Dominik Paris győzelmével ért véget a lesikló szezon a Világkupában. Az olasz óriás negyedszerre győzött az Olympiabakkenen, ami összességében a 20. VK- sikere a királyszámban. Tőle szűk 2 tizeddel maradt el a világ- és olimpiai bajnok Franjo von Allmen, míg a dobogó alsó fokára Vincent Kriechmayr állhatott fel. Monney, Hrobat, Rogentin fért még be a TOP6 közé. A lesiklás szezonbajnoka, Marco Odermatt nem fogott ki jó napot, idei leggyengébb szakági helyezését produkálta a mai 7. pozícióval. Niels Hintermann ma búcsúzott el a VK- mezőnytől.

Az 1994-es olimpia alpesi síversenyeit idézte fel a Világkupa idei szezonfináléja. A gyorsasági versenyeknek Kvitfjell, a technikaiaknak Hafjell szolgáltatott otthont. A férfiak azóta is rendszeresen látogatták a Bernhard Russi elgondolásai szerint kialakított Olympiabakkent. 1996-ban és 2003-ban (ugyancsak Hafjellel közösen) már rendezett VK-döntőt. A jelenlegi mezőnyből Dominik Paris emelkedik ki három sikerével, a lejtő specialistája, Niels Hintermann pedig mindkét lesikló győzelmét itt aratta. Valahol sorsszerű, hogy ma eme szeretett helyszínen búcsúzik el az élsporttól. Bár helyezése jobb rajtszámot engedett volna meg neki, az utolsó rajtszámot kapta meg. Innen sejthető volt, hogy bulimenettel kívánt távozni.

A szakági pontverseny eldőlt, Marco Odermatt négyszer győzött, ez további három pódiummal együtt magától értetődővé tette elsőségét. Franjo von Allmen második helye sem igazán forgott veszélyben, a harmadik helyért volt valódi küzdelem – Franzoni, Paris és Kriechmayr között. A rajtlista 24 fősre sikeredett. A TOP25-ből ketten hiányoztak, mind Nils Alphand, mind Elian Lehto a hányattatott garmischi hétvégén bukott hatalmasat. Minthogy a rossz időjárás miatt nem tudtak lesiklást rendezni a junior-világbajnokságon, a szokott debütáló fiatalt ezúttal nélkülözni kellett. Összetett pontjai jogán Marco Schwarz viszont jelezte részvételi szándékát.

A lejtő szokás szerint egyszerre volt kemény, s egyszerre volt rázós, sok pályaegyenetlenséggel. Alapvetően nem kanyarog túl magasan a lejtő, a csúszási képességnek és a remek ugrástechnikának kiemelt jelentősége van itt. Változóan felhős égbolt alatt, megfelelő klímában rendezték a zárófutamot. Az elmúlt napokban szükség volt némi sózásra, de az éjszakai fagy sokat javított a lejtő állagán. Érdekesség, hogy az első elősíző Aleksander Aamodt Kilde volt, akivel – és jegyesével, Mikaela Shiffrinnel kapcsolatban – felvetődtek olyan információk, hogy együttesen bejelenthetik visszavonulásukat. (Az ORF kamerái előtt aztán pontot tett a pletykák végére: mindketten ott lesznek jövőre is a lejtőkön.)

Miha Hrobat (5.) nyitómenete nagyobb gond nélkül valósult meg. Odafent akadt néhány bizonytalanabb kanyarvétele, illetőleg a Russi-ugratóról szélesebbre érkezett a kelleténél. Így a sikló szakasz előtti ívet nem igazán tudta tartani. Daniel Hemetsberger (9.) a csúszásra épülő szakaszokon tartotta a lépést a szlovénnal, az emelt kanyart megelőzően történt térvesztése okozta háromtizedes hátránya zömét. Justin Murisier (22.) mindent belefektetett a megfelelő alapsebességbe, ami dicsérendő tett. Csakhogy fent nagyon elmért egy kanyart (előtte egy hullámnál túlforgott), s minthogy utána egy csúszós szakasz következett, érthetően elmaradt dinamikában a kívánatostól. Maxence Muzaton (17.) számára – már testméretéből is adódóan – jobban illik ez a lejtő, ennek jegyében fent zöldült a szektora. A folytatás már kevésbé volt összeszedett, a kanyarok darabosra sikeredtek, mivel túl sok élt invesztált a fordítókba. Csak a svájcit előzte meg. Benjamin Jacques Alliod (8.) először szerepelt VK- döntőn. A kultikusnak mondható emelt kanyar bejáratát túltolta, azon kívül versenyben volt a vezető helyért. Annak előtte az első átmenetnél megcsúszott a külső síléce, így nem tudta teljesen tartani a legszűkebb ívet. Az aktuális második helyre sorolt.

