Tökéletesen alakult a hafjelli óriás-műlesiklás a svájciak számára: letarolták a dobogót, Odermatt elhódította a szakági és az összetett VK- elsőséget! Loïc Meillard lába nem remegtek meg, idei első sikerét aratta óriásban. Odermatt végzett a második, Thomas Tumler pedig a harmadik helyen. Pinheiro Braathen, Steen Olsen és Brennsteiner zárt a 4-6. helyeken. Kristoffersen nem tudott javítani délután, 16. helyével kiszállt mindkét versenyből.
Csaknem két évtized után tért vissza a Világkupa vérkeringésébe Hafjell, az Oslótól mintegy 200 km-re északra fekvő síterep. Az összesen 33 km hosszú sípályával rendelkező, modern komplexum gyakorlatilag minden létező téli sportnak otthont ad, emellett amint a szezonnak vége, egyebek mellett a hegyikerékpárosoknak kínál sportolási lehetőséget. Mint azt anno földrajzórákon tanultuk, a „fjell” nevű képződmény egy nagyterületű, kopár fennsíkot jelent az észak-európai térségben. Hafjell bő 800 méter tengerszint feletti magassággal rendelkezik.
Ez a harmadik évad, amikor számításba veszik a nemzetközi szövetségnél. 1993-ban egy bizonyos Renate Götschl nyerte az olimpiai tesztversenyt, mégpedig szlalomban. A 94’-es lillehammeri ötkarikás játékok technikai versenyeit itt tartották, mint azt az olimpiai lángot cipelő sportoló mintájára vágott, fenyvessel zöldellő domboldal mindmáig hirdeti. Tíz év elteltével mindkét nemnek rendeztek ott technikai hétvégét, a hölgyeknél Putzer és Koznick, az uraknál Knauß és Rocca aratta le a babért. Az utolsó, 2006-os bevetés elsősorban arról a Szuper-G-ről marad emlékezetes, amin Dorfmeister, Styger és – akkor még leánykori nevén szereplő – Vonn hármas győzelmet aratott. De ott aratta egyik utolsó győzelmét Janica Kostelić. Rienda óriás-műlesikló elsősége óta a legrangosabb versenyek az Európa Kupák voltak Hafjellben: 2017-ben két óriás-műlesiklást tartottak ott, egy éve pedig az EK- finálé technikai részlegét vezényelték le a helyszínen.
Ami az aktuális VK- sorozatot illeti, az utolsóelőtti, szám szerint nyolcadik állomásához érkezett óriásban, azaz két releváns kérdést feltétlenül fel kellett tennünk. 1. Elhódítják-e időnek előtte a kristálygömböt? A szakágban az előző három idény során abszolút domináns Marco Odermattot meglepően szoros csatára készteti Kristoffersen. Kettejük közt mindössze 41 pont állt, azaz nagy fordulat kellett ahhoz, hogy ne kelljen már számolgatni Sun Valley előtt. Steen Olsen, Braathen, Kranjec és Meillard esélyei már csak papíron léteztek. 2. Kik kerülnek be hátulról a VK- fináléba? Az utolsó pozíciót a régóta sérült Schmid birtokolja, reálisan erre a helyre aspirálhattak a többiek. Della Vite 8, Laine 9, a Stockinger- Gratz – Windingstad hármas pedig 16 pontra ácsingózott tehát. Grammel elkapásához további két egységre volt szükség. A németek tehát nagyot nyerhettek, de nagyot is bukhattak ma. A komoly bravúr még három sízőt reptethetett Észak-Amerikába, Borsotti, Lukas Feurstein és Feller triójának azonban mér TOP10-es eredményre lett volna szüksége hozzá. S akkor jöjjön egy 3. tény: Odermatt 570 ponttal vezette az összetett, azaz emberi számítások szerint szinte biztosra vehettük, hogy behúzza zsinórban negyedik nagy kristálygömbjét.
A lesiklás korábbi kétszeres szezonbajnoka, Peter Fill kapta kezébe a tűzőmesteri teendőket. Az olasz szakember 47 kaput helyezett az Olympia-loypa- lejtőre, ezek közül az egyik nem volt fordító jellegű. Az időjárás korrektnek volt minősíthető, a tartósan fagypont alatti hőmérséklet keménnyé, támadhatóvá tette a havat. A felhős égbolt azért okozott bonyodalmat, egyeseknek pedig a száraz, sarkvidéki hó.
