Corinne Suter kissé váratlanul nyerte a tavaszias lesiklást Soldeu-ban. A svájci klasszis kihasználta korai rajtszámát és Nina Ortliebet megelőzve nyert bő 3 év után ismét világkupaversenyt. A harmadik helyet Sofia Goggia szerezte meg, a szakágiban zárkózó Emma Aicher előtt, míg az 5. a továbbra is első VK-sikerétkergető világ- és olimpiai bajnok Breezy Johnoson lett.

Az olimpiát követően gyorsasági hétvégével, Andorrában folytatódott a női Alpesisí Világkupa. Soldeu a 2010-es évek óta próbál egyre biztosabb pontja lenni a világkupanaptárnak. A Pireneusok síterepe elsősorban a nők gyorsasági versenyeinek helyszíneként került be kezdetben, de azóta 2019-ben és 2023-ban is világkupadöntőt rendezhetett.  Egyik fő célja 2029-es világbajnokság rendezése volt, ezt azonban a norvégiai Narvik nyerte el.

A lesiklósszezon valamivel több mint felét, 9-ből 5 versenyt rendezte meg az olimpia előtt. Vonn az összesen dobogóra állt, de Crans-Montana-i, majd cortinai sérülései miatt valószínűleg többet már nem versenyez, nemcsak idén, de összességében sem. Így az amerikait nagyobb hátránnyal követő üldözőbolyból van esélye valakinek a kristálygömbre – nehéz elképzelni, hogy 4 verseny alatt annyi hibát vétene nagyjából 10 síző is, hogy végül senki ne tudná ledolgozni hátrányát. A legjobb esélye a németeknek, Aichernek és Weidle-Winkelmann-nak volt a verseny előtt a szezonsikerre, de Goggia, Pirovano, a regnáló világ- és friss olimpiai bajnok, továbbra is VK-győzelem nélkül álló Johnson, de még Hütter is bőven a reális esélyesek közé került, nem beszélve még legalább kétszer ennyi matematikai esélyesről.

Bár rendkívül magasan, 1700 méter fölött helyezkedik el a Soldeu-i síparadicsom, de így is viszonylag tavaszias körülmények várták a mezőnyt. Az égbolt alapvetően napos volt Andorrában, csakhogy a meg-megjelenő nagyobb fellegek, az Aliga-lejtő karakterisztikája (néhol fenyvesek, vagy épp hegygerincek takarják) változatossá tette a fényviszonyokat. A lejtő egyébként nem túl meredek, ezzel együtt számos ugratóval tarkított pálya, így a sebesség megőrzése kulcsfontosságúnak látszott.

Marte Monsen (42.) állította fel az alapidőt. A norvég lány emlékezetesen nagyot esett (lerepült fejéről a bukósisak) huppant Crans-Montanán, ami miatt az olimpiát is kénytelen volt kihagyni. Mai futama ennek megfelelően alakult, vagyis megfontoltan óvatos volt, egy pillanatig nem feszegette határait. Innen nézve nem volt egyáltalán meglepő, hogy Ester Ledecká (10.) közel 3 másodpercet osztott ki neki. Messze nem ment tökéletesen ő sem, kanyarátmenetei ingatagok voltak, a kellő gyorsaság szintén hiányzott nála. Így az első igazán fokmérő menetet Nina Ortlieb (2.) szolgáltatta. A csütörtöki edzés nyertese szilárdan tartotta a tojástartást, láthatóan ráérzett a lejtő ritmusára. A konzisztencia volt futamának fő jellemzője. Az a bizonyos extra azonban nem mindenhol jött ki, így ő sem sokáig üldögélhetett a szponzorszéken. Corinne Suter (1.) ugyanis visszatérése utáni messze legjobb menetét produkálta. A tetőn világosan gyorsabb volt az osztráknál, ami széles ugratóiból is kiderült. Bátran támadta a kanyarulatok bemeneteit, így bár néhány kiszélesítés miatt apadni kezdett előnye, egy tized kitartott a célig.

