Vincent Kriechmayr győzelmével ért véget a vártnál tovább húzódó, mégis idejekorán lezárult Szuper-G Beaver Creeken. Történt ugyanis, hogy miután eleve 30 perccel később kezdték el a versenyt, hol a megerősödő szélmozgás, hol a havazás, máskor pedig Franjo von Allmen bukása (amit szinte sértetlenül megúszott) miatt szakadt meg, a 31-es rajtszámmal indult Meillard kiesését követően pedig végleg megállították. Az osztrákok kiválósága mondjuk az időjárási káosztól függetlenül megvert volna ma mindenkit. A dobogóra még Fredrik Møller, valamint Raphael Haaser állt fel, míg a TOP6 folytatásában Paris, Odermatt és Eichberger foglalt helyet.
Bevezető
(A bevezető egy része megjelent a csütörtöki lesiklással foglalkozó cikkünkben is.)
Beaver Creek három alkalommal (1989, 1999, 2015) rendezett világbajnokságot az alpesi sízőknek, 1988 óta pedig résztvevője a Világkupának. Igaz, rendszerességről csak 2002 óta beszélhetünk. Tavaly először a hölgyek is megmutatták magukat a Birds of Preyen. Az alpesi síelés Hermann Tilkéje, azaz Bernard Russi által tervezett pálya sokrétű kihívást tartogat a sízőknek. A „combtemetőként” emlegetett lejtő brutális fizikai erőt és sebességkontrollt igényel, másrészről elengedhetetlen ott a technikai stabilitás. Egymást érik ugyanis a hirtelen ritmusváltások: hol egy-egy „vak” letörés, hol hirtelen lassítást igénylő rész következik, hol az ívtartáson, hol a sebességtartáson van a hangsúly – szélfútta szakaszokon. A fény-árnyékviszonyok váltakozása szintén figyelemre méltó. Emblematikus ugratója, a Golden Eagle 40-55 méteres repülések helyszíne, és gyakran sorsfordítónak számít a „Red Tail” nevű (a helyben őshonos rőtfarkú ölyvről elnevezett) zárómeredek, ahol egy-egy apróbb hiba is helyezésekbe kerül. A súlyos bukásokról nem szólva. A lejtő eleve érzékenyen méri a rontásokat, jellemzően már a felső jeges-árnyékos meredeken, az Upper Headwallon sokan kiszállnak a versenyből. A mondás szerint: „Ha egy centit hibázol a felső szakaszon, fél másodpercet vesztesz az alsón.” Az oldaldőlések okán egyetlen kiszélesítés dominóhatást szokott előidézni.
Kifejezetten szuperóriásban 20 versenyt rendezett eddig a coloradói síterep. A jellemzően változékony körülmények miatt – a lesiklással ellentétben – nem tudunk igazán domináns sízőt kiemelni. Ha csak nem Odermattot, aki három győzelme (2019, 2021, 2024) mellé két második helyet is begyűjtött, és csütörtöki meggyőző teljesítménye után ezúttal is ő számított a legfőbb favoritnak. Hannes Reichelt is kedvelte még a helyszínt, ő is nyert ott háromszor, és további három alkalommal állt még dobogón. A jelenlegi mezőnyből Kilde kétszer (2021, 2022), Kriechmayr egyszer (2017) vitte a prímet. Jellemző a lejtő körül gyakran eluralkodó „időjárási lottóra” két eset: 2011-ben Sandro Viletta 30-as, míg 2015-ben Marcel Hirscher 4-es rajtszámmal győzött Szuper-G-ben. Mindkétszer erőteljesen változtak a viszonyok verseny közben, pro és kontra.
Ami Beaver Creekben a közelmúltban történt, arra az időjárási káosz kifejezés egész nyugodtan ráhúzható. A Copper Mountain-i edzőtáborok idején a hóhiányról érkeztek hírek. Akkor vált bizonyosság, hogy rövidített pályán síelnek az urak, az egyik lesiklást kihúzták a programból, s azóta azt is tudjuk, hogy Val Gardenába helyezték át. Ezen a héten többször megbuherálták a versenyszámokat, így kötöttünk ki ott, hogy az előzetesen szombatra kiírt Szuper-G-t egy nappal korábban bonyolították le…
A futam
… már ha ezt annak kell tekintenünk. A pálya felső szakaszán erőteljes köd jelentkezett, ami miatt kapásból 30 perccel megcsúsztatták a kezdést. Az első tucatnyi sízőt követően a szél erősödött meg ugyanott, emiatt kétszer rövidebb, von Allmen bukása miatt hosszabban állították le a versenyt. A többcentis hóréteget a lejtőre indukáló zápor ismeretében már csak az volt a kérdés, hogy a versenyirányítás ragaszkodik-e ahhoz, hogy érvényes versenyt bonyolít le? A válasz igenlő lett, aztán a 31. induló, Loïc Meillard a biztonságot szem előtt tartó kiállása után, rövid tépelődés után lefújták a folytatást. Így Világkupa-pontokat tudtak osztani, egyszersmind nem kockáztattak (tovább!) egy, vagy több súlyos bukást. Így is kétórásra nyúlt az egész hajcihő.
