Lucas Pinheiro Braathen remekül a technikásabb első futamban élre állt, majd állta a sarat a haladósabb délutánin is, pedig egy esetleges kieséssel kiszállt volna a szakági kristálygömbért folytatott küzdelemből. Így azonban 48 pontra csökkentette elmaradását a verseny ötödik helyezettjével, Odermatt-tal szemben. A napi második Meillard még szintén rendelkezik matematikai eséllyel a szezonelsőség szempontjából. Brennsteiner állt még fel a dobogóra, miután maga mögött tartotta a legjobb délutáni futam tulajdonosát, McGrathot. A hatodik helyen Anguenot zárt.
Bevezető
Kranjska Gora Szlovénia északnyugati részén, az osztrák és az olasz határ közelében fekszik. A település a Júliai-Alpok lábánál található, mintegy 800 méteres tengerszint feletti magasságban, és a szlovén Gorenjska régió egyik legismertebb turisztikai központja. A város kis lélekszámú, mégis egész évben jelentős számú látogatót fogad, mivel a természet közelsége és a sportolási lehetőségek sokfélesége vonzó célponttá teszi. Télen elsősorban síparadicsomként ismert, nyáron pedig túrázók, kerékpárosok és hegyi sportok kedvelői érkeznek ide.
A Világkupa egyik klasszikus állomásaként hivatkozhatunk a Vitranc- kupára, amit a híres Podkoren-lejtőn rendeznek. A pálya felső része viszonylag nyitott és gyors, majd egy meredekebb szakasz következik, amely komoly technikai felkészültséget igényel a versenyzőktől. Az alsó rész általában kemény, jeges pályafelületű, ami tovább növeli a verseny nehézségét. Emiatt a síelők szerint ez az egyik legtechnikásabb óriás-műlesikló pálya a világkupa naptárában. A lejtő tengerszint feletti magassága körülbelül 1035 métertől indul, a cél pedig nagyjából 800 méteren található. A pálya hossza közel 1200 méter, a szintkülönbség pedig mintegy 250–300 méter. Bár a pálya nem a leghosszabb a világkupa helyszínei között, meredek részei és a pályavezetés miatt komoly kihívást jelent a versenyzők számára.
1968-ban debütált a Világkupában, a 80’-as évek óta lényegében állandó helyszínnek tekinthető. Ami az óriás-műlesiklást illeti, a lejtő királya vitán felül Ted Ligety, aki összesen hatszor diadalmaskodott. Kristoffersen és Raich négyszer-négyszer, Odermatt, Hirscher és a nyolcvanas években Joël Gaspoz háromszor győzött itt.
Az utolsóelőtti szakági versenyre került sor a mai napon, azaz kétféle aspektusból szemlélhettük az eseményeket. Egyrészt a kristálygömb szempontjából tudhattuk: amennyiben Odermatt az olimpiai bajnok Braathen előtt végez, gyakorlatilag bebiztosíthatja újabb szezonelsőségét. (Meillard és Brennsteiner is ott volt a brazil közelében, de esetükben már a puszta megelőzésnél többre volt szükség. Schwarz és Kristoffersen esélye már elméleti síkon mozgott.) Másrészt a VK- finálés induláshoz szükséges TOP25-ért is zajlott a küzdelem. Leginkább Verdú és Schmid (esetleg Grammel) volt veszélyben, a helyükre pályázott például Borsotti, Sturm, vagy épp Vitale.
Az első futam
Verőfényes napsütést hozott a hétvége a szlovén sícentrumba, ami szépszámú nézősereget vonzott oda. Az érem másik oldalát épp a szurkolók öltözetén lehetett felfedezni. Lekerültek a téli kabátok, a vékonyabb dzsekit is kikapcsolták néhányan. Valóban, a hőmérséklet bőven meghaladta a fagypontot. A sízőknek szokás szerint meg kellett birkózniuk a fény-árnyékviszonyokkal. A délelőtti pályát andorrai edző tűzte, lüktetőre, kevésbé komplikáltra. A helyi rendezők konstans hóviszonyokat teremtettek a versenyzőknek, a pálya romlása ugyanakkor várható volt.
Adott volt, hogy máris felálljon az utolérhetetlen etalon, hiszen Marco Odermatt (5.) síelt le elsőként. Nagy hibát nem lehetett felfedezni az olimpiai ezüstérmes menetén, igaz, nem is tűnt fergetegesen gyorsnak. A pálya tetején nagyon közel ment a kapukhoz, azonban néhány alkalommal kissé megcsúszott a külső síléce, a céllejtőn nagyon direkt íveket húzott. Ingatta a fejét a célban. S valóban, mindkét osztrák megelőzte. Stefan Brennsteiner (2.) a meredek szakasz kijáratánál egy pillanatra feldobta a pálya, de a lendületet magával vitte a lapos részre. A céllejtőn távolabb haladt a kapuktól, mint Odermatt, viszont jobban elengedi a síléceit, és majdnem nyolc tizedmásodperccel állt élre. Marco Schwarz (4.) a felső meredek szakaszon egy buckánál kissé keresztbe állt. A középső részen egy hullámnál kissé kisodorta a pálya, ezzel együtt szűken beelőzte Odermattot.
