Giuliano Fux remek formának örvendett az elmúlt napokban, ám a dobogóról kétszer is leszorult egyetlen pozícióval. A romló pályán szépen helyt állt, így a nyolcadik helyről fordítva, 2 és feles elmaradásról elvitte a szlalom aranyérmét. A Carrick-Smith testvérek felemás napot zártak: Freddy ezüstérmet szerzett, az első futam után még nagy előnnyel vezető Luca ugyanakkor kiesett délután. Az amerikai juniorok kiváló napot zártak, hiszen hárman zártak a TOP5-ben, Maximilien Hoder révén dobogósuk is lett.
A 45. Alpesi Sí Junior-világbajnokság zárónapján a megszokottak szerint a fiúk szlalomversenyét rendezték. Színvonalas küzdelemre volt kilátás, hiszen hat TOP100-as és tucatnyi TOP150-es (azaz VK- érett) síző alkotta a mezőnyt. Nem beszélve azokról, akik a ranglistás pontok kiosztásakor nem voltak szerencsések, és nem valós képességeiknek megfelelő FIS- pontszámmal rendelkeznek. A tegnapi női verseny után pedig nem kellett elvetni a komoly meglepetést sem. A rajtlistán szerepelt mindhárom Carrick-Smith- fivér, s persze a magyarok (Major Noel és Verőcei Ákos) is igyekezték kihozni a maximumot.
Ivan Imberti révén olasz edző tűzte a délelőtti pályát. Az ég változóan felhős volt, egyéb nehezítő körülmény szerencsére nem akadt. Luca Carrick-Smith (1.) síelésében nézhettük meg a nyomvonalat. Az olasz mester alkalmazkodott a lejtő karakterisztikájához, a stanglik nem voltak annyira széttűzve, mint a nők tegnapi versenyén. Az idősebb brit testvér tisztességes ritmusban tolta le a pályát, nagyobb korrigálásai nem voltak. A hazaiak napja szomorúan indult. Előbb Sebastian Hagan, majd Peder Lunder búcsúzott már az első hullámnál. Előbbi rögtön az első kapunál belefékezett, a második hiba nem fért bele, Lundernél pedig akkor értesültünk, hogy pályát tévesztett, amint tojástartásba gubbadva jelent meg a kamera képén. A junior-ranglista legjobbja, Gustav Wissting (4.) nem került a kiesés szélére, ugyanakkor különösen a második meredeken túl sok élt használt. A 2 másodperces időkülönbség önmagáért beszélt. A hazaiak kálváriája továbbfolytatódott. Elias Hartford Kvæl zöldülő nyitó szektorral jelezte, remek formának örvend. Merte engedni léceit, a meredek közepére tűzött sorozók előtt ugyanakkor megbillent, amit nem tudott két lábon kihordani. Az elitcsoportból még két amerikai volt vissza. Maximilien Hoder (3.) fent kulturáltan, de lassan, a meredeken zaklatottan haladt lejtmenet. Kiesési gondjai nem voltak, ám a másfél szekundum megint csak sok volt a neve mellett. Stanley Buzek (6.) élhasználata konzervatívnak volt mondható, a kellő lendület híján ő sem vette fel a kesztyűt az éllovassal. Az újabb 2 s-en túli hátrány láttán felderengett előttünk Trocker tegnapi fölénye.
Első osztrákként Florian Neumayer (7.) ismerkedett a pályával. Ismerkedett, de barátságba nem kerültek. Ő is megfogta léceit, a kellő bizalom hiányzott. Utána az ikrek váltották egymást. Zak Carrick-Smith (10.) senkit nem előzött meg, ugyanakkor alig több mint fél másodpercre volt a dobogós helytől. A kövér és néhol darabos kanyarvételek sokasága súlyosan terhelték hátrányát. Freddy Carrick-Smith (2.) mozgása valamivel harmonikusabb volt a hullámok közepette, s épp ez a lendület kellett ahhoz, hogy a meredeket is görcsösség nélkül le tudja síelni. Megelőzte a jobbik amerikait, Hodert, azaz két testvér vezette ekkor a listát. A differencia ugyanakkor 1.25-re rúgott. Philip Jonsson (13.) lécei előbb fent a nagyobb hullámról lemenet, majd a meredek közepén keresztezték egymást. A svéd fiú volt az első, aki 3 s-en túli hátrányt gyűjtött. Ezt vehemensen vett tudomásul. Az óriás-műlesiklás újdonsült bajnoka, Rasmus Bakkevig (5.) megmentette a norvégok becsületét. Abban az értelemben feltétlenül, hogy legalább elérte a célvonalat. Ritmikában meg sem közelítette Luca C-S mutatványát, futama viszont kompakt volt, így az érmes helyekért versenyben maradt. Flavio Vitale (9.) már egy teljes másodperccel maradt le a 3. pozíciót elfoglaló tengerentúlitól. A meredek nála sem működött, úgy tempóban, mint kanyarvételben sem. A szlovák Adam Novaček (11.) már csak a rosszabb svédet előzte meg, ami bizonytalanságát elnézve nem volt meglepő. Izlandi sízőt ritkán látni a VK- forgatagban, Matthias Kristinsson (14.) akár rövidtávon változtathat ezen. Ma nagyon nem érzett rá a lejtőre, senkit nem előzött meg.
