Nyolc hónappal ezelőtt igazán emlékezetes világbajnokságot rendezett Saalbach- Hinterglemm, amit egy pazar hajrá követett a Világkupában. A legnagyobb glóbuszt másodjára megkaparintó Federica Brignone aztán pár nappal később súlyos, megeshet, hogy karrierzáró sérülést szenvedett az OB-n, ezzel a nemrég, 20 hónap után újra havas edzésekbe kezdő Petra Vlhová mellett még egy világklasszis került fel a maródiak listájára. A cortinai olimpia többeknek lesz az utolsó nagy fellépése. Lara Gut-Behrami le is nyilatkozta ezt, a svájci médiával menetrend szerint összekülönbözött egyéniség kimondva az ötkarikás aranyérmet favorizálja, kevésbé a VK- menetelést. Mikaela Shiffrin elszólásai sem azt feltételezik, hogy erőltetett menetre készülne, minthogy a Tofanén felettébb eredményes Sofia Goggia részéről is tökvilágos, miért vágott bele az újabb embert próbáló felkészülésbe, mindenféle sérülésnyommal a testén. Na, de akkor ki nyeri meg az összetett? A Ljutić- Aicher- Colturi tandem előidézi a generációváltást? Netán 11 év után eljöhet az osztrák lányok ideje? Blogunk megkísérli kibogozni a gordiuszi csomót. Blogunk, amely – még leírni is fura – ötödik olimpiai ciklusát zárja le hamarosan.
Lara Gut-Behrami – a legnagyobb (?) favorit (?)
Visszatekintve eddigi szezonbeharangozóinkra, elmondható, hogy még soha nem volt ennyire nehéz dolgunk. Így egy héttel Sölden előtt a fogadási irodák megosztottak abban a kérdésben, hogy ki lesz az évad bajnoka. Összességében olybá tűnik, hogy az utolsó szezonját megkezdő Lara Gut-Behrami elsőségét tartják a legvalószínűbbnek a bukmékerek.
Mint bevezetőnkben említést tettünk rá, Lara legfőbb célja Pekingben szerzett olimpiai bajnoki címének a megvédése, adott esetben az éremhalmozás. Másik oldalról nézve persze csábító lehet a harmadik összetett diadal is, mivel általa beérne egy másik svájci legendát, Vreni Schneidert a vonatkozó listán. Egy tételmondatban mindenesetre világosan megfogalmazható, miért ő lehet a legnagyobb esélyes: Ő az egyedüli olyan többszámos síző, akinek reális esélye van három szakágban versenynapot nyerni.
A benne rejlő potenciált jól érzékelteti, hogy múlt télen azzal együtt késztette kard-ki-kard csörtére a karrierje zenitjét élő Brignonét, hogy egyáltalán nem síelte meg a csúcsok csúcsát. Mint nyilatkozta Lara a vébé előtt, mentálisan, de főként fizikálisan fáradtnak érezte meg, s nem volt olyan testtája, amin nem lehetett felfedezni a versenysízéssel járó lila foltokat. Őszintén a nézők elé tárta, hogy legszívesebben azonnal befejezné az élsportot, ám mielőtt egy „angliai bejárónőként” helyezkedne el (férje, Valon Behrami mellett), a két világversenyre felszívná magát. Utoljára. A világbajnokság tőle kifejezetten pocsékul sikerült. Egyéniben nem termett számára babér (GS: 5., SG: 8.), s bár csapatkombinációban kapott egy ezüstöt, de az inkább volt köszönhető a zseniálisan szlalomozó Holdenernek.
A Világkupa- idény pedig felemásra sikerült. Egyfelől abszolvált két, már önmagában legendastátuszért kiáltó mutatót: elérte a 100. VK- pódiumot, valamint első női sízőként három különböző szakágban szerzett legalább 10 részsikert. Az érem másik serpenyőjébe kívánkozik, hogy „csak” háromszor nyert futamot (kettőt szuperóriásban, egyet óriásban), ebből kettőt a szezonzáró hetében; és a 10 dobogó sem közelítette meg csúcsidőszakát. A Szuper-G kis kristálygömbjét ismételten behúzta, hatodjára, viszont késhegyre menő küzdelem árán. A tizenöt darab TOP5-ös helyezés ugyanakkor masszívan stabil formát feltételez.
A legfőbb kérdés, mennyire hajtja szét magát a „mezei” VK- helyszíneken? Dominanciával a háta mögött utazna ki az olimpiára, avagy a professzionális formaidőzítést preferálja? Ezt csak ő maga tudja. A svájci médiával ugyanis ismét fasírtba került, így nyilatkozatstop lépett életbe.
A lehetséges riválisok köre
Az illendőség azt kívánja, hogy elsőként az Alpesi Sí Világkupa címvédőjéről írjunk – annak ellenére, hogy esélye sincs újrázni. Márciusban Federica Brignone ünnepelhetett pályafutása során másodjára kezében a legnagyobb glóbusszal, majd emberléptékkel nézve nem telt el pár pillanat, és az eufória pokoljárássá változott. Az Olasz Nemzeti Bajnokság óriás-műlesikló versenyén hatalmasat bukott, ami egyebek mellett a sípcsontot és a szárkapocscsont fejét érintő törést, valamint keresztszalag-szakadást eredményezett. Egy teljes hónap inaktív pihenés várt rá. Közvetlenül az esetet követően, majd júliusban feküdt műtőasztalra Fede’. Ezután fogott bele az erőnléti edzésekbe, magaslati bringatúrákba és túrázásba. A havas edzések egyelőre még hiányoznak, de lépésről lépésre halad a visszatérés felé. Ami esetében alighanem annyit jelent, hogy januárban megszerzi a kerettagságot, és ott lehet a hazai rendezésű olimpián. Minden más már tényleg csoda, s illúzió. Fájdalmas az egész történet egy olyan csupaszív sportoló kapcsán, aki karrierje csúcsát élte, elvégre az összetett mellett megnyerte a lesiklás és a GS szakági glóbuszát is, és Szuper-G-ben sem választotta el sok tőle. A 10 győzelmet és 16 pódiumot felesleges magyarázni.
