Lefelé a lejtőn II/2. – Szia, uram, alpessí kvóta olcsón érdekel?

A kvótakérdés szépségei, vagy inkább visszásságai újból görbe tükörért kiáltottak. Az alpesi sí olimpiai kvótaelosztása viszont már önmagában olyan groteszk, a Gyalog galopp humorát köznapivá és mindenki által befogadhatóvá silányító elemeket tartalmaz, hogy az igazi görbe tükör talán épp az egyenes – vagyis a számok nyelve. Persze, csakis szubjektíven.

Ha valaki esetleg most érkezett vissza antartktiszi expedíciójáról (uram bocsá’, most szabadult a Csillagból), és ezért még nem hallott volna a téli sport rajongóit majdhogynem hovatartozástól függetlenül szemöldökráncolásra késztető alaphelyzetről, dióhéjban foglaljuk össze. Az olimpia kiherélése, elnézést, népszerűvé, fiatalosabbá, fenntarthatóbbá tétele című polkorrekt őrület sajnos a téli játékokat is elérte. Az alpesi sí mezőnyben a kvóták jó részét olyan országok nyerhették el, akik sem havat, sem alpesi sízőt nem nagyon láttak még, legfeljebb exportból. Ezzel nincs is semmi baj, minél több ország indul, annál jobb – csakhogy a szigorú létszámkorlát miatt mindez most már látványosan a valódi sízők rovására megy.

Azonos számú a férfi és női mezőny, ebbe aligha akarna bárki is belekötni ebben a sportban. Pedig, ha belegondolunk, mennyivel komolyabb a specializáció a férfi mezőnyben, lehet, hogy épp itt lenne legkönnyebb megfogni a dolgot. Ha csapaton belül nem lennének nemhez kötve a kvóták, 1-1 női kvóta férfivá műtése máris jóval vállalhatóbbá tenné az összképet. Nézzünk csak rá az Egyesült Államok kvótáira…

Az országonként maximum 11-11 fő nagyjából érthető, bár 5-5 versenyszám esetén finoman szólva sem nevezhető bőkezűnek. Csakhogy a FIS olyan kritériumokat szabott, hogy ezt a 11+11 főt elérni szinte lehetetlen volt, elsőre csak Svájc tudta megugrani. Lett is gigantikus ribillió Ausztriában, feljelentésekkel, világvégével fenyegetőzve gyorsan el is érték, hogy a 11+9 megnőjön, és ők is teljes létszámmal mehessenek Pekingbe. Erre persze az Ausztrián kívüli világ leshet egy nagyot – ezt mégis hogy sikerült kimatekozni? “Véletlenül” épp 4 kvóta szabadult fel, és “véletlenül” épp így jutottak kétszer is sorra a kvótára várók listáján az osztrákok. Mellettük a németek és a franciák örülhettek még 1-1 plusz helynek. Az olaszok pedig büszkén mondhatják magukról, hogy immáron ők vezetik a kvótára (hiába) várók sorát. Apró bibi: épp a mindössze 7 fős olasz férfi csapat mutatja leginkább, mekkora töketlen hegyi zergék alkották meg ezt a kvalifikációs rendszert…

Minden további magyarázat helyett íme, egy táblázat a jelenleg zajló Világkupa-idény statisztikáival: melyik nemzet hány főt vihet az olimpiára, ezzel párhuzamba állítva, hány síelője szerzett pontot az idényben. És, kizárólag teoretikusan, nem a tényleges olimpiai névsor, hanem a Vk-pontszám szerinti csökkenő sorrend alapján számolva, a legjobb kimaradó hány ponttal is nézheti otthonról a játékokat.

Aligha kell magyarázni, mi is az olaszok problémája: 18 férfi síelőjük szerzett pontot, ezek többsége konkrétan győzelmi esélyes lehet 1-1 számban. És ebből mindössze 7 utazhat. Ha a Vk-pontok alapján döntenek, egy 140 pontos sízőt is már otthon kell hagyniuk. De semmi gáz, legalább az acélos német csapat a kompenzáció után már 8 sízőjét (a 11 pontszerzőből, akik között igencsak outsidereket is találni) utaztathatja. A tévéközvetítésekben sokszor siratták a kanadai férfi csapatot, ezt a számok azért kevéssé támasztják alá – akik kimaradnak, azok bizony idén nem is nagyon villantottak. A britek miatt is hangoskodni kezdtek Ryding győzelme után, némi joggal, hisz 4 pontszerzőből csak 2 férfi mehet Pekingbe. Két dolog viszont árnyalja a képet: egyrészt, a kvóták zárultakor még csak 3 pontszerzőjük volt, másrészt pedig Charlie Raposo egy paralellversenyen iratkozott fel a pontszerzők közé, amelyet láthatóan nem vesznek figyelembe a FIS döntnökei. Hogy joggal-e vagy sem, az persze egy újabb témakör… A kisebb országoknak ritkán van okuk panaszra, bár a horvátok azért csúnyán nézhetnek, hogy miért nem mehet minden pontszerzőjük Pekingbe. A japánok szintén a paralell figyelmen kívül hagyását átkozhatják.

