Hármas svájci sikerrel ért véget a szezon negyedik óriás-műlesiklása. Némi meglepetésre a télen eddig mérsékelten szereplő Loïc Meillard vitte a prímet, a második helyen pedig az a Luca Aerni végzett, aki 8 év elteltével állhatott fel újra dobogóra. Marco Odermatt harmadik helyével vette át a vezetést a szakágiban, miután Brennsteiner visszacsúszott az 5. helyre, Haugan mögé. 15 helyes előrelépéssel Radamus zárt hatodikként, míg Sarchett révén még egy amerikai került a TOP10-be.

Bevezető

Az észak-amerikai túra után visszatért az öreg kontinensre a férfi mezőny, és a versenynaptár szerint már Európában is fog maradni. Egymást érik az olimpiáig a klasszikus helyszínek, mert bár az olaszok, a svájciak és az osztrákok lokálpatriótái másként gondolnánk, mi bátran kijelenthetjük, Val d’Isére is beleillik a legjobbak közé.

Val d’Isère a Tignes–Val d’Isère (Espace Killy) sírégió része, amely közel 300 km összefüggő pályát kínál, 1850 és 3456 méter közötti magasságban. A magas fekvés és a gleccserek (Pissaillas) miatt a hóviszonyok rendkívül megbízhatók, a szezon hosszú, gyakran november végétől májusig tart. A terep kifejezetten sportos karakterű: sok a meredek, hosszú piros és fekete pálya, technikás falakkal, gyors szakaszokkal és természetes tereptörésekkel. A település hangulata sportosabb és „autentikusabb”, mint sok luxusresorté: kő- és faépítésű házak, fiatalos nemzetközi közönség jellemzi.

A Stade Olympique de Bellevarde az 1992-es albertville-i olimpia lesiklásának a helyszíne volt. Azóta is állandó résztvevője a Világkupának. Jellegzetessége a rendkívül meredek felső fal, amely azonnal nagy tempót és maximális koncentrációt követel, majd technikás, ritmusváltásokkal teli szakaszok következnek. A lejtő természetes terepalakzata — hullámok, törések, változó dőlésszögek — nem enged „pihenőt”, végig agresszív, precíz síelést kíván. A hóminőség általában kiváló, de kemény, jeges állapotban a pálya kifejezetten brutális, ami jól mutatja, miért számít igazi versenyzői pályának. A Bellevarde stadionrésze a faluban ér véget, így a futamok látványos, klasszikus alpesi hangulatú befutóval zárulnak, ami tovább növeli a pálya presztízsét.

Kiemelendő, hogy Val d’Isére a 70’-es évekig bezárólag szintúgy állandó helyszínnek számított a legjobbak közt. A lejtő kimondottan specifikus, ennek megfelelően több klasszis dominált ott óriásban. Marcel Hirscher ötször győzött, ezzel csúcstartó, a legutóbbi négy alkalommal Marco Odermatt aratta le a babért, akárcsak a kilencvenes években Michael von Grünigen. A mostani mezőnyből Alexis Pinturault mutatott még be egy duplázást.

Tökéletes síelési idő fogadta a résztvevőket. Hét ágra sütött a nap, érdemi szélmozgás nem volt, a hóviszonyok fantasztikusak voltak. A néhol oldalára dőlő pálya mellett a fény-árnyékviszonyok váltakozása nehézség, de erre mindenki fel tudott készülni. A svájciak edzője, Helmut Krug nem komplikálta túl a nyomvonalat, az igazán komoly hajtűk elmaradtak.

