Alice Robinson kihasználta a nagy esélyt, vagyis biztos győzelemmel a maximális száz ponttal büntette meg Julia Scheib kiesését. Az új-zélandi a hózápor sújtotta első futam után élre állt, a ködös második futam végén pedig hozott egy harmadik legjobb időeredményt, így az egyébként remeklő Zrinka Ljutić is alig úszta meg másodpercen belül. A Mont-Tremblant-i nézők nagy örömére Valérie Grenier az ötödik helyről felzárkózott a dobogóra. Shiffrin délután hátrébb esett, Rast és Direz is megelőzte. Alphand, Goggia, a legjobb második futamot repesztő Della Mea, valamint O’Brien fért még bele a TOP10-be.

Bevezető

Mont- Tremblant egy 10 ezres városka a Québec- tartományban található Laurentian-hegységben. A térség szerteágazó módon elégíti ki a sportkedvelők igényeit. A síközpont mellett a kerékpárosok, a túrázók, a golfozók, a vadvízi kajakosok éppúgy megtalálják a környéken a sportolási lehetőséget, nem is szólva a helyi Ironman- viadalról, vagy az egykori F1-es pályáról.

A síterep nem valami hatalmas, alig több 300 hektárnál, tengerszint feletti magassága pedig meglepően alacsony, csupán 875 méter. A klíma azonban kompenzálja a magasságot, az arrafelé megszokott mínusz 20 fokos fagyok konzerválják a havat. Már ha épp esik, tavaly épp ennek hiánya, valamint a szokottnál jóval enyhébb hőmérséklet okán törölték mindkét versenyt. Mivel egyébként Észak-Amerika legnagyobb hóágyúrendszerét működtetik.

Mt. Tremblant 1983-ban rendezett először Világkupát, akkor is és azóta is nőknek. A lesikláson Laurie Graham révén hazai siker született, óriás-műlesiklásban pedig a francia Anne Flore Rey vitte a prímet. A VK- versenyeket előbb váltásban vette át Panorama és Lake Louise párosa, majd csakhamar a Lajos-tó partja állandó helyszíne volt a versenynaptárnak. Egészen 2022-ig. Két éve – tartós szerződéssel a zsebben – Tremblant szervezte már a kanadai versenyt. Mindkét óriást Federica Brignone nyerte meg, a szintén maródi Gut-Behramit, ill. Vlhovát megelőzve. Shiffrin mindkétszer harmadikként zárt.

A Flying Mile egy nem különösebben hosszú, 320 szintkülönbségű, alapvetően egyenes jellegű lejtő. Lejtése azonban nem monoton, vannak benne letörése, görbületek, technikailag igényesebb részek. A pálya közepi meredek, a „rövid fal” kemény próbatétel, onnantól a végéig hullámvasútszerű profil jellemzi, ami a végén ismét meredekbe torkollik. A lejtő teteje kifejezetten lankás. A stabil léctartás kiemelt jelentőséggel bír.

A női óriás-műlesikló mezőny erősen hiányos, az egyetlen pozitívum, hogy a helyzet nem rosszabbodott Copper Mountain óta. A ranglista első harminc sízőjéből nyolcan sérültek. Az esélyek a tabella éllovasának, Scheibnek, valamint a múlt héten masszív formát mutató Robinson csatáját valószínűsítették, de Stjernesund, Hector és a kissé hektikus amerikai csapat is jó kártyákkal vágott neki a napnak.

Az első futam

A hőmérséklet fagypont alatt mozgott, a keményre munkált pálya a folyamatosan aláhulló havazás miatt csak komplikáltabbá vált. Az első futam nyomvonalát Amir Ljutić állította össze, a letörésre a horvát hagyományokat követve trükkös kaput helyezett. Meglehetősen kevesen, szám szerint ötvenen szerepeltek a rajtlistán. (Az igazsághoz tartozik, hogy a napokban három szakági versenyt rendeztek az Európa Kupában.)