Lucas Pinheiro Braathen (1.) nagy lendülettel kezdett, a középső szakasz buckájánál kissé kisodorta a pálya, de a kanyart gyorsan átvitte, és meg tudta tartani a sebességét. Bő egy tizeddel élre állt az olimpiai aranyérmes. Loïc Meillard (3.) szoros íveket választott a felső szektorban, az átmeneteknél sem csúsztak meg lécei. A huppanóknál néha megdobta a pálya, de kezelte a szituációt, alig kapott 3 tizedet a braziltól. Atle Lie McGrath (8.) volt az első, aki nem előzte meg Odermattot. Kellett hozzá egy megingás a laposon, majd még egy ritmustévesztés a következő letörésnél. Henrik Kristoffersen (6.) épp bent maradt másodpercen belül. Futama hasonított Odermattéhoz a tekintetben, hogy külső lécei rendre megremegtek a feszes ívek közepette.
Timon Haugan (12.) mindent elrontott, amit csak lehetett. Már a rajtnál akadtak gondjai, óvatosan mozgott a meredeken, a záró szektorra pedig még az addigi lendülete is alábbhagyott. Alex Vinatzer (26.) abszolút formán kívülre került. Több és nagyobb korrekcióval kellett megküzdenie a megfelelő pozícióért, ezzel az addigi utolsó McGrathtól is beszedett csaknem egy teljes másodpercet. Žan Kranjec (9.) ügyelt a szoros nyomvonalra, a támaszléce párszor kimozdult, egyébiránt kulturált menetet rakott össze. Igaz, a dinamika nem volt meggyőző. Filip Zubčić (27.) menete egy hatalmas hibát kivéve biztatóan alakult. Az a rontás másfél másodperces elmaradást jelentett: teljesen kifordultak a lécei, oldalára dőlve kellett valahogy ívet találnia. River Radamus (15.) a felső meredeket túl szigorúan kezelte léceit, a céllejtőn szintén több keményebb fékezéssel jelentkezett. Az ideális nyomvonal máris kádasodni kezdett, emiatt hanyatlott hátra a felső meredek kijáratánál Léo Anguenot (10.). A céllejtőn többször megcsúsztak külső lécei. Az első hét helyezést változatlanul a vonatkozó rajtszámmal rendelkezők birtokolták. Luca Aerni (11.) hátfájdalmai ellenére stabil menetet síelt, egyedül a középen jelentkező pályaegyenetlenségekkel birkózott meg nehezebben. Ő másfél, az első reklámszünet előtt startolt Thomas Tumler (16.) 2 szekundumot kapott Braathentől. Merte engedni léceit a svájci, ám különösen a meredek kijáratánál túl sokat kockáztatott.
Raphael Haaser (19.) a meredek kijáratára tűzött vakkaput elrontotta, az a térvesztés természetesen megpecsételte sorsát a közte lapályosabb részen. Fabian Gratz (17.) fent sok időt vesztett, s bár középütt erős tempót talált, a céllejtőn beakadt egy kapuba, ami alaposan visszavetette. Sam Maes (22.) komoly nehézségekkel küzdött a romló pályán, csupán Vinatzeréket előzte meg. Thibaut Favrot (25.) egyáltalán nem tudott mit kezdeni a hóviszonyokkal, nem úgy Patrick Feurstein (7.), aki nagy bravúrral megelőzte McGrathot, vagyis beférkőzött az első hetesbe. A tisztább technika helyett direkt íveket követett. Alexis Pinturault (17.) fent szélesebb, a céllejtőn feszesebb íveket húzott – a kerek 2 s-es differencia érthető volt. Joan Verdú nem sokáig bizonyíthatott edzője tűzésén. Egy piros kaput alaposan elmért, ennélfogva a következő kéket esélye nem volt bevenni.