Az első futam

Thomas Tumler (7.) megküzdött a nyomvonalért, az igazán meredek kezdetén durván lecsúszott az ideális ívről. Lendületét egészen a lejtő végéig megtartotta, ott szakított le súlyos tizedeket hátrányából Lucas Pinheiro Braathen (8.). A brazil versenyzőtől is láttunk néhány kézimunkát, a lejtő egyszerűen megköveteli azt, hogy a határig elutazzanak a sízők. Századokkal került a svájci mögé. Tumler durván összerakta a napsütötte második szektort, Marco Odermatt (4.) is beszedett ott tőle szűk fél másodpercet. A látványból ítélve élünk a gyanúperrel, hogy ott nem ment el a falig a mezőny fenonémja. Cserébe lent sokkal gyorsabban haladt, így bő 3 tizeddel élre állt a ranglistavezető. Žan Kranjec (21.) egyáltalán nem rúgott labdába, még Odi visszafogottabb szektorában is alig ment jobban. Stefan Brennsteiner (1.) kiváló formának örvend, nem kevesebb, mint 9 tizedet csapott oda az addigi éllovasnak! Talán lécének felkészítése is előnybe hozta, szemmel láthatóan magabiztosan haladt a letörést követően, mint bármelyik svájci. Tisztesnek mondható, szűk öttizeddel vette át a vezetést Beaver Creek győztese. Idei legjobb menetét tette le az asztalra Loïc Meillard (5.). A meredek nyitányán ő is túlcsúszkált, a szilárd nyomvonalat azért szépen tartotta, lent pedig Odermatthoz hasonlóan kimondottan erős volt. Kevesebb, mint egy tized választotta el egymástól a két bajtársat. Henrik Kristoffersen (2.) az első kanyaroktól kezdve rátalált a megfelelő ívre, léctartása végig kontrollált volt, és agilis. Az oldalra dőlő szakaszon, ahol a természetes gravitáció lefelé tolná a léceket, tiszta tudott maradni. Alig 3 tizedet kapott az éllovastól.

Rettentően lecsúszott a kanyarátmenetek optimumáról Atle Lie McGrath (23.), az a pár rosszul vett kanyarulat elbizonytalanította, onnantól mértékletesen adagolta a tempót. Két századdal a szlovén is megelőzte. Marco Schwarz (20.) nem nagyon birkózott meg a körülményekkel, különösen a szintegyenetlenségekkel gyűlik meg a baja. Lécei rendszeresen elpattogtak a talajszintről. Timon Haugan (3.) versenyben volt a dobogósokkal, igaz, ehhez sokat kellett harcolnia. Ragyogó ritmussal gyilkolta át magát az igazán meredeken, a zárószakaszon megejtett apró fékezése miatt került honfitársa mögé. Thibaut Favrot (18.) egy komoly hibával dobta el napi esélyét. A letörésnél valósággal kivágódott a bukótér közelébe, úgy kidobta a lendület. Belső síléces mentése után még egy hupli is megdobta – a mutatvány bőven ért 1 másodpercet a számlán.

River Radamus (21.) a kanyarkijáratokon rendre húzta a havat, vagyis fékezgetett becsülettel. Egyedül a záró résszel lehetett elégedett az amerikai. Agresszív léckezelése dacára kevésbé volt zaklatott Alex Vinatzer (6.) menete. A második szektorban összeszedett hátrányából sokat visszahozott lent, így nyolcadik sízőként csatlakozott a 8 tizeden belüli sorhoz. Filip Zubčić (19.) nem nagyon talált ellenszert a meredekre. Amint úgy tűnt, mintha megiramodna, rögtön jött egy túlcsúszás, egy nagyobb korrigálás. A konzisztencia hiányzott nála, de nagyon. Luca de Aliprandini (12.) egyszerűen nem ment el mindenhol a falig. Bár a középmezőny élére állt, a TOP8-tól ő is összeszedett bő fél másodperces elmaradást.

