Alice Robinson győzelmével ért véget a szezon első szuperóriása, Sankt Moritzban. A mai szereplésével véglegesen kitört az egyszámos specialista kategóriából az új-zélandi lány, aki bár nem ment tökéletesen, a sebesség-ívtartás kompromisszum tényszerűen nála működött a leghatékonyabban. Romane Miradoli mindössze nyolcszázaddal szorult a második helyre, míg a dobogó harmadik fokára ismét Sofia Goggia (+0.19) állhat fel, pár századdal megelőzve Lindsey Vonnt. Laura Gauché révén akadt még egy erős francia szereplés, a hatodik helyen pedig Elena Curtoni és Malorie Blanc kettőse zárt. Két év után tért vissza gyorsasági számban Mikaela Shiffrin. Inkább pontos, mint gyors menetének végén kisodródott a pályáról.

Bevezető

(A bevezető részben megjelent a tegnapi óriás-műlesiklással foglalkozó cikkünkben.)

Az észak-amerikai túra után visszatért az öreg kontinensre a férfi mezőny, és a versenynaptár szerint már Európában is fog maradni. Egymást érik az olimpiáig a klasszikus helyszínek, mert bár az olaszok, a svájciak és az osztrákok lokálpatriótái másként gondolnánk, mi bátran kijelenthetjük, Val d’Isére is beleillik a legjobbak közé.

Val d’Isère a Tignes–Val d’Isère (Espace Killy) sírégió része, amely közel 300 km összefüggő pályát kínál, 1850 és 3456 méter közötti magasságban. A magas fekvés és a gleccserek (Pissaillas) miatt a hóviszonyok rendkívül megbízhatók, a szezon hosszú, gyakran november végétől májusig tart. A terep kifejezetten sportos karakterű: sok a meredek, hosszú piros és fekete pálya, technikás falakkal, gyors szakaszokkal és természetes tereptörésekkel. A település hangulata sportosabb és „autentikusabb”, mint sok luxusresorté: kő- és faépítésű házak, fiatalos nemzetközi közönség jellemzi.

A Stade Olympique de Bellevarde az 1992-es albertville-i olimpia lesiklásának a helyszíne volt. Azóta is állandó résztvevője a Világkupának. Jellegzetessége a rendkívül meredek felső fal, amely azonnal nagy tempót és maximális koncentrációt követel, majd technikás, ritmusváltásokkal teli szakaszok következnek. A lejtő természetes terepalakzata — hullámok, törések, változó dőlésszögek — nem enged „pihenőt”, végig agresszív, precíz síelést kíván. A hóminőség általában kiváló, de kemény, jeges állapotban a pálya kifejezetten brutális, ami jól mutatja, miért számít igazi versenyzői pályának. A Bellevarde stadionrésze a faluban ér véget, így a futamok látványos, klasszikus alpesi hangulatú befutóval zárulnak, ami tovább növeli a pálya presztízsét.

Kiemelendő, hogy Val d’Isére a 70’-es évekig bezárólag szintúgy állandó helyszínnek számított a legjobbak közt. Szlalomban egy 1992-es beugrást kivéve a 2010-es évektől vált rendszeres szereplővé. Henrik Kristoffersennek (2015, 2016, 2024) sikerült egyedül a triplázás az olimpiai lejtőn. Az aktívak közül Hirscher (2010, 2017) és Pinturault (2012, 2019) nyert kétszer, de előbbit csak januárban látjuk viszont, utóbbi felhagyott a műlesiklással. A startlistáról Noël (2021) és Braathen (2022) győzött még, de például az a Meillard is ott szerepelt az esélyesek közt, aki az előző két alkalommal dobogóra állt szlalomban, tegnap pedig váratlan, de annál meggyőzőbb sikert aratott óriásban. Nem beszélve a honiak büszkeségéről, a gurgli sikerével a szakági tabellát vezető Paco Rassat-ról.