Ryan Cochran-Siegle (16.) már az elitcsoportból rajtolt. A csúszó szakaszon értelem szerint hasított az amerikai, a fenti kanyarívek azonban hiába voltak szép szűkösek, ez nem tett jót a későbbi dinamikának. Egyértelműen Hrobat eljárása, a némileg kisodródott megoldás volt jövedelmező ott. Nils Allègre (14.) sem jelentett veszélyt az első hármasra. Nála is szigorúbb volt a léckezelés odafent, így mint oly sokan, nála is szaporodtak a tizedek az „utazós” szakaszokon. Florian Schieder (10.) remekül őrizte sebességét, e tekintetben nem számítottak a térvesztések, az elkalimpált Russi- ugrató, s az itt-ott ingatag hullámok. Az alját sajnálhatja, a századok így nem kedveztek neki, épp lecsúszott a virtuális dobogóról. Alexis Monney (4.) menete újfent igazolta, mennyire bejött a szlovénnek a szabadabb léckezelés. Ott ő is bekapta a szokott tizedeket. Fergeteges tempót diktált a hullámok közepette, a Tommy Moeról elnevezett kanyarban valósággal sisteregtek lécei. Ugrás közben többet töltött a levegőben a kívánatosnál, elkalimpálta egy kicsit. Mintegy 2 tizeddel állt élre.

Marco Odermatt (7.) kapcsán benne volt a levegőben, hogy tartalékolni fog, hiszen számára a keddi óriás-műlesiklás élvez prioritást. Ehhez képest a letörést kiválóan oldotta meg (egyszerre volt az szűk és lendületes), és végtempója sem volt beleköthető. Más kérdés, hogy a honfitársnál patentül alakult emelt kanyar- Tommy Moe- kombinációnál súlyos tizedeket vesztett. Meg-megcsúsztak lécei. Ami nála nem valósult meg, ti. a konzisztencia, azt Vincent Kriechmayr (3.) megvalósította. Nem volt elhibázott szektora, az átlagsebessége pedig rendíthetetlen maradt mindvégig. A hullámokat remekül lovagolta meg, a Tommy- Moe-t pedig tökéletes magassággal abszolválta. 6 századdal állt élre a korábbi 2x világbajnok. Stefan Rogentin (6.) nagy mestere a jó átlagteljesítményre építő, különösebben nem kegyetlen lejtőknek. A Célig vezető szakasz bejáratánál szorosabb ívet választott, mint az osztrák, de ez nem bizonyult ideális döntésnek, mert nem tudott akkora sebességet vinni a célegyenesbe. Századokon múlt, de Hrobat egyelőre még őrizte pódiumát.

Egészen Dominik Paris (1.) célba érkezéséig! Az olasz óriás menete szintlépést hozott. Egyetlen kanyart sem csúsztatott meg. A hattizedes időkülönbség igencsak illusztris volt. Franjo von Allmen (2.) bestiálisan engedte léceit, így a fent megcsúsztatott kanyar ellenére meccsben volt Parisszal. Úgy suhantak lécei, mintha zsinóron vezették volna őket, a Tommy-Moe kanyar nagyon jól sikerült neki, nagy húzással síelt, szinte alig tette élre a síléceket. Szűk két tizeddel szorult az olasz mögé. Giovanni Franzoni (11.) menetében folyamatosan adagolta a hibákat. Többször ki kellett lépnie a pozícióból, a hullámok túlpörgette, ami még tovább lassította. Kiszorult a TOP10-ből, így nem volt kérdés: Paris állhat a két svájci mellé a szezondobogóra.

