Marco Odermatt szoros csatában, négy századmásodperccel győzte le Alexis Monneyt a Kandahar-Rennenen, s minthogy Franjo von Allmen csupán hatodikként zárt, szinte biztosra vehető az két futammal a vége előtt, hogy újra övé lesz a királyszám kis kristálygömbje. Stefan Rogentin kihasználta az alacsony rajtszám előnyét, így szintén dobogón ünnepelhet. Vincent Kriechmayr bő 2 tizeddel szorult le a dobogóról, Franzoni pedig a korábbi kétszeres világbajnokkal holtversenyben mutatkozott be Garmischban. Az állapotok egyébiránt igazán tavasziasak voltak, a hőmérséklet meghaladta a 10 fokot.
Bevezetés
A Kandaharaz alpesi sízés egyik legnagyobb hagyományú versenyhelyszíne, amely Németország legmagasabb pontja, a Zugspitze lábánál húzódik. A pálya gyökerei az 1930-as évekig nyúlnak vissza: eredeti formájában az 1936-os téli olimpia apropóján alakították ki, és már ekkor a legnehezebb alpesi lejtők közé sorolták. Nevét a két világháború között rangosnak számító Kandahar Kupáról kapta, amely hosszú időre meghatározta a helyszín presztízsét.
A Kandahar jellegét elsősorban rendkívüli meredeksége, hosszúsága és változatossága határozza meg. A közel egy kilométeres szintkülönbséget leküzdő pálya már a rajttól kezdve nagy tempót diktál, miközben folyamatosan váltakoznak rajta a jeges, kemény szakaszok, a rázós bukkanók és a technikás átmenetek. A Hölle meredek, vibráló fala, az Eishang csúszós lejtése vagy a FIS-Schneise gyors, mégis precíz vonalvezetést igénylő része mind olyan pontok, ahol egyetlen apró hiba is súlyos időveszteséget okozhat. A pálya alsó, laposabb szakaszai pedig külön fizikai és technikai kihívást jelentenek, hiszen itt a sebesség megtartása döntő tényező.
Külön sajátossága a Kandaharnak, hogy a versenyeket gyakran tavaszias időjárási körülmények között rendezik meg. A napsütés, a gyorsan puhuló hó és az árnyékos–napos részek közötti különbségek miatt a pálya futam közben is jelentősen változhat, ami felértékeli a jó rajtszámot, a megfelelő waxolást és a taktikus síelést. Emiatt a Kandahar nem csupán technikai tudást, hanem alkalmazkodóképességet és mentális erőt is követel a versenyzőktől.
Jellemző, hogy a 2010 éves derekáig állandó lesikló helyszínnek számító lejtőn mind ritkábban lehetett megrendezni a királyszámot. Legutóbb 2021-ben, akkor Dominik Paris győzött Feuz és Mayer előtt. Az aktívak közül még Innerhofer (2013) és Kilde (2016) nyert itt versenyt, a dobogón ünnepelt anno Baumann – még osztrák színekben.
A Kandahar megmutatta kegyetlen mivoltát az edzéseken. Csütörtökön Alban Elezi Cannaferina huppanása még csak az előjáték volt, a francia megúszta pár ütéssel, horzsolással. Pénteken viszont három síző számára ért véget a szezon. A Hölle okozta Elian Lehto és Nils Alphand vesztét. A finn mellkasi és alsóvégtagi területen szenvedett sérülést, esése után időbe telt, míg visszanyerte az eszméletét. Azóta is intenzív osztályon kezelik. A korábbi világbajnok Luc Alphand fia bordasérüléssel és vállficammal került kórházba. Luis Vogt nem bukott, sőt egy remek hatodik hellyel zárta a gyakorlást. Csakhogy a célba érkezve fájlalta jobb térdét, az Eishang bejáratánál túlnyúltak keresztszalagjai.
A futam
Az előzetes tervekhez képest félórával előrébb hozták a lesiklás rajtját. Ennek okai a tavaszias körülmények voltak. A hőmérő higanyszála 10 fok fölötti értékeket jelzett, ami az erdőséggel határolt lejtőn komoly problémákat vetített elő. A korai rajtszám mindenképp előnynek számított.
