34 évesen megszerezte végre a régóta várt első Világkupa- győzelmét Stefan Brennsteiner. A salzburgi remekül idomult a Copper Mountain nyújtotta kihívásokhoz, úgymint az extrán hosszú futamok, a magashegyi levegő, vagy a délutáni program második felére megerősödő szélmozgás. A másodperc környéki fölény önmagáért beszélt. Henrik Kristoffersen és Filip Zubčić egyformán gyönge szériát törtek meg, jelezték, velük is számolni kell a folytatásban. Marco Schwarz kettő századdal szorult le a dobogóról. Vinatzer 15 helyes javítással a tabella ötödik helyén zárt, többek közt a négy helyet hátraesett Kranjecet is megelőzte a dél-tiroli. Tumler és Braathen hat-hat, Meillard 11, Haaser 19 pozíciót esett vissza délután.

Bevezető

A Denvertől mintegy 120 km-re nyugatra emelkedő Copper Mountain (azaz Réz-hegy) neve a „nagy nyugati hajsza”, azaz a préri, és az azon túli világ XIX. századi feltérképezése során kapta nevét, minthogy jelentős érclelőhelyeket, főként rézbányákat találtak a környékre érkező telepesek.

Magát a síterepet, meglehetősen későn, 1972-ben nyitották meg az érdeklődőknek. Azóta nagyon komoly, mintegy ezer hektáros területet építettek ki. A Világkupa vérkeringésébe négy év múlva, azaz 1976-ban csatlakozott be. Mégpedig tartalékhelyszínként került a naptárba a coloradói helyszín, ami az elkövetkező évtizedekben leginkább a nagy sínemzetek edzőtáborainak adott otthont, megelőzve a lesiklók első VK- hétvégéjét. A popkultúrába két sikerfilmmel, Jim Carrey egyik első felbukkanásával (a síterep nevét viselte a TV-film), valamint a Dumb és Dumber című vígjátékkal került be.

Említett beugráskor a lassan három éve elhunyt Rosi Mittermaier duplázott a két technikai számban. Az ugyanazon esztendőben két olimpiai és egy világbajnoki címet begyűjtő nyugat-német sportoló tiszteletére a lejtő alsó részét azóta is Rosi’s Run, azaz „Rosi futása” ismerhetjük. A lejtő teteje egyébként 3500 méteres tengerszint feletti magasságban csúcsosodik, ami a második legmagasabbnak számít a Világkupák történetében, akár a női, akár a férfi naptárakat nézzük. Ha már az urak, náluk az óriás-műlesiklást az amerikaiak vb-bronzérmese Greg Jones, míg a szlalomot természetesen Ingemar Stenmark nyert meg lassanként pontosan fél évszázada.

Copper Mountain legutóbb az ezredforduló környékén rendezett kétszer versenyhétvégét, akkor is csak a nőknek. 1999-ben például a tragikus sorsú Régine Cavagnoud nyerte meg az óriást, két évvel később pedig Andrine Flemmen örülhetett. Szlalomban az első esetben holtverseny alakult ki az élen (a francia Pascal és a szlovén Pretnar közt), majd a francia Pequegnot aratott sikert. A nők szinte napra pontosan 14 év, a férfiak csaknem ötven év után térnek vissza a hétvégén a helyszínre. Ehhez természetesen mélyen a zsebükbe kellett nyúlniuk, nagyon komoly instrastrukturális beruházásokat foganatosítottak az előző években. No, s persze szükségeltetett az FIS környezettudatos versenynaptára is. Nevezetesen: ha már átkelnek az Atlanti-óceánon, tegyék azt meg egy alkalommal, s ha már ott vannak, rögtön két versenyhétvégét rendezzenek ott. Koedukáltan. (A tegnapi Szuper-G-ről készült cikkünket itt olvashatjátok.)

Az első futam

A magaslati levegőn kívül a viszonylag hosszú pálya is extra erőkifejtést igényelt ma a sportolóktól. Az időjárás nem volt extrém. Sütött a nap, a hőmérő higanyszála a célban épp fagypont alatt maradt. A horvátok edzője, a korábbi orosz olimpikon Szergej Komarov nem tűzött különösebben bonyolult nyomvonalat, amit jól jelez, hogy csak 13 síző búcsúzott időnek előtte a 65 fős mezőnyből. A rajtlistán találtunk néhány ismertebb lesiklót, valamint némi meglepetésre Linus Straßert, aki annak dacára kiutazott a tengerentúlra, hogy fő számában, szlalomban majd csak az „öreg kontinensen” rendeznek versenyt.

