A mögöttünk hagyott világbajnokságon két éremmel gazdagodott, (a parallelt kivéve) valamennyi egyéni számban a legjobb hat között végzett, de az aranyérem, a győzelem nem realizálódott Courchevel/Méribelben. Egy tengerentúli utazás kellett ahhoz, hogy Marco Schwarz végre megérezze a siker ízét, ezáltal egy négyéves keserű nyeretlenségi sorozatát lezárja az osztrák óriás-műlesiklásnak. A sérülés, betegség és akklimatizálódás okán fáradtnak tűnt Marco Odermatt csak meglépte a második helyet, míg a betonerős norvég csapatból ezúttal némi meglepetésre Rasmus Windingstad kéredzkedett fel a dobogóra.
A Palisades Tahoe név keveseknek csenghet pedig ismerősen, pedig az 1960-as olimpia helyszínéről beszélünk. A nyugati part második legjelentősebb sírégiójáról van szó a legendás Heavenly Valley után. Egykori nevét (Squaw Valley) egyes szervezetek nőgyűlölettel és rasszizmussal vádolták (a squaw nagyjából „csábos indián nőként” került be az amerikai szlengbe), ezért az indián szervezetekkel való konzultációt követően 2021-től átnevezték a fenti módra.
A Világkupában két évben szerepelt a helyszín: 1969-ben, majd legutóbb hat évvel ezelőtt utazott a vadnyugaton túlra a mezőny. Minthogy akkor nők vetélkedtek egymással a két technikai számban, az Észak-Amerikai Kupában esetlegesen szerepelt pár sízőn kívül totál ismeretlen terepen voltak ma kénytelenek teljesíteni az urak.
Annak dacára, hogy gyakorlatilag a világbajnokság múlt vasárnapi zárása után gyakorlatilag azonnal útra kellett kelniük a technikai sízőknek, hogy úgy-ahogy átessenek az akklimatizálódás megpróbáltatásain, gyakorlatilag minden szakági specialista elrajtolt. A sérültek, úgymint a vb-n keresztszalagját elszakító Atle Lie McGrath és a hátfájdalmai miatt a szezont szintén lezáró Cyprien Sarrazin nyilván nem szerepeltek a 60 fős rajtlistán. Ami érdekes, hogy a tengerentúliak nem használták ki a maximális kerethirdetés lehetőségét, Kanadát például csak ketten képviselték, amerikai részről pedig nem indult Ryan Cochran-Siegle.
Hóval borított lejtők, csudaszép időjárás fogadták a résztvevőket. A pályamunkásoknak volt dolguk az utóbbi napokban, hiszen folytonos hózápor terhelte a lejtőt egész héten.
Forrás: Eurosport
Henrik Kristoffersen (7.) nyitotta a menetek sorát. Mégpedig jókora vehemenciával, az osztrák edző által széles fenti íveket durván direkt módon abszolválta, tetejében nem jól kapta el egy GS-ben ritkán látható ugratócskát. Lucas Braathen (4.) tisztábban, egyszersmind bátrabban síelte meg ugyanezt a szakaszt, s bár látványosan tolta a havat, ez annak puha mivoltából fakadt elsősorban. Bő három tizeddel nyerte a norvégok első csörtéjét. Žan Kranjec (6.) alaptempója nem tűnt elégségesnek, „hála” egy kapun való fennakadásnak, a huplikkal tarkított szakasztól viszont meggyőzően ment a szlovén, lefelezte hátrányát, pár századdal befért a rutinosabb elé. Alexis Pinturault (2.) remek vb-t zárt, s ez a lendület érződött mai első menetén. Szép tiszta íveket fogott, még ha ezért itt-ott kompromisszumokat kellett kötnie. Marco Odermatt (1.) elsősorban azzal verte meg negyed másodperccel a franciát, hogy a meredekről több dinamikát volt képes átvinni a záró részre. A frissen koronázott világbajnokot a vb-ezüstérmes követte. Loïc Meillard (9.) vehemenciája nem igazán bizonyult kifizetődőnek, gyakorta párosult túlcsúszással. Marco Schwarz (5.) révén gyorsan letudtuk a múlt pénteki harmadik dobogóst. Átütően nyitott az osztrák, a meredeken viszont sokat kellett korrigálnia, de 4 tizedes hátrányból azért megmaradtak esélyei.