A következő szegmensben nem ért véget a norvég pokoljárás. Jarand Husby Haugen, vagyis az óriás ezüstérmese botlott meg a fenti hullámban. Öt hazaiból négy esett ki. A németek fő esélye, Benno Brandis sem folytathatta, ő a klasszikus belső síhibát követte el a letörésnél. A két évvel ezelőtti junior-vb-ezüstérmes Moritz Zudrell (17.) leért ugyan, de sok köszönet nem volt benne. Egy harmonikus kanyarvétele, annyi sem volt – kétségkívül a tökutolsó pozíció kijárt az osztráknak. 3x junior-világbajnok nővére nyomdokaiba egyelőre nem lép Filip Aronsson Elfman (15.). Amennyire a felvételekből ki lehetett venni, mély vájatok nem nehezítették a srácok dolgát, inkább a tapadós hóréteg amortizációja volt a ludas. No, meg a sízők hozzáállása: nem mertek nagyobb dinamikát vállalni. Giuliano Fux (8.) például tökösebb volt, különösen a felső szektorban, így be is sorolt az üldözősorba. Az elsőszámú olaszként számontartott Jakob Franzelin (19.) idegenül mozgott a lejtőn, Aleksander Berg Torpe pedig ötödik norvégként fejezte be szereplését, miután egy rövidlejáratú késés végén kapura lépett.
Harmincig kiesett Miha Oserban, a csapatkombinációban ezüstérmes Jevin Palmquist (26-ossal a 12.) ismételten remek futamot rakott össze. Harmincon túl Asaja Sturm (34-essel a 16.) szerepelt messze rajtszáma fölött, de leginkább csak a kiesések szaporodtak. Sajnos Verőcei Ákos is búcsúzott a lejtő tetején, Major Noel (106-ossal a 61.) ugyanakkor mintegy 13 másodperces elmaradással leért. Összesen 70 síző folytathatta a 133-ból.
Délben spanyol tűzésű pályán rajtolt el a második futam. Három kapuval kevesebb került a lejtőre, ami ennek megfelelően jócskán haladósabb volt, mint bármelyik szlalompálya ezen a junior-vb-n. A hol mókásan, hol idegtépően kaotikus világverseny hű maradt önmagához az utolsó futamon. Tudniillik, az első két síző menete nem került fel a közvetítés videójába, így például a legjobb futamidővel rendelkező John Kerbaugh (8.) sízéséből sem láttunk semmit. Mindkét szektorban messze ő volt a legjobb, összességében több mint egy másodpercet osztott ki a másodikszámú menetnek. Itt vált világossá, mekkora előny ezen a lejtőn a szűzpálya, illetőleg sejteni lehetett, hogy komoly gondban lesznek a délelőtti kör legjobbjai. A látási viszonyok egyébiránt kifogástalanok voltak, erre nem foghatta senki.
Az elején indulók előre léptek, jellemzően sokat, de a nagy eséllyel csak kevesen éltek igazán. Így például az Alta Badia-i David Castlunger (10.). Már ő sem húzott szűk íveket, ritmusa azonban rendben volt. Szektoronként beszedett majd’ 6-6 tizedet, összességében mégis csak pár századdal került a második helyre. Az őt követő svájci Aymeric Hannart (11.) bemutatott néhány ritmustörést, a finn Jasper Palosaari pedig egy elhamarkodott vertikális kapunál búcsúzott el a versenytől. Kettővel utána váltás történt az élen. Alexander Ax Swartz (6.) a kombináció ifjúsági olimpiai ezüstérmeseként (és a csapatverseny idei bajnokaként) – bátyjához hasonlóan – inkább szlalomban jeleskedik. A határon táncolt, intenzív síelése a pályaromlás miatt zabálta előnyét. 4 tized tartott ki a célvonalig. A svédé után két felejthető menet jött a sorban. Franzelin (18.) közvetlenül a lanka előtt fékezett egy nagyobbat, a francia Michel-Mazan (17.) részéről pedig az igazán meredek szakaszon akadt két nagyobb túlcsúszás. Az eddig gyöngélkedő osztrákok mutattak valamit tudásukból. Zudrell (9.) részéről a harmonikus mozgás emelhető ki, a nem mindig precíz ívvételek dacára, Asaja Sturm (7.) valamivel több tempót vitt a zárószakaszra, így csak 3 századdal szorult a svéd srác mögé. Aronsson Elfman (23.) lécei egy pillanatra összeértek a letörésnél, onnantól meredeksízése rendkívül ritmustalanra sikeredett. Ha nincs az a külső lécprobléma az utolsó hajtűnél, Kristinsson (11.) egész nyugodtan odaérhetett volna az aktuális dobogóra. Jonsson egy kora belső síhibával esett ki.
