Alice Robinson fölényes győzelmével ért véget a szezon második óriás-műlesiklása. A coloradói Copper Mountainon rendezett viadalon az első után a második futamon is az új-zélandi síelte a legjobb időeredményt, így összességében 96 századdal utasította maga mögé a szakági pontverseny éllovasát, Julia Scheibot. Ezzel ő lett minden idők legeredményesebb olyan női alpesi sízője, aki nem Európából, vagy Észak-Amerikából érkezett. Az igazsághoz tartozik, hogy délután holtverseny alakult ki, hiszen Thea Louise Stjernesund is topidőt állított fel a Rosi’s Runon. Kellett is, kilenc századon múlt, hogy letaszította a dobogóról Sara Hectort. Rast végzett az ötödik, Dürr a hatodik helyen, Shiffrin pedig 14-dikként zárt.

Bevezető

(Bevezetőnk egy része megjelent a férfi Szuper-G, illetve óriás-műlesikló verseny felvezetőjében is.)

A Denvertől mintegy 120 km-re nyugatra emelkedő Copper Mountain (azaz Réz-hegy) neve a „nagy nyugati hajsza”, azaz a préri, és az azon túli világ XIX. századi feltérképezése során kapta nevét, minthogy jelentős érclelőhelyeket, főként rézbányákat találtak a környékre érkező telepesek.

Magát a síterepet, meglehetősen későn, 1972-ben nyitották meg az érdeklődőknek. Azóta nagyon komoly, mintegy ezer hektáros területet építettek ki. A Világkupa vérkeringésébe négy év múlva, azaz 1976-ban csatlakozott be. Mégpedig tartalékhelyszínként került a naptárba a coloradói helyszín, ami az elkövetkező évtizedekben leginkább a nagy sínemzetek edzőtáborainak adott otthont, megelőzve a lesiklók első VK- hétvégéjét. Említett beugráskor a lassan három éve elhunyt Rosi Mittermaier duplázott a két technikai számban. Az ugyanazon esztendőben két olimpiai és egy világbajnoki címet begyűjtő nyugat-német sportoló tiszteletére a lejtő alsó részét azóta is Rosi’s Run, azaz „Rosi futása” ismerhetjük. A lejtő teteje egyébként 3500 méteres tengerszint feletti magasságban csúcsosodik, ami a második legmagasabbnak számít a Világkupák történetében, akár a női, akár a férfi naptárakat nézzük. Ha már az urak, náluk az óriás-műlesiklást az amerikaiak vb-bronzérmese Greg Jones, míg a szlalomot természetesen Ingemar Stenmark nyert meg lassanként pontosan fél évszázada.

Copper Mountain legutóbb az ezredforduló környékén rendezett kétszer versenyhétvégét, akkor is csak a nőknek. 1999-ben például a tragikus sorsú Régine Cavagnoud nyerte meg az óriást, két évvel később pedig Andrine Flemmen örülhetett. Szlalomban az első esetben holtverseny alakult ki az élen (a francia Pascal és a szlovén Pretnar közt), majd a francia Pequegnot aratott sikert. A nők szinte napra pontosan 14 év, a férfiak csaknem ötven év után térnek vissza a hétvégén a helyszínre. Ehhez természetesen mélyen a zsebükbe kellett nyúlniuk, nagyon komoly instrastrukturális beruházásokat foganatosítottak az előző években. No, s persze szükségeltetett az FIS környezettudatos versenynaptára is. Nevezetesen: ha már átkelnek az Atlanti-óceánon, tegyék azt meg egy alkalommal, s ha már ott vannak, rögtön két versenyhétvégét rendezzenek ott. Koedukáltan.

