Taktikus, a kulcsfontosságú kimenetre és hullámokra építő menettel nyert meg negyedik VK- versenyét az ifjú norvég, 3 tizeddel maga mögé utasítva Clément Noëlt. A világbajnok Meillard ünnepelhet még dobogón Alta Badián, míg Timon Haugan újabb erős szerepléssel, egy negyedik hellyel stabilizálta vezető helyét a szakági pontversenyben. Braathen az ötödik, Rassat a hatodik. A legjobb délutáni futammal idén először megmutatta magát Feller, ezzel ő lett a legjobb osztrák. Igaz, csak a 11. helyen. Richard Leitgeb kiesett az első futamban.
Bevezető
(A bevezető egy részét tegnapi cikkünkben már publikáltuk.)
Alta Badia a Dolomitok egyik legkifinomultabb síterepe. Ennek a sívidéknek az ikonikus középpontja a Gran Risa-lejtő, amely La Villa fölött, az erdővel borított hegyoldalban fut lefelé. A pálya világszerte ismert arról, hogy ez a Világkupa egyik legmeredekebb lejtője. A Gran Risa rövid, de rendkívül intenzív pálya. Hossza alig haladja meg az egy kilométert, mégis az egyik legnehezebb óriás-műlesikló lejtőnek tartják a világon. Meredek felső résszel indul, amely azonnal ritmust diktál, majd szűkebb, erdős környezetben folytatódik, ahol a pálya optikailag még meredekebbnek és zártabbnak hat. A hó általában kemény, versenyeken szinte jégszerű, ami extrém pontosságot követel: itt nincs helye sodródásnak vagy késői íveknek, minden mozdulatnak előre megtervezettnek kell lennie.
Versenyzői szemmel a Gran Risa nem a sebességről, hanem az ív minőségéről és az időzítésről szól. A pálya ritmusa sűrű, kevés pihenőt ad, a kapuk egymást követik, miközben a lejtő folyamatosan „dolgozik” a síző alatt. Aki itt nyer, az általában nem a leglátványosabb, hanem a legfegyelmezettebb és legstabilabb versenyző. Nem véletlen, hogy sokan úgy tartják: a Gran Risa megmutatja, ki a mezőny legjobb technikai sízője.
Alta Badia az óriás-műlesiklás egyik szentélye, más egyéb szakágban ritkán tartottak ott megmérettetést. Hét szlalom, öt parallel és egy kombináció szerepelt a programban. Madonna di Campigio áthelyezése adta meg az esélyt arra, hogy a múlt évtől számítva esetleg rendszeresen tarthassanak a Gran Risán műlesiklást. 2006-ban Markus Larsson, 2007-ben Grange, egy évre rá Kostelić, majd Herbst győzött a dél-tiroli lejtőn. A jelenleg aktívak közül Hirscher (2011), Zenhäusern (2020) és legutóbb Haugan örvendhetett sikernek.
Az első futam
Az FIS kérésének eleget téve különösebben fel nem jegesített, de jól előkészített lejtő várta a sízőket a mai napon. A finnek osztrák nemzetiségű edzője, Mario Rafetzeder nem vitte túlzásba, ritmusos, egyesek szerint faék egyszerűségű pályát álmodott meg. Szándéka nyilvánvalóan a mezőny egyben tartása volt, hogy délután lehetőség nyíljon nagyobb fordításokra.
Loïc Meillard (3.) nyitotta a menetek sorát. Jófajta tempót diktált, még a lankára is megfelelő lendületet tudott átvinni. Fent egy pillanatra megcsúszott a külső léce, egyéb nehézsége nem akadt. Timon Haugan (5.) felül valamivel tisztábban haladt át. A meredekben egy hullámnál rövid időre elemelkedett az előző verseny győztese, de gyorsan visszatalált a ritmusba. A céllejtőn kissé távolabb maradt a kapuktól, és 25 századdal maradt el. Fabio Gstrein (4.) a felső szakaszon hátraesett a súlypontja, de magával vitte a lendületet, nem kellett keresztbe állítania a síléceket. A céllejtő bejáratánál kissé keresztbe tette a léceket, enyhe késés lett belőle. Egyetlen tizeddel szorult a második helyre. Clément Noël (1.) felül egyértelmű előnyben volt. Az első átmenetnél kissé szélesebb vonalat választott, mint a svájci éllovas. A további szakaszokon nagy tempót vitt, 26 századdal lejjebb szorította az alapidőt.
