Két merőben ellentétes szellemiségű tűzéssel kellett ma megbirkóznia a mezőnynek, s talán sosem láttunk ennyire szoros versenyfutást az élbolyban, de Fede ma külön dimenzióban síelt. A délelőtt az óriásban igazán erős sízőkkel szemben felépített háromnegyed másodperces előnyét taktikus sízéssel tartotta délután. Ketten vehettek át ezüstérmet Cortinán: a pekingi olimpiai bajnok Sara Hector és az első klasszikus szakágban szerzett érmével gazdagodott Thea Louise Stjernesund mindkét futamban századra azonos időt teljesített. Lara Della Mea két rontott szektorát kárhoztatja, mert egyébiránt egy űrmenetet teljesített volna. Így azonban 5 századdal leszorult a dobogóról. A szakági Világkupát fölényesen vezető Julia Scheib – döntően rontott első futamával – az ötödik helyen végzett, 7 századra az éremtől. Holtmann idei formája alapján bravúrosnak számító hatodik helyet szerzett, míg Gąsienica-Daniel hozta megszokott “majdnem érmes lettem” szereplését. Robinson csak a nyolcadik, mögötte végzett a délelőtti két “dobogós”, a végén döntő jelentőségű hibát vétett Dürr, valamint a technikásabb pályán kevésbé magabiztos Goggia. Az amerikaiak ma nagyot betliztek, Shiffrin 11. helye volt ma a plafon. Lara Colturi 12 helyes rontással csak a 16. A magyar lányok közül Szőllős Noa (35.) és Tóth Zita (40.) pár pozícióvesztéssel együtt helytálltak, míg Moldovan Sofia Maria szép menettel a 46. helyre zárkózott.

Bevezető

Az olimpia második hétvégéje – az alpesi síelők szempontjából – már a technikai számok képviselőiről szól. A sportág ötkarikás programjának alapeleme az óriás-műlesiklás. Az alpesi síelés olimpiai bemutatkozásán még nem, négy év múlva, 1952-ben már ott volt az óriás. Azóta minden igazán nagy sínemzet adott olimpiai bajnokot. Két erős kivétellel. A norvégok mellett Ausztria (!) még nem ünnepelhetett aranyérmet a nőknél, pedig klasszisokból (Moser-Pröll, Wachter, vagy épp Fenninger) nem volt hiány. A nyolc dobogós helyezés is igencsak soványka tőlük. Norvég részről pedig Mowinckel pjongcsangi ezüstje volt az egyetlen medália.

Az idei szezon alapján bizakodhattak nyugati szomszédjaink, hiszen azok után, hogy egy több mint 9 éves nyeretlenségi szériát tört meg Söldenben, Julia Scheib három további győzelmet aratott, így simán vezeti a szakági tabellát. Sokat fejlődött idén óriásban Camille Rast, ő és az olimpiai címvédő, a versenyről versenyre javuló Sara Hector tűnt az osztrák fő ellenfelének. Nem szabadott figyelmen kívül hagyni Robinsont, az amerikaiakat, valamint a sötét ló szerepre egész nyugodtan alkalmas Stjernesundot sem.

A férfi versennyel ellentétben ma nem lehetett hiányérzetünk, tényleg mindenki ott volt, aki számított a Világkupában. A 76 fős rajtlistáról az utolsó pillanatban húzták ki Wendy Holdener nevét, aki inkább a szerdai szlalomversenyre hangol. Szőllős Noa 38-as, míg Tóth Zita 67-es rajtszámmal kezdett második olimpiájukon. Reálisan Noa esetén várhattunk TOP30-as helyezést, bár idén neki is egyértelműen szlalomban voltak jobb eredményei.

