Viszonylag ritkán fordul elő ama fejlemény, hogy valaki első rajtolóként nyerni tud szuperóriásban. Giovanni Franzoninak ez ma összejött, részben az idővel mind felhősebbé váló időnek, részben remekül összerakott, igazán intuitív futamának köszönhetően. Általa ott tartunk, hogy öt szakági versenyen öt különböző győztes avattak idén. Stefan Babinsky szintén kihozott minden az alacsony rajtszám nyújtotta előnyből, míg az elitcsoport klasszisait ezúttal csak Franjo von Allmen képviselte a dobogón. A címvédő és éllovas Marco Odermatt végzett a negyedik, Raphael Haaser az ötödik, míg Ryan Cochran-Siegle a hatodik helyen.
Bevezető
Wengen egy festői, autómentes hegyi falu Svájcban, a Berni-Alpokban, az idilli Lauterbrunnen-völgy felett. A település körülbelül 1 270 méteres magasságban fekszik, és kizárólag fogaskerekű vasúttal közelíthető meg, ami már önmagában is különleges hangulatot ad az érkezésnek. A faluból lenyűgöző panoráma nyílik az Eiger, a Mönch és a Jungfrau ikonikus hármasára, amelyek meghatározzák a táj karakterét.
A síterep a Jungfrau Ski Region része, amely Wengen, Grindelwald és Mürren (az első vb házigazdája) pályáit fogja össze. A terület változatos: a széles, napos carvingpályáktól a meredekebb, technikás szakaszokig minden megtalálható, miközben a táj végig alpesi, magashegyi jellegű marad. Wengen ugyanakkor nem kizárólag a sportról szól. A falu megőrizte hagyományos alpesi arculatát, elegáns szállodáival, faházaival és nyugodt, autózajtól mentes atmoszférájával. Télen és nyáron is kedvelt úti cél azok számára, akik a hegyek csendjét, a természet közelségét és a klasszikus svájci alpesi hangulatot keresik.
Wengen világszerte elsősorban az alpesi síelés egyik szentélyeként ismert. Itt rendezik meg minden év januárjában a Lauberhorn-versenyeket, amelyek az alpesi síelés legrégebbi és egyik legnagyobb presztízsű futamai. Története egészen 1930-ig nyúlik vissza. Igen, egy évvel megelőzi Kitzbühelt. A helyi lesiklásokról ódákat zengtek már megannyiszor, volt arra precedens, hogy egymás után többet is megtartottak. Az FIS épp a 2024-es csillaghullás (Kilde, s társai) után döntött úgy, hogy még egyszer nem engedélyi a duplázást. Így jött képbe a szuperóriás…
Csakhogy Wengen és a Szuper-G szinte összeegyeztethetetlen, merthogy a pálya alapkaraktere egész egyszerűen nem ehhez a versenyszámhoz igazodik. Ezt többek közt Russi és Maier is hangoztatta újfent a hétvégét megelőzően. (Érdekes módon a versenyzők pozitívan tekintenek a versenyformára.) A lejtő eredendően lesiklásra épül: hosszú, folyós szakaszai vannak, természetes tereplejtésre támaszkodik, és kevés olyan pontot kínál, ahol a pálya önmagától megtörik. A Szuper-G ezzel szemben arról szólna, hogy a kapuk ritmusa kényszerítse ki az ívváltásokat. Wengenben ezeket a töréseket többnyire mesterségesen kell létrehozni, ami könnyen mesterkélt pályavezetéshez vezet.
A Lauberhorn ikonikus elemei klasszikus lesiklólogika szerint működnek. Ezek nagy sebességnél, hosszú siklás után adnak értelmezhető kihívást, Szuper-G-tempónál viszont vagy elveszítik a sportértéküket, vagy éppen túl nagy kockázatot jelentenek. A tűző ilyenkor nehéz helyzetbe kerül: ha visszafogja a pályát, a Szuper-G elveszíti a karakterét, ha viszont túl direktre veszi a vonalvezetést, a biztonsági határokat feszegeti. Márpedig külön edzés nélkül ezt senki nem meri bevállalni.
