Egyelőre aranybányát nyitottak a franciák Narvikban, a mai két versenyt is a gall csapat sportolói nyerték meg. Szuperóriásban Victor Haghighat lett a junior-világbajnok, miután 3 századdal legyőzte az esélyesebbnek tartott Sandro Mansert. A svájci fiú így tavaly után idén is ezüsttel gazdagodott. Némi meglepetésre a kanadai Jake Kertesz-Knight első indulóként felállhat a dobogóra. A nevéből kiderül, hogy magyar származású fiatalemberről beszélünk. Csapatkombinációban Haghighat párja, Nash Huot-Marchand nem hibázott, így jött össze az újabb francia dupla. Bányai Attila 67 indulóból a 19. helyen végzett Szuper-G-ben (+1.31), illetve Major Noellel kiegészülve a magyar páros a 24. helyet szerezte meg csapatkombinációban.
Az időjárás megint keresztülhúzta a rendezők számításait, az eredetileg 11 órára kiírt versenyt délre tolták. A köd így szerencsésen eltűnt a Fjellheimløypa (magyarul kb. „Hegyvidéki túraútvonal”) lejtőről, ezzel egyidőben lecsúszott Narvik városáig, amelyet egy tényleg csodálatos fjord mellett alapítottak a középkorban. Az égbolt borús maradt, de legalább nem esett semmiféle csapadék és a szélmozgás sem okozott galibát.
A mára rendelt pálya teteje nincs 500 méterre a tenger szintje fölött, a teljes szintkülönbség alig volt több 200 méternél. A nagyjából egy kilométeres pályára 21 kaput tűzött a németek mestere. Innen mindenki értheti: igen, nagyon rövid szuperóriást rendeztek, a legjobb 40 másodperc alatt leértek. 68 fős rajtlista gyűlt össze a hét kezdetére, 23 rajtszámmal rajta találjuk korábbi EYOF-győztesünket, Bányai Attilát is. Az éremosztó futam egyben a csapatkombináció első köre is volt. Ettől függetlenül néhányan, mint például Brandis, Huot-Marchand, vagy épp Aubert Serracanta TC-től függetlenül elindultak szuperóriásban is, hogy aztán délután átvegyék a képzeletbeli stafétát társuktól, s már szlalomban bizonyítsanak.
Jake Kertesz-Knight (3.) adta meg az alapidőt. A nevéből ítélve kétségtelenül magyar felmenőkkel is rendelkező srác nem tartozott az esélyesek bő csoportjához sem, noha az Észak-Amerikai Kupában azért több erős helyezése volt idén. Bátran engedte léceit a fordítókban, ami néhány megbicsaklást, korrekciót nem számítva működött. Majdani érmének a kulcsa az volt, hogy a nehézségek ellenére nem áldozott be tempót. Aurelio Wyrsch (35.) korán eldobta a jó eredmény lehetőségét. Rossz szögben érintett egy huplit, ami teljesen kivezette a pályáról. A tavalyi bronzérmes Matthias Fernsebner (9.) szintén elkapta azt a pályaegyenetlenséget, de svájci társával ellentétben a kiszélesítést követően erősebb tempóval haladt tovább. Érmes álmai persze tovaszálltak. 6 tizedet kapott a kanadaitól. John Kerbaugh (24.) oldalára dőlve élte túl azt a bizonyos éles kanyart, ezzel az első amerikai is elszállt. Visszanézve a kanadai síelését, harmonikusan, s ami lényegesebb, egy félméterrel feljebb oldotta meg azt a nehéz részt. A gördülékenység volt a sikeres kanyarvétel alapja.
