A norvégok eddig is atomerősek voltak a technikai számokban, a konkurenciaharc pedig minden jel szerint csak tovább fog erősödni. Rasmus Bakkevig – egy évvel ezelőtti szlalomos ezüstérme után – újabb pódiummal, ezúttal aranymedáliával lett gazdagabb a juniorok közt. Az utolsóéves junior mögött ráadásul egy még tinédzser honfitárs, Jarand Husby Haugen szorosan hozta a második helyet. Aleix Auber Serracanta, a spanyolok őstehetsége is hozott utolsó junior-vb-jén egy érmet, megelőzve a svájci és a francia kontingenst. Az osztrákok nagyot betliztek, csak egyikük fért be a legjobb 15 közé. A magyarok közül Bányai Attila egy szép 35. helyet szerzett, az elsőéves Verőcei Ákos a 73. helyen zárt, míg Major Noel kiesett délután.
Élesedik a helyzet a narviki junior-világbajnokságon, hiszen a második hét vége felé eljutottunk a technikai számok küzdelmeihez. Márpedig óriásban és szlalomban jellemzően színvonalasabb verseny szokott kialakulni, elvégre számos, Európa Kupa-menő, a nőknél VK- pontszerzők sora is el szokott rajtolni az elsőszámú utánpótlásversenyen. Meg aztán rendkívül népes, 139 fős mezőny gyűlt össze például a mai óriás-műlesikláson, a végén egzotikus országok küldöttjeivel.
Az időjárás a tegnap elő-előbujkáló napsütés után mára megint borússá vált, de egyéb hátráltató tényezőt nem lehetett kiemelni. Teljes pályát síeltek a fiúk, melyből egy futam is jó 20 másodperccel hosszabb volt, mint a hét eleji szuperóriás. Az első futam során osztrák sporttárs tűzte a nyomvonalat. Előre bocsátjuk, hogy mivel az FIS YouTube-csatornája blokkolta valamiért a délelőtti futam videóját hazánkban, arról csak a számok tükrében tudunk beszámolni.
A három évvel ezelőtti EYOF győztese, Miha Oserban (14.) nyitotta a menetek sorát. Harcban volt az érmes helyekért a szlovén, csakhogy a 3. szektorban, a hullámok közt történhetett valami komoly tempóveszteség, mert a 67. részidővel majdhogynem kiszállt az éremcsatából. Aleix Aubert Serracanta (3.), azaz az Egyetemi Világjátékok, ismertebb nevén Universiade aktuális szakági bajnoka stabilabb futamot rakott le, egyedül a pálya végén adott le sok tizedet. Az egy lapos szakasz, gyaníthatóan kevésbé csúsztak ott lécei. Döntően az ott kiosztott 4 tizeddel előzte meg a katalánt Rasmus Bakkevig (2.). A hazaiak üdvöskéje az átkötő részen topszektort síelt, ebből ítélve jó ritmusban vágódott le az első meredekről. Az őt követő két honfitárs közül Aleksander Berg Torpe (11.) nem mutatott igazán versenyképes szakaszt, cserébe a végén hasonlóan járhatott, mint Oserban. Sebastian Hagan (4.) kiegyenlített futamot teljesített, jó 6 tizedet kapott az éllovastól.
