A tavasz megbolygatta egy picit az erőviszonyokat, a dobogó összetétele azért megfelelt a várakozásoknak. 19 síző zárt egy, a TOP10 fél másodpercen belül. Atle Lie McGrath a lehető legkisebb különbséggel, vagyis egyetlen századdal tartotta maga mögött a lejtő egyik fő specialistáját, Henrik Kristoffersent, ezzel megőrizte vezető helyét a szakági pontversenyben. Lucas Pinheiro Braathen 4 százados hátránnyal még épp felállt a dobogóra. Michael Matt pódiuma két századon múlt, mögötte Straßer 9, Noël 12 századot szedett össze két futam alatt. Dominik Raschner nevéhez fűződik a legjobb második futam, mégpedig toronymagasan. Így került a 30. helyről a 7. pozícióba, egyszersmind a VK-döntőbe. Richard Leitgeb kiesett délelőtt.
Bevezető
Kranjska Gora Szlovénia északnyugati részén, az osztrák és az olasz határ közelében fekszik. A település a Júliai-Alpok lábánál található, mintegy 800 méteres tengerszint feletti magasságban, és a szlovén Gorenjska régió egyik legismertebb turisztikai központja. A város kis lélekszámú, mégis egész évben jelentős számú látogatót fogad, mivel a természet közelsége és a sportolási lehetőségek sokfélesége vonzó célponttá teszi. Télen elsősorban síparadicsomként ismert, nyáron pedig túrázók, kerékpárosok és hegyi sportok kedvelői érkeznek ide.
A Világkupa egyik klasszikus állomásaként hivatkozhatunk a Vitranc- kupára, amit a híres Podkoren-lejtőn rendeznek. A pálya felső része viszonylag nyitott és gyors, majd egy meredekebb szakasz következik, amely komoly technikai felkészültséget igényel a versenyzőktől. Az alsó rész általában kemény, jeges pályafelületű, ami tovább növeli a verseny nehézségét. Emiatt a síelők szerint ez az egyik legtechnikásabb óriás-műlesikló pálya a világkupa naptárában. A lejtő tengerszint feletti magassága körülbelül 1035 métertől indul, a cél pedig nagyjából 800 méteren található. A pálya hossza közel 1200 méter, a szintkülönbség pedig mintegy 250–300 méter. Bár a pálya nem a leghosszabb a világkupa helyszínei között, meredek részei és a pályavezetés miatt komoly kihívást jelent a versenyzők számára.
1968-ban debütált a Világkupában, a 80’-as évek óta lényegében állandó helyszínnek tekinthető. Ami a szlalomot illeti, Alberto Tomba a csúcstartó a maga három sikerével. A duplázók közt találjuk Bojan Križajt, Marc Girardellit, Thomas Sykorát, Giorgio Roccát, Ivica Kostelićet, Mario Mattot, Marcel Hirschert és Henrik Kristoffersent (2015, 2025). A jelenlegi mezőnyből még Matt (2017), Zenhäusern (2019) és Noël (2021) nyert egyet-egyet.
A szakági tabella szokás szerint kaotikus. Az egyetlen duplázó, McGrath egyetlen ponttal előzte a reggeli állapot szerint Braathent, de Noël is húsz ponton belülről várta az utolsóelőtti versenynapot. Haugan és Kristoffersen, vagy akár Rassat is révbe érhetett még.
A mezőnyből két nagy hiányzó volt. Dave Ryding az olimpiai második futam után jelentette be, lezárja élsportolói pályafutását, Manuel Feller pedig gerincsérvvel kés alá fekszik, s nem vállalja már a szezon hátralévő részét. A Világkupa-döntős névsort mindezt olyan értelemben nem befolyásolja, hogy nem töltik fel a TOP25-ös mezőnyt. A brit eleve a lista vége felé állt, mögötte csak Kolega neve szerepelt a szezonfináléra utazók közt. Reálisan az olimpikon Iten és Grahl-Madsen pályázhatott a horvát megelőzésére, Sturmtól már 20 pont fölötti szereplés kellett volna. Persze feltéve, ha az összetett pontjai jogán fixen finalista, de a napot a 27. helyről kezdő Schwarz nem tréfálja meg őket.
