Az időjárás hózápor formájában küzdelmessé tette az adelbodeni óriás-műlesiklás mindkét futamát, de a svájciak örömét azért nem tudta elrontani: Marco Odermatt fölényes teljesítménnyel megnyerte hazája egyik legjelentősebb versenyét – mégpedig zsinórban ötödszörre. A svájci mögött Lucas Pinheiro Braathen megőrizte második helyét, míg a dobogó alsó fokára Léo Anguenot állhat fel, megelőzve Haugant. Kristoffersen zárt az ötödik, Meillard a hatodik, míg Radamus a 30. helyről felegerészte magát a 7. helyre. Messze a legjobb futammal, de akkor még normálisak voltak a körülmények.

Bevezető

A Berni-felvidéken található, ami alpesi panorámájával télen-nyáron egyaránt fontos turista célpontnak számít. Közelebbről a Kander-völgy oldalában, mintegy 1350 méteres tengerszint feletti magasságban járunk, a svájci fővárostól másfél-két órányira. A körülbelül 200 km-es sípályát tartalmaz a helyi síterep, mindközül természetesen a Chuenisbärgli emelkedik ki ismertség terén, mivel 1955 óta rendeznek ott versenyeket, s természetesen az egy évtizeddel később elrajtolt Világkupa- sorozatnak is állandó szereplője. A versenynaptár legmeredekebb óriás-műlesikló lejtője, mind a startnál, mind pedig az ikonikus céllejtőnél irtózatosan magas a dőlésszöge. A hullámos talaj a folytonos sodródással egyszerre élvezetes és magasfokú sítechnikát igényel.

Adelboden királya Ingemar Stenmark. Csak óriás-műlesiklásban ötször győzött és kilencszer állt dobogóra. Mögötte az a Marcel Hirscher áll (4 győzelem és 6 dobogó) található, aki tegnapelőtt jelentette, hogy a nem megfelelő formája miatt kihagyja a cortinai olimpiát, egyben nem síel már ebben a szezonban. A jelenlegi mezőny legjobbja természetesen Marco Odermatt, ugyancsak 4 sikerrel, de eggyel kevesebb pódiummal. Utoljára csatolta fel ma a lécet Adelbodenben a háromszoros győztes, 6x dobogós Alexis Pinturault. Az idén igencsak visszafogottan teljesítő Žan Kranjec 2020-ban vitte a prímet az óriás-műlesiklás szentélyében.

Az első futam

A havazás és a rossz, szórt látási viszonyok már a rajt előtt megnehezítették a versenyzők dolgát. Ilyen körülmények között különösen felértékelődött a tiszta alaptechnika és az, ki mennyire mert kockáztatni, illetve mennyire tudta „futni hagyni” a léceket. Tormis Laine szép eredményei úgy hozták, hogy „észt” tűzést csodálhattunk meg délelőtt. Az idézőjel annak, hogy Ryan Wilson egy egykori amerikai síző, s jelenlegi edző. A lejtő kultikus részét, az arénába fordító letörést finoman szólva nem bonyolította meg. Egyébiránt széttűzött pálya fogadta a sízőket, így aki letért az ideális nyomvonalról, a porhanyós havon sok időt veszthetett.

Lucas Pinheiro Braathen (2.) nyitotta a versenyt, részint ködös, részint szeles időben. A brazil már a második kapu után megcsúszott és kissé túlpörgött, a középső szakasz hullámain többször keresztbe állt a külső léce. A céllejtőt viszont könnyedén vette, ami arra utalt, hogy az alsó részen volt tempó a pályában. Az ideje iránymutató lett, de az akkor még nem volt eldönthető, hogy az 1-es rajtszám előnyt vagy hátrányt jelentett. Thomas Tumler (24.) óvatosabb taktikát választott, s bizony rajtavesztett. Széles íveken kerülte a kapukat, ami biztonságot adott, de időbe került. Egy hullám a középső szakaszon ki is dobta a pályáról, így nagy hátrányt szedett össze. Ez jól mutatta, hogy túl passzív vonalvezetéssel ezen a pályán nem lehetett igazán versenyben maradni. Loïc Meillard (10.) kisebb hibával kezdett, de nem esett szét a futása. Felül ő is megcsúszott, késésbe került, majd a középső részt kissé túl kerek ívekkel oldotta meg. A célhangba viszont agresszíven érkezett. Henrik Kristoffersen (8.) jól tartotta a tempót, de közel sem ment el a falig. Felül lendületes volt, nem csúsztatta el a kanyarokat, ugyanakkor egy hullám őt is megdobta. Bár jobban tartotta a vonalat, mint néhány riválisa, a végén Braathen jóval dinamikusabb volt nála.

