Az időjárás sajnos nem volt kegyes a szezonzáró első versenynapjához. Előbb az éjszakai havazás miatt tolták el a programot, de a kaput a pályamunkások hathatos közreműködésének hála nem az, hanem az időközben megerősödő szélmozgás tette be. Egy újabb félórás halasztást követően – a hasonlóan cudar előrejelzéseket figyelembe véve – úgy döntött a versenyirányítás, hogy törli a lesiklásokat. Minthogy Világkupa-döntőn nem lehet halasztani, a szakági kristálygömb verseny nélkül került Federica Brignone, ill. Marco Odermatt birtokába.

Az Egyesült Államok nyugati részén található Idaho állam legismertebb üdülőparadicsoma Sun Valley. Csaknem fél évszázada szerepelt itt legutóbb a Világkupa mezőnye. 1977-ben a helyi hős Phil Mayre diadalmaskodott szlalomban, míg óriás-műlesiklásban – a két évvel korábbi, másik versenyhez hasonlóan – Ingemar Stenmark vitte a prímet. 1975-ben Gustavo Thöni győzött szlalomban. 2019-ben tért vissza az élsporthoz a síterep, akkor az Észak-Amerikai Kupa legjobbjai vetélkedtek a két technikai számban. Élhetünk a gyanúperrel, hogy ha egyszer az USA-ban valamit a legmagasabb szintre fejlesztenek, egész biztosan nem csak egyetlen beugrás miatt teszik, azaz viszontlátjuk még a helyszínt a későbbiekben is.

A „Challenger” névre hallgató vadonatúj Világkupa-lejtőt jellemzően élvezték a sízők. Különlegessége abban áll, hogy érdemi csúszószakasz híján gyakorlatilag nem nagyon kell tojástartásban maradnia a sízőknek. A Marco Odermatt szerint a Beaver Creek-i Birds of Preyt felidéző meredek szakaszokkal rendelkező pályán egyik nyújtott ív követi a másikat, amelyek bizony megkövetelik a technikailag tiszta léchasználatát akár a kanyarulatok be-, akár azok kimenetében. Habár akad két ugrató a lejtőn, de azok messze nem annyira relevánsak, mint másutt.

Az egyetlen, pénteken megtartott gyakorláson Alexis Monney érte el a legjobb időeredményt, mögötte Florian Schieder és Daniel Hemetsberger végzett a listán. Többek nagyon sokat tartalékoltak, von Allmen a 13., Paris a 17., Odermatt a 20. helyen zárt. A szakági pontverseny még nem dőlt el, de nem is maradt igazán nyílt. Odermatt 83 ponttal állt von Allmen előtt, azaz az ifjú világbajnok csak abban az esetben fordíthatott volna helyzetén, amennyiben behúzza a szezonzárót, Odi’ pedig a 15. helynél nem végez előrébb. A 25 fős rajtlistáról hiányzott két sérült, Cameron Alexander és Mattia Casse. Hiányukat az 500 pont fölötti teljesítménye jogán Loïc Meillard, valamint a junior-világbajnok Felix Rösle pótolta.

Az éjszakai heves havazás átírta a forgatókönyvet. Az eredetileg – magyar idő szerint – 18 órakor kezdődő versenyt három órával csúsztatták. Ennyi időbe telt, míg a pályamunkások letakarították a pályát. Pontosabban annak csak egy részét. A versenyigazgatás döntésének megfelelően ugyanis csak a Szuper-G rajthelyéről tudták volna elindítani a versenyzőket. Csak az a „volna” ne lett volna… Időközben megerősödött a szélmozgás, ami miatt előbb félórával eltolták a prognosztizált kezdést, majd minthogy a helyzet csak tovább eszkalálódott, s javulásra az előrejelzések szerint nem lehetett számítani, törölték a lesiklásokat.

Véglegesen, minekután a Világkupa-döntő szabályrendszere értelmében itt semmilyen mód nincs pótlásra, dacára a hétfőre helyezett szünnapnak. Szurkolói, szervezői, média- és szponzorációs szempontból sem jó döntés, viszont legalább logikus. Gondoljunk csak el néhány kérdésen: 1) Ha a célvonal, ti. a meghirdetett VK- finálé után is rendeznek kristálygömböt befolyásoló versenyt, akkor ez mennyire fair az élen állóval szemben? 2) Egész pontosan mi szab határt a pótlásnak? Addig próbálkoznak, míg alkalmasak nem lesznek a körülmények? (Random VK- versenyt azért nem pótolnak pl. hétfőnként, mivel következő hétvégén, esetleg már hétköznap új helyszínen folytatódik a naptár.) Igazságot tenni nehéz, ám ebben a helyzetben a helyes döntés született meg.