Mint az alpesi síelés korszakos alakja, ezen a ponton szólnunk kell a Magas-Tátra büszkeségéről. Petra Vlhová a 2024-es jasnái óriás-műlesikláson szakította el keresztszalagját és belső szalagát, minek következtében egyrészt kiszállt a Shiffrinnel folytatott, addig fej-fej melletti küzdelemből, de ráment a teljes következő szezonja. Idén márciusban újraműtötték jobb térdét (porcleválással), majd nem sokkal később szakított edzőjével, Mauro Pinivel. Ezután kezdődhetett el az élsportolóhoz méltó meló. Az edzőtermekben megfelelő fizikális állapotba került, így új edzőjével, Matej Gemzával hétnapos edzőtáborba vonult a Stelvio- gleccserre. A tréner elmondása szerint legalább 50 minőségi edzésnap után lehet komolyan beszélni a Világkupában való indulásról. Vlhová álomszerű célja az olimpiai címvédés, s bár optimista, ő sem zárja ki azt a forgatókönyvet, hogy térde nem fogja bírni már a sorozatterhelést.
Brignone hiányában egyértelműen Sofia Goggia az olaszok megmaradt esélyese. Larához hasonlóan ő is háromszámos síző, ráadásul felfelé ívelő tendenciát láttunk tőle óriás-műlesiklásban. Ő maga a GS- dobogót tűzte ki célul, legalább egyet. A kockázatvállalás magasiskoláját láttuk tőle tavaly, de amint minden összeállt nála, s még a pályatűzés is megfelelt tempós kanyarvételeinek, csak hozott egy 5., és egy 4. helyezést. Ugyanakkor az negatív meglepetésként hatott, hogy lesiklásban csupán a harmadik helyen zárt év végén. Volt négy dobogója, nyert egyet, amikor leért, a 6. helynél nem zárt rosszabbul. Csak az a Sankt Anton-i versenynap volt fájó. A világbajnokságot is elszúrta kedvenc számában. Másrészt Szuper-G-ben harapósabb volt, a szezonnyitó győzelmét négy további dobogó követte, és a vb-n is közelebb állt ott az éremhez. Sok múlik azon, mire mennek szlalomos vetélytársai a stanglik közt, az azonban valószínűnek tűnik, hogy amennyiben Goggia visszaveszi a királyszám trónját, illetőleg tartósan elitszinten teljesít óriásban, feljebb léphet előző szezonbeli 3. helyéről.
Fura Mikaela Shiffrin nevét nem a favoritnak kijáró szegmensben megemlíteni. Márpedig az elmúlt két tél erre piedesztálja. A 2024-es évben két komoly bukást kellett elszenvednie. Januárban Cortina d’Ampezzón oldalsó szalagjai sínylették meg az esést, majd november végén – két szlalomos győzelmet követően – a killingtoni óriáson ritkán látható módon sérült meg: belefúródott hasába egy védőhálótartó. Két hónap után tért vissza a Világkupába, de szemmel láthatóan maradandó nyomokat hagyott agyában az odahaza történtek. A vébén kihagyta az óriást, s kizárólag a szlalomra helyezte a hangsúlyt. Öt századdal ugyan, de Saalbachban leszorult a dobogóról, Breezy Johnson oldalán viszont aranyérmet szerzett csapatkombinációban. A nyolcadikat, amivel beérte a csúcstartó Christl Cranzot. A rekordok pedig íródtak tovább, Sestriere-ben elérte 100. VK- elsőségét, majd Årében átadta a múltnak Ingemar Stenmark felülmúlhatatlan hitt pódiumrekordját.
Ezzel együtt kristálygömb nélkül maradt Shiffrin. Bár a fiatalok mind nagyobb kihívás elé állítják, könnyen lehet, hogy egy egészségesen végig vitt szezon során nem verik még meg szlalomban. Ám ez az összetetthez nem lesz elegendő, szükségeltetik hozzá egy legalább 500 pontos, de inkább a 2022/2023-as óriás-műlesikló forma. Állítása szerint összeszedte magát mentálisan. E tekintetben Sölden iránymutató lehet, nem is annyira a puszta eredmény, inkább az érzet alapján. Shiffrin egyébként a szezon második felében újra síelne szuperóriást, azaz egyértelműen célba vette a hatodik összetett elsőséget.
Emberi számítások szerint Lara, Goggia és Shiffrin közt dőlhet el ez az év, de azért nem szabad elfeledkezni a vezető sínemzetek további aranytartalékairól, no pláne a fiatalokról. Az osztrákok a lesiklók és a szlalomosok közt is szurkolhatnak aranyéremért a közelgő olimpián. Habár nagyot küzdött, végül nem védte meg címét a lesiklók közt Cornelia Hütter, tetejében a vb-n is lecsúszott az éremről pár század híján. Az érem másik oldala, hogy még sosem aratott egy télen háromszor diadalt a grazi hölgy, s például lesiklásban nem tudott a nyolcadik helynél hátrébb végezni. Az mondjuk minősítő körülmény, hogy egy egészséges Shiffrinnel a mezőnyben Conny éppen csak megvetette volna lábát az összetett tabella első tízesében. Legjobb osztrákként.
Túllépve az edzőkálvárián és az ÖSV-val lezajlott csörtéken (mindkettő esetben a menedzsmentjét, vagyis szüleit okolhatja leginkább), Katharina Liensberger két év után megtalálta újra a helyes utat. Legalábbis szlalomban. Mind a tíz versenyen a TOP10 között végzett, hétszer a legjobb ötben, háromszor pedig a dobogón. Hab a tortán, szerzett egy vb-bronzérmet. Benne volt a levegőben, hogy rutinjával kiénekli a sajtot Ljutić szájából, de végül nem sikerült négy év után a kristálygömböt felemelnie. Óriás-műlesiklásban viszont botrányosan rosszul szerepelt, hiszen söldeni 8. helyét követően csak két picike pontszerzésre futotta erejéből. A harminc környéki rajtszám érdekében el kellett indulnia nemrég a Dél-Amerikai Kupában. A célját elvileg elérte.
