Láttunk már sok hektikus versenyt a Saslongon, ez a mai bekívánkozik ezek élmezőnyébe. Pedig ezúttal nem is borult a dobogó harmincon túl… Marco Odermatt győzött Val Gardenán, ezzel megszerezte ötvenedik (50.) Világkupa-elsőségét, amivel beérte Alberto Tombát. Tőle 15 századdal elmaradva a világbajnok Franjo von Allmen végzett a második, és további 4 századdal arrébb Dominik Paris a harmadik helyen. A sprintlesiklást a Szuper-G rajthelyéről rendezték, az egyik Beaver Creek-i verseny pótlásaként. A viadal természetesen rendkívül szoros volt, egy híján húszan végeztek másodpercen belül, a 11. helyen például hármas holtverseny alakult ki. A köd (és délelőtt a havazás) miatt eleve később elrajtolt versenyt többször megszakították, ez adva meg az esélyt a később indulóknak, hogy tisztább időben nagyot durrantsanak. Nils Alphand 47-essel az ötödik, Giovanni Franzoni 50-essel a 8. helyen végzett. Történt két bukás: Nicolò Molteni a „Tevepúpnál” látványosan repült ki a pályáról, míg Fredrik Møller a “Mauer”-nél vágódott 6 méterről a kemény pályára. A norvégot mentőhelikopter szállította kórházba. Szőllős Barnabás 3.23-as hátránnyal a 60. helyen végzett, észt és ukrán riválisát megelőzve.

Bevezető

Val Gardena (Gröden-völgy) Dél-Tirolban, az olasz Alpok szívében található. A völgy a Dolomitokban fekszik, kb. 1 200–2 500 m közötti magasságban. A természet bő kezekkel hintette a körítést. A meredek, havas hegyoldalak, a szűk völgytalp és a látványos sziklatornyok egyedi megjelenést biztosítanak a tévéközvetítések nézőinek. A ladin kultúra szentélye a környék, a régió háromnyelvű, hiszen említett különleges nyelven kívül a német és az olasz is hivatalos.

A starthely viszonylag nyitott terepen található, ahol az első métereken még nem a meredekség, hanem a sebesség felépítése a döntő. A síelő gyors, hosszú ívekkel gyorsul, miközben a pálya már itt jelzi: ez a folyamatos haladásra „tervezett” lejtő. Az első komolyabb szakaszon egy enyhe törés következik, ahol a tempó hirtelen megugrik, és az ívek pontos időzítése válik kulcsfontosságúvá. Itt még „barátságosnak” tűnik a pálya, de már elkezdi próbára tenni az egyensúlyt.

Ezután érkezik a Saslong egyik legismertebb része, a Kamelbuckel. A több egymást követő hullámnál a síelő rövid pillanatokra elemelkedik a hótól, ezért a stabil alaptartás és a nyugodt felsőtest létfontosságú. Ezután érkezünk meg a hírhedt Ciaslathoz. Nem hosszú, viszont nagyon meredek, gyakran keményre csúszott, jeges felülettel. A hullámrengetegben az ívek rövidebbek és agresszívebbek, az éltartás a döntő. A hullámok után egy gyorsító, laposabb, nagyrészt tojástartásra épülő rész következik, ahol a sebesség tovább nő, és a pálya szinte „elszívja” a síelőt lefelé. Itt nincs lehetőség pihenésre: a testhelyzet megtartása és az ívek finom korrekciója dönt. Ezt egy újabb ritmustöréses rész váltja fel, ahol az oldalirányú dőlés és a pálya enyhe kanyarulatai precíz éltartást követelnek.

A lejtő alsó harmadában egy markánsabb meredekebb szakasz jön, ahol a fáradás már érezhető, de a tempó továbbra is magas marad, a koncentráció tehát nem hagyhat alább. Ez a rész mentálisan is nehéz: a hibák itt sokkal nagyobb következménnyel járnak.

Az utolsó szakaszon a pálya kissé szélesebbé és áramlóbbá válik, ami lehetőséget ad a tempó kontrollált kiengedésére. A cél felé közeledve a síelő még egyszer összeszedi az erejét, mert a sebesség itt sem csökken magától. A célterület Santa Cristina közelében található, ahol a lejtő hirtelen kisimul, és a síelő megérzi, mekkora utat tett meg egyetlen menetben. A Saslong végén nem a meredekség, hanem az összetett nehézség és a tempó marad meg élményként.