Az osztrák válogatott részéről Endy Evers állította össze a nyomvonalat. Észszerűen technikásra, a futamidő egy középkategóriás óriás-műlesiklásra volt aznap megoldható. James Crawford (7.) állította fel az alapidőt. A 2023-as világbajnok megküzdött a turbulens pálya karakterével, a meredeken komolyan gépészkednie kellett a viszonylag normális ívekért. A lesikláson látottak után egész biztatóan mozgott. Giovanni Franzoni (10.) kevésbé volt bátor a meredeken, nyomvonalai cserébe valamivel tisztábbak voltak. A végén hozott valamicskét a kanadain. Stefan Eichberger (6.) pedig egyenesen fordított a helyzetén. A fenti letörés kifejezetten stabilra sikerült, középen viszont a látótávolság szűkülése feladta neki a leckét. Két századon múlt, de élre állt az osztrák. Cameron Alexander szereplése eléggé hamar véget ért. A középső szakaszon, egy bal oldali lengés közben elcsúszott. Keresztszalag-szakadása után annyira nem erőltette a dolgot. Stefan Babinsky (9.) a középső ívelt kanyarokban erős tempót diktált, csakhogy a fenti letörésnél elkövetett egy kis hibát, ami komoly térvesztéssel párosult.
A négy leérkező nagyon egy szintet képviselt, az első és a negyedik közt alig volt több két tizednél. Azt azért erősen valószínűsíteni lehetett, hogy a legjobbak jócskán lepipálják őket. Már ha az időjárás nem kavar bele… Nem tette, egyelőre. Vincent Kriechmayr (1.) csúszása egyszerre volt nagyon gyors, és iszonyatosan kontrollált. A kanyarokban valósággal száguldott, menetébe nehéz lett volna belekötni. Az 1.28-as előny már mértékadónak tűnt. A legfőbb fokmérő rögtön következett utána. Marco Odermatt (5.) közvetlenül a rajtot követően, a letörésnél nagyon hátra billent a sarkára, az kapásból másodperces hátrányt jelentett a számára. Az ominózus negyedik kapunál történt négyméteres túlcsúszás sokba került, hiszen utána már nagyon erős volt a svájci, különösen az ugratónál, ahol a levegőben váltott élt. A második helyre azért szőrmentén befért.
Stefan Rogentin (8.) felül egészen jól mozgott, a meredeken voltak gondjai, a végére állt bele egy kicsit jobban a kanyarokba. Raphael Haaser (3.) menete ahhoz képest remekbe szabott volt, amilyen bontással nyitotta azt. Jobb kézzel végig szántotta a fenti letörést, nagy nehézségekkel tudott korrigálni. Kisebb szerencséje is volt, hiszen mivel a lejtőre merőleges helyen volt, nem vesztett rajta nagyon. Onnantól jött a jó tempó megint, az éllovastól beszedett másodperces elmaradás dacára befurakodott a második helyre. Fredrik Møller (2.) középen nagyon szépen dobálta a súlypontját, s mivel fent sem volt vészes elmaradása, elsőként, s mint kiderült, utoljára került személyében valaki másodpercen belülre Vince viszonylatában. Egész pontosan alig kapott több 5 tizednél.
Guglielmo Bosca (21.) sok rontásából kiemelkedett középen bemutatott méretes megbotlása. Onnantól nem tudott, meg nem is feltétlenül akart nagyot alkotni. Ne feledjük, ő is sérülés után tért vissza a hétvégén! Rutinos honfitársa, Dominik Paris (4.) már sokkal jobban ment. Felül küzdelmesebb, utána stabilabb futást mutatott be. Odermattot megelőzte, a dobogóról viszont bő tizeddel lemaradt. A tavalyi dobogós Lukas Feurstein (15.) hektikus menetet mutatott be. Szemre nem nagyon zavarta meg a kapuk elhelyezkedése, középen látványosan kiesett párszor a ritmusból. Hol a kapuhoz érkezvén oldotta csak meg az ívváltást, hol négy kapun át vitte a késését. Az igazsághoz tartozik, hogy a látási viszonyok nagyot romlottak. Nagyobbrészt ennek volt betudható, hogy Franjo von Allmen a meredek tetején nagyot bukott. Sílécét megdobta egy rosszul elért bucka, majd azon nyomban kiütötte a másik lécét. Szerencsére azonnal felállt, pár fájdalmas zúzódással megúszta. Eközben beindult a havazás, következett egy hosszabb kényszerszünet.