Sandro Manser (2.) egy éve ezüstéremmel gazdagodott, ma nemesebb medália járt a fejében. Hagyta a kulcsrészen, hogy vezessék lécei, finom élmunkát alkalmazott. Ez némi kiegyezéssel járt, ami a tempót illeti, ami jó döntés volt, hiszen pár agresszív kanyarral hamar visszavette a ritmust. Szűk 2 tizeddel átvette a vezetést a svájci. Benno Brandis, mint címvédő és mint regnáló ifjúsági olimpiai bajnok vágott neki a feladatnak. Magabiztosságban nem volt hiány, komoly tempót diktált fent. Annyira komolyat, amivel képtelenség volt bevenni az ominózus, hullámra tűzött kanyarulatot. Egyszerűen kisuhant a pályáról a német ranglista-vezető. Egyetlen pozitívuma volt az esetnek: ő is azok közé tartozott, akit szlalomosként neveztek a csapatkombinációban, azaz kiesésével nem ártott másnak. Favorit honfitársa után a lesiklás tavalyi bajnoka, Felix Rösle (8.) szélesen, de aránylag biztonságosan oldotta meg a nehéz kanyart. Így is vesztett tempót, továbbá a tojástartás felvétele nem mindig sikeredett tisztán. Pár századdal megelőzte az osztrákot, azaz dobogós helyről várhatta, mit alkotnak a franciák.
Nash Huot-Marchand (10.) szintén megjárta a bukóteret a szokott helyen, de remek technikával öt tizedben limitálta a hiba árát. Nemhiába, ő is elsősorban technikai számos, egész konkrétan az őt követő sízőnek volt a társa. Victor Haghighat (1.) megvalósította az ominózus kanyarban a tökéletes megoldást. Két tized fölötti előny birtokában hagyta egy picit futni léceit, így a belső kék vonalról fordult a következő kapura. A kiszélesítés dacára ritmusban maradt, s bár a csúszásos részen eladott 3 tizedes előnyéből, három század megmaradt belőle. A csapatkombináció tavalyi aranyérmese, Thomas Chaix vette át a lejtőt. Csak egy rövid időre, mivel oldalára dőlve száguldott el a már többször emlegetett kanyarbemenetnél. Leterelte a lejtő a pályáról. Az üvöltözés érthető volt, hiszen ezzel Flavio Vitale éremesélyét is lenullázta. A neve ellenére szintén francia Charlie Woodbridge (14.) egy jó méterrel csúszott túl ugyanott, de még épp pályára tudta kormányozni magát. Magnus Brevik kiesésével a 2-es norvég párostól búcsúztunk. Ő fentebb vétett belső síhibát, a védőhálót érintve gurult tovább métereket. Ezzel eldőlt, hogy Peder Lundernek ma nem kellett lécet csatolnia. Sebastian Espen Bengston (6.) nagyon sajnálhatja futamát. A nehéz részt zökkenőmentesen abszolválta, majd a mérési pontnál az addigi legnagyobb sebességet detektálták. A lankásabb részen viszont megbillent egy pillanatra, így összejött az a négy tized (legalább), amivel leszorult a dobogóról. Maradt még egy francia a talonban, Tommey Houhou Dunand (36.) azonban ma nem rúgott labdába. Eleve rendkívül bizonytalan volt, a jól ismert kanyarban majdnem frontálisan ütközött a kapuval. Kettővel utána kiesett az 1-es számú olasz csapat lesiklója, Pietro Broglio, mégpedig pontosan ugyanott és ugyanúgy, mint Brevik.
A folytatásban nagyot mentek az amerikai srácok. 19-essel Mattias Wilson (7.) a kritikus kanyarban egy picit visszafogta magát, a csúszós részen ugyanakkor beállította az addigi legjobb sebességet. Öt indulóval később Jeremy Nolting (4.) nevéhez fűződött e téren az etalon, s minthogy azt a bizonyos kanyart is szépen vette be, a pálya kétharmadánál zöldült az eredményjelző. Két hullámon ment el nemcsak a győzelem, még a dobogó is. Az első csak kizökkentette, a másodiknál egy lábon tudott csak talajt fogni. Kár volt érte. Kettővel utána Aksel Lindenmeyr (5.) is egész jó pozícióban adta át a stafétát társának. Ez nagy szó azok után, mennyire mélyre került abban a bizonyos kanyarban.