Az első futam

Délelőtt Nils Coberger, vagyis Robinson edzője állította össze a nyomvonalat. Egyenes vonalú, haladós pályával kellett megbirkóznia a lányoknak. A fő szempont az volt, hogy minél kevesebb éllel oldják meg a kanyarátmeneteket, dolgozni kellett a sebességért. A lankás részeken hatványozottan büntetett minden tempóvesztés. A második meredekre tűzött vakkapu, valamint a hullámok okoztak fejtörést. Az időjárásra nagy panasz nem lehetett, hiszen hétágra sütött a nap. A hőmérséklet lehűlt az előző napokhoz képest, mínusz 5 fokot mértek a tetőn. A hó állaga rendben volt, kellően jeges, kellően fogós. Egyedül a szélmozgás vetett fel kérdéseket: egy-egy széllökés befolyásolhatta a futamidőt. A rajtszerkezetet újra kellett építeni, így minimálisan késett a rajt.

Thea Louise Stjernesund (4.) idén már nem először rajtolhatott el elsőként. Korábbi honfitársa, Braathen tegnap kihasználta a nyitómenet nyújtott esélyt, de ma nemcsak a lejtő, a kondíció is egészen más volt. Korrekt síelés volt tőle, a nagyobb hibák elkerülték. Egy hullám középtájon megdobta, de fő célját, a ritmusos síelést megoldotta. Sara Hector (4.) igyekezett nagyobb tempót diktálni. Fent volt egy nagyobb késése, így hátránnyal nyitott. A lankára több sebességet vitt át, így zöldülni kezdett részideje. A hullám, és a célra való fordító megzavarta, így századra azonos idővel haladt át a célvonalon. Mikaela Shiffrin (7.) a letörést finomabban oldotta meg, de nem is ment el a falig. Visszafogott, óvatos menet volt az amerikaitól, a szűk 3 tizedes hátrány nem volt vészes. A kérdés csak az volt, mit alkot a többi esélyes? Camille Rast (12.) például nagyságrendekkel tempósabban nyitott, ám az a 4 tized nem volt végigvihető a meredeken. Sok volt a kiszélesítés, a szigorú élkezelés, ráadásul a hullámokkal is meggyűlt a baja. Kerek 4 tizedes elmaradással vágódott a célba.

Paula Moltzan (13.) szintúgy nekirontott a pályának, cserébe alig fért be az egyik kék kapuba. A közbülső letörésre óvatosabban érkezett. Agilitása zaklatott ívvételeket hozott, a záró fordítót például kicentizte. Nem előzött meg senkit, de csak 2 századdal szorult Rast mögé. Nagyon együtt volt az élmezőny. Alice Robinson (10.) átlagtempóban felülmúlta Hectorékat, ám sok volt a bizonytalan kanyarvétel. Fenti meredeken driftelt. A fenyveseknél majdnem kiszállt a versenyből, az utolsó pillanatban mentett. A sebességorientált tűzésből nem hozta ki azt, amivel kalkuláltak. Számszerűen ő is besorolt az élbolyba. Julia Scheib (11.) három szektor után is vezetett, ésszel, de jófajta dinamikával haladt lejtmenet. A záró fordítónál azonban nagyon megemelkedtek lécei, teljesen kicsúszott az irányból, azzal sok sebességet vesztett. Shiffrin és Rast közé érkezett. Mind a hét lány ott volt 4 tized környékén!

Zrinka Ljutić (23.) egészen más dimenziót képviselt, amivel eddigi szezonja alapján nem okozott meglepetést. Rendre ritmus- és vonalvezetési problémákkal küszködött. A záró fordító jól sikerült, de nem is ment ott veretes tempót. Egy teljes másodpercet szedett be az első hetes végétől. Valérie Grenier (8.) ízlésének megfelelt a délelőtti tűzés. A lankás, edzőpályára emlékeztető szakaszt remek ritmusban teljesítette, lent például fogott valamicskét Hectoron. Egy századdal szorult a dobogó alját birtokló Shiffrin mögé. A felső meredeket bánhatta a kanadai, ott sok volt a lesodródás. Lara Colturi (4.) bátran kezdett, a meredeken lendületesen engedte léceit. A nagyobb gikszerek elkerülték, így bár a lankán nem suhant jól a kis termetével (3 tizedes hátrány), a fenyvesekkel szigetelt, hullámos részen extrán jól haladt. Hihetetlen, de hármas holtverseny alakult ki az élen! Nina O’Brien (29.) támadó szellemben kezdett, de az első átmenetet kissé elrontotta, majd középütt a hullámokon elvesztette a fonalat. Ment a lista végére. Lara Della Mea (15.) a köztes lankáig tartotta, sőt előzte Colturit, ám a vak fordítónál gondjai akadtak, ami kihatott a hullámos részre. A fél másodperces hátrány per pillanat 10. helyet ért számára.

