Franjo von Allmen egyszerűen felülmúlhatatlan az olimpián! A lesiklás és a csapatkombináció aranya után szuper-G-ben sem talált legyőzőre! A svájci, immár háromszoros olimpiai bajnok 15 századdal előzte meg Ryan Cochran-Siegle-t, aki Peking után szerzett ismét ezüstérmet a számban. Marco Odermattnak egy kisebb hiba után be kellett érnie a bronzéremmel, nem sokon múlt, hogy Nils Allègre mögé kerüljön. A francia mögött következett a legjobb osztrák és olasz, Haaser és Franzoni személyében.
A hétvégi lesiklásokat, és a hét elején az olimpiai program debütált csapatkombinációkat követően, szerdától szuperóriás-műlesilkással folytatódott az olimpiai program. Az egyéni számok legfiatalabbja a ’88-as Calgary olimpia óta szerepel állandó jelleggel a programban. A versenyszám olimpiai császára egyértelműen a háromszoros bajnok Kjetil André Aamodt, bajnok lett még Svindal és Jansrud is. A norvégok mellett az osztrákok érezték eddig olimpiákon igazán a szuper-G-t: a szakág abszolút legnagyobbja, Hermann Maier mellett az utóbbi két alkalommal Matthias Mayer hozta el az aranyat. Mellettük csak a korai időkből akad egy-egy német, illetva francia bajnok.
Ami a rajtlistát illeti, a szám egyetlen korábbi aranyérmese sem állt rajthoz, minthogy Mayer 3 éve épp itt Bormióban, a szuper-G-t megelőző pályabejeárást követően döntött azonnali visszavonulás mellett. Korábbi érmesből is mindössze egy, Peking ezüstérmese, Cochran-Siegle szerepelt csak a rajtlistán. A mezőny a lesikláshoz képest alig bővült, mindössze 42 síző nevezett. „Teljes”, azaz négyfős csapattal indultak a házigazdák mellett az osztrákok, a kanadaiak, a svájciak és az amerikaiak. Olasz részről a lesikláshoz képest változott a rajtlista, Schieder helyett várható volt, hogy Innerhofer indulhat utolsó olimpiai csúszásával. Az osztrákoknál szintén egy csere történt: Hemetsbergert a csapatkombináción épp vele együtt induló livignói győztes Schwarz váltotta. Kimaradt Lukas Feurstein is, és minthogy az óriásban várhatóan unokatestvére, Patrick lesz a 4. osztrák, valószínűleg éles verseny nélkül zárja az olimpiát. A norvégok részéről ott szerepelt az első lesikló edzésen bukó Fredrik Møller, aki emiatt minden eddigi versenyt kihagyni kényszerült. A rajtlistán ismét szerepelt Szőllős Barnabás is, aki a szombati lesikláson a 30. helyen végzett.
Arról hogy miért ilyen szűk a világkupákon egyébként sokszor a hatvanat közelítő létszám, már írtunk korábban a bevezetőnkben és a lesiklás előtt is. Egyrészt a nagy nemzetek sem tölthetik fel akkora kerettel a rajtlistát, mint az szokás a VK-ban, másrészt a kvótarendszer miatt sajnos több rendszer VK-pontszerző is lemaradt nemcsak a mai indulásról, de akár a komplett olimpiáról is.
A lesiklással ellentétben a pályát nem a FIS szakemberei tűzik, hanem előre sorsolt pályatűző, ezúttal az olasz Lorenzo Galli felelt a nyomvonalért. Minthogy a házigazdák jórészt a lesiklás felől közelítik a számot, tempós, egyenes tűzés várt a versenyzőkre, különösen a pálya közepén. A pálya eleje és vége, a San Pietro-ugratót követően azonban technikásabb nyomvonalat követett. A start a szokásoknak megfelelően valamivel lejjebbre került a lesikláshoz képest, kihagyva ezzel a Stelvio tetején lévő katapultot. A pályabejárás alatt ugyan még ködösebb idő fogadta a sízőket, a verseny 11:30-as rajtjára viszont kitisztult az idő. Az enyhe idő miatt voltak olyan előzetes félelmek, amik szerint a pálya alja hamar elhasználódhat az idő előrehaladtával.