Az első futam
A pályamunkások előtt megemeljük nemlétező kalapunkat. Tegnap végig 10 fok körül alakult a hőmérséklet, ehhez képest remekül karban tartották a pályát, pontosabban annak a szlalomra kijelölt részét. Az időjárás mára sem változott, vagyis tavasziasan enyhe időben (a 9:30-as kezdéskor 5 fokot mértek), szikrázó napsütésben rajtoltak el a fiúk. Délelőtt a britek mestere, Jai Geyer látta el a tűzési feladatot.
Clément Noël (7.) menete adta meg az alaphangot, a célba értést követő testbeszédével éreztette, nagyon nem elégedett magával. Nem csoda, sokszor megremegtek alatta lécei, a ritmust nem mindig találta, különösen a céllejtőn. Nagyságrendekkel jobb ritmikával, s ami fontosabb, precízesebben haladt lejtmenet Lucas Pinheiro Braathen (2.), így bő 6 tizedet osztott ki a franciának. Timon Haugan törekedett a minél szűkebb ívekre, ennek következtében a záró szakaszig partiban volt a brazillal. Nem tudni, mire lett volna képes a céllejtőn, minthogy az egy kék kapura korán fordult, így kiesett. Henrik Kristoffersen (4.) stabilan állt a síléceken, és már a kezdetektől jó ritmust talált. Folyamatosan igyekezett gyorsítani, így a hátrányát is sikerült kordában tartania, a végét kivéve, ott remekelt Braathen. A vége szűk 4 tizedes elmaradás lett. Loïc Meillard volt a második ász, aki kiesett, egyszersmind kiszállt a kristálygömbért folytatott küzdelemből. A meredek szakasz bejáratánál tévesztett kaput egy szélesebb fordítást követően. Addig némi előny állt neve mellett. Atle Lie McGrath (1.) elejétől fogva rákapott a pálya ízére, mert és tudott megfelelő tempót diktálni. A kellő pontosság mellett folytatta útját a céllejtőn, ahol némi meglepetésre valamicskét még rá is vert barátjára. 17 százados előny került a neve mellé. Paco Rassat (6.) technikailag tiszta futamot teljesített, épp a szükséges extra rizikó hiányzott nála. Pár századdal előzte csak Noëlt.
Linus Straßer (10.) kezdetben nem találta meg a ritmust, idővel ez változott, csakhogy a cél előtt nem sokkal belehibázott, így végül senkit nem előzött meg. Eduard Hallberg futamai rendre feszítik azt a bizonyos húrt, s aztán vagy leér jó pozícióban, vagy kiesik. Ezúttal hiányzott a finnél a kellő dinamika, bizonytalanul mozgott a tavaszias hóviszonyok közepette. S így is rálépett a kapura. Michael Matt (9.), majd Tanguy Nef (8.) menete hasonló képet festett. Nehezen találtak sebességet az egyébként nem különösebben komplikált pályán, majd mire erőre kaptak, a céllejtőn késésbe keveredtek. De ők is másodpercen belülről várták a folytatást, nem úgy Alex Vinatzer (12.). Belső lécei rendre rakoncátlankodtak. Armand Marchant (3.) hozta szokott bátor, s egészen koncentrált menetét. Fent ő is talált fogást McGrath részidőin, a letörésnél viszont mélyre került, elrugaszkodott egy pillanatra a talajtól. Az ott elvesztegetett 4 tizedtől eltekintve foghatta volna Braathent, ám ezzel együtt felért az aktuális dobogós pozícióba. Szintén támadó üzemmódba kapcsolt Fabio Gstrein (5.), és őt sem zökkentették ki a kisebb hibák. Századokkal került a belga, valamint Kristoffersen mögé. Steven Amiez (39.) már fent elkövetett egy döntő hibát. Élváltás közben odalett a súlypontja, a bukótérből kellett visszakormányozni magát. Az ott beszedett 2 másodperc a célig háromra nőtt: lemondhatott a második futamról.