Maryna Gąsienica-Daniel (13.) szintén azok közé tartozik, aki elemében szokott lenni a tempós GS- pályákon. Fent a Hector, s többek által lekésett kék kapuról szintén lemaradt, ennek dacára a ritmusos részen, ahol csak darálni kellett a kanyarokat, visszahozta futamát. Gyaníthatóan át vette volna a vezetést, ha a záró fordító előtt nem kerül a kiesés szélére. Léceit megemelte egy hupli, egylábas mentéssel vágódott be a kanyarba. Vezetés helyett így az élmezőny végére sorolt. Eddig soktényezős küzdelem látszott délutánra, aztán Federica Brignone (1.) alapjában átírta a forgatókönyvet. Káprázatos lendülettel, magától értetődő természetességgel száguldott le a felső meredeken. A hullámokat makulátlanul oldotta meg, ahol nem volt szoros az ívvétel, ott a fergeteges sebesség megmentette. Háromnegyed másodpercet adott az addigi éllovas hármasnak. Újra varrta a kabátot Fede! Britt Richardson (20.) stílusának kedvezett a haladósabb pálya, s egészen a végéig úgy nézett ki, jó lehet az üldözőbolyra. Egy széles kanyarvétel, majd befékezés azonban sokba került, csak Ljutićot és O’Brient előzte meg.

Az első reklámszünetet követően azok vették birtokukba a lejtőt, akik 500 pont fölött gyűjtöttek az összetettben tavaly. Lena Dürr (2.) a felső meredeken az addigi egyik leggyengébb szektort síelte, lécei keresztbe álltak rendre. A hullámokon viszont erőre kapott, a pontos és precíz ívek aranyat értek sebességtartás szempontjából. A hullámokon hozta Colturi etalonját, a záróetap pedig – tökéletes utolsó „ugratóval” – topkategóriás lett. Nagy bravúrral befért Fede és az üldözők közti hézag közepébe. Sofia Goggia (3.) „mindent, vagy semmit” alapon viselkedett a lejtőn. A lankára jó tempót vitt át, majd az újabb letöréstől kezdve az inkább Szuper-G-re emlékeztető szakaszon fenomenálisan engedte léceit. A Colturi-féle topszektort átadta a múltnak, így alig maradt el Dürrtől. A szünet nyilvánvalóan jól jött a lányoknak, sokat tanultak, főként Colturi és Brignone menetéből. Másrészt a hírek szerint megfordult a széljárás, főként a lejtő alján. Emma Aicher (17.) kissé visszafogottan kezdett a felső szakaszon, és a lapos részbe vezető átmenetnél is túlzottan megcsúsztatta a kanyarokat. Onnantól jó eredményben nem bízhatott. A norvégok közül Kajsa Vickhoff Lie (18.) stabil, de óvatos menettel jelentkezett, Mina Fürst Holtmann (9.) viszont idei gyatra teljesítménye után meglepően összeszedetten és gyorsan haladt. Scheibet és Rastot kitúrta a TOP10-ből… Stephanie Brunner (20.) elejétől a végéig tempóhiánnyal küszködött, nem talált rá ritmusára.

