Loïc Meillard regnáló olimpiai bajnokként, a délután legjobb futamidővel immár a szlalom olimpiai bajnoka! A svájci Fabio Gstrein délutáni önkívületi sízésére válaszul századra azonosan megsíelte az osztrákkal a legjobb második futamot, viszont fent volt még az első futamot jelentős előnnyel megnyerő Atle Lie McGrath. A norvég azonban alig pár kapu után lécével rátaposott egy stanglira, így Meillard lett az olimpiai bajnok, Gstrein pedig az ezüstérmes. McGrath hibájával Henrik Kristoffersen is felkapaszkodott a dobogóra. Az első futam hóesése egyébként jócskán megrostálta az esélyesek sorát, Rassat, Braathen és Hallberg is ekkor búcsúzott, míg Noël délután rontott. A dobogósok mögött Haugan, Marchnad, Nef volt a sorrend.
A férfiak utolsó számához érkezett hétfőn az alpesi sízők olimpiai programja Bormióban, a Stelvio lejtőn. A pálya nem túl gyakori szereplője a szlalomnaptárnak, utoljára 2014-ben rendeztek itt versenyt, amikor Zágráb helyére ugrott be az olasz helyszín. Nem is csoda mindez, ugyanis a pálya vége nem épp meredek, az a nagy tempóval ideérő lesiklókra van kitalálva, nem a szlalomosokra. Továbbra sem teljesen értjük, hogy Madonna di Campiglio villanyfényes pályája miért nem rendezhette legalább a normál műlesikló versenyt, még ha a kombináció esetében a 3 órás autóút érthetően megoldhatatlan logisztikai nehézséget is jelentett volna.
Meglehetősen hektikus szlalomszezont követően értünk el a tél csúcspontjáig. Kilenc eddig megrendezett versenyen 7 különböző győztes született, mindössze a szakági pontversenyt 1 ponttal vezető McGrath nyert kétszer, igaz, háromszor pedig kiesett, ahogy a másik duplázó Rassat is. Nyert még Braathen, az olimpiai címvédő Noël, Haugan, az utolsó futamot Kristoffersen, és Feller is, de említésre méltó még a háromszoros dobogós Hallberg, és a szintén háromszoros dobogós regnáló világbajnok Meillard is. McGrath esetében érdmes megjegyezni, hogy továbbra is fekete karszalaggal síelt, ugyanis csak napokkal ezelőtt vesztette el nagypapáját.
Ahhoz képest egyébként, hogy az utóbbi 3 olimpián senki nem tudott legalább 2 érmet szerezni a számban, mindössze 3 korábbi érmes szerepelt a rajtlistán: a címvédő Noël, a szocsi bronzérmes Kristoffersen és a pyeongchangi bronzérmes Michael Matt. Strolz és Zenhäusern nem jutott ki az olimpiára idén, míg Mario Matt, Hirscher, Myhrer és Foss-Solevåg időközben visszavonult. Bár két korábbi érmes most is esélyesnek számított, de számíthattunk arra, hogy újabb érmeseket is avatnak Bormióban.
Szakadó hóesésben kezdődött meg a verseny. Gyanítjuk, ha nem olimpiáról van szó, akkor nem is biztos, hogy elindítják a versenyt. Sajnos az, hogy ugyanitt csütörtökön már a síhegymászók sprintversenyeit rendezik csütörtökön, közrejátszott abban, hogy nem tolták egy nappal későbbre a versenyt. Az első futam pályáját Mauro Pini tűzte. Bár nem épp a legnehezebb nyom volt, azért a kombinációs szlalomhoz képest jócskán trükkösebb volt a vonalvezetés. Különösen a meredek végére, az átmenethez tűzött vertikális kombináció fogott ki a sízőkön.
Atle Lie McGrath (1.) kiválóan dacolt az elemekkel. A pálya második felében különösen jól mozgott. A vezetést már fent megalapozta, de a nagy előnyt a laposon betonozta már be. Loïc Meillard (2.) a meredeket hibátlanul síelte, a végén viszont nem tudta azt a tempót tartani, mint a norvég. Paco Rassat a nagyjából féltávnál tűzött vertikális kombinációban zavarodott bele a tűzésbe – ő volt a délelőtt első kiesője. Clément Noël (7.) is ugyanott sokalt be, mint az imént honfitársa. Kis híján kiesett, végül a vertikális mindkét kapuját méterekkel messzebbről hozta vissza. Versenyben maradt, de hátrány alapján a címvédés esélye elszállt.