Az első futam

Tökéletes síelési idő fogadta a résztvevőket. Hét ágra sütött a nap (reggel még persze ez kevésbé érintette a lejtőt), érdemi szélmozgás nem volt, a hóviszonyokkal előzetesen elégedettek voltak a fiúk. Aztán kiderült, hogy a friss porhanyós hó a pálya intenzív romlását irányozta elő. Marchant edzője, a belga Gaby Coulet tűzte a délelőtti pályát, meglehetősen szűkösre, technikásra, több különleges megoldással megspékelve. A 63 stangliból kettő volt banánkapu.

Az ÖSV-küldöttség legjobb formának örvendő szlalomosa, Fabio Gstrein (6.) nyitotta a versenynapot. Első blikkre nem voltak nehézségei a pályával, egy ritmussal végigzakatolt rajta. A felső szakaszon volt egy oldalra billenése. Épp csak nem valami gyorsan. Az őt követő Loïc Meillard (1.) a harmadik szektort kivéve agilisabb volt, végső soron jelentősnek mondható, héttizedes előnnyel állt élre. Gyorsan és hatékonyan váltott élt, sebessége következetes volt. Lucas Pinheiro Braathen (5.) érezte a szűk tűzést, épp kevésbé volt gyors, mint Meillard. Lent volt egy necces kapuvétele, egyébiránt nagy gondja nem volt. A vége fél másodperc volt.

Keményen támadta a pályát Atle Lie McGrath (3.), lécének csövét tökéletes időzítéssel helyezte ívre. Volt a meredeken egy ritmustévesztése, összességében mégis szorosan tartotta a svájcit. Még inkább Timon Haugan (2.), aki hátfájdalmai dacára szépen pattogott, csak a célban került párszázados hátrányba. A hazaiak egyik hőse, Clément Noël (8.) viszont kvázi kiszállt a versenyből. Sízése végig nyugtalan volt, hátránya meghaladta a másodpercet. Henrik Kristoffersen (4.) egy pálya végi megbillenéssel (beleakadt egy stangliba) szedett be pár tizedet, egyébként honfitársai nívóját hozta. A ritmika még tán combosabb is volt, ő inkább szélesebb ívekkel operált. A győzelemre esélyesek köréhez csatlakozott.

Habár aktívan síelt, a kapuk tövétől távol kanyargott Albert Popov (17.). A sok-sok térvesztés, a ritmustévesztésekkel együtt idővel közel 2 s-es hátrányt eredményezett. A szakági éllovas Paco Rassat merevnek, izgatottnak tűnt. Nehezen lendült ritmusba, a letörésnél pedig idejekorán fordult egy kapura, ami kiesését eredményezte. Dave Ryding (14.) a pálya felső szakaszán nagyon szűk vonalat próbált meg, azonban a kanyarok végén többször is enyhén megcsúszott, ezért oldalra kellett fordítania a sílécek végeit. Ez érezhető lendületvesztést okozott. Csak a bolgárt előzte meg. Nem volt meggyőző a horvátok legjobbja, Samuel Kolega (11.) sem. Nem sikerült jól nála sem az első átmenet. Ott erősen „összenyomta” a pálya, ami megtörte a ritmusát és az egyensúlyát. A középső szakaszon többször is megcsúszott alatta a külső síléc. Tanguy Nef volt a nap második kiesője. Fent a nagy rizikóvállalás közepette majdnem rálépett egy kapura, majd jó ritmust talált, de egy klasszikus belső síhiba a vesztét okozta. Manuel Feller rettentően bizonytalanul mozgott, szinte állandó késésben volt. A valószínűsíthető utolsó helyet nem vette át, minthogy a cél előtti nagyon szűkös kombinációnál kaput tévesztett. Steven Amiez (10.) küzdelmesen oldotta meg a pálya felső szakaszát, ahol a napsütésnek is hála mind több pályaegyenetlenség jelentkezett. Mozgása idővel folyékonyabbá vált, de a francia remények alatt szerepelt. Linus Straßer (38.) teste időről időre megcsavarodott, a sebességátvitel nem ment gördülékenyen. Középszerű menet képe körvonalazódott, aztán az utolsó kapuknál ő is követte bajtársát. Ki ugyan nem esett, de szinte nulla tempóval battyogott a célvonalig.