A pálya kitartott, aki mert, az még nyerhetett. Amelia Josephine Hurt a kezdeti meredeken beszedett fél másodpercet, az átmenetre azonban nagyon ráérzett, parádés tempóban nyirbálta hátrányát. Egy konkrét késés után búcsúzni kényszerült. Estelle Alphand (31.) igyekezett kellő sebességet találni. Letarolt néhány kaput, tömérdek kanyart lekésett, zárásként fékezett egy kiadósat – ment a lista legvégére. 4 századon múlt, de kicsúszott az első harmincasból. Asja Zenere (22.) kissé megilletődöttnek tűnt, egyedül a lejtő végére érkezett meg. Nina Astner (16.) remekül kapta el az első átmenetet, a hullámoknál, s az újabb letörésnél azonban bizonytalan volt. Vanessa Kasper (23.) nem rúgott ma sem labdába, Ljutić-kaliberű menetével lassan a TOP30-ért is izgulnia kellett volna. Clara Direz olimpiája néhány kapuig tartott. Benézte az ívet, s már nem fért be. Sue Piller (28.) a második letörést követő banánkaput nézte be csúnyán, onnantól küzdött a ritmusért. Bár a pálya feléig benne volt menetében egy szép helyezés, Madeleine Sylvester-Davik (26.) a végén sok időt tékozolt el a pontatlanságaival.

A FIS-pontszámok anomáliájára láthattunk egy erős példát: a harmincon túliak közt elsőként indult Szohui Kim (47.), ehhez képest persze súlyos másodperceket szedett be a környékén érkezőktől. Hanna Aronsson Elfman (27.) szépen csatlakozott a VK- sízők sorvégéhez, Francesca Baruzzi Farriol (36.) három és feles elmaradása viszont már nem ért jó pályát délutánra. Cassidy Gray korán búcsúzott, ez is jól mutatta, hogy a lányok kellő ritmikával még beférhettek az első harmincasba. A kockázat persze kieséshez vezetett. Camille Cerutti (30.) érvényesült a tempós pályán, az óriást a szlalom felől közelítő Lisa Hörhager (33.) kevésbé. A franciák technikai sízője, Doriane Escané (37-essel a 19.) a felső meredeken és a zárószektorban élvonalbeli tempót diktált, a kevésbé dinamikus lankás „edzőpályát” kárhoztatta csak.

Utána startolt el Szőllős Noa (38-assal a 35.). Kulturált menetet rakott le, ami közben érződött, hogy mostanság többet edzett szlalomban az izraeli-magyar síző. Nem rakta be oly lendülettel léceit a kanyarokba, így a tempó azért hiányzott. A végét kivéve, a záró fordítót nagyon szépen oldotta meg. 3 és fél másodpercet kapott Brignonétól, a TOP30-hoz 75 századdal jobb futamidő kellett volna.

Noa után érkezett az első szlovén. Az utolsó idényét síelő Ana Bucik Jogan (39-essel a 25.) magabiztosan hozta az elvárható minimumot, vagyis a legjobb harminc közé kerülést. A későbbiekben a luxemburgi Gwyneth Ten Raa (40-essel a 34.) és a kanadai Justine Lamontagne (42-essel a 32.) előzte meg Noát, a szlovén lányok, Caterina Sinigoi (39.) és Nika Tomšič (40.), vagy épp a VK-ból jól ismert Madeleine Beck (47-essel a 38.) és Elvedina Muzaferija (48-assal a 36.) már mögötte zárta a délelőttöt. Jellemző, hogy az 56-os rajtszámig kellett elmenni, míg valaki az említett dél-koreainál lassabb volt. Pedig addig túl voltunk az új-zélandiként VK- pontszerző, jelenleg az Egyesült Arab Emírségek színeiben versenyző Piera Hudsonon (50-essel a 42.) és a 46 esztendős, rekordszámú, hetedik olimpiáján szereplő Sarah Schleperen (49-essel a 44., de szabálytalan kötés miatt kizárták). Lara Markthaler (52.) lett ekkor az új sereghajtó. A német születésű, Dél-Afrika képviseletében síelő, épp ma 19 éves influenszerről írtunk már Facebook-oldalunkon. Ő közel 9 másodperccel maradt el.