Henrik Kristoffersen (6.) kisebb hibákkal, de az eddig látott nagyobb rontás nélkül teljesítette a pályát. Lucas Pinheiro Braathen két remek szektort követően esett el egyből. Próbált minél kevesebb élt használni, és végül ez lett a veszte – egy kanyarívnél egyszerűen az oldalára dőlt. Timon Haugan (4.) is rendkívül tisztán síelt felül, a végén két kisebb hátrabillenése akadt. Armand Marchant (5.) fent túl sok élt használt, viszont a pálya második felében egész gyors tudott lenni, így csatlakozott a dobogóért küzdők szűk táborába. Eduard Hallberg is stabilan síelt, de az ominózus vertikális kaput lényegében egyenesen síelve tarolta le. Nem sokkal később Manuel Feller is a kiesés sorsára jutott, igaz, ő nem egyenes tarolta le a kombinációt hanem túlbillenve rontott. A két kieső közt síelt Steven Amiez (20.), de ugyanott rontott, mint két honfitársa. Ezt leszámítva sem találta azonban a ritmust, 4 másodperc felett állt meg a hátrányt mutató óra.
Fabio Gstrein (3.) fent remekül síelt, és bár a laposra való átmenettől kezdve nem tudta tartani a norvég tempóját, de a másodperces határon így is ő volt a második, aki belül maradt. Linus Straßer (12.) az átmeneten túl sok tempót áldozott be a jó nyomvonalért, mindez pedig nagyon hiányzott a pálya laposabb részein. Alex Vinatzer rögtön a rajt után egy vertikálist ugyan szabályosan, de lényegében fordítva vett, nem sokkal később pedig egy késés az ominózus kapuknál már a végleges kiesést jelentette. Tanguy Nef (11.) fent túlságosan is visszafogta magát, így már eleve nagy hátránnyal ért a McGrath által remekül megsíelt alsó szakaszra. Az eredeti menetrend szerint reklámszünet következett volna, de a szakadó hó miatt ezt törölték, így Marco Schwarz (7.) azonnal indulhatott Nef után. A körülményéhez képest az alsó szakaszt jól síelte, de fent is már jelentős hátrányt szedett össze. Michael Matt (9.) jellemzően laposon jól szokott síelni, 8 éve pekingi bronzérmével is bizonyította ezt, most viszont pont ezen a részen használt túl sok élt.
Bár nem az eddig a pálya felénél sok skalpot gyűjtő vertikális volt a ludas, de ismét egy ilyen kombináció szedte áldozatul Albert Popovot. A tovább sűrűsödő hóesés, és feltehetően a sok kiesés is egyre inkább megfontoltságra sarkallta a sízőket. Dave Ryding (19.) ennek szellemében folyamatosan 1-1 másodpercet kapott szinte szektoronként. Daniel Yule (18.) egyébként sincs idén nagy formában, a lankásabb lejtő pedig csúcsformában sem épp az ő terepe. Samuel Kolega már az első szektorban búcsúzott, belső síje ütötte ki a külsőt. Eirik Hystad Solberg (14.) agresszíven kezdett, de középen többször is rövid időre elemelkedett a hóról. Tommaso Salát sem lehetett nagy kockázatvállalással gyanúsítani, de a sokat emlegetett vertikális első stanglija rajta is kifogott. Laurie Taylor a meredek elején túl sok élt használt, majd utána nem sikerült időben egy hirtelen élváltás, letarolt egy stanglit.
A biztonságos sízés mellett tette le a voksát előbb Filip Zubčić (15.), majd Matthias Iten (16.) is. Kristoffer Jakobsen menetrendszerinti kiesését (ezúttal belsősí hiba) Billy Major (13.) rendkívül taktikus, magabiztos futama, majd Fabian Ax Swartz (17) szintén kontrollált menete követte. A legjobb harminc sorát Sam Maes zárta, az eddigiekhez hasonló kieséssel. 31.-ként érkezhetett a visszavonulását tegnap bejelentő világbajnoki ezüstérmes AJ Ginnis. A görög a sok kieső mellett sem fontolta meg a versenyzés lehetőségét, egyből kapu kihagyva kezdte meg utolsó „versenyét” – jó kérdés, hogy egy visszavonuló menetnek itt van-e a helye.