Marco Schwarz (16.) folytatta a reklámszünetet követően. Kranjska Gora ott fekszik Villach szomszédságában, ennek megfelelően népes szurkolótábor buzdította az arénában. Annyira nem kényeztette el a fanokat, folytonosan korrigált. Alapvető instabilitása a céllejtőn fokozódott, ott beszedett egy teljes szekundumot. Csak Amiez-t előzte meg. Victor Muffat Jeandet (13.) mozgása valamivel komfortosabbnak tűnt, de be kellett áldoznia némi tempót. A kapuk tövében mélyültek a kádak, nehéz volt zökkenőmentesen végig haladni rajta. A kerek másfél másodperccel zárt francia után Eirik Hystad Solberg (11.) nagyságrendekkel jobban mozgott a céllejtőn, ennek megfelelően a másodpercen belüli TOP10 mögé sorolt. Daniel Yule (18.) a középre tűzött vertikális kapuknál teljesen elvesztette a ritmust, így épp 2 s-en belül maradt. Albert Popov (28.) alaposan megszenvedett a fröcskölős hóban, az őt követő Tommaso Sala (23.) is főként a céllejtőnél vesztett rengeteg időt. Ott adta meg magát a pálya. Samuel Kolega (17.) valamivel jobban idomult a körülményekhez. Legalábbis továbbjutási problémái nem voltak, ami a VK- döntő szempontjából kulcsfontosságú volt.
Laurie Taylor ugyanezt a másfél-2 másodperces tartományra volt jó, csakhogy a vége előtt nem sokkal, egy sorozót megelőzően elvesztette egyensúlyát. A sok kieső adta meg az esélyt a később érkezőknek egy-egy bravúrpontszerzésre. Filip Zubčić (26.) küzdött, mint malac a jégen, látványosan nem voltak ínyére a körülmények. De legalább levergődött valahogy, ugyanez Oscar Andreas Sandviknak nem sikerült. Minden egyes kapuvétele esetleges és zaklatott volt, (rövid) idő kérdése volt, mikor kerül pályán kívülre. Matthias Iten búcsújával leegyszerűsödött a helyzet a VK- fináléval kapcsolatban. Kb. csak Filip barátunk reménykedhetett valami nagyon nagy fejreállásban délután. Dominik Raschner (30.) részéről extra szükségeltetett, ennek megfelelően fent egész erős volt. Aztán az átkötő részen megbillent, és csak Amiez-t előzte meg. Johannes Strolz az utolsó kapuk egyikében fejezte be idei szereplését, az első harmincast záró páros, Fabian Ax Swartz (21.) és Benjamin Ritchie (20.) egyformán 2 s körüli elmaradással várta a folytatást. Becsülettel küzdöttek, de nem tudtak tisztán síelni.
Harmincon túl nagyot villantott Ramon Zenhäusern (34-essel a 15.). A hórihorgas svájci győzelme mellett további kétszer állt dobogóra a Podkorenen, és a tűzés is kedvezett neki. Idei formáját tekintve így is nagy szó, hogy befért a délutáni program második szegmensébe. Nála is jobban szerepelt, különösen a céllejtőn Joshua Sturm (43-assal a 14.), aki ezek után még bízhatott abban, hogy egy extrán erős második futammal esetlegesen kiszorítja a TOP25-ből Rydingot.
Pontot szerzett még Hans Grahl-Madsen (41-essel a 22.), Antoine Azzolin (42-essel a 27.), Auguste Aulnette (45-össel a 29.), Jett Seymour (47-essel a 24.), Tommaso Saccardi (50-essel a 25.), s végül legmagasabb rajtszámmal a finn Jesper Pohjolainen (54-essel a 19.). Ma 2.41-es elmaradás volt a limit. 66-os rajtszámmal Richard Leitgeb a záró szektorban búcsúzott, nagyjából rajtszámának megfelelő szektoridőket követően. Így eltelt a második VK- szezonja magyar színekben úgy, hogy a pontszerzés közelébe sem került.