A svájci csapat második emberévé Camille Rast lépett elő. Mint a szlalom világbajnoknője, s mint négy VK- dobogó birtokosa. Stabilitása kiemelendő, tizenháromszor zárt TOP10-ben. A vb-cím után csökkent a koncentráció, kisebb sérüléssel is bajlódott, így nem sikerült trófeával zárnia az idényt. Az összetett 6. helyezésért minden dicséret megilleti, még egy apró, de annál jelentősebb szintlépéssel akár az idénydobogót is megostromolhatná. Sara Hector kétarcú idényt zárt márciusban. Összetett ötödik helyére büszke lehet, a harmadik legtöbb pontját szerezte egy tél alatt. Óriás-műlesiklásban felemásan szerepelt, mert míg volt négy dobogója, közte két győzelme és egy erősebb helyezése, a maradék négy versenynapon nem rúgott igazán labdába. Szlalomban remekül szerepelt a januári időszakban, rendre harcban volt a dobogós helyekért (kétszer fel is ért oda), egyébiránt bele-beleszürkült a mezőnybe. Az óriás címvédőjeként utazik az olimpiára.
A feltörekvő generáció négy elitsízővel képviselteti magát a mezőnyben, s mindannyian szintet léptek az előző télen. Még ha nem is került kristálygömb közelébe, a legnagyobb összetettes potenciál Emma Aicher kapcsán érezhető. Az anyai ágon svéd állampolgársággal is rendelkező 21 esztendős tehetség mindegyik szakágban pontokat szerzett a múlt idényben. Manapság nem megszokott, hogy valaki a két szélső szakágban szállítsa a TOP10-es eredményeket, márpedig Aicher a négy szlalomos bravúrszereplés mellé két lesikló dobogót. A második kvitfjelli futamon megnyerte élete első Világkupa- versenyét, majd szűk két héttel később La Thuilén megismételte sikerét, ott már Szuper-G-ben. S ne hallgassuk el, hogy mindkét gyors szakágban hatodikként zárt a vébén! Óriás-műlesiklás volt a gyengéje, két pontszerzésre futotta csak, a többi versenyen vagy nem kvalifikált, vagy a második futamban búcsúzott. Aligha képzelhető el, hogy már idén harcba szállhat a nagy kristálygömbért, de az bizonyos, hogy már csak idő kérdése ez nála. Hideg fej, remek sítechnika, professzionális stáb a háttérben. Minden adott.
Zrinka Ljutić szlalomos trófeáját láttuk jönni, de talán pár évvel később. Nem várt vele, hanem junior-korszaka végén szegődött a legendás Janica nyomdokaiba. Flachau rontását kivéve nem lehetett kiszorítani az első tízesből, a három győzelem és további egy dobogó elegendő volt a szakági pontverseny megnyeréséhez. Kellett persze hozzá Shiffrin kihagyása, ugyanakkor láttunk tőle olyan klasszis színvonalú sízést, például Courchevelben, amire talán még Mikaelának sem lett volna válasza. Nem mellékesen az utolsó két fordulóban megmutatta taktikus énjét a horvát: nem állt le viaskodni az amerikaival, hanem csak azt figyelte, hogy Liensbergertől ne kapjon sok pontot. Zrinka óriás-műlesiklásban is bekerült az élcsoportba. Killingtoni dobogóján túl háromszor zárt TOP10-ben. Középhosszú távon kacsintgat a Szuper-G felé, de ennek ideje nem az olimpiai idényben fog eljönni.
A harmadik zsenipalánta novemberben lesz még csak 19 éves. A szülők magáncsapatában készülő Lara Colturi körül izzott a levegő Söldentől a szezon végéig – úgy a lejtőkön, mint azon túl. Április végén egyes sajtóinformációk szerint küszöbön állt Daniela Ceccarelli lányának visszahonosítása, végül mégis megegyeztek az albánokkal, így továbbra is a balkáni országot képviseli a pályákon. (Nem nehéz az egész mögé anyagi finomzsarolást vizionálni.) Óriásban a Rettenbach-gleccseren elért 16. helyezése volt a „mélypont”, utána csak egyszer, egy hellyel szorult ki a legjobb 10-ből. Kétszer dobogóra állt, első felnőtt vébéjén (még ifiként!) egy 7. hellyel mutatkozott be. Szlalomban is állt egyszer pódiumon, a szezont szintén a 8-15-ös blokkban kezdheti meg. Mit lehet az influenszerként is rendkívül népszerű sportolótól várni? Alsó hangon VK- dobogók sorát, de érik az első győzelem is, uram bocsá’, valami fényesen csillogó medália az olimpián, vagy akár a kristálygömb (egyelőre még talán haloványabb) esélye.
A negyedik fiatal már a nyolcadik Világkupa-idényét kezdi meg jövő héten. Hiába azonban a számszerűsített rutin, Alice Robinson mégis csak 23 éves. 2019-es söldeni győzelme óta komoly hullámvölgyeket élt meg az új-zélandi lány. Nehezen viselte az európai életet, távol szülőhazájától, és utólag az is bebizonyosodott, hogy hiba volt Lindsey Vonn edzői teamjével a közös munka. Az előző tél óriás-műlesiklásban szinte tökéletesnek volt mondható. A kilenc VK- állomáson hétszer ünnepelt a dobogón, Kronplatzon győzött, Saalbachban pedig megszerezte első felnőtt világversenyes érmét. De csak szinte tökéletes, hiszen úgy a vb-n, mint a Világkupában alulmaradt az extázisba került Brignonével szemben. Utóbbihoz kellett Robinson két kiesése is. Figyelemreméltó, hogy szuperóriásban egy egész szezonon át kapargatta a TOP10-et, Kvitfjellben (4.) és Sun Valleyn (8.) pedig nagyot hasított. Lesiklásban szintén kipróbálta magát, egy pontszerzés lett a kirándulás vége. Az évtized végéig látni fogjuk őt még az összetettért harcolni, de mi azért meglepődnénk azon, ha az olimpia előtt lesiklásban hazardírozna.
Mi a helyzet a többiekkel?