Nem tűnt úgy célba érkezésekor, hogy Stefan Brennsteiner (1.) rögtön első indulóként felállítja azt az etalont, amit senki nem tudott lepipálni. Ami szemmel látható volt, hogy Sölden után is remek formának örvend az osztrák, csúszása könnyed eleganciával, látványos nehézség nélkül valósult meg. Márpedig a meredek szakaszokban bővelkedő lejtő nem volt piskóta, jól mutatta ezt Žan Kranjec (2.) futama. A szlovén megküzdött némely kanyar időzítésével, leginkább pár széles ívvételét kárhoztatta. 26 százados hátrányról persze még bőven bizakodhatott. A svájci edző utasítása szerint a banánkapu lassabb volt a vártnál, ezért támadásra buzdította az első helvétet. Thomas Tumler (3.) egészen az utolsó szakaszig pariban volt az osztrákkal, ott azonban távol került az ideális nyomvonaltól. Ő már közel félmásodpercet szedett össze.

Henrik Kristoffersen (5.) nyitása bizakodásra adott okot, a legmeredekebb részeken azonban nagyon lesodródott a kapuk tövétől. A 8 tized nem a semmiből jött össze. A norvéghoz hasonlóan Loïc Meillard (7.) is messze elmaradt eddig a várakozásoktól. A középső részig meggyőzően haladt, majd ő sem találta az optimális vonalvezetést. Mint idén rá jellemző volt, nem előzött meg senkit. A svájciak legnagyobb reménysége persze nem is ő volt, hanem a tegnapi szuperóriáson, annak előtte a söldeni idénynyitón is győzedelmeskedő Marco Odermatt. Az összetett címvédője és éllovasa ennek jegyében haladt, két szektor után már közel fél másodperccel állt jobban. Ezután jött egy rá abszolút nem jellemző hiba, az a bizonyos belső síhiba, minek következtében búcsúzott. Legutóbb múlt decemberben, szintén az USA-ban, Beaver Creekben esett meg vele hasonló. (Igaz, akkor egy söldeni nulla után ismételt.) Ez megadta esélyt azoknak, akik – azért nem túl nagy meggyőződéssel – harcba szállnának az összetett elsőségért. Ilyen volt például Lucas Pinheiro Braathen (7.), aki intenzíven síelt a felső szakaszon, majd pedig sokakhoz hasonlóan jelentős sebességet vesztett középen. Így is tűzközelben maradt.

Marco Schwarz (9.) volt az első síző, aki másodpercen kívülre került. Gondjai voltak az időzítéssel, a ritmust csak nem tudta felvenni. Timon Haugan egy abszolút leggyorsabb nyitószektor után, a lapályos szakaszon sokallt be, ettől Filip Zubčić (13.) távol volt, minthogy meglehetősen enerváltnak hatott a nehéz részeken. Az első amerikai induló nem zabolázta meg a lejtőt. River Radamus (14.) egész egyszerűen végig lassú volt a legjobbakhoz mérten, senkit nem előzött meg. Thibaut Favrot (12.) remek nyitószektor után fokozatosan bukta el tempóját, így a francia is azok közé került, akiket mintegy 1 szekundum választott el a dobogótól. Raphael Haaser (6.) érdekes módon fent kevésbé tűnt ütőképesnek, sebességátvitelben ugyanakkor remekelt, a zárószektora pedig ezúttal is nagyon dinamikusra sikeredett. Atle Lie McGrath (40.) a gyakorlatilag kiesést eredményező befékezéséig, majd mászásáig határozottan versenyben volt a vezető helyért. Luca de Aliprandini (23.) agresszív léckezelése egyértelműen kontraproduktív volt. Egymást érték a hibásan vett kanyarok, az egyik közben majdnem fennakadt a kapun.

Nem lehet nem észlelni, hogy az osztrák csapat remek erőállapotban és lélektani helyzetnek örvend. Patrick Feurstein (10.) már a negyedik volt nyugati szomszédjainkból, aki besorolt a legjobb tízesbe. Leo Anguenot (19.), Joan Verdú (26.) is megszenvedett a pályával, ez az andorrainál némiképp érthető, hiszen még mindig ismerkedő fázisban áll új léceivel. Anton Grammel (8.) ellenben remekül nyitotta a maga futamát, s bár a tempótartás itt-ott döccenőkbe ütközött, a német ismételten erős napban reménykedhetett. Sam Maes (15.) menete inkább volt stabil, Alex Vinatzeré (20.) inkább zaklatott, utóbbi 2 s körüli elmaradása láttán a belga taktikája működött inkább. A második szegmenst Luca Aerni (22.) alapvetően passzív futama zárta.