A női mezőny alaposan megrostálódott, a Világkupa- ranglista TOP30-ából nyolcan hiányoztak a mai viadalról. A sztárok közül Lara Gut-Behrami műtét előtt áll, a Svájci Sí Szövetség által csak „pletykáknak” minősített sérülések immáron tényként kezelendők. Federica Brignone szívós rehabilitációját tölti, már havon is próbálkozott az összetett címvédője. Egy hónapja ugyanez a hír jelent meg Petra Vlhová esetében, újabb pozitívumot azóta sem hallottak a liptószentmiklósi klasszissal kapcsolatban. Ricarda Haaser régóta maródi, Marta Bassino kora ősszel dőlt ki, míg Neja Dvornik a gurgli szlalom előtti bemelegítésen törte el lábát. Hozzájuk csatlakozott két amerikai versenyző. Katie Hensien a levi szlalomon törte el sípcsontját, ám minthogy a szalagsérülést megúszta, rövidebb pihenő vár rá. Mint ahogy AJ Hurtre, aki egy minapi szlalomedzésen húzta meg csípőjét.

Az első futam

Éjszaka szemmel is jól látható mennyiségű hó hullott alá Copper Mountain térségében, ezért a pályamunkások kaptak fél óra haladékot a versenyirányítástól. Ennyivel később indították el a kupafordulót. Az előző napok száraz, agresszív hórétegére tehát puhább hó terült, ez a fejlemény feladta a leckét a lécmestereknek. Ami az időjárást illeti, az éjszakai havazás után kiderült az égbolt reggelre, ami Coloradoban annyit tesz, hogy rettentő hideg költözött a helyszínre. Mínusz 10 fok alatti hőmérsékletet mértek a startházban. Wolfgang Erharter révén osztrák tűzés volt délelőtt. A női pálya természetesen nem volt másfél perces, mint a férfiak tegnapi viadalán láttuk. Ma lankával kezdtek a sízők, vagyis a tojástartásnak nagyobb jelentősége volt.

Sara Hector (2.) jókora belefékezéssel vágódott az igazán meredek szakaszra, ahol viszont megfelelő tempóval lüktettek kanyarjai. Egészen más felfogásban síelt Lara Colturi (6.). Precízen, szépen oldotta meg a nehéz szakaszt, egyben a kelleténél lassabban. A nyolctizedes hátrány szemmel is nyomon követhető volt. Paula Moltzan (16.) természetesen elemében volt a felső szektorban, lendülete aztán alábbhagyott a letörésre tűzött szűk fordítónál. Nagyon passzívan oldotta meg a meredeket, hátránya meghaladta a másodpercet. Szintén a kritikus szakaszon billent meg, és került csaknem a bukótérbe Zrinka Ljutić (14.). A horvát lány csak párszázaddal előzte meg az amerikait.

A lendületátvitel kulcsfontosságú feladat volt, amit Alice Robinson (1.) egész jól megoldott. Párszor nála is keresztbe álltak lécei, de a lejtő azon része meghaladja a női naptárban megszokott nehézségi fokot. Az új-zélandi bő 2 tizeddel élre tudott állni. Két klasszis kidőlése kellett ahhoz, hogy a söldeni győztes Julia Scheib (3.) az elitcsoportban indulhasson. Sejthető volt, hogy nem a kisnövésű osztrák terepe lesz a felső lankás szakasz, a meredeket azért egész tisztes tempóban vitte végig. A második letörésnél nyílt ki az olló közte és az éllovas között, a célig 6 tizedre. Jókora sikítással fogadta az első letörést Thea Louise Stjernesund (5.), nem csoda, a nyomvonallal komoly gondjai akadtak. Másodpercen túlra került, igaz, Colturit megelőzve ekkor ő volt a dobogósok elsőszámú üldözője.

Camille Rast (10.) aktívan síelt, sok-sok pártizedes hibával. Kevés volt a gördülékeny kapuvétel a meredeken, nehezen birkózott meg a feladattal. A másfeles hátránnyal állók Nina O’Briennel (13.) bővült hármasát előzte csak meg a svájci. Az amerikaiaknak a mai nem volt hazai lejtő, Copper Mountain a lesikló csapatuknak szolgáltat edzéslehetőséget. Igyekezett tempót diktálni, de az időzítéssel komoly gondjai voltak. Britt Richardson (10.) egész impozánsan kapta el a meredeket, a zárásra azonban már nem maradt energiája. Némi meglepetésre épp egy szlalomos, Lena Dürr (4.) neve mellett zöldült az első részidő. Széles kapuvételei ellenére a meredek is rendben volt, hátránya így nem lépte túl a szekundumot.