Eme hézagba soroltak be az utána következők. Raphael Haaser (11.) nagyobb rontások nélkül, a lécváltásra szisztematikusan ügyelve haladt lejtmenet, a második francia, Léo Anguenot (15.) folyamatosan szedegette össze hátrányát, a tavalyi időjáráslottó kegyleltje, Patrick Feurstein (10.) pedig az igazán nehéz szakaszról komoly lendületet vitt át a végére. Sam Maes (17.) a másféllel elmaradók közé verekedte le magát. Egész pontosan a két francia közt foglalt helyet, egy százados időkülönbségekkel. Juan Verdú (27.) dinamikája nem akart beindulni, márpedig ilyen stabil hóviszonyok mellett támadás nélkül sok jóra nem lehet számítani. Túllépte a 2 s-et a hátránya, ami már kiesésgyanús volt. Anton Grammel (36.) olyannyira nehezen találta a nyomvonalat, hogy még az andorraitól is beszedett 4 tizedet. Az első német induló gyakorlatilag már csomagolhatott. Luca Aerni (13.) nagyon bánhatja a lankásabb zárószakaszt megelőző hibáját. Addig az ötödik hely környékén állt, azzal a kiszélesítéssel viszont összehozott egy olyan utolsó etapot, amely messze a leglassabb volt.

A napsütötte szakasz fokozatosan haladt lefelé, Alexis Pinturault (9.) meneténél már csak öt kapu volt árnyékban. A helyiek veteránja fent kétszer csúszott le külső lécéről, a középső szakaszon jó nyomvonalat talált, de a ritmika nem idézte korábbi legjobbját. Így is a legjobb tízből várta a folytatást. Nem mentek meggyőzően a németek, Alexander Schmid (26.) felsőteste felborult a letörésnél, következetessége azért dicsérendő volt a meredeken; Fabian Gratz (15.) baja meggyűlt egy hullámmal a felső részen, egyébiránt az alsó szakaszon jót ment. Flavio Vitale (51.) reményét hamar elvesztette. Kézzel csaknem letarolt egy kaput, 3 s-en túl ma nem lehetett keresnivalója. Lukas Feurstein (43.) csakis az ifjú franciát előzte meg. Rendszeres elfékezéseivel dobta el sebességét. Giovanni Borsotti (14.) kanyarról kanyarra dobálta át léceit, különleges stílusa alkalmazkodott a lejtő kihívásaihoz. Az olasz a középmezőnyt vette célba, a harmincból hátralévő két fiú pedig a csomagolást. Alban Elezi Cannaferina (40.) léceit nem tudta talajon tartani a fenti nehéz kanyarokban, egyedül a vége jött össze, az észt Tormis Laine (41.) igazán sehol sem volt versenyképes.

Harmincon túl sokaknak nem termett már babér, a szikrázó napsütés azért csak roncsolta a pályát. Az észak-amerikai versenyek fényében az öt továbbjutó személye nem okozott meglepetést: Filippo Della Vite (31-essel a 25.), Eirik Hystad Solberg (32-essel a 30.), Jonas Stockinger (37-essel a 28.), Joshua Sturm (41-essel a 29.), s végül Ryder Sarchett (52-essel a 23.) készülhetett a folytatásra. Na, jó, az olasz fiú eddig várakozások alatt szerepelt, így tőle pozitív fordulat volt mostani második futama.

A második futam

Délutánra sok minden változott. Egyrészt a lejtő szinte teljes hosszában napossá lett (csupán az alsó meredek volt árnyékban), ennek minden előnyével és hátrányával. Másrészt a német edzői stáb tagja jóval kanyargósabbra tűzte a pályát, a felső letörést ellentétes irányban oldotta meg a szakember.