A második futam
Délutánra 10 fok fölé nőtt a hőmérséklet, de a Podkoren- lejtő fekvése azonban lehetővé tette a verseny befejezését. Ivo Borisov, azaz a bolgár csapat edzője megspékelte egy izgalmas banánkapuval a pályát, egyébiránt különösebben nem nyúlt bele. Inkább tűnt haladósnak a vonalvezetés, talán abból a megfontolásból, hogyha idővel nagyon belassulna a pálya, az adna némi esélyt Popovnak.
Raschner (7.) tiszta, egész pattogós, nagyobb hibáktól mentes futama nyitotta a délutáni programot. Egy darabig ott trónolhatott a szponzorszéken. A pálya felső szakaszán nem találta a tempót Aulnette (15.), talán benne volt a fejében a biztos pontszerzés gondolata is. 6 tizedet kapott az osztráktól, ezzel övé lett a második legjobb futamidő. Honfitársa, Azzolin (16.) végig egyensúlyi gondokkal küszködött, Popov (28.) pedig elejétől fogva roppant bizonytalanul síelt. Senkit nem előzött meg. Zubčić (25.) becsülettel megdolgoztatta léceit, de végig zaklatottnak hatott a síelése. Heves fejcsóválással konstatálta eredményét. Saccardi (27.) egy korai hibáját követően nem kockáztatta pontjait úgy, mint ami Kitzbühelben a vesztét okozta. Seymour (20.) csúszása inkább volt taktikus, Sala (26.) egy csomó túlfordulással ért csak célba. A bolgár és a két olasz zárta ekkor a listát. Grahl-Madsen (21.) mert vállalni, de az apró korrekciók a nyilvánvalóan romló pályával együtt őt sem engedték az aktuális dobogó közelébe. Ax Swartz (11.) stabilabban haladt a fogós havon, Raschner ellen ugyanakkor neki sem volt esélye. Pedig ő még ritmust talált, nem úgy Ritchie (19.). Az amerikai srác folyamatosan küzdött a léckezeléssel. Fent még viszonylag haladtak lécei, de a második letöréstől fogva az életben maradásért küzdött. Pohjolainen (22.) alapvetően nem kockáztatott eleget, mondhatni lehajolt a pontokért; az utána következő Yule (23.) annak ellenére haladt módfelett ritmustalanul, hogy veszítenivalója nem volt. A céllejtőn egyre nehezebb volt szemre szépségesen síelni, Kolega (18.) is roppant darabos volt. A VK- döntőt gyakorlatilag stabilizálta, egyéb pozitívumot nem lehetett találni. Kínjában nevetett egy jót a célban. Schwarz (13.) kezdetben tartotta a szűk ívet. Középütt azonban nagy hibát vétett, amikor a külső síléce rövid időre kiemelkedett. A céllejtőn pedig távol került a kaputövektől.
Féltávnál úgy vezette a versenyt Raschner, hogy igazán izgulnia sem kellett. Ax Swartz és Schwarz neve szerepelt még a virtuális dobogón. A szünetben ráncfelvarráson átesett pályán nem tudott Zenhäusern (24.) érvényesülni. Az „f” kezdetű szó, ami elhagyta ajkait, hűen leírta futamát. Sturm (14.) egy darabig megfelelő élnyomással haladt a pályán, csakhogy elérkezett a napsütés melegítette céllejtőre. Ott egész nyilvánvalóan beszakadt a pálya. A századok nem voltak vele, még Schwarztól is elmaradt, ami VK-döntő szempontjából nem tűnt jó hírnek. Muffat-Jeandet (17.) már 9 tizedes előnyről indult. Mindegy volt, az is hamar elfogyott, mivel egyszerűen nem lehetett közvetlen íveket húzni. A francia sem volt boldog a célban. Vinatzer (28.) sziporkázott a lejtőn, ami a virtuóz mentéseket illeti. Eltűnt a süllyesztőben, egész pontosan Popovval holtversennyel a lista végén szerénykedett. Még Solberg (8.) sem vette át a vezetést Raschnertől, pedig érdemi hibát nem lehetett nála felfedezni. Sőt a pálya alján még hozott egy tizedet az osztrákon. Straßer (5.) célba érésével egészen új verseny vette kezdetét. A felső szakaszon a sok vájat ellenére egész tiszta utat ment, sebessége nagyrészt rendben volt. Bár felülmúlható volt, mint azt Matt (4.) rögtön igazolta. A céllejtőnél akadt néhány szögletes kapuvétele, de a jobb dinamika kisegítette.
