A 24 esztendős svájci lerakott négy igazán erős szektort a Stelvión, ez, no és (a rá amúgy nem jellemző) tökéletes ugratók kellettek ma a mennybe menetelhez. Két tizeddel előzte meg a hazaiak üdvöskéjét. Giovanni Franzoni a keresztcsúszón három tizedet vert a bajnokra, a San Pietro környékén azonban nem tudott olyan ritmust találni, mint von Allmen. A lejtő királya, Dominik Paris (+0.50) bronzéremmel gazdagodott. Ő a Carcentinát bánhatta, így tempóhátránnyal kezdhette csak meg a következő kanyarulatokat.  A szakági VK- pontversenyt vezető Marco Odermatt érem nélkül zárt, döntően a traverz elmért bejárata miatt. Mögötte századokkal Alexis Monney, majd Vincent Kriechmayr zárt. A svájci épp a sebesség tartására épülő résznél fékezett be, ott egy érmet dobott el, Vince kanyarjai pedig mintha elvesztek volna a szépségben. Hemetsberger, Allègre, Crawford és Negomir fért még a legjobb tíz közé. Szőllős Barnabás teljesítette célját, azaz az e tekintetben makulátlan pekingi szereplése után ismételten a TOP30 között végzett. Szűken vett kanyarokkal, agilisan vitte végig a pályát. 5.42-es elmaradással harmincadikként zárt.

Az olimpiai program első éremosztó versenye természetesen a férfiak lesiklása a Milano-Cortina-i játékokon. Természetesen, hiszen ez a legjobban várt (alpesi) síszám minden világversenyen, s nem mellékesen a házigazdák itt rögtön jókora eséllyel indulnak a medáliákért. A helyszín az 1980-as évek derekán átadott Stelvio, ami azóta megannyi emlékezetes versenynek adott otthont a Világkupában, no meg két világbajnokságon. Aki nem ismerné a legendás lejtőt, előzetesünkben részletesen írtunk róla, no meg némi esélylatolgatásba is belementünk.

Cikkünket ünneprontással vagyunk kénytelenek kezdeni. Mindösszesen 36 síelőt neveztek a királyszámra, ami történelmi mélypont. A tendencia nem újkeletű: a 90-es évek óta ötven körüli létszámmal stagnáló rajtlista Szocsiban már egyszer alulmúlta a félszázat, négy éve Pekingben pedig csak 42 lesikló volt a mezőnyben. Ami igazán szomorú, hogy a kvótarendszer többször, több helyütt már boncolgatott anomáliái miatt csupán hat sínemzet delegált négy sízőt a nyitóversenyre. (Francia részről Elezi Cannaferina az utolsó utáni pillanatban nyert kvótát.) Tény, nem manapság virágzik a skandináv és a német lesiklás, de azért az mégis csak döbbenetes, hogy egy-egy sízővel álltak fel a mai napon. A németek például az egyértelműen rosszabb formának örvendő emberüket, Simon Jochert nevezték. A megállapított kvalifikációs rendszerüket betartva. Kilde visszalépésével és Møller edzésbalesete következtében egy szem norvég indult el ma, ami Aamodt, Kjus, Svindal és Jansrud hazájában kellemetlen fejlemény. (Az utólag nevezett, a tegnapi edzésen elindult Simen Sellæg végül nem indult el ma.)

A szűk krém persze jelen volt, a rendszeres Világkupa-indulók viszont épp kitették az első harmincast. Így a legutóbb a kitzbüheli klasszikuson látott Szőllős Barnabás 32-es rajtszámmal vehette birtokába a bormiói lejtőt, rajta kívül még monacói, lett, ukrán és ír versenyző alkotta a rajtlista végét.

Az edzések után nem lettünk sokkal okosabbak, mivel igazolódott, hogy a nagy esélyesek köre (a svájciak, az olaszok és Kriechmayr) semmi olyasmit nem cselekedett, vagy mondott, ami alapján felül kellene bírálni státuszukat. Edzéssikerétől függetlenül Cochran-Siegle acélosan szerepelt. Mint arról már beszámoltunk Facebook-oldalunkon, két nagyobb esés történt a három gyakorláson. Møller szerdán kificamította vállát, másnap Hemetsberger pedig kitörte pár fogát esésekor. A svájciak kvalifikációs futamot tartottak csütörtökön, a San Pietro- ugratóig terjedő időmérésen Rogentin legyőzte Hintermannt, így ma ő síelhetett.