A szakági listavezető Stefan Brennsteiner (21.) futamát több technikai hiba törte meg.
Egy hullámnál kidobta a pálya uszkve 2 méterre, majd a középső dombnál a külső léce is elemelkedett. Emiatt messzire sodródott és erősen keresztbe kellett állítania a léceket. Ezek a mentőmozdulatok sok időbe kerültek, ezért nagy lett a hátránya. Csak néhány századdal előzte meg Tumlert. Marco Schwarz (6.) stabil és könnyed volt a pálya felső részén. Közel ment a kapukhoz, a középső szakasz hullámait jól kezelte. A célaréna bejáratánál azonban kissé kisodródott, ami elvitte a lendületét.  Marco Odermatt (1.) egyértelmű szintkülönbséget mutatott. Felül rövid, határozott kanyarokat ment, jól engedte futni a léceket, a hullámok sem zavarták meg. Bár a végső letörése kissé túl direkt lett és enyhén keresztbe álltak lécei, az addig felépített sebesség elegendő volt az élre álláshoz. Ez klasszikus Odermatt-futás volt: kontrollált agresszió, minimális veszteséggel. Kiosztott mintegy fél másodpercet a brazilnak.

Timon Haugan (3.) tiszta technikával ért el nagy eredményt. Rövid élterheléssel, kevés csúszással ment végig, ami ilyen körülmények között különösen hatékony volt. Nem vállalt túl sokat, de amit csinált, azt pontosan csinálta, taktikus volt végig – ez hozta meg a dobogós helyezést. Filip Zubčić (44.) láthatóan nem volt fizikailag rendben. A betegsége után nem tudott sebességet építeni, hiányzott az ereje a dinamikus élváltásokhoz. Ezért végig „utazta” a pályát, és nagy hátrányba került. Itt egyértelműen az erőnlét hiánya döntött. Alex Vinatzer (7.) aktív maradt, de nem volt elég pontos. Felül próbált támadni, de kissé túlpörgött, a középső szakaszon pedig a külső léce megcsúszott, ami keresztbe állítást kényszerített ki. Ez megtörte a ritmust, és megmutatta: ezen a pályán a legkisebb bizonytalanság is sokba került. Žan Kranjec (16.) túlságosan erős élterheléssel próbálkozott. Felül keményen támadta a pályát, az első átmenetnél túl direkt volt, középen pedig túl széles íveket ment. Ez azt jelezte, hogy még kereste az ideális ritmust és formát. A záró meredeket még így sem tudta elrontani: a legjobb szektoridőt síelte ott.

Luca Aerni (11.) nagy mentést mutatott be. Egy belsőléces megcsúszás után erősen sodródott, de nem esett szét. A középső szakaszon már jól terhelte a külső lécet, és visszahozta magát a versenybe. Ez mentálisan is erős futás volt. River Radamus (30.) korai tempóvesztése meghatározó volt. Felül keresztbe állt, a lapos rész előtt elveszítette a sebességet, amit később már nem tudott visszahozni. Épp csak továbbevickélt, döntően az időjárási helyzet romlása miatt. Thibaut Favrot (25.) ígéretesen kezdett, de a körülmények egyre nehezebbek lettek. A felső átmenet jól sikerült, a középső szakaszon aktív maradt, viszont az erősödő havazás egyre több bizonytalanságot vitt a futásokba. Az eredménye inkább a pálya romlását tükrözte. Atle Lie McGrath (11.) jól alkalmazkodott a romló látási viszonyokhoz. A hullámoknál enyhén sodródott, ami részben a látás hiányának volt betudható, de a célhangot nagyon tisztán vette. Ez jelezte, hogy jó egyensúlyt talált a kockázat és a kontroll között.