A sok kieső ugyan utat nyitott a magasabb rajtszámmal érkezők előtt, de a nagy havazásban nem volt sok esély a legjobbak közé beverekedni magát bárkinek. A harmincba kerülés azonban így is komoly eredményt jelenthetett sokaknak. Joaquim Salarich (33-assal 21.) rögtön biztosította helyét a harmincban, majd újabb sok kiesőt követően Tommaso Saccardi (37-essel 10.) akkor mentette némileg a házigazdák becsületét, amikor azt már senki nem várta. Az olasz alig szorult ki 2 másodpercen kívülre, azért is elsősorban fenti kisebb hibáját okolhatja csak. 5 másodpercen belül végzett a japán Aihara Shiro (38-assal 22.), majd 7-en belül az andorrai Xavier Cornella Guitart (44-essel 24.), amikor is érkezett Úry Bálint. A magyar fiúnak jó esélye volt a harmincra, de láthatóan versenyezni akart, kevés élt használt, így viszont sajnos hamar kiesett. Nem sokkal később síelt az izlandi Jón Erik Sigurðsson (47-essel 30.), akinek 8,37-es (!) hátránya a legjobb harminc határát jelentette – sokat elmond ez a mai körülményekről. Befért a legjobbak közé a bosnyák Marko Sljivić (49-essel 25.). Szőllős Barnabás (26.) rendkívül taktikusan versenyezve fért a legjobb harmincba, a sokaknak kiesést jelentő vertikálist kimérten síelte meg. Harmincban végzett még a luxemburgi Matthieu Osch (54-esel 28.), a chilei Tomas Holscher (60-assal 27.), a litván óriás-műlesikló Andrej Drukarov (61-essel 23.9, és végül a haiti (!) színekben induló Richardson Viano (62-essel 29.). 96 sízőből 44 ért végül célba.
A második futam pályáját Romain Velez, a franciák edzője tűzte. Szerencsére a havazás délutánra, a 13:30-as rajt idejére alábbhagyott, így ideálisabb körülmények közt folytatódhatott a verseny. Jón Erik Sigurðsson (25.) nyitotta a sort, és maradt is az élen Richardson Viano (29.) és Matthieu Osch (28.) után is. Az első helyen az izlandit Tomas Holscher (24.) váltotta. Az utóbbi napokban hátfájdalmakkal is küzdő Szőllős Barnabás (26.) az elején elvesztette hozott előnyét, a hajrá viszont jól sikerült, bejött a pillanatnyi dobogóra. Marko Sljivić (23.) volt ezt követően az új éllovas, akit aztán rögtön Xavier Cornella Guitart (21.) váltott. Kisebb meglepetésre Andrej Drukarov (22.) jelentősebb előnyből sem tudta átvenni a vezetést. Nem így a McGrath-hoz képest 5 másodpercen belüli hátrányt hozó Aihara Shiro (20.), aki növelte is előnyét. Nagyobb ugrást jelentett az első rendszeres világkupa résztvevő Joaquim Saraich (19.), aki még a japán egyszeres VK-pontszerzőhöz képest is jelentős előnnyel vette át vezetést. Steven Amiez (18.) ezt a lécet is tovább tudta emelni, még úgy is, hogy a laposon volt egy jelentősebb késése, ami komoly lassulást jelentett.
Dave Ryding (17.), Kitzbühel 2022-es győztese a hírek szerint nem kizárt, hogy utolsó alkalommal síelt ma délután. Bár előnyét eladta a meredek végére, de a laposon kihasználta Amiez hibáját, így élre tudott állni. Ekkorra már azért az egymás után érkezők közti különbség is értelmezhetőbb volt. Daniel Yule (15.) viszont nemcsak ezt használta ki, hanem talán az egész olimpia során először síelt összeszedetten. 6 versenyző óta folyamatosan változott az élen álló, és mindez folytatódott Fabian Ax Swartz-cal (14.) is, aki az eddigi legjobb futamot síelte. A sorminta pedig Matthias Itennel (11.) sem szakadt meg: különösen fent síelt erősen a svájci, egy kisebb hátrabillenés még gyorsította is a meredeken. Filip Zubčić (13.) az átmenetnél rontott, ez a lendületvesztés a vezetésbe került. Erik Hystad Solberg (7.) viszont épp ezen a részen remekelt, nagyszerűen tartotta meg meredekről hozott sebességét. Így addigra elillanni látszó előnyét is gyorsan visszaépítette. Billy Major (16.) volt a délután első jelentősebb visszaesője, a laposra alig maradt lendülete. Linus Straßer (9.) kiválóan kezdett, a végére azonban akadt néhány kisebb késése, így századokkal szorult a norvég mögé. A csapatversenyen élete menetét láthattuk Tanguy Neftől (6.), most viszont délelőtt ismét nem volt a legélesebb. Délután viszont javított, remek kezdés után a meredek vége felé megbillent ugyan kissé, de a végére remekül hajrázott, így át tudta venni a vezetést.
