A siker fölényesre sikerült, a végső kockázatot talán egyedüliként felvállaló világbajnok 65 századdal előzte meg Dominik Parist. A küzdelem a svájci mögött már szorosra sikeredett, hiszen az olasz óriáshoz képest az egész TOP-10 4 tizeden belül foglalt helyet. Ryan Cochran-Siegle állt dobogóra, miután 9 századdal maga mögé utasította Marco Odermattot. Az olimpiai keretből kimaradtak közül Alliod és Rösti életük legjobb VK- helyezésével az ötödik, ill. a hatodik helyen végeztek. Casse, Miggiano, Schieder és Monney fért még a legjobb tízbe, azaz RCC-n kívül az olasz és a svájci csapat kisajátította a tabella ezen tartományát.

Miközben jövő szerdán már lesikló edzést rendeznek az olimpián, az FIS a versenynaptárba rakott egy szem futamot a jövő évi világbajnokság amolyan főpróbájaként. A mezőny ennek megfelelően igencsak hiányosnak volt mondható. Vannak, akik sérüléssel bajlódnak, mint a vállficammal küszködő Sejersted, vagy a keresztszalagját Kitzbühelben elszakító Marco Kohler. Mások, mint az osztrákok (Kriechmayr, Haaser) és a franciák (Théaux, Elezi Cannaferina) az olimpiai felkészülésére összpontosít.

Csodálatos időjárásban, de az egész hétvégét körbe lengő tiszteletteljes emlékezet jegyében kezdődött el az olimpiát megelőző utolsó versenynap. Egy előfutó balesete okán 10 perces késéssel startolhatott el az első lesikló.

Justin Murisier (16.) fektette le az alapidőt a hullámokkal, épített ugratókkal teletűzdelt pályán. Épp ezekkel gyűlt meg a svájci baja, az egyiknél megdobta a szél, így a bukótérről kellett visszavezetnie léceit a pályára. Sokkalta inkább kedvez ez a lapos, sebességtartásra és stabil légmunkára építő lejtő a kanadaiak ászára. Cameron Alexander (11.) ennek jegyében átvette a vezetést tőle, igaz, minimálisan ment csak jobbat, bármelyik szektort is nézzük. A hullámok kirugózása nála sem működött megfelelőképp. James Crawford (43.) komoly sebességvesztést könyvelhetett el a felső szakaszon. A feltételes mód annak szól, hogy sem élőben, sem visszajátszásokban nem láttuk, pontosan miként bukott el ott közel 8 tizedet. Bryce Bennett (18.) idei formájához mérten energikus, határozott lesiklást mutatott be. A tojástartásra építő részek eleve közel álltak hozzá, az ugratók szintén egész harmonikusan valósultak meg. Az aktuális harmadik helynél azonban feljebb nem jutott. Elian Lehto (47.) szintén a számunkra láthatatlan pályaszakaszon vethetett keresztbe jó eredményének. A középső szakasz hullámai őt is kidobálták, mint az amerikait. Senkit nem előzött meg.

Alexis Monney (10.) már az elitcsoportot erősítette. Odafönt ő is hattizedes hátránnyal nézett szembe: csúszásban valami egészen parádés színvonalat nyújtott Alexander. A hullámokon mindenesetre acélosan haladt tova a svájci, ugratói is jól szuperáltak, így kérdés nélkül fordítani tudott időhátrányán. Florian Schieder (9.) fent a kanadai szintjét hozta, s minthogy sebességben tartotta a svájcit, és kanyarjai is meglehetősen szűkek voltak, élre tudott állni a dél-tiroli. Dominik Paris (2.) a felső hullámnál kissé kinyílt, a középső szakasz hullámánál hátradőlt, de gyorsan visszanyerte a pozíciót. A lapos részen sok sebességet vitt be, a céllejtő hullámainál szépen elnyelte az ütéseket, és három tizeddel átvette a vezetést. Nils Allègre (24.) nem utánozta le Paris kiváló csúszós szakaszait. Ugratóit elkalimpálta, kanyarulatai pedig bár formásak voltak, de kellően nem tempósak.

Marco Odermatt (4.) fent jól tartotta magát. Az első átmenetet nagyon szorosan vette, a lapos rész előtt kissé kontrollálta a sebességet, de gyorsan visszanyerte a guggolásban a ritmust. A céllejtőnél szorosabban ment be, mint az előtte lévő versenyzők bármelyike, de így is kikapott: 14 századdal maradt el Paris mögött. Laza futamot ígért, a végét azért így is egy kiadós kurjantással zárta. Miha Hrobat (26.) a szűk kanyarokba rendre mélyen érkezett, az ütések így szélesebb nyomvonalra vezették a szlovén léceit. Jellemzően keményen kezelte léceit, a tempó hiányzott nála a laposon. Nagyon nem illeszkedett ma a lejtő Giovanni Franzoni (23.) ízléséhez. A hullámokkal meggyűlt a baja, szorgosan kellett kalimpálnia. Emellett nem egy izomember, ami érződött a lapos csúszós részen. Niels Hintermann (16.) már testesebb figura, ennek megfelelően a felső két szektoron némi előnnyel haladt tovább. A középső szakasz átmeneténél azonban már hiányzott a Paris-léptékű tempó nála, így pedig kanyarról kanyarra adagolta a hátrányt. Ryan Cochran-Siegle (3.) egészen az utolsó szektorig eséllyel pályázott a vezetés átvételére. Sebessége végig meggyőző volt, a hullámokat remekül oldotta meg, hasonlóan a fordítókat, amiknek bejáratán valósággal „füstöltek” lécei. A célt megelőző kanyarról azonban lekésett, az az öt század ott ment el. Franjo von Allmen (1.) startjánál már sejteni lehetett, hogyha nem sokall be valahol vészteljesen, akkor ezt a napot be kell húznia. Így is történt, két topszektorral nyitott, előnye a 6 tizedet közelítette. A folytatásban akadtak gondjai a talajfogással, de ez nem lendítette ki ritmusából. Hab a tortán, a záró szektor is az övé volt, így fölényesen került a lista élére.