A reklámszünet után Alessio Miggiano (18.) az első hullámon túlzottan rásiklott, ami hasonló volt Murisier hibájához, bár nem volt olyan súlyos. Onnantól a sok apró hiba sokra ment. Cameron Alexander (12.) volt a futam egyetlen kanadai indulója. A biztató edzéseredmények nem köszöntek vissza, az emelt kanyarja például kifejezetten szélesre sikerült. Christof Innerhofer (21.) vélhetően utolsó VK- lesiklása nem a tervek szerint alakult. A fenti letörésnél nagyon előre billent, onnantól az nagy szó volt, hogy valahogy kék vonalon belül tartotta magát. Murisiert előzte csak meg. Mattia Casse (20.) pozíciótartása nem volt rendezett, a pályaegyenetlenségeken rendre megingott, hasonlóan az ugratókról való érkezéseknél. Adrian Smiseth Sejersted (13.) aktívan, néhol zaklatottan síelt. A Tommy-Moe-kanyart viszont lendületesen oldotta meg. Marco Schwarz (23.) lesikló próbálkozását ma nem koronázta siker. Egyetlen szektorban sem bizonyult versenyképesnek, Murisiertől is több mint fél másodperccel maradt le. Raphael Haaser (15.) már biztatóbban mozgott, még ha az 50 méteres repülése a Russi- ugratónál nem tett jót sebességének. Pár századon múlt, de épp becsusszant a TOP15-be, azaz a pontszerző helyekre. Martin Čater (19.) jelentős formajavulást mutatott be az olimpiával kezdődően. Egy normál Világkupán szaporította volna pontjait, de a mai szűkített listán erre nem volt módja. Főként amiatt, hogy épp a laposabb részt megelőzően csúszott túl. Niels Hintermann (24.) húzott fent néhány agresszív ívet, a második sebességmérőnél villant egy toptempó, egyébiránt igyekezett inkább élvezni utolsó lesiklását. A végén már kiengedve, integetés közepette búcsúzott.

Teljes eredménylista

Dominik Paris fontos mérföldkőhöz érkezett karrierje vége felé. Megszerezte 20. győzelmét lesiklásban, ezzel a 80’-as évek svájci kiválóságát, Peter Müllert megelőzve immár egyedül áll az örökranglista második helyén. A 25-szörös győztes Franz Klammer mögött. Összességében 25 sikernél tart, amivel beérte Ted Ligetyt a 17. helyen. Klammer és Kostelić egy-egy, Mahre két sikerre van tőle. Franjo von Allmen 15. alkalommal állt fel Világkupa-dobogóra, hatodszorra ezen a télen. Vincent Kriechmayr kapcsán ugyanez a szám 42, illetve öt.

Marco Odermatt kiemelkedett a lesikló mezőnyből idén, főként kiegyensúlyozottság tekintetében. Hétszer állt dobogón a kilenc verseny alatt, ebből megnyert négyet. Ehhez jött egy Crans-Montana-i negyedik és a mai hetedik helyezés. Megvédte szezongyőzelmét, egyben zsinórban harmadszorra hódította el a királyszám trófeáját. Ilyesmire korábban csak Klammer, Heinzer, Alphand, Eberharter és Feuz volt képes. Rajt-célgyőzelme után 11 szakági és öt összetett győzelemnél tart. Franjo von Allmen másodjára zárt Odermatt mögött. Két győzelem és négy dobogó mellé egy parádés, három aranyéremmel zárt olimpia párosult. Dominik Paris a nyolcadik idényt zárta a TOP3 közt lesiklásban. Grödeni dobogója után idén sem úszta meg napi siker nélkül. Courcheveli 15. helyén kívül mindig a TOP10-ben végzett.

Forrás: Ski-nordique.net