Lassan negyed évszázad elteltével vándorolt újra Itáliába a Szuper-G trófeája, külön bravúr, hogy ez a dicsőség annak a Dominik Parisnak nevéhez fűződik, akinek korábban fellángolásai voltak csupán ebben a szakágban. Idén viszont megállíthatatlannak bizonyul, három versenyt nyert a Világkupában, emellé pedig egy világbajnoki arany párosult. Hiába várhatták hatan is kisebb-nagyobb eséllyel a szezonzárót, a dél-tiroli csütörtökön sem adott esélyt, behúzta a napi versenyt is. Mögötte Mauro Caviezel és Vincent Kriechmayr állt fel a dobogóra. Fordított sorrendben ők ketten foglalták el a pódiumot a szakági összesítésben is.
A Világkupa-döntő csütörtöki versenynapján a férfiak síeltek másodjára, az időjárás szerencsére az ő versenyüket is kegyeibe fogadta. Ki sérülés (Franz), ki visszavonulás (Svindal) miatt nem tette tiszteletét Andorrában, így a junior-világbajnokkal együtt 23 főt számlált a mezőny. A pálya nyomvonalát az amerikai John McBride állította össze: lendületes, s bizonyára élvezetes karakterűre sikerült munkája.
Christof Innerhofer (5.) kezdhette el a futamok sorát, ami taktikai okokból kifolyólag jót jött az olasz stábnak; felmérhették ugyanis, merre hány méter, így Paris már kellő tapasztalattal vághatott neki sorsdöntő menetének. Innerhofer szokott módon nem óvatoskodta túl a dolgot, csúszása mindennek volt mondható, csak tisztának nem. A záró szektorok már kiválóra sikerültek.
Hannes Reichelt (11.) még mindig titkolja, vajon folytatni szándékozik-e pályafutását, annyi bizonyos, nem utalt semmi búcsúmenetre tegnap. Odatette magát, a technikás részeken ezzel együtt ment jól. Mauro Caviezel (2.) számára csak a győzelem jelenthetett halvány esélyt a szakági kristálygömbre. Talán az esélytelenség nyugalma, talán a jó edzéseredmények, a svájci mindenesetre szinte ritmustörés nélkül végigszáguldta a pályát, s nagyon alaposan odavert az olasz mértékadó alapidejének. Mauro idény eleji önmagát idézte végig.
Adrien Théaux jól kezdett, igaz, a pálya keményebbik részei még előtte voltak, amikor egy késéssorozat vesztét okozta. Kjetil Jansrud (4.) szempontjából szintúgy csak az első hely jelenthetett sanszot bármire, a norvég ennek jegyében oda is pakolta a legjobb nyitó szektort. A pálya második felének nyitányán ugyanakkor elmért egy jobbost, onnantól fogva sebessége már nem volt az igazi. Négy tizeddel kikapott a svájcitól, vagyis egy ember már szinte biztosan előtte maradt a tabellán.
Christian Walder (10.) menetét még ki kellett várni a verseny legizgalmasabb pontjáig. A fiatal osztrák a háttérből majdnem ellopta a show-t, két szektor után ugyanis meggyőző módon jobban állt, mint svájci kollégája. A trükkösebb szakasszal ugyanakkor alaposan megszenvedett, hátra is zuhant alaposan.
Dominik Paris (1.) nézőpontjából egy szoros dobogós hely is tökéletesen elegendőnek bizonyult volna, ám őt nem ilyen fából faragták. Gyakorlatilag végig zöldültek részidői, bombaformáját igazolva egyetlen izgágább kanyarvétel, vagy bizonytalanabb ugrató nem fért bele a maga szűk másfél percébe. Ha csak másfél tizeddel is, de magától értetődő módon állt a lista élére.