Raphael Haaser (9.) kontrollált, de nem maximális futamot ment. Ami nagy szó, tekintve ekkorra már a köd is megérkezett a lejtőre. Felül és a lapos részen jól futtatta a léceket, a céllejtőn viszont kissé túlzottan biztosra ment. Ez stabil, de nem kiugró eredményt hozott – tipikus „biztonsági” futás volt. Patrick Feurstein (48.) számára küzdelmes volt a pálya. Felül nem találta el a ritmust, többször keresztbe állt, majd a középső szakaszon majdnem kiesett. Ez már túl sok hiba volt ahhoz, hogy versenyképes maradjon. Leo Anguenot (4.) kiemelkedően teljesített. Felül és középen is aktív maradt, még az elsodródásokat is úgy kezelte, hogy a lécek futva maradtak. A minimális hátrány azt mutatta, hogy technikailag és taktikailag is nagyon érett futamot hozott. No, és azt, hogy a körülmények nála kedvezőbbek voltak. Luca de Aliprandini (25.) peches futamot zárt. Egy addig nagyon jó menet után három kapuval a cél előtt megcsúszott, nagy ívre kényszerült, és rengeteg időt veszített. Sam Maes (14.) technikailag látványos, de kockázatos futamot mutatott. A középső szakaszban brillírozott, ugyanakkor kétszer is veszélyesen megcsúszott. Joan Verdu (20.) támadott, de nem volt elég tiszta a futása. A célhangban neki is keresztbe kellett állnia, ami sebességvesztéssel járt. Bár végig próbált agresszív maradni, a vonalvezetés nem volt elég hatékony ahhoz, hogy igazán előre lépjen. Fabian Gratz (23.) futását egy korai hiba határozta meg. A harmadik kapunál megcsúszott, széles ívre sodródott, ami sok időt vitt el. Utána viszont kifejezetten jól kezelte a hullámokat, ami arra utalt, hogy tempó volt benne. A hátrány ellenére fontos volt a továbbjutás.

Alexis Pinturault (15.) visszatalált a ritmushoz, de nem volt hibátlan. Felül szépen futtatta a léceket, a középső szakaszon azonban kissé elemelkedett, ami megtörte a lendületét. A célhangban improvizálnia kellett, de tapasztalatával bent maradt a versenyben. Anton Grammel (17.) futása kiegyensúlyozottabb volt. Felül kissé túl erősen keresztbe állt, de a középső szakaszt jól oldotta meg. A célhangban ismét szűken ment a kapukra, ami stabil eredményt hozott. Alexander Schmid (18.) agresszíven és jól kezdett, de a célhang mindent elvett. Felül szűken támadta a kapukat, azonban lent kivetette a pálya, keresztbe kellett állnia. A helyezése még adott reményt, de sok múlott a további körülményeken. Jonas Stockinger (38.) számára nagyon nehézzé vált a második futam kiharcolása. Már felül elsodorta a pálya, a lapos részen beragadt az élre, majd a meredek bejáratán túlpörgött. A sok kisebb hiba összeadódva már nem volt javítható. Filippo della Vite volt a nap első kiesője, ráadásul korán, a rajt után nem sokkal került mélyre kanyarátmenet közben. Flavio Vitale (19.) remek szezonkezdet óta rendre túlvállalta magát. Ma egy nagyobb korrigálást mutatott be a sok apróbb bizonytalansága mellett, ám kiesésgyanús helyzetbe ma nem került. A másik francia tehetség, Alban Elezi Cannaferina (13.) hozta szokásos lüktető menetét, ami bekerült a TOP15-be, míg az első harmincast lezáró Eirik Hystad Solberg (36.) nem bizonyult versenyképesnek.

A hátralévő 40 síző többségének már nem termett babér, többek közt Tormis Laine (34-essel a 41.) sem jutott tovább. A svédek fiatalja, Fabian Ax Swartz (32-essel a 27.) még csak szőrmentén kvalifikált, az utána következő Joshua Sturm (33-assal az 5.) ugyanakkor élete menetét abszolválta. Relatíve visszafogott felső szakaszt követően a hullámokon fenomenális volt, s a céllejtőnél sem maradt el sokkal a legjobbaktól. Mindössze 3 tizeddel maradt el a dobogós helyektől, vagyis a tuti olimpiai indulástól. Folytathatta még a francia Loévan Parand (35-össel a 22.), aztán Lukas Feurstein (43-assal a 28.), valamint legmagasabb rajtszámmal a spanyol Albert Ortega (45-össel a 29.).

A második futam

Maxime Tissot révén francia edző kapta a tűzőmesteri feladatokat délután. A nyomvonal jelentős eltéréseket nem szolgáltatott a délelőtthöz képest. Az időjárás ugyanakkor valamicskét javult: mérséklődött a hóesés intenzitása, és a köd is elillant nagyobbrészt. Ám ez nem tartott sokáig…