A héten változó látási viszonyok közepette próbálhatták ki a Stelviót a fiúk. Szerdán borús volt a helyzet, a szintegyenetlenségek mellett még az éjszaka hullott hó nehezítette a feltérképezési folyamatot. Csütörtökön tökéletes síelőidő mellett tartották az edzést, míg pénteken változóan felhős volt az égbolt. Utóbbi két esetben már jeges és gyors volt a pálya.

Mára szerencsére tökéletes, napsütötte időjárás, német szakzsargonnal szólva „Kaiserwetter” fogadta az olimpikonokat. A pálya alapvetően jeges volt, de nem a két ünnep közt megszokott formában. A lécek azért be-betapadtak a kulcspontokon.

Mint az a Világkupában megszokott, a világranglista legjobbjai 6-tól 15-ig terjedő rajtszámmal síelnek a gyorsasági számokban. Ettől még komoly nevek sorakoztak az első öt között is. Például a két napja pórul járt Daniel Hemetsberger (7.). Folyamatos kontroll alatt kellett tartania léceit, részben a pokolian gyors pálya, részben a buckák miatt. A nyújtott kanyarok kijáratánál belefékezett, hogy a kék vonalon belül maradjon, de alapideje így is bőven versenyképesnek mutatkozott. James Crawford (9.) részéről sem volt hiány agresszivitásban, ugyanakkor túl sok volt fent a széles kanyarvétel, a keresztcsúszó bejáratáról lekésett, a San Pietro pedig igencsak zaklatottra sikerült. Elmaradt a puha leérkezés, így nem volt esélye az osztrák ellen. Bryce Bennett (13.) azt hozta, mi a lényege. Az ugratók kontrolláltak voltak, a csúszós részeken tökéletes volt a tojástartás, a kanyarokban azonban rendre dadogtak lécei. A Carcentinán pedig egyértelműen mélyen haladt át. Senkit nem előzött meg a Dolomitok egyik specialistája. Maxence Muzaton, vagyis a kitzbüheli dobogós következett. Alapvetően tempóhiánnyal küszködött, amit érzékelve igyekezte fokozni az iramot. Ez pár lekésett kanyarban, hullámba botlással és az utolsó ugratónál történt esésben jelentkezett. Súlypontja mélyre került, de meg tudta fogni, oldalára dőlve még bőven a védőháló előtt megállította a sodródást. A franciák felét még az elitcsoport előtt letudtuk. Nils Alphand (22.) csúnyán bevágta kezét az első edzésen, ám ez nem annyira zavarta. Két szektor után zöldült az eredményjelző, a traverzet is egész magasról oldotta meg. A nyújtott kanyarokban azonban világosan elmaradt az osztráktól. A célugratónál ő is nehéz helyzetbe került, ráadásul kisodródás közben került mélyre. Megfogta lábon.

A három svájci esélyes egymást követte a Stelvión. Alexis Monney (5.) az előző verseny győzteseként  jól kezdett, de közvetlenül a sebességtartó rész előtt belefékezett. Félmásodperces hátrányból kellett fordítania, amit megoldott. A San Pietrót követő alsó harmad szinte tökéletesre sikerült. A célba érkezés pillanatában érezte, mit dobott el! Marco Odermatt (4.) fent egy Hemetsberger- szintű síelést mutatott be. Előnye azonban apadni kezdett, a traverz bejáratáról lekésett, a záró szektorokon pedig hiányzott az olimpiai bajnokságot érő tempó. Végül mindössze 5 századdal előzte meg honfitársát. Franjo von Allmen (1.) síelésén nem érződött, hogy tegnap egy komoly bukás közelébe került. A végletekig kicentizte kanyarjait, lécei mégis stabilan álltak lábain. Sebessége végig elsőrangú volt, s bár a San Pietróról kissé durván fogott talajt, ez az ördögien erős tempónak volt köszönhető. A héttizedes előny láttán már az volt a kérdés, miként lehet überelni a világbajnok menetét?!

Vincent Kriechmayr (6.) erősen kezdett, a Carcentina után még zöldült nála az eredményjelző. Ott a svájciak elmaradtak a várakozástól. Csakhogy Vince súlyos tizedeket gyűjtött be az ikonikus ugrató környékén, kanyarjai talán elvesztek a szépségben. A célugratónál neki is gondjai támadtak, ott is hiányoztak a századok. Odermatt-tól hét, az aktuális dobogó aljáról két századdal maradt le. Nils Allègre (8.) a legjobb keresztcsúszó részt teljesítette, a fenti szolid hátrányát ott sikerült a maga javára fordítania. A San Pietro környéki kanyarokban ő sem volt versenyképes a svájciakkal, a zárásra pedig mintha elfogyott volna az ereje.