A harmincas rajtszámig egy ütőképesebb menet volt terítéken. Mégpedig egy igazi klasszis, Alexis Pinturault (11.) tálalásában. Könnyed mozdulatokkal fordította léceit kanyarívre, s bár sebessége nem volt egy lapon említhető a dobogósokéval, összességében elégedett volt menetével. Fabian Gratz (17.) egy korrektnek mondható csúszással jelentkezett, az őt követő Alexander Schmid (24.) továbbjutása sem forgott veszélyben, habár a rutinos németnél érződött menete vége felé a kihagyás. Elfogyott nála a szufla. Kettővel utána Jonas Stockinger egy Odermatt-féle hiba folytán búcsúzott, előtte pedig az észt Tormis Laine (30.) késésekben bővelkedő menettel beszedett 3 s-et, és csak McGrathot tolta hátrébb. Flavio Vitale (16.) szilárd technikával, kevés hibával oldotta meg a pályát. Egyedül annyi hiányérzete maradhatott, hogy 6 század híján lemaradt a TOP15-ről, vagyis egy reklámszünetben feljavított pályáról. Az első harmincast két olasz zárta. Filippo Della Vite (31.) idővel esett ki, Giovanni Borsotti (18.) ellenben egy tőle igencsak acélos futammal erős pozíciót harcolt ki magának.

A folytatásban voltak nagy kiesők, mint a franciák tehetsége, Alban Elezi Cannaferina, vagy Svájc reménysége, Lenz Hächler, vagy épp Lukas Feurstein. Sokaknak babér nem termett a szemlátomást lassulófélben lévő pályán. A kvalifikációt Eirik Hystad Solberg (32-essel a 25.), Albert Ortega (38-assal a 29.), Erik Read (46-ossal a 26.), a francia Loevan Parand (50-essel a 28.), és legmagasabb rajtszámmal Joshua Sturm (52-essel a 21.) abszolválta.

A második futam

Délután, a norvég edző tűzte, csak egy fokkal izgalmasabb pályán, még szárazabb és agresszívebb havon Laine (28.) le sem tagadhatta volna, hogy kizárólag a pontszerzésre fókuszált. Ortega (23.) úgy adott bő 8 tizedet az észtnek, hogy a zárószakaszra láthatóan elfogyott nála a lendület. Parand (21.) egy ronda keresztléces megoldással együtt élre tudott állni, bár pozíciója nála sem bizonyult tartósnak. Verdú (16.) egy sor látható rontással, mély kapuvétellel együtt világosan érvényesítette a papírformát, vagyis alaposan elpáholta az addig leérkezőket. Read (27.) volt az első, aki nem tudott élre állni. Nem ment ezúttal sem rosszul a kanadai, csakhogy a lapos előtt csúszott le métereket az ideális ívről, onnantól fogva csak az észt ellen volt partiban. Solberg (14.) fékezgetései jókor voltak jó helyen, a ritmusból végső soron nem esett ki. Az addigi legjobb futamot rögtön átadta a múltnak Schmid (10.), azzal együtt, hogy közel félmásodpercet dobott el az alsó szektorban. A német meredekjei azonban határozottan jól mutattak. De Aliprandini (26.) másodjára sem birkózott meg jól a kompresszióval, ennek eredménye egy felejtendő hétvége lett. A hóviszonyokkal másodjára sem barátkozott meg Aerni (19.). Túl magasról vette a kanyarokat, ő is hátrébb csúszott. Sturm (24.) lábai alatt viszont remekül siklottak a lécek, a két addigi legjobb szektor között azonban megrogyott egy pillanatra, még combjai is leértek.

Vinatzer (5.) egy hibáktól mentes, kiegyensúlyozott menettel síelte meg az addigi legjobb futamidőt a lejtő tetején felerősödő szél ellenére. Anguenot (7.) szinte végig gördülékenyen, felsőtestét magasan tartva haladt lejtmenet, ám egy durvább befékezéssel nem tudta megtartani fórját a dél-tiroli viszonylatában. Borsotti (29.) egyáltalán nem találta el a pálya ritmusát, kétszer is a szentlélek mentette meg a kieséstől. Világosan a lista végére került. Gratz (13.) nem hajtott a tökéletességre, sokkal inkább a tisztes pontmennyiségre. Épp a német taktikus mivolta után érkezett az a Vitale, akit egy túldöntött léchasználatot követően vitt ki a kompresszió a pályáról. A söldeni tízedik junior-világbajnok ezzel veszélyeztette, hogy egy hét múlva is a legjobb harmincból kapjon rajtszámot.