A délelőtt hibát hibára halmozott Radamus (7.) másodjára egész acélos menetet rakott össze. Néhol ezúttal is kereste az iramot és az íveket, de sízése folyékonyabbnak hatott. Érthető módon Ortega Fornesa (25.) nem reszkírozta pontszerzését, nyugodt menetével több mint 2 másodperccel szorult az amerikai mögé. Patrick Feurstein (21.) rögtön az első kapunál belerontott, amiben egy nagyobb széllökés is szerepet játszhatott. Nem kellett sokat várni, visszatért a zimankó, Ax Swartz (23.) gondjai már fokozódtak. A középső szakaszon keresztbe kellett állítania a síléceit, ami megtörte a ritmust és komoly tempóvesztést okozott. Hiába jutott le viszonylag tisztán, Radamus idejétől messze elmaradt, és csak a harmadik helyre sorolt. Favrot már fent, egy kapunál elcsúszott a belső sílécével, így a kapu mellett haladt el.  De Aliprandini (18.) a felső szakaszon a tőle megszokott nagy dőlésszögekkel támadott, ám emiatt kissé kinyomták az ívről. Ennek ellenére nem vett vissza a tempóból, továbbra is agresszíven síelt. A középső szakasz hullámain azonban túlzottan keresztbe állította a léceit, ami jelentős sebességvesztést okozott. Ennek eredményeként több mint egy másodperces hátránnyal ért célba, és a második helyre szorult.

Tumler (12.) startjánál kondultak meg először úgy igazán a kolompok. a középső szakaszon túl sokáig maradt élen a léceken, ami technikailag stabil, de kevésbé dinamikus síelést eredményezett. Hiányzott belőle az a lendület és agresszivitás, amely Radamust jellemezte. A cél előtt ráadásul veszélyesen az egyik belső sílécére került, és csak nagy ügyességgel tudta megmenteni a futamát. Bár ez látványos megoldás volt, az időveszteséget nem tudta elkerülni, így végül ő is a második helyen végzett. Gratz (9.) a felső meredeket sokkal határozottabban teljesítette, de a középső szakaszon egy rövid külsőléc-csúszás miatt túlpörgött, így végül 25 százados hátránnyal a második helyre ért be. Parand (16.) túlzott sodródásba került az íveken, emiatt nem tudta megközelíteni Radamus idejét, és visszacsúszott a negyedik helyre. Brennsteiner volt ma a vezéráldozat. A hullámos középső szakaszon megcsúszott, túlpörgött és elesett a többeket megtréfáló intenzív miniugratón, ami kiesést jelentett számára, de szerencsére sérülés nélkül megúszta. Verdú (20.) felső részen nagy kockázatot vállalt és tisztán fordult, ám a lapos szakaszon keresztbe állt és majdnem elcsúszott a belső sílécén, így esélye nem volt a TOP3-ba kerülni. Vitale (24.) a lapos rész előtt majdnem megcsúszott, ezzel sok sebességet elveszített, a hiba megtörte a lendületét. Alig előzött meg valakit. Schmid vesztét szintén a középső szektor hullámai okoztak. Az egyiknél megemelkedtek lécei, majd testtel tarolta le a soron következő akadályt. Grammel (22.) fent túl keményen élt a léceken, elveszítette az egész előnyét, s minthogy a továbbiakban sem talált iramot, ő is eltűnt a sűrűjében. Kranjec (15.) csaknem kilenctizedes előnye egyetlen szektor után átcsapott csaknem hasonló mértékű hátrányba. Alapvetően rendezetten haladt lejtmenet, bár többször megcsúszott a külső sílécén, keményen kellett élre váltania. A záró meredek egész épületesre sikerült, de sokra nem ment vele.

Radamus úgy vezetett, hogy Gratzot kivéve senki nem tudta akár csak másodpercen belül lekövetni délutáni, még normális időjárásban megsíelt futamát. Az említett németen kívül még Tumler tartózkodott dobogós helyen. Pinturault (12.) minden rutinját latba tette. Fent kicsit szélesebb ívet választott, ezzel őrizve meg gördülékenységét, merthogy a hullámokat szépen tompította. A céllejtőn keresztbe állt, de még így is jobban haladt, mint a körülötte indulók. Méltó búcsú volt a részéről. Esetében az aktuális harmadik hely bravúrnak számított. Merthogy az időjárás sajnos elfuserálta az alpesi síelés mára szánt ünnepét. Maes (19.) a fenti havazásban többször megcsúszott a külső sílécén, nehezen kezelte a hullámokat, többször túlpörgött, így alaposan visszaesett, hasonlóan a franciák egyik csodagyerekéhez. Elezi Cannaferina (17.) nagyon durván megküzdött az elemekkel, mint oly sokan, már fent beszedtek másfél másodpercet. A gall a céllejtőn is ellátogatott párszor a bukótérbe, nála azért érződött a rutin hiánya. Aerni (10.) futamáról semmi újat nem lehet írni: a hullámokon rendre megemelkedtek lécei, a kanyarok átmenetei döcögtek, de nagyon. Annyi volt a pozitívum, hogy legalább Gratzot letaszította a virtuális pódiumról. Egymás után tekerték fejüket a sízők a célban, per pillanat épp McGrath (11.) volt soron. Ő is elvesztette fent a teljes előnyét, középső szakaszon ugyanakkor szorosan ment a kapukhoz, erős lécnyomással próbálkozott. A TOP3-ra ez nem volt elegendő. A csodát Meillard (6.) mutatta be. Miután a felső szakaszon kiválóan síelt, a középső hullámokon kissé elvitte a lendület, a céllejtőn pedig kontrollált tempót tartott. Szűken, de átvette a vezetést – a hazaiak legnagyobb örömére. A TOP8 előtt még a világbajnok csúszott le. Haaser (8.) fent nem érte el Meillard erős futamának szintjét, ám a célarénában valamivel közelebb ment a kapukhoz és néhol vállal ütötte őket. Radamus mögé sorolt, szorosan.