Mint az sífutó- és biatlonversenyeken errefelé szokás, harangok kondulása nyitotta meg a versenyt. Loïc Meillard (1.) bele-belehibázott a technikásra tűzött nyomvonalba. Lendülete ugyanakkor rendben volt, jól jelezte ezt, hogy Marco Odermatt (3.) csupán a harmadik szektorban és egy fenti miniszektorban tudott gyorsabban haladni nála. Komoly kockázatot azért egyelőre nem vállalt. Az igazán meredeken túlzottan kontrollált ívváltásokat lehetett feljegyezni Alexander Steen Olsen (6.) menetében. Az óvatos kezdés után a zárószektorban ugyanakkor fogott 2 tizedet az éllovason, más kérdés, hogy hátránya így is túllépte a félmásodpercet. Filip Zubčić (9.) agresszívebben haladt, mint a fiatal norvég, a terepátmenetekkel és a relatíve nem túl meredek lejtővel azért így is meggyűlt baja. Thomas Tumler (2.) a második szektorban – ívváltás közepette – megremegtek lécei, onnantól fokozta az iramot. Két szektorban is felülmúlta Meillard-t, és csupán 8 századdal szorult mögéje. Žan Kranjec (30.) látható hiba nélkül került a lista végére, egyszerűen sehogy nem bírt igazán megindulni. A szlovén után Henrik Kristoffersen (15.) sem igazán találta a ritmust, a terepegyenetlenségeknél rendre elrugaszkodott a talajtól.
A harmadik norvég sem felelt meg a várakozásoknak. Timon Haugan (12.) nagyságrendekkel ugyanazt a másfél környéki hátrányt szedte össze, mint márkatársa. A kanyarulatok dinamikája nem érvényesült. Lucas Pinheiro Braathen (5.) bátrabban bekezdett, s alapvetően útvonala is tisztának volt mondható. Alig kapott 2 tizedet a dobogó alját elfoglaló Odermatt-tól. A „tősgyökeres” norvégoknak ellenben továbbra sem ment, Atle Lie McGrath (10.) lécei rendre rakoncátlankodtak, a szükséges kanyarsebesség nála sem volt felfedezhető. A helyi hősök után következtek az osztrákok. Marco Schwarz (14.) tisztes menetet síelt, egy komolyabb térvesztéssel azonban sok időt vesztett; a világbajnok Raphael Haaser (8.) pedig érdemi hiba nélkül, szigorúbb léckezeléssel állt az üldözőboly élére. A dobogóra igazán aspiráló sortól ugyanakkor fél másodpercre került. Luca de Aliprandini (13.) szokott brahis stílusát vette elő, alighanem inkább ösztönét előhúzva a kalapból. A célban ugyanis jelezte, voltak gondjai a tisztán látással, ami miatt volt egy-két megakadása, főként a középső szakaszon. Thibaut Favrot (11.) sajátja a jeges és meredek lejtő, márpedig a mai körülmények ezektől távol álltak. A letörésre tűzött kapuról lekésett, ezzel együtt befért az aktuális top10-be. Stefan Brennsteinert (4.) ellenben nagyon elkapta a gépszíj. Remekül sikerültek kanyaridőzítései, fent topszektort síelt, s minthogy nem rontott, harcban maradt a dobogóért. Öttizeddel szorult a negyedik helyre.
A még mindig influenzás Manuel Feller (27.) alacsony sebességgel ért a lankás pályaszakaszra, onnantól inthetett a VK- döntős szereplésre, hiszen csupán Kranjecet előzte meg. River Radamus (7.) sokkal jobb ritmusban haladt lejtmenet, a lendületesség eredményeként becsatlakozott a dobogóvárományosok csapatába. Joan Verdú vesztét a hullámra vakon tűzött kapu okozta. Szélesen kanyarodott, így pedig nem bírt ott befordulni az andorrai. Patrick Feurstein (22.) abszolút ritmustalan menete után Léo Anguenot (16.) határozottan tette dolgát, az alsó szektorban ugyanakkor túl sok időt vesztett. Alex Vinatzer (30.) abszolút nem tudott iramot diktálni, Luca Aerni (17.) pedig nagyságrendileg azt hozta, mint Anguenot, annyi különbséggel, hogy nála a záró két szakasz volt izmosabb.