Daniel Yule (15.) fent még szép tiszta íveket húzott, kezdetben tisztes tempó mellett. A középső szakaszon aztán túlfordította léceit, a jelentős tempóvesztést a pálya végi hajtűben történt bizonytalansággal tetézte. Armand Marchant (13.) odafönt hosszú, kerülő íveken „csúszta át” a kanyarokat, a folytatásban már inkább elemében volt. Igaz, Meillard-hoz nem fogható sebességgel. Nagyon nem a franciákról szólt a délelőtt, Victor Muffat-Jeandet (27.) szinte elszállt. Fent gyakran elemelkedett a talajról, a hatékony lécfogás nem valósult meg. Bizonytalanságait a meredek csak fokozta. Elkezdte rostálni a mezőnyt a technikás tűzés és a meg-megjelenő kádak. Dominik Raschner a meredekre való átmenetnél fűzött be egy kaput, Kristoffer Jakobsen még a középső szakaszon kóricált el végzetesen az ideális nyomvonalról, ami azonnali kieséshez vezetett a romló pályaviszonyok közepette. Alex Vinatzer (25.) nem találta a ritmust, kevés volt a dinamika menetében, így bár leért, érthetően elégedetlen volt a 2 s-en túli hátrányával. Benjamin Ritchie volt már a hatodik kieső 22 sízőből. Az amerikai változatlanul nulla pontnál tart idén, minthogy a cél előtt megcsúszott alatta belső léce.

Egyre nehezebb dolga volt a srácoknak, pedig még nagyon a verseny elején voltunk. Filip Zubčić (34.) nagyon megkínlódott a kádakkal, ami azzal együtt, hogy nincs jó formában, merő szenvedéssé fajult. Eduard Hallberg (22.) sem volt annyira elemében, mint előző két versenyén. Csak a legvégén kapott erőre, a laposon gondja támadt a ritmikával. Michael Matt (19.) jellemzően síléce felett állt, ami egész korrekt kiinduló pozíciót jelentett a számára. Johannes Strolz (15.) felső szakasza lassabb, a meredeke viszont intenzívebb volt honfitársáénál. Summázva ugyanúgy a középmezőny elejébe érkeztek. Laurie Taylor (7.) remek technikával kerülgette a kádakat, az alsó sűrű szakaszon mutatott kötéltánca pedig kiesés helyett topszektort eredményezett. Marco Schwarz (24.) a trükkös hajtűben temérdek tizeddel halmozta addig sem jelentéktelen hátrányát, míg Tommaso Sala (7.) Taylor habitusával és taktikájával teljesített remek futamot. A harmadik brit, Billy Major (24.) ívvezetése inkább volt kontrollált, mint például Salaé. A pálya kulcsa a hajtűt követő szűkös rész volt, ahova méretes tempóval zúdultak a sízők. Mondanunk se kell, a kiesők egy jó része ott búcsúzott. Ha nem a vájatok közt odafent…

Sokaknak nem termett babér magas rajtszámokkal. Ramon Zenhäusern (32-essel a 20.) még közvetlenül az utolsó reklámszünet után startolt el, s használta ki a számára kedves tűzést. Tobias Kastlunger (37-essel a 28.) után kettővel Sam Maes (39-essel a 18.) komoly bravúrt ért el. Lehetett volna egy még nagyobb is, amennyiben a hajtűben nem kellett fékeznie. A franciák örömére Hugo Desgrippes (41-essel a 24.) és életében először Auguste Aulnette (68-assal a 20.) is kvalifikált. Norvég részről az Európa Kupában három győzelemnél tartó Hans Grahl-Madsen (50-essel a 27.) jutott tovább, s még a svájci Matthias Iten (61-essel a 29.) folytathatta délután. A limitidő 2.58 volt. Richard Leitgeb az első kapuknál búcsúzott.

A második futam

Délutánra teljes hosszában megvilágította a nap a pályát, így, ha a sízők általános véleménye szerint évek óta nem volt ilyen jó a hóminőség Val d’Isére-ben, az itt jellemző fordulatözön erőteljesen benne volt a pakliban. Mert bár csak hat síző állt másodpercen belül az elejében, a következő szekundumos időközben már 15 sportoló foglalt helyet. Ilyenkor szoktak egyesek komoly előrelépést produkálni a Bellevarde-on.