Anton Grammel (13.) felül elvesztette egy pillanatra a támaszlécét, egyébiránt tisztes menetet rakott le, az őt követő Alban Elezi Cannaferina szokott vadóc menete nem ért célt, kihagyott egy kaput. Alexander Schmid (31.) nem előzött meg senkit, ami bajos volt a VK- döntős szereplés tekintetében. A legrosszabb helyen, a meredek kimenetén vesztett lendületet, amit igazán már nem tudott visszaszerezni. Luca de Aliprandini (39.) még a németet sem tudta megelőzni, egyértelműen megszenvedett ma (is) mindennel. Ő is lemondhatott az év végi skandináv túráról. Eirik Hystad Solberg (37.) hatalmas hibát vétett fent, gyakorlatilag újra kellett indulnia. Ehhez képest a folytatás erős szektorokat hozott. Joshua Sturm (14.) korrekt átlagtempóval, nagyobb hibától mentesen teljesítette a pályát, Giovanni Borsotti (29.) csak a két leszakadót előzte meg, míg az első harmincast az a Jonas Stockinger (21.) zárta, egy rajtszámához mérten megfelelő menettel.
Harmincon túlról keveseknek adatott meg a továbbjutás. A korábbi junior-világbajnok Ryder Sarchett (31-essel a 24.), Filippo della Vite (33-assal a 20.), a dániai osztrák Christian Borgnäs (38-assal a 28.), az Európa Kupában mostanság szépen szereplő Fadri Janutin (47-essel a 30.), valamint még egy amerikai, Bridger Gile (51-essel a 23.) folytathatta délután.
A második futam
Délutánra 10 fok környékére emelkedett a hőmérséklet, a norvégok edzője, Ola Masdal ennek megfelelően finoman szólva tempósra tűzte a lejtőt. A Világkupa-döntős szereplést érintő kérdésekre még várt néhány válasz. Schmid és Solberg kiszállt a versenyből, a leginkább pedig Verdúnak kellett izgulnia, rá elsősorban Stockinger jelentett veszélyt. Sturm beelőzte az andorrait, de részéről nem fért bele hiba délután.
Janutin (24.) tálalásában ismerhettük meg a pályát. Érdemi technikai kihívás nem érte a sízőket, de aki jól akart szerepelni, muszáj volt tolnia a tempót, mégpedig csekély intenzitású léckezelés mellett. A svájci nem vitte túlzásba a dolgot, nyilván bízott benne, hogy egy korrekt menettel is előrébb tud lépni. Több mint 10 másodperccel ment jobbat, mint délelőtt. Borsotti joggal kockáztatott, hiszen csak egy remek futammal lett volna esélye a szezondöntőre. A lejtő alján teljesen elvesztette a ritmust, kaputévesztéssel fejezte be szereplését. Rögtön utána Borgnäs esett ki. A dán fennakadt egy kapun, majd letarolt egy másikat, miután benézett egy hullámot. Zubčić (21.) tehát némi várakozás után startolt el. A horvát futama szemre jól nézett ki, de csak Janutin viszonylatában. Vinatzer (19.) elrontott alsó szakasszal is megverte őt, pedig akkor és ott komolyan megbillent. Favrot (25.) próbált jó ritmusban haladni, de ez rendszeres fékezésekkel járt együtt, így nem előzött meg senkit. Az amerikai fiúk nem hajoltak le a pontokért, kemény dinamikát vállaltak. A második letörésnél aztán majdnem mindketten, vagyis Sarchett (26.) és Gile (27.) is elszálltak. Magas volt ott a tempó, keresztbe kellett állítani a léceket a talpon maradásért. Maes (17.) annak dacára állt a lista élére, hogy elbotlott a rajtot követően, a pálya végén pedig fékezett egy nagyobbat, s eleve volt pár direkt kanyarulata. Stockinger (13.) rögtön átvette a vezető helyet, ami létszükség volt, ha a VK-döntős szereplést nézzük. Érdemi hibát nem vétett, bízhatott a várt előrelépésben. Della Vite (21.) részéről túl sok a driftelés középen, de ezt lehetett várni egy echte technikai sízőtől. Haaser (9.) viszont elemében volt a tempós pályán. Bátran engedte léceit, ésszerű rizikót vállalt lejtmenet, ami az addigi legjobb futamidőt jelentette. Gratz (17.) az első letörésnél elvesztette a fonalat, amit a másodiktól fogva talált meg újra. A záró topszektor kellett ahhoz, hogy ne zuhanjon nagyon hátra. A belgával holtversenyes harmadik helyétől Pinturault (16.) fosztotta meg. A céllejtőig erősen szerepelt, ott azonban rendre túlfordult. Tumler (15.) föntebb még valamicskét növelte is fórját, a letörésen a talaj tartásával haladt tova. A zárás már nem sikerült olyan simára, így Haaser és Stockinger mögé sorolt csak be.