Maryna Gaşienica-Daniel (9.) a meredek elejét kapta el remekül, nagy kár, amiért két kanyart is késve vett a finisben, így csak a középmezőny sűrűjére volt elegendő a lengyel teljesítménye. A pokolian nagy rádiuszú részen rendre lesodródott az ideális ívről Wendy Holdener (20.). Elvesztette bizodalmát léceiben, sok elfékezéssel a lista végére került. A rendkívül támadó attitűddel startolt Valérie Grenier (6.) csaknem a porhanyós havat is meglátogatta az ominózus, letörésre tűzött piros kapu kimenetén. Ráment még két kanyarja, ezzel együtt alig került másodpercen kívülre. Mina Fürst Holtmann (14.) érezhetően tartott a lejtőtől, sok éllel merészkedett csak le rajta. A másfelesek táborát gazdagította.

A második szekcióban nagy nevek következtek, jellemzően összetett pontszámuknak köszönhetően. Sofia Goggia (24.) részéről a kellő lendület adott volt, csakhogy a meredeken rendre késve jöttek a kanyaridőzítések. 2 másodpercen túli hátránnyal került a lista végére. Nem ment sokkal erősebben Mikaela Shiffrin (18.) sem. A középső szakaszon még biztató volt mutatványa, a folytatásban viszont kicsit mintha elveszett volna a szépségben. Az előző kettő után Katharina Liensberger (8.) tisztes íveken, direkt kanyarokkal suhant át a meredeken. Így besorolt az üldözők közé. Az első kieső Kajsa Vickhoff Lie volt. Komoly gondjai voltak az ívekkel, a pályavégi banánkapu tréfálta meg olyannyira, hogy a piros kapu bemenetén keresztbe álltak lécei. Stephanie Brunner (25.) rendszeresen késésben volt, úgy vergődött le a célba. Az osztrákot Estelle Alphand (29.) váltotta a sereghajtó pozícióban. Közel járt ahhoz, hogy negyedszerre nullázzon. A letöréseket épületesen oldotta meg Ana Bucik Jogan (18.), a meredeken már óvatosra vette a figurát. Mostani formája alapján nagy szó, hogy Shiffrinnel századra azonos idővel állt.

Asja Zenere (12.) némi térdrehabilitációt követően utazott ki az Egyesült Államokba. Topszektort száguldott lent, szektorról szektorra érzett rá mind jobban a körülményekre. Elisabeth Bocock TOP10-esélyes menetet síelt bukásáig. A kockázatvállalás ritmikai gondokba csapott át. A piros kapu előtt kilengésről lemaradt, elvitte a kompresszió, hátával vágódott vissza a földre. Lara Della Mea (23.) és Clara Direz (21.) csúszása egészen másként alakult, időeredményben mégis hasonlót nyújtottak. Az olasz tisztább íveken, lassabban haladt lejtmenet; a francia jókora megingásai ellenére igyekezett pumpálni a tempót. A sok hiányzó miatt három reménység kaphatott viszonylag alacsonyabb rajtszámot. Elkélt ma a rutin, így sem Giorgia Collomb (32.), sem Madeleine Sylvester-Davik (36.), sem pedig Ilaria Ghisalberti (43.) nem élt az eséllyel. Egymást váltották a lista végén, a két olasz lány közt majdnem egy teljes másodperc feszült. Franziska Gritsch (27.) előbbieknél azért határozottabb volt, továbbjutása nem forgott veszélyben.

A folytatásban a szakági EK- győztes Nina Astner (32-essel a 22.), a svájci Vanessa Kasper (33-assal a 17.), Hanna Aronsson Elfman (39-essel a 30.), Camille Cerutti (44-essel a 28.), valamint Lisa Hörhager (45-össel a 26.) kvalifikált a második futamba. A limitidő ma 2.61 volt.