Eljött a házigazdák ideje, az elitcsoport utolsó öt indulójából négy olasz volt. Giovanni Franzoni (2.) a kanyarokat patentül hozta a traverz környékén, s bár volt egy kiszélesítése utána, már-már harcban állt von Allmennel. A San Pietrót kissé elkalimpálta. A zárószektorban fogott rajta valamicskét, a vége 2 tized, s egy aktuális érem. Ez megadta a gyakorlati esélyt Dominik Parisnak (3.). Két szektor után vezetett, remekül pörögtek lécei a lábai alatt. A Carcentina bejáratánál ő is szélre került, mint Odermatt, onnantól nehéz dolga volt. A kanyarívekre határozottan, szűken tette léceit, ám ott már a svájci topkategóriás szektoraival kellett volna konkurálnia. A lejtő alján ő nem tudta szűkíteni a hézagot, 5 tizeddel ugyanakkor felfért a virtuális pódium harmadik fokára. Ryan Cochran-Siegle (18.) már fent eldobta éremesélyét. Sem a tempó, sem a talajkontakt nem volt az igazi. A fent összeszedett fél másodperc után várható volt, hogy csak Alphand-t előzte meg. Mattia Casse (11.) futamából a felső szakasz és a keresztcsúszó volt dicsérhető, egyébiránt nem bírt megbirkózni a tapadós hóréteggel. A nap titkos esélyeseként emlegették a szakírók Florian Schiedert (17.). Nem realizálta ezt, már a fenti első fordítót kiszélesítette, majd a Carcentinán egy pillanatra megemelkedtek lécei. Út közben egyik botját is elhagyta, így a nagy eredmény ma elmaradt.

Adrian Smiseth Sejersted részéről már a start nagy szó volt, figyelembe véve mekkorát esett a múlt heti Crans-Montana-i edzésen. Az egyetlen norvég induló igyekezett kemény tempót diktálni, csakhogy nem volt képes azt kihordani lábon. Pattogtak lécei a buckákon, a traverz környékén aztán kisodródott a pályáról. Cameron Alexander (14.) már fent eldobta a nagy eredmény lehetőségét. Röviddel a cél előtt elemelkedett a külső síléce, a következő métereket egylécen volt kénytelen megoldani. Elian Lehto (20.) kompromisszumokkal viszonyult a Stelvióhoz, talán a számára sokkal fontosabb hétfői csapatkombinációra tartogatta magát. Az óvatoskodó finn után Miha Hrobat (12.) erősen bekezdett, a San Pietrót követő részen azonban nagyon elmaradt a legjobbaktól. Végül épp csak kicsúszott a TOP10-ből. Azok után, hogy az utolsó pillanatban került a lesikló csapatba, messze az elvárt szint alatt teljesített Stefan Rogentin (23.). Mint korábban RCS, vagy Alexander, teret vesztett már fent, onnantól már nehéz dolga volt. Senki nem előzött meg. Hosszú idő után Raphael Haaser (15.) volt az első, aki a harmadik szektorban fogott valamicskét az éllovason. A Szuper-G-s részen igazán versenyképesnek mutatkozott, ez azért a tétversenyre ígéretesen hangzik. Az átkötésből viszont túl kevés sebességet vitt magával, ott összegyűlt a hátránya, így nem konkurált két erősebb honfitársával. Brodie Seger (28.) egy alkalmi VK- pontszerző, ennek megfelelően nem rúghatott labdába. A traverz kijáratát rettentően kiszélesítette, s már a folytatás sem volt szemrevaló. Új sereghajtónk lett.

A harmadik blokkot egy idei Világkupa-győztes nyitott. Igaz, Jan Zabystřan (24.) szuperóriásban vitte a prímet Val Gardenán. Ma nem jött ki neki a lépés, léceit nehezen kontrollálta a szintegyenetlenségeken, csupán a kanadait előzte meg. Akárcsak Alban Elezi Cannaferina (27.), mégis egészen másként nézett ki a fiatal francia menete! A traverz előtti szakaszon 3 tized alá csökkentette elmaradását von Allmennel szemben. Csakhogy annak bejáratáról ő is nagyon lekésett, az alsó részen pedig nem működtek már jól a lábai. A mindinkább árnyékba került, lassuló pályán Stefan Babinsky (26.) nem tudott érvényesülni, például az őt követő Jeffrey Read (25.) is felülmúlta, különösen az alsó két szektorban. Egymást érték a bizonytalan, korrigálásokkal teli traverzek. Minthogy Kyle Negomir (10.) szép magasan vette ezt a részt, remek tempóval folytatta menetét. A hatodik legjobb végsebesség TOP10-et, s a legjobb amerikai helyezést érte. Az egyetlen német induló, Simon Jocher (21.) egyáltalán nem rúgott labdába, pedig a harmadik szektorban egy picikét felülmúlta az olimpiai bajnokot. Az utolsó amerikai, Sam Morse (19.) kimérten agresszív menettel tisztességes helyezéssel zárt, az utóbbi évek formájából kiindulva Martin Čater (16.) mai csúszása szintúgy pozitív elbírálást érdemel.

