Huszonegy párosból hirdettek bajnokot egy olyan verseny végén, melynek színvonala azért nem verdeste az eget. Tanguy Nef a legjobb szlalomfutammal a negyedik helyről fordítani tudott, így a lesiklásban már aranyérmes Franjo von Allmen oldalán olimpiai bajnokká lett. Előnyük tetemes, egy század híján egy teljes másodpercre rúgott a holtversenyes második helyezettekkel szemben. Ezüstérmet szerzett egyfelől Vincent Kriechmayr és Manuel Feller párosa. Az osztrákok 1-es számú csapatát az extravagáns tiroli a hetedik helyről vezette fel a dobogóra, mégpedig egy hibáktól nem mentes, ugyanakkor határozott menettel. Loïc Meillard lényegében remek alsó szakaszának köszönheti, hogy Marco Odermatt oldalán dobogóra állhat az olimpián. A meredeket nagyon túlgondolta a szlalom világbajnoka, de ma ez is belefért. A dobogóról leszorultak csalódottak lehetnek. Matt és Haaser párosát 3 század választotta el az éremtől, a Franzoni-Vinatzer duó a hetedik, a Monney-Yule “csapat” a 13. helyig zuhant vissza. Az ötödik helyen az Allègre-Noël, valamint a Paris-Sala páros zárt holtversenyben.

Bevezető

A csapatkombináció mibenlétéről, születéséről már írtunk olimpiai előzetesünkben. Az alapelgondolással még nem is lenne baj, nevezetesen, hogy az alpesi síelés világában babazsúrnak tekintett parallel-csapatverseny helyére rakjanak egy valós sportértékkel bíró nem egyéni számot. A probléma ott van, hogy a két főt sehol, sem az iskolában, sem a grundon nem tekintjük csapatnak. Ehhez képest a sífutás és a síugrás után az alpesi síelés is ebbe az irányba lépett egyet. A másik probléma pedig az olimpiai kvótarendszer sajátosságai. Enélkül egy éve a vb-n csak összegyűlt egy vállalhatónak mondható 37 párosból álló rajtlista. A 18 nemzetet is elfogadta az ember, elvégre az alpesi síelés egy belterjes sportág ezen a szinten.

Na, ehhez képest az olimpián sikerült gründolni egy 21 „csapatból” álló startlistát, mindösszesen 9 nemzetből. Azt már a kvóták kiosztásánál látni lehetett, hogy délszláv csapat például nem fog összeállni, a szláv nemzetek közül egyedül a csehek tudtak indítani egyet. Zabystřan oldalán a szimpla FIS- versenyek mellett a távol-keleti kupasorozatban szereplő Marek Müller indult. Világszégyen, de minthogy egyetlent szlalomost sem tudtak nevezni az olimpiára, a világ- és olimpiai bajnokok sorát kinevelő Kanada távolmarad ettől a megmérettetéstől. Az Egyesült Államokra ugyanez a sors várt volna, ha nem húzzák elő a kalapból River Radamust, aki két VK- pontszerzése dacára világosan hátat fordított mára a stanglik világára. A spanyolok szintén nem voltak jelen, igaz, ebben egy sérülés is közre játszhatott. (Már ha kvótaszámuk Ander Mintegui grödeni keresztszalag-szakadása nélkül megemelkedett volna egyáltalán kettőre…)

A 21 duó úgy állt össze, hogy Ausztria és Svájc mellett a házigazdák kiállították a maximális négy-négy „csapatot”. A svájciaknál például összeállt az álompáros. Más kérdés, mennyire volt korrekt von Allmen szempontjából, hogy világ és olimpiai bajnoki címe dacára nem vele egy „csapatban” síel a szlalom világbajnoka, Meillard? Merthogy bizonyára a teljes évados forma döntött Odermatt mellett. Netán egy kis marketinggel fel kell dobni az új versenyszám ötkarikás debütálását? S ha már korrektség: azt sem nagyon lehet hova tenni, hogy miért kellett a házi szétlövésen győzedelmeskedő, de a szombati lesikláson totálisan fogalmatlan Rogentint berakni a svájci 4-es csapatba, Matthias Iten mellé? Miért nem kapott egy esélyt a biztosabb lábú, rákból felépült Niels Hintermann? A többi válogatott a valós, lesiklás esetén a szombati erősorrendet alapul véve döntött a beosztásról.

Miután ventiláltunk egy kicsit, kieresztettük a fáradt gőzt, szóljunk egy kicsit magáról a versenyről! A szabályok szerint egy teljes pályás lesiklást követ egy szlalomfutam, a két részeredmény együtteséből áll össze a végső sorrend. Az alábbiakban megmutatjuk a párokat, hogy ne kelljen minden mondatban hivatkozni rá.

