A fantasztikus világbajnokságot rendezett Saalbach- Hinterglemm lehetett volna az előző szezon csúcsa, netán a Világkupa- sorozat elképesztően soktényezős szlalomversenyeiről is sokszor és sokat írhatott volna a szaksajtó. A feltételes mód csak részben igaz, hiszen valóban volt miről beszélni. Ám a főtéma a brutális bukások sorozata volt: Cyprien Sarrazin kis híján tragikus végkimenetelű bormiói esésétől kezdve, Kriechmayr wengeni sérülésén át egészen Pinturault kitzbüheli idényzárásával bezárólag. S most csak a mezőny legeslegjobbjait emeltük ki. Marco Odermatt egyébiránt ismét besöpörte az összetettet, melléje mindhárom szakágát megnyerte – s az előttünk álló télen is ez tűnik a sima papírformának. Reálisan a honfitárs Loïc Meillard, valamint a várhatóan ismét négyszámossá bővülő Marco Schwarz lehet az, aki adott esetben komolyabb csatára késztetheti őt. Szlalomban pedig idén is sokszereplős történetre kell felkészülnünk. Tegyük hozzá, örömmel vállaljuk a „kihívást”!

Disclaimer: A cikk teljes egészében a söldeni versenyt követően íródott, ennek ellenére azt figyelembe nem véve boncolgatja az esélyeket. Az előzetes információk alapján gondolkodtunk, és az elgondolásainknak megfelelt az évad első óriás-műlesiklása.

Marco Odermatt – a legnagyobb favorit

Sokan már most minden idők legnagyobb sízőjeként hivatkoznak a 28. életévét október elején betöltött fenoménra. S nem csupán odahaza, Svájcban találunk sok olyan rajongót, aki így vélekedik. Szakszerűen mérlegelni nehéz, hiszen egyrészt különféle korszakok egyéniségeit összevetni nem mindig vezet jóra, már csak egy szezonra eső versenyek számának növekedése okán sem, a nemenkénti összehasonlítás végképp vakvágányra viszi az embert. Az adott korszakokban fellelhető riválisok mennyisége és minősége szintén komoly fokmérő tud lenni.

Ám ha maradunk a nyers számoknál, az a nagy helyzet, hogy Stams szülöttje zsinórban negyedszerre hódította el márciusban a Alpesi Sí Világkupát, ill. az óriás-műlesiklók trófeáját. Harmadjára egyhuzamban a Szuper-G, duplázással a lesiklás kis kristálygömbjét. Nyert 8 versenyt, 17-szer állt dobogóra. Dominálta az évet még úgyis, hogy a gyorsasági számokban nagyon komoly konkurenciát kapott hazájából, az óriás-műlesiklást pedig két nullázással nyitotta. A két szezonnal korábbi pontrekordjától nagyságrendekkel elmaradt, de az 1721 pontos teljesítmény az Odermatt-mentes világban TOP3-as lett volna. Csupán az élete csúcsszezonját síelő Marcel Hirscher (1795 pont, 2015/2016), valamint Hermann Maier (2000 pont, 1999/2000) tudott ennél többet. Minden más szezont (is) simán behúzott volna. Amúgy minden idők ötödik legmagasabb pontszámáról beszélünk.

A kisördög persze ott motoszkál a fejünkben, így más nézőpontból is rátekinthetünk a múlt szezonra. Nevezetesen a lesiklókat sújtó sérüléshullám következtében kiürült a mezőny, az osztrákok vészteljesen pocsékul állnak a gyors szakágakban, és az olasz új generáció sem mutatta meg magát. Az óriás-műlesikló mezőnyből – Kristoffersenen kívül – kikoptak szép lassan a nagy nevek, a fiatalok pedig képtelennek mutatkoztak tartósan erős formát nyújtani. Azaz nem történt egyéb, minthogy adott kor random klasszisa leuralta a számot. Mint tette a közelmúltban Ted Ligety, Hirscher, vagy adott esetben Pinturault. Szép kis levezetés, csak egy a bökkenő, maga az érintett három elismerte többször, hogy Odermatt az ő uralkodásuk idején is megverte volna őket. Mármint a topformákat összevetve. Ez bizony nem a kötelező udvariasság a részükről, szakmabeliek is ezt mondják.

Lényeg a lényeg, megalapozott kalkuláció szerint Odermattot összetettben nem lehet megverni. Ha egészséges marad. Fontos kitétel, mivel 2017 eleji meniszkuszsérülése óta komoly gondjai nem voltak. A címvédés felé vezető úton a GS lesz a sarokkő. A 2021-es lenzerheidei szezonfinálé óta valamennyi olyan versenyen dobogóra állt, amin nem esett ki. Közte volt egy 12-versenyes veretlenségi sorozata. Annál csak Ingemar Stenmark (14) húzta hosszabbra szériáját. Múlt télen ugyanakkor egy decemberi triplázást követően nem sikerült győznie, kellemetlen meglepetésre a világbajnokságon még csak érmet sem szerzett. A Szuper-G-vel kárpótolta magát Saalbach- Hinterglemmben, ami pedig a Világkupát illeti, háromszor zárt az élen, és wengeni hetedik helyezése volt a mélypontja. A királyszámban nagy párharcot vívott von Allmennel, melyet végül a stabilabb teljesítmény döntött el. Valamennyiszer a TOP6-ban zárt, két győzelme mellett volt négy második helye. Emberi számítások szerint az atomerős GS és egy stabilan erős gyors szám mellé nincs is akkora szüksége a harmadik versenyszámra, ha az összetettet nézzük.

A lehetséges riválisok köre

Ebben a szegmensben lesz szó Odermatt esetleges kihívóiról; a mezőny meghatározó szereplőiről, akik adott esetben az összetett tabella TOP10-ében végezhetnek; s végül három olyan klasszis is szóba kerül, akiknek várhatóan egyik sem fog megadatni, viszont figyelni érdemes lesz rájuk. (Már csak azért is, mivel közülük ketten biztosan befejezik az idény végén.)