Haladós pályát kaptak a fiúk elsőre, ennek megfelelően a túlzottan konszolidált Gino Caviezel (11.) közel szekundumos hátránya nem számított hízelgőnek. Manuel Feller (13.) optimistának bizonyult a letörésnél, keskeny ívet próbált húzni, a bukótérből kormányozta vissza magát bravúrral a nyomvonalra. Alexander Schmid teste ugyanott fordult ki egyensúlyából, a német került elsőként a kiesők közé. River Radamus (18.) a lankás nyitányon remek iramot ment, amit a meredek első szakaszán még fokozni is tudott. 3 tizeden túli előnynél aztán átment Bode Milleresbe a történet: kezébe vett egy stanglizászlót, majd jött egy fenékkel vett kanyarvétel. Luca de Aliprandini (20.) jó formáját az új helyszín sem tudta előhívni a semmiből. Hol egyszerűen lomha volt, amikor pedig pörgette volna a tempót, ott fenekére ülve terelte magát ívre. Mathieu Faivre (32.) nála is rosszabbul ment. A 2021-es világbajnok, olimpiai bronzérmes darabosan kanyargott a meredeken, végére alig maradt tempója. Filip Zubčićnál (14.) akadtak gondok a talajjal való kapcsolattal a szintegyenetlenségek közt. Sebessége azért rendben volt, alig került másodpercen túlra. Stefan Brennsteiner (10.) a letörést szép magasról, mindenkinél jobban oldotta meg, Odermatt erős szektoraiban viszont a dobogó környékén lévőkénél szélesebbre nyílt az olló.
Aleksander Aamodt Kilde (15.) brutális nyitószektorral törte meg a reklámszünetet, az elsőrangú csúszási periódus után a technikásabb részeken már kevésbé volt elemében, így nem úszta meg másodpercen belül. Gyorsan pörgette a versenyt az irányítás, mivel a szikrázó napsütés komoly pályaromlást vetített elő. Rasmus Windingstad (3.) erre alaposan rácáfolt. A meredek felső részén nagyon aktívan síelt, s minthogy lendülete kitartott, pár századdal beelőzte Braathent. Justin Murisier (19.) viszonylag megbízható menete végén kis híján megdobta a kompresszió, szerencsésen megfogta az esésközeli helyzetet. Filippo Della Vite (24) belső síje fent bokrosodott meg, menete továbbra is zaklatott maradt. Erik Read (24.) tisztán, de lassan utazott lejtmenet, így végzett századra együtt az ifjú olasszal. A köztes blokk végén két osztrák volt soron. Raphael Haaser (12.) bátran, jó ritmussal tolta le menetét, a vb-ről lemaradt Patrick Feurstein pedig egyszerűen lekéste a fenti letörést.
Az egyébként remek hangulatot teremtő közönséget Tommy Ford igyekezte kiszolgálni. A meredek tetején oly késésbe került, hogy csak becsületből battyogott vissza a pályára. A cél előtt nem sokkal aztán nagyot bucskázott a védőhálóba, komoly baja talán nem esett. Joan Verdú (27.), majd Giovanni Borsotti (30.) középszerű menete után oda kellett figyelni, mit mutat Alexander Steen Olsen (8.)! Többször besokallott, tempója egészen a végéig rendben volt, zárószektora konkrétan a legjobb volt mindközül. Az egykori vb-ezüstérmes Roland Leitinger számára alig pár kapuig tartott az amerikai túra. A lankán megdobta egy hupli, majd letarolt pár kaput. A vb-ről lemaradt Thomas Tumler (16.), Leif Kristian Nestvold-Haugen (17.) a másfél másodperces tartományból várták a folytatást, míg Livio Simonet (37.) igencsak kétségessé tette továbbjutását.