Öt év után hódították el újabb, szám szerint harmadik Nemzetek Kupájukat az olasz lányok. Úgy szereztek szűk száz ponttal kevesebbet, mint az előző idényben hozott 3. helyezésük esetében, hogy nyolccal kevesebb versenyt rendeztek. Akkori 97 pontos átlagteljesítményüket 115-re tornázták fel, ami azonban főként két klasszisuk parádés mutatóinak volt köszönhető.
A hátország egyelőre nem látszik kidomborodni, de azért az új generáció már ott kopogtat az ajtón. A 34 esztendős Elena Curtoni keresztszalag-szakadásból való visszatérése nyögvenyelősre sikerült, jószerivel a vb-n elért 9. helye emelhető csak ki pozitívumként. Az igazi csalódást azonban Marta Bassino szolgáltatta azzal, hogy (egykori?) kiemelt számában, óriás-műlesiklásban rekordalacsony pontszámmal zárta az előző telet. Miközben a korábbi kétszeres világbajnok kicsúszott a rajtlista első húszasából, Szuper-G-ben betört a világelitbe. Pár századon múlt, hogy nem bravúrdobogóval zárja az idényt. A Delago- nővérek, az olimpiai bronzérmes Nadia, valamint a vb-n elért 8. helyén kívül terített betlit bemutató Nicol háttérbe kerültek, Laura Pirovano ugyanakkor szépen felzárkózott a bő élmezőnyhöz – mindkét gyorsasági számban. Legnagyobb reménységük vitán felül az a Giorgia Collomb, aki 18 éves létére máris felnőtt világbajnoknak mondhatja magát. Igaz, a csapatban szerzett aranyérmet, esetében azonban már a pusztán kerettagság minősítő érvényű. Az óriás-műlesiklás regnáló ifjúsági olimpiai és junior-világbajnoka már a Világkupában letette a névjegyét, hiszen háromszor zárt a TOP20-ban. Szlalomban akadnak hiányosságok Itáliában, még ha Peterlini és Rossetti mind többször mutat be erős futamokat.
Az, hogy Svájc szoros csatában alulmaradt az olaszokkal szemben, többféle módon alátámasztható. Occam borotváját alkalmazva a válasz egyszerűvé válik: Michelle Gisin. A kombináció kétszeres olimpiai bajnoknője közel 600 ponttal (!) gyűjtött kevesebbet, mint az azt megelőző idényben. (Akkoriban gyakorlatilag minden egyes versenyen elindult, ez előidézhetett kiégést nála.) Élete legerősebb szezonja után annyira szétesett szlalomban, hogy Flachau éjszakáján kijelentette, hátat fordít a szakágnak. Ezt követte a vb után az óriás, így a pályafutása vége felé tartó sízőre alighanem gyorsasági specialistaként kell tekintenünk. E tekintetben a három TOP10-helyezés után kinéz neki a negyedik olimpiai indulás, de extrát nehéz belőle kinézni. A szakvezetés mindenesetre visszaminősítette az A- keretbe.
Corinne Suter sem tudott megfelelni az elvárásoknak, igaz, nála fel lehet hozni mentségként, hogy 2024-es cortinai keresztszalag-szakadása utáni visszatérő szezonját taposta. Ha innen nézzük, két dobogója mellett a stabilitása (a vb-t beleértve nyolc TOP10) kiemelendő. A lesiklás olimpiai és korábbi világbajnoknője is túl van már a harmincon, és kétséges, szeretné-e még felvállalni azt az extra rizikót, ami szükségeltetik Goggiáék legyőzéséhez. Az idő múlását fájdalmasan érzékelteti, hogy Wendy Holdenerre jelenleg már veteránként kell tekintenünk. 2023 végi bokatörése után bölcs döntést hozott azzal, hogy nem siettette a visszatérést. Novemberre a szlalom elitjében síelt, összességében négyszer állt dobogóra, közte a vb-n is – mindannyiszor annak második fokára, amolyan „Holdener-esen”. Óriásban szintén araszolgatott felfelé a ranglistán. Mélanie Meillard kálváriája végére pont került: szlalomban nyolc alkalommal zárt a TOP10-ben, más kérdés, hogy a dobogóról rendre lemaradt, a vb-n pedig kiesett a második futamban. A 2023-as világbajnok Jasmine Flury egy teljes szezont hagyott ki porcsérülés miatt. A chilei edzőtáborban már teljesértékű munkát végzett, akárcsak az ifjú trónkövetelő Malorie Blanc, aki St. Anton-i „majdnem-győzelme” után most már komolyabb babérokra törne. Az A-keretből alighanem utolsó dobására készül a keresztszalag nélkül versenyző Joana Hählen, a korábbi VK- futamgyőztes Priska Ming-Nufer, de ott találjuk a nagyon hektikus Eliane Christen, valamint a sérülésből visszatérő Nicole Good nevét is. Az utánpótlásból Stefanie Grob emelhető ki, mint 3x junior-világbajnok, illetőleg az idén márciusban arany-ezüst kombóval zárt Jasmin Mathis nőhet fel mellé, rajtuk kívül még Janine Mächler és Anuk Brändli alkothat nagyot, főként szlalomban.
A Nemzetek Kupája címvédőjeként Ausztria csalódást okozott a nőknél. Vagy csak minden visszakerült a régi mederbe, mint két évvel korábban? A csapaton belüli hangulat jó ideje nem rózsás, erről előbb belső pletykákon keresztül lehetett hallani, majd egymás után publikálták lesújtó véleményüket a sportolók. Célkeresztben a női csapat kapitánya, Roland Assinger áll, aki állítólag gyakran lealacsonyító, becsmérlő, hovatovább félelmet keltő hangnemet ütött meg a hölgyekkel, emellett kritikával illették személyi döntéseit, melyeket következetlennek, szakszerűtlennek ítélték meg. A szószólók közt volt a tízszeres Világkupa-dobogós Tamara Tippler, valamint a Saalbachban az egyetlen osztrák női világbajnoki címet jegyző Stephanie Venier. Mostanra mindketten visszavonultak, akárcsak a reményteljes tehetségként számon tartott Salzgeber- nővérek, Amanda és Angelina. A hírek szerint a női csapat a kérdésben igencsak megosztott, hogy finoman fogalmazzunk. Azóta az ÖSV válságértekezletet tartott, a kommünikéből annyit mindenképp le lehet szűrni, hogy mind Assinger, mind pedig a palotaforradalomban közreműködő sportolók igyekeznek együttműködőbbnek mutatkozni a jövőben. Ebben a norvég válogatott éléről az ÖSV alpesi igazgatói posztjáért távozott Christian Mitter lenne a mérleg nyelve.
