Két évvel legutóbbi sikere után ért fel újra a csúcsra a karintiai, dacolva a buckásodó pályával és a téthelyzettel. Említett kanyarokat ketten tudták látványos rontás nélkül megoldani, közülük Lucas Pinheiro Braathen dobogóra állt, míg McGrath negyedikként zárt. Stefan Brennsteiner a harmadik helyével visszavette az elsőséget a szakági tabellán Odermatt-tól, aki ma csak a 6. helyet szerezte meg. Az alaposan belassított Gran Risa megmutatta, miként lehet semlegesíteni Odi’ és a svájciak fegyverét. Fabian Gratz a toronymagasan legjobb délutáni menettel 24 helyet javított, így ötödikként végzett.

Bevezető

Alta Badia a Dolomitok egyik legkifinomultabb síterepe. Ennek a sívidéknek az ikonikus középpontja a Gran Risa-lejtő, amely La Villa fölött, az erdővel borított hegyoldalban fut lefelé. A pálya világszerte ismert arról, hogy ez a Világkupa egyik legmeredekebb lejtője. A Gran Risa rövid, de rendkívül intenzív pálya. Hossza alig haladja meg az egy kilométert, mégis az egyik legnehezebb óriás-műlesikló lejtőnek tartják a világon. Meredek felső résszel indul, amely azonnal ritmust diktál, majd szűkebb, erdős környezetben folytatódik, ahol a pálya optikailag még meredekebbnek és zártabbnak hat. A hó általában kemény, versenyeken szinte jégszerű, ami extrém pontosságot követel: itt nincs helye sodródásnak vagy késői íveknek, minden mozdulatnak előre megtervezettnek kell lennie.

Versenyzői szemmel a Gran Risa nem a sebességről, hanem az ív minőségéről és az időzítésről szól. A pálya ritmusa sűrű, kevés pihenőt ad, a kapuk egymást követik, miközben a lejtő folyamatosan „dolgozik” a síző alatt. Aki itt nyer, az általában nem a leglátványosabb, hanem a legfegyelmezettebb és legstabilabb versenyző. Nem véletlen, hogy sokan úgy tartják: a Gran Risa megmutatja, ki a mezőny legjobb technikai sízője.

Alta Badia 1985-ig visszanyúló történelme során több specialista bizonyította klasszis mivoltát. Marcel Hirscher hatszoros győztesként a csúcstartó, Marco Odermatt öt sikerrel áll az örökranglista második helyén. A helyi legenda Alberto Tomba négyszer vadászta le az elsőséget. Palander és Blardone triplázott, a kétszeres győztesek közt találjuk von Grünigen, Ligety és Kristoffersen nevét.

A hiányzókról szólva, a héten derült ki, hogy Alexander Steen Olsen térdét műteni kell, így kihagyja a teljes évet. Giovanni Borsottinál egy hétközi óriás-műlesikló edzésen, ráadásul 35. születésnapján esett meg a baj. Elszakadt az egyik combizma és hasizomhúzódást szenvedett. A műtét helyett a konzervatív kezelést választotta, mert nem szeretne lemaradni a hazai olimpiáról. Januárban visszatérne.

Első futam

Az amerikaiak edzője kanyargósra, kimondottan lassúra, több helyütt ritmustalanra tűzte a pályát. Az 52 kapuból 51 volt fordító. A szervezők injektálták, vagyis jegesítették a VK- naptár legmeredekebb lejtőjének bizonyos szakaszait. Másutt puhább volt a hóréteg. Ez nehéz helyzetbe hozta a vaxmestereket.

Marco Schwarz (1.) több, mint tisztességes alapidőt állított fel. Erős alaptempóval érkezett a pokoli meredeket megelőző S- kanyarba. A meredek egy balos ívén enyhén keresztbe tette a síléceket, ami arra utalt, hogy ott nem tudta teljesen felszabadítani a síket, és egy kevés sebességet veszített. A céllejtőn is kisebb korrekciókra kényszerült, de összességében stabil, kontrollált futamot mutatott be, komoly hiba nélkül. Sokkal lassabban haladt nála Henrik Kristoffersen (12.), aki jó szokása szerint ki is kelt magából a célban. Egyszerűen nem értette, mi végre kapott másfél másodpercet, érdemi hiba nélkül. Az első átmenetnél jóval kijjebb sodródott, no, meg relatíve lassú volt, ez volt a titok nyitja.