Val Gardena történelme csaknem összekapcsolható a Világkupákéval, hiszen a harmadik kiírás óta állandó résztvevőnek tekinthető a naptárban. (Közben 1970-ben világbajnokságot is rendezett.) A lejtő legeredményesebb versenyzője Aksel Lund Svindal hét győzelemmel (ebből ötöt szuperóriásban ért el), de ha csak a lesiklásra koncentrálunk, akkor Franz Klammer és Kristian Ghedina kettőse a csúcstartó négy-négy napi sikerrel. A maiak közül Kilde nyert itt háromszor, Bennett kétszer, Kriechmayr, Paris, s legutóbb Odermatt pedig egyszer-egyszer.

A tegnapi cudar idő (este havazott) okán törölték a második edzést, így csak egyetlen gyakorlás adatott meg a mezőnynek arra, hogy felmérje, idén milyen hóviszonyok uralkodnak a Saslongon, hogyan szuperálnak a lejtő kardinális részei. Az osztrák válogatott pedig két sízőjét veszítette el kedden. Stefan Eichberger keresztszalag-szakadását már aznap bejelentették, Felix Hacker esetére ma derült fény, minthogy bár rajtlistán szerepelt a neve, elstartolni már nem tudott. Történt ugyanis, hogy miután rosszul fogott talajt az egyik ugratóról érkezve, nagyot kapott a térde, de futamát azért be tudta fejezni. Másnap erősödött lábában a fájdalom, az MRI pedig meniszkuszszakadást jelzett. Műtét vár rá és hosszabb kihagyás. Hacker az idén januári egyik kitzbüheli edzésen szenvedett keresztszalag- és meniszkuszszakadást, a múlt héten pedig remek formában tért vissza, hiszen megnyerte az Európa Kupa első szuperóriását.

A futam

A mai verseny hivatalosan a Beaver Creek-i egyik lesiklás pótlása volt, ez az új szabályok szerint automatikusan rövidített pályát jelentett. Tudvalevő volt, hogy a Szuper-G starthelyéről startolnak a fiúk. Elvileg 11:45-ös kezdéssel, ám a köd, valamint a havazás miatt tolni kellett az időpontot.

Közel órányi késéssel, Mattia Casse (7.) nyitotta a mintegy másfél perces „sprintlesiklást”. A kisebb hullámokat szépen rugózta ki, a Saslong illusztris ugratóját túllőtte, egyébiránt érződött, hogy olasz sízőről beszéltünk, és hazai havon síelt. Niels Hintermann (20.) a Ciaslat bejáratáról lecsúszott, többször összenyomta testét a pálya. Nagyjából ott ment el a vezető hely. Daniel Hemetsberger (16.) sokkal gördülékenyebben haladt át a huplirengetegen, ám sebessége nem volt megfelelő, főleg annak kijáratán. Beékelődött az első két induló közé. Gröden az amerikaiak híres vadászterülete nagyon régóta, többek közt Bryce Bennett (49.) is behúzott itt két sikert. Ma nem szuperáltak lécei, a laposon hibázgatott, a Ciaslat bejáratán pedig keresztbe álltak egy pillanatra lécei. Ma nem volt versenyképes. Aleksander Aamodt Kilde (42.) kezd belelendülni a Világkupába, ennek jeleként többször kicentizte a dolgokat. A felső ugratónál, majd a huplikat megelőző légmunkából érkezve fogott mélyen talajt. Szüksége volt a korrekcióra, máskülönben esés lett volna a vége. Így azonban ment a lista végére.

Franjo von Allmen (2.) vezetésével fordultunk rá az elitcsoportra. A lesiklás világbajnoka topsebességgel haladt át a „Tevepúpon”, majd a Ciaslaton is folytonosan vezette léceit, felesleges csúszó mozdulatot nem kellett tennie. A félmásodperces előnye jól mutatott, de persze az igazi riválisok még odébb voltak. Például a tengerentúlon remeklő Vincent Kriechmayr (24.). Alaptempója még meggyőző volt, ám a nyújtott kanyarok ma nem szuperáltak nála. A Ciaslat bejáratánál az osztrák versenyző keresztbe állt a léceken, aminek következtében elveszítette a lendületét.

A felső részre időközben visszatért a köd (már Bennett rajtjánál rosszabbodni kezdett a helyzet), ismét jött egy pici szünet. Ryan Cochran-Siegle (37.) várakoztatása nem tartott sokáig. Az ugratónál kissé elveszítette az egyensúlyát, amit a levegőben végzett karral való korrigálással próbált helyrehozni. A Ciaslat szakasz bejáratánál túl keményen élhasználatba kezdett, amivel rajta vesztett. Alexis Monney (9.) felső szakaszán nem érződött a köd, a „Tevepúpon” talán mindenkinél kevesebb időt töltött a levegőben. Így hamar folytathatta a gyorsulási versenyt. A Ciaslaton enyhén hátra került a súlypontja, ami kisebb időveszteséget okozott. Az aktuális dobogó alsó fokára így is beérkezett.