60-as rajtszámmal rajtolt el a kolozsvári Moldovan Sofia Maria (56.). A 17 éves korával a román küldöttség legfiatalabb tagja óvatosan tudta le a pályát, 9 másodperces hátránnyal ért célba. Tóth Zita (43.) esetén a 67-es rajtszám nem fejezi ki a tudásszintjét, amit szerencsére igazolni tudott. A környékén indulókhoz mérten bátran, jó technikával szelte a kanyarokat. Tiszta futama végén 5 és fél másodperces hátránnyal a korábban érkezők közül tucatnyit előzött meg. Közte az ifjúsági olimpiai ötödik Alexandra Skorohodovát (51-essel a 44.), vagy épp az ukrán Anasztaszja Sepilenkót (51-essel a 44.). Joggal volt mosolygós a célban.

75 sízőből 61 ért célba. Az utolsó négy, egy bosnyák, egy fülöp-szigeteki, egy görög és egy kínai  került 10 másodpercen kívülre. Utóbbi már csaknem húszat kapott.

A második futam

Mint az várható volt, Karin Harjo, az amerikaiak (konkrétan Shiffrin) finn mestere jóval kanyargósabbra tűzte a pályát. Az időjárás érdemben nem változott, a hőmérséklet közelítette meg jobban a fagypontot. A fény-árnyékviszonyok váltakozása teremtett újszerű helyzetet az első futamot követően.

Cerutti az alsó hullámig nyugodt, nem valami gyors menetet teljesített. Az ottani kék kapuról lemaradt, s már nem volt esélye pályán maradni. Annyi kitűnt csúszásából, hogy Harjo tűzése jobban felhasználta a Tofana hullámait. O’Brien (20.) határozottan nagyobb iramot diktált, mint a francia, bár különösen az alsó szektorban akadtak bizonytalanságai. Egy fokkal szebben oldotta meg a hullámokat Piller (24.), kanyarvételei azonban nem működtek. Hol túl direktek voltak az ívek, hol pedig mélyről, oldalra fordulva volt kénytelen fordulni. Aronsson Elfman (21.) futama konzisztensnek volt mondható, a nagy rontások elkerülték, így csak századokkal szorult az amerikai mögé. Sylvester-Davik (25.) szűk ívekre törekedett, ez nem fizetődött ki. A stanglik megdobták párszor, elvesztette külső lécét, de ami miatt a sor végére került, az az utolsó ugratón történt elrugaszkodás volt. Bucik Jogan korán búcsúzott egy belső síhiba következtében, joggal volt mérges magára. Ljutić (17.) a felső szakaszon nagyon kerek, tiszta íveket futott. A második átmenetnél kissé megcsúszott, majd a céllejtőbe érkezésnél enyhén keresztbe állt. Ennek ellenére sikerült megtartania a lendületét, és három tizedmásodperces előnnyel átvette a vezetést.

Kasper (23.) jókora térvesztésekkel esélytelen volt a horvát lánnyal szemben, nem úgy Zenere (14,), aki következetes tempójának hála megsíelte O’Brien legjobb futamidejét, egyszersmind a délután legjobbját. Egyedül a célra fordító piros kanyart sajnálhatja, ott le kellett térnie az ideális ívről. Zenere a meredek szakasz kijáratánál magasan tartotta az ívet, de sodródás nélkül megőrizte a vonalát, és nagy tempót vitt át a lapos részre. Richardson (26.) hibát hibára halmozott. A hullámokról rendre lekésett, össze-visszadobálták léceit. Nem véletlen, hogy senkit nem tudott megelőzni. Brunner fokozatosan vesztette el uralmát lécei felett, már az első meredek vége előtt búcsúzott. Pedig a kulcsrész még előtte állt, a hullámos középső szektorban Escané (22.) bizonyította, kellő vagányság híján ott súlyos tizedeket lehet összeszedni. A második letörésnél többek megkínlódtak, a traverzre tűzött fordítón Lie egyszerűen nem bírt pályán maradni, miután elvesztette külső lécét. Aicher (19.) a záró szektort erőteljesen és pontosan oldotta meg, ez a lejtő korábbi szakaszaira nem volt érvényes. Sokat körülményeskedett, a laposon hiányzott a sebesség, így csak az aktuális harmadik helyre volt jó. Astner (18.) tisztán futott, ám kissé szélesebb ívet választott a pályán.