Az osztrák csapat trénere, Roland Plattner jóval kacskaringósabban oldotta meg a tűzést, s ami fontosabb, jobban kihasználta a lejtőt, szélesebbre sikerült a nyomvonal. Iten (10.) nem kockáztatta meg élete első VK- pontjait, külső lécének egyszeri megcsúszását kivéve gond nélkül állította fel az alapidőt. Kastlunger belső síhibával búcsúzott, majd a második futamban VK- szinten elsőbálozó Grahl-Madsen (6.) egészen tiszta menettel átvette a vezetést. Muffat-Jeandet (18.) tempóban tartotta a lépést az ifjú norvéggal, csakhogy az első meredeken elcsúszott a belső lécén, így ment a lista végére. Vinatzer (4.) megoldotta a kötelező házi feladatot, azaz pár imbolygást kivéve tiszta technikával, az addigi legjobb futammal élre állt.

Desgrippes (12.) komoly ritmushibákat mutatott be, különösen az alsó részen vesztett sok időt, így per pillanat két francia állt a lista végén. Schwarz (8.) továbbra sem találja formáját szlalomban. Kövér íveken haladt a lejtő java részében, egyedül az alsó szektorral lehetett elégedett. A körülmények fogták a kezét. Sandvik (5.) megcsúszott a céllejtőn, egyébiránt remek ritmust diktált, s csak kevésen múlt az első hely sorsa. Hallberg (12.) szokott stílusát hozta, vagyis alaposan felpörgette léceit. A pálya felső szakaszán kétszer lesodródott, a letörésnél megemelkedett, a céllejtőn megcsúszott külső léce. Zenhäusern (25.) kulcsfutamot teljesített annak érdekében, hogy a január főszezon során az első 30 közül választhasson rajtszámot. Elpackázta az esélyt, szép fokozatosan gyűjtögette a súlyos tizedeket. Senkit nem előzött meg. Aulnette (11.) a legkevésbé sem volt megilletődött, ismételten harapós énjét nyújtotta.

Vinatzer vezető helye egyáltalán nem volt veszélyben, előbb Matt (15.), majd Maes (20.) lépegetett hátrébb a tabellán. Az osztrák középső szakaszon egy hullámnál elveszítette a ritmust, ezért oldalra kellett állítania a síléceit. A célegyenesben azonban hiányzott a végső dinamika. Ugyanott a belga túlfordította léceit. Élhettünk a gyanúperrel, hogy hamar elhasználódott a pálya, merthogy a mezőny legjobbjai szenvedtek látványosan a kialakuló kádak közepette. Popov (19.) például nem rejtette véka alá elégedetlenségét a pályával kapcsolatban (finoman szólva nem találta azt professzionálisnak) azok után, hogy már célba érkezésekor sem szerepelt neve a TOP10-ben. Yule (21.) sem járt jobban, ő rendszeresen kisodródott a nyomvonalról. Strolz (23.) révén zsinórban a negyedik síző került tízen kívülre, ami nyilvánvalóan betudható volt annak, hogy a pálya mind nagyobb része került árnyékba.