Sara Hector nyitómenete hamar abbamaradt, az első átmenetnél kaput tévesztett az olimpiai bajnok. A puhább hóréteg ott több élt igényelt volna. Paula Moltzan (20.) állította fel az alapidőt, de sok köszönet nem volt benne. A letörésre veszélyesen mély súlyponttal érkezett, mentése után is inkább volt küzdelmes a menete, mint tudatos. Hab a tortán, a lankásabb részen szinte megállt. Innen nézve magától értetődő volt, hogy édesapja tűzésén Zrinka Ljutić (2.) simán, közel 2 másodperccel élre állt. Megfelelő ritmust vállalt a horvát, s bár minden íve nem volt optimális, élnyomása végig tiszta maradt. A borús idő miatt nagyon kellett ügyelni a következő kapura, a kérdés már csak az volt, ki mennyire mert tempót diktálni. Julia Scheib a középső szektorig jó 2 tizeddel állt jobban, a szakági listavezető azonban vészesen kiesett ott a ritmusból. A késéssorozat végén elhibázott egy kaput.

A rá abszolút nem jellemző hibával felkínálta az esélyt Alice Robinsonnak (1.), aki élt a szituációval. Keményen bekezdett, a zárószakaszon szintén magas frekvenciával vágta léceit kanyarívre. A meredeken is harapott, előnye meghaladt a 3 tizedet a célban. A céllejtőt megelőző kisodródása volt leginkább kritizálható. Lara Colturi (28.) nem esett ki, mégis kiszállt a versenyből. Fent hasonlót rontott, mint Hector, újra kellett indulnia. A lapályt megelőző ritmustörésbe is beletört a bicskája, keresztbe vágtak lécei, így Moltzantól is elmaradt. Sokkal jobban haladt Thea Louise Stjernesund (4.). A középső részen megdobta egy hullám, egyébiránt stabilan vezette léceit. Alig kapott összességében fél másodpercet.

Gut-Behrami hiányában a svájciak jócskán elmaradtak a dobogós helyektől. Camille Rast (6.) inkább uralta léceit, a norvégnál látott hullámtörés tréfálta csak meg. 1.14-es elmaradással nehéz folytatás nézett ki neki. Wendy Holdener (16.) gyakran szélesítette ki kanyarjait a letörést követően, a lapályon a tempó hiányzott. A céllejtőn még bemutatott egy ritmustörést, hátránya túllépte a 2 s-et. Maryna Gaşienica-Daniel (7.) a pálya középső részén található dombtetőn ügyesen keresztbe tette léceit, hogy mintegy megcsúsztatva oldja meg a kritikus szakaszt. A havazás megtette hatását, megjelentek a pályahibák, párat a lengyel eltrafált. Fel-felemelkedtek lécei párszor, a Rast-féle üldözőbolyhoz tudott csatlakozni. Akárcsak Mina Fürst Holtmann (11.). A norvég teste az egyik hullámnál összenyomódott, aztán éles lécterhelést kellett adnia. A tempója oké volt, a céllejtőn volt még egy túlfordulása. A helyi hős, Valérie Grenier (5.) jól kezdett. A pálya középső részén szépen tartotta a a nyomvonalat, tisztán végig vitte az íveket. A negyedik helyre ért be, 74 századmásodperces hátránnyal. Tehát kéttizedre a dobogótól. A fiatalabbik hazai síző, Britt Richardson (9.) szintén egész jó pozícióba került. Már fent, a pálya elején megcsúszik és majdnem elesik (a hóra kerül). A kanadai a pályán marad ugyan, de utána komoly ritmusproblémái vannak. Lena Dürr (19.) döntő hibát vétett a laposon, azzal a megcsúszással jelentős teret és tempót vesztett. Csupán Moltzant és Colturit előzte meg. Nina O’Brien (18.) többször kivágódott, azaz kirántotta a külső léce, ezzel elveszítve a stabil nyomást. 2 szekundum került neve mellé.