Az első három síző egymást váltotta az élen. Solberg (25.) 2.17-es elmaradással kvalifikált. A pálya felső részén enyhén oldalra fordította léceit, egyébiránt a nagy hibák elkerülték. Mivel nem volt eléggé gyors, Sturm (21.) rögtön elébe került, annak dacára, hogy a lejtő egyetlen laposabb szakaszán túlzottan elfordította felsőtestét. Stockinger (13.) a pálya felső szakaszán kissé kifelé sodródott, de gyorsan visszatalált a ritmusba. A meredek lejtőhöz kiválóan érkezett a német síző. A célegyeneshez kissé későn kezdett le lendületet venni, de ennek ellenére 0,32 másodperccel átvette a vezetést. Verdú volt a délután első búcsúzója: az andorrai a felső letörésnél tévesztett kaput egy ritmustévesztést követően. Hamar kettős német vezetésre változott a sorrend. Schmid (13.) fent, az egyik hullámnál enyhén oldalra fordította léceit. A középső rész pontatlanabbra sikeredett nála, a céllejtőn azonban egyenlített honfitársán. Della Vite (15.) léceit még inkább kifelé sodorta a pálya a meredek tetején, onnantól nem tudott szintet lépni, az őt követő McGrath (17.) pedig végig ívtartási gondokkal küszködött, rendre lesodródott. Sarchett (10.) pár éve junior-világbajnokságot nyert a térségben, a francia lejtők pedig a jelek szerint kedveznek neki. A pálya középső szakaszán kissé túlfordította a felsőtestét. Az amerikai sízőnek ezért oldalra kellett fordítania a síléceit. A célegyenesbe viszont nagyon gördülékenyen és lendületesen érkezett, így 0,38 másodperccel a legjobb időt érte el. Kranjec (20.) szép kövér ívekkel oldotta meg a pálya nehéz részeit. A nagy hibák elkerülték, a kellő dinamikával együtt.

Radamus (6.) minden valószínűség szerint honfitársa intelmei szerint járt el, azaz mindent alárendelt a kemény kanyartempónak. Driftelt becsülettel, de tempóban maradt, át is vette a vezetést. Nem mellékesen ő síelte a legjobb futamot délután. Schwarz (18.) a szlovénnal volt harcban az első hét rajtszámért. Talán Kranjec gyengébb futamát látva ment cizelláltan, talán csak simán nem mert tempót diktálni; akárhogyan is történt, a sok késve vett kanyar sokba került. Zubčić (24.) küzdelmes futama egyáltalán nem működött, csupán Solberget utasította eggyel hátrébb. Nála is gyengébben teljesített Favrot (27.), a francia ívről ívre szenvedett, léctartása rendezetlen volt, rendre túlfordult. Maes korrekt ritmust diktált, egészen hibájáig: a belső síelési hiba okozta a belga vesztét. Anguenot (19.) nyilván meg akarta mutatni magát hazai lejtőjén. Egy bal oldali lengés közben azonban elvesztette a hóval a kontaktot, onnantól fogva nagyon dadogtak alatta lécei. Vele ellentétben Gratz (12.) a századok, tizedek jó oldalán állt, befért az amerikaiak mögé. A fent még tükörtiszta síelés az árnyékba érve megbicsaklott.

Holtverseny alakult ki a 15. helyen, így a köztes szegmensben csak hat síző szerepelt. Kezdésnek Borsotti küzdött meg alaposan a letöréssel, kissé későn fejezte be a kanyarokat. Nem sokkal később aztán megcsúszott belső lécén. Aerni (2.) a pálya felső szakaszán hosszabb íveket kellett, hogy vegyen, de ezt még jól oldotta meg, és nem kellett túlzottan oldalra fordítania a síléceit, így nem veszített jelentősen sebességet. Lent pedig nem követett el ezúttal hibát, így átvette a vezetést Radamustól. De Aliprandini (26.) rettentően szenvedett a meredeken, egy érintőre vett kapu teljesen kibillentette a ritmusból, nagyon mélyről kellett fordulnia. Vélhetően társa, Gisin kálváriája is ott volt a fejében. Két osztrák váltotta egymást a lejtőn. Haaser (16.) kezdetben tiszta vonalat fogott, de az agresszivitás hiányzott nála. Feurstein (9.) többet vállalt, a határokat feszegette. A céllejtőn a pálya egy pillanatra összenyomta, így csak az aktuális harmadik helyre érkezett. Pinturault (22.) volt a franciák utolsó mentsvára. Ő is a visszazuhanók táborát bővítette. A hókontakt nem volt meggyőző, majd fennakadt egy kapun.