Atle Lie McGrath (2.) felül nagyon direktül érkezett a kapukra. Egyszer röviden korrigálnia kellett, de így is magával tudta vinni a lendületet. Századokkal szorult csak a második helyre agresszív menete végeztével. Henrik Kristoffersen (9.) az első átmenetnél keresztbe tette a síléceket, nagy porfelhőt hagyva maga után. A céllejtőn túl szép nyomvonalat választott, így közel 9 tizedes elmaradással várta a folytatást. Lucas Pinheiro Braathen (12.) felül kisebb ritmusproblémákkal küzdött. A brazil az első kapuknál kissé megdriftelte az íveket. A záró szakaszon kövérek lettek az ívek, kerek egy másodperccel ment gyengébbet, mint az éllovas.
Samuel Kolega (6.) felül rövid időre megcsúszott a belső sílécén, de még jól megmentette a helyzetet. A céllejtő bejáratánál nagyon direktül indította a fordulót, hattizedes hátránya hízelgő volt idei eredményei után. Dave Ryding (20.) senkit nem előzött meg. Több ritmustévesztése volt, a meredeken rövid időre szétestek alatta lécei. Tanguy Nef (10.) a záró részt alaposan megnyomta, amire szüksége is volt, minthogy közvetlenül a lapos rész előtt elkövetett egy belső síhibát. Veszteségeit hatékonyan minimalizálta. Linus Straßer (19.) támadóan és lendületesen kezdett. Épp változatlanul nagyon bizonytalanul mozog a németek legjobbja. Az első átmenetnél rövid időre megemelkedtek lécei, a céllejtő pedig nagyon zaklatottra sikerült. Albert Popov (18.) próbált szűk íveken utazni, de ez csak apró fékezgetésekkel valósult meg több helyütt. A kevésbé meredek szakaszon pedig egyértelmű hátrányban volt. Paco Rassat (8.) lécei felül meg-megemelkedtek, az ívtartás nem volt ma erőssége. Lentebb pedig túl sok élt használt a gurgli győztes. Steven Amiez (14.) sokat vállalt, ám sorra jöttek az apróbb hibák. A puha hóban minden apró kiigazítás hatványozza a hátrányt. Manuel Fellernek (24.) továbbra sem megy, már a felső szakaszon túlságosan keresztbe állította a léceit. A céllejtő előtt meggyűlt a baja a pályával: előbb kiemelte optimális testhelyzetéből, majd összenyomta. Senkit nem előzött meg ugyan, de hátránya az ötödik helyhez nem volt több egy másodpercnél. Márpedig délután ismét nagy átrendeződésre kellett felkészülni.
Marco Schwarz (16.) fent direkten fordult a kapukra, középen pedig a pályaegyenetlenségek ütlegelték léceit. Daniel Yule (29.) menetéből egyszerűen hiányzott a kellő dinamika és elszántság. Ment a lista végére, ami a pályaromlás függvényében kétségessé tette továbbjutását. Armand Marchant (28.) felül rövid, tiszta élterheléssel síelt. A lapos szakasz előtt azonban kissé kiemelte a pálya a belgát. Az utolsó átmenetnél túlpördült, és időt veszített. Alex Vinatzer (7.) felül egy árnyalattal túl sokáig maradt élen. A lapos részre vezető átmenetet azonban a dél-tiroli nagyon jól oldotta meg, sok lendületet vitt tovább. Kevesebb, mint öt tizedre volt a dobogótól. Victor Muffat-Jeandet (15.) stabilnak mutatkozott, még ha a meredek kezdetén rövid ideje gondja volt a hókontakttal, illetőleg a céllejtőn volt pár kiszélesítése. Dominik Raschner (33.) esetén a problémák a laposon következtek: miután kiemelkedett a külső léce, keményen bele kellett állnia, amivel nagyon belassult. Kristoffer Jakobsen (31.) a tőle megszokottól óvatosabban viseltetett. Így kiesési gondjai nem voltak, viszont csak az előtte indult osztrákot tolta hátrébb. Négy századon ment el a továbbjutása.
Eduard Hallberg (12.) elemében volt az edzője által tűzött pályán, még ha a szezon elején tapasztalt extra kockázat hiányzott is nála. A céllejtő előtt rövid időre elvesztette a talajkontaktust a sílécekkel, de gyorsan visszanyerte az egyensúlyát, nem kellett keresztbe állnia. Benjamin Ritchie volt a nap első kiesője, méghozzá korán, a harmadik kaput fűzte be idejekorán. Filip Zubčić (47.) tegnapi pocsék teljesítményét ismételte meg. Nem bírta tartani az íveket, rendre kisodródott a pályáról. 2 és feles elmaradással nem lehetett reménye. Michael Matt (11.) alapvetően jó ritmusban haladt lejtmenet, fent elkövetett belső síhibája ellenére. Lendületét megtartva alig került a TOP10-en kívülre. Túl széles ívekkel operált fent Laurie Taylor (27.), a brit igazán csak a céllejtőn kapta el a ritmust. Szüksége is volt rá, azzal biztosította be továbbjutását. Johannes Strolz elejétől fogva szenvedett, elsősorban önnön formahanyatlásával. Röviddel a cél előtt tévesztett kaput, ami végül is mellékes volt, hiszen idővel sem jutott volna tovább. Tommaso Sala (26.) a meredek szakasz kijáratánál enyhe belső síhibát vétett. Az olasz „átcsúszott” a következő kapu körül, ezzel persze sebességet veszített. Ő is úgy járt, mint a többi, másfelet meghaladó hátránnyal állók: cidrizhetett a második futam miatt. Billy Major (31.) nem érvényesült a puha hóban, csak a szintén bizonytalan Jakobsennel tudott egy szinten teljesíteni. Azaz egy hajszállal, de ő is kiesett.