A verseny ezzel eldőlt, de azért erős futamokra még volt tér a továbbiakban is. Maxence Muzaton (12.) lendülete kitartott kitzbüheli bravúrdobogója után. Bátor, szilárd síelést mutatott be, a középső szakasz íveit szép szűken oldotta meg. Az utolsó kanyart pedig egészen patentül síelte meg. Stefan Rogentin (25.) látható hiba nélkül szedett össze közel 2 másodperces hátrányt. Egyszerűen nem vállalt eleget. Az olaszok elemükben voltak a vb-lejtőn. Mattia Casse (7.) például egy topszektort síelt a hullámokkal tördelt középső szakaszon. Az egyetlen edzés győztese aztán pár kanyarral odébb túl direkten fordult, majd kissé megcsúszott alatta a külső léc. Az alul összeszedett 8 tized miatt már nem volt esélye dobogóra.

Daniel Hemetsberger (14.) fent mérsékelni tudta a hátrányát. A középső szakasz hullámánál kissé kapálózott a levegőben a karjaival, a fordulókban pedig túl keményen nyomta a kanyarokat. A mezőny első osztrák indulója épp csak befért a TOP10-be. Aleksander Aamodt Kilde (42.) a két klasszikus lejtőt követően ezt a versenynapot már bevállalta. Edzésjelleggel közelítette meg a feladatot, óvatosan, az extra kockázatot mellőzve teljesítette a pályát. Luis Vogt (18.) alaptempója rendben volt, a hullámokkal már kevésbé tudott megbirkózni. A céllejtőt nagyon szorosan vette, szépen engedte futni a síléceket. A vége egy korrekt eredmény lett. Az olimpiai csapaton kívül rekedt Benjamin Jacques Alliod (5.) ellenben határozottan harcban állt élete első Világkupa- dobogójáért. Ez nem valósult meg, de Parison kívül az összes többi, egyébként csúcsra járatott honfitársát megelőzte. Különösen nagy szó ez úgy, hogy fent nagy hibát vétett, ugratóról jövet havat is megérintette a fara. Ambiciózus futam volt az övé.

A pályában még bőven benne volt a nagy eredmény lehetősége, a dobogósok szektoridői pedig itt-ott „lyukasak” voltak. Alessio Miggiano (8.) megint nagyot villantott. A sebessége kezdettől fogva rendben volt, egy darabig a dobogóra is esélyesnek tűnt. A céllejtő letörése is jól sikerült, csakhogy egy kicsivel később felemelkedett külső léce. Nils Alphand középütt egy kanyarkimenetben rosszul érintkezett az egyik hullámmal, ott elvesztette belső lécét. Nem lett belőle bukás, minthogy a lejtő egyik leglassabb pontján történt a hiba. Brodie Seger (33.) fent nagyot kellett korrigálnia, a sebessége onnantól elmaradt a kívánatostól. Lars Rösti (6.) az olimpiai keretből való kimaradás ellenére motivált maradt. Remekül kezdett, az első átmenetnél kissé túlfordult a svájci, de a hullámokat szépen elnyelte és sok sebességet vitt be. A céllejtő is jól sikerült, így élete legjobb VK- helyezését ünnepelhette. (Tavaly Wengenben zárt nyolcadikként.) Romed Baumann (31.) az ugratóknál bizonytalankodott, majd középütt több kanyart ki kellett szélesítenie. Fokozatosan halmozta hátrányát Stefan Babinsky (15.), akihez érezhetően nem állt közel az extra igénybevételt nem igénylő lejtő. Christof Innerhofer (21.) a pontszerzésen túl nem törekedett ma semmi másra.

Henrik von Appen bukása miatt állt a verseny. A 47-essel startolt chilei az első ugratóról fogott rosszul talajt. Az orvosi személyzetet be kellett vetni, a mentőhelikopterre szintén szükség volt.  Harmincon túl Guglielmo Bosca (32-essel a 20.), Livio Hiltbrand (33-assal a 13!), Felix Monsén (34-essel a 27.), Wiley Maple (36-ossal a 29.), Simon Jocher (38-assal a 21.), Martin Čater (40-essel a 28.) és Andreas Ploier (46-ossal a 30.) szerzett pontot. A limitidő 2.12 volt ma.

Részletes eredménylista

Franjo von Allmen ötödik alkalommal győzött a Világkupában, és megvédte címét Crans-Montanán, ami a hazai rendezésű világbajnokság előtt felettébb ígéretesen hangzik. Dominik Paris 34. alkalommal állt dobogóra a kupasorozatban, csak a lesiklást tekintve. Ryan Cochran-Siegle ötödik pódiumával hangolt az olimpiára, ahol egy korábbi bormiói szuperóriás-műlesikló győztesként igenis számításba kell venni.

Jövő szerdán kezdetét veszik az edzések az olimpián, szombaton pedig már érmeket osztanak a királyszámban.

A címlapkép forrása: Le Temps