A versenyirányítás a fejébe vette, itt és aznap márpedig eredményt hirdetnek, így a várakozás ideje jött el. A sízők feladata roppant nehéz volt, a legalább 5 centis hóréteg nem csupán lassította a pályát, hanem váratlansága okán veszélyt is hordozott magában. Mattia Casse (22.) – szintúgy térdsérülés után visszatérve – nem kockáztatott sokat, széles íveken tökutolsóként érkezett a célba. Odafönt nagyon cudar volt a helyzet, a köd mellett óriási szél tette unfairré a versenyt. Adrian Smiseth Sejersted (19.) számára sok babér nem termett fönt, leginkább a túlélésért küzdött, akárcsak Alexis Monney (17.), aki alapvetően korrekt sízésével a megszakítás óta először került 2 s-en belülre. Odalent egyébiránt tisztább lett az idő, ám ez nem segítette Miha Hrobat (24.) esélyeit, lévén fent annyit hibázott, hogy csont nélkül foglalta el az utolsó pozíciót.
Tényszerűen kijelenthető, hogy az erős szél minimum dobogót vette el a hazaiak legjobbjától. Ryan Cochran-Siegle (13.) futamát fent elfújta a légmozgás, másfél másodperces elmaradással a tarsolyban ezek után viszont Kriechmayr tempóját tolta. A meredeke ismételten parádésra sikerült. Nils Allègre (11.) egész ügyesen dacolt a pályával, meg a körülményekkel, Marco Schwarz (20.) nagy késésekkel operált, de az is észrevehető volt, hogy nem ma szeretné megint összetörni magát. Mint kis híján Jeffrey Read tette. Kemény tempóban eltrafált egy kaput, úgy, hogy a kesztyűje is lejött, botjával együtt.
A káoszon a rendezők sem tudtak úrrá lenni, Daniel Hemetsbergert (18.) például úgy engedték le, hogy a kanadai által eltávolított zászlót nem helyezték rá a két stanglira. Ezzel alaposan megzavarták az osztrákot, aki zárásként síelt egy topszektort. A lejtő alján erősen lehetett még síelni. Jan Zabystřan (14.) tartalékos üzemmódban tudta le a napi feladatot, ami után hótakarítás vette kezdetét. Jared Goldberg (25.) személyére aznap a tesztpilóta szerepkör lett szabva. Úgy is ment. A harmincon túliak melegítettek, melegítettek, de nem túl nagy meggyőződéssel. Alighanem tudták, hogy miután harmincig eljutunk, a versenyirányítás lefújja a folytatást. Justin Murisier (16.) aránylag tisztes futamot teljesít, főleg azután, hogy egy hullám majdnem megdobta léceit. Aleksander Aamodt Kilde távol volt az ideális nyomvonaltól, érthetően nem erőltetett tovább, kiállt. River Radamus (12.) viszont extrát mert kockáztatni. Pokolian bekezdett, a meredek tetején abszolút legjobb szektort síelt. Utóbb egy megcsúszással mégsem tudott az élmezőnyben maradni. Florian Loriot egy buckával való szerencsétlen találkozás folyományaként hamar búcsúzott, Christof Innerhofer (23.) pedig belátta, nem a mai versenyen kell behúznia az olimpiai kvótát. Mint már szó esett róla, Loïc Meillard biztonságot szem előtt tartó kiállása után a verseny lezárult. A maradék 37 síző hiába fagyoskodott fönt a mínusz 10 fokban.
Habár az ORF-nek adott helyszíni interjújában keserédesnek jellemezte győzelmét, minthogy az elitcsoport nagyjából azonos körülmények közt síelhetett, Vincent Kriechmayr napi sikere nem írható az „időjáráslottó” számlájára. A linzi kétszeres világbajnok klasszis 19. diadalát aratta a Világkupában, a tízediket szuperóriásban. Vince átvette a vezetést a szakágiban attól az Odermatt-tól, akivel először fordult elő idén az, hogy bár célba ért, nem győzött. Fredrik Møller tavalyi bormiói sikere után állt fel újra, másodjára a pódiumra, míg Raphael Haaser a múlt hétvégi Copper Mountain-i viadal után ismételt. Igaz, ő már hét dobogónál tart.
Ha az égi erők engedik, vasárnap még egy óriás-műlesiklást megtartanak a Birds of Preyen, hogy aztán visszautazzon az egész mezőny Európába. Jövő hétvégén Val d’Isére rendez technikai hétvégét. Szuper-G-t legközelebb a karácsonyt megelőző hétvégén Val Gardena rendez.
A címlapkép forrása: Oberösterreichische Nachrichten
Síparadicsom Blog 