Nem a mai napon múlt Marco Odermatt címvédése. A szám két évvel ezelőtti világbajnoka egyéni rekordpontszámmal vezette már Sun Valley előtt a tabellát, és bár két győzelmével talált egy riválist Franjo von Allmen személyében, a négy második helyezés, és a stabilabb összteljesítmény nyomán kétség sem férhetett végső sikere jogosságához. Mint ahogy a helvét 1-2-3 is bőséggel indokolható az idény végeztével: kétszer tarolták le a dobogót, hatszor arattak kettős diadalt a nyolcból – nincs miről beszélni. Az ezüstérmet a vb-címe mellé két VK- sikert és öt pódiumot begyűjtött von Allmen nyakába akasztották, míg a bronz Alexis Monney birtokába került. Bormiói győzelmét kitzbüheli második hely követte – a 25 esztendős sportoló volt a szezon meglepetésembere, a dobogóról épp csak lecsúszott Miha Hrobattal együtt.

---

Sun Valleyben 1977 óta szerepeltek újra a Világkupa legjobbjai, akkor óriás-műlesiklásban Lise-Marie Morerod megismételte két évvel korábbi sikerét, míg szlalomban a francia Perrine Pelen győzött. 1975-ben pedig Hanni Wenzel vitte a szlalomot Annemarie Moser- Pröll előtt.

Mint már előzetesünkben hosszasan boncolgattuk, lesiklásban háromtényezős maradt az egyenlet a VK- döntő előtt. A minden idők legidősebb futamgyőztesének kijáró statisztikát egymás után tíz alkalommal felülírt Federica Brignone karrierje kimagaslóan legjobb szezonját síeli. Enélkül aligha írhatnánk most arról, hogy az Aosta- völgyből érkező olasz klasszis, mint egy eredendően óriás-műlesikló, élről várja az utolsó futamot a királyszámból.

Aki nem szereti a részletekbe menő számolgatást, két tételmondattal rövidítenénk le az esélyeket: 1. ha Cornelia Hütter a dobogónak legalább a második fokára állva megelőzi Brignonét, címet véd; 2. ha Goggia úgy győz, hogy közben Fede’ nem közvetlenül mögötte végez, akkor behúzza negyedik szakági elsőségét. Az olasz lányok utóbbi időben látott teljesítményét látva más egyéb alternatíva nem nagyon volt benne a kalapban.

A rajtlista igencsak hiányos volt, pediglen a pontverseny 25. helyén még egy holtverseny is megdobta a létszámot. Ester Ledecká másik sportága világversenyét előnyben részesítette, s milyen jól tette, hiszen aranyérmet szerzett a hódeszkázók párhuzamos óriás-műlesikló viadalán. Szintén távol maradt a megmérettetéstől Michelle Gisin, aki az egyetlen megrendezett edzésen tökutolsóként zárt, és teljesen kilátástalannak érzékelte helyzetét. Stephanie Venier térdfájdalmakkal küszködik, s bár az edzést ő is bevállalta, azután úgy döntött, felesleges kockáztatni. Sem fizikai, sem mentális értelemben nem érzi késznek magát, világbajnoki számában, szuperóriásban sem fog elindulni. A junior-világbajnok Stefanie Grob pedig inkább az Európa Kupa nagydöntőjére fókuszál, elvégre egyetlen automatikus rajthelynél többet ér egy teljes idényre szóló tuti indulási jog. Mint az várható volt, az 500 pont fölöttiek táborából Alice Robinson ugyanakkor vállalta az indulást a leggyorsabb számban.

A már említett pénteki edzésen két svájci zárt a lista első két helyén. Lara Gut-Behrami ízléséhez közel áll a technikás, nyújtott kanyarulatokra épülő, csúszási fázist szinte teljesen nélkülöző lejtő. Corinne Suter, illetőleg Cornelia Hütter is azonnal elkapta a pálya ritmusát, ugyanez nem volt elmondható Federica Brignonéról, aki panaszkodott is hosszasan. Igaz, Fede’ hajlamos elrejtegetni valós potenciált a gyakorlásokon. A éjszakai havazás a női nyitóverseny kezdési időpontját is megtolta egy keveset: 19:30 helyett 22 órakor rugaszkodott el az első síző a startállásból. Megint csak a „volna”… A viharos szél miatt az egész szezonfinálé egyik legjobban várt versenye ment sutba.

Federica Brignone egészen fantasztikus szezonját méltán illusztrálja, hogy ezúttal már a királyszámban sem talált legyőzőre. Szezondobogóra csak egyszer, a 2019/2020-as (Covidos) évad végeztével állhatott fel, Corinne Suter kristálygömbjére azonban semmiféle veszélyt nem jelentett. A mostani télen mindhárom emblematikus helyszínen pódiumon végzett: Sankt Antonban és Garmisch-Partenkirchenben csúcsra tört, Cortina d’Ampezzón pedig harmadikként zárt. A másik kétszeres győztes Cornelia Hütternek tehát nem maradt esélye megvédeni címét, egyszersmind átrúgta a labdát Liensbergernek, nyerje meg ő az ÖSV- küldöttség egyetlen kristálygömbjét. Sofia Goggia szezonjában a múlt februári sípcsonttörése után alighanem ennyi volt. Győzött a Tofanán, emellett két második helyet szerzett (Beaver Creek és Garmisch), az ötödik kis kristálygömbje egyértelműen St. Anton-i kiesésével ment el.

A címlapkép forrása: Eurosport