Tizenöt sízőt követően Vinatzer, Anguenot, Schmid sorrend volt az első háromban. Maes (7.) hamar rátalált a megfelelő nyomvonallal, ezért mert nyomást kifejteni léceire. Egy pálya végi megbicsaklással szorult csak a második helyre. A belga célba érkezése pillanatában a FIS-t bírálta, túl hosszúnak találta a pályát. A helyi publikumot nem igazán szolgálta ki Radamus (15.). Túlzottan konszolidáltnak tűnt, amit mutatott. A letörést követő néhány kaput briliánsan oldotta meg Zubčić (3.), s minthogy a végén stabilan álltak lábai alatt lécei, így megmaradt sebessége. Az új éllovashoz képest valamivel magasabban oldotta meg az utolsó meredeket Favrot (22.), ez elégtelen tempóval párosult. Ugyanott bicsaklott meg az addig életerős Pinturault (12.). Kifogyott az erőből, ami aláásta a koncentrációt. Mindez Feurstein (17.) menetében hatványozottan érvényesült. Pedig remekül indult, fent további tizedekkel növelte előnyét. Ezután két-három ingatag kanyarulattal el is dobta mindet, végső soron komoly visszaesést könyvelhetett el. A hullámok megtréfálták párszor Schwarzot is (4.), aki ettől még végig harcban volt az elsőségért. Intenzív hozzáállása ma nem párosult szerencsével, két századdal a horvát mögé került. Vinatzer változatlanul dobogós helyen állt.

Grammel (19.) menete már a délelőtt legjobbjait nyitotta. Közel sem odaillő minőségben. Hiányzott nála a gördülékenység, idővel mind fáradtabbnak tűnt, a végére teljesen szétesett mozgása. Meillard (18.) ugyancsak eltűnt a középmezőny sűrűjében, s ez csak részben róható fel a nem optimális látási viszonyoknak, és az itt-ott fokozódó szélmozgásnak. Kevés volt a meggyőződés nála. Haaser (25.) feszítette a határokat, s fokozatosan mind mélyebbre került az ideális nyomvonaltól. Kivolt, mint a liba, tüdője nem bírta a megpróbáltatásokat. Kristoffersen (2.) szintúgy zihált a levegőhiánytól, igaz, neki volt oka az örömre. Habár nyomvonala nem volt mindig tiszta, sőt egyik élváltása hajszál híján belső síhibával végződött, sebességben tartotta az iramot. Élre állt a norvég, akitől az első igazán ütőképes menetet láthattuk idén. Braathen (10.) nehézségei kikristályosodtak a meredeken, ott sok időt veszített, ami annak kimenetén különösen fájó volt.

Tumler (9.) számára papíron kedvező volt a helyszín, ehhez képest épp ugyanott vesztett sok-sok lendületet, mint a brazil. Dobogós reményei tovaszálltak. Kranjec (6.) futama ambivalens volt. A meredekre büszke lehetett, ám a felső szakaszon pocsékul ment, ami után hibát már nem engedhetett meg magának. Mégis jött egy a lehető legrosszabbkor, a meredek kimenetén. A szlovén is leszorult a pódiumról. A horvát óta nem lehetett ütőképesen teljesíteni a szűkre tűzött meredek részt követően. Épp ezért Brennsteiner (1.) óvatosan közelítette meg azt a szakaszt, hozott 8 tizedes előnyére még rá is rakott egy kevéssel. Kétség nem férhetett, ki volt a nap legjobbja. Stílusa tökéletesen idomult aznap a körülményekhez.

Teljes eredménylista

Stefan Brennsteiner októberben töltötte be a 34. életévét. A salzburgi specialistát részint sérülések, részint puszta szerencsétlenség, részint banális hibák (gondoljunk a vb-n lecsatolódott lécre) miatt eddig az igazi sikerek elkerülték. Olimpiai bajnok, de csapatban, a vb-ken pedig egy 9. hely volt a legjobbja 2019-ből. A mai volt mindössze az ötödik dobogója a Világkupában. Mindössze, tekintve milyen kiváló sítudású sportolóról van szó. Ha két versenynap után le szabad ilyesmit írni, akkor bizony jelenleg élete formájának örvend. Henrik Kristoffersen korántsem, ugyanakkor ma, szám szerint 95. dobogója talán kihúzza őt a szezon eleji apátiából. Filip Zubčić csaknem két év után zárt újra a TOP3-ban. Az azóta az elitcsoportból is kizuhant horvát akkor a legendás adelbodeni óriáson zárt harmadikként.

Copper Mountain a következő két nap a nőknek rendez két technikai versenyt. A férfiak Beaver Creekbe utaznak tovább, jelen állás szerint péntektől vasárnapig a szokott lesiklás- Szuper-G- óriás hármasra kerül sor a hóhiányban szenvedő Birds of Preyen.

A címlapkép forrása: The Aspen Times