A kombináció megszűnésével mégis a Szuper-G marad még jó darabig a wengeni hétvége nyitószámának. Eddigi öt versenyen öt különböző győztest avattak. 1994-ben Girardelli, 2022-ben Odermatt, egy évre rá Kilde, aztán Sarrazin, míg legutóbb von Allmen győzött.
A futam
A pálya a Hundschopf fölött indult, természetesen rövidebb volt tehát a klasszikus lesiklásnál, de így is közel 1 perc 45 másodperces menetidőt ígért, és tartalmazta az összes ikonikus szakaszt (a Russi-ugratót kivéve), a Hundschopftól a Ziel-S-ig.
Giovanni Franzoni (1.) nyitotta a verseny, méghozzá igencsak látványosan: a Hundschopfnál közel 40 métert repült, majdnem el is hagyta a pályát, és bár hátul több kerülőt tett, 1:45,19-es ideje jól jelezte, milyen hosszú és fizikailag megterhelő Szuper-G vár ma a versenyzőkre. Az meg látszott, nem véletlenül nyerte meg a csütörtöki edzést: ráérzett a Lauberhornra. Mattia Casse (8.) már óvatosabb felfogásban érkezett, rövidebbet ugrott a Hundschopfnál, hamar talajt fogott, de a biztonsági síelés ára gyorsan kijött: már korán alacsonyabb sebességet mért (a Kernen-sikánnál), és ezen a pályán egyszerűen nem volt meg benne az a darálós mentalitás, ami szükséges Wengen. A sérülése után még sok gonddal küszködő, számos versenyt kihagyó Cameron Alexander (24.) számára a Lauberhorn ma egyértelműen túl nagy falat volt: a kanadai bizonytalanul, kapkodva jutott le, és közel három másodperc hátrányt szedett össze.
Stefan Babinsky (2.) filozófiája jóval támadóbb volt: az első osztrákként brutális lendülettel ment neki a pályának, az utolsó előtti szektorban még legjobbat is futott, de a hossz és a terhelés a végén kifogott rajta, a Ziel-S-nél elfogytak tartalékai, így a második helyen zárt. Adrian Smiseth Sejersted (9.) a nap egyik legmerészebb vonalát választotta, szűken, agresszíven síelt, aminek új csúcssebesség lett a jutalma a Hahneggschussnál, ám a kisebb hibák miatt végig üldöző szerepben maradt, majd a végén egy teljesen elrontott megoldás, egy kiszélesítés újabb egy másodpercébe került. Guglielmo Bosca végzetét a Minschkante okozta: túl szűken ment a fordítóhoz, befűződött és kiesett, ugyanakkor nagy szerencsével talpon maradt.
Vincent Kriechmayr (12.), a beaver creeki győztes kiválóan kezdett, technikailag erős volt, de egy megcsúszás után még az oldalsó hálót is érintette, a Kernen-S-ben elvesztette a ritmust, és több mint egy másodpercet hagyott a pályában. Onnantól már hiába tepert. Franjo von Allmen (3.) kezdetben komoly veszélyt jelentett Franzonira: fent nagy tempót vitt, szűken támadott, a Kernen-S-en is tisztán jött át a középső, „felkanyargósított” szakaszon néhány megingást magas sebességgel korrigált. A döntőnek az utolsó ugratót követő szakasz (a Ziel-S-szel bezárólag) bizonyult, azt egyszerűen dinamikusabban oldotta meg az olasz. Szűk négytizeddel maradt el tőle összességében. Stefan Rogentin (7.) erős felső szakaszt mutatott, szabadon csúsztatta a síléceit és szűk vonalakon ment, ám a Kernen-S-nél kissé nagyobb ívet választott, a Haneggschussban nem érte el a maximális sebességet, a végén viszont túl sokat sodródott. Dobogós reményei szerte foszlottak, pedig a wengeni legendák nem rossz ómen az, amikor feletted halad át a kisvasút a Brüggli-S-ben… Lukas Feurstein (13.) számára nagyon nehéz verseny volt a mai: már a rajt után hibázott, majd a Hundschopf után hátrabillent a felsőteste, több helyen elvesztette a sílécek stabilitását, a Haneggschussnál és a cél előtti sikánban is korrigálnia kellett, így agresszív próbálkozása ellenére sem tudott az elvárt szinten teljesíteni.