Még előtte startolt el Bányai Attila (19.). A 2023-as EYOF bajnoka nem győztes csóválni a fejét a célba érkezést követően. Tény, több helyütt gond volt a nyomvonallal, a kék vonalon többször túlhaladt, a kritikus kanyart – némi kompromisszummal – korrektül megoldotta. Az aktuális 13. helyre érkezett be.
A legjobb olaszként Glauco Antonioli a 11. helyen végzett, illetőleg adta át a statéfát társának. Kiemelésre méltó még Moritz Zudrell (36-ossal a 12.) és Aleix Aubert Serracanta (35-össel a 15.) teljesítménye. Úgy önmagában, nem a csapatkombináció tekintetében, ott ugyanis ők a szlalomfutamban voltak érdekeltek. Utóbbi Roger Barcelo Castellet (54-essel a 37.) oldalán, aki 2.37-es elmaradása láttán aligha gondolta volna, hogy pár századon fog múlni az érem. Flavio Vitale (66-ossal a 25.) is kipróbálta magát szuperóriásban. Nem is ment rosszul, más kérdés, hogy ő ezzel befejezte aznai szereplését.
Victor Haghighat 18 éves létére máris a 150 környékén foglal helyet a SG ranglistáján. Erős Európa Kupa-szezont fut, kétszer végzett a TOP15-ben. Jelenleg inkább gyorsasági síző, de egy éve az EYOF-on két 7. hellyel zárt. (Ott csak a két technikai számban hirdetnek bajnokot egyéniben.) Mint már szó volt róla, Sandro Manser egy éve ugyanúgy ezüstérmet szerzett szuperóriásban, mint idén. Akkor 5, ma 3 századon múlt az aranyérme. Ekkor még nem tudta, hogy csapatkombinációban is ismétel, a negyedik pozícióban. Jake Kertesz-Knight harmadik helye váratlan fejlemény, lévén az Észak-Amerikai Kupában sem került még dobogó közelébe. Az öt TOP10 helyezés soványka ahhoz képest, amit Kanadában elvárnának egy 20 esztendős fiataltól. A későbbiekben tudjuk meg, mennyire volt ez a mai egy kifutott eredmény.
34 „csapat”, pardon, páros maradt életben a 14-ről 15 órára tolt szlalomon. Az alig 130 méter szintkülönbségű pálya nyomvonalát szlovák edző állította össze. A 45 stangliból 44 volt fordító. Az első érdemi menetre nem kellett sokat várni, a 28. helyről rajtolt Aleix Aubert Serracanta (4.) futamideje kiemelkedően erős volt, a második legjobbra is több mint 8 tizedet vert a spanyol fiú. Félelmetesen jó menet volt, egyetlen megakadás nélkül, remek dinamikával tudta le a pályát. Egy jó darabig esély nem kínálkozott a vezetés átvételére, pedig egyebek mellett VK- pontszerző is síelt. A spanyolokat követő Woodbridge (15.) próbált hasonló ritmikával haladni, de egyszer vészesen mélyre került. Kifejezetten bíztatóan tette dolgát Aymeric Hannart (10.), hiszen harmadik futamidőt síelt, s ha nem küzd meg párszor súlypontja áthelyezésével, még közelebb lehetett volna a spanyolhoz. Ott volt aztán Hrvoje Ljutić (21.), aki egyelőre nemhogy nővérétől, még amúgy rendszeres VK- induló bátyjából, Trvtkótól is nagyon el van maradva. Lelkes volt, de ezer sebből vérzett, amit produkált.
Az első jelentős törésteszt nyolc síző után következett. Gustav Wissting (6.) a junior-ranglista éllovasa, többször volt már második futamban a Világkupában. Pattogós kis menet volt tőle, viszont nála több volt az apró korrekció élváltás közben, így, ha egyetlen tizeddel is, de a spanyolok mögé került az elsőszámú svéd egység. Közvetlenül utána került sorra Sebastian Hagan (9.), egy jónevű norvég szlalomos. Hasonlóan haladt, mint a svéd fiú, épp egy árnyalatnyival lassabbnak tűnt. Stanley Buzek (8.) nagyot lépett előre ezen a télen, épp ezért volt komoly ellenfél. A junior-vb-bronzérmes amerikai húzott pár kövérebb ívet, talán azon múlt, hogy két századdal a svéd is elébe került.