Lesiklás

Fagypont alatti hőmérsékletben, verőfényes időben, csodálatos külsőségek közepette rendezték meg a délelőtt derekán a lesikló futamokat. Más kérdés, hogy a fény-árnyékviszonyok alakulása egyelőre az utóbbi mellett tört lándzsát. Ez a tapasztalatlanabb lesiklóknak gondot okozhatott volna, de a rajtlistán ilyent keveset láttunk. Miközben a gyorsasági sízők csúsztak, szlalomos párjuk izgatottan figyelte, mit alkotnak.

Stefan Rogentin (14.) állította fel az alapidőt. A szemlátomást begyorsult Stelvión szombati betlije után próbált bizonyítani a svájci. A fenti kanyarokban, s néhány lentebbi fordítónál a kelleténél jobban porzott mögötte a hó, a korrigálásokkal együtt végig egész szép íveket húzott. Kiemelendő, hogy a hullámokat szépen rugózta ki. Ezzel együtt elégedetlen volt a célban. Jan Zabystřan (20.) alapsebessége valamivel nagyobb volt, mégis a változó látási viszonyok közepette nem tudott érvényesülni. A fényre érve fékezett egy nagyobbat, azzal és ott sok sebességet vesztett. Lécei idegesebben mozogtak a kanyarokban, a 2 másodperces időkülönbség indokolt volt. Simon Jocher (11.) esetén a csehhez hasonlóan erős alapdinamika pontosabb ívkezeléssel párosult. A Carcentinán sokkal stabilabb ívet húzott, mint Rogentin. Ritmusából ritkán és rövid időre lendült ki, egyedül a végén beszedett 2 tizedet fájlalhatta. A félmásodperces időkülönbség egy Straßer vs. Iten összevetésben jól mutatott. Maxence Muzaton (18.) túldöntött fordulóival csak a cseh fiúval szemben volt versenyképes, eleve hiányzott belőle az elszántság. Tőle két századdal maradt el Nils Alphand (17.), aki a keresztcsúszokat mélyről volt kénytelen abszolválni. A hullámok, szintegyenetlenségek levezették az ideális ívről, abszolút nem uralta azokat. A középső szakaszon pedig túlságosan sokat fektetett a vonalvezetésbe, emiatt elveszítette a tempót. Rassat és Amiez két és fél másodperces hátránnyal kilátástalan helyzetbe került.

Daniel Hemetsberger (8.) viszont nagyon is! Lécei szinte tökéletesen idomultak a pálya vonalához, sebességét remekül tartotta a San Pietro-ugratót követően, noha leérkezése nem volt kristálytiszta. Lent maximálisan kihasználta Jocher hibáját, csaknem félmásodpercet adott a németnek. Marco Odermatt (3.) kiköszörülte a szombati csorbát. Bődületes tempót diktált, ami először a Rocca-ugratónál érződött, amit a kaput kicentizve oldott meg. Középütt tökéletes pozícióban haladt tova. A San Pietrót 50 méter fölötti ugrással teljesítette, kanyarsebessége a szemre nem mindig makulátlan ívvételekkel együtt is lehengerlő volt. Minthogy másodperces fórjából érdemben nem vesztett sokat a zárószektorban, kiváló helyzetbe hozta Meillard-t délutánra. Florian Schieder (s általa Tobias Kastlunger) volt az első búcsúzó. A lejtő tetején, az egyik leggyorsabb szakaszon, a Sertorellit követő balos fordítóban döntötte túl léceit, s már nem tudott talpon maradni. Sodródás közben léce lecsatolódott, így nagyon gondjai nem lettek. A síruháját a tomporán kiégette a súrlódási erő. Giovanni Franzoni (1.) a hegytetőn, még mielőtt kiért a napfényre, 3 tizedet osztott ki Odermattnak. Az első átmenetet szinte tökéletesen oldotta meg. Valósággal szikráztak alatta lécei, s minthogy Odi erősebb szektorait le tudta követni, és a záró csúszós, hullámos szakaszon világosan gyorsabb volt, további 4 tizedet osztott ki a svájcinak. Vinatzer 28 százados előnyből gazdálkodhatott délután…