Flavio Vitale (8.), azaz a szám címvédője hektikus idényt síelt, hiszen néhány masszív VK- pontszerzést követően egymást érték nála a hibák. Ez a zárószektorban megint utolérte, a másodperc fölötti differencia nem mutatott szépen. Freddy Carrick-Smith (5.) a szám regnáló EYOF- győztese. Kezdetben 3-3 tizedenként gyűjtögette a hátrányt, a végén jöhetett igazán lendületbe. A brit épp szekundumon belül maradt. Nash Huot-Marchand (6.) pár napja aranyérmet szerzett csapatkombinációban. Fél másodperc környékén stabilizálódó hátrányát ő is a végén duplázta meg. Csak tippelni lehet: vélhetően az utolsó hullámra trükkös kaput rakhatott a francia edző. Az osztrákok egyetlen mentsvára ma Florian Neumayer (10.) volt. A végére ő is belassult, így leginkább a többiek hibájában bízhatott. Jarand Husby Haugan (1.) volt az első, aki kihasználta honfitársa hibáit a hullámos szakaszon. Ott közel 7 tizedet osztott ki Bakkevignek, amivel együtt 23 százados előnnyel átvette tőle a vezetést. A németek reménye, Felix Norys (50.) teljesen elszállt. Már a hullámokon gondjai lehettek, a végén pedig ment egy olyat, aminél szinte csak az egzotikumok mentek rosszabbat. A következő norvég, Peder Lunder (16.) komoly ritmust veszthetett a hullámokon, addig még csak-csak ott volt az elejéből. A neve ellenére francia Charlie Woodbridge (15.) veszélyeztette még igazán Haugan elsőségét, mivel egy topszektorral nyitott. Az utolsó időmérési pontnál még vezetett, aztán történhetett valami hasonló, mint Norysnál. A helyezési számuk jól mutatja, mennyire jó futamon volt addig a Woodbridge. Jeremy Nolting (9.) a hullámos részen rontogathatott valamicskét, az első tizenöt sízőt pedig a svéd Williams Hällqvist (18.) szolid menete zárta. A pálya minden bizonnyal technikás lehetett, mert a fentieken túl olyan nevek szálltak el, mint Asaja Sturm (19-essel a 39.), vagy Liam Liljenborg (27-essel a 34.), de az EYOF-ezüstérmes Zak Carrick-Smith (25.) is csak annak örvendhetett, hogy nem kell az első harminc után síelnie délután. Voltak persze, akik nagyot alakítottak, mint például a síző dinasztia újabb tagja, Nick Nyberg (26-ossal a 12.), vagy Jakob Franzelin (32-essel a 7.). A pálya tehát kitartott, ezért minden elismerés a rendezőknek.
Közvetlenül az olasz fiú után állt rajthoz Bányai Attila Eberhard (33-assal a 46.). A hullámos részen hozott egy remek 17. részidőt, egyébiránt talán ritmikai gondjai lehettek. Bár az első harmincra nem volt így esélye, a 3 s-en belüli elmaradás azért nem volt olyan rossz kiindulási pont. Nem láttuk jönni Giuliano Fux (39-essel a 21.) menetét. A csapatversenyen bronzérmet nyert svájci féltávon még totálisan sansztalan volt a TOP30-ra, Attila környékén végzett volna, ha nem tesz csodát az utolsó két szektorban. A két legjobb szektoridő 4 tizedet fogott az éllovason, közel a negyvenes rajtszámhoz! Visszatérve a mieinkhez, Major Noel (93-assal a 90.) nagyjából rajtszámához illő módon teljesített, míg Verőcei Ákos (113-assal a 98.) azt igazolta, hogy a körülötte indulóknál azért feltétlenül jobb. Szűk 8, illetve 9 másodpercet kaptak.
Délutánra jó egy-másfél másodperccel gyorsabb pályát tűzött a svéd mester. A mezőnyt nem rostálta meg annyira a délelőtt, 116 fiú maradt. Miként állt a verseny a két futam között? A két norvég és Serracanta meglógott egy kicsit a többiektől, másodpercen belül még ketten, Hagan és Freddy Carrick-Smith tartózkodott. A 6. és a 18. között nem feszült öt tized, s ugyanez a szoros verseny jellemezte a hátsóbb traktust is. Csak ketten várták 2 s-en kívülről a folytatást.
Az amerikai John Kerbaugh (14.) egy remek futammal 16 helyet javított helyezésén, az élen azonban keveset állt, mivel néggyel utána Zak Carrick-Smith (7.) megismételte az ő menetét, amivel meg sem állt a TOP10-ig. No, de tekintsünk rá az élő felvételeket, amit a cikk írása idején (még?) nem blokkolták a szervek. A brit után hamarosan svájci vezetésre állt a verseny, rögtön duplára. Előbb Wyrsch (6.) lábai mozogtak fürgén a záró lankán (döntően ott fordította a maga javára a dolgokat), majd kettővel utána Fux (4.) folytatta ott, ahol délelőtt abbahagyta. Azaz nagyon erős alsó szektorokkal megsíelte a legjobb délutáni futamot. Remekül suhantak lécei a végén, annak előtte a hullámokat minden gond nélkül rugózta ki. Őt már jódarabig nem veszélyeztették, tőle a hatodik induló, Woodbridge (5.) már igen. A tekintetben hozhatta délelőtti menetét, hogy a felső két szektorban megint atomjó volt, aztán viszont sorjáztak a kövérebb ívek. Így az egyetlenegy század nem a javára döntött.