Három potenciális vetélytársa közül Marco Schwarz esélyei tűnnek a legjobbnak. Már csak azért is, mivel olimpiai évad ide, 2023-as bormiói bukása oda, a harmincasok közé lépett karintiai sportoló feltett szándéka, hogy valamennyi szakágban elrajtoljon. Nem mindig és nem mindenhol, de a két technikai számra alapozva gyűjtögetné a pontokat lesiklásban is. Ötkarikás érem híján merész vállalás ez, ám az osztrákoknak kezd kellemetlenné válni, hogy a Hirscher- éra óta totálisan sansztalanok voltak összetettben, s leginkább csak egy-két lepattanó kis kristálygömbben bízhattak. Vagy abban sem. „Blacky” a felkészülés során erőteljesen ráfeküdt az alpesi síelés alfájára, az óriás-műlesiklásra. Sajnálatos bukását megelőzően remek kis szériát épített a szakágban, amiben egykoron ifjúsági olimpiai bajnokká lett, s két felnőtt vb-érmet is gyűjtött. Visszatérő szezonjában felemásan szerepelt, de három erős helyezés csak összejött neki, Kranjska Gorán például ötödikként zárt. Technikáját remekül összehangolta az Atomic- lécek gyorsaságával 2023-as naptári évben, azt pedig ő magában és edzői stáb oldalán bizonyára alaposan kiértékelte, hogy a vállalt merészség mennyire maradt meg a racionalitás oldalán, avagy sem.

Akármit is produkál a gyors szakágakban, ha szeretne magának bármi keresnivalót, szlalomban nagyot kell javulnia. 2021-es évadelsősége óta előbb a TOP10 állandó, de nem meghatározó szereplőjeként került feljegyzésre a neve; aztán Bormióig visszatért a szűk elitbe egy első és egy második hely formájába. Visszatérő szezonja pedig kevés pozitívumot tartogatott. Hat nullázásával szimmetrikus keretbe foglalta az előző telét, wengeni 7., majd kitzbüheli 6. helye mutatott valami fényt az alagút végéről, hogy aztán a hazai vébéjén ismét csak kizúgjon. Kieséseit hol a túlzott tempó, hol egy-egy sízési hiba okozta, de volt, hogy egyszerűen lassú volt. (Négyszer délután esett ki.)

A második jelölt a legfőbb üldözőnek kijáró helyre az előző idény bronzérmese, az eggyel azt megelőző szezon ezüstérmese. Odermatt kortársa, korábbi edzőtársa és barátja, vagyis Loïc Meillard. Karrierjük gyerekkoruk óta párhuzamosan menetelt mind feljebb, s feljebb, az előző télnek pedig deklaráltan nemes célokkal vágott neki Neuchâtel szülöttje. A hármasvállalásból csak a világbajnokság valósult meg, igaz, Saalbach fantasztikusan sikerült Meillard-nak. Felült a szlalom trónjára, a debütáló csapatkombinációban szintén aranyérmet akasztottak a nyakába, és óriásban is szerzett egy bronzot. A második célkitűzés, a kis kristálygömb már nem jött össze. Teljesítménye rendkívül masszív volt, hiszen célba érései alkalmából a TOP5-ből egyszer sem csúszott ki. Ugyanakkor dobogóinak száma nem haladta meg ötöt (ebből négyet január elejéig letudott), győznie pedig csak egyszer sikerült. A döntőnek az bizonyult, hogy ő kétszer nullázott, míg Kristoffersen csak egyszer. A harmadik vállalás Odermatt legyőzése és az összetett VK megnyerése volt, ám arról lényegében már a söldeni pályabejárást követően lemondott, mihelyst hátfájdalmak miatt visszalépett a versenytől.

Hátával egész télen meggyűlt a baja, annak is betudható volt, hogy Szuper-G-ben nem tudott úgy jeleskedni, mint egy téllel előtte. Öt pontszerzéséből egyik sem ütötte át a közfalat, konkrétan mindig a TOP15-ön kívül zárt. Óriásban két szolid decemberi szereplés közt felmutatott egy erős első futamot Val d’Isére-ben, hogy aztán délután visszább csússzon. Az újévet aztán dobogóval nyitotta Adelbodenben, s legrosszabb helyezése egy 6. hely lett a továbbiakban. Nem mellékesen, az utolsó két versenyét megnyerte. Három pontocskával ugyan, de azért egyéni pontrekordot döntött a télen, s ha szakágakra bontjuk, szlalomban 200-at pakolt korábbi legjobbjára, s végső soron óriásban is akörül gyűjtögette a pontokat.

Habár nyolc alkalommal elindult edzéseken, Meillard végül nem állt rajthoz VK- lesiklásokon. Nála ezek az alkalmanként kifejezetten biztató gyakorlások a szuperóriásra való készülést segítették. Három számra tervez idén is, de nem zárja ki, hogy néha meg-megmutatja magát a királyszámban. Esélyeiről szólva: ha akar valamit, szlalomban, nincs mese, szüksége lesz a 600-700 közti pontmennyiségre. Mellé óriásban a januártól látott formát kell nyújtania már a november végi észak-amerikai túrától kezdve, s bizony Szuper-G-ben is 200 pont fölé kell emelkednie. Ha ez megvalósul, akkor a másfélezer (teoretikusan számolva) pontocskával a neve mellett már lehet számolgatni. Egyébként nem.

Henrik Kristoffersen harmadik alkalommal végzett az összetett pontverseny második helyén, pontszáma (1116) pedig a negyedik legmagasabb volt, amit valaha elért. A nyáron megházasodott norvég klasszis a 14. Világkupa- idényét kezdte meg Söldenben. Előző idénye felemásra sikeredett, hiszen míg a vb-n elmaradt a várakozásoktól (GS: 8., SL: 13.), a Világkupában szépen szerepelt. Negyedszerre is elhódította a szlalomosok kristálygömbjét, nyert összesen 3 versenyt, dobogóinak száma 9-nél állt meg. A tucatnyi műlesikláson csak ötször állt pódiumon, ugyanakkor kitzbüheli kiesésén kívül schladmingi 8. helye volt a legrosszabb eredménye. Ördögien stabil volt, pedig a hosszú szezon során volt minden, amitől a szabadszájú norvég felhúzhatta volna magát. Mint szokta. Tavaszias hó, jeges pálya, hóvihar, szervezési hibák, furábbnál furább tűzések. Kristoffersen lenyugodott volna?