Az alpesi miniállam jelenlegi legjobb sízője, Marco Pfiffner (29.) egytizedes hátránnyal oldotta meg az első, rövidke szektort. Egyébiránt hozta, ami benne volt. 4 másodperccel sorolt a lista végére. Szőllős Barnabás (30.) 4 éve minden számban a TOP30-ban végzett, idén folytatná ezt a remek szériát. Szűk íveket húzott, rendre testtel érintette a stanglikat. A pálya alaposan ütögette léceit, volt egy-két keményebb pillanata, de célba érése azért nem forgott veszélyben. A liechtensteini helyét nem fenyegette. A monacói Arnaud Alessandria (31.) kezdetben pártizeddel jobban haladt Barninál, de minthogy a Stelvio alján szemlátomást elfogyott az ereje (nem bírta tartani a tojástartást), egy kicsivel elmaradt a 30. helytől. A lett Elvis Opmanis (32.) további két másodperccel ment gyengébb időeredményt, az ukrán Dmitro Sepjuk (33.) 8 és fél másodpercet kapott az olimpiai bajnoktól, míg az ír Cormac Comerford (34.) nem úszta meg tucatnyi szekundum alatt.

Részletes eredmények

Franjo von Allmen még nem érte el húszasévei közepét, mégis túlhaladt két olyan mérföldkövön, amire alpesi síelő vágyhat. Egyszerre világbajnoki és olimpiai címvédő, erre korábban két osztrák, Toni Sailer és Franz Klammer volt képest. Azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy az 1956-os, illetve az 1976-os ötkarikás játékok a FIS által elfogadott világbajnokságnak is számítottak. Azaz nem kellett a duplázáshoz két versenyt nyerniük. Bern kanton büszkesége ezzel Svájcban tartotta a királyszám olimpiai bajnoki címét, ő lett Russi, Zurbriggen, Défago és Feuz után hazája ötödik lesikló olimpiai bajnoka. Innentől a lesikló kristálygömb, az összetett megnyerése szerepelhet még lelki szemei előtt. Meg az, hogy Gröden mellé a többi klasszikust is behúzza. Mármint VK- szinten, mert olimpiát nyerni a Stelvión…, nos ennél klasszikusabb sikert nehéz lenne elképzelni.

A 2022-es junior-vb-n az olimpiai bajnok három ezüstérmet gyűjtött, ugyanott Giovanni Franzoni megnyerte a lesiklást és a kombinációt. A bresciai sportolónak egy évvel korábbról volt még egy aranya. Az olasz férfi alpesi síelés legnagyobb ígérete, aki idén robbant be igazán a felnőtt mezőnybe. Megnyerte a wengeni szuperóriást, majd nyolc nap múlva diadalmaskodott a kitzbüheli lesikláson. Bár egy esetleges videóelemzés során láthatóvá válna számára, hol ment el a hazai bajnoki cím, benne most aligha van hiányérzet. Különösen úgy, hogy előbb Vinatzer oldalán csapatkombiban, majd különösen Szuper-G-ben vérmes, izé, érmes reményei vannak.

Olyan még sosem fordult elő, hogy két olasz állt volna dobogón olimpiai lesikló versenyen. Ellenben háromról ötre növekedett érmeseik száma. Eddig az 1950-es bajnok Zeno Colò, a fél évszázaddal ezelőtti bronzérmes, Herbert Plank, valamint a 2014-es ezüstérmes Christof Innerhofer ünnepelt pódiumon. Hozzájuk csatlakozott ma Franzoni és Dominik Paris. A Stelvio atyaúristene ugyan nem nyert olimpiát, de három TOP8-as helyezés után végre megszerezte első ötkarikás medálját. Közeledve 37. születésnapja felé.

Holnap a nők lesiklását rendezik Cortina d’Ampezzón, míg a férfiak hétfőn csapatkombinációban folytatják a küzdelmet.

A címlapkép forrása: RTL Today