Oserban (10.) több kiszélesítéssel oldotta meg a hullámos szakaszt, így a svájciakra, de még a britre sem jelentett veszélyt. Pierre-Antoine Damevin (8.) fent túl sok havat tolt, ami egyértelműen a bizonytalanság fokmérője volt. Párhelyes javítását inkább a többiek hibáinak köszönhette. Nyberg (12.) fent hónaljáig fordult az egyik kanyarban. Lüktető, meg látványos volt, amit produkált, de igazán csak a végére állt össze. Torpe (18.) hol nem vállalt elegendő kockázatot, hol pedig a nyomvonallal akadtak komoly gondjai. Neumayer (15.) keményen odatette magát, de már a meredeken sok volt a kanyartempó, a technikája nem bírta ki. Amint sokadik rontását már az egyik hullámon követte el, jelentős tér- és sebességvesztést könyvelt el.
De az osztrák legalább leért, a soron következő két kollégának nem jött össze. Nolting még a meredeken vétett belső síhibát (kiütötte támaszlécét, majd csalódottan őrjöngött a védőháló mellett), Vitale pedig sokadik késéssorozatába bukott bele. Ezzel eldőlt, ma is elmarad a címvédés. Franzelin (12.) okosan kontrollálta léceit a kritikus, meredek kanyarokban, ám ez némi kompromisszummal volt megvalósítható. Így csak az aktuális hetedik helyre sorolt be. A dobogósokat Huot-Marchand (9.) sem zargatta. A hullámoknál óvatosan viseltetett, egyértelműen sok élet használt. Freddy Carrick-Smith igyekezett tempót vállalni, de ez kezdetektől fogva bizonytalan kanyarátmeneteket eredményezett. Az alján már úgy küzdött, mint malac a jégen, jött is egy bukás a végére. Két kapuval a vége előtt vágódott hanyatt. Pozitívum, hogy a veszélyesen csavarodó térdei nem sérültek meg. Legalábbis heves csalódottsága nem erre engedett következtetni. Hagan (11.) megint nem vállalt eleget, így bár nem voltak kiesési gondjai, de az igazán jó eredményre így nem volt esélye. Kezdetben Aubert Serracanta (3.) menete is hasonló mederben folyt: fent hat tizeddel rövidítette meg saját előnyét. A végére viszont ritmust talált, s 5 századdal maga mögött tartott Fuxot. Szegény svájci fiú sokat trónolt a vezető helynek kijáró pulpituson, erre az utolsó adódó alkalommal bukta el érmét. Merthogy a norvégok nem hibáztak akkorát. Bakkevig (1.) például a romló pályán egy régen nem látott, erős időt állított fel. Lent akadt két problémája (egyszer majdnem kiütötte belső síje a támaszlécét, majd utóbb volt egy ritmustörése), egyébként megfelelő dinamikával haladt, így nem volt kérdéses a vezetés átvétele. Haugen (2.) meredeksízése jóval zaklatottabban alakult, az átmenetekbe rendre bele kellett korrigálnia. Így hiába kapott nagyon erőre a végén, a másfél tized Bakkevig oldalán volt.
Az érmek sorsa ezzel eldőlt, de még nagyon sokan várakoztak a startállás környékén. Például Bányai Attila (35.), aki egy jóféle 34. futamidővel 11 helyet javított a délelőtthöz képest. S nem csupán a kiesőket utasította maga mögé. Párszor késésbe került, de hamar korrigált. Major Noel sajnos egy szektor után kiesett, Verőcei Ákos (73.) pedig biztonsági versenyzéssel jó néhány helyet javított.
Rasmus Bakkevig legnagyobb nemzetközi sikerei eddig Tarvisióhoz fűződtek: három éve az EYOF-on (Szuper-G-ben épp Bányai Attila mögött) két, tavaly a junior-vb-n egy ezüstéremmel gazdagodott. Hatszor végzett a TOP10- ben, ami az Európa Kupát illeti (egy győzelem is belefért), a tavalyi hafjelli VK-n gyűjtötte be első pontjait a legjobbak közt. Jarand Husby Haugen érmét nem láttuk jönni, noha 15, a messzi északon jegyzett dobogója után az EK-ban is hozott néhány pontot. Még csak 18 éves, messze ő a legfiatalabb az elejében. Aleix Aubert Serracanta 20 éves kora dacára már több mérföldkövön túllépett. Bemutatkozott a Világkupában, s már szerzett pontokat (Alta Badia); a tavalyi junior-vb-ről van egy remek 6. helyezése szlalomban; hat TOP10-helyezés gazdája, ami az EK-t illeti; a tengerentúli kupasorozatban pedig már győznie is sikerült. Nem mellékesen már felnőtt vb-n is bevetették a katalán legényt.
Holnap a nők befejezik a versenyzést Narvikban, szlalomban szurkolhatunk a román színekben versenyző erdélyi lányokon kívül Pászka Mikoltért is.
A címlapkép forrása: FIS
Síparadicsom Blog 