A rutinos sízők közül a gyorsaságiaknál Mirjam Puchnert kell kiemelni. Noha a Világkupában ritka vendég volt a legjobb tíz között, vb-ezüstérmével megmentette szezonját. Még egy olimpiai ciklus nincs benne, már 33 éves. Nina Ortlieb a 23. (!!!) műtétje után készül visszatérésre. Kétszer nyert futamot a Világkupában Albertville világbajnokának, Patrick Ortliebnek az üveglábú lánya. Venier távozásával muszáj lesz valakinek Hütter mellé felnőnie, méghozzá rendszeres jelleggel. A válogatottból Ariane Rädler részéről eddig csupán fellángolásokat láttunk, az A-keretbe sorolt, Európa Kupában eredményes, ám VK- szinten eddig teljesen súlytalan, már 27 esztendős Nadine Fest kapcsán sem látszik a nagy áttörés. (A harmadik EK- összetett siker is inkább karrierje megmentésére volt jó.) Ha már áttörés, akkor sokkal inkább az ifjúsági és junior-viadalokon összesen három aranyat és hat medáliát termelő Victoria Olivier esetén inkább valószínűsíthető. Akár óriás-műlesiklásban is. Ricarda Haaser a vb szuperóriásán szenvedett oly súlyos sérüléseket, hogy a közeli visszatérés egyelőre illúzió a számára.
A technikai számokban Liensbergeren túl a rendszeresen dobogóesélyes potenciál kevesekben látszik. Óriásban a rezzenéstelenül profi Julia Scheib, szlalomban az infantilis Katharina Truppe kelhet fel úgy, hogy a semmiből bravúrt ér el. Katharina Huber, vagy épp Stephanie Brunner alighanem addig indul a Világkupában, míg nem tör utat magának az utánpótlás. Éppenséggel az a Magdalena Egger, aki junior-korszakát rekordszintű éremterméssel zárta, ami aztán családját, egyben menedzsmentjét oly szinten felemelte a realitás talajáról, hogy rögtön magáncsapatot követelt az ÖSV részéről. Minthogy ezt nem engedélyezték, dacból a VK helyett inkább az Európa Kupára helyezték a hangsúlyt. Ahol aztán (egyelőre?) eltűnt a szürkeségben. Nina Astner nyerte meg az óriás-műlesiklók EK- pontversenyét, igaz, nagy volt ott a fluktuáció, ő pedig több versenyen el tudott indulni. Érdekes lehet még szlalomban az EYOF-győztes, junior-vb-ezüstérmes Leonie Raich, Benni Raich távoli rokona.
Az Egyesült Államok válogatottja épp leszorult a dobogóról a Nemzetek Kupájában. Az osztrákoktól mért közel 600 pontos differencia természetesen nem jelentéktelen, ám ha azt vesszük alapul, hogy mintegy 250 ponttal többet gyűjtöttek a jenki hölgyek, mint egy évaddal korábban (8 versennyel kevesebb lehetőségből), továbbá Mikaela Shiffrin 1400 helyett csak alig több mint 500 pontot csipegetett össze, ki lehet jelenteni: masszívan versenyképes csapatot raktak össze a tengerentúlon. Lényegében valamennyi szakágban.
A gyorsasági számokban Lindsey Vonn 5 és fél évet követő visszatérése szolgáltatta a szenzációt. Térdprotézissel a lábában ugyanazt a maximális kockázatvállalást láthattuk tőle, mint fénykorában. Az olimpiai érmet hajszolja, könnyen meglehet, hogy az olimpiát követően azonnal és véglegesen vissza fog vonulni. Esélyei felemásak: visszatérő hétvégéjén hozott egy 4. és egy 6. helyezést, a szezonzárón pedig dobogóra állt Szuper-G-ben; másrészről a vb-n nem volt igazán versenyképes, a Tofanán pedig bukást szenvedett el. A számok azt mutatják, hogy a rövidebb számban lehetnek vérmesebb reményei.
A konkurencia pedig erős lesiklásban. Lauren Macuga például 23 évesen berúgta a világelit ajtaját. Január derekán Sankt Antonban még némileg váratlanul hatott a halászsipkás lány győzelme, amit egy hónappal később egy vb-bronz követett (ugyancsak Szuper-G-ben), március elején pedig pár századon múlt a királyszámban aratott siker. Doppingvétségét követő első szezonja még igencsak hektikusra sikeredett, tavalyi év elejére viszont szemmel láthatóan sokat javult Breezy Johnson lécbiztonsága. Fokozatosan lépegetett előre, ám egy-két kanyarban rendre rontogatott. Aztán egy VK- 4. helyes főpróbát követte a gálaelőadás: világbajnok lett lesiklásban! Láttunk már meglepetéssikert DH-ban, de wyomingi lányból kinézzük azt, hogy tartóssá teszi pozícióját az elejében. Kulcscsonttörése után megjárta a hadak útját, kétséges volt visszatérése, ehhez mérten szépen mutatott idén Jacqueline Wiles neve mellett a két TOP8-as eredmény.