Az első reklámszünet után Mikaela Shiffrin (3.) startolt el, szemre még intenzívebb havazásban. Keményen bele kellett állnia az élekbe az első átmenetnél, de gyorsan visszatalált a ritmusba. Az alsó szakaszon megmutatta ismert kvalitásait, és a harmadik helyre jött be, 49 századmásodperc hátránnyal. Sofia Goggia (10.) tisztes futamot ment. Párszor kissé kisodorta a pályát, de nem kellett erősen keresztbe tennie léceit. Ma nagyobb pontmennyiségre pályázott. Katharina Liensberger (15.) a célmeredeken nem tudott igazán tempót gyűjteni. Az utolsó átmenetnél „kirántotta” a léceket, és nagyon kisodorta a pálya. Stephanie Brunner (11.) jó 6 tizeddel erősebb futamidőt ment. A céllejtőt megelőző meredeken elkövetett kiszélesítések fosztották meg a még jobb kiinduló pozíciótól. Estelle Alphand (13.) elővette ambiciózusabb énjét. A céllejtőig még jobban járt, ott azonban egy pillanatra megemelkedtek lécei, kellett egyet driftelnie. Asja Zenere (34.) túl sok élt használt, ami már csak a mögötte spriccelő hófelhőből is kivehető volt. Ana Bucik Jogan korai kiesését a szokott probléma okozta: rácsúszott a belső lécére.

A következő szegmens indulói normál esetben nem kaptak volna harmincon belüli rajtszámot, eme kiváltságot a sok hiányzónak köszönhették. Elisabeth Bocock keményen támadta a pályát, ami sok látványos rontáshoz vezetett. A közbülső letörésnél került pályán kívülre az ifjú amerikai. Lara Della Mea (23.) rendre túlfordulással abszolválta a kanyarokat, az őt közvető Franziska Gritsch (17.) egy fokkal tisztábban oldotta meg a meredeket, cserébe a céllejtőn jött pár durva kiszélesítés. A francia óriás-műlesiklás egy szem reprezentánsa, Clara Direz (7.) váratlanul erős teljesítményt rakott le. A középső szektorban direkt íveket választott, léceit mégis gördülékenyen helyes ívre tudta rakni. A lejtő második felén kemény tempót diktált, így befért a 7. helyre. Giorgia Collomb (33.), majd Vanessa Kasper (32.) a hátsó traktust erősítették. Az olasz intenzív sízése rengeteg túlcsúszással párosult, a svájci a pálya felső szakaszán hátrahelyezett testtartásba került, és a sílécvégeket a hóba nyomta. Ők ketten már Colturi mögé sorolódtak. Az első harmincasból még ketten voltak hátra. Madeleine Sylvester-Davik (24.) fókuszában a továbbjutás és a VK-pontok álltak, a két szezonnal ezelőtti szakági EK- győztes Ilaria Ghisalberti (27.) többet vállalt, menete idővel mind zaklatottabbá vált.

A helyi erők munkába álltak, hogy még utoljára – lehetőség szerint – letakarítsák a nyomvonalat, illetve lefújják az azt jelölő kék sávot. A látási viszonyok határozottan javultak, eséllyel küzdöttek a lányok a továbbjutásért. Emma Aicher (31-essel a 14.) kiváltképp bravúros volt, rajta kívül még hatan kvalifikáltak. Svájci részről a kétszeres Univeriade-győztes Sue Piller (36-ossal a 25.) életében először síelt második futamot. A slusszpoént Simone Wild (50-essel a 29.) szolgáltatta, aki utolsó indulóként szorította ki egyetlen századdal a továbbjutók közül szegény Kjersti Moritzot. Nem mellékesen Wild úgy alkotott nagyot, hogy idén már nem tagja a keretrendszernek. A továbbjutók listáját két osztrák, Nina Astner (32-essel a 26.) és Lisa Hörhager (43-assal a 29.), valamint Erika Pykalainen (39-essel a 22.) és Cassidy Gray (40-essel a 21.) neve tette teljessé.