A legjobb nyolcast megelőzően tehát Meillard, Haaser, Radamus sorrendben állt össze a dobogó. Kristoffersen (5.) nagyon aktívan kezdett, az első átmenetnél megütött egy hullámot és röviden korrigálnia kellett; a középső szakaszon csak rövid ideig nyomta meg a lécek éleit. A záró letörésen dőlt el sorsa, ahol nagyobb lendülettel ment, mint Meillard, így 7 századdal élre állt. Vinatzer (26.) fent már friss hóba került és teljesen megállt. Tovább síelt, de több mint nyolc másodperces hátránnyal a pontszerzés sem volt reális. Schwarz nagyszerű futamot teljesített, harcban állt a vezető helyért. Aztán a záró letörésnél a belső sílécével megcsúszott egy kapunál, s már nem tudta pályán tartani magát. Sturm (14.) az első átmenetnél hátra billent, korrigálnia kellett, egy hullám összenyomta a testét, a célhoz vezető lejtőn pedig sok tempót vesztett. Így is remek eredményt ért el, az olimpiai induláshoz azonban többre lett volna szüksége. Anguenot (3.) futamába nehezen lehetne belekötni. Fent kellő lendületet szerzett, majd szépen játszott a hullámokkal, a záró arénában is szép szűken mozgott. Tetemes, 75 százados előnnyel állt élre.

A dobogója rögtön bizonyságot nyert. Haugan (4.) a középső szakaszon a belső sílécével hibázott, majdnem a hóban kötött ki, de még meg tudta menteni magát; Anguenot ellen ez a hiba nem volt elég. Braathen (2.) nagyon tisztán síelt, s bár hiányzott nála az Anguenot-féle agresszivitás, csak rövid ideig használta az éleket kanyarvétel közben, alig-alig tolt maga után havat. A vége jobban sikerült a brazilnak, magabiztosan állt élre. Odermatt (1.) a középső szakaszon röviden megcsúszott a külső sílécével, de könnyedén korrigált, gyorsan visszatalált a ritmusba, a célhoz vezető lejtőn pedig szokott fölényességével síelt. Nem volt kérdés, behúzta zsinórban ötödik adelbodeni sikerét! (Egyébként délután századra azonosat síelt Odi és Braathen.)

Részletes eredménylista

Marco Odermatt tehát a lehető legalkalmasabb helyszínen, az adelbodeni szentélyben aratta karrierje 51. Világkupa-elsőségét. Ezzel immáron egyedül, Tombán túllépve áll a férfi örökranglista 4. helyén. Még négy siker választja el a svájci etalontól, vagyis Vreni Schneidertől. Nem mellékesen még soha senkinek nem sikerült ötször egyhuzamban diadalmaskodni a Chuenisbärglin. Ettől függetlenül beérte Ingemar Stenmarkot, és minden valószínűség szerint hamarosan ő lesz Adelboden csúcstartója. Brennsteiner kiesésével nemcsak átvette a vezetést a szakági tabellán, hanem csaknem egy teljes futamgyőzelemnyi előnyt harcolt ki magának három versennyel a szezon vége előtt. Lucas Pinheiro Braathen huszadik alkalommal állt fel VK- dobogóra, nyolcadszor óriásban, és harmadszorra ezen a télen. Léo Anguenot másodjára mondhatta el ezt magáról. Kedveli a klasszikusokat a 27 esztendős savoyai, két éve Alta Badián ünnepelt a dobogón, akkor másodikként zárt.

Adelbodenben holnap szlalomot rendeznek, míg a következő, egyben az olimpiát megelőző utolsó óriás-műlesiklást a hónap végén Schladmingban tartják meg.

A címlapkép forrása: SkiActu.ch