A legjobb nyolcat megelőzően tehát Matt, Straßer, Raschner volt a sorrend. Nef (10.) az első átmenetnél a hullámnál messzire sodródott, majd keresztbe állította a síléceit, így elveszítette a sebességet. A hibája ellenére a célig vezető szakaszban jól síelt, de az aktuális dobogóhoz nem volt elég jó. Noël (6.) alól a felső részen röviden kicsúszott a külső síléc, de a átmenet jól sikerült a pekingi olimpiai bajnok számára. A célig vezető szakasz előtt a francia kissé túlhajtotta a kanyarokat, s mivel a századok nem voltak mellette, csupán az akkori harmadik helyre volt érdemes. Rassat (9.) kissé keresztbe állította a léceit a felső szakaszon. A meredeken meginogtak külső lécei, ami meglátszott sebességén. Gstrein (12.) a felső hullámnál nagy hibát vétett: túl messzire sodródott, a síléceit erősen a hóba nyomta. Onnantól már csak a visszaesés mértéke volt a kérdés.
Kristoffersen (2.) nagyon erősen kezdett. A céllejtő bejáratánál, egy hullámnál kissé megdobta a pálya, de léceit változatlanul finoman kezelte. Ötszázaddal taszította le az élről Mattot. Messze nem ment meggyőzően, de tudta, hogy latyakos hóban ez a vezető hely aranyat érhet. Marchant alaposan elverte a norvégot a céllejtő első szakaszán. Versenyben volt az első belga VK- sikerért, csakhogy egy elmért hupli után befűzte a soron következő vertikális kombinációt. Ezzel vált biztossá Kristoffersen 16. Kranjska Gora-i dobogója. Braathen (3.) pattogós felső szakasz után a meredeken mind több élt használt. Az alsó szektorban már mintha ólomlábakon síelt volna, ezzel együtt benne volt a pakliban a vezetés. Másként alakult, 3 századdal elmaradt egykori honfitársától. McGrath (1.) sízése nélkülözte az extra kockázatot, viszont legalább viszonylag harmonikusnak volt mondható a mozgása. Az aljára ő is mintha elfogyott volna, de ez a nap ma a túlélésről szól. Márpedig az egyetlen század is előny. A 27., a 22. és a 26. futamidő tulajdonosa állt ma dobogóra.
Atle Lie McGrath a hatodik napi sikerét aratta a Világkupában, a harmadikat ezen a télen. Ezen felül még három dobogós hely került neve mellé. No, meg három kiesés, emiatt nyílt még a pontverseny. Henrik Kristoffersen csak szlalomban 62 pódiumnál tart. Mint már szó volt róla, Kranjska Gora egyik kedvenc helyszíne, itt – az óriással egybekötve – 16. dobogós helyét szerezte. Lucas Pinheiro Braathen 29-edik TOP3-helyezését gyűjtötte be a mai napon.
A szakági tabellát 41 ponttal vezeti McGrath. Az a bizonyos egy pont még sokat érhet, így ugyanis egy dobogó is egész biztosan kristálygömböt jelentene a számára a VK- finálén. De a szlalom, az szlalom, itt bármi megtörténhet, főleg, ha McGrath olimpiai összeomlását vesszük alapul. Noël, és különösen Kristoffersen tényleg csak a matematikában bízhat.
A Világkupa a nagydöntő előtti utolsó hétvégéjén Courchevelbe látogat. Pénteken a garmischi szuperóriást pótolják, azután az előre tervezett lesiklás + Szuper-G kombó következik.
A címlapkép forrása: Le Pogrés
Síparadicsom Blog 