Ami a Világkupa-döntőt illette, Sam Maesnek (20.) nem volt izgulnivalója. Stabil futásával határon belül tartotta az időkülönbséget. Anton Grammel (25.) számára kellettek a pontok, de nem extrán nagy mennyiségben. Ennek megfelelően eléggé passzívan síelt, a csúszási fázisban enyhén lendítette csak át testét. Filippo Della Vite (24.) többet vállalt, ez a pontosság kárára ment. Beelőzte a németet, s egy futam után úgy állt, ami finálés kvalifikációt ért volna. Bátran támadott Rasmus Windingstad (26.) is, a norvég csapaton kívül készülő sportoló azonban sok apró bizonytalanságot követett el. A továbbjutás ugyan biztosra volt vehető, a VK- döntő távol került tőle. A sérülése után visszatért Giovanni Borsotti (42.) a lista végére került, ugyanez a passzív lécvezetés jellemezte Tormis Laine (41.) futamát. Bíztató kezdést követően Lukas Feurstein (36.) csak előbbieket utasította maga mögé, Fabian Gratz (29.) pedig első körben csak a délutáni futamot helyezte fókuszába. Századokon múlt, hogy rajta ne vesszen.
Harmincon túl ugyanis sokan éltek azzal az eséllyel, hogy a pálya kiválóan tartotta magát. Zömében a fiatalok, a junior-korosztály egykori és jelenlegi legjobbjai hasítottak. Második futamot síelhetett Alban Elezi Cannaferina (31-essel a 23.), Rasmus Bakkevig (34-essel a 21.), Jesper Wahlqvist (35-össel a 18.), a junior-világbajnok Flavio Vitale (47-essel a 18.). A sort Noel Zwischenbrugger (45-össel a 28.) és Loévan Parand (49-essel a 30.) tette teljessé. A francia ezzel hármas holtversenyt idézett elő a harmincadik pozícióban – Vinatzerrel és Kranjeccel azonos idővel. Azaz a pontszerzéshez másodjára harmincba kellett kerülni.
Délutánra a svájci edző haladósabb pályát állított össze. A két könyöradományt kapott klasszist nem hozta lázba az újabb bizonyítási lehetőség. Kranjec (27.) egyszerre síelt tompán és dekoncentráltan, Vinatzer pedig második nagy rontása után a kiesés áldozatává vált. Az elsőből valahogy kikecmergett, pedig már a havon feküdt. Parand (24.) kellő lendülettel, nagyobb rontás nélkül ért célba. Ő már tanult a két specialista hibájából, a széttűzött letörésen stabilan haladt tova. Gratz (25.) érthetően támadólag lépett fel, ami nem csoda, elvégre csak egy top10 környéki helyezéssel bízhatott a vk- döntőben. Fent hibát követett el, egy kevéssel kikapott a franciától. Hasonló elszántsággal viseltetett Zwischenbrugger (22.), a 23 éves osztrák különösen a lejtő alján volt kiemelkedő. Sokáig ő sem maradt a lista élén, mert bár a szemmel látható kondicionális hiányosságokkal küzdő Fellert (26.) simán elverte, a motivált Windingstad (21.) már túl nagy falat volt. A sok apró korrigálás ugyanakkor édeskevés volt a Sun Valley-i repülőjegyét bebiztosító Grammellel (10.) szemben. Délelőtt a biztos célba érés élvezett nála prioritást, másodjára már remek ritmusban haladt a lejtőn. Della Vite a klasszikus belső síhibával búcsúzott, mind a versenynaptól, mint a szezonfinálétól. Jó nagy butaság volt ez tőle, jószerivel lötyögéssel elérhetett volna olyan időt, ami kvalifikációt ért volna. Ez adta meg az esélyt Windingstadnak, de leginkább csak a sok kiesésben bízhatott.
Elezi Cannaferina (11.) nem hajolt le a pontokért, becsülettel támadta a kanyaríveket. A legjobb futamidő sem volt elképzelhetetlen, csakhogy a végén nagyon erős volt Grammel, így az aktuális első helyet is bukta. 4 század híján. Feurstein (12.) folyamatosan veszítette az értékes tizedeket, kanyarulatai rendre megremegtek. Bakkevig (17.), mint junior-vb- ezüstérmes, másodszorra próbálkozott a Világkupában, s máris pontszerzővé avanzsált. Bátorsága néhány túllendüléssel párosult, azt mindenesetre igazolta, hogy máris helye van a felnőtt mezőnyben. Maes (9.) egyetlen századdal letaszította az élről a németet. Lehetett volna ez jóval több is, ám az utolsó letörésnél nagyot rontott a belga. Ezzel együtt zsinórban másodszor zárt a TOP10-ben, a mai élete legjobb helyezése. Wahlqvist (28.) a kiesés széléről menekült meg középtájon. Lécei elemelkedtek a hóról, nagyot kellett fékeznie a pályán maradáshoz. Élete első pontjai azonban realizálódtak, akárcsak Vitale (13.) esetében. Hajtós, küzdős futammal becsatlakozott a tabella rendkívül szoros elejéhez – az első öt kéttizeddel követte egymást.
