Ma este kezdetét veszi a XXV. téli olimpiai játékok Milánóban és Cortinán, este ugyanis fellobban a láng a San Siróban. A következő két hétben immár 16 sportág 116 számában versenyeznek majd az olimpikonok. 2002 óta első alkalommal bővül a téli olimpiai sportágak száma, ugyanis debütál a síhegymászás. De számos más sportágban is akadnak új számok, mint a női nagysáncverseny, vagy épp átalakulók, mint az alpesi összetett. Összeszedtük, milyen újdonságokat láthatunk a következő két hétben, mi változott Pekinghez képest.

A pekingi olimpiához képest héttel több éremosztó versenyt rendeznek idén, ráadásul a sportágak száma is nő, 15 sportág helyett Milánóban és Cortinán 16 sportágban osztanak majd érmeket. Az újdonság a ski mountaineering, azaz magyarra fordítva, hivatalosan síhegymászás lesz.

Olimpiai sportágként első ízben debütál a síhegymászás, ami a 2016 óta létező, az állandó programot kiegészítő opciós sportágak részeként mutatkozik be. Az olimpiai statisztikákban nem szereplő, de az olimpiák ideje alatt rendezett, ún. bemutató sportágak rendszerét váltotta a kezdeményezés. Utoljára ’92-ben szerepeltek ilyen sportágak, amiből a curling 6 évvel később, míg a síbalettből és az aerials-ból fejlődött ki és két évvel később már a normál programba került a szabadstílusú sí. Az akkori demonstrációs sportokból a gyors sízés (speed skiing) nem került be azóta sem a programba.

Új sportág: debütál a síhegymászás/síalpinizmus

2016-ban a Thomas Bach vezette bizottság a megújulás és a lokalitás jegyében vezette be az opciós sportágak rendszerét, ahol a rendező ország javaslatára, a helyileg népszerű, vagy feltörekvő sportágak kerülhetnek a programba. Nyári játékok keretében, Pekingben már így láthattuk a baseballt, karatét, sportmászást, szörföt és a gördeszkát is, amiből az utóbbi három, a break tánccal együtt Párizsban is megkapta ezt a státuszt, míg a táncot leszámítva ez a három sport Los Angelesben már az állandó programban szerepel majd. Az amerikai nyári játékokon a baseball, crickett, lacross, fallabda/squash és az amerikai foci, vagy a rögbi non-kontakt verziójának számító „flag football” szerepel majd opciós sportként a programban.

A téli játékokon viszont mostanáig kellett várni az opciós sportágak keretében új szám debütálására, Pekingben ugyanis nem bővült eféleképp a program. A síhegymászásban 1-1 egyéni sprintversenyt rendeznek a férfiaknak, illetve a nőknek,  valamint a hagyományos sportágak szintjén a téli és nyári játékokon is egyre inkább erőltetett vegyes számként egy páros vegyesváltót is rendeznek. Minthogy a sportág elsősorban Nyugat-Európában örvend népszerűségnek, egyik erőssége pedig épp Franciaország, így várhatóan nem egyszeri alkalomként szerepel majd az olimpiai programban a síhegymászás, hanem a 2030-as Francia-Alpokban rendezett olimpián is a programban szerepel majd.

A versenyszám gyökerei egyébként a katonaságnál keresendők, bár modern, “polgári” változatát mintegy 40 éve kezdték kialakítani. Őse a military patrol, mely az 1924-es Chamonix-i I. játékokon is szerepelt, és elsősorban a baitlon ősének tekintik. Itt ugyanis a jelentős szintkülönbségek is még megjelentek a “sí járőrözés” közben. A mai katonai utódversenyek, mint a legnagyobb, Zermatt és Verbier közt rendezett Patrouille des Glaciers versenyen is alapkövetelmény a hegymászó tudás, illetve elvárt felszerelés a jégcsákány. Így a military patrolból nem a fegyveres sízést viszi tovább a síalpinizmus, sokkal inkább a hegyek terepviszonyaival való megküzdést.