Óriásban négy dobogó közé jutott egy részsiker, s Adelbodenben is TOP3-esélyes helyről esett ki délután. Szívfájdalmára egyébiránt épp Hafjellben szerepelt a legrosszabbul. A mostani szezonra térve, Kristoffersen „n+1”-edik alkalommal is elsütötte annak esélyét, hogy akár két szakággal is harcba lehet szállni az összetettért. Igen, ha ledominálod azokat, s kb. mindig dobogóra állsz. A versenynaptárban 20 technikai és 18 gyorsasági viadal szerepel – csak egy bökkenő van, óriásban épp Odermatt szokott dominálni. A realitások inkább azt mondatják, hogy Kristo’ kilencedszer zárja a TOP3-ban a szezont, mi pedig leírhatjuk, hogy mekkora pech kell ahhoz, hogy eme remek statisztikába egy nagy glóbusz sem fért bele…

Könnyen megeshet, hogy az összetett 3. helyéért házon belülről érkezik a fő rivális a már 25 éves Atle Lie McGrath személyében. Ifjúsági és junior-korszakában hengerelt, majd a 2020-ban a Gran Risán rendezett patinás viadalon berobbant őstehetség pályáját két súlyos térdsérülés (Adelboden 2021: ínszalagszakadás; Courchevel-vb 2023, keresztszalag-szakadás) megtántorította ugyan, de tavaly ismét teljes intenzitással belevetette magát a melóba. Szlalomban a mezőny egyik leggyorsabb sízőjének számított, csakhogy egy győzelme és 5 dobogója mellett sok volt a rontott verseny (4 db). Ami az óriást illeti, ott Söldenben ellőtte puskaporát: ottani 3. helyezése után egy szolid december következett, hogy januártól aztán teljesen szétessen. A vb-n nagy küzdelemben maradt alul Meillard-ral szemben, az első felnőtt vb-érem azért szépen csillogott. McGrath kacérkodik a gondolattal, hogy kipróbálja magát újra Szuper-G-ben. Vehemenciája és bátorsága adott, 3 éve, az egy szem VK- futama alkalmából elhozott egy 5. helyezést Beaver Creekből. Mi azért úgy véljük, az olimpiai álmait nem fogja megreszkírozni.

McGrath országos cimborája, korábbi edző- és szobatársa, Lucas Pinheiro Braathen egyéves szünetet követően tavaly tért vissza a körforgásba. Immáron édesanyja jogán brazil színekben. Szikrázó tehetségével együtt amolyan influenszer-sportolóként. Impozáns „reboot” kerekedett a történetből, hiszen Söldenben 41-es rajtszámmal szorult le éppen csak a dobogóról, majd pár héttel később 33-as rajtszámmal ugyanígy járt a levi szlalomon. A sporttörténelmi pillanat terminust mind gyakrabban kellett leírni, elvégre ötször végzett dobogós helyen, háromszor szlalomban, kétszer óriásban. Extravagáns megjelenése a sípályákon is érvényesül abban az értelemben, hogy nem az a megalkuvó típus. Ezáltal egy sor remek eredmény mellé sok, szám szerint hét gyöngébb szereplés került. Közte hat kieséssel. Így kristálygömbre nem áhítozhatott, az összesen bezsákolt 700 pont azért így is kemény adat. Nem kell akkora fantázia ahhoz, hogy még kb. félezret hozzáképzeljünk idén. Azzal már oda lehet érni a TOP3-ba. A pocsék vb-szereplés (SL: 13., GS: 14.) után az olimpián is ráfér a javítás, Pekingben két kiesés került a neve mellé.

Élete messze legjobb idényét zárta a norvégok későn érő típusa, Timon Haugan. A 28 éves technikai síző csaknem 400 pontot rakott rá előző évadbeli csúcsára. Szlalomban remekelt, három győzelme mellé jegyzet két második helyet és nyolc TOP10-helyezést. Versenyben volt a trófeáért, végül másodjára hozta el a szezon harmadik helyét. Óriás-műlesiklásban is szintet lépett, háromszor került a legjobb tízbe. A vb-5. és 7. sportoló ezzel az összetett ötödik pozícióját szerezte meg. Valami hasonló várható el tőle a következő hónapokban is, mégpedig a gyorsasági specialistákkal karöltve küzdhet meg a minél jobb helyezésekért.

A húszas éveik közepén járó sportolópotentátok közt svájcit is találunk. Franjo von Allmenről tudta mindenki, hogy a közeljövőben irtózatosan be fog robbanni a köztudatba. Arra aztán aligha számítottak sokan, ami a múlt szezonban bekövetkezett. Bern kanton büszkesége immáron kétszeres világbajnok, a csapatkombináció mellé a lesiklás aranyérmét söpörte be az idény végén OB- címmel is gazdagodó zseninövendék. (Svájcban bír talán a legnagyobb értékkel a honi bajnoki cím. Zinalon száz induló volt.) Tetejében hosszú hajszát indított Odermatt-tal a királyszám glóbuszáért, s bár végül alulmaradt, a két győzelem és az öt dobogó (közte Wengenben!) önmagáért beszélt. Szuperóriásban pályaspecifikus volt az eredményessége, Lauberhornon aratott győzelme és a szezonzárón elért dobogója azért gyönyörűen mutatott. Summa summarum, második teljes szezonját az összetett 4. helyén zárta, azaz joggal bízhat az ezerpontos határ mielőbbi áttörésében.

Vincent Kriechmayr még sosem végzett az összetett tabella dobogóján, és az ezer pontot sem ugrotta meg. Lássuk be, nagy meglepetés lenne, ha 35. életévében történne be változás e tekintetében. Teljesen mégsem zárható ki a felső-ausztriai klasszisnál, mivel egy olyan gyorsasági sízőről van szó, aki nem elveszett gyerek óriás-műlesiklásban sem. (Indulására mondjuk Söldenen kívül legfeljebb Észak-Amerikában mutatkozik esély.) Múlt télen három második helyet gyűjtött: kettőt a Világkupában, Szuper-G-ben, egyet pedig a hazai vébén, lesiklásban. A kilenc TOP10-helyezés lehetett volna jóval több is, ha a wengeni Ziel-S-ben nem sérül meg. Jobb térdének belső szalagja csodával határos módon síelésre alkalmassá lett Saalbachig.

Az összetett TOP10-ébe még sokan bekerülhetnek, a legelejébe viszont érzéseink szerint már nem. Térjünk így rá a férfi mezőny három korszakos klasszisára, három nagy visszatérőjére. Alexis Pinturault úgy veselkedett neki az előző szezonnak, hogy búcsút int a szlalomnak, cserébe nem csupán elindul, hanem legalább dobogóra fog állni lesiklásban. Ebből három edzésnél több nem lett, a gyakorlásokon nem ment meggyőzően. Szuper-G-ben voltak korábbról remek eredményei, 2014-ben például győznie is sikerült. A szezont sem kezdte rosszul, egy 10. hellyel. Kellemetlenebb, hogy emezt óriás-műlesiklásban sem tudta felülmúlni. A kitzbüheli Szuper-G-n aztán beütött a krach: újra megsérült jobb térdében, egész pontosan töréssel egybekötött csontzúzódást szenvedett a sípcsont-fennsíkján. Azt, hogy gyermekes apaként, a 35. életévében még egyszer belevágott a felkészülésbe, az olimpia közeledtével indokolta. Az idei lesz az utolsó szezonja, és kizárólag óriás-műlesiklásban fog szerepelni. Mégpedig szorosan a francia csapat kötelékében, elősegítendő a fiatalok fejlődését.