Miha Hrobat (29.) fent túl sok élt használt, nála érződött a zavar jele, ami a láthatósági hiányosságokat illeti. Technikailag remekül oldotta meg a Ciaslatot, sorsa már korábban eldőlt: ma igazán erős eredményt nem tudott elérni. Stefan Rogentin (30.) rendkívül energikusan kezdett, a kockázatvállalás visszaütött a „Tevepúpnál”. Ott jókorát billent az egyensúlya, a fent összeszedett hátrányával nem lehetett versenyképes. Justin Murisier (22.) célba érkezésével már négy svájci lesikló állt a TOP6-ban. Ami nagy szó, tekintve Murisier felsőteste nem mutatkozott szilárdnak, sok volt a kényszermozgás. A lendület azonban minimalizálta hátrányát.

Von Allmen vezető helyére Dominik Paris (3.) jelentett igazi veszélyt. Erősen kezdte futamát, a pálya felső részén kiváló síérzékét is megmutatta. A Tevepúpnál a dél-tiroli versenyző rendkívül nagyot repült. A Ciaslat bejáratánál azonban rendkívül keményen állt bele az élbe, enyhén hátradőlt. Ennek ellenére századokon múlt elsősége. Marco Odermatt (1.) enyhén irányt tévesztett a Tevepúpnál, egyébiránt szokott remek technikával adagolta a tempót. A legfontosabb részt, a Ciaslat bejáratát rendkívül tisztán abszolválta. A huplik egyikén valamicskét mélyebbre került, de ez mit sem változtatott a helyzeten: átvette a vezetést. James Crawford (23.) a bejáratnál jóval messzebbre vágódott a kelleténél. Sebességét viszonylag jól átvette a huplikon, valós esélye azonban addigra nem maradt.

Florian Schieder (6.) a tevehátak után szorosabban vette a kapukat, mint Odermatt. A Ciaslat bejáratánál tudatosan visszavett egy keveset a tempóból, cserébe viszont szépen tartotta a vonalat. A cél előtti szakaszon kissé kifelé sodródott, de ez nem okozott komoly időveszteséget. Negyedik helyétől Nils Allègre (4.) fosztotta meg. A felső szakaszon kifejezetten erős volt. A Ciaslatra nagyon szűken érkezett be, ami jó ívet eredményezett. A hullámokon kissé hátradőlt, de végig vitte a kanyart, nem szakadt meg a ritmusa. Négy századdal ment el a dobogója. Cameron Alexander fájdalmakkal küszködik, nem rajtolt el. Adrian Smiseth Sejersted (27.) vonalvezetésben rendben volt a futama, viszont a Ciaslaton túlságosan egyenes testhelyzetben síelt, ami csökkentette a dinamizmust és a nyomásfelvételt. Stefan Babinsky (14.) az edzéseken bukott Tevepúpnál, így az alsó pályaszakaszt idén most teljesítette először versenytempóban. Ennek megfelelően ott időt is veszített, hiányzott a teljes magabiztosság és az agresszív vonalvezetés. Ennek ellenére stabil futamot mutatott be, és egy korrekt, 8. köztes helyet ért el. A köd mindinkább lejjebb ereszkedett, már a Ciaslat bejáratán húzódott a határ. Nejc Naraločnik (44.) ennek jegyében nem óhajtott értelmetlen kockázatot vállalni. Olyan is lett az eredménye. Otmar Striedinger (33.) már a fenti ugratóval megszenvedett, a ködben pedig esélye nem volt tartani a vonalvezetést. A versenyirányítás felismerte, irreális a verseny, emellett balesetveszély áll fent, így újra szünetet rendelt el.

Mihelys Adrien Théaux (25.) végre elrajtolhatott, ismét jól belátható volt a pálya. A francia futama inkább a stabilitásról szólt, mintsem az abszolút támadásról. Elian Lehto (10.) a Ciaslat előtti szakaszon kissé túlságosan visszavett a tempóból, ráadásul addigra a napsütés is eltűnt, ami rontotta a látási viszonyokat. A TOP10-helyezés finn szemüvegen át remeknek tekinthető. Romed Baumann (19.) kifejezetten erősen kezdte a futamot, a felső szakaszon Odermatt idejének közelében haladt. A Ciaslat bejáratánál azonban kifelé sodródott, ami miatt kissé ki kellett lépnie az ideális pozícióból. Ez időveszteséget eredményezett, alig maradt másodpercen belül. Marco Kohler (11.) is stabil teljesítményt nyújtott. Bár a Ciaslaton volt egy oldalra fordulása, azt jól kezelte, és nem veszített aránytalanul sok időt. Ő volt már a negyedik helvét a legjobb tízben. Maxence Muzaton (49.) nagyon elveszetten mozgott, Brodie Seger (36.) a rövid lapos részen már túl sok időt veszített, ami előrevetítette a visszaesést, Lars Rösti (26.) pedig a Ciaslaton sodródott le rend szerint, ez került jelentős időveszteségbe. Blaise Giezendanner (47.) zárta le a harmincast, ekkor vált biztossá, hogy hivatalos végeredményt tudnak hirdetni. A francia mozgásából egyértelműen kivehető volt, hogy nem ma lépne nagyot az olimpiai indulás felé.