Érdekes helyzet a norvégeké, akik hagyományosan fordítva ülnek a lovon, most is lemondtak női kvótákról. Talán épp ennek köszönhető, hogy az Egyesült Államok csapata úgy indíthat 11 nőt Pekingben, hogy nem is volt ennyi pontszerzőjük. Akárhogy is, nem néz ki jól ez a tábla.

Még rosszabbul néz ki viszont néhány kvalifikációs verseny eredménye. Azt csiripelik a madarak, alig párfős, a Pongo-Pongo-szigetek és társai zászlaja alatt futó versenyeken szándékosan síeltek lassabban egyes magasabban taksált síelők, csak hogy a lelkes amatőrök elérjék a FIS által amúgy is röhejesen alacsonyra rakott szintet. A felemás hírű (bár inkább csak jókat nevettünk rajtuk éveken át) argentin klán, a Simari Birknerek épp aktív képviselője például a zöld-foki szigeteki országos juniorbajnokságon, melyet Liechtensteinben rendeztek meg egy a mexikói sí legendájának számító nyugdíjas osztrák főúr részvételével (von Hohenlohe), másodperceket vesztett a második futamában, ezzel olimpiai kvótához segítve egy Nagy-Britanniában született DJ-t, aki egy jamaicai nagyszülőnek és a FIS-pontszámok számításával kapcsolatos kihasználható gyengéknek köszönhetően immár a karibi szigetország olimpikonjának vallhatja magát. Aki ezt a mondatot képes elsőre értelmezni, jutalmul egy begipszelt nyelvtörő boldog tulajdonosa lesz (szakadt-térdszalagrenddel a síben mégsem viccelhetünk).

Lehet, hogy matekból jó Benjamin Alexander, de hogy józan ésszel kevéssé van elengedve, az jól látszik abból, hogy egy nyilatkozatában beismert pár “súlyosbító tényezőt”. Egyrészt, hogy oly magasról tett Jamaicára, mint a helyi reggae-zenészek az antidrog-kampányok népszerűsítésére, míg rá nem ébredt, hogy jamaicaiként könnyebb kijutnia az olimpiára. Másrészt, hogy sok-sok órán át tanulmányozta a FIS pontrendszerét, és ez alapján számította ki, hol tudja kivívni a kvótát. Egyébként nem véletlenül kapta fel a kijutását média, híres DJ-celeb, így kellő rosszindulattal simán feltehetjük, hogy egy sima ribikkel megtűzdelt fergeteges parti ígéretével megzavarta a pályatűzést tanulmányozó Simari Birkner fejét…

Az olimpia sísztárja, legalábbis egyes híroldalak szerint… (A kép forrása: bbc.co.uk)

Hát, gratulálunk a jó Benjaminnak. Nem, nem őszintén. Abba jobb híján beletörődik az ember, hogy a menősítés jegyében az olimpia műsorán lehetnek világszinten megkérdőjelezhető tömegbázissal bíró sportok, ahol olyanok égethetik magukat és bizonyos tájékozatlan sportvezetőkkel bíró országokat, mint Böske, a Béka (alias E. Swaney), de hogy az alpesi sínél is ebbe az irányba haladjanak… Sajnos, igaz a rovat címe: lefelé a lejtőn. Csak aztán a gödör alján már késő gondolkodni.

Hogy jobb szájízzel fejezzem be, egy merőben ellentétes hír: az Osztrák-Alpok fekete hópárduca, Sabrina Simader a kenyaiak nagy bánatára nem vállalta az olimpiai indulást, mert sérülése után nem érzi magát megfelelő formában. Ehhez képest Cortinán a Világkupában elindult, és bár a látványosan megnövekedett deréktérfogata (hogy finoman fogalmazzak) nem mutatott jól, de nem lógott ki vészesen a mezőnyből. Neki mégis volt önkritikája. Dicséretes. Kár, hogy ritka.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s