Aleksander Aamodt Kilde a 2024-es wengeni lesikláson, a célaréna szeme láttára bukott félelmetesen nagyot. A vállficam nem egyszerűen súlyos szalagszakadást jelentett, a környéki idegek is megsínylették az esetet. Jobb vádlijában szintén. Azóta voltak hullámhegyek, s hullámvölgyek, és a bárminemű sportolást megnehezítő, élethosszig tartó sérüléstől kezdve, a közösségi médiában dokumentált villámgyors rehabilitáción, majd egy fertőzés miatti újabb vállműtéten át végső soron eljutottunk odáig, hogy jó eséllyel ott lehet Kilde az olimpián. 22 hónappal bukását követően az észak-amerikai versenyeken már ott akar lenni. Motivált, de lábát egy közlekedési balesetben tört autóhoz hasonlítva kijelentette, hogy az már sosem lehet 100%-os. Ugyanakkor gyors még igen.

Lindsey Vonn mellett még egyvalaki tért vissza az élsportba ötszezonos kihagyást követően. Marcel Hirscher holland színekben kezdte újra, mégpedig egy pontszerzéssel Söldenben. Szabadkártyásként élt tehát az eséllyel, a soron következő két szlalomon már kevésbé jött ki a lépés a 8x összetett győztesnek. Egy december eleji edzésen történt keresztszalag-szakadással aztán hamvába holt a saalbachi vébén indulás álma, Hirscher azonban nem adta fel, onnantól kezdve már az olimpiára fókuszált. A legnagyobb energiaitalgyártó sportigazgatója úgy nyilatkozott, hogy kiváló formának örvendett az RB védence, söldeni indulását egy betegség hiúsította meg. No, ezt majd meglátjuk…

Mi a helyzet a többiekkel?

Svájc dominanciája nyilvánvaló a férfiaknál. Zsinórban hatodszorra hódították el a Nemzetek Kupáját a helvétek tavaly, csaknem háromezer pontot verve az alpesi konkurenciának. A szlalomot kivéve valamennyi szakágban ők vitték a prímet, lesiklásban például háromszor annyi pontot szereztek, mint Ausztria. (2100 pont a 700-zal szemben…) Ami nem csoda, elvégre kisajátították a szakági pódiumot, s a legjobb tíz lesiklóból ötöt ők delegáltak a tabellára. Ők adják a világbajnokot, a Világkupában pedig Crawford kitzbüheli meglepetésgyőzelmét kivéve taroltak. (Kvitfjellben holtversenyben Paris vitte a prímet.)

Alexis Monney a 2020-as junior-világbajnokságon aratott győzelmével robbant be a svájci sportközbeszédbe. Bekerült a svájci csapat kötelékébe, a nyári edzőtáborban a honi lesiklókkal felvette a kesztyűt. Egy arccsonttöréssel járó baleset azonban visszavetette, csak két és fél évvel ezelőtt kezdte utolérni magát. Az áttörést a múlt tél hozta meg, mégpedig Bormióban. Az olimpiai lejtőn 19-es rajtszámmal lepte meg a mezőnyt. Összesen nyolc TOP10-helyezés és öt dobogó került statisztikájába, a két gyors számban igazságosan alakultak a számok. Hab a tortán, kiválóan szerepelt a vébén: 2. hely csapatkombiban, 3. hely lesiklásban. Monney erénye kevésbé az eszement kockázatvállalás, mint von Allmen esetében, sokkal inkább a tiszta ívhasználat (lásd Stelvio), illetve a lejtők zárószakaszáig érvényesülő sebességtartás számít erényének. Valós esélye lehet még egy szintet lépni.

A gyorsasági csapatot alkotja a Beaver Creek- i szezonnyitó győztese, Justin Murisier, aki egykori óriás-műlesiklóból mára egyértelmű gyorsasági sízővé avanzsált. Ez már testfelépítéséből is kiviláglik. Élete első VK- elsősége azonban volt kiugró eredmény, mintsem tendencia. Volt még öt TOP10-helyezése (közte a vébén is), de dobogóesélye nem mutatkozott. A csapatkombinációt letarolták a svájciak, a dobogó harmadik fokára Stefan Rogentin állt fel, főként az extrán jól teljesítő Marc Rochat-nak köszönhetően. A gyorsasági klasszis szuperóriásban másodikként zárta a szezont, minthogy ötször zárt a legjobb ötben, kétszer pedig dobogón ünnepelt. Felépült a nyirokmirigyrákból, s teljes erőbedobással készül a visszatérésre a betegsége előtt svájci szinten is meghatározó lesiklóként jegyzet Niels Hintermann. A másik visszatérő Gino Caviezel lesz, aki a Szuper-G-t az óriás irányából közelíti. Vesztét a San Pietro- ugrató okozta, jobb térde „komplex sérülést” szenvedett. A szeptemberben artroszkópos műtéten átesett sportoló jelenleg már havon, társaival együtt készül.

Thomas Tumler az előző szezonban igazolta, nem egyetlen téli kalandra korlátozódott kései kivirágzása. Olyannyira nem, hogy a Birds of Preyen élete első VK- győzelmét ünnepelte, amit pár hónappal később két ezüstérem követett Saalbachban. A csapatverseny mellett óriásban zárt másodikként, ő volt Haaser legfőbb kihívója. Ritka az, hogy valaki harmincas évei derekán éli meg fénykorát, márpedig a korábban az alsóbb keretek közt ingázó kelet-svájci sportolóval ez esett meg. Ha már keretváltás, akkor itt kell szólnunk Ramon Zenhäusern sorsáról. A kétméteres egykori olimpiai ezüstérmes a C- keretbe nyert besorolást, azzal a kitétellel, hogy a szlalomcsapat kötelékében folytathatja az edzéseket. A hát- és gerincproblémákkal régóta sújtott síző a múlt télen egyszer végzett csak a TOP10-ben (Hafjell), és csak ötször kvalifikálta magát a második futamba. A vb-keretből pedig természetesen kimaradt. A korábban már említett Marc Rochat alapvetően nem síelt erős idényt, hiszen egy öt TOP10-es helyezéssel tarkított telet követően egy öthelyszínes kiesési sorozattal folytatta. Adelbodeni 10. helyével szerzett vb-jegyet, amit egy csapatkombis bronzéremmel hálált meg a regnáló svájci bajnok.