Harmincon túlról a svéd Mattias Rönngren (35-össel a 28.), Sam Maes (37-essel a 22.), életében először az amerikai George Steffey (38-assal a 26.), valamint három dél-tiroli, Hannes Zingerle (42-essel a 20.), Simon Maurberger (44-essel a 29.) és Alex Vinatzer (45-össel a 23.) biztosította be továbbjutását. Ugyanez példának okáért Stefan Luitznak (31-essel a 40.) nem sikerült.
Nem elég a jelentős időzónakülönbség, a sízőknek a szokottnál kevesebb pihenőidő jutott a két futam között. Kaliforniai idő szerint 13:45-kor máris elrajtolt Borsotti (13.). Az egyből kiderült, hogy a norvégok edzője jobban megfogta a tempót, cserébe itt-ott már fel lehetett fedezni néhány óriás-műlesiklásra emlékeztető kanyarulatot. A fenti letörés nem lett könnyedebb, az olasz nyitóember megint alaposan megszenvedett vele. A meredeken azért erőre kapott, Maurbergert (26.) és Rönngrent (27.) súlyosan elverte ott. Az andorrai Verdú (19.) a lejtő második felében tett nyújtott kanyarvételeivel szorult mögé, a Magnum-sorozat főhősét felidéző bajuszkölteményt magán viselő Steffey (21.) pedig egyszerűen próbált ésszel menni. Újabban ritkán látni kettős olasz vezetést férfi óriásban, s úgy általában a férfi mezőnyökben, márpedig a kompakt menettel jelentkező Della Vite (12.) pár századdal megelőzte rutinosabb honfitársát. Read nyújtottabb kanyarkimeneteivel esélytelen volt a taljánok ellen. Vinatzer (25.) nem értendő közéjük, mert bár jóval hevesebben kezdett, a meredeken súlyos késésbe keveredett. Sam Maes (14.) már fél másodperccel is jobban állt, ívváltásai utóbb váltak mind ad-hoc jellegűvé, ráadásul a századok sem szegődtek szolgálatába.
De Aliprandini (17.) lábai alatt rakoncátlankodtak támaszlécei, így nem ért senkit meglepetésként, hogy az igazán jól síző első hármast nem tudta megközelíteni. Az olasz házibajnokság Zingerle (23.) harmatos menetével zárult le. Utána norvég-osztrák-svájci csata kezdődött, csupán egy-egy amerikai, horvát, szlovén és francia került a délutáni mezőny első húsz sízője közé. Murisier (18.) speciel nem nagyon volt elemében, roppant bizonytalanul mozgott a meredeken. Ugyanezt Radamus kapcsán nem tudtuk felmérni, minthogy a helyiek kedvence közvetlenül a letörés után pályán kívülre terelte magát. Nestvold-Haugen (20.) pofás kis menetet rittyentett a lejtőre, kár, hogy a kellő átütőerő hiányzott belőle, a délutáni program első felét lezáró Tumler (22.) kirobbanó kezdését nem tudta átültetni a meredekre. Leért, de közben volt egy kitérője a porhanyós hóba.
Tizenöt síző után tehát maradt az olasz dupla az élen – Della Vite, Borsotti sorrendben. Kilde (24.) rodeójával folytatódott a változatlanul feszített ütemű program. A norvégok klasszisa a letörésnél vágódott ki méterekre a kék vonaltól, így pedig keveseket lehetett megelőzni. Bőven fogható volt Della Vite menete a lejtő tetején, Zubčić (10) fórja féltávon már a másodpercet közelítette. A célig elolvadt a java, a vezetés átvétele azért nem forgott veszélyben. Feller bántóan korán búcsúzott, akárcsak délelőtt két másik sógorunk. A klasszikus GS-rontás után Haaser (9.) némi gyógyírt jelentett nyugati szomszédunknak. Századokra tartotta a lejtő legvégéig a horvátot, ahol pörgős ritmust talált. A tribünön szép számban foglaltak helyet tengerentúlon dolgozó/élő svájciak, Caviezel (8.) hangos kolompolás közepette két századdal élre állt. Pürrhoszi győzelem volt az övé, Brennsteiner (5.) az addigi második legjobb menettel, meggyőző teljesítménnyel vette át a vezetést. Jellemző, hogy Meillard – különösebb hiba nélkül – beszedett tőle egy szekundumot.