A második futam

Érdekesen alakultak a részeredmények, hiszen egyfelől rendesen megrostálta a mezőnyt a női szinten nehéznek mondható lejtő, az agresszív hó kíséretében. Robinsonhoz Hector tudott igazán felnőni. Másrészt viszont az ötödik Stjernesund és a 16. Moltzan közt nem volt öttizednyi differencia, vagyis egy extra menettel bármi lehetséges volt. Luca Agazzi tűzésével segíteni próbált a talpon maradt három olasz lánynak, a nyomvonal valamivel haladósabbra lett tűzve. A pálya nagyobb része került árnyékba, a fényviszonyok még gyakoribb váltakozása azért így is nagyon komplikálta a lányok dolgát.

Két svéd színekben versenyző leányzó nyitotta a délutáni programot. Aronsson Elfman (21.) nem vállalt sok kockázatot, a sebessége a valamivel gyorsabb pályának volt inkább köszönhető. Cserébe elkerülték a nagy hibák, így délután ott volt menete a legjobbak közt. Alphand (20.) egy egész kulturált meredekkel, és lendületesebb zárással rögtön felülmúlta ifjabb honfitársát. Habár alapvetően lesikló, Cerutti (29.) nem birkózott meg a tempós kanyarokkal, gondjai támadtak az időzítéssel. Egy teljes másodpercet szedett be a francia. Lassan építi vissza magát Gritsch (18.), a mai második futamban életerősebben viszonyult a meredekhez. Az utolsó kanyarokban kiesett a koncentrációban, pár befékezés után csak századok maradtak előnyéből. Habár a zárószektorra sokkal több lendületet hozott magával Hörhager (22.), annak előtte sok kanyart vett szélesen, izgága mozdulattal. Brunner (25.) a második meredekre érkezésekor nagyon mélyre került, lényegében azzal a konkrét hibával bukta el a vezetést a kamerák kereszttűzéből menekülő osztrák.

Goggia (17.) jóval közvetlenebb nyomvonalon, stabilabban vezette léceit. Nemhiába, az olasz tűzés megfelelt kívánalmainak. Fölényesnek azért nem volt mondható menete, a fenti laposon kifejezetten lassúnak tűnt. Della Mea (27.) volt tipikusan az a síző, aki mert kockáztatni, ám törekvése zaklatottságba csapott át. Hasonlóan járt a nyugodtabb léctartással operáló Astner (23.), majd Direz (28.), aki a letöréstől fogva kanyarról kanyarra kapta a súlyos tizedeket. Holdener (18.) stabil menetével érzékeltette minden pillanatban, hogy ma nem szeretné befejezni a szezonját egy bukással. Shiffrint (14.) természetesen elvitte a hazai publikum, keményen bekezdett. A második meredeken nagyon támadta a kapukat, egyszer centikkel haladt át az egyik tövén. A lendület érdekes módon a végére fogyott el, így hiába vette át a vezetést, a számára értékes helyezésről lemondhatott. Bucik Jogan (24.) kapcsán már az nagy szó volt, hogy mert vállalkozni, a végére sokszorodtak meg a hibák, ő is hátrébb esett. Kasper (26.) rögtön tíz pozíciót bukott, köszönhetően kissé gyámoltalan, széles íveket bejáró sízésének. Moltzan korai kiesése zárta a délutáni program első felét. Elment ismételten a határokig, ezúttal rajta vesztett. Felső testével ütközött korán a kapuba, a zászlót egész konkrétan a fejével tarolta le. Na, az nem lehetett kellemes!

Tizenöt síző után egy a korábbi években végső eredménynek is elfogadható dobogóra állt a verseny: Shiffrin, Goggia, Gritsch. Ennek Ljutić (7.) azon nyomban véget vetett. Agilisan haladt a horvátok büszkesége, a meredeken így is leadta azt a fél másodperces előnyét, amit a végén nagy bravúrral visszahozott. Holtmann (8.) síelése stílusosabb volt, de azzal is partiban volt az elsőségért. Minthogy a ritmusból nem esett ki, szorosan befért a második helyre. Az utolsó amerikai reménysugár O’Brien (11.) volt, amit igazolt a meredeken. Csakhogy a sebességátvitelt teljesen elbaltázta, így a legjobb hazai síző címén kívül más egyebet nem sikerült megvalósítania. A söldeni sziporka után ma gyengén szerepelt az USA küldöttsége. Zenere (9.) szépen megoldotta a keresztsíző részt, s bár végsebességben nem konkurált az első kettővel, élete legjobb eredményét így is bebiztosította. Rast (5.) remek technikával, szép magasan oldotta meg említett részt, és a banánkaput is. Onnantól már várható volt, hogy kiváló szlalomosként nem adja le soktizedes előnyét. A svájci világbajnokra Richardson (16.) nem jelentett veszélyt. Időbe telt, míg belelendült, de a szükséges extra mindvégig hiányzott menetéből. Kikapott Shiffrintől is, akárcsak Gaşienica-Daniel (15.). Sok volt a széles, mélyről abszolvált kapuvétel a lengyelnél.