Stefan Brennsteiner (3.) sem konkurált honfitársával. Közvetlenül a rajt utáni egyik hupli megdobta léceit, ami miatt már az elején kisebb korrekcióra kényszerült. A középső szakasz átmeneténél keresztbe tette a síléceket, ami arra utalt, hogy ott nem tudta pontosan tartani az ideális vonalat, és némi tempót vesztett. Közel 7 tizedes hátránnyal is jó volt a második helyre. Lucas Pinheiro Braathen (5.) nagyon agresszív, erős belső dőléssel támadta a pályát, ami alapvetően jól illik a stílusához. A meredek előtti szakaszon azonban rövid időre beleakadt egy kapuba, ami megtörte a ritmust és egy kevés sebességet elvett tőle. A céllejtő bejáratánál túl távol maradt a kaputól, így nem tudta ideálisan felépíteni az utolsó íveket. Thomas Tumler (15.) sem tudta felvenni a ritmust, utóbb is sok élnyomással operált.

Habár erősen nyitott, Loïc Meillard (7.) sem rúgott igazán labdába. Fent kissé keresztbe tette a sílécek végét, nem sikerült jól az időzítése. Az S-kanyart nagy húzással, dinamikusan oldotta meg, itt kifejezetten jól gyorsult. A meredek részben viszont az íveket túlságosan megcsúsztatta, ami elvette a lendületét és nem engedte, hogy folyamatos nyomást tartson a síken. Marco Odermatt (11.) azonnal rontott egyet, mihelyst a belső sílécére csúszott rá, amit még éppen időben korrigált, így pályán maradt, de már ott jelentős lendületet veszített. A meredek szakaszban enyhén túlpörgött, keresztbe állította a sílécek végét, ami tovább lassította. Bár összességében kontroll alatt tartotta a futamot, a hibák összeadódtak. Egyetlen századdal került Kristoffersen elé, másfeles elmaradással…

Alex Vinatzer (18.) már a felső szakaszon majdnem kisiklott: kis híján megcsúszott, ezért nagyon keményen, hirtelen lépett rá a kantnikra. Ez ugyan megmentette a helyzetet, de megtörte a ritmust és sok sebességet elvett. A meredeken túl kövér íveket húzott, elsőként került valaki 2 s-en kívülre. River Radamus (2.) igazolta, amit sejtettünk, miatta fékezték be a Gran Risát. Agresszíven viseltetett fent, az S-kanyaron gördülékenyen engedte át léceit. Síelése folyamatos volt, a záró szakaszon szűk íveket húzott. Beférkőzött így a két osztrák közé a második helyre. Luca Aerni (6.) ment a legjobban a svájciak közül. A meredek bejáratánál egy kaput kissé túl direkt módon vett, a következő ívet erősebben indította el, mint ideális lett volna. A meredek szakaszon azonban nagyon kerek, kontrollált íveket síelt, így összességében stabil futamot mutatott. Alig szorult másodpercen kívülre. Az első síelési hibákat Filip Zubčić (33.) tálalásában láttuk. Többször elvesztette külső lécét, a ritmusra ő egyáltalán nem talált rá. Ment a lista végére.

Kísértetiesen hasonló nehézségekbe ütközött Timon Haugan (17.), annyi különbséggel, hogy a norvég a cél előtti kanyarokra fokozni tudta a dinamikát. Thibaut Favrot (10.) ívtartása nem szuperált fent, megemelkedtek párszor lécei. Nagyon direkten fordult az igazán meredekre, ahol egy hupli is megdobta. Izgalmas meneten volt a francia, jutalma egy kerek másfeles elmaradás lett. Žan Kranjec (24.) célba érkezése után két délszláv síző neve szerepelt a lista végén. Kevés volt fent a dinamika, a letörésnél túlzottan ráült léceire, vagyis kockázatkerülő üzemmódba kapcsolt. A céllejtőre kapta össze magát. Atle Lie McGrath (4.) a meredekre fordító sikánt sokkal-sokkal agresszívebben oldotta meg, majd párszor megcsúsztak külső lécei. Kontrollálta a dolgot, pedig sokat vállalt a fiatal norvég. Háromtizedre került a dobogótól.