A kifejezetten könnyű és jelentős mértékben nem romló pálya bizonyossá tette, hogy valahol másfél másodpercnél lesz a továbbjutás küszöbe. Ha pedig valaki össze tudott rakni egy kompakt menetet, erős pozíciót harcolhatott ki magának. Kezdésnek Oscar Andreas Sandvik (31-essel a 16.) jelentkezett egy remek futammal, a lankás részen második legjobb szektort síelt. Miközben Zenhäusern (46.) és Aerni (52.) csont nélkül búcsúzott, Matthias Iten (47-essel a 23.) újabb sima továbbjutással lepte meg a svájciakat. A második futamban folytathatta még Sebastian Holzmann (35-össel a 25.), Jett Seymour (43-assal a 20.), Joshua Sturm (46-ossal a 30.), valamint legmagasabb rajtszámmal Jesper Pohjolainen (50-essel a 22.). A 65-ös rajtszámmal startolt Richard Leitgeb két, reménytelen szektor után stanglira lépett és kiesett.
A második futam
Délután Julien Vuignier svájci edző vette kezébe a tűzőmesteri feladatokat. Több ritmusváltással spékelte meg a lejtőt fent, az alját egyenesebbre kalibrálta a nyomvonalat: egyértelműen a támadó szellemű, technikásabb sízőknek kívánt kedvezni. S persze tanítványainak.
Sturm (20.) megbízható síeléssel rukkolt elő, a lejtő közepi hullámokat remekül kapta el. A záró szakasz sorozó kapuit sokkalta dinamikusabban oldotta meg, mint az ebben a műfajban gyöngébb Yule (26.). Az alaplendülete fajsúlyosabb volt, ám a meredeken sok volt a direkt kapuvétel. Habár Marchant (25.) szemre több lendületet rakott a meredekbe, az osztrák alsó szakaszával ő sem tudott konkurálni. Taylor (18.) taszította le az élről Sturmot, köszönhetően annak, hogy a belgával ellentétben nála nem bokrosodott meg egy pillanatra sem belső léce a lanka derekán. Sala (14.) kicentizte menetét, mégis kevesebb pontatlansággal élte túl a meredeket, mint a brit. Végtempója is rendben volt, átvette a vezetést, bár az utolsó előtti, távolabbra kapunál nagyot kellett mentenie. Aki veretes sebességgel vágódik oda, nagyon oda kellett figyelnie. Holzmann (24.) a végére pörgött fel igazán, a felső rész tempója nem volt elégséges. Alighanem minden alárendelt a pontszerzésnek, ami keresztszalag-szakadása óta az első. Feller (11.) idei formájához mérten egész vállalható meredeksízést mutatott be, a kimeneten különösen remekelt. Komoly rontást nem követett el, pici előnnyel vette át a vezetést. Iten (27.) ma nem tudott nagy csodát tenni, a lankás rész egyik hulláma megdobta egy picit. Ez sokba került, senkit nem előzött meg.
Pohjolainen (28.) léceinek a csőre rendre távol volt a stanglik tövétől: magyarán élete első VK- pontjait nem kívánta reszkírozni a finn srác. Ryding (15.) a letörést rossz szögben kapta el, időbe telt, mire újból ritmust talált. Csapattársát eggyel hátrébb szorította. Seymour (29.) menetére a küzdelmes a legmegfelelőbb szó. Eredendően amerikai módit síelt volna, a felső meredek egész jóra sikerült. Az első átmenetnél történt késedelem teljesen kizökkentette a ritmusból. Senkit nem előzött meg. Straßer (17.) felső szektora jól nézett ki, a középen történt bizonytalankodások kapásból 5 tizedet jelentettek. Felejthető nap, ismételten. Popov (23.) már a felső meredeknél sem remekelt, pedig papíron az volt az erőssége. Egyszerűen keveset vállalt. Schwarz pedig többet a kelleténél, amin rajtavesztett. A céllejtőre érve megcsúszott belső lécein, s már nem tudta bevenni a fent már emlegetett kék kaput. Sandvik (9.) csodák csodájára viszont igen, pedig még az osztráknál is komolyabb tempóval zúdult le az utolsó hullámról. Nagy mázlija volt, mert mentésével mintha még tovább gyorsult volna.