Vincent Kriechmayr (7.) már az első átmenetnél jóval szélesebb íveket húzott, mint az olasz fiú. Bátran engedte léceit, ívei ugyanakkor szélesebbre sikerültek. A céllejtőig egy-két tized körül tartotta az éllovast, ám ott megcsúsztak lécei, s beszedett 1 komplett másodpercet. Nehéz dolga volt innen Fellernek. Nils Allègre (6.) magabiztosan haladt végig a pályán, jó tempót vitt magával, és sokáig úgy tűnt, még előrébb is végezhet. A céllejtő bejáratán azonban beleakadt egy kapuba, ami megtörte a ritmusát, és értékes tizedeket veszített. Ezzel együtt másodpercen belüli hátrányt adott át Noëlnek. Dominik Paris (5.) izmos kezdés után a Szuper-G-szakasz bejáratánál erősen rátámaszkodott a belső lécre, emiatt kissé „levágta” az ívet, majd vissza kellett vennie a lendületből. A kompresszióban megbillent egy pillanatra, korrigálnia kellett, és ez időveszteséget okozott. Ennek ellenére sebességben maradt. A hattizedes hátrány alapesetben nem a világ vége, viszont Sala kapcsán soknak tűnt.

Alexis Monney (2.) már a Rocca-ugratónál nehéz helyzetbe került. Kissé hátradőlt, elveszítette az egyensúlyát, és korrigálnia kellett. Ezt követően azonban remekül belelendült a futásba, a Szuper-G-szakaszt páldául hibátlanul teljesítette. A traverz bejáratánál rendkívül szorosan vette a kaput, nagy kockázatot vállalt, ami be is jött. A célban mindössze 17 századmásodperccel maradt el az éllovastól, Yule előtt adott volt a lehetőség. Franjo von Allmen (4.) az első átmenetnél kissé kisodródott, ezért enyhén vissza kellett vennie a lendületből. Az időveszteség után a kanyargós középső szakaszt rendkívül tisztán teljesítette, 2 tized fölé növelte előnyét. Az utolsó meredekebb szakasz ma nem sikerült optimálisra. Többször lesodródott, illetve keresztbe kellett állítania a léceit. Az ott összeszedett héttizedes hátrány méretesnek volt mondható. Mattia Casse (12.) futamában a sok apró bizonytalanság, ingatag ívválasztás adódott össze. Másfél szekundummá.

Elian Lehto (13.) egészen a záró szektorig kordában tartotta hátrányát, ott azonban a sok kisodródás majdhogynem megduplázta az időkülönbséget. Hallberg helyzete nehéznek volt mondható, ugyanakkor nem teljesen reménytelen. Kyle Negomir (16.) részéről a nap legfontosabb pozitívuma az volt, hogy épen, s egészségesen leért. A középtáji hullámokon az egyik síléce elemelkedett a hótól, és egy rövid szakaszt csak egy lábon teljesítette. Közel járt ahhoz, hogy a kompresszió kivágja a pályáról. Szerencsére sikerült talpon maradnia, elkerülte a bukást. A tempóveszteség törvényszerű volt. Stefan Babinsky (10.) nagyszerűen síelt a felső szakaszon, lendületesen és pontosan haladt. A cél előtti részben azonban túlságosan kisodródott, ami értékes sebességvesztéssel járt az utolsó métereken. Több volt az utolsó osztrák, Raphael Haaser (8.) menetében is. A kompresszióban kissé kikerült az ideális pozícióból, emiatt sokat veszített a tempóból. A céllejtő nála sem sikerült optimálisra. A két osztrákot két norvég követte a délelőtti program zárásaként. Nem váltották meg a világot, sőt lényegében reménytelen helyzetbe hozták világklasszis szlalomos párjukat. Adrian Smiseth Sejersted (15.) a szombaton látott következetes, de a határokat nem feszegető menetét ismételte meg, míg Simen Sellæg (19.) igazolta, hogy még túl nagy rá a kabát. Nevezetesen a Stelvióhoz még érnie kell. Csak Zabystřant előzte meg, szűk másodperccel.

Szlalom

Délutánra tehát mindösszesen húsz páros maradt versenyben. A németek osztrák edzője, Bernd Brunner tűzte a pályát. A 67 kapuból egy híján mind fordító volt. A Stelvio nyomvonalától oldalra kiépített szlalomlejtő egy keményebb meredekkel nyitott, a folytatás viszont – néhány hullámmal együtt – nem ütötte meg a Világkupa-színvonala. A tréner tetejében ritmusos vonalvezetést applikált a lejtőre. Szóval célba érni nem volt nagy kunszt. Muszáj volt kicsit nyújtani a programot a kevés induló miatt, így szokatlanul nagy hézaggal indították el a versenyzőket.