Ryan Cochran-Siegle (16.) nem rúgott ma labdába, csupán apró jó momentumokat tudtunk feljegyezni az amerikainál. Vincent Kriechmayr (3.) meneténél nagyjából eldőlt minden. A tabella aktuális állása után csak két dolog együttállásában bízhatott az osztrák: ő felülmúlja Paris amúgy ördögien jó menetét, miközben rimánkodik, hogy még legalább egy emberke az olasz elé fog kerülni. Nos, már az első kritériumnál bukott ez az álomvilág, egyszerűen nem tudta tartani Paris tempóját a középső csúszós szakaszon. Ott összeszedett fél másodperces hátrányából nem tudott sokat lefaragni, így még Caviezel is előtte maradt. Az első tízest Travis Ganong (13.) zárta egy felejtős menettel.
A reklámszünet után végképp megválaszolásra került minden kérdés. Aleksander Aamodt Kilde (8.) eleve látványosan visszaesett a balul sikerült vb után, s ebből a negatív spirálból ezúttal sem tudott kikecmeregni. Esélyeit persze jól jellemezte, hogy még egy esetleges vezető hely után is négy embernek kellett volna Paris elég keverednie az ő üdvösségéhez…
Paris szakági győzelme tehát biztossá vált, hiszen Mayer csak abban az esetben ugrott volna a tabella élére, ha győzelme mellett Paris nem szerez pontot. Márpedig nem volt hátra annyi síző, hogy kiszoruljon az olasz a TOP-15-ből.
Marco Odermatt túlvállalta magát, hamar búcsúzni kényszert, említett Matthias Mayernek (6.), vagy az olimpiai bajnoknak pedig nem volt egy pillanatig sem esélye még a napi dobogóra sem. Alexis Pinturault (15.) fontos 16 ponttal gazdagodott az összetett második helyéért folytatott küzdelemben, a remek szezont záró Johan Clarey viszont egy nem túl életképes szektor után hamar befejezte szereplését. Adrian Smiseth Sejersted (7.) továbberősítette a norvégok csapatteljesítményét, Josef Ferstl (14.) ellenben csalódást okozott a németeknek, még csak jó szektora sem nagyon akadt.
Christof Krenn (17.) senkit nem tudott megelőzni az addig célba érkezettek közül, összességében is csak egyetlen sízőt. Beat Feuz (9.) a papírformának megfelelően csak besurrant a legjobb tíz közé, a kanyargósabb, nem izomból abszolválandó részekre azért még gyúrnia kell a svájcinak, ha követni szeretné Parist a Szuper-G-ben is. Brice Roger (17.) biztató kezdés után hamar kiesett a ritmusból, a két szlovén pedig nem igazán alkotott maradandót. Boštjan Kline (12.) hozott egy középszerű szintet, Klemen Kosi pedig Clarey helyén került pályán kívülre. Zárásként a junior-világbajnok kapott lehetőséget, River Radamus (19.) ezúttal még lefelé lógott ki a mezőnyből.
Dominik Paris 16. győzelmét aratta a Világkupában, ebből nem kevesebb mint hetet gyűjtött be a mögöttünk hagyott szezonban: négyet lesiklásban, hármat Szuper-G-ben. Mauro Caviezel öt dobogónál tart, ebből egy híján mindegyiket idén szerzett meg. Vincent Kriechmayr már tíznél jár, s mint előző kettőnél is leírtuk, az osztrák is idén kezdett el szintet váltani.
Dominik Paris régóta tagja a lesiklás nemzetközi elitjének. Ott volt a vancouveri olimpián, első VK- győzelmét pedig 2012-ben szerezte meg. Az előző szezonokban négy alkalommal is felállhatott valamelyik gyors szakág dobogójára év végén, de győznie mindez idáig nem sikerült. Külön öröm ez a tegnapi siker az olaszoknak, a múltban ugyanis mindössze egyszer sikerült elhódítaniuk a Szuper-G kristálygömbjét. Peter Runggaldier, vagyis egy másik dél-tiroli még az 1994-1995-ös évad végeztével emelhette feje fölé ezt a becses trófeát. Azóta Itáliának sok babér nem termett e tekintetben, egészen Peter Fill két lesikló szakági győzelméig. Paris brutális teljesítményét elnézve lesz még ennek folytatása a következő években.
A címlapon szereplő kép forrása: Sportschau
Síparadicsom Blog 