Ausztria a csapatverseny olimpiai bajnoka!

Ausztria gőzelmével ért véget az alpesi sízők olimpiai programja, magyar idő szerint vasárnap kora hajnalban. A csapatversenyt megnyerő osztrákok Németországot győzték le a döntőben, míg a kisdöntőt Norvégia nyerte az USA-val szemben, megszerezve a bronzérmet. A címvédő svájciak taktikai hiba miatt már a negyeddöntőben kiestek. Ezúttal sem a közvetlen párbajok számítottak, hanem a jóval gyorsabb kékpálya időeredményei.

Az olimpiai program legfiatalabb száma a parallel csapatverseny alpesi síelésben. A Pyeongchangban debütáló szám próbálja egyesíteni egyrészt a FIS parallelt előtérbe helyezni próbáló törekvéseit, másrészt a NOB által preferált, az olimpiai programban egyre inkább elterjedő vegyes csapatversenyek elemeit. Míg utóbbi, a mixváltós elv pl. short trackben már debütálásakor a legjobb korcsolyázókat felvonultató versenyszám lett, addig alpesi síben elsősorban a verseny formátuma hagy nem kevés kívánnivalót maga után.

2018-ban még műlesikló tűzés szerint rendezték a versenyt, 2020 óta viszont egységesítették a parallelversenyek szabályait, és az állva maradt parallel mind csapatban, mind egyéniben a korábbi parallel-óriásból merít. Azaz tágabb kaputűzés, és óriásban megszokott felszerelés az előírás a versenyeken. Ez egyben azt is jelentette, hogy azok a szlalomspecialisták, akik korábban sikerrel szerepeltek parallel-szlalomban (pl. Zenhäusern, Schwarz, Ryding), már nem indulnak ilyen jellegű versenyeken, ott egyre inkább az óriás-specialisták, illetve a többszámos technikai sízők jelentek meg.

Ami magát a formátumot illeti, az utóbbi néhány parallelverseny elsősorban nem a versenyzők eredményeiről, hanem a két, elviekben egyező tűzés jelentős eltéréséről. Ennek eddigi legismertebb példája a tavalyi cortinai világbajnokság parallel egyéni és csapatszáma. Sajnos a ma debütáló harmadik Yanqing-i pályán, a Rainbow-n sem sikerült fair tűzést kialakítani. Pár futam után egyértelmű volt, hogy a kék pálya jóval gyorsabb, mint a piros.

Az nyolcaddöntő meglehetősen eltérő erejű csapatainak küzdelme után csak akkor nyert síző a piros pályán, ha ellenfele a másik oldalon kiesett. Azaz lényegében nem a párbajok győzelmeinek száma döntött a legtöbb esetben, hanem 2-2-es állásnál az, hogy a kék pályán síző férfi és női versenyzők összesített ideje melyik csapatnál volt gyorsabb. Azaz épp a parallel lényege, a párbaj veszett el menet közben. és kezdett hasonlítani a verseny egy klasszikus gyorskorcsolya versenyhez, ahol ketten korcsolyáznak a pályán, de nem egymással küzdenek, hanem az óra ellen.

Ami az induló csapatokat illeti, 17 válogatott rendelkezett férfi és női kvótákat is nézve minimum 2-2 sízővel. Közülük 16-an indulhattak, tülekedés azonban nem volt az utolsó helyért: Horvátország már az olimpia előtt jelezte, nem nevez csapatot a versenyre, így mind a 16 így megmaradó csapat indulhatott. Időközben azonban Rydingék már hazautaztak Pekingből, így az Egyesült Királyság nem nevezett csapatot. Ez azt is jelentette, hogy az első helyen kiemelt Ausztria a nyolcaddöntőből automatikusan negyeddöntőbe jutott.

Az indulók közt egyébként viszonylag erős, bár nem a lehető legerősebb összeállításokat találtuk. Nem indult el Svájcból Marco Odermatt, vagy Norvégiából Kristoffersen, McGrath, vagy épp Foss-Solevåg. Szerepelt viszont Mikaela Shiffrin, akinél az volt a kérdés, az amerikai csapattal végül tud-e érmet szerezni a Pekingben. Szintén szerepelt a rajtlistán Pinturault, vagy épp Worley, de a kétszeres érmes Johannes Strolz is. A csapatok minimum négy, maximum hat főből álltak. Ami pedig kissé vitatható, érmet azok a tartalékok is kaptak a verseny végén, akik nem is síeltek ma.

forrás: blick.ch

Az időjárás miatt vasárnapra halasztott versenyen az elemek ezúttal sem kímélték az indulókat. A szél ugyan csillapodott valamelyest, de továbbra is extrém hideg volt, így a célterületen csapattársaiknak drukkoló sízők nagy takarókba burkolózva vártak egymásra.