Óriás-műlesiklásban széles a választék. Shiffrin kiválásával Paula Moltzan vette át a vezérszerepet. Világbajnoki bronzérme nem a semmiből érkezett: két ötödik és egy harmadik helyezéssel vezette útját karrierje első nagy sikeréig. Hajlamos rengeteg rizikót vállalni, nem mindig fér be a kapuba, ám ha nagyobb reccs nélkül leér, bárkit legyőzhet. Szlalomban szintúgy közel került a kiemelt csoporthoz, ott a két bombafutam nem akar egy nap alatt összejönni. A vébén sem sikerült, mert ha igen, akkor az a 2 század, amivel leszorult a dobogóról, a magára fordult volna. Csapatban világbajnok társa, Nina O Brien alaposan összepattintotta magát a múlt szezonra, neve rendszeresen szerepelt a legjobb tíz síző közt óriásban. Jelzésértékű még, hogy a déli féltekén két győzelmet aratott szlalomban. A jobb rajtszám újabb esélyeket teremthet. Mindkét technikai számban szintet lépett A J Hurt. Minden értelemben véve extravagáns lénye az esetében nem hátráltató tényező, hanem legális doppingszer. Kiemelendő még az amerikai bajnok, junior-vb-érmes tehetség, Elisabeth Bocock személye. Bár nem került a válogatott keretbe, nem lennénk meglepve, ha az észak-amerikai kupasorozat helyett Európában töltené a tél nagy részét. Årében csak hozott egy 14. pozíciót…
A nemzetek közti összesítés következő két helyén a skandináv nemzetek végeztek. Azzal nem írunk újdonságot, hogy Svédország 1500 pontjának a fele a fentebb már említett Sara Hectorhoz fűződött. Azzal sem, hogy a maradék zömét a technikai sízőik, különösen szlalomosaik gereblyézték össze. Anna Swenn-Larsson végre ismét a régi önmagát idézte. Határozott és tűpontos volt az esetek többségében. Kétszer állt dobogón, hatszor végzett a legjobb tízben. Négy gyöngébb versenye akadályozta meg abban, hogy a pódiumon zárja az évadot. A 20. életévét nyáron betöltött Cornelia Öhlund megcsillantotta a tehetségét az év elején. Egyrészről azzal, hogy megnyerte a junior-vb-t, másrészt két TOP10-helyezésével a Világkupában. Vele szemben nagyon nem ment Hanna Aronsson Elfman szekere. A juniorok korábbi 3x vb-aranyérmese szorgosan gyűjtögette a pontokat, de a kiemelkedő eredménytől távol maradt. Egészségi problémákkal kínlódik évek óta. Egy fájó hiányzó máris hiányzik a keretükből: Lisa Nyberg az argentínai edzőtáborban szenvedett műtéttel járó térdsérülést. A teljes idényt ki lesz kénytelen hagyni.
A norvég csapat alfája természetesen idén is Kajsa Vickhoff Lie lesz. Régóta tudvalevő, hogy ereje nem a csúszási szakaszokban van, ő a tempós kanyarvételek nagy mestere. Ennek megfelelően – ha gyakrabban bevállalja – óriás-műlesiklásban is megérkezhet a nemzetközi mezőny elejébe. Szuperóriásban ehhez nem férhet kétség. Garmisch-Partenkirchenben dobogóra állt, amit a világbajnokságon is meg tudott ismételni, és harcban volt a szezondobogóért. Lesiklásban egy nagy fellángolása azért volt. Hol másutt, mint az olimpiai lejtőn szorongatta meg Goggiát?! Nem Lie szállította egyedül a norvég lányok dobogóit. Thea Louise Stjernesund becsatlakozott mellé, mi több, Sestriere-i harmadik helyén felül három negyedik helyre is jó volt óriás-műlesiklásban. Nem érdemtelenül zárta az évadot ugyanezen pozícióban. Mina Fürst Holtmann mindkét technikai számban szorgosan hozta a pontokat, leginkább a 11-20. helyek tartományában. Két magas pénzdíjazású helyszínen, Söldenben és Flachaun, valamint a szezonzárón azért a legjobb tízhez is becsatlakozott. Túl a harmincon, könnyen lehet, hogy az utolsó olimpiájára készül. A gyors szakágakban Marte Monsen hozott már néhány emlékezetes futamot, szlalomban pedig a tavalyelőtti EK- győztes Bianca Bakke Westhoff bizonyíthat.
A német szurkolók minden versenynapon számíthatnak szép eredményekre a nőknél, és nem csupán Aicher jóvoltából. Rebensburg visszavonulását követően Kira Weidle- Winkelmann volt lesiklásban a germánok vezére, az elmúlt két szezon alapján ez megszűnni látszik. Az öt TOP10-helyezés tőle karcsú mutató, különösképp a hét bukovári verseny mellett. A családalapítás, pontosabban a házasság mintha elvette volna a fókuszt. Lena Dürr ellenben zsinórban ötödik idényét zárta úgy, hogy végig dobogós helyekért küzdött szlalomban, továbbá óriás-műlesiklásban a múlt évtized eleje óta nem tapasztalt szintre fejlesztette vissza magát. 34 évesen. A vb-n például egész bravúrosan szerepelt a 9. helyével. Az érem másik oldala: szlalomban egyetlenegy hellyel végzett előrébb. A VK-ban szlovéniai kiesését kivéve mindig a legjobb tízben zárt, négyszer állt dobogóra. Bő merítési lehetőség nincs a németeknél, az meg beszédes, hogy két kerettag, Fabiana Dorigo és Jessica Hilzinger kontinentális sorozatokban is rajthoz állt, még nyáron is a déli féltekén. Valóban, rajtszámuk hagyott kívánnivalót maga után.
A francia válogatott keret igencsak népes lesz idén, 13 főt számlál. Amúgy meg a megbízható, de extrától mentes rutin és a visszafogottan tehetséges fiatalság elegye. A múlt télen is Romane Miradoli mentette meg a gall leányok becsületét azzal, hogy La Thuilén dobogóra állt. Ezen felül sem volt oka pironkodásra, az öt TOP10-helyezés tőle átlagon felüli mutató volt. A gyorsasági számokban bevethető Laura Gauché észrevétlenül maradt múlt télen, akárcsak az óriás-műlesiklásban csak néhány aprópontot szerző Clára Direz. Mindhárman túlvannak már a harmincon, így felvetődik a kérdés, ki veheti át helyüket? Lesiklásban az újdonsült junior-vb-bronzérmes Garance Meyer lehet a jövő ígérete. A belső rivalizálás éltető erőt indukálhat szlalomban. Marie Lamure kerek száz pontjával volt a legeredményesebb, kétszer is közel járt az első tízeshez. Clarisse Brèche szintúgy kvalifikálta magát a Világkupa-döntőre, más kérdés, hogy a vb-n, GS-ben bukott, és ott le is zárult számára a szezon. Chiara Pogneaux részéről is láttunk bíztató futamokat, futamrészleteket, ám a 2001-2002-es generációból Marion Chevrier törheti talán leginkább át azt a bizonyos falat. Imponáló magabiztossággal – többek közt három sikerével – nyerte meg az Európa Kupa szakági pontversenyét, illetőleg nyáron a Dél-Amerikai Kupát is behúzta. Előbbi azért is komoly fegyvertény, mivel az utóbbi évtized legdurvább mezőnye gyűlt össze, egy sor fix VK- induló volt vetélytársai közé.