Marek Müller (20.) a „senki földjén”, az előrelépés esélye nélkül síelt egy korrekt, alapvetően biztonsági menetet. Cseh szemszögből egy TOP20-as helyezés sokat ért. Főként úgy, hogy Timon Haugan (17.) kapásból másodperces előnyből indult. A norvégok többszörös VK- futamgyőztese egész más dimenziót képviselt, a meredeken jóval többet mert vállalni, s egy alsó hullámot kivéve szoros íveket használt. Kiosztott csaknem 3 s-et egyetlen futam alatt. Ezt vártuk. Paco Rassat (15.) a szezon adott szakaszán vezette a szakági pontversenyt. Az olimpiai légkörrel való ismerkedése jól sikerült, hiszen miközben lekövette a norvég iramát, mindezt látható hiba nélkül. Egy picivel jobbat síelt. Steven Amiez (16.) két nagyobb fékezéssel nyitott, elvesztette a talajjal való kontaktot, ezzel rögtön hátrányra váltotta az előnyét. A hullámokon szép pattogósra vette a figurát, ám nem mindig tudta szűken venni a kanyarulatokat. A két francia csapat birtokolta az első két pozíciót, amikor River Radamus (19.) elstartolt. Tisztes futam volt az övé, ahhoz képest különösen, hogy az utóbbi időben nem láttuk szlalomozni. A megválasztott ritmust kövér íveken végig vitte.

Atle Lie McGrath (12.) a kötelező minimumot teljesítette, azaz átvette a vezetést. Más egyéb nem valósult meg, küzdött az irammal. Mihelyst felpörgette léceit, jött egy apró megingás, ami visszavetette. A céllejtővel már elégedett lehetett. Matthias Iten (18.) jókora késéssel fejezte be a felső meredeket, keményen kellett éleznie, ami természetesen kihatott a lapályos szakaszra. Kissé megilletődöttnek tűnt: pár hónapja gondolni sem merhetett az olimpiai indulásra. Eduard Hallberg (9.) kegyetlenül bekezdett, a célja nyilvánvalóan egy űrmenet teljesítése volt. Ez nem valósult meg, párszor megemelkedtek külső lécei, de koncentráltságát nem veszítette el. Ez nem mindig volt jellemző rá eddig. Átvette a vezetést a finn páros. Eljött a házigazdák ideje, Tommaso Saccardi (14.) még a német nyelvterületről érkezett ötös előtt próbált bizonyítani. Görcsösen kezdett, a meredeken ólomlábakon haladt lejtmenet. A harmadik kapunál keresztbe álltak lécei. A lankás átkötőn ugyanakkor öt tizedet osztott ki Hallbergnek, ami nagy szó volt, minthogy időközben eltörte bal botját. Az aktuális harmadik helyre, két klasszis mögé érkezett.  

Linus Straßer (10.) hozzátett Jochertől kapott előnyére a meredeken, csakhogy a lankára való átmenetnél bele kellett fékeznie. Erre ráment még pár kanyarja, sokatmondó, hogy alig adott a finnek az ő leggyengébb szektorában. Néhány század döntött, és nem a németek javára. Fabio Gstrein (8.) szépen összeszedte magát hazai VK- versenyein. A mélyülő kádak ellenére tartotta a megfelelő dinamikát, a laposra való átmenet pazarul sikerült, így Hallberg parádés alsó szektora ellenére nem volt kétséges az osztrák 2-es csapat vezetése. Marco Schwarz (11.) meredeksízése nem nézett ki jól, ritmikában nem azt nyújtotta, amit elvártak tőle. A lankán belső lécei dadogtak lábai alatt. Egyedül a záró métereken fokozta az iramot. Honfitársak mellett a finnek és a németek is elébe kerültek.

Ekkor következett a szokott reklámszünet, hiszen már csak nyolcan voltak hátra. Michael Matt (4.) ingatagabb meredeket (túldöntött lécek) követően nagyon elkapta a lapost, ott világosan felülmúlta Gstreint. Új, tiszavirágéletű etalont állított fel szlalomban. Merthogy Manuel Feller (2.) egyetlen századdal felülmúlta Matt menetét. A fejrázás azért mutatta, nem volt elégedett produktumával. A hullámokon többször kitértek lécei, gyakran fél méterrel sodródtak túl a stanglik tövétől. A cél előtt volt egy veszélyes hátrabillenése, de szűken, 3 századdal élre állt az 1-es számú osztrák csapat. Ekkor aligha hitte volna, hogy ezüsttel zárja a versenyt.