Nils Allègre (4.) nyitotta a versenyt. Fent jó ívet választott, de különösen a San Pietro után remekelt és mindössze a cél előtt pár kapuval került hátra egy rövid időre a súlypontja. James Crawford (16.) a végén túlságosan beleállt a lendületes kanyarokba, ami nem javított az összességében sem tökéletes menetén. Ryan Cochran-Siegle (2.) a keresztcsúszó Carcentinán nagyon magasan tudott maradni, a végén pedig szinte lapján tudta tartani a léceit a kanyarokban. Lendületes menettel vette át a vezetést, és várhatta a legjobbakat Peking ezüstérmese.
Christof Innerhofer (11.) több helyen is túlcsúszott az ideális kanyarnyomtól, mindezt pedig jelentős időveszteséggel tudta csak korrigálni. Jan Zabystran (17.) erősen kezdett, de a kompresszió összenyomta kicsit, így az ideális tartásból ki kellett állnia, ami jelentős sebességvesztéssel járt. A végére épp emiatt nem maradt kellő lendülete. Alexis Monney (10.) egy kisebb hiba révén már hamar jelentősebb hátrányt jelentett. Bár ívválasztásai remekek voltak, de hátránya csak nőtt tovább. A lesikló és kombinációs bajnok Franjo von Allmen (1.) rendkívül közel tudta síelni a felső kapukat, nagyon direkt ívet választott. Középen volt egy minimális térvesztése, de azonnal korrigált, lendületet csak minimálisan vesztett. A végére ismét remekelt, megtartotta addigi előnyét Cochrannel szemben.
Raphael Haasert (5.) külső lécét középen megdobta egy kisebb bucka. Összességében is voltak kisebb tévesztései, amit különösen sajnálhat annak tükrében, hogy a végén szép kereken síelve a kanyarokat remek sebességet tudott végigvinni. Giovanni Franzoni (6.) fent direkten tudott síelni, tartotta von Allment, utána viszont az első átmenetnél akadt egy jelentős térvesztése. Onnan ugyan ismét szinte századra azonosan síelt a svájcival, de San Pietrós tévesztése 6 tizedet jelentett… Kiválóan kezdett Marco Odermatt (3.), és bár nem volt lefutott a meccs, a pálya második felére egálban fordult. A San Pietro utána azonban teret vesztett, és korrekciójára nemhogy az arany, végül kis híján az érem is elment.
Stefan Babinsky (21.) nagyon nem érezte a pályát, folyamatosan hibázva végül senkit nem előzött meg. Fredrik Møller (8.) középen vesztett némi teret, a lendületes kanyarokat viszont jól vette. Múlt heti bukásával együtt ez egy különösen értékes eredmény volt. Talán az olimpia eddigi legnagyobb pechjének lehettünk tanúi: Dominik Paris léce alig 15 másodperc után oldott le egy bucka miatt. Bár szerencsére nem esett nagyot, de dicstelenül ért véget a számára a hazai pályán rendezett olimpia…
Stefan Rogentin (9.) eddig nem épp fényes olimpiát síelt, most azonban legerősebb számában némileg javított. A déli harangszó közepette síelve ugyan a dobogósokkal nem konkurált, de a stabil futammal befért a top10-be. A legjobbak sorát az utolsó igazán nagy esélyes, Vincent Kriechmayr (7.) zárta. Az osztrák esélyei hamar elszálltak, már fönt jelentős hátrányba került. Ugyan középen némileg erősebbnek bizonyult, de a trendet nem tudta megfordítani, korrekt menettel zárta az olimpiát, de a dobogósokra egy pillanatig sem volt veszélyes. A legjobbak sora lement, és időközben a látási viszonyok is romlottak, árnyékba került a pálya. Így az enyhe idő miatt kialakuló némi egyenlőtlenségek is nehezebben voltak láthatók. Így nagyobb meglepetésre már ekkor sem volt esély.