Két osztrák kiesés, majd Filip Aronsson Elfman (11.) korrekt menete után került sorra Major Noel (24.). A helyezést érthetően nem kockáztatta, néhány túlfordulással együtt alapvetően tiszta íveket húzott. A végére a dinamika már fogyóban volt. A portugál párost előzték meg ekkora a mieink. A német és az olasz fiúk abszolút nem rúgtak labdába, a pálya alja különösen büntetett minden apró fékezést. Maximilien Hoder (6.) érkezésével már hárman álltak a spanyolok mögött egy tized környéki differenciával. Pediglen másfél másodperces előnyből kezdhette meg futamát, de a kulcshelyeken nála is jöttek a fékezések, amik a szinte tökéletes Serracanta-menettel szemben zabálták a tizedeket. Az amerikai az APEX2100- különítmény tagja, éppúgy mint Tóth Zita. Enrico Zucchini (16.) éppúgy elszállt, mint a többi olasz. Lent nagyon kövérre sikerült számos fordulója. Moritz Zudrell (14.) két éve ezüstérmet szerzett szlalomban, de ma ő sem tudott ritmikát találni a szűkösre tűzött alsó szakaszon, mint ahogy Benno Brandis (13.) is hiába várták a németek, hogy kiköszörüli a csorbát. A végső kockázat hiányzott sízéséből. Jeremy Nolting (26.) épp ellentétes előjelekkel rajtolt el, hiszen szuperóriásban ő messze várakozások felett szerepelt. Darálta keményen, de előbb néhány felemelkedett léc, majd egy teljes fordulat kanyarátmenetnél jelezte, ehhez még nincs meg a képzettsége. Becsületből leért.
Rasmus Bakkevig (3.) 1.76-os fórral a zsebében rugaszkodott neki. Nem ment tökéletesen az olvadozó pályán, de azért a kötelezőt hozta: 4 századdal végre letaszították a spanyolokat az élről. Gyökeret mondjuk nem vertek az éllovasnak kijáró trónon a hazaiak, Jevin Palmquist (2.) ugyanis remekül kihasználta Bakkevig visszafogottabb meredekét, így noha lentebb vesztett valamicskét, további négyszázaddal lejjebb szorította a vezető időt. Giuliano Fux (4.) pár direktebb kanyarral fent máris eladta félmásodperces fórját, így aztán hiába gyorsult fel a végére, csak a spanyolokkal holtversenyes harmadik helyre futotta. A franciákon múlt minden. Nash Huot-Marchand (1.) a meredeken többször kitért az ideális ívről, így rögtön hátrányba fordult a hozott előny. Az aljára viszont újra megtalálta a ritmust, így a 15. legjobb idő is elegendő volt a sikerhez.
Nash Huot-Marchand a legutóbbi ifjúsági olimpián megnyerte az óriást, szlalomban pedig harmadikként zárt. Mai szereplése taktikai érzékét dicséri. Fokozatosan lépdel előre az EK-ban. Aksel Lindenmeyr a mai napig két 7. helyet szerzett a junior-vb-ken. Hétszer zárt eddig a TOP10 közt a NAC-on, de mostani érme sokkal inkább Jevin Palmquist nagyszerű szereplésének köszönhető. A fiatal amerikai kétszeri NAC-dobogós, s időről időre mutatja, mekkora tehetség. Sebastian Espen Bengston inkább alkalmi pontszerző az EK- sorozatban, az igazán nagy eredmény eddig elkerülte, pedig lassan TOP100-as lesikló és óriás-műlesiklásban is mind erősebb. Rasmus Bakkeviget kevésbé kell bemutatni. VK- pontszerző, junior-vb-bronzérmes óriás-műlesikló, három EK-dobogó tulajdonosa.
Holnap szünnap következik a junior-vb-n, szerdán folytatódik a program, mégpedig csapatversennyel.
A címlapkép forrása: FIS
Síparadicsom Blog 