Az aktuális dobogós hármas mind az első nyolc indulóból került ki, ami azért sokatmondó fejlemény volt. Ryding igyekezett ezen változtatni, keményen adagolta a tempót, és a léceit érő ütéseket is egész kulturáltan oldotta meg. A célegyenes előtti szakaszon azonban hátradőlt testhelyzetbe került, ami felemelte őt a pályáról, a sorozók okozták a vesztét. Marchant (22.) sorsa fent megpecsételődött. Megemelkedett a külső léce, párszor megnyomta a pálya a belgát. Egymást után futottak be úgy a sízők, hogy a TOP10 elérhetetlen célként jelent meg. Major (24.) fent eladta minden előnyét, s bár a meredeken mintha erőre kapott volna, a végső kockázatot nélkülözte a menete. Kolega (17.) főként csak hozott előnyének köszönhette azt, hogy a legjobb tízesben ragadt. Egyébiránt már a harmadik kapunál megcsúszott, és a céllejtőn is durván megbillent. Két kulturáltabb, de így is csak pár tizeddel jobb futam zárta a középső szegmenst. Sem Amiez (9.), sem pedig Sala (7.) nem forgatta fel a dobogósok névsorát. A francia nagy kockázatot vállalt a pályán. A felső szakaszon rövid időre veszélyesen a belső sílécére került, de sikerült jól korrigálnia a helyzetet. A középső szakaszon többször is összenyomta a pálya, de ezúttal sokkal jobban tudta kezelni a helyzetet, mint az előtte induló versenyzők. Az olasz tisztábban kezdte futamát. Egy hullámnál rövid időre felemelkedett a pályáról, ezért oldalra kellett fordítania a síléceit. A célegyenes előtti hosszú lendületet azonban jól használta ki, de párszázaddal kikapott Grahl-Madsentól.

Noël elment a falig, a végletekig kockáztatott. A céllejtőig kitartott előnyéből hét tized, ott aztán lekésett egy kanyart, fennakadt az esedékes stanglin. Taylor (12.) precízen kimunkált stílusban oldotta meg a letörést. Kiesés közeli helyzetbe nem került, cserébe ő is hátrébb esett. Gstrein (15.) menetéről mindent elmondott, hogy bár megszenvedett, önerőből nem hibázott nagyot; s mégis, még így is messze elmaradt a jóval jobb minőségű pályán pocsékul síelő Schwarztól. Braathen fent igyekezett fokozni a tempót annak érdekében, hogy behatárolja veszteségeit. Egy random kék stanglira korán fordult, ott lett vége a dalnak.

Kristoffersen (3.) már 1.86-os előnnyel startolt el. Küzdött ő is, mint malac a jégen. A célban egyszerre örült teljesítménye és bosszankodott a körülmények miatt. A tízedik legjobb futammal feladta a leckét a többieknek, főként úgy, hogy a helyzethez képest nem is nagyon volt gyönge szektora. McGrath még az igazán nehéz szakasz előtt kapura lépett, majd dühösen elhajította botjait. A komoly derékfájdalmakkal küszködő Haugan (1.) viszonylag stabilan hozta le futamát, a ritmusát jól tartotta. A meredeket rövid csúszási fázissal oldotta meg. Vezető helye láttán Kristoffersen nem volt lenyűgözve, a norvég csapat többi tagja pedig majd’ kiugrott a bőréből. Tipikus jelenetsor. A négyszeres szakági győztes kedve azután javult fel, hogy biztossá vált a norvég győzelem. Meillard (2.) a pálya felső szakaszán még viszonylag tisztán síelt, bár a vonalválasztása kissé szögletes volt. A meredek lejtőn rövid ideig elemelkedett a pályáról, a céllejtőn pedig nem tudta teljesen felvenni Haugan lendületét, kikapott a norvégtól.

Részletes eredménylista

Timon Haugan ötödik alkalommal diadalmaskodott a Világkupában, mindannyiszor a 2024-ben befejeződött szezon záróversenyétől kezdődő időszakban. Amennyiben úrrá tud lenni krónikus hátfájdalmain, akkor két évad végi harmadik helyezés után idén megkaparinthatja a kristálygömböt. Merthogy stabilitásával nincs probléma. Loïc Meillard szintén nem teljesen egészséges, ez a hétvége hozta meg számára az áttörést. A szám világbajnoka tucatnyi VK- dobogónál tart szlalomban. Henrik Kristoffersen szintén nem panaszkodhat, két felejtésre érdemes verseny után újra TOP3-ban zárt, csak a szlalomot figyelembe véve 58. alkalommal

A férfi mezőny a Dolomitok felé veszi az irányt. Csütörtökön és szombaton lesiklásban, pénteken szuperóriásban mérik össze tudásuk, a helyszín természetesen Val Gardena lesz. Ezt követően jövő vasárnap óriás-műlesiklás, egy nappal később szlalom szerepel a programban, immáron Alta Badián.

A címlapkép forrása: AP News