Clément Noël (5.) szigorú léckezeléssel oldotta meg a meredeket, így bár próbált ritmusosan haladni a lapályon, célját nem igazán valósította meg. A laposon csak korrigálásokkal húzott normális vonalat, így az aktuális dobogó aljánál jobb nem jött ki menetéből. A kellő kockázat hiányzott Tommaso Sala (5.) csúszásából, márpedig ezen a pályán másként nem lehetett érvényesülni. Az egyik hullámra keményen odatette lábát, ez meglátszott későbbi sebességén. A franciákkal holtversenyben kerültek a harmadik helyre. Tanguy Nef (1.) valósította meg azt, amire szükség volt a mai napon. Az első kapuktól kezdve mert tempót diktálni, lécei párhuzamos vonalvezetése csak a céllejtőn akadt meg egy pillanatra. Ezzel együtt megsíelte az addigi legjobb futamot. Egyszerre volt gördülékeny és pontos, amit láttunk tőle.

Loïc Meillard (2.) messze elmaradt a várakozásoktól. Túlsíelte a pályát, különösen a meredeken, egyedül a végén kapott erőre. Igaz, ott volt Nef menetének Achilles-sarka. Odermattéknek nagy szerencséje volt, a 99 százados differencia holtversenyt eredményezett Fellerékkel. Daniel Yule (13.) csapnivalóan szerepelt. Oroszlánüvöltéssel hangolt a futamára, a meredeken mégis nyusziként viselkedett. Túl erősen használta az éleket, az iram hiánya a lankán jelentkezett hatványozottan. Csak a cseh srác ment nála rosszabbul, Monney oldalán visszacsúszott a középmezőny sűrűjébe. Ezel eldőlt Odermatték és Kriechmayrék érme. Alex Vinatzer (7.) a felső szakaszon túl élesen fordult, már ott hátrányba került. A középső szakasz egy hullámánál egy pillanatra fennakad, ismét veszít lendületéből. A céllejtőn hátra hanyatlik, így visszaesik a hetedik helyre. Svájci 1-2, egy délelőttöt követően meglepetésbe hajló osztrák dobogóval!

Részletes eredménylista

Franjo von Allmen immáron kétszeres olimpiai bajnok, tette mindezt egyetlen sporteseményen. Erre korábban Hermann Maier volt képes Naganóban. (Toni Sailer és Jean‑Claude Killy triplázott 1956-ban, illetve 1968-ban.) Nem mintha bárki összemérné a mai versenyt bármelyik klasszikus egyéni számmal. Ettől még a statisztika az statisztika. Tanguy Nef számára pedig maga a karriercsúcspont. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a 29 esztendős genfi sportoló élete menetét teljesítette. Ami azért különösen lényeges, mivel egy éve épp az ő gyönge futamával vesztette el a vb-címet „csapata” (A legjobb lesiklást síelt Alexis Monney volt akkor a párja).

Az osztrákok ezüstérmet nyert párosának mindkét tagja jó eséllyel utolsó olimpiáján vesz részt. (Ez az alpesi síelés világában nagyjából annyit jelent, hogy legkésőbb a következő vb-szezonnal be fogják fejezni pályafutásukat.) Vincent Kriechmayr számára eddig az olimpiák nagyon nem jöttek össze. Ahhoz képest, hogy kétszeres világbajnok és további három vb-érem tulajdonosa, emellett 19. VK- siker tulajdonosa, az ötkarikás eredménysora soványka. Pedig ezen a szinten inkább azt mondhatnánk, hogy nem volt szerencséje. Merthogy az, hogy a szombatival együtt öt TOP8-as helyezés nem vont maga után legalább egy érmet, az bizony pech. Manuel Feller is csak a parallel-csapatversenyben szerzett eddig egy ezüstöt, egyéniben egy 15. helyezés volt legjobbja. A mai nap legnagyobb pozitívuma, hogy ők ketten gazdagodtak nemesfémmel.

A favoritokat megbénította az esélyesség terhe. Marco Odermatt pekingi óriás-műlesiklásban szerzett aranyérme után gyűjtött még egy medáliát. Bízik további két számában, mindkettőben nagy esélyes. Loïc Meillard – hat vb-éremmel, kétszeres világbajnokként – állt fel először olimpiai dobogóra. Négy éve ötödikként zárt szlalomban, Pjongcsangban pedig 9. helyet szerzett óriásban.

Az olimpia programja az alpesi síelők számára holnap a női csapatkombinációval folytatódik. A férfiak szerdán szuperóriással folytatják.

A címlapkép forrása: Blick_media (X.com)