Maga a síhegymászás egyébként ötvözi is a klassziku sítúrázást, a téli hegymászást és felszerléstől függően a telemark vagy az alpesi sízést. A versenyzők előbb lécen indulnak felfelé a hegyen, majd később a kijelölt részre érve, a léceket lecsatolva, a hátukra rögzítve másznak tovább az emelkedőre, míg végül a hegytetőn a lécen lévő tapadó réteget letépik a versenyzők és lecsúsznak a hegyről.

Egyébként a francia szervezőbizottság már korábban bejelentette, hogy a síhegymászás mellett mérlegelik a gyorssízés, a telemark sízés, valamint a korábban Red Bull Crashed Ice versenyekről ismert, látványos, korcsolyakrossz felvételét is a programba. Emellett régóta vita témája a nem havas-jeges, de hagyományosan inkább téli időszakban űzött sportok felvétele is. A Nemzetközi Kerékpárszövetség, az UCI francia elnöke, az olimpiai bizottsági elnöki címre is pályázó David Lappartient régi célja a cyclocross téli olimpiára történő felvétele. Ehhez szövetségest is talált, ugyanis az Atlétikai Szövetség elnöke, a NOB élére szintén korábban pályázó Sebastian Coe a tájfutást szeretné felvetetni a téli olimpiák programjába. Ehhez egyébként az Olimpiai Chartát is meg kellene változtatni, ami jelenleg kimondja, a téli olimpián havon és jégen rendezett sportágak szerepelhetnek. Bár a francia szervezők részéről van nyitottság említett két sportág felételére, de a télisport szövetségek egyelőre mereven ellenállnak a kezdeményezésnek. Mivel a NOB is ülésezik majd az olimpia alatt, így nem kizárt, napokon belül újabb fejleményeket hallunk majd ezügyben.

Alpesi sí – átalakul a kombináció, két alkalom után ejtik a parallel csapatversenyt

Bár az éremosztó versenyek száma összességében nő, az alpesi sí esetében épp 11-ről 10-re csökken a versenyek száma. A hagyományos lesiklás, szuper-G, óriás-műlesiklás és szlalom négyese természetesen mindkét nem esetében marad, de az eddigi alpesi összetett, valamint a két kiadást megélt parallel csapatverseny már nem szerepel a cortinai-bormiói programban. A kombináció/szuper-kombináció/alpesi összetett egyéni versenyként a világkupában és a világbajnokságon is lényegében megszűnt a világjárvány alatt. Helyét a saalbachi VB-n debütáló csapatkombináció váltja nemenként. Azaz azonos nemű párosok állnak majd fel, ahol az egyik tag a lesiklásban, míg a másik a szlalomban síel majd egy-egy futamot, és az összesített eredmény dönti el , melyik páros győz.

A csapatverseny, bár egybevág az olimpiák már említett, vegyescsapatverseny térnyerésével, praktikus okok miatt maradt most ki a programból. Minthogy a női program Cortina d’Ampezzóba, a férfi pedig Bormióban kerül megrendezésre, a vegyes parallelt logisztikai okok miatt nem tudják megrendezni. A két helyszínt ugyanis ideális esetben is minimum 5,5 óra autóút választja el egymástól télen.

A konkrét esélyekről részletesebben írtunk alpes sí olimpiai beharangózónkban is – ne hagyjátok ki!

Sífutás – változnak a női versenytávok

Sífutásban a versenyszámok száma változatlan, lényegében maguk a számok is változatlanok, mégis akad két „újdonság” is. Kezdjük a szokásossal: a hagyományos számok esetében a stílus cserélődik olimpiánként, így ezúttal az tömegrajtos versenyt és az egyéni sprintet futják majd klasszikus stílusban, míg a csapatsprintet és az egyenkénti indításos versenyt szabadstílusban rendezik majd.

A másik változás, hogy, ahogy az elmúlt 4 világkupa szezonban és a legutóbbi, trondheimi VB-n, úgy immár az olimpián is igazodnak a női és a férfi távok egymáshoz. Azaz minden távban ugyanannyit futnak idén már a nők is, mint a férfiak. Ennek egyik legszembetűnőbb példája lesz az olimpiai „királyszám” az 50 kilométeres sífutás, aminek éremátadóját – a maratonfutás mintájára – a záróünnepségen rendezik majd. Pyeonchang óta eleve a női versenyt rendezik a zárónapon, de ezúttal már nem a 30, hanem az 50 kilométer végén győztesként záró sportoló kapja meg az olimpia „utolsó” aranyérmét.