Épp ezért különösen fontos volt, kik kapnak indulási jogot az 1-5-ös tartományban. A versenyt Bryce Bennett (33.) kezdte. A bukkanóktól, pályaegyenetlenségektől (pályahibáktól) hemzsegő lejtő rendre elvitte az amerikait, akinek sok-sok látványos korrekciót kellett végrehajtania. A versenyzőt azonban többször kissé elvitte a pálya, ki kellett lépnie a pozícióból és némi korrekciót kellett végrehajtania. Justin Murisier (10.) jóval agresszívebben viseltetett. Az Eishangon össze-visszadobálta léceit a pálya, lendületét mégis végig sikerült vinnie ezen a kulcsszakaszon. A Tauberschussba való átmenetnél röviden megemelkedett, de még épp menteni tudott. A másfél másodperces előnnyel azért alaposan leértékelte a nyitómenetet. Stefan Rogentin (3.) jó 6 tizeddel szorította lejjebb az etalont. Stabilan állt lábain, pedig engedte léceit. A Höllében kicsit elvitte a pálya, de a lendületét tovább tudta vinni. James Crawford (28.) direktebb nyomvonallal próbálkozott, ami nem bizonyult helyes döntésnek. A Hölle nála is rendkívül zaklatottra sikerült, a FIS- Schneise elnevezésű fordítónál túl keményen használta léceit. Daniel Hemetsberger(22.) nagyon aktívan kezdett. A Himmelreich kivezetésénél eltalált egy pályahibát, a Höllében pedig neki is pokoli élményei voltak, erősen kellett korrigálnia. való bejáratnál erősen kellett korrigálnia. Másfél másodpercre szorult az éllovas mögé, harmadikként állt ekkor.
Az elitcsoportot három olasz síző vezette fel. . Florian Schieder (8.) már a felső pályaszakaszon jelentős hátrányt gyűjtött Rogentinhez képest. Tipikus példája volt annak, amikor nem a síző kontrollálja a pályát, hanem amaz irányítja a léceket. A Hölle bejáratát ugyanakkor szépen oldotta meg, onnantól a keményebb léckezelés ellenére viszonylag közel tartotta magát a svájcihoz. Mattia Casse (20.) a Himmelreichba való bejáratnál nagyon közvetlen vonalat választott, aminek a következő kapunál lett meg a sara egy driftelés formájában. A Höllében nagyon ráfeküdt a belső síjére, kellett bűvészkednie a támaszléceiért. Dominik Paris (9.) a Himmelreich bejáratánál kicsit túlhúzta a kanyarulatot, de még épp megoldotta. A Höllében nagyon szoros vonalat választott. A FIS-Schneise bejáratánál erősen kellett a kantokat használnia. Az aktuális dobogó aljára került. Ryan Cochran-Siegle (7.), mint minden versenyző, megküzdött az egyenetlenségekkel. A FIS-Schneisén remekül átvitte a lendületét, az alsó laposon tökéletes pozíción haladt tova.
Marco Odermatt (1.) fent nagyon tisztán állt a síjén, a fordulókat szépen átfordította. A Hölle direkten sikerült, kissé kisodródott, de azért hagyta léceit futni, azok nem csúsztak meg alatta. Az Eishang alja és a záró két kanyar a lapossal különösen dinamikusra sikerült, ami jelentős, két század híján másodperces előnyt hozott a konyhára. Nils Allègre (13.) egész nyugodtan felállhatott volna ma a dobogóra. A Höllénél épp pályán maradt, de egészen a végéig kezében tartotta a lejtőt, a szűk íveket. A FIS-Schneisénél azonban kibillent egyensúlyából, nem sokon múlt, hogy fenékre nem huppant. Az esést elkerülte, a jelentős tempóvesztést már nem. Alexis Monney (2.) a pálya felső szakaszán hibátlanul síelt. Síléceit a huplik ellenére egyenesen tartotta. A Hölle kissé kinyomta az ideális nyomvonalról, sebességén ez annyira nem érződött. Lent azonban Odermatt nem volt verhető, 4 aprócska századdal elmaradt tőle a célban.
Giovanni Franzoni (4.) túl sok időt hagyott fönt, a záró kanyaroknál pedig túl messze sodródott. A közel optimális Hölle így nem ért dobogót. Az első Kandahar- lesiklása után azért nem lehetett elégedetlen. Vincent Kriechmayr (4.) rutinosan kezelte a lejtő tetején az ütéseket. A Hölle bejáratán kissé visszavett a tempóból, ellenben szép magasan oldotta meg ezt a kulcsszakaszt. A háromszoros olimpiai bajnok igazolta remek formáját. Franjo von Allmen (6.) nagyon durvult, fent valósággal sisteregtek külső lécei. Akadtak lesodródásai, ám a csúszós szakaszon minden egyes tizedet visszahozott. A Hölle után került ki a ritmusból, rendre lemaradt az ideális ívről. A dobogóról ma lemaradt, sőt Franzoni is előtte végzett.