A második futam

Délután svájci edző volt a tűzőmester. A nyomvonal nem volt izgalmas, de hogy a lányok ne legyenek nyugodtak, a hózápor elmúltával köd települt a lejtő bizonyos szakaszaira. A 29. helyen holtverseny alakult ki délelőtt, másodjára Wild (28.) csúszott magabiztosabban, mégis az elsőként startolt Hörhager (29.) tizedekkel előtte végzett. Az osztráknál sok volt a kövér ív, ezzel együtt stabilabb volt, mint a lapály elején belefékező svájci. Colturi (23.) simán élre állt, minekután hagyta, hogy fussanak a lécei. Az átütőerő azért hiányzott nála, nem csoda, hogy a meredeken kínlódó Ghisalberti (26.) után sorra került Astner (18.) súlyos tizedekkel előtte maradt. Itt-ott direktek voltak a kanyarvételek, ám a lényeg a megfelelő sebességátvitel volt, amit az osztrák lány remekül megoldott. Piller (20.) biztonságit ment, első VK-pontjait nem reszkírozta, mint ahogy Sylvester-Davik (22.) sem erőltette túl, még úgy sem, hogy ekkora lényegesen jobb látási viszonyok uralkodtak, mint pár perccel előtte. Della Mea (9.) főként ennek köszönhette, hogy az addigi legjobb futamidőt érte el. A hullámokat jó előre érzékelte, gördülékenyen suhant át így rajtuk. Nem lehetett elvenni tőle, hogy ritmusos, korrekt menetet síelt.

Pykalainen (19.) korrektül haladt, a lankán történt megbillenésével vesztett sok tizedet az élete toperedménye okán boldog finn lány. Gray (27.) lécei rendre keresztezték egymást, ergo másodjára sem érzett rá a meredekre a juharlevelesek első reprezentánsa. Önnön hibájából Moltzan (13.) sem tudott tanulni. A meredek lejtő kezdetén csúszott le az ideális ívről, a laposabb részre visszaesett lendülete. Nem Dürr (21.) versenye volt a mai, tisztán ment, túl direkten, kevésbé lendületesen. O’Brien (10.) századokkal szorult a második pozícióba. Becsülettel támadta pedig a kapukat, nem egyet vállával csapkodta oda, meg vissza. A letörést követő kapuk igazán fölényesre sikerültek. Kockázatvállalás nélkül büntet a lejtő, mint Gritsch (25.) megtapasztalta. Óvatosan haladt, a céllejtőre fokozta volna a tempót, erre ott meg kétszer is hópermettel szórta le a bukóteret. Holdener (17.) többet vállalt, sílécei viszont nem mindig álltak stabilan lábain. A végüket többször a hóba nyomta a stabilitás érdekében.

Tizenöt sízőt követően Della Mea révén olasz vezetésre állt a verseny. Mögötte két amerikai, O’Brien és Moltzan foglalt helyet. Lienbsberger (24.) célba érkezésével nem változott ez a sorrend. Igaz, újra enyhe havazás érkezett. A pálya felső szakaszán az osztrák versenyző nagyon ráhelyezte a súlyát a belső lécre, a meredek szakasz kijáratánál kissé kisodorta a pálya. A célmeredek előtt túlpörgette a kanyart, így nagyon visszaesett. Aicher (12.) már támadta a dobogósokat. Sajnos pont a lapos részen csúszott meg rövid ideig, és ott elveszíti a lendületét. Ez megakadályozta, hogy átvegye a vezetést. Alphand (7.) nagyon bátran ment a meredek szakaszon. A célegyenesbe vezető átmenetnél röviden megcsúszott a külső léce, és emiatt kicsit keresztbe kellett tennie a léceit. Ennek ellenére Alphand két tizeddel della Mea előtt maradt. Holtmann (16.) a laposan túlfordulta a kanyarokat, majd a hullámokkal is meggyűlt a baja. Brunner (11.) imponáló magabiztossággal kezdte a meredeket, csakhogy a laposon nem mindig tapadtak lécei, így még az aktuális dobogóra sem fért fel. Goggia (8.) remekül adagolta a lendületet a letörést követően, a hullámokon is szépen haladt tova. Vadon, mint szokta. Épp a céllejtős tempója volt gyöngébb, így századokkal, de Alphand mögé érkezett. Richardson (15.) rodeója egyáltalán nem szuperált, sok volt a fékezgetés.