Szabadstílusú/Freestyle sí – debütál a dual mogul

A freestyle sí esetében két új érmes szám debütál az olimpián. A mogul, azaz magyarra fordítva általában buckasí újabb verziója, a dual, vagy páros mogul is bekerült az olimpiai programba. A parallel alpesi sízéshez tudnánk hasonlítani a lebonyolítást, ugyanis a pályán egyszerre két síző küzd egymással, valamint a pontozóbírók 5-5 pontjáért, amit a két síző közt kell megosztaniuk a sítechnika és az ugrások alapján. Ehhez jön a gyorsabb időért járó pontszám. A magasabb összpontszámot elérő síző jut a következő körbe. Az idei eredményeket végigböngészve az eddigi mogulsízők élvonala örülhetnek ennek a lebonyolításnak. Számukra ugyanis így már két szám is éremesélyekkel kecsegtethet.

Szánkó – bővül a program, bemutatkoznak a női párosok

Négyről ötre emelkedik a szánkóban megrendezett versenyek száma. A férfi és női egyes megmarad, ahogy a váltó is, igaz utóbbi kis módosítással, ami hamarosan értelmet nyer. Törölték ugyanis az olimpiai programból a párosok „nyílt” versenyét, bár ez inkább technikai értelmezés. Eddig ugyanis a páros szánkó papíron nemsemleges volt, de inkább nem semleges volt… Ugyanis, bár szabály szerint a párosokban nők is szerepelhettek volna, ilyenre lényegében olimpián soha nem került sor.

Így lényegében az eddigi nyílt párost férfi párosra nevezték át, míg megérkezik a programba a női párosok versenye is. Ez egyébként összhangban van a világkupával is, ahol az utóbbi 4 szezonban már szintén külön női és férfi páros versenyeket rendeznek. Az egyéni és páros versenyek lebonyolításában a fő különbség, hogy míg egyéniben két napon keresztül, négy futamból áll majd össze a végeredmény, addig a párosok egy nap alatt, két futamban versenyeznek majd. A váltó lebonyolítása annyiban változik, hogy ezúttal már a férfi és női egyes, illetve férfi páros váltótag mellé csatlakozik egy női páros egység is.

Érdekesség egyébként, hogy hosszú idő után indul szánkós az egyes és páros versenyen is, Wolfgang Kindl, Peking egyéni ezüstérmese, az egyéni mellett a párosban is rajthoz áll a pekingi páros bronzérmes Thomas Steu új társaként, mint regnáló világbajnokok.

Északi összetett – szűkül a kvóta, átalakul a csapatverseny

Bár nyomás volt a résztvevők részéről, végül nem változik az északi összetett versenyeinek száma. Így továbbra is az egyetlen sportág marad, amiben nők még nem állhatnak rajthoz, annak ellenére sem, hogy 2020 óta már a női mezőny számára is minden télen megrendezik a világkupát. A férfiaknál az utóbbi idők VK-naptárjaiban 3 különböző lebonyolítási forma honosodott meg.

Az olimpiák esetében jó ideje bevett a Gundersen-formátum, ahol a síugrásban kialakult pontkülönbségeket egy egyszerű váltószámmal időhátránnyá alakítják és üldözés formában rendezik meg a sífutást. Azaz a legjobb ugró indul elsőként, majd a kalkulált hátrányokkal később sorrendben a többiek. Az győz, aki először síel át a célvonalon. Az utóbbi időkben a felcserélt metódusú tömegrajtos és a kompakt verseny is a VK-naptár részévé vált. Tömegrajtosban a sífutásban kialakult különbségeket váltják át pontokká, majd ezt összeadják a később megrendezett síugró pontszámokkal, míg a kompaktban csak a síugrásban elért helyezés számít, ugyanis a helyezési számokhoz fix rajtidő-különbség kapcsolódik. Bár a trondheimi VB-n már nemcsak Gundersen-versenyeket rendeztek, az olimpia marad emellett a lebonyolítás mellett mind a normál, mind a nagysánc esetében, 10 kilométeres futással.