Az ifjú norvég vállalkozó szellemisége vezető helyet ért, mögötte Feller és Sala foglalta el a virtuális dobogó másik két fokát. Muffat-Jeandet (16.) tapasztalattal felvértezve, stabilan, de nem kellően dinamikusan oldotta meg a pályát; fiatalabb csapattársa, Amiez (19.) többet vállalt ugyan, de már fent gondjai voltak külső léceivel, a sok mély kapuvétel pedig zabálta a tizedeket. Braathen (5.) megoldotta a kötelező házi feladatot, azaz vastagon átvette a vezetést. A fenti, nagyon meredek részen visszafogottan mozgott, az onnan való kimenet, valamint a hullámok viszont remekül sikerültek a brazilnak. Hallberg (8.) éppen ott rontott egy nagyobbat, miután szétcsúsztak a lécei. Zárásként még azért hasított egy topszektort, így a második helyre be tudott sorolni. Matt (12.) számára kulcsfontosságú volt, hogy ismét megverje a legjobb futam tulajdonosát, Fellert. Nem így történt, a meredeken többször erősen rádőlt a belső sílécére, ami nem tett jót a ritmikának. Nef (7.) másodjára nem került a kiesés szélére, igaz, nem is pörgette meg a tempót. A konstans dinamika arra elé volt, hogy közvetlenül Braathen mögöé sorolódjon. Kristoffersen (22.) kegyetlenül bekezdett a meredeken, ami kis híján kieséséhez vezetett. A bravúros akrobatika helyből félmásodperces hátrányt jelentett, majd bár az átkötő részt remekül oldotta meg, a záró hullámon nagyon lelassult. Újabb rontott verseny került a kalapba.
A legjobb nyolcast megelőzően Braathen vezette a versenyt Nef és Hallberg előtt. Rassat (6.) a meredek lejtő kijáratánál hátrahajlott, ki kellett szélesítenie. A folytatás remekül szuperált, befért a második helyre. Vinatzer (10.) konzervatívan, több éllel oldotta meg a meredeket, majd az átkötő részen sok volt nála a kilengés. Zárásként a sikeres kármentést lehet kiemelni. Kolega (20.) szektorról szektorra nyelte be a súlyos tizedeket, teljesen elsüllyedt a középmezőnyben. Sok volt a szögletes ív a horvátnál. Haugan (4.) megszokott végtelenül stabil futamát teljesítette. Ahol kellett, nem kapott sokat a braziltól, a hullámok közt pedig tizedeket vert rá. Nem volt kérdés, hogy átveszi-e a vezetést. Gstrein (13.) nagyon megiramodott, de nagyon hamar erős élhasználatra volt szüksége. A súlyosabb hibát a meredek lejtő kijáratánál követte el, ahol túl élesen vágta ki a fordulatot. Hiányzott a sebesség az utolsó méterekre, kizuhant a legjobb tízből. S ki hitte volna?! Feller lett a legjobb osztrák.
Meillard (3.) a meredek lejtőn kicsit megcsúszott, de nem veszített túl sok lendületet, és azonnal visszatalált a ritmusba. A célig a világbajnok szépen engedte futni a síket, és 14 századmásodperccel átvette a vezetést. McGrath (1.) egy hibátlannak mondható, ezzel együtt messze nem verhetetlen menettel állt a lista élére. Fent csupán ketten mentek nála lassabban, az átkötőtől kezdve ugyanakkor nagyot repesztett, ezzel feladva a leckét Noëlnek. (2.) Elegáns, pontos sízést mutatott be a francia, épp a norvég által diktált iramot nem tudta felvenni. Az alja is lassabb volt, kerek 3 tizeddel szorult a második helyre.
Atle Lie McGrath negyedik alkalommal győzedelmeskedett a Világkupában, mindannyiszor szlalomban. Legutóbb még januárban, Wengenben állt fel a dobogó tetejére. Clément Noël kereken 30., míg Loïc Meillard 32. pódiumát szerezte. A szakágiban Timon Haugan őrzi tisztes, hatvan pontot meghaladó előnyét a franciákkal szemben. Négy verseny után elmondható, hogy mindig a legjobb öt között zárt.
Az óévben még egy versenyen láthatjuk a férfiakat. Az olimpiára „exportált” bormiói lesiklás helyett egy szuperóriással vigasztalódhatunk a két ünnep közt, mégpedig Livignóban. Szlalom legközelebb szerdára két héttel, január 7-én lesz, a helyszín Madonna di Campiglio.
A címlapkép forrása: Blick.ch
Síparadicsom Blog 