Mi sem áll távolabb Raphael Haaser (41.) stílusától, mint ez a belassított lejtő. Egyáltalán nem fogott ritmust, senkit nem előzött meg a világbajnok. Luca de Aliprandini (40.) nagyon direkt vonalon közelítette a kapukat, majd szinte „átrántotta” a síléceket a fordulókon. Az ő stílusa inkább idomult volna a nyomvonal kialakításához, csakhogy nincs nagy formában az olasz. Ma is rengeteg síelési hibát vétett. Léo Anguenot (9.) felső része egyszerre volt kontrollált és agresszív, amivel egy darabig tartotta a lépést a legjobbakkal. A meredekben rövid ideig a levegőbe emelkedett, majd kis keresztbeállítással korrigált, hogy ne veszítse el a ritmust. Ott azért sokat bukott. Patrick Feurstein (22.) remek meredeksízés után épp a pálya lankásabb része előtt keresztezte léceit. Sam Maes (8.) a meredeken nagyon pontosan, a fordulókat időben fejezte be. A céllejtőn azonban kissé túl kerek íveket választott, ami kisebb sebességveszteséget eredményezett. Joán Verdu (19.) kapcsán a stabilabb céllejtőt lehet pozitívumként kiemelni. A meredeken sokat driftelt, rendre elhagyta az ideális nyomvonalat. Anton Grammel (34.) a meredek bejáratán jót ment, a legnagyobb rádiuszú részen azért sorjáztak nála is a túlcsúszások. Kettőt megelőzött, de nem volt garantálható továbbjutása.

Alexis Pinturault (26.) a meredeken túlzottan „áthúzta” az íveket, a céllejtőn volt egy hátradőlése – a továbbjutás valószínűsíthető volt, de ő sem élvezte az első futamot. Zsinórban három német követte egymást a lejtőn. Alexander Schmid (20.) agresszíven, a kapukhoz közel húzta meg az íveket, ami kisebb hibák ellenére elég volt egy tisztesebb kiinduló pozícióhoz. Fabian Gratz (29.), majd Jonas Stockinger (38.) sem nagyon érzett rá a komótosabb meredekre. A kvalifikációban csakis a dinamikus zárószektoruk tudatában reménykedhettek. Filippo Della Vite (28.) épp a meredeken volt inkább elemében, az ifjú francia, Flavio Vitale (44.) viszont egyáltalán nem tudott mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy szervízcsapata óvatosabb lécbeállításokkal operált. Ez általános problémának tűnt egyébiránt. Lukas Feurstein (23.) jelentékeny dinamikát vitt át a céllejtőre, amivel becsatlakozott a szoros középmezőnybe. Alban Elezi Cannaferina (25.) kicentizte a dolgot, s végül úgy ment TOP20 környéki futamot, hogy egy ívváltás közben oldalára dőlve kellett mentenie.

Ekkor még csaknem negyvenen várakoztak a startház környékén, azzal a tudattal, hogy egy kockázatvállaló menettel kínálkozhat esélyük a továbbjutásra. Ennek megfelelően sokan rontottak, de akik végig tudták vinni lendületüket egy teljes futamon át, ők szép pozíciót harcoltak ki maguknak. Eirik Hystad Solberg (32-essel a 16.), Fabian Ax Swartz (42-essel a 21.), a hét eleji EK- versenyeken remeklő amerikai Bridger Gile (46-ossal a 13.), valamint a francia Loevan Parand (53-assal a 14.) abszolút ezt a kategóriát képviselte. Kvalifikált még életében először a spanyolok Univeriade-bajnok tehetsége, Aleix Aubert Serracanta (49-essel a 27.), valamint a rutinos dél-tiroli Tobias Kastlunger (57-essel a 30.). Az ő 2.63-as hátránya volt a napi limit.

Második futam

Nathan Bryant debütáló tűzőmesterként alaposan átformálta a Gran Risa jellegét, ezzel különösen a svájciakat hozta nehéz helyzetbe. Az osztrákok viszont sokkalta jobban alkalmazkodtak a lassú vonalvezetéshez, Schwarz szinte nyerő helyzetbe hozta magát, így magától értetődő volt, hogy Wolfgang Auderer szinte lemásolta amerikai kollégájának a tűzését. (A bitangmeredek előtti letörésre azért egy szokott banánkaput helyezett a sporttárs.) Ettől még persze nem gátolta meg a többieket abban, hogy úgy materiálisan (vax), mint mentálisan (elejétől fogva maximum rizikó) jobban felkészüljenek eme helyzetre.