Bár a körülmények fényében nem volt csoda a lassuló pálya, Marco Schwarznak (14.) vélhetően a pálya tűzése sem volt épp az ínyére, jócskán lemaradt a legjobbaktól. Mattia Casse (24.) többször is kikerült az ideális tartásból, értékes tizedeket veszítve. Akadt egy komolyabb korrigálása is, jelentős, majdnem két másodperces hátrányt szedett össze. Miha Hrobat (13.) jól kezdett, de középen jelentősen lesodródott a nyomról és csak éppenhogy be tudta fűzni magát a kapuba. Adrian Sejersted (12.) esetében már nem is igazi futam, ahol nem akad legalább egy necces, látványos mentése – ma sem volt másképp… Onnantól viszont a szokott módon rendezte mozgását.
Cameron Alexander (17.) nem épp erős menetével nem konkurált a legutóbb sízőkkel sem. A pálya lassulásával a folytatásban sem akadt már igazán kiemelkedő menet. Sam Morse (23.), majd Martin Čater (20.) is rajtszámokkal szinte egyező pozícióba érkeztek meg. River Radamus, majd nem sokkal később Nils Alphand elmértek egy-egy kanyart, kaputévesztés miatt estek ki. Elian Lehto (25.) is a mezőny hátsóbb részébe sorolt be, ahogy Brodie Seger (22.) , és nem sokkal később Kyle Negomir (26.) Akadt azonban két kiemelendő síelés: Alban Elezi Cannaferina (15.) rendkívül bátran síelt, szűk íveken is viszonylag jól tudta tartani a sebességét. A pálya végén egy betévedt pályamunkás miatt még egy nem épp necces, de nem is ideális szituációja is akadt, de végül előkelő helyen ért célba. Remekül síelt Simon Jocher (17.) rajtszámához viszonyítva.
A legjobb harminc sorát Riley Seger kiesése zárta. Őt követően a harc már inkább a legjobb 30-ba kerülésért ment. Mindez sikerült az argentin Tiziano Gravier (18.), a norvég Simen Sellæg (27.), a mostanában az óriás mellett a gyorsabbik számban is próbálkozó Anton Grammel (29.) és a monacói Arnaud Alessandria (30.) számára is. Szőllős Barnabás (33.) két erősebb és két valamivel gyengébb szektorral teljesítette a versenyt. A körülmények már igen mostohák voltak eddigre, alig tartotta Barnit a hó. Sajnos a lécét nem sikerült megfelelően a körülményekre hangolnia, nem csúszott eléggé a léce, és kanyarodni sem tudott vele Barni rendesen. Négy sízőt megelőzve ezúttal a 33. helyen végzett.
Franjo von Allmen az olimpia aranyembere. Három számából mindhármat megnyerte. Ezzel ő Svájc egyetlen háromszoros olimpiai bajnok alpesi sízője, és Jean-Claude Killy óta az első, aki három aranyat nyert egy olimpián. Igaz a francia a Grenoble-i olimpián az összes számot nyerte (lesiklás, óriás és szlalom volt a menün, míg a kombináció, mely mindezek eredményéből állt össze, egy VB-aranyat is ért számára). Eddig csak 2006-ban Dorfmeister tudta mindkét gyorsszámot megnyerni, férfiak közt pedig von Allmen az első.
Ryan Cochran-Siegle zsinórban második olimpiai ezüstérmét szerzi szuper-G-ben. Pekingben 4 század, most valamivel több választotta el az elsőségtől. Eddigi egyetlen világkupa-sikerét 5 éve ugyanezen a lejtőn szerezte, szintén szuper-G-ben. Emellett 4 további lesikló dobogója akad. Ebből a legutóbbi épp az olimpiát megelőző utolsó versenyen. Mondhatnánk, hogy mindez jó formájára utalt, de a lesiklást annyira elrontotta, hogy végül a csapatversenyre sem nevezeték. Ehhez képest különösen értékes mai ezüstérme. Marco Odermatt teljessé tette olimpiai éremkollekcióját. Peking óriásműlesikló bajnoka a csapatezüst után szerzett most bronzérmet. Ami keserűség lehet számára, hogy legnagyobb eséllyel itt jósoltak neki aranyat, tekintve, hogy a számot az utóbbi években valósággal uralta. Egy esélye maradt még az aranyra: az óriásban címvédőként állhat majd rajthoz.
Holnap a női szuperóriás-műlesiklással folytatódik a program, a férfiak pedig majd szombaton, óriás-műlesiklással folytatják.
Borítókép forrása: nzz.ch
Síparadicsom Blog 