Az első futam legnagyobb meglepetése volt Tommaso Saccardi (12.), aki ezúttal is becsülettel állta a sarat. A rajt után ugyan voltak hátrabillenései, de végül Iten mögé meg tudott érkezni. Michael Matt (8.) remekül kezdett, a kisebb hibák ellenére a tempó kiváló volt. A laposon azonban volt egy előrebillenése, ami jelentősen megakasztotta. A legjobb nyolcas következett, közülük elsőként Clément Noël. Peking olimpiai bajnoka mindössze pár kapuig jutott, az első vertikális kombinációban rátaposott a léc csőrével egy stanglira. Marco Schwarz (10.) a meredeken még lassabb volt, ahogy viszont lankásodott a pálya, egyre jobban mozgott a kapuk közt. A végére minimális sebesség hiányzott a fordításhoz, de 16 százados hátrány már csak pillalantnyi 5 helyet jelentett a szoros mezőnyben.
Henrik Kristoffersen (3.) hozott előnye már jelentős volt, és mindezt a meredeken kiválóan koncentrált, rá jellemtő remek sízéssel növelni is tudta. A laposon kissé apadt az előny, de így is a délután eddigi legjobb idejével vette át a vezetést. Armand Marchant (5.) felül nem tudott konkurálni a norvéggal, de a laposra már egyre jobban mozgott, és végül 2 századdal Nefet megelőzve a pillanatnyi második helyre síelt be. Timon Haugan (4.) is eladta meredeken előnyét, de minimális hátrányából még volt esély a fordításra. Haugan azonban a végén nem tudta elkapni kellően a fonalat mindehhez, így a második helyre érkezett meg.
Fabio Gstrein (2.) jelentős hozott előnnyel vágott neki a pályának, egy közepes futam is elegendő lett volna a biztos éremhez. Az osztrák azonban önkívületben síelt, a meredeken még Kristoffersent is megverte. Az átmenet is zseniálisan sikerült, lendületét tartva kezdte a lapost. A végén hagyott benne egy keveset, ami azonban a vezetését nem veszélyeztette – a kérdés az volt, hogy az aranyat vajon igen. Loïc Meillard (1.) a meredeken kissé bizonytalan volt, de a laposra már jobban jött, mint az imént az osztrák. Meillard itt már hiba nélkül síelt, Gstreinnal egyezően megsíelte a futam legjobb idejét! A kérdés innentől az volt, a világbajnok olimpiai bajnok is lesz-e. Ugyan hatalmas előnnyel vágott neki a versenynek Atle Lie McGrath, de Meillard hatalmas időt síelt az imént. A norvég az első hullám végére tűzött kék kapura rálépett – Meillard lett az olimpiai bajnok!
Loïc Meillard a saalbachi világbajnoki címét követően immár a szlalom olimpiai bajnoka is! Svájci síző utoljára a szám 1948-as St. Moritz-i debütálásakor győzött, akkor Edy Reinalter győzött a legtechnikásabb számban. Amióta a VB-ket páratlan évben rendezik, mindössze egyszer sikerült az aktuális férfi szlalom világbajnoknak megnyernie az olimpiát is: Benjamin Raich épp 20 éve Torinóban nyert ugyanígy – akkor ráadásul előtte Bormióban szerezte meg a világbajnoki aranyat az osztrák. Nőknél Shiffrinnek sikerült ugyanez 12 éve. Meillard egyébként teljes éremkollekcióval távozik Bormióból: a csapatkombinációban ezüstöt szerzett, míg két napja az óriásban bronzot – ezekhez tette most mellé az aranyérmet. A világbajnoki cím mellett egyébként két VK-győzelme van a számból, az utóbbi két szezonból.
Fabio Gstrein két VK-dobogót követően szerezte meg első érmét felnőtt világversenyről. Négy éve is osztrák volt a második, akkor épp az a Strolz nyert ezüstöt, aki őt az utolsó pillanatban kiszorította a keretből. Kettejüknek van egyébként más kapcsolódása is: Gstrein távoli rokona Bernhard Gstrein Calgaryban épp Johannes apja, Hubert Strolz mögött lett kombinációban szintén ezüstérmes. Gstrein egyébként az utolsó pillanatban mentette meg az osztrák férfi sízőket a lebőgéstől, eddig ugyanis egyéni érem nélkül álltak – csapatban Kriechmayr és Feller párosa épp Meillard-ékkal volt holtversenyben ezüstérmes. Henrik Kristoffersen 12 évvel a Szocsiban megszerzett bronzérme után szerzett ismét érmet olimpiai szlalomversenyen. Ezek mellett mindössze egy olimpiai érme van: Pyeongchangban szerzett ezüstöt óriásban Courchevel szlalomvilágbajnoka.
A férfiak számára az olimpiai ezzel véget ért. A nőknek majd szerdán rendezik a záró számot – szintén műlesiklást. Legközelebb szűk két hét múlva, Garmischban gyorsasági számokkal folytatódik majd a világkupa, míg a szlalomosok majd három hét múlva, Kranjska Gorán állhatnak ismét lécekre.
Borítókép forrása: sportnews.bz
Síparadicsom Blog 