A szlávoknál Ljutić előre kalkulálható berobbanásán túl nagy változások nem történtek, s igazán nem is várhatók. A szlovének részéről Ilka Štuhec az olimpia után szögre akasztja versenysíit. Mellette szól, hogy a világversenyekre nagyon fel tudja szívni magát (idén is hozott egy 11. helyet), valamint szereti az olimpiai lejtőt. Ötször állt dobogóra Cortinán, idén pedig a TOP10-ben zárt. Két juniorok közt szerzett vb-érem után Neja Dvornik végre a felnőttek közt is fitogtatta a tudását. Legalábbis Ana Bucik Jogant világosan lelépte óriásban. Andreja Slokar pedig akár sötétló is lehet az olimpián. December óta – flachaui kiesésén kívül – mindannyiszor a legjobb tízben zárt, a szezont pedig a dobogó harmadik fokán fejezte be. Nem mellékesen ő is világversenymenő: Cortina 5., Peking 5., Saalbach 6.
Ester Ledecká változatlanul két külön sportágban tartozik az elithez. Jelesül hódeszkában harmadik világbajnoki címét szerezte meg előző télen, egy hónappal előtte pedig alpesi síben szerezte meg első vb-érmét, egy bronzot. Habitusát érdekes kettősség jellemzi újabban: edzéseken szinte esik-kel a maxra pörgetett rizikó miatt, téthelyzetben viszont elkezdett racionálisan síelni. Hétszer zárt TOP10-ben, jelen pillanatban olybá tűnik, lesiklásban erősebb lehet. A lengyelek évtizedek óta várják az újabb pódiumot, ám Maryna Gaşienica-Daniel kapcsán olybá tűnik, ezt a magasságot már nem sikerül megugrania. Elvedina Muzaferija feltette a sítérképre Bosznia-Hercegovinát. Igaz, két év után megint visszasüllyedt az alkalmi pontszerző kategóriába.
Martina Dubovská részéről a zsinórban második pocsék szezon már nem fért bele, a novemberi rajtot harmincon túli rajtszámmal fogja elkezdeni. Dženifera Ģērmane helyzetét egy darabig menteni fogja a védett ranglista. Tavalyelőtti berobbanása után Lettország első VK- pódiuma és a kiemelt rajtszámok lebegtek a levegőben, egy térdsérülés aztán egy darabig elvette ennek esélyét.
A kanadai lányok (s jobbára is a fiúk is) kivétel nélkül közösségi finanszírozással élik álmukat, és vezetik versenyzői karrierjüket. A világbajnoki trónjától Saalbachban megfosztott Laurence St-Germain erőteljesen kezdte a szezont, ám idővel kiújultak gerincsérülései. Valérie Grenier sérülésből visszatérve két erős helyezést szállított az óévben, amire rárakott még további három TOP10-helyezést. Tehetsége, munkabírása és remek mentális képességei nyomán olyan szcenárió nincs, hogy nem tér vissza az óriás-műlesiklók közvetlen elitjébe. A szokásos szalagsérülések mellet vállműtétre kényszerült, s bár rehabilitációja jó tempóban valósult meg, a visszatérés testileg és mentálisan egyaránt nehézkes tud lenni. A 2024-es junior-világbajnok Britt Richardson komoly tehetségnek számít szakmai körökben, az Észak-Amerikai Kupa összetettjének megnyerése után múlt télen a Világkupában is letette a névjegyét. A szlalomos Ali Nullmeyer egy-egy futam erejéig megvillanhat. A technikai számokban Amelia Smart, Sarah Bennett és Cassidy Grey, a gyorsasági futamokon Kiara Alexander gyűjtögethet pontokat.
Zárásként a szívünkhöz legközelebb állókról is szólunk, már csak azért is, mivel mindkettőjüknek szurkolhatunk a Világkupában és (ha nem történik valami nagy baj) az olimpián is. Tóth Zita lassan két éve tagja az APEX2100 nevű nemzetközi csapatoknak. Ez a francia központú műhely arra hivatott, hogy a tehetséges, de nem a vezető sínemzetekhez tartozó sízőket patronálja, magasszintű edzéslehetőséget biztosítson a számukra. Szeptember elején például Zermatton töltött négy napot, ahol többek közt a HEAD által lábára hangszerelt sícipőket is eredményesen kipróbálhatta. Korábban norvégiai edzőtábor, erőnléti edzések hosszú sora Tignes-ben, valamint egy szardíniai csapatépítő időszak szerepelt a programjában. Zita így írt Facebook-oldalán tapasztalatairól: „A gleccsereken sokat finomítottunk a technikámon, s ezúttal az óriás-műlesiklást is többet gyakorolhattam, mint a szlalomot. Az erőnléti edzéseket is személyre szabtuk, úgy lettem erősebb, hogy mégis könnyebbnek, atletikusabbnak, robbanékonyabbnak érzem magam síelés közben. Azt hiszem az utóbbi évek legeredményesebb fizikális felkészülése áll mögöttem.”
A Vasas SC-vel 2030-ig hosszabbító kiválóságunk erős szezont zárt tavaly. Noha a Világkupában még várat magára a pontszerzés (Levi, Gurgl és Flachau szerepelt programjában), az Európa Kupában szép számban gyűjtögette őket. Ahrntalon egyszer a TOP10-be is beverekedte magát, s csak két versenynapon maradt pont nélkül. Tegyük még egyszer hozzá, hogy a tavalyi EK jóval erősebb volt, mint az előző évi. Ehhez képest 45-ről 85 pontra tornázta szezonbeli pontjai számát. Emellett megnyerte egy NC- és egy NJC- kategóriás versenyt, valamint volt még egy dobogója egy NC-n. A vb-n kiesett az első szlalomos futamban, GS-ban a 41. helyen zárt. Szlalomban jelenleg a 86. helyet foglalja el a világranglistán (21.50-es FIS- pontszámmal), amivel automatikus Világkupás indulási jogát megtartotta szlalomban, mint ahogy szinte biztosan ő fogja képviselni a magyar női alpesi síelést Torinó-Milánóban. Zita posztjai azt valószínűsítik, hogy többször látjuk majd nevét óriás-műlesikló versenyeken is.