Cameron Alexander (14.) nagyobb hibák nélkül tudta le futamát, csakhogy a fenti egyenetlenségekkel egyáltalán nem birkózott meg. Niels Hintermann az utolsó pillanatban, megfázásos megbetegedésére hivatkozva visszalépett a versenytől, így a kanadait Miha Hrobat (19.) követte a pályán. Annyira csúszkáltak össze-vissza a lécei, hogy felmerült a vaxolási hiba gyanúja. Maxence Muzaton (23.) fent valamivel acélosabban haladt, nála az alsó lapost megelőző kanyarokban fogyott el a koncentráció, meg talán egy kicsit a szufla is. Adrian Smiseth Sejersted (15.) meg-megemelte külső léceit a huplirengeteg, a lendületét azonban ez nem akasztotta meg. Nem úgy a Hölle, ahol teljesen kisodródott. Raphael Haaser (26.) bizonyára értesült testvére andorrai bukásáról. Felső része nagyon rendezetlenre sikerült, az egyik kanyarnál hajszálon múlt, hogy nem kenődött fel a védőhálóra. Adrien Théaux (43.) az addigi sereghajtótól is messze elmaradt, a 15 évvel ezelőtt ugyanitt világbajnokká lett Christof Innerhofer (21.) alapvetően nem ment rosszul, bár a Höllében rá kellett erőltetnie magát a kanyarvételhez, hogy stabil maradjon. Ifjú honfitársa, Benjamin Jacques Alliod (24.) az első két köztes időnél nagyon jól teljesített, fent az élmezőnyben haladt. A pálya alsóbb szakaszán azonban már nem tudta tartani a tempót. Stefan Babinsky (29.) megpróbálta fent tartani a vonalat, de erősen elcsúsztak a síi, nem tudott igazán tempót venni, és majdnem három másodperc hátrányt gyűjtött össze. Alessio Miggiano (35.) nagy kockázatot vállalt. A Höllében nem jött ki neki a lépés, szélesre csúszott, kénytelen volt korrigálni, és veszített a sebességéből. Blaise Giezendanner (16.) a körülményekhez képest nagyon jól teljesített, jellemzően tiszta nyomvonalon haladt lejtmenet. Lars Rösti (18.) ígéretesen kezdett, a köztes idők jól alakultak, de az alsó, árnyékosabb szakaszokon megszaporodtak a széles kanyarulatok. Kyle Negomir (40.) már közel sem tudott ilyen jól menni, csupán Théaux-t utasította maga mögé. Igaz, őt jó másodperccel. Simon Jocher (37.) már az első átmenetnél teret vesztett, ami kihatott a laposabb, tojástartásra építő szakaszra.
2023-as bormiói bukása óta először állt rajthoz lesikláson Marco Schwarz (29.). Kifejezetten bíztatóan kezdett, a lejtő kulcsszakaszain azért érződött még a tapasztalat hiánya. Kettővel utána rekorddöntés történt. Romed Baumann 167. alkalommal állt rajthoz VK- lesikláson, ezzel letaszította a csúcstartó Kristian Ghedinát. Komoly hátrányban volt az elejétől kezdve, az utolsó nehéz kanyarnál fejezte be szereplését. Sokan nem szereztek pontot, ám közülük hárman tisztes mennyiséget akasztottak le. Jelesül Felix Monsén (37-essel a 17.), Martin Čater (42-essel a 12.) és Erik Arvidsson (44-essel a 11.). Utóbbi amerikai fiúnak ez volt messze legjobb szereplése a Világkupában. Wiley Maple (39-essel a 25.) és Sam Alphand (50-essel a 26.) tette teljessé a legjobb harminc listáját.
Marco Odermatt 54. alkalommal győzött a Világkupában, amivel beérte a férfi örökranglista harmadik helyén Hermann Maiert. Még egyre van Vreni Schneider svájci csúcsához. Lesiklásban nyolcadik sikerét aratta. A szakági pontversenyben 175 pontos előnyre tett szert Odermatt, vagyis lényegében eldőlt, hogy zsinórban harmadjára szerzi meg a kis kristálygömböt. Alexis Monney hetedik dobogóját szerezte a Világkupában, a másodikat ezen a télen. Stefan Rogentin hét pódiumnál tart, lesiklásban harmadszorra zárt a harmadik helyen.
Holnap szuperóriást tartanak Garmischban, míg az elkövetkező lesiklást Courchevel rendezi két hét múlva.
A címlapkép forrása: Newsday
Síparadicsom Blog 