Újabb svájci reménység, Alexis Monney (19.) következett, ám a tavalyihoz képest némiképp visszaesett specialista hazai pályán sem találta a ritmust: nem ment elég szűken a Hundschopfnál, több helyen lesodródott, a Kernen-S előtt extra ívet kényszerült tenni, így kevés tempóval érkezett a pálya kulcspontjára. Eredmény? Több, mint 2 másodperc. Marco Odermatt (4.) nagy lendülettel kezdett, fent keményen dolgozott és végig az élmezőnyben volt, ám a Canadian Corner, majd a Kernen-S előtt túl sokat akart, rövid időre hátradőlt, erősen fékeznie kellett, a kijárati sebessége elmaradt Franzoniétól. Hiába tett mindent kockára a szűk ívhasználattal a Szuper-G-re koreografált szakaszon, már az aktuális dobogót sem érte el. Az igazsághoz tartozik, hogy ekkorra már egyre romló körülmények között síeltek az urak, több ütés és árnyék is nehezítette a síelést. Nils Allègre (10.) ennek ellenére sokáig TOP5-re érdemes tempót diktált. A cél előtti szakaszon azonban néhány tizedet bent hagyott, és végül több mint egy másodperces hátránnyal fogott célt. Dominik Paris futama szinte csak pillanatokig tartott: a Hundschopf után egy rövid ugrásból túlzottan a belső sílécére érkezett, megcsúszott, egy kapu mellett elhaladt, és azonnal kicsúszott a pályáról – ezen a tempónál esély sem volt a javításra. Raphael Haaser (5.) szűk, agresszív vonalat választott, hasonlót Odermatthoz, de a Kernen-S előtt túl későn érkezett, megcsúszott, és keményen fékeznie kellett. A fordulat reménye azért még ott pislákolt a levegőben, az óriás világbajnoka ugyanis a kanyargós részen súlyos tizedeket fogott az olaszon. S végülis alig kapott ki Odermatt-tól.
Jan Zabystran (14.) a grödeni győzelem lendületével támadott fent, de a Haneggschussnál veszélyesen a belső lécére került, rengeteg sebességet veszített. Onnantól újabb kiemelkedő eredményről nem lehetett szó. Ryan Cochran-Siegle (6.) tudatosabban, érettebben versenyzett. Nem a legszűkebb íveket kereste a Hundschopfnál, de tisztán jött át a Minschkante és a Canadian Corner szakaszokon, végig megőrizte a lendületet. A végére kissé elfáradt, de így is egy nagyon erős hatodik helyet hozott össze. Miha Hrobat ellenben folytatta idei gyengélkedését. A Kernen után bekapott egy nagy ütést, ami majdnem kiforgatta a léceiből. Valahogy talpon maradt, de a következő kaput már nem érte el, így kiesett. James Crawford (20.) már a keskeny átjárón elveszítette az esélyeit. Túlságosan direktül ment bele, kemény élterhelésre kényszerült, a kijárati sebessége messze a legalacsonyabb volt, innen pedig nem volt visszaút. Daniel Hemetsberger (11.) menete hosszú ideig jól nézett ki: szépen tartotta a vonalat, tempósan csúsztatta a léceit, a Canadian Cornernél is rendben volt. A középső szakaszon viszont apró hibák sorozata lassan felemésztette az előnyét, a cél előtt pedig túl sokat vett vissza, így végül kicsúszott a top tízből. Loïc Meillard (22.) túlságosan óvatosan közelítette meg a kihívást. Nagy élváltásokkal síelt, érzékelhetően amolyan éles próbaként fogta fel a mai napot. Ekkortájt befelhősödött az égbolt, így mind nagyobb része került árnyékba a lejtőnek. Kyle Negomir (16.) hiába próbált keményen támadni, sem felül, sem a Ziel-S-ben nem tudta felépíteni a szükséges sebességet, így messze az élmezőny mögött végzett.