Palmquist (4.) az egész vébén nagyszerű formát mutatott. Második futamán a rövid irányváltások megfelelő balansszal párosultak. A vezető helyre került amerikai tehetség után két lagymatagabb futam következett. Novaček (19.) kövér, ingatag kanyarok sorát mutatta be a meredeken, Zak Carrick-Smith (20.) esetén inkább az volt a gond, hogy a meredek előtt gyakran megemelkedtek lécei. Márpedig így nem lehetett ritmust találni. A Világkupa-mezőnyből leginkább ismert Vitale alaposan bekezdett, lécei egyszeri túldöntése ellenére alig vesztett valamit a hullámokon. A letörésnél fejezte be szereplését, amikor benézett egy vertikálist. Fux (1.) pontosabban valósította meg a francia szándékát. Szemre ennél jobbat jelen pályaviszonyok közepette aligha lehetett volna síelni. A meredekből kijövet nagyszerű dinamikával csapkodta a stanglikat, magabiztos, hattizedes előnnyel állt a lista élére. Normálesetben 2.35-ös hátrányról, a 8. helyről nem dédelgethet senki győzelmi reményeket, de ami a Fjellheimløypa nevű lejtőn eddig történt, semmit nem zárhattunk ki.
Neumayer (20.) még a meredek előtt benézett egy hajtűt, onnantól hiába ment aktívan, sok esélye nem volt. Alig előzött meg valakit. Buzek (5.) egy éremesély volt sok közül, a masszív amerikai csapatból. Agilisan szelte az íveket, ám ahol kellett, a meredek végén, kevesebb meggyőződéssel. Ez pont elég volt ahhoz, hogy pár századdal még Palmquisttől is elmaradjon. A totális norvég csődöt Bakkevig kiesése valósította meg. A felső meredeken is dadogtak alatta a lécek, de valahogy átvészelte a nehéz helyzeteket, s úgy tűnt, ritmust talál. Ekkor jött egy túlnyújtott kanyar, ahonnan már nem volt visszaút. Wissting (13.) menete ismerős látványt nyújtott: lendületes meredek után annak kimenetére nem figyelt kellően, ami meglátszott végtempóján. Bármelyik amerikai érmet szerezhetett volna ma, akinek sikerült is, ő Hoder (3.) volt. Egy hirtelen jött megingást kivéve stabil tudott maradni, a céllejtő pedig remekül sikerült. Kb. másfél tizeden múlt a dobogó. Freddy Carrick-Smith (2.) másodperc fölötti előnnyel startolt, ám hiába küzdött becsülettel, a pályában már nem volt annyi, hogy beleférjen a céllejtőn történt kiszélesítés. Az érem másik oldala, hogy az érmet biztosra vehette. Annak színének aligha örült, kellett hozzá bátyja kiesése. Luca Carrick-Smith felső szektora működött, alig vesztett ott 3 tizedet. Alighanem megoldotta volna a feladatot, de egy ritmusosra tűzött, kék kapura túl korán fordult. Dráma volt a javából!
Major Noel (48.) leért, és tartotta pozícióját. Ennél több aligha volt a helyzetében, már ami a kádakkal teli ideális nyomvonalat illeti. Némelyik kanyarral megküzdött, ahol lehetett, ott azért adagolt némi tempót is. 19 másodperces elmaradással a TOP50-ben zárt 17 évesen.
Giuliano Fux sikere révén nem maradt svájci aranyérem nélkül ez a junior-vb sem. Egy roppant erős, de eddig peches világversenyt koronázott meg a gracheni sportklub 20 esztendős sízője. Csapatkombinációban és óriásban egyaránt egy pozícióval maradt le az éremről. Az Európa Kupában – bár gyakran vetették be – nem szerzett még pontot. A Távol-Keleti Kupában már eredményesebb volt, három TOP10 helyezés fűződik nevéhez. Igaz, óriás-műlesiklásban, merthogy az a fő száma. Freddy Carrick-Smith sem szlalomban brillírozott elsősorban. Az óriás EYOF-győztese, aki tavaly hatodikként zárt a junior-vb-n ugyanezen számban, s nem utolsósorban eben hozott öt TOP10-helyezést az idei EK- kiírásban. Többek közt futamgyőzelme is volt idén. A tavalyi junior-vb-n elért hetedik helye szlalomban sem érdemel persze vállrándítást. Maximilien Hoder főként az Észak-Amerikai Kupában volt elemében, két második és egy negyedik helyezést gyűjtött be szlalomban.
Síparadicsom Blog 