A svájci szlalomcsapat papíron legnagyobb aduásza meg egyenesen rémisztően gyönge szezont produkált. Daniel Yule nemes egyszerűséggel lassú volt, madonnai hetedik és adelbodeni hatodik helyével mutatott csak meg valamicskét képességeiből. Az alpesi kombináció egykori világbajnoka, Luca Aerni eredményesen szélesítette ki repertoárját az óriással. Val d’Isére-ben – jókora időjárási mázlival – 62-es rajtszámmal éppen csak lecsúszott a pódiumról, egy hónappal később viszont igazolta adelbodeni hetedik helyével, hogy tartósan megvetné magát a mezőny elejében. Élete legjobb szezonja után beszállna az olimpiai indulásért vívott várhatóan éles csatába Tanguy Nef. Stabilan szerepelt, hétszer zárt a legjobb tízben, a csapatkombis ezüstérem további önbizalmat hozott a konyhára. Az ugyanakkor jellemző, hogy a svájci technikai szakág üdvöskéje is már 28 esztendős. Az utánpótlás Lenz Hächler révén akár betörhet a köztudatba, annál is inkább, hogy a szlalom 2024-es junior-világbajnoka a gyorsasági számokban sem tűnik elveszettnek. A B-keretből a lesiklók közt Livio Hiltbrand rendelkezik komoly potenciállal. A juniorok közt mindkét gyors szakágban hozott vb-aranyat, ill. bronzot. Nem mellékesen a lesikló EK két évvel ezelőtti győzteséről beszélünk.

Ausztria férfi válogatottja nehézségekkel, főként létszámgondokkal küszködik, még ha a hazai rendezésű vébén kifejezetten jól szerepeltek. Kriechmayr szinte a semmiből jött ezüstérmét Raphael Haaser parádéja helyezte keretbe. A tiroli előbb Odermatt mögött ezüstmedáliát szerzett főbb számában, Szuper-G-ben, majd öt TOP10-helyezéssel a háta mögött általános elképedésre behúzta az óriás-műlesiklást. Sokatmondó, hogy ezzel együtt sem tudta rajtszámát 15-ön belülre szorítani Söldenig. Ha már óriás-műlesiklás, akkor a harmincas évei derekára érkezett Stefan Brennsteiner kizárólag ezen szakágban szerepel. Méghozzá kiegyensúlyozottan, igaz, kimagasló eredményektől mentesen. Nem a szerencse kegyeltje, 17-szer szerepelt a legjobb öt közt a Világkupában, mégis csak négyszer állt dobogón. Csapatban szerzett olimpiai aranyérmét leszámítva a világversenyeken sem jött ki számára a lépés. Az ÖSV óriás-csapatának alapköve még Patrick Feurstein, aki a múlt decemberi Val d’Isére-i viadalon hozott egy remek második helyezést Odermatt mögött. Egyébiránt beleszürkült a mezőnybe, csupán még egy TOP10-helyezésre futotta.

Az unokatestvér, Lukas Feurstein részéről a jobb eredmények a Szuper-G-hez kötődnek – noha a GS korábbi junior-világbajnokáról beszélünk. Négy TOP10-helyezéséből kettő a tengerentúlon született: a Birds of Preyen életében először dobogóra állt, míg a Sun Valleyn tartott idényzárón a győzelem is megvalósult. Ő négy évvel fiatalabb a kuzinjánál, még csak 24 éves. Egyébiránt a lesikló csapat változatlanul szűkösnek mondható, jellemző, hogy Kriechmayren kívül csak Daniel Hemetsberger és Stefan Babinsky került be onnan az A- keretbe. Előbbi leszállóágban van, habár saalbachi 7. helyezése hízelgőnek mondható, míg Babinsky soha nem ütötte meg úgy igazán a szintet. Rendszeresen hozta a dobogókat az Európa Kupában, így bizonyítási lehetőséget kapott VK- szinten is Stefan Eichberger. Négy TOP10-helyezéssel hálálta meg a bizalmat, a vébén ugyanakkor leszerepelt. Az áprilisi Osztrák Bajnokság megnyerésével sokat javított renoméján. Szintén a B- keretben találjuk az ötszörös VK- dobogós Otmar Striedingert, a múlt télen négy EK- sikert felmutató, de már 26 esztendős Felix Hackert, vagy épp a grödeni bukása után visszatérő Daniel Danklmeiert. A juniorok közül Matthias Fernsebner tűnik ígéretesnek, két vb-bronzérmével. Közhelyes igazság, hogy az ÖSV legendásan rosszul menedzseli a fiatalokat…

Nagyot fordult a világ Manuel Fellernél a múlt télen. Pontosabban visszafordult minden a régi kerékvágásba. Szakági kristálygömböt érő kiegyensúlyozottsága a múlt idényben tovatűnt, s újfent előjött hektikussága. Hozott két dobogót, közte egyet Schladmingban, az összesen hat darab TOP10-helyezése mellé begyűjtött öt kiesést. Alaptempója rendben volt, de hibáktól hemzsegett sízése. Noha Söldenben láthattuk, állítása szerint vele innentől kizárólag szlalomban kell számolni. A kellemes meglepetést Fabio Gstrein szolgáltatta. Ő lett a legjobb osztrák, igaz, csak a tabella hetedikjeként. Nyolcszor szerepelt neve a legjobb tíz között, ebbe két dobogó is belefért a tirolitól, aki ezután GS-ben is szeretne rajthoz állni. A 2021-es esztendőben a csillagokat és a poklot is megjárta Adrian Pertl. A korábbi vb-ezüstérmes négy évvel ezelőtti keresztszalag-szakadása után nem találja önmagát. Az évadot a B- keretben kezdi. Ugyanez érvényes a kombináció olimpiai arany-, a szlalom ezüstérmesére. Johannes Strolz mindannyiszor tízen kívül végzett a versenyeken a múlt télen. Hozzá hasonlóan éppen csak kvalifikált a szezonzáróra (azaz a TOP25-be) Michael Matt. Ötkarikás játékokról és vébéről is hozott érmet, karrierje mostanra zátonyra futott. Illetve, ha hiszünk az edzői stáb jelentésének, edzéskörülmények közt tartja a lépést a legjobb honi szlalomosokkal. Szintén a B-keretben találjuk a parallel korábbi vb-ezüstérmesét, Dominik Raschnert. Nehezen látható karrierjébe a nagy dobás. Hosszabb távon a 3x EYOF- bronzérmes, junior-vb-érmes Moritz Zudrell jelentheti a siker kulcsát az osztrákoknál. A 20 éves vorarlbergi idén még alighanem az Európa Kupára fog koncentrálni.