Az a Kastlunger (25.) nyitotta tehát a délutáni programot, aki a decemberi EK- versenyeken három második helyezést gyűjtött. A bizonyos helyeken még inkább belassított nyomvonal nem ízlett neki, a másodjára jóval stabilabb Gratz (5.) közel 2 másodperccel előzte meg. A felső szakaszon teljesen szabadon engedte a síléceket a német, nem kellett keresztbe állítania őket, így a lendületet kiválóan át tudta vinni a céllejtőre. Della Vite (27.) a meredek bejáratánál nagyon megcsúszott, teljes oldalára dőlve mentette meg a helyzetet. Aleix Serracanta (24.) stabilabban, de a német viszonylatában kevesebb lendülettel haladt. Írhatnánk úgy is, hogy lehajolt a pontokért. Pinturault (18.) kiszélesített néhány kanyart a meredeken, a céllejtő bejáratán pedig vállával beakadt az egyik kapuba, amivel egy alapvetően kulturált menetet rontott el. Elezi Cannaferina (23.) egy rendkívül vad menetet produkált. Többször, szám szerint háromszor került kiesés közeli helyzetbe. A belső lécei rendre megcsúsztak a bevetődő stílusú kanyarulatok közepette. Ezzel együtt befért a harmadik helyre.

Kranjec (12.) a felső szakaszon a fordulók előtt enyhén keresztbe állította a síléceket, de a meredek szakaszon stabilan haladt, hiba nélkül. A Feurstein- unokatestvérek közül Lukas (29.) még az igazán meredek szakasz előtt a bukótérből vezette vissza léceit a pályára, Patrick Feurstein (8.) ugyanakkor kisebb bizonytalanságai dacára egész korrektül hozta le a meredeket. Befért a német mögé. Ax Swartz (21.) a határon haladt, nem védte pontjait. Nála a lendület nem párosult a stabil lécvezetéssel. Schmid (22.) direkt ívekkel operált a meredeken, túlnyúltak a csúszási fázisok, ami nyilván jelentős időveszteséggel járt. Verdú (19.) kezdetben remekelt a meredeken, harcban volt a vezető helyért. Egyetlen súlyos hiba pecsételte meg sorsát. Ívváltás közben keresztezték egy pillanatra egymást léceit, s bár szemre íven maradt, sok tempót vesztett az andorrai. Vinatzer (14.) stílusával nehezen volt összeegyeztethetőek a mai nyomvonalak. Az S-kanyarnál kisodródott, onnantól már merő szenvedésként élte át a meredeket. A délutáni program első felét két norvég zárta. Haugan (9.) egy alapvetően tiszta és kontrollált, a határokat nem feszegető menettel jelentkezett, Solberg (16.) már jóval többet vállalt, ám a sok térvesztéssel végül rosszabbul járt, mint rutinosabb csapattársa.

Tizenöt sízőt követően Gratz vezetett Patrick Feurstein és Haugan előtt. Tumler (15.) igazán csak a céllejtőn talált ritmust, a meredeken rendre megcsúsztak belső lécei. Parand (20.) keményen bekezdett, a letörésnél aztán úgy kifordult a felső teste, hogy úgy döntött, egy kicsit visszafogja magát. Gile jó amerikai módjára kicentizett számos kanyart, majd amint túlélte a lejtő legnehezebb szakaszát, egy ártalmatlannak tűnő ütéstől kioldott kötése. Kristoffersen (20.) másodperces fórja sem bizonyult elegendőnek. Az első átmenetnél kissé túl kint került a pályán, majd a meredek szakaszra nagyon közvetlen vonalon lépett be. A norvég azonban többször keresztbe állította a síléceket, ami sebességveszteséget okozott. Az a bizonyos kanyar, ahol Gile elvesztette lécét, a norvég, majd Odermatt (6.) dolgát is megnehezítette. Ott képtelenség volt ívet tartani. Visszatérve a svájci klasszisra, fent a belső, lent a külső lécei rakoncátlankodtak, a céllejtő bejáratán pedig driftelnie kellett. Így esélye nem volt tartania a németet. A második reklámszünetig még két francia volt soron. Favrot (26.) nagyot rontott a meredeken: teljesen kisodródott, és keresztbe kellett állítania a síléceket. Anguenot (28.) pedig már odafent megcsúszott a belső lécein, és a bukótérből kellett visszakecmeregnie. Kár volt a rontásért, mert az alsó két szektorban határozottan versenyképesnek mutatkozott.

