsúszott Lars Rösti (30.) még reménykedhetett a pontszerzésben.

A harmincon túliak táborát nyitó Raphael Haaser (31-essel a 19.) a Kernen-S-ben rövid ideig elveszítette a síjei irányítását, de megoldotta nehézségeit. A csúszós, gyors szakaszon a várt módon veszített egy kicsit az időből, de a fenti erős szektorok ez is belefért. Christof Innerhofer (37-essel a 10.) az olimpiai részvételért szinte mindent beleadott. A második szektorban TOP3-as részidőt hozott, már-már a dobogós helyeket támadta. A célhoz vezető szakaszon kissé elcsúszott a külső síje, de ezt ügyesen korrigálta. Ezzel az eredménnyel alighanem ott lehet Bormióban!

A folytatásban pontokat szerzett még Benjamin Jacques Alliod (40-essel a 23.), Simon Jocher (42-essel a 22.), váratlanul nagyot domborított főként a csúszós szakasztól kezdődően Martin Čater (43-assal a 18.), valamint utóbb Henrik von Appen (50-essel a 16.). A pontzónát Andreas Ploier (49-essel a 25.) és utolsóelőtti indulóként Alban Elezi Cannaferina (55-össel a 27.) neve tette teljessé.

Részletes eredménylista

Marco Odermatt folytatja az örökranglista TOP3-ának (54), valamint a svájci rekord (55) ostromát: az 52. győzelmét aratta a Világkupát. Lesiklásban hetedik alkalommal vitte a prímet, ebből harmadszorra idén. A második grödeni verseny volt a kakukktojás, akkor sem adta alább a második helynél. Vincent Kriechmayr kerek számhoz érkezett, 40. VK- pódiumát ünnepelte Wengen 2019-es és 2022-es győztese. Giovanni Franzoni tegnapi első VK- sikere után az első lesikló dobogót szállította. Bormio külön világ, de ő is ott lesz az olimpiai esélyesek listáján.

Holnap szlalommal fejeződik be a wengeni hétvége, míg a lesiklók újabb klasszikussal folytatják. Jövő szombaton a Hahnenkammrennen következik a Streifen.

A címlapkép forrása: Blick.ch