Kérdés nélkül hozták a nemzetek közti versengés harmadik helyét a norvég férfiak. Tekintve, hogy alighogy 200 ponttal maradtak el az osztrákoktól, kijelenthető, hogy Kildével csont nélkül az alpesiek előtt zártak volna. Mint már szó volt róla, szlalomban messze a skandinávok szerezték a legtöbb pontot, mint ahogy szlalomban is erősen teljesítettek. Hétszer győztek és 17 alkalommal végeztek dobogón műlesiklásban, ami a Kristoffersen – Haugan – McGrath trió érdeme. Ugyanakkor nekik is meg kell küzdeniük nemsokára a csapattagságukért, a fiatalok ugyanis kegyetlenül erősnek tűnnek. A 21 éves a szlalom regnáló junior-világbajnoka, egy évvel korábban pedig csontsimán nyerte meg az EK- pontversenyt. A vele egykorú Oscar Andreas Sandvik a szakági mellett összetettet nyert a legerősebb kontinentális sorozatban. Ők ketten óriás-műlesiklásban is erősnek számítanak, a náluk két évvel idősebb Eirik Hystad Solberg számára inkább a szlalom a másodlagos szakág. Hans Grahl-Madsen idén nyert vb-bronzérmet szlalomban. Főleg az első kettőben simán benne van egy Alexander Steen Olsent idéző karrierkezdet a felnőtteknél. Tavaly szlalomban nem állt össze a sízése, óriásban viszont nyert két versenyt, s volt még egy dobogója. Ellene szól, hogy ugrótérd szindrómája (begyulladt a térdkalács alatti ínhüvelye) miatt kihagyta Söldent, s jelenleg is maródi.

Kilde hiányában sem égtek be a norvégok a gyorsasági számokban, elvégre vb-érmet és VK- futamgyőzelmet is elértek a többiek. Előbbit Adrian Smiseth Sejersted szolgáltatta, aki emellé élete legjobb lesikló szezonját hozta a Világkupában. Kitzbüheltől kezdve öt TOP10-helyezéssel gazdagodott. A másik meglepetést Fredrik Møller szolgáltatta. A korábban inkább óriás-műlesiklóként jegyzett 25 éves sportoló a bormiói Szuper-G-n vitte a prímet, s minthogy azt megelőzően két 4. helyet is begyűjtött, az évadban ő gyűjtötte az ötödik legtöbb pontot. A vb-5. helyezés szintén megérdemli a kalaplengetést. Kildével kiegészülve adja magát a további fejlődés lehetősége.

A tabella 4. helyét Franciaország szerezte meg március végeztével. Masszív válogatottal vágnak bele az ötkarikás szezonba, ráadásul a koreloszlás is több mint megfelelő. A múlt télen Clément Noël szolgáltatta az összes francia pódiumot, és győzelmet. Ám hiába kezdett két részsikerrel, az olimpiai címvédő ezúttal sem szerzett kristálygömböt – főként két kiesése révén. A Val d’Isére-ben történtek (bukott óriásban, majd amiatt kihagyta a másnapi szlalomot) megakasztották a patikaerős kezdetet. Az, hogy megnyert később két klasszikust (Adelbodent és Kitzbühelt), a pontversenyt tekintve nem osztott, nem szorzott. 36 évesen ismét igazolta Victor Muffat-Jeandet, hogy nem lehet őt leírni. Harmincon túli rajtszámokról indulva állt fel, hozott többek közt egy 8. helyezést Kranjska Gorán. Az olimpiai indulásért meg kell harcolnia a fiatalabbakkal, például a tavaly hat TOP10-helyezést felmutató Steven Amiez-vel, vagy a 22 éves, remek EK- szezont a maga mögött tudó Antoine Azzolinnel.

Óriás-műlesiklásban küszöbön áll egy generációváltás, és – nem annyira csendben mondjuk – egy újabb francia aranykorszak. A junior-világbajnok Flavio Vitale egy hafjelli 13. hellyel robbant a köztudatba, majd a egy hete Söldenben bekéredzkedett a TOP10-be. Alban Elezi Cannaferina három éve nyert aranyérmet a juniorok közt, azóta pedig igazolta, hogy a gyorsasági szakágbakban is lehet rá építeni középtávon. A courcheveli síző neve 11-szer szerepelt az Európa Kupa első tízesében, hatszor állt dobogón és kétszer győzött. A rutinosabb lesiklók közül Nils Allègre rendelkezik a legnagyobb potenciállal. Egy jó értelemben vett, megátalkodott síző, remek technikával. A régi bútordarabok közül Blaise Giezendanner, Maxence Muzaton és Mathieu Bailet részéről csak fellángolásokra lehet számítani. Az pedig nagyot szólna, ha Adrien Théaux – túl a 41-en – kvótát szerezne az olimpiára. Óriás-műlesiklásban Thibaut Favrot rendelkezik a legjobb ranglistás hellyel. A világversenyekre hajlamos összekapni magát, Pekingben az ötödik, Saalbachban a hatodik helyen zárt. Egyébként egy stabil TOP20-as sízőnek számít. Alta Badián nagy meglepetésre szerzett második helye dacára Léo Anguenot kapcsán ugyanez mondható el. Cyprien Sarrazin mindenképp érzékeny veszteség, de esetében annak is örülni kellett, hogy a bormiói horrorbukását követő agyvérzésből felépült. Átlagemberként nem kell korlátozott életet élnie, innentől fogva az élsportolói karrier másodlagos. Ő maga szeretne visszatérni a következő szezonra.