Szőllős Noa is lépésről lépésre halad előre céljai elérése felé. A 2020-ban ifjúsági olimpiai ezüst- és bronzérmet szerzett, magyar születésű, de már jó ideje izraeli színekben síelő 22 éves sportoló a családi egyesület, a Nivelco Racing Team támogatásával készül. Neki az óriás-műlesiklás a kiemelt száma, jelenleg a ranglista 79. helyén áll (21.95-os pontszámmal), ugyanakkor ő egy másik számban, szlalomban (136., 23.28) is VK- indulási jogot szerzett. Pontosabban megtartotta, hiszen az elmúlt szezonban a levi és a semmeringi műlesikláson is rajthoz állt. A két ünnep közti, valamint a Kranjska Gora-i óriás-műlesiklás mellett. Idei VK- programja ugyanígy fog kinézni, s persze végig tolja a teljes Európa Kupa-idényt. Az olimpián a két technikai szám mellett a Szuper-G-t is kinézte magának, de ahhoz még javítania kell pontjain.
Az EK-ban nyolc ponttal többet szerzett Noa, mint egy téllel korábban. Az elsőszámú regionális kupasorozatban inkább szlalomban jött ki számára a lépés, január végén és február végén volt egy háromversenyes pontszerző sorozata (24. és két 21. helyezés). Ami az óriást illeti, ott két 21. helyezés került a neve mellé, egy a decemberi zinali, egy a januári Puy Saint Vincent-i versenyen. Három győzelemmel és kilenc dobogóval gyarapította sikerlistáját az egyéb nemzetközi versenyeken. A világbajnokságon helyezetlenül zárt, szlalomban az első, óriásban a második futamban esett ki.
Elmondása szerint jól sikerültek a nyári erőnléti, majd havas edzések, folyamatosan javultak az erő- és állóképességi adatai. A magaslati kerékpározás mellett a spartan race nevű, tekintélyes fizikumot igénylő akadályversenyt is többször teljesített. A jövőben nagy fantáziát lát ebben a sportágban is. Edzőpartnere a magyar válogatott Polányi Lili is sokat segített neki, úgy szakmailag, mint emberileg. Noa jelenleg Lappföldön készül a szezonrajtra. (TikTok-csatornáján rendszeresen közöl hangulatjelentéseket. Mondjuk így. 🙂 )
Noa videóban is üzent Leviből, amit itt tekinthettek meg.
Viszlát, hölgyek! (repens)
A 2024/2025-ös idény során, vagy azt követően visszavonuló síelők listája a hölgyeknél nem túl hosszú, igaz, veretes. Elsősorban az osztrákok szomorkodhatn(ná)nak – már ha náluk nem a “van másik” lenne az örök alapelv…
Stephanie Venier alig több mint 31 évesen döntött a visszavonulás miatt. Az innsbrucki gyorssíző 2013-ban debütált a világkupában, karrierje alatt 3 Vk-versenyt nyert meg, és 12-szer fért fel a dobogóra. 2019-ben a lesikló pontverseny 2. helyén végzett. Amire igazán büszke lehet, az persze nem ez, hanem a három világbajnoki érme (a csapatbohóckodás bronzát is jóindulattal teljes értékűnek számítva), kiemelten a 2025-ös szuper-G megnyerése. Ezt követően döntött úgy, hogy a csúcson fejezi be: elmondása szerint már nem érzi magában a belső motivációt, és szeretné megőrizni egészségét.
Tamara Tippler 34 évesen vonul vissza, Venierhez hasonlóan személyében is gyorssízőt veszít az osztrák csapat, elsősorban szuper-G-ben jeleskedett. A stájer hölgy 2011-ben debütált a Világkupában, 10 dobogója mellett leginkább azt hiányolhatja, hogy a győzelem ízét soha nem érezhette meg. Elindulhatott két olimpián is, 2022-ben szuper-G-ben a 4. helyet szerezte meg. Három VB-n is lécre állhatott, stabil top-10-nél többre itt nem futotta. Tippler 2023-tól “szülési szabadságon” volt, és bár visszatért, folyamatos sérülései miatt a végleges visszavonulás mellettt döntött.
Szintén az osztrák visszavonuló gyorssízők táborát gazdagítja Michelle Niederwieser is, igaz, a mindössze 14 Vk-indulást és egy-két pontszerzést számláló hölgyet vélhetően kevesebben fogják hiányolni.
A svéd Charlotta Säfvenberg is visszavonult: egykor szép eredményeket ért el szlalomban, olimpián és VB-n is indult, de 2022 óta nem versenyzett a Vk-ban makacs sérülése miatt. 31 évesen végül bejelentette visszavonulását. A svájci csapatból Elena Stoffel tűnt el, 10 évvel Vk-debütálása után – 2019-ben szlalomban VB-részvételig jutott, de a Vk-ban pontszerzéseknél többre nem vitte, záróidényében pedig már a 2. futamba is ritkán kvalifikálta magát. Az olasz csapatból Vera Tschurtscenthaler adta fel 28 évesen a második futamokért való állandó – és sokszor sikertelen – küzdelmet.
Visszavonul a kanadai születésű, ám német színekben versenyző Roni Remme. Még kanadai színekben olimpián és VB-n is indult, sőt, a Világkupában 2019-ben Crans-Montanán dobogóra is állhatott – igaz, “csak” kombinációban, 2. helyet szerzett. Az országváltás után már nem voltak számottevő eredményei. A németek Anna Schillingert is elvesztették, a 24 éves gyorssíző 2021 óta hiába hajszolta a VK-pontokat, és bejelentette visszavonulását.
A címlapkép forrása: ORF
Síparadicsom Blog 