Simon Jocher (27.) lendületesen kezdett, majd fokozatosan visszavett, kétszer is elrontotta az átmeneteket, és pillanatok alatt összeszedett majdnem két másodperc hátrányt. Ment a lista végére. Jared Goldberg (41.) gyakorlatilag esélytelen helyzetben volt. A Kernen-S-ben elkövetett hibája után nem tudta felépíteni a szükséges sebességet, a sötétben óvatosan csúszott le, és messze lemaradva, az utolsó helyen ért célba. Jeffrey Read (37.) sem tudott mit kezdeni a rosszabb látási viszonyokkal, nem is erőltette túl. River Radamus (26.) valamivel stabilabb képet mutatott, mint az előtte indulók, jól terhelte a külső lécet, de a Haneggschussnál elkapott egy komoly ütést. Ott értékes km/h-k vesztek el, és ezzel el is szállt az esélye a jobb eredményre. Brodie Seger futama félelmetes pillanatot hozott: a rossz látási viszonyok közepette a Canadian Cornernél elesett. Hosszú csúszás után azonban felállt, visszaintegetett a közönségnek, majd saját lábán csorgott le a célba – szerencsére nagyobb baj nélkül. Matthieu Bailet (36.) is megúszott egy komoly esést ugyanott, de a mentés teljesen kivette a lendületet a futamából. Onnantól már csak egy kontrollált, „tesztjellegű” lecsúszásra futotta. Justin Murisier (28.) taktikailag érdekes megoldást választott: magas nyomvonalon támadott, az első szektorban ez még kifejezetten okosnak tűnt, és egy pillanatra a top tíz is elérhető közelségbe került. A későbbi korrekciók és fékezések azonban sok időt vittek el, így végül nem tudott igazán előrelépni. Christof Innerhofer (21.) zárta az első harmincast – mégpedig rutinos, érett síeléssel. A Hundschopfnál ő is kissé elugrott, de a Kernen-S-ben teljes támadással ment át, és hosszú idő óta az egyik legjobb siklási szakaszt hozta. A végére elfogyott a szufla, meg a koncentráció.
A folytatásban kevesen tudtak pontot szerezni, kemény, súlyos bukással fenyegető pillanatból azonban bővelkedett a verseny további szakasza. Szerencsére sérülés nélkül megúszták a sízők. Marco Kohler (32-essel a 30.), Riley Seger (34-essel a 29.), Andreas Ploier (35-össel a 17.), Benjamin Jacques Alliod (43-assal a 18.), Sam Morse (47-essel a 15.), valamint Sam Alphand (49-essel a 23.) került a pontzónába. Aki mert támadni, és kisebb korrigálásokkal letudta problémáit, mint az eredményeken látszik, kifejezetten elől is tudott végezni.
Giovanni Franzoni korosztálya, vagyis a XXI. században születettek egyik legjobbja. Háromszoros junior-világbajnok, olasz bajnok, s nem mellékesen szakági és összetett Európa Kupa-győztes. A Világkupa más kávéház, de tavaly már bekerült a nagydöntőbe, és nem sokon múlt az első dobogó sem. A Saslong aztán meghozta az áttörést karácsony előtt, az edzéseken látottak alapján a mai siker messze nem a semmiből született. A brémai születésű stájer, Stefan Babinsky életében először állt dobogóra a Világkupában, a korábbi junior-vb-érmesnek erre húszas évei végéig kellett várnia. Szuper-G-ben volt már egy negyedik, s még egy TOP10-helyezése, így most már aligha tehető ki az olimpiai csapatból. A döntésnek Lukas Feurstein és Hemetsberger lehet majd a kárvallottja. Franjo von Allmen 11. alkalommal zárt dobogós helyen, negyedszerre szuperóriásban.
A szakági pontversenyben változatlanul Marco Odermatt vezeti, mégpedig lassanként százpontos fölénnyel. Nem domináns, viszont rendkívül kiegyensúlyozott: mindannyiszor a TOP5-ben végzett. Összetettben pedig átlépte az 1000 pontot, az a pontversenyen lényegében eldőlt.
Holnap a klasszikus Lauberhorn-Rennen következik, míg az elkövetkező Szuper-G-t jövő pénteken a Streifen tartják.
Síparadicsom Blog 