Mint már említettük, az első nyolcas érzékelhető előnnyel állt az első futam után. Papíron Braathennek (7.) inkább előre kellett figyelnie, ehhez képest nem nagyon szuperáltak lécváltásai. Rendre bele kellett korrigálnia, végül még Radamus is megelőzte. Tumler (22.) alaposan elszámította magát a letörésnél, teljesen oldalára dőlt a kanyarkijáratán. Majd hiába igyekezett pumpálni a tempót, minden szóba jöhető hibát elkövetett. Vinatzer (8.) több kiesés közeli helyzetet mentett meg, a vállalt tempót három esetben sem tudta megfelelő ívekre váltani. A mindinkább árnyékba szorult lejtőn ez sokba került, még a virtuális dobogót sem sikerült fognia. Kevésbé oldotta meg csúszkálva az ominózus kanyarokat Meillard (1.), s minthogy ez nem az alacsonyabb sebességéből fakadt, a végére magasabb tempó maradt. Odermatt (3.) célba érkezésével hármas svájci vezetésre állt a verseny. Meglepetésre Odi csak harmadiknak futott be. Kevésbé volt technikailag tiszta, a stabilitás nem volt makulátlan kanyarátmeneteknél. Fokozta gondjait, hogy időközben elvesztette karvédőjét, onnantól fogva minden jobbosban kapta a lila foltokat kézfejére.

A svájci 1-2-3 hamarosan biztos helvét dobogóra módosult. Haugan (4.) rendre túlcsúszta a kritikus kanyarokat, a meredek meg sem közelítette délelőtti menetét, így egyik svájcit sem tudta maga mögött tartani. Kristoffersen (11.) nem tudott igazán lendületet venni délután. Többször erősen megrázta a külső sílécét, keményen használta az élét, de nem tudott lendületet felvenni. Még a legjobb tízből is kiszorult. Brennsteiner (5.) a meredek lejtőn belső síhibát vétett, ám gyorsan vissza tudta venni a sebességet. A céllejtőhöz jó ritmussal érkezett, csakhogy kereszteznie kellett léceit egy kék kapu kimenetén, ami sokba került. Csak az ötödik helyre futott be.

Részletes eredménylista

Loïc Meillard nyolcadik sikerét ünnepelte a Világkupában. Az olyan szezon fősodrában, amelyet gyöngén kezdett, leginkább különféle fájdalmai okán. Óriás-műlesiklásban ötödszörre hallgathatta meg a svájci himnuszt a dobogó tetejéről. Luca Aerni a svájci válogatott szürke eminenciása. Bár csapatban olimpiai bajnokságot, kombinációban világbajnokságot nyert, a Világkupában sok babér nem termett neki. Az óriás-műlesiklásra azért kellett átrándulnia, mert máskülönben kiszorult volna a keretrendszerből. Közel 8 év elteltével állt fel dobogóra, akkor a madonnai szlalomon zárt ugyancsak másodikként. Marco Odermatt 93. alkalommal szerepelt pódiumceremónián, amivel beelőzte az öröklistán Benjamin Raichot, így a hatodik helyet foglalja el. Háromra van Maiertől, nyolcra a svájci csúcstartó Schneider- Gut párostól. Visszavette a vezetést a szakágiban.

Ez a mai egyébiránt a harmadik svájci tarolás volt óriás-műlesiklásban. 1983-ban Pirmin Zurbriggen vezetésével odahaza, Adelbodenben jött össze az 1-2-3 a helvéteknek (Max Julen és Jacques Luthy volt a másik kettő). A következőre sokat kellett várni, a múlt szezon végi hafjelli óriáson alakult ki a Meillard-Odermatt-Tumler sorrend.

Holnap szlalomot rendeznek Val d’Isére-ben, ami pedig az óriás-műlesiklást illeti, jövő vasárnap a Gran Risán folytatódik a pontverseny.

A címlapkép forrása: Blick.ch