Az időjárás javulófélben volt, ami komoly esélyt kínált a később érkezőknek is. Alapvetés, hogy a Saslongon nem ér véget semmi a 30-as rajtszámnál. Több remek menet közül három másodpercen belüli hátránnyal végződött. A veterán Christof Innerhofer (37-essel a 11.) idén először adott életjelet magáról, ifjú csapattársa, Benjamin Jacques Alliod (40-essel a 14.) az Európa Kupa után a legjobbak közt is letette névjegyét. A harmadik a sorban egy tehetséges svájci fiú, Alessio Miggiano (43-assal a 18.) középen egy abszolút legjobb szektort repesztett.

Mire úgy tűnt, végre megindult a versenymenet, és nagyobb baj nélkül eljutunk a végéig, következett két nagy esés. Először az olasz Nicolò Moltenit érte baleset, aki a „Tevepúpnál” látványosan kirepült a pályáról. Szerencsére azonnal fel tudott állni, ami arra utalt, hogy nem szenvedett komoly sérülést. Sokkal aggasztóbbnak tűnt Fredrik Møller esete, akit a „Mauer”-nél ért a bukás. Ez a szakasz különösen veszélyes, mert a nagy sebességhez kevés mozgástér társul. Hat méterről csapódott a kemény lejtőre. Mentőhelikopterrel kellett kórházba szállítani.

A versenyirányítás ragaszkodott a teljes futamhoz, annak dacára, hogy már lefelé ment a nap Grödenben. Sötétedés ide, a két csúnya bukás ismerete oda, a fiúk egy része teljes erőbedobással hajtott. Még mindig nem lehetett biztosra venni a dobogósok névsorát. Nils Alphand (47-essel az 5.) már a felső szakaszon kiválóan haladt, a ugrató után azonban hátradőlt testhelyzetbe került. Ennek ellenére sikerült megőriznie az egyensúlyát és a lendületét, a Ciaslaton sem vallott szégyent. Csupán 8 századdal maradt le a dobogó aljáról. A tehetségét a juniorok után mindinkább a felnőtt mezőnyben is fitogtató Giovanni Franzoni (50-essel a 8.) nagyot alkotott. Sebességéből egy pillanatra sem engedve, jókora hazárdjátékkal ért célba. Kiemelendő még a legjobb amerikai, Kyle Negomir (52-essel a 11.), aki különösen a „Tevepúpot” követő részen volt kiemelkedően jó. Pozíciójában hármas holtverseny alakult ki. A pontszerzők listáját a kétszeres junior-világbajnok svájci Livio Hiltbrand (33-assal a 28.), a szintén junior-vb-aranyérmes német Luis Vogt (41-essel a 21.), az osztrák Stefan Rieser (49-essel a 17.) neve tette teljessé. Nyugati szomszédjaink durva betlit mutattak be a mai napon, Babinsky 14. helye volt a legjobb tőlük. Saslong pedig végül a tekintetben is hozta magát, hogy 1.22-n túli elmaradással ma nem lehetett pontot szerezni. Előre szólunk, teljes pályahosszban is századok csatája várható.

Szőllős Barnabás 66-os rajtszámmal próbált szerencsét. Két riválisát, egy észt és egy ukrán fiút előzött meg, hátránya 3.23-ra rúgott. Mint az edzéseken, ezúttal is túl gyorsan érkezett meg „Tevepúpot” követő kanyarra. A fordulóért alaposan meg kellett küzdenie.

Részletes eredménylista

Marco Odermatt karriertörténeti mérföldkőhöz érkezett: megszerezte 50. győzelmét a Világkupában, amivel beérte Alberto Tombát az örökranglistán. A férfi „best of 3”-hoz még négy sikerre van szüksége, eggyel több diadallal pedig beéri Vreni Schneidert is a svájci csúcstartót. Ami a királyszámot illeti, hatodik elsőségét szerezte meg. Franjo von Allmen nyolcadik, Dominik Paris 51. dobogójánál tart.

Holnap szuperóriást rendeznek Grödenben, legalábbis a tervek szerint.

A címlapkép forrása: Sportschau