Malorie Blanc-nál (17.) szakadt meg a széria: az ifjú svájcinak esélye nem volt a vezetés átvételére. Körülményesnek mutatkozott, amint ritmust váltott, jöttek a komoly hibák. A 2 másodperc önmagáért beszélt. Sofia Goggia (3.) a felső, nagyobbrészt nem szélvédett részen világosan elmaradt Sutertől. Pontatlan volt, nem csúszak megfelelően lécei. Féltávon kiosztott majdnem 3 tizedet az éllovasnak, ezzel együtt csak az aktuális harmadik helyre volt jó. Mirjam Puchner (13.) nem igazán barátkozott meg az edzéseken sem a hullámokkal, ma is rendezetlenre sikerült a felső szakasza. A fordítókapuknál pedig sok havat vert föl, magyarán sok élt használt. Laura Pirovano (9.) startjánál egy jó másodperc választotta el a harmadik Goggiát a negyedik helyezett Ledeckától. Eme hiátus végét foglalta el az olasz lány. A középtájra eső, kanyargósabb szakaszon topszektort síelt, egyébiránt hiányzott a meggyőződés menetéből. Kajsa Vickhoff Lie (7.) lendülete a célig kitartott, de ez is csak a másodperc alatti hátrány megcsípéséhez volt elegendő. A hegytetőn nem működtek az élváltások, az ugratók túl lettek tolva nála, s az utána következő Cornelia Hütternél (6.) is. Az osztrák lényegében lekopírozta az előző két futamot – csakhogy valamivel magasabb volt az alapsebessége.

Emma Aichert (4.) az első átmenetnél kissé megdobta a pálya, de fent még jól haladt. A technikás rész elején belső sílécen állt meg, majd kisodródott. A végére sok sebességet vitt magával, így a negyedik helyre, szorosan Goggia mögé érkezett a listán. Ez a bizonytalan edzések után nagy szó volt. Nicol Delago (16.) komoly vonalvezetési gondokkal küzdött a felső szakaszon. Majdnem eltévedt, sok tempót veszített. A záró meredeken lesodródott, ott különösen sok időt vesztett. Kira Weidle-Winkelmann (11.) már fent nagy hátrányban volt. Az első átmenetet belső sílécen oldotta meg. A kanyargós részen túl sokáig állt élen, nem tudott elég sebességet vinni a célba. Az olimpiai és világbajnok Breezy Johnsont (5.) az első átmenetnél szélesen kidobta a pálya. A következő ugrásnál egy lábra érkezett, de jól tompított. A meredeken kissé kisodródott, a kijáratnál kibillent. A dobogóra így nem lehetett esélye. Ilka Štuhec (15.) nagyon tisztán állt a sílécein a kanyarokban, azonban kissé egyenesen síelt, nem érte el a leggyorsabbak tempóját.

Elena Curtoni (18.) már a siklós szakaszon sok hátrányt szedett össze. A meredek részbe való átmenetnél hátradőlt, erősen terhelte lécei éleit. Romane Miradoli (12.) fent még jól haladt. A középső részen azonban kirepült az ívből, keményen élre kellett állnia, és sok időt vesztett. Futamában sokkal több volt. Janine Schmitt volt az első kieső. A svájci fiatalt a középső szakaszon egy hullám megemelte, szerencsére mindkét síléce kioldott. Kézjelzéssel mutatta, nincs nagy baja. Jacqueline Wiles (8.) jó futamot produkált. Bár a lejtő alján vonalvezetési problémái voltak, és kibillent a pozíciójából, így is behúzott egy TOP10-helyezést. Ariane Rädler (14.) az első átmenetnél szélesen sodródott ki, a továbbiakban is sok volt a nyújtott ívvétel. Christina Agernek (33.) nem volt esélye. Már a felső részen, amely egyébként kedvezett volna neki, sok időt vesztett. A középső szakaszon többször elvesztette az irányítást, és messzire kisodródott. Több mint 3,5 másodperces hátránnyal ért célba. Az igazsághoz tartozik, hogy a fagypont feletti hőmérséklet a napsütéssel együtt a lejtő felső szakaszát egyértelműen belassította. A felső szakaszon ekkorra már romlott a pálya állapota. A versenyzők ott, csúszás közben hibák nélkül is sok időt veszítettek. Így járt például Keely Cashman (22.) is.