A legjobb nyolcas előtt változatlanul Gratz állt élen, 20 helyes javítással. Odermatt volt a második, Patrick Feurstein tartotta a harmadik pozíciót. Az ominózus jobbos kapuvétel okozta Maes (17.) vesztét is. Két kiváló szakasz után ott minden lendületét elvesztette a belga, s ellentétben egy megszokott Alta Badia-i óriással, azt vissza sem tudta szerezni. Meillard (10.) szép magasról oldotta meg a jobbost, nála két kanyarral később jelentkezett ugyanaz a probléma. Bizonyos lendületátvitelt nem bírt már el a pálya. A múlt heti győztes egyébiránt már a fenti banánkapunál lesodródott, késésbe került. Aerni (13.) egész következetesen haladt át a nehéz szakaszon, de kompromisszumot kellett kötnie. Kövér íveket húzott a felső szakaszon, középen kicsit hagyott helyet a kapuk között, az íveket nem csúsztatta túl, de így is csak a 8. helyre került.

Braathen (2.) topszektorral nyitott, a síléceket szépen szabadon engedte a felső szakaszon. A meredek bejáratánál egy kanyart túl közvetlenül vett, és keresztbe kellett állítania a síléceket, a céllejtőn kissé kisodródott. A kontrolláltan agilis attitűd bőven elég volt a vezető helyre. A hatodik legjobb futamidőt teljesítette: bejelentkezett a győzelemre! McGrath (4.) lényegében meccsnullról startolt el. Lécmozgásából ítélve többet vállalt, a letörésnél belső síhibát vétett, ezért ki kellett szélesítenie. Két századdal ő is megelőzte Gratzot. Ezzel eldőlt, hogy 2021 márciusa óta először nem áll dobogóra Odermatt óriásban, célba érés esetén.

Brennsteiner (3.) menete maga volt a hullámvasút. Fent kapott egy ütést, széles kanyarok követték egymást. Ott beszedett fél másodpercet, amit középütt visszavett. A záró laposon lassult be igazán, így 4 századdal a brazil mögé érkezett.  Radamus (7.) a banánkapunál belső síhibát vétett, s utána is kisíelt többször, majd letarolt egy kaput. A nagy esélyt nem tudta kihasználni, csak a 25. futamidőt síelte. Schwarz (1.) másodperces előnyről indult, amiből fent rögtön leadott 6 tizedet. Kockázatkerülő üzemmódba kapcsolt, széles ívhasználattal haladt. A meredek bejáratán jó ritmust talált, s bár volt néhány túlcsúszása, alapvetően jól kezelte a buckásodott kanyarokat. Szorosan, szűk kéttizeddel nyerte a versenyt.

Részletes eredménylista

Marco Schwarz hetedszer győzött a Világkupában, a 2023-as Palisades Tahoe-n lebonyolított verseny után újból és másodjára óriás-műlesiklásban. Holnaphoz mérten két éve ünnepelt legutóbb a dobogó tetején a karintiai síző. Lucas Pinheiro Braathen huszadik, Stefan Brennsteiner hetedik alkalommal szerepelt pódiumceremónián.

A kilenc versenyből ötön vagyunk túl, a szakági pontverseny pedig egészen szorosnak mondható. Öt pontocskával Brennsteiner vezeti a tabellát Odermatt előtt, de mostani formája alapján Schwarz is beleszólhat a kristálygömb sorsába. Legközelebb Adelbodenben rendeznek óriást, majd még az olimpia előtt letudják a hetedik viadalt is, a schladmingi éjszakai versennyel. Alta Badián hétfőn még rendeznek egy szlalomversenyt.

A címlapkép forrása: Der Standard