Brennsteiner akár-akár dobogóban is reménykedhetett haloványan. Alig telt el félóra, máris a legjobbak vették birtokukra a lejtőt. (Nekünk, európai embereknek ez jól jött így éjfél tájékán…) Steen Olsen a határon táncolt, nem védett semmit, mint idén megszokhattuk tőle. A letörést túl direkten oldotta meg, ahonnan egy minugrással még túlvergődte magát, két kanyarral később azonban a védőhálóval, majd egy balos kapuval is közelebbi kapcsolatot épített ki. Kristoffersen (4.) természetesen nem védett semmit, az irdatlan tempót pár késéssel letudta, így nem volt kétséges, átveszi-e a vezetést. Kranjec () újabban nem a második futamok mestere: ma is rettenetesen bizonytalanul síelt másodjára, teljesen eltűnt a sűrűben.
Annál szűkebben nem lehetett volna a nyitószektorban síelni, miként Schwarz (1.) bemutatta. Kegyetlen vb-program ide, amerikai túra oda, rajta nem érződött a fáradtság legkisebb jele sem. Végig zakatolta a pályát, a legjobb második futammal ráhelyezte a nyomást a többiekre. Braathen (6.) csak a letörésig bírta tartani az új éllovast, ott komoly egyensúlyproblémákkal nézett szembe, még az aktuális dobogóról is lecsúszott. Windingstad (3.) négy év után kéredzkedett volna fel újfent a VK-pódiumra. Relatíve visszafogottabb kezdés után a meredeket ismét remekül oldotta meg, a zárószektorban pedig felülmúlta egy kevéssel az osztrákot. Pinturault (7.) nem csapkodta úgy a stanglikat, mint anno Schwarz, a letörésnél pedig súlyos gondjai támadtak az ívtartással. Magától értetődő módon csúszott le a TOP3-ról. Odermatt (2.) előbb a letörésnél, majd a másik, a hegy karakterisztikájából fakadó oldalra váltásnál hibázott nagyobbat. A két direkt ívvétel ellenére kevésen ment el az újabb győzelem. Egész brutális tempót talált a meredek végéig, onnantól fél másodpercet osztott ki Schwarznak. Ám három század hibádzott…
Forrás: OE24
Marco Schwarz nagy ígéretnek indult, a szakma benne látta Marcel Hirscher örökösét. A „Blacky” becenévre hallgató sportoló ma már 27 esztendős, de még csak öt Világkupa-sikernél tart. Legutóbb két éve a schladmingi szlalomon jött össze neki az elsőség, már ami a versenysorozatot illeti, hiszen vb-kről hét érmet csak zsebre vágott ez idő alatt. Óriás-műlesiklásban sosem nyert korábban, eddig három bronza volt – ebből két világbajnokságról. Az osztrákok Marcel Hirscher 2019 januári adelbodeni sikere óta vártak az újabb GS-skalpra. Marco Odermatt 23. alkalommal zárt dobogón óriásban, ezzel 100 pontra növelte előnyét a szakágiban Kristoffersennel szemben. Rasmus Windingstad harmadik egyéni VK-pódiumát jegyezte tegnap, 2019 márciusában a Kranjska Gora-i GS-en második, ugyanezen év decemberében az Alta Badia-i parallelen első helye végzett.
Ma este/éjszaka szlalommal folytatják a fiúk.
A címlapkép forrása: Winnipeg Free Press
Síparadicsom Blog 