A 32 résztvevő okán a rajtlistát tekintve hamarabb jött az első reklámszünet. A 17. helyről startolt Aerni túlzottan direkt íven közeledett a hullámokhoz, minek következtében eltévesztette a következő kaput. Anguenot (15.) sízéséből másodjára teljesen hiányzott a dinamika, de idő nem volt rajta lamentálni, elvégre kulcsmenet következett. Kristoffersen (16.) léckezelése nem volt olyan puha, mint azt a helyzet megkövetelte volna. Küzdött becsülettel, de kanyarjai mégsem voltak eléggé dinamikusak. Csak a pillanatnyi hetedik helyre került, azaz gyakorlatilag lemondhatott a szakági trófeáról. A matéria ma nagyon nem működött nála, és a többi VanDeer- léceseknél. Schwarz (14.) külső lécei statikusak voltak, nem érzett rá a pálya ritmusára. Ugyanez volt elmondható De Aliprandiniről (19.), aki akkortájt kilenchelyes rontásra állt, majd Haugan (18.) előbbiekhez hasonlóan mélyről érintette a hullámot.
Favrot (20.) fent bizonytalankodott számos alkalommal, így hiába lendült bele a lejtő másik felében, fél másodperces hátránya dacára csak az aktuális 12. helyre érdemesült. McGrath (23.) már a hegytetőn rontással kezdett, onnantól hiába kereste önmagát, ívvételei mind bizonytalanabbá váltak. Némi meglepetésre Zubčić (8.) volt az a síző, aki véget vetett a szakági elit vesszőfutásának. Kezdve ott, hogy két szektor után is kitartott valamennyi előnyéből, folytatva a stabilan és gyorsan megoldott átkötő résszel, s végül bő 3 tizedet osztott ki a végén a belgának. Az idény legjobb menetét teljesítette a horvát.
A legjobb nyolcat megelőzően tehát horvát vezetésre állt a verseny, Maes volt a második, az akkor 14 helyes javítással álló Grammel pedig a harmadik. Haaser világbajnokhoz méltó teljesítménnyel Grammel etalonját támadta. Már 6 tizeddel vezetett, amikor kötése beleütközött a stangli tövébe. Hatalmas bucskázás lett a vége, véresre ütötte az arcát, térdét is tapogatta, rövid gondolkodás után saját lécein érkezett a célba. Nem engedte oly vehemensen léceit Radamus (7.), mint az osztrák, cserébe sziklaszilárd íveket húzott. Bő egy tizeddel megelőzte a horvátot, ezzel pedig visszatért a 8-15-ös rajtszámosok körébe. Steen Olsen (5.) folyamatosan növelte az előnyét, szemre is sokkal több kockázatot vállalt, mint az amerikai. Öt kapuval a vége előtt volt egy egyensúlyingadozása, egyébiránt a nyolctizedes fórral bejelentkezett a pódiumra.
Braathen (4.) hasonló dinamikával, egy fokkal tetszetősebb ívekkel haladt lejtmenet. A végén nála is történt egy megingás, ez vezető helyét nem befolyásolta. Brennsteiner (6.) futamából az első két szektorban hiányzott a következetesség és az agresszivitás. A vége extrán lendületesre sikeredett, de az első helyre valós esélye nem volt. Bár próbálta, elsőre nem talált rá a szükséges kockázat szintre, délután ez megváltozott, Odermatt (2.) különösen a második letöréstől kezdve topformáját közelítette. Tumler (3.) megint csak elemében volt a száraz havon, s noha az utolsó keresztezésen veszített némi sebességet, alig-alig kapott ki Odermatt-tól, aki ezzel bebiztosította szakági elsőségét. Meillard (1.) fent rápakolt további két tizedet előnyére, s bár a folytatásban nem tartotta a lépést Odival, szűkösen, de megmaradt valami fórjából.
Négy dobogó után először győzött idén a Világkupában Loïc Meillard. Saalbach kétszeres világbajnoka ugyanott, a tavalyi VK- döntőn győzött legutóbb, ez a mai az ötödik elsősége. Marco Odermatt óriásban a 41., összességében 87. alkalommal vett részt pódiumceremónián. A mai nappal bizonyossá vált, hogy egymást követő négy szezonban megnyerte mind az Óriás-műlesikló, mind az Összetett Világkupát. Thomas Tumler ötödik dobogóját szerezte, ebből hármat gyűjtött ezen a télen.
Holnap rendeznek még egy szlalomot Hafjellben.
A címlapkép forrása: Blick.ch
Síparadicsom Blog 