A délután legjobbjait megelőzően tehát Rast vezette a versenyt az addigi legjobb második futam tulajdonosa, Zrinka, valamint Holtmann előtt. A pálya nem romlott oly mértékben, hogy bármelyiküknél valós dobogóesélyről beszélhettünk volna. Liensberger (10.) előnye már fent tovatűnt, onnantól konkurált Rasttal, csakhogy a vége előtt nem sokkal, súlypontáthelyezés közben hátra billent. Akkor és ott az volt a lényeg, hogy mentette a bukásközeli helyzetet. Colturi (12.) kezdetben direkt íveket választott, a meredek második szakaszán azonban lecsúszta a kanyarátmeneteket, így ő is sok helyet vesztett. A dobogósoknak Grenier (13.) menete közben sem kellett izgulnia. A letörést követő traverzet rendesen kiszélesítette.

Minthogy megsíelte a legjobb második futamot, Stjernesund (3.) feladta a leckét az utána következőknek. Keményen bekezdett, a meredek nehéz kanyarjait konszolidáltan oldotta meg. Egyedül a relatíve lassabb zárószakaszt bánhatta. Minden energiát beleadott Dürr (6.), a lehető legszűkebb ívekre fókuszált. A tapasztalat hiányzik még nála óriásban, de Rast mögé azért befért. A letöréseket eszményi módon oldotta meg Scheib (2.), így a vezetés átvétele megérdemelt volt. Csakhogy annak előtte kapott egy ütést a léce, ott szükség volt korrigálásra. Hector (4.) elsősége a harmadik szektorban, jelesül a második meredek bejáratánál ment el. Az a kiszélesítés bőven belekerült kilenc századba… Robinson (1.) végig limiten síelt, nem védett semmit. Fent háromnegyed másodpercre növelte előnyét, ott azonban nem állt meg. Csak gyorsult, és gyorsult, pazarul vad menetet rakott össze. Uralta ma a napot, nem volt mese!

Részletes eredménylista

Alice Robinson az ötödik győzelmét aratta a Világkupában, dobogóinak száma pedig elérte a 18-at. Előbbi mutatóban ma előzte meg Claudie Rieglert, a 90-es évek kiváló új-zélandi sízőjét, aki egyébként Salzburg mellett látta meg a napvilágot. Minthogy nem fért be az osztrák nemzeti csapatba, sportállampolgárságot váltott, majd egyebek mellett vb-4. helyig és szakági második helyig vitte szlalomban. Utóbb az olimpiai bajnok Antoine Dénériaz-val alapított családot. Visszatérve Alice-re, a hétfőn 24. életévét betöltő sportoló pedig ausztráliai születésű, szüleivel kiskorában költött át Déli-szigetre. A durva havon, extra meredeken mindig is nagyon tudott érvényesülni, az előző idényben remek dobogós sorozatot mutatott fel. Két klasszis hiányában adott a nagy esély, hogy végre kristálygömböt szerezzen.

Julia Scheib ellen sem lesz könnyű dolga. Söldeni sikere után gyors egymásutánban megszerezte harmadik VK- dobogóját, formája pedig stabilnak mondható. Fejben pedig mindig is nagyon erős volt a stájer lány. Thea Louise Stjernesund öt pódiumnál tart a Világkupában, nagyon érik már neki is a dobogó.

A lányok ma szlalomban folytatják, az óriás-műlesiklók pedig jövő hétvégén, Mont-Tremblanton csapnak újra össze. A tervek szerint két alkalommal.

A címlapkép forrása: 1News