Papíron Radamus (20.) kedve szerint alakult a délutáni tűzés, ehhez képest rendre kiszorult a meredeken a kanyarok kijáratánál. Az amerikainál is hátrébb esett Sturm (23.). A letörést megelőzően túl szigorúan használta a léceket, de ez nyilvánvalóan a biztonság jegyében követte el. Tudta, hogy a VK-fináléhoz elég lesz ennyi. Haaser pünkösdi királyságát Grammel (8.) detronizálta. Hagyta a meredeken, hogy vezessék a lécei, s bár a hullámnál kicsit megemelkedett, nagy gondjai nem voltak. Haugan (12.) küzdelmes meneten volt túl, nem találta a helyes léchasználatot, a kívánt iram távol áll tőle. Az aktuálisan dobogós norvégtól, és az immáron biztosan VK-döntős Stockingertől is elmaradt Aerni (14.). Viszonylag tisztán, de széles kanyarulatokkal haladt lejtmenet. Anguenot (6.) kegyetlenül bekezdett, a kiváló alaptempót egész gördülékenyen vitte végig, annak dacára, hogy a hullámoknál neki is gondjai támadtak. Kranjec (11.) stílusától messzemenőkig távol állt a mai nyomvonal, így nem okozott meglepetést, hogy az aktuális dobogóról is lemaradt.
A legjobb nyolcas előtt Anguenot, Grammel és nyolchelyes javítással Haaser neve szerepelt a TOP3-ban. Bár egyik szektorban sem ment rendkívülit, McGrath (4.) megsíelte a legjobb délutáni időt. A hullámnál kicsit visszavett a kezdeti remek sebességből, de ahogy Grammel, ő is magasról oldotta meg a letörést, és azonnal vissza tudta venni a tempót. Feurstein a fenti hullámokat organikusan oldotta meg, a célt mégsem érte meg. Belső síhiba következtében került pályán kívülre. Ezzel dőlt el egyébiránt, hogy az addig Stockingerrel holtversenyben 25. Verdú lemarad a VK- döntőről. Kristoffersen (7.) a felső meredekről kifutva kissé túl széles vonalat választott. A középső szakaszon jól tartotta a vonalat, de egy kicsit tovább állt a kanyarokban, mint McGrath. A célterületen szokott módon elégedetlenkedett. Odermatt (5.) határon síelte a meredeket, amit a norvégok edzője (sic!) szinte hozzá tűzött. Szorosan húzta az íveket, néhányszor azonban keresztezték egymást lécei, így kikapott McGrathtól. Schwarz (10.) fent kissé lemaradt a futam ritmusától, röviden keresztbe állította a síléceket. A letörésnél nagyon megemelkedett, így szélesítenie kellett. A célig tartó lejtőn pedig nem találta el a megfelelő vonalat, túl egyenesen érkezett a kapukhoz.
Meillard (2.) 9 tizedes előnyből startolt, azaz lényegében nem a norvéggal volt versenyben. Uralta léceit, még a letörésnél is, pedig egy pillanatra elvesztette a kontaktot a talajjal. Az alján elfogyott egy kicsit, ezzel együtt nyomást helyezett a többiekre. Brennsteiner (3.) felső meredeke nem nézett ki jól, túl szélesek voltak kanyarjai. A céllejtőn már megfelelő dinamikával haladt le, így legalább dobogóját biztosra vihette. Braathen (1.) vállára méretes teher nehezedett. Brazília első VK- elsősége lebegett szemei előtt, praktikusan mégis a szakági tabella érdekesebb volt. Ha élre áll, nyitotta teszi a versenyt, ha kiesik, kiszáll a versenyből. A támadószellem és a biztonság egyensúlyát ő találta meg igazán, hiszen jó dinamikával haladt, a kényes részekre fókuszálva mégsem akadtak gondjai. Végül jobbat is ment Meillard-nál. Nem volt igazán kérdés!
Lucas Pinheiro Braathen hetedik alkalommal győzött a Világkupában, először brazil színekben. A dél-amerikai ország 24. nemzetként csatlakozott a sorba. Loïc Meillard 35. alkalommal ünnepelt VK- dobogón, 16-szorra óriásban. Stefan Brennsteiner hetedszerre mondhatta el ugyanezt, ebből háromszor a mostani idényben zárt a TOP3 közt.
A szakági pontversenyben élesedett a helyzet, de azért még mindig Odermatt kezében maradt a győzelem kulcsa. Papíron Meillard is élre ugorhat, ennek azonban kicsi az esélye, például szükséges feltétele Odi kiesése. Összetettben bajnokot fognak avatni a következő hétvégén, a TOP3-ban viszont még várható mozgolódás. Jelenleg épp Meillard foglalja el a harmadik pozíciót.
Holnap szlalommal zárul a program Kranjska Gorán.
A címlapkép forrása: Straitstimes.com
Síparadicsom Blog 