Komolyabb pontszerzés nem volt benne tehát a levegőben. Allison Mollin (21.) egy fenti hullámnál kibillent a helyzetéből. A kanyarokat jól vette, de az utolsó ugrásnál hátradőlt, és keményen érkezett. Delia Durrer (30.) súlyos hátproblémákkal küzdött, amelyek egész szezonban hátráltatták. Hátránya közelítette a 3 s-et, ő lett az utolsó pontszerző. Isabella Wright (31.) tőle pár századdal elmaradva már a TOP30-an túl zárt. Nadia Delago (23.) az első ugratónál kibillent pozíciójából, a meredek szituáció után már nem erőltette a dolgot. Ricarda Haaser (19.) stabil futamot teljesített, a technikás részen volt különösen elemében. Haley Cutler egy fenti hullámnál bukott, de sértetlenül megúszta az esetet. Priska Ming-Nufer (25.) több helyütt komoly egyensúlyi problémával nézett szembe, de valahogy azért levergődött, s az első harmincast záró Laura Gauché-val (32.) ellentétben még néhány pont is jutott neki.

Alice Robinson (27.) menete a várakozások szerint haladt, azaz a csúszós szakaszon jelentős hátrányba került, a technikás részen viszont megmutatta az erősségét. Pontot szerzett még Nadine Fest (35-össel a 19.), Camille Cerutti (37-essel a 28.), az élete első Világkupa-versenyén rajthoz állt, junior-világbajnok Jasmin Mathis (40-essel a 23.), valamint Joana Hählen (41-essel a 29.) és az osztrák Lena Wechner (42-essel a 26.).

2020 szakági világkupagyőztese, Cortina világ- és Peking olimpiai bajnoka, Corinne Suter mindössze 6. VK-futamgyőzelmét aratta ma. Legutóbb 2022 decemberében nyert a világkupában, de legutóbbi dobogóját is tavaly kell keresni. Az idei szezonja eddig messze elmaradt a várakozásoktól, mivel a december eleji lábsérülése miatt csak januárban kezdte meg a szezont. Nina Ortlieb karrierje 5. dobogóját szerezte ma, a harmadikat lesiklásban. Eddig a sorminta alapján minden harmadik szezonban előbb dobogóra állt lesiklásban, majd ezt követte egy szuper-G győzelem. 2020 és 2023 után ehhez 2026-ban is megvan az első lépés. Sofia Goggia karrierje 67., idei 5. dobogóját ünnepelhette. A leggyorsabb szakágban mindössze 1 dobogó választja el a 40-től.

A szakági világkupa élén egyelőre még Vonn áll, de az amerikai mögött egyre inkább zárkózik a két német, Aicher és Weidle. Előbbi 100 ponton belülre csökkentette lemaradását, 3 versennyel a szezon vége előtt. A kis kristálygömbért folyó versenyfutás azonban rendkívül szoros: Goggia, Pirovano, Johnson, Hütter és Ortlieb is esélyes még a német mellett. Az összetett ennél talán valamivel egyértelműbb: Shiffrin előnye ugyan nem tetemes Rasttal szemben, de 170 pont 4 technikai számmal a szezon vége előtt nem kevés. Bár gyors számból még hetet terveznek idén, de Aichernek egy híján 400 pontos lemaradása tudatában innentől el kellene kezdenie nyernie a hátralévő lesiklásokat és szuper-G-ket, hogy a VK-döntő előtt ne csak matematikai esélyekről beszélhessünk.

Holnap a Zauchenseeben elmaradt szuper-G-t pótolja a mezőny, míg lesiklás legközelebb jövő héten, Val di Fassán lesz, rögtön kettő is.

Borítókép forrása: 20min.ch