A nyolcaddöntőkben még kiérződött az esélyesebb kiemelt és esélytelenebb csapatok közti erőkülönbség. Így Kína 4-0-ra kapott ki a címvédő Svájccal szemben, de Olaszország és Franciaország is 3-1-es párharceredménnyel ejtette ki Csehország és az oroszok négyeseit. Az USA csapata szintén könnyedén kerekedett felül Szlovákián. Meglepőbb eredményt az hozott, hogy Németország is könnyűszerrel, 3-1-gyel ejtette ki Svédország csapatát, annak ellenére is, hogy Kristoffer Jakobsen remek idővel győzte le a németek jobbik férfi sízőjét, Alexander Schmidet. Szintén a meglepő kategóriába tartozott, hogy a világbajnok Norvégia csak jobb idővel nyerte párharcát Lengyelországgal szemben.

forrás: haralbulletin.com

A negyeddöntőkben már inkább számított a kiesés, vagy épp döntetlen esetén a jobb idők. A szlovénok ugyan jó időkkel jutottak tovább a nyolcaddöntőből, de két kieséssel indítottak, majd Ausztria Liensberger révén tovább is jutott egy párharccal a vége előtt. Az olasz-amerikai párharcban az amerikaiak gyengébb férfi sízője Tommy Ford is szerzett egy győzelmet, miután a gyorsabb pályán síző de Aliprandini kiesett saját menetében. Így Shiffrinék ezúttal is 3-1-gyel jutottak tovább. Az egyetlen pontot épp Shiffrin veszítette el, de még piros pályán is csak 2 századdal maradt el Bassino mögött.

A másik két párharc már döntetlennel végződött. A francia-norvég párharcon ráadásul 2 század döntött a világbajnok északiak javára. Pinturault rendkívül erős ideje mellett ugyanis a kék pályán versenyző Frasse-Sombet idejénél még Worley is gyorsabb volt a piros pályán, azaz Stjernesund egyébként szintén erős ideje elég volt a norvégok továbbjutásához. A címvédő Svájc viszont eltaktikázta magát: a jóval erősebb Holdenert a piros pályára nevezték, bízva abban, hogy innen is megveri Dürrt, és három nyertes menettel továbbjutnak. Azonban a Dürr hozta a párharcot, míg svájci részről kéken síző Ellenbergernél még Holdener is gyorsabb volt. Ez viszont azt jelentette, hogy Holdener és Caviezel összesített ideje bő fél másodperccel elmaradt Dürr és Schmid idejétől. Nem kizárt, hogy Holdener a kék pályán ennyivel gyorsabban síelt volna…

forrás: sport.orange.fr

Az első elődöntőben szintén az idő döntött: osztrák részről a kék pályán győző Liensberger és Brennsteiner az egész napot is figyelembe véve hatalmas időt síelt. Stjernesund viszont közel fél másodpercet lassult a kék pályán eddigi futamaihoz képest, így az ő és Solheim ideje messze elmaradt a továbbjutó időtől. Az USA-Németország párharcban Shiffrin a piros pályán is majdnem megelőzte Dürrt, egy kisebb megbillenés révén maradt csak alul. Radamus viszont hozta a kék pályát, Moltzan azonban hibázott sajátjában. Ami érdekesebb volt, egy kapuval később az ellenfél Aicher is kiesett, a szabályok szerint viszont így a német síző tovább síelt, mint az amerikai, így Németország kapta a pontot. Tommy Fordnak így komoly előnnyel kellett volna nyernie, de Alex Schmidet ma nem lehetett kizökkenteni, 3-1-re hozta a párharcot Németországnak.

forrás: lequipe.fr

A kisdöntőben Moltzan ugyan nyerte a menetét Tviberggel szemben, de ideje nem volt elég erős. Solheim nagy fölénnyel hozta párharcát Forddal szemben, ahogy Stjernesund is megverte Shiffrinn. Ráadásul a norvég Moltzan idejét felülmúlta 4 tizeddel, így Radamusnak a nap egyik legjobb menetét kellett volna síelnie ahhoz, hogy döntetlen esetén az USA nyerjen. Az amerikai ugyan nyert a kieső Haugannal szemben, de ideje még Solheimétől is elamradt, így Norvégia szerezte meg a bronzérmet. Ezzel biztossá vált, Shiffrin nem nyer érmet három egymást követő olimpián.