Tizenöt sízőt követően Zenere vezette a versenyt Ljutić és az osztrák előtt. Innentől fogva egy-egy extra menettel akár-akár érmes reményei is lehettek a lányoknak. Ennek szellemében Della Mea (4.) kegyetlenül nekirontott a pályának. A felső meredeken keresztbe álltak lécei, de a laposra való átmenete remekül sikerült, így súlyos tizedeket osztott ki Zenerének. Az űridő két gyöngébb szektorba csomagolva nem sikerülhetett: az olasz az utolsó éles fordítónál szintén túlsodródott. Moltzan (15.) a nyitószektort nagyszerű lendülettel oldotta meg. Oldotta volna meg, ha a lapos előtt nem veszít akkora tempót, hogy azonnal pirosra váltson az eredményjelző. A vége rendkívül zaklatottra sikerült, így egyik olaszt sem előzte meg. Gąsienica-Daniel (7.) a felső szakaszon kissé kisodródott. A középső részen a lengyel versenyző megtartotta a vonalat, de hiányzott belőle della Mea támadó ereje. Ennek ellenére hibátlanul futott, és ideiglenesen a második helyen állt. Rast (12.) a meredek-lapos átmenetet elszúrta, így hiába fogott kulturáltabb alsó szakasszal 3 tizedet az olaszon, csak a harmadik helyre tudott befutni. A lapos szakasz előtti részen kisodródott, ami nem az ő erőssége. Scheib (5.) nagy dőlésszögeket vett a felső szakaszon, és átvezette a kanyarokat, de a meredek szakasz kijáratánál kissé keresztbe kellett állítania a léceit, ami tempót vett el tőle. A traverzben is korrigálnia kellett. Hiányzott a kellő magabiztosság sízésében, így párszázaddal ő is Della Mea mögé érkezett. Robinson (8.) nem tudott érvényesülni a technikásabb pályán (sem). Sokat korrigált, így bár alapvetően gyorsan haladt, a századok nem álltak mellé, így már az aktuális dobogóról is lekerült. Holtmann (6.) meredekje és harmonikus alsó szektora rendben volt, a köztes kanyarokban viszont nem konkurált az olasszal. A traverzben kissé túl keményen vette a léceit, ami nagy porfelhőt keltett. A századok részben segítették, mert a lengyelt hátrébb tolta, Scheibtől viszont kikapott.

A legjobb nyolcas előtt Della Mea vezetett Scheib és Holtmann előtt. Az első négy tizeden belül volt. Grenier (13.) haladósra vette a figurát a meredeken, de sokat kellett korrigálnia. Az átmenet még rendben volt, de a kevésbé feszes vonalvezetés a hullámoknál (pár repülés formájában) elvette tőle az éremesélyt. Shiffrin (11.) a kulcsszakaszokon sokat bizonytalankodott, egymást érték a kiszélesítések, az apró korrigálások. A záró szektor pedig kifejezetten darabosnak tűnt. A dobogós helyektől távol került. Stjernesund (2.) volt az első, aki a holtversenyes triász közül lesíelt. Nagyon direkt volt a felső szakaszon, de még időben tudta korrigálni. A meredek rész kijáratánál röviden elakadt egy kapun. A traverz után kétszer állította be a lendületet, de így is elég volt öt századdal az élen álláshoz. Élre állt, de csak a 11. futamidővel. S naná, hogy Hector (2.) is! Ahol a norvég rosszabbul ment, ő virított, illetve fordítva. A felső szakaszon tisztán végig vitte a fordulókat. A traverzet nagyon direkt vette, de utána kissé hátrahanyatlott, az utolsó fordítót alig vette be.