Nyolc sízővel a vége előtt Alphand neve állt a lista élén. Az ezer sebből vérző olasz válogatottnak két tagja állt a virtuális dobogón. A kanyarátmenetek akadoztak több helyütt Gaşienica-Daniel (14.) menetében. A lengyel kiszélesítései visszaeséssel jártak. Direz (5.) agilisan vezette léceit, jól őrizte sebességét, a lankán még javított is valamicskét helyzetén. Végső soron simán élre állt a francia. A szilárd léckezelés kulcsfontosságú volt délután, erre épített Rast (4.) is. Az élváltásokon volt minden figyelme, így pedig a lendületét – kívülről könnyű így látni – simán tovább tudta vinni. Egy haladósabb futammal szemben már nem vehette fel az újdonsült éllovas, márpedig Grenier (3.) valami ilyesmire törekedett. Fent eladott két tizedet, a letörést követő kanyarjai viszont eszményire sikerültek, a céllejtőre pedig megfelelő lendületet tartogatott léceinek. Nem ment minden patikán, de kitartott előnyének a fele.

Stjernesund a letörést követő piros kaput máris lekéste, aztán esélye nem volt befordulni a következő kékre. A stabilitásáról elhíresült norvég 2021 decembere után esett ki óriásban. Shiffrin (6.) a meredek szakasz átmeneténél kissé későn kezdte a kanyart, de még időben át tudta vinni a léceit a kapu körül. A hullámai harmonikusak voltak, aztán a lapos rész előtt keresztbe kellett tennie a léceit. Eme kellemetlen hibával sok időt vesztett, majd a céllejtőn még többet. Már a virtuális pódiumra sem fért fel. A célban eltorzult arccal nyúlt csípőjéhez. Ljutić (2.) a felső szakaszon, ahol Grénier hibázott, majdnem egy másodperces előnyt épített ki. Szüksége is volt rá, a középső szakaszon szélesebb íveket húzott. A sebességvesztés majdnem sokba került. 6 századdal maradt csak a kanadai előtt. Robinson (1.) egy szinte makulátlan menettel uralta le a lejtőt. A meredek szakasz kijáratánál volt egy kisebb kisodródása, egyébként nem lehetett belekötni. Csaknem egy teljes másodperccel nyerte a versenyt, és állt a szakági pontverseny élére!

Részletes eredménylista

Alice Robinson hatodik győzelmét és 19. dobogós helyezését szerezte a Világkupában. Eleddig kizárólag óriás-műlesiklásban volt eredményes, de idő kérdése, és a gyors számokban is utat törhet magának. Zrinka Ljutić idén először szerepelt a pódiumceremónián, elsődleges számában, szlalomban – címvédőként – kifejezetten bizonytalannak mutatkozott. Másodjára állt dobogóra óriásban, újra annak második fokára. Valérie Grenier ötödik TOP3-helyezését gyűjtötte be, a negyediket óriásban. Legutóbb 1 éve Cortinán állt dobogóra, két napra rá jött súlyos sérülése.

Vasárnap még egy óriást rendeznek Mt. Tremblanton.

A címlapkép forrása: SiOL