Változik viszont a váltó lebonyolítása. Ezúttal már nem négyfős nemzeti váltók versengenek egymással, hanem két fős duók. A világkupában csapatsprintnek hívott formátumban a páros mindkét tagja egyszer ugrik, majd a már említett Gundersen-metódus alapján rajtoltatják a 2×7,5 kilométeres sífutást.

Síugrás – női nagysáncverseny, párossá olvad a csapattverseny

Ötről hatra nő a síugró versenyek száma. A férfiak mellett, akiknek eddig is 1-1 normál, illetve nagysáncos egyéni versenyt rendeztek, immár a nők is versenyeznek majd mindkét sáncon. Az irány nem meglepő, 2023 óta ugyanis a nők már az olimpia programjában egyébként nem szereplő sírepülésben is versenyeznek a világkupában – igaz, sírepülő világbajnokságot még továbbra is csak a férfiaknak rendeznek.

Bár szám szerint továbbra is két csapatversenyt rendeznek, egy vegyest, illetve egy férfit, változik a lebonyolítási mód. Pekingben még normál sáncos vegyes, és nagysáncos férfi csapatversenyt rendeztek, Predazzóban már a férfiak számára már nem négyfős, hagyományos csapatversenyt rendezik a nagysáncon, hanem a 3 éve debütált szuper csapatversenyt. Ennek lényege, hogy nem négyfős csapatok ugranak kétszer, hanem kétfős csapatok háromszor. Bár a FIS célja a formátummal a kisebb nemzetek helyzetbe hozása, de az eddigi VK-versenyeken továbbra is csak az osztrák, szlovén, német, norvég, lengyel és japán csapatok tudtak dobogóra állni, ahogy az megszokott a hagyományos csapatversenyeken is.

A lebonyolításhoz annyit: minden körben ugrik a duó mindkét tagja. Az első ugrások után a legjobb 12 csapat (ha több indul) jut csak tovább, míg a második kör után már csak a legjobb 8 páros folytathatja. Az eredmények nem nullázódnak a körök után, azokat viszik tovább a csapatok. Így a végső elszámolásnál a két ugró összesen hat ugrásából számítják a csapat összpontszámát.

Szkeleton – első alkalommal bővül a sportág olimpiai programja

A síhegymászás idei bemutatkozása előtt lényegében a legifjabb téli olimpiai sportág volt a szkeleton: 2002-ben mutatkozott be ismét – bár a csúszó sportok őshazájában, St. Moritzban mind 1928-ban, mind ’48-ban része volt a programnak. 2002 óta viszont folyamatosan része az olimpiai programnak, Pekinggel bezáróan mindig két versenyszámmal: a férfiak és a nők egyes versenyével. Feltehetőleg a fentebb már többször emlegetett vegyes számok előtérbe helyezésével függ össze a legújabb szám, a vegyesváltó bemutatkozása. A világkupa és a világbajnokság után ugyanis megérkezik az egy női és egy férfi szkeletonosból álló váltó az olimpiára is.

Az szkeleton egyeshez képest, ahol az olimpián a versenyzők négy futamot teljesítenek két nap leforgása alatt, a váltóban mindössze egy futamot rendeznek. Bár váltó szerepel az elnevezésben, nem teljesen a klasszikus váltóra kell gondolni, mint ahogy teszik azt a szánkóban, ahol a váltók épp célba érő tagja egy táblát üt meg, ami megadja a rajtjelet a következő váltótagnak. a szkeletonban ugyanis a célba érést követően nem egyből indul a páros második tagja, hanem ugyanolyan rajtprocedúrát követően, mint ahogy az első versenyző. Az óra azonban az első tag idejétől fut tovább. Az a páros győz, akiknek az 1-1 futam alapján összesített ideje értelemszerűen a legrövidebb.

Borítókép forrása: olympics.com