Colturi (16.) óvatosan hajtott le a meredeken, többször megcsúsztak síi. Héttizedes hátrányából négy tizedet leharapott a számára oly kedves hullámok közt. Goggia (10.) az első átmenetnél kissé túltolta a fordulót, de ezt még sikerült korrigálnia. A középső szakaszon nagyon szűken ment át, de utána elcsúsztak a síi. A célegyenesben szorosan haladt, de az elvesztegetett századokat már nem tudta visszahozni. Dürr (9.) lécei a felső meredeken meg-megcsúsztak. Előnye elveszett, de a traverzet nagyszerűen teljesítette, síi szabadon haladtak, és ismét növelte sebességét. Az utolsó kanyarnál azonban ő is hibázott, az a hupli úgy megdobta, hogy sok sebességet vesztett vele. Goggiát maga mögött tartotta, de nem ment vele sokra. Brignone (1.) a fölényesen abszolvált nyitó meredeket követően úgy haladt a laposon, mintha zsinóron húzták volna. A lejtő végén már tartalékolt, így sem forgott veszélyben győzelme.

A folytatásban Alphand (27.), Lamontagne (28.) és Baruzzi Farriol (29.) a papírformának megfelelően, Ten Raa (30.) Hörhager kiesésével jutott a TOP30-ba. Szőllős Noa(35.) második futama kevésbé sikerült optimálisra. Ígéretéhez híven próbálta jobban megnyomni, de sok volt a rendezetlen kanyarja, így Muzaferija (32.), Beck (33.), Sinigoi (31.) és az ausztrál Phoebe Heaydon (34.) is megelőzte. Idei GS- teljesítményét elnézve még mindig elégedett lehetett Noa. Tóth Zita (40.) érezhetően elfáradt délutánra, különösen futamának a végére. Mint az várható volt, óriásban tapasztaltabbak, vagyis Skorohodova (37.), Sepilenko, valamint Labaštová (38.) elébe kerültek. Fent elkövetett egy pár másodperces hibát, egyébként biztató napon van túl. Moldovan Sofia (46.) számára jobban ízlettek a gyakoribb irányváltások. A 45. futamidővel szépen előrelépegetett, a kiesőkön kívül megelőzte Markthalert (47.), a madagaszkári Clercet (50.), valamint Szőllős Barni kedvesét, az ötödik olimpián szereplő georgiai Nino Ciklaurit (49.). 54 síző teljesítette mindkét futamot, a lista végén a kínai Zsang Jüjingot találjuk, közel 40 másodperces hátránnyal.

Részletes eredménylista

Federica Brignone kapcsán csodaszámba menő visszatérésről írtunk csütörtökön, első aranyérme születése napján. Ma már annyiban módosítanánk kijelentésünket, hogy Fede csodás formába edzette magát. Horrorbukását követően csak január végén tudott versenyen indulni, ma a hatodik és a hetedik futamot teljesítette. A szuperóriást ledominálta, ma pedig délelőtt döntött el minden kérdést. Óriásban legutóbb Lillehammer és Nagano bajnoka, Deborah Compagnoni szerzett aranyérmet az olasz sízők közül. Fede a 12. alpesi síző, a harmadik nő (Schneider, Seizinger és Kostelić után), aki egy olimpián belül legalább két bajnoki címet szerzett, az első az olaszok közt. A Szuper-G + óriás-műlesiklás kombót eddig senkinek sem sikerült behúznia.

Sara Hector pekingi olimpiai bajnoki címe után második ötkarikás aranyérmét szerezte. A világbajnokságokon csak csapatban szerzett érmekkel rendelkező svéd klasszis hazája negyed és ötödik érmét szerezte óriásban. Thea Louise Stjernesund négy éve a csapatversenyen már szerzett egy bronzérmet, egyéniben vitán felül ma ért fel a csúcsra. (Korábbi paralleles vb-bronza a mostanival nem említhető egy lapon.) Négy szakági VK- pódium után ez komoly bravúr a dél-norvégiai 50 ezres város, Lørenskog büszkeségétől. A tavalyi vébén egyetlen századdal maradt le a dobogóról. Komoly elégtétel a mai nap neki. Mindkét lány nemzetének első medáliáját szerezte meg a mostani olimpián, így alpesi síben jelenleg kilenc ország delegált sportolót éremceremóniára.

A férfiak holnap, míg a nők szerdán fejezik be szereplésüket az olimpián.

A címlapkép forrása: NBC News