forrás: dailyunion.com

A nagydöntő előtt a németek cserélték a piros pályás férfi sízőt, azaz Straßer helyett Rauchfuß síelhetett, de mivel ez a piros pályát érintette, nagy jelentősége nem volt cserének. Az első párbajban Dürr hozta a kötelezőt, ráadásul jó időt síelve nyert a kéken Truppe ellen. Osztrák részről viszont Brennsteiner is komoly időt jegyzett, és ez lényegesebb is volt, mint az, hogy mennyivel verte Rauchfußt. Ráadásul Liensberger 4 századdal még Dürr kékpályás idejét is felülmúlva győzte le az egyébként kieső Aichert. Ezzel Schmidnek Brennsteiner idejénél is legalább ennyivel jobat kellett volna síelnie. Ez viszont nem tűnt lehetetlennek az egyébként egész nap jól síző német esetében. Ugyan Strolzot könnyedén előzte, de Brennsteiner idejétől 15 századdal elmaradt, így Ausztria nyerte a csapatversenyt.

Ausztria harmadik aranyérmét nyerte Pekingben, alpesi síben. Az osztrákok 4 évvel ezelőtthöz képest egy helyet javítottak, akkor Svájccal szemben alulmaradtak. A csapatversenyen végig Liensberger, Truppe, Brennsteiner, Strolz összeállításban versenyeztek, de Matt és Huber is aranyérmet kaptak tartalékként. Ezzel egyrészt Strolz lett az olimpia legsikeresebb alpesi sízője, míg Michael és Mario Matt az egyetlen alpesi síző testvérpár, Dominique és Michelle Gisin mellett, akik mindketten aranyérmet nyertek olimpián. A Matt-családban egyébként a harmadik testvér, Andreas Vancouverben síkrosszban szerzett ezüstérmet. A négy éve ezüstérmes csapatból Liensberger és Matt szerepelt csak a mostani versenyen, de az akkor az osztrákokat döntőig repítő Matt ezúttal csak a pálya széléről figyelte csapattársait.

forrás: blick.ch

Az igen erős parallel-sízőkkel felálló Németország szerezte meg az ezüstérmet. Ők mindössze két nőt neveztek a csapatba, tartalék nélkül, míg a férfiaknál mindhárman síeltek legalább egy futamot. Dürr, Aicher, Schmid, Straßer és Rauchfuß nyakába került ezüstérem. Mindegyikük első olimpiai érmét szerezte, ráadásul az egyébként rendkívül sikeres német olimpiai csapat számára megszerezték az egyetlen alpesi érmet is.

A tavalyi világbajnokságon győztes Norvégia csapata szerezte meg a bronzérmet. Az akkor győztes csapatból csak Solheim és Stjernesund síeltek most is, de ők ezúttal minden futamban. Mellettük Tviberg és Haugan vette még ki tevékenyen részét az érmeszerzésből, míg Holtmann és Windingstad tartalékként kaptak bronzérmet. A norvég csapat négy éve is bronzérmes lett, abból a csapatból viszont senkit nem neveztek a mai versenyre.

Egy kis magánvélemény a végére: az, hogy a parallel jelenlegi lebonyolítása újabb világversenyen szerepelt le, felveti a kérdést, hogy van-e még jövője a számnak a jelenlegi formában. Bár ezzel akár az alpesi összetett is új esélyt kaphat, nem kizárt, hogy a parallelt próbálja tovább tökéletesíteni a nemzetközi szövetség. Azonban az új FIS-elnök Johan Eliasch már első évében régóta halogatott naptárreformot vezényelt le, így nem lennénk meglepve, ha ezúttal is jelentősebb mértékben módosítana a világversenyek programján, vagy épp azok formuláján.

Az olimpia programja ezzel véget ért. Az alpesi sízők jó része már visszatért Európába, ahol jövő hétvégén folytatódik a világkupa, a véghajrával – a VK-döntővel együtt négy hétvége (illetve egy flachaui éjszakai szlalom) van még hátra. A nők jövő hétvégén két lesiklásban állnak rajthoz Crans-Monatnán, míg a férfiak dupla-szlalomos hétvégére utaznak Garmisch-Partenkirchenben, ahol 11 év után rendeznek újra versenyt a síugrósánc melletti Gudiberg lejtőn.

Borítókép forrása: vorarlberg.orf.at

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s