Az olasz válogatott lépte még át a 2000 pontos határt, főként a lesiklóiknak köszönhetően. Könnyen lehet, hogy az elmúlt (másfél) évtized oszlopainak ezen a télen tartják utoljára az építményt. Bormio hétszeres győzteseként adott a dicső olimpiai szereplés, a méltó búcsú Dominik Paris számára. Múlt télen nehezen indult be, a januári klasszikusoktól kezdve aztán erőre kapott. Wengenben kétszer járt nagyon közel a dobogóhoz, akárcsak a vébé lesiklásán. A folytatásban három pódium került neve mellé, közte a két kvitfjelli diadallal. Bőven túl a harmincon szerezte meg első VK- részsikerét Mattia Casse. A piemonti síző főként Szuper-G-ben lehet versenyképes.  Kérdéses, mire lehet képes bormiói sípcsonttörése után Pietro Zazzi. Egy teljes szezonre nyúlt kihagyás után látjuk viszont Guglielmo Boscát. A 2023/2024-es télen remekül szerepelt szuperóriásban. A válogatott doyenje, Christof Innerhofer belevág a szinte lehetetlenbe, vagyis az olimpiai kvalifikáció útvesztőibe. A dél-tiroli Florian Schiederrel küzdhet meg az utolsó kijutó helyért, már amennyiben a korábbi 3x junior-világbajnok Giovanni Franzoni nem köp bele mindannyiuk levesébe. A papírforma inkább ezt valószínűsíti.

A technikai számokban Alex Vinatzer neve cseng a legjobban. A várt áttörés hosszabb távon mindenesetre eddig nem realizálódott, a múlt télen a kitzbüheli 2. hellyel együtt csak ötször járt a TOP10-ben. A csapatversenyes aranyérme e tekintetben sem nyom sokat a latba. Luca de Aliprandini a maga szintjén közepesen jó idényt zárt márciusban. Volt dobogója, egész gyakran ért el szép helyezést, de két erős futamot ritkán képes már összerakni. A fiatalabbak közül Filippo Della Vite, a lesiklók közt Max Perathoner esetében látszik potenciál.

A tengerentúliak közül az Egyesült Államok válogatottja szerepelt a legjobban. A férfiaknál egyetlen pódium volt az előző tél termése, Ryan Cochran-Siegle Gördenből hozott el egy harmadik helyet. A legjobb tízben még egyszer zárt, igaz, további hat alkalommal csak pár pozíció választotta el tőle. Elmondható, hogy a sífamília már 33 éves tagja nem emelkedett Bode Miller-i magasságokba. Az olimpián ugyanakkor lehet még egy nagy dobása. A múltbeli tapasztalatok alapján Bryce Bennett az óévben beleszólhat a dobogós helyekbe, jelesül Beaver Creeken, s főként Val Gardenán. A menetrend szerinti grödeni amerikai bravúrt tavaly bemutató Jared Goldberg és a fiatalabb Kyle Negomir a kiegészítőemberi szerepből lépne ki. Habár szuperóriásban is voltak erős pontszerzései, River Radamus kiemelten óriás-műlesiklásban viríthat nagyobbat. Jelen pillanatban váratlanul hatna, ha egyetlen dobogójára rá tudna pakolni egy újabbat. Alighanem utolsó idényének vág neki Tommy Ford. Az egykoron az óriás-műlesiklás elitjébe tartozott jenkitől érdemleges eredményt már nem nagyon lehet várni.

A juharlevelesek egyértelműen lesiklóiktól várhatnak extrát. A kanadai csapatból James Crawford képviseli a legnagyobb potenciált. A Szuper-G két évvel ezelőtti világbajnokának alapvetően hektikus idényét a mennyekig lökte a kitzbüheli lesikláson aratott győzelme. Nyolcszor járt egyébiránt a TOP10-ben, közte volt Kvitfjellből egy második helye. A vébén viszont pocsékul szerepelt. A korábbi vb-bronzérmes Cameron Alexander a vb második legsikló edzésén szakította el keresztszalagját.  Addig élete szezonját futotta. Két észak-amerikai kiesést követően csak egyszer szorult ki az első tízesből. Bormióban és Kitzbühelben eredményesen célozta meg a dobogót. A kanadaiak közül hagyományosan gyakorta bukkannak elő meglepetésemberek, ez a cím kijárhat akár Brodie Segernek, akár Kyle Alexandernek. A technikai számokban komoly gondjaik vannak, összesen 21 pontocskát sikerült két szakágban összegereblyézni. Erik Read – immáron az A-kereten kívül – kaphat lehetőséget.

Meglepően bő, 14 főt számláló A-kerettel vág neki a szezonnak a német válogatott. Dobogós hely nélkül telt el az előző tél, ami azért komoly csalódást keltett a szaksajtóban. Az előzetesen a kristálygömbre is esélyesnek tartott Linus Straßernek nagyon nem jött ki a lépés. Hétszer zárt a TOP10-ben, ám schladmingi negyedik helyénél nem bírt feljebb kepeszteni a listán. A vébén ugyanakkor bronzéremmel vigasztalódott. Reálisan tőle várható idén német férfi dobogó. A gyors számokban nem jött ki nekik a lépés. Andreas Sander visszatérése apró reménysugár lehet, cserébe nagy ígéretük, Luis Vogt lesérült a dél-amerikai edzőtáborban. Masszívabb német csapat formálódott óriás-műlesiklásban. Egy teljes szezont érintő kihagyás után Alexander Schmid jelenléte úgy kellett, mint egy falat kenyér. A mára rendszeres pontszerzőnek számító Grammel – Gratz – Stockinger triótól kevésbé nézné ki az ember a kiugró eredményt.

A szláv nemzetek kicsi csapatokkal vesznek részt a világturnén, legalább egy minőségi sízőt azért fel tudnak így is mutatni. A szlovének Miha Hrobat berobbanásának örülhetnek. A korábbi junior-világbajnok 30 éves korára érte meg a szintlépést, háromszor állt fel a dobogó harmadik fokára, közte egyszer a Lauberhornon. Korántsem pár kiemelkedő eredményről volt szó az esetében, hiszen nyolcszor zárt a legjobb tízben, emellé elhozott egy 8. helyet Saalbachból. Žan Kranjec változatlanul az óriás-műlesiklás szűk elitjében szerepel. Hat TOP8-as eredményébe megint belefért egy pódiumceremónia. Az utánpótlást Rok Ažnoh képviseli, mint korábbi ifjúsági olimpiai érmes és junior-világbajnok.

Némi meglepetésre tavaly Samuel Kolega szállította a horvát férfiak dobogóját. Madonnai pódiuma éles cezúraként hatott idényére: addig négyszer került a tízbe, utána viszont nem tudott igazán versenyképes maradni. Talán az esélyesség terhe bénította meg? Filip Zubčić hozott egy csomó értékes helyezést, kilencszer zárt a legjobb tízben, de az átütő siker ezúttal elmaradt a zágrábitól. Probléma, hogy mindkét számában kiszorult a legjobb rajtszámosok közül.

Madonna di Campiglio meghozta Albert Popov első Világkupa- győzelmét, Bulgária első sikerét 45 év elteltével. Az alig 160 centis specialista ezen kívül azonban csak egyszer zárt a TOP10-ben. A csehek a 3x Universiade-bajnok Jan Zabystřan felfelé ívelő formájában bízhatnak. Masszív pontszerző sorozatának végére egy 8. pozíció került Kvitfjellben. A szlovákok pontjai a Žampa- fivéreken múlnak, a tendencia szerint Andreas érhet el jobb eredményeket, kevésbé az idősebb Adam.

Északon a helyzet változatlan… Szűkös keretek, egy-két pontszerzésre érdemes sízővel. Svédország például egyet delegált az A- keretbe, négyet a B-be. Kristoffer Jakobsen szokott vagabund stílusán nem lépett túl. Az eredményesség a megszokott, vagyis jött néhány kiugró eredmény (dobogó Gurglban, negyedik hely Kitzbühelben), másrészt hatszor nullázott. Ha meglepetésembert keresünk egy olimpiai éremre, őt kell elsőként kiemelni. A B-keretből Fabian Ax Swartz rendelkezik a komolyabb pedigrével. Három pontszerzéséből volt egy 11. helyezés Alta Badiáról. A juniorok közt három vb-érmet szerzett fiatalember ifjúsági olimpiai érmes, még tinédzserkorú öccse, Alexander állítólag még komolyabb tehetség. Gustav Wissting az alkalmi pontszerző kategória. A finnek végre kineveltek egy potens alpesi sízőt. Eduard Hallberg remek utánpótláseredmények után már a felnőttek közt is megcsillantotta képességeit. Háromszor szerzett pontot, gurgli 8. helyezése volt a plafon. Oldalán Jesper Pohjolainen is be-beférhet a pontzónába. A gyors számokban Elian Lehto kapcsán mondható el ugyanez. A dánok az osztrák születésű Christian Borgnästől várhatnak pontokat óriásban. A balti térségből az észtek (Tormis Laine) és a litvánok (Andrej Drukarov) is hozhatnak pontokat a technikai számokban.

Az utolsó szezonjának vág neki Dave Ryding, a brit (skót) alpesi sízés élő legendája. Közeledve a negyedik iksz felé sem adja alább, mert bár dobogót a múlt télen nem szerzett, valamennyiszer pontot gyűjtött, háromszor pedig a TOP10-ben zárt. A világbajnoki hatodik helyre szintúgy büszke lehet. További jó hír, hogy egyfelől két másik pontesélyes sízővel állnak fel a szigetországiak (Taylor és Major), másrészt csak idő kérdése, mikor rúgják be az ajtót a komoly potenciállal rendelkező Carrick- Smith- testvérek. Utánpótlásversenyek érmeseiről beszélünk. A 18 éves Freddy EYOF-győztes, emellett junior-vb 6. és 7., ikertesója, Zak kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok. A náluk két évvel idősebb Luca pedig idén nyert bronzérmet a juniorok közt szlalomban.

Az előző télen inkább a statiszta szerep jutott ki a spanyoloknak, ám könnyen lehet, hogy fordulni fog a kocka a közeljövőben. Joaquím Salarich és Juan Del Campo párosa szlalomban, Albert Ortega óriásban alkalmilag síelhet második futamot, ám a jövő minden bizonnyal Aleix Aubert Serracanta nevével lesz kikövezve. EYOF-5., junior-vb-6., Universiade- győztes, s nem mellékesen Európa Kupa-dobogós a még csak 20 éves katalán fiatalember. A Pireneusok törpeállamának potentátja, Joan Verdú három erős TOP10-helyezéssel jelezte a többieknek, sérülése után sem szeretné, ha leírnák ők. Az andorrai – képességei szerint – oda-odaérhet a dobogós helyek valamelyikére. Belgium két világszinten jegyzett sízővel áll fel. Sam Maes mindkét technikai szakágban eredményes, kiemelten persze óriás-műlesiklásban veretes a statisztikája. Tavaly három TOP10-helyezést mutatott fel, nemrég Söldenben pedig megmutatta délelőtt, hogy egy futam erejéig bárkivel felveszi a kesztyűt. Armand Marchant terepe egyértelműen a szlalom, s bár felejthetően hangzik, hogy a legjobb tízbe Schladmingon kívül nem verekedte magát tavaly, fontos leszögezni, hogy hatszor került az első 15 közé. A görögök – amerikai útlevéllel is rendelkező – klasszisa, AJ Ginnisz december elején sérült le. Az azt megelőző két idény során láttuk, hogy a középmezőny elejében szereplő sízők közül azok egyike, akitől bármikor kinézünk egy dobogóvárományos menetet. A gyors számokban a liechtensteini Marco Pfiffner, valamint a chilei Henrik von Appen nevével is találkozhatunk a pontzónában. Több, mint kellemetlen, hogy a japán férfiak pont nélkül fejezték be az előző VK- szezont. A korábbi háromszori pontszerző, négy éve Madonnán 8. helyezett Kojama Jóhei indíthatja meg a távol-keletiek szekerét.

Ami a magyarokat illeti, Richard Leitgeb – a tervek szerint – idén is minden Világkupa- helyszínen el fog indulni szlalomban. A honosított osztráknak az előző télen nem volt esélye a második futamra, s minthogy idén a Dél-Amerikai Kupán való szereplése visszafogottabbra sikerült (két TOP10, egy dobogó), nehezen lehetünk optimisták. Az olimpiai indulásért várható Úry Bálinttal fog megküzdeni. A Fullsport SE sportolója nyert egy versenyt az Ausztrál- Új-Zélandi Kupában, ami nagy szó, lévén magyar születésű síző még sosem győzött kontinentális kupasorozatban. Erős ranglistás pontszámát sajnos nem sikerült azóta megismételnie, így az automatikus VK- indulás (egyelőre?) nem valósult meg. Várhatóan Szőllős Barnabást is újra látni fogjuk a Világkupában, az izraeli színekben versenyző síző kitzbüheli bukása után mind fizikálisan, mind mentálisan felkészült az újabb